20. MAROSKERESZTÚR

Elsőként 1332-ben említik a pápai tizedjegyzékben de Sancta Cruce néven. (Documente. XIV. C., III. 134, 198.) 1493-ban már a nép nyelvén írják: Kereszthur (Barabás: SZOKL. VIII. 197.) Az 1567. évi regestrum mai nevén 9 kapuval jegyzi. (Orbán: Székelyföld. IV. 215.)

Már neve bizonyság arra, hogy a szent kereszt tiszteletére szentelt temploma volt 1332-ben, amikor papja, Ábrahám a pápai tizedjegyzék szerint 8 dénárt fizet, 1334-ben pedig 4 dénárt. (Documente. XIV. C., III. 134, 198.)

Magáról a templomról több adat nem ismeretes.

Úgy látszik a reformáció utáni háborús időkben korán elpusztult. Pusztult vele a nép is, amit 1760-ban feljegyzett neve is jelez: Puszta-Keresztúr.

A templom pusztulásának idejét 1502 előttre kell tennünk, mivel az 1502-ből származó okleveles adat szerint a nyárádtői harang hívta össze Nyárádtő, Lőrincfalva és Keresztúrfalva népét. (Barabás: i.h.) Ekkor Keresztúr már csak filiája Nyárádtőnek s a nyárádtői templomba járnak hívei.

A középkori megmaradt katolikus hívek a reformáció után reformátusok lesznek.

Az 1660-as években a nyárádtői templom is elpusztul (ekkor mint puszta templomot említik), a keresztúri hívek fatemplomba járnak, amelyet a jelek szerint a nyárádtői templom pusztulása után építenek. Nem mondtak le azonban a tervről, hogy a nyárádtőiekkel közös templomot emeljenek, de ez csak terv marad. Csupán 1853-ban építenek kőtemplomot, de már csak Keresztúr részére. (Ref. Névkönyv. 1904. XXVI). Értékes kincse az 1650-ből Pozsony mellől származó kehely.

1660-tól görögkeletiek telepednek Maroskeresztúrra.

A reformáció után csak a legújabb korban kerül néhány beköltözött katolikus család Keresztúrra. Ezek száma a második világháború után, Marosvásárhely iparosodása következtében megszaporodik, s egy lakás átalakításával 1972-ben imaházat kapnak, melynek helyén templom épül 1992-ben.

A középkori katolikus időktől más egyház, vallás létéről nincs adat 1660 előtt.

Református templom