23. MAROSSZENTKIRÁLY


FEJEZETEK

Egy 1239-ből való oklevél szentkirályi székelyekről beszél: siculi de S. Rege. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben a pápai tizedjegyzék de S. Rege néven jegyzi. (Orbán: Székelyföld. IV. 183.) 1339-ben már eredeti nevén jelenik meg oklevélben: Zentkirály. (C. Suciu: i.m.) 1350-ben, vagy mások olvasása szerint 1370-ben Zenthkyral mellett Zékelháza elnevezés is szerepel. (Orbán: i.h.; Gyéressy Béla: Documenta Artis Paulinorum. II. 447.) 1379-ben Zékelffalwa (Gyéressy: i.h.), 1474-ben Székelyszentkirály (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.

Jelentős település, mert már a középkorban két szentegyháza van: I. Szent István-plébániatemplom és II. A Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett pálos kolostortemplom.

SZENT ISTVÁN-PLÉBÁNIATEMPLOM

1239-ben a templom már állott, mert a falu Szent István templomáról kapta nevét. Valószínű azonban, hogy régebbi, mert a hajó lebontásakor 1895-ben azt jegyzik fel, hogy már 700 éves, tehát a XII. században épülhetett. (Beke: Az erd. egyházmegye. 170.) Ezt alátámasztja az is, hogy minden megkülönböztetés nélkül Szent Istvánról elnevezett Szentkirály csak Szent László szentté avatása előtt (1192) kaphatta ezt a nevét.

1332-ben papja Péter, aki 10 régi banálist és 26 dénárt fizet, 1334-ben 2 banálist és 7 sasost, 1335-ben 4 veröczeit és 12 sasost. (Beke: i.h.; Orbán: i.h.) 1390-ben plébánosa név nélkül szerepel egy peres ügyben, a nyárádtői plébánossal együtt. (Barabás: SZOKL. VIII. 37.) Az 1431. dec. 31-én kelt oklevél szintén beszél a szentkirályi plébánosról: plebanus de Zenthkyral. (SZOKL. III. 50.) 1411-ben Lőrinc a plébános. (Gyéressy: i.m. 448.)

Orbán Balázs idejében a román kori templom teljes épségében még állott s annak román kori jegyeit Orbán leírásából ismerjük. A szentélynek román kori félköríves apszisa volt, melyet félköríves diadalív választott el a hajótól. A szentély déli ablaka eredeti román stílusban őrizte meg formáit, a másik a szentély keleti részén kitágított formában. A hajó ablakai is román stílusúak voltak. Szentségfülkéje a szentély falában állott. A déli oldalt egy rózsaablak díszítette. Az oldalajtó a későbbi átalakítás során már csúcsíves stílusú, hasonlóképpen a szószék alatti köríves bemélyedés, amelyen a befalazott ajtó csúcsíves keretet kapott. Ez az ajtó vezethetett a sekrestyébe. Benkő Károly arra hivatkozik, hogy „görög szentek képei iratokkal környezve volnának...” (Benkő K.: Marosszék. 329.)

Orbán Balázs szerint, „a hajó és a szentély belső falait freskó festmények ékíték, melynek élénk színei a hulladozó vakolat alól itt-ott is kitetszenek”. (Orbán: i.m. IV. 185.) Beke arról tájékoztat, hogy egyik vastag mészréteg alól előkerült festményen Szent István volt látható, egyik kezében kereszttel, másikban repülő sassal, amint egy lelógó gyűrű után nyul.

A lebontott régi templomból meghagyták a tornyot, mely egykorú az ősi templommal. Nyugati kapuja köríves volt, hengertagozatú kerettel. Entz Géza szerint (Erdély művészete. 218.) az egyedüli olyan román kori templom volt, amely „három sejtűnek” épült, vagyis toronnyal együtt.

A templommal talán egykorú, de mindenképpen a legrégibbek közé számítható a harangja. Felirata nincs, csak három érem formájú dombormű díszíti: egyiken uralkodó, a másikon egy könyvet író ülő alak, a harmadikon Agnus Dei, kereszttel, zászlóval. Orbán Balázs a hasonló székelykeresztúri harangnál régebbinek véli. (i.h.)

Református templom

Református templom

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁRÓL NEVEZETT PÁLOS KOLOSTOR

Mind Orbán (i.m. IV. 183.), mind Beke K. (Marosszék. 330.) a kolostortemplom alapítását 1350-re teszi, az Orosz Ferenc által (Annales Eremit. Ordinis S. Pauli. 385.) közölt adatra hivatkozva: „Monas. B.M.V. de Székelháza seu Szentkirály Anno 1350”.

A pálosok okmánygyűjteménye (Gyéressy Béla: Documente Artis Paulinorum. II. 447.) egy 1370-ben kelt oklevélre hivatkozik, mely szerint Tóth János és Bulgár László és testvérei egyöntetű akarattal a remetéknek adták a B. Szűz tiszteletére egy dombon épült kőtemplomot, Szentkirályfalu mellett. Valószínű, hogy az alapítás, illetve építés 1350-ben történik, 1370-ben pedig a pálosok letelepülése.

1372-ben Bulgár László magister egy udvarházat adományoz a remetéknek Szent István király szentegyházának plébánosi kúriája mellett. (Gyéressy: i.h.) Az alapítás után több adományról szóló oklevél ismeretes, melyek között érdekesebbek az alábbi mise-alapítványok:

Tófalvi András 1471-ben, Toldalagi András végrendeletileg örök alapítványt tesz szentmise végzésére a maga, szülei és testvérei üdvösségére. (SZOKL. III. 91–94.)

1497-ben Tófalvi András saját és övéinek üdvösségére biztosítja, hogy a rend perjele és utódai minden szombaton végezzenek szentmisét Mária tiszteletére. (Gyéressy: i.m. 450.)

1498-ban nagyernyei Kali Jakab misealapítványról gondoskodik végrendetileg. (Barabás: SZOKL. VIII. 177.)

Az 1529-ben kelt oklevél szerint a szentiváni Pysky György özvegye, Dorottya úgy végrendelkezik, hogy Unoka nevű birtoka lelke üdvösségéért örök misealapítvány legyen. (Barabás: i.m.) 1448-ban Apafi György özvegye, Anna Ebesfalván végrendeletileg egy ezüsttálcát hagy, hogy majd érte szentmisét végezzenek (missa perpetua). (Urkundenbuch. V. 265.)

A szerzetesek közül néhány név szerint is ismeretes: 1401-ben Miskei Péter perjel (SZOKL. III. 91–94.), 1401-ben frater Vice (Gyéressy: i.m. 448.), 1467-ben frater Vince (SZOKL. III. 118.), 1468-ban „Bonefilli” perjel (akit így nevezett a nép, mert mindenkit ezzel köszöntött) (Orbán: i.m. IV. 183.), 1497-ben pedig Márton perjel (Gyéressy: i.m. 449.)

1520-ban jött Szentkirályra Gyalui Dénes, gyulafehérvári éneklő kanonok, felszentelt argeši püspök és lett perjele a rendháznak. A kolostort javíttatta és bővíttette. „Tekintélyes, buzgó, imádságban kitartó és teljes szentségben töltötte be hivatását mindenki számára példaadó élettel.” (Gyéressy: i.h.) Még Orbán Balázs is nagy elismeréssel ír róla, akit a szerzet évkönyvei Beatus Dyonysius néven említenek (Orbán: i.h.)

1535-ben hal meg és a kolostortemplom kriptájába temetik el. 1535-ben Vechey Antal a perjel. A kolostor és a pálos szerzetesek sorsát a reformációval beállott forradalmi változások pecsételik meg. Erről Nagy Szabó Ferenc krónikája számol be: „Ide által Szentkirály felett... vala egy igen szép kalastrom, ott remete Szt. Pál szerzetén való barátok laknak... Azt Jánoskirály adta volt Baki Pálnak.” (Erd. egyháztört. adatok. I. 71.) 1573-ban Alárd Ferenc szerzi meg cserében.

Egy alkalommal az udvari nép lakmározása közben tüzet fog, leég és pusztán marad. Kövei nagy részét széthordják, ami marad, azt 1620-ban a marosvásárhelyi vár város felőli bástyájába építik be. (uo.)

A jelzett bástya felső párkányán ma is látható három faragott oszlopfő, mely gótikus stílusával jelzi, hogy valóban XIV. századbeli épületből származik.

Orbán Balázs idejében a kolostor alapfalai még láthatók voltak. 1864-ben a föld alatti kripta boltozatának köveit is kiszedték, amikor sok szétszórt csont került felszínre.

A református templom „gyönyörű áttört művű zománcozott ezüst kelyhe, az ötvösség egyik legremekebb és legritkább példánya” feltételezés szerint a kolostorból származik (Orbán: i.m. IV. 186.)

A megszentelt kövek, a kolostor, a lakók emlékét a helynevek is őrzik: Barátok földe, Egyház alja, Klastrom alatt való kút, Pap erdeje, Schola alatt (SZOKL. VI. 408, CVI. sz.), Klastromtető, Klastrompatak (Orbán: i.m. IV. 184.), Gyepüs alj, Hagymás oldal, Középláb, Nyáras kút, Poklóskút (SZOKL. IV. 408.), Kiserdő, Boda mezeje, Gelyen erdeje, Hegytető, Székelypatak, Perzberek, Sziget, Közberek, Marosárok, Várszeg, Főszer, Szádtelek völgye, Kenderes völgye – az 1378–1504 közötti évekből. (Gyéressy: i.m. 447–450.)

Más vallású hívek a XVIII. század közepéig nem szerepelnek, csak reformátusok. A római katolikusok részére 1743-ban Náznánfalva határában kápolnát építenek, Nagyboldogasszony tiszteletére.

Gyámkő a pálos kolostorból

Gyámkő a pálos kolostorból