24. MAROSVÁSÁRHELY

SZENT MIKLÓS-PÉBÁNIATEMPLOM

Marosvásárhely legrégibb temploma volt, Szent Miklós tiszteletére szentelték.

Oklevélből ismert első plébánosa Romanus, 1323-ból. Ugyanez a plébános, mint alesperes, a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 40 dénárt fizet, 1333-ban 1 finom ezüst fertót, 1334-ben 3 finom ezüst kuntint, 1335-ben 3 lotó ezüstöt. (Beke: Az erd egyházmegye. 167.; Orbán: Székelyföld. IV. 135., 1. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 134.)

1431-ben Lépes György püspök oklevelében kap megbizatást Vásárhel (sic) alesperese. Nevét nem hozza. (SZOKL. III. 49.) Beke szerint Antal. (Beke: i.m. 167., 21. jegyz.)

1484-ben Lőrinc az alesperes plébános. (SZOKL. I. 242., III. 104.) Egy 1497. évi oklevélből az tűnik ki, hogy ezt a Lőrinc alesperes plébánost meggyilkolják, megszentségtelenítve a templomot és a temetőt. (Barabás: SZOKL. VIII. 171.)

1527-ben Elek vásárhelyi plébános meggyilkolásának körülményeit vizsgálják ki. (Beke: i.m. 197., 21. jegyz.) Beke: Az erd. káptalan lvt. 471.

1513-ban János a vásárhelyi plébános (Barabás: i.m. 239.), aki 1518-ban Csepánba távozik. (Beke: i.m. 167., jegyz.) A felsorolt plébánosok a Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplom papjai voltak. Nevét a múlt században még őrizte a Szent Miklós utca – a mai Bolyai és Gecse utca. A templom a régi Bolyai Kollégium helyén állott.

Epítési idejére nincs okleveles adat. Bizonyosnak vehető azonban, hogy a XII. században már állott. A Szent Miklós templomok ugyanis a legrégibbek közé sorolhatók, abból az időből, amikor az erdélyi püspökség plébániáinak beosztása sorra került, a megszervezett főesperesi kerületekben még Szent László szentté avatása (1192) előtt.

Korán jelentős, városias hely (fórum), alesperesi székhely. A városnál jóval kisebb és jelentéktelenebb közeli községekben már az 1200-as években templomok vannak.

Amint látni fogjuk, a szerzetesi vártemplom elődje is az 1200-as évek első felében áll. A plébániatemplom ezt biztosan megelőzte.

A hitújításig a hívek mindkét templomot használják. A hitújítás után az egész város átéli a nagy változásokat, a lutheránus, református, majd részben az unitárius egyház osztozik a híveken, János Zsigmond idejében az unitáriusok és reformátusok majdnem egyenlő arányban, s lehet, hogy az egyik templomot az unitáriusok használják. Adat van az unitáriusok díszes templomáról a Fazakas utca (Borsós Tamás u.) sarkán. (Székely: Unitárius vallástört. 95.)

A XVI. század végén és az 1602. évi Basta-féle harcok idején mindkét templom nagy kárt szenved. Innen kezdődik a Szent Miklós-templom haldoklása. Nem tudják ugyanis mindkét templomot rendbehozni. Csak a vártemplomot fedik be, felhasználva a Szent Miklós-templom cserepeit is. (Mikó: Erd.Tört.Adatok. I. 76.; Orbán: i.m. IV. 134.)

A templom lassan rommá válik. Amikor az 1620-as években Borsós Tamás építteti a várat, a templom falaiból is sok anyagot beépítenek a bástyákba. Még egy évszázad elteltével is vannak a romfalakból, amelyekből gr. Haller Gábor faragott köveket adományoz a jezsuiták által építendő templomhoz, amelyre 1722-től gyűjtik az anyagot. (Historia Missionis. 167.; Orbán: i.m. N. 135.)

A templom körül temető volt. Erről Lőrinc plébános meggyilkolásának kivizsgálásával kapcsolatosan van adat, amikor a gyilkossággal a templom és egyben a temető megszentségtelenítéséről van szó. Amikor 1908-ban lebontják a régi kollégium épületét és helyette újat építenek, rengeteg emberi csont kerül felszínre. Ezeket szekereken hordják a temetőbe.

A VÁRTEMPLOM

A mai vártemplom helyén az első templomot és kolostort Szent Domokos rendjének terjedésével hozzák kapcsolatba. Szent Domokos 1216-ban kapja meg a rendalapítás jóváhagyását. Oly gyorsan terjed, hogy két év múlva Magyar Pált, a híres bolognai magyar jogtanárt is a rend tagjai közt találjuk. Általa indul el a rend terjedése kelet felé. 1221-ben maga Szent Domokos is útra kel, hogy a kunok között hirdesse az evangéliumot, de ebben betegsége akadályozza meg. Fiai azonban már a nagy tatárjárás előtt Kunországban működnek, a mai Moldvában. Ezért nem alaptalan az a hagyomány, amely szerint már 1230-ban domonkos kolostortemplom létesül Marosvásárhelyen és szerepel a Pázmán- féle összeírásban. (Pázmán: Acta et Decr. Syn. App. II.) Ezt a tatárjárás elsöpörte.

A tatárjárás után Szent Ferenc fiai telepednek le és a Szent Bonaventura által 1257-től vezetett Codexben a Clivum Fori kolostorát a vásárhelyivel azonosítják, amint már fennebb jeleztem. Valószínű, hogy a ferencesek a domonkosok templomát újítják meg. Róluk 1316-ból van okleveles adat, mely szerint kolostoruk mellett a B. Szűz tiszteletére épült templomuk van. (Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének tört. 203.) Búcsúját Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartották.

1400-ban a templom búcsúengedélyt kap azok javára, akik Gyümölcsoltó Boldogasszony napján meglátogatják a templomot, a főoltár előtt imádkoznak és alamizsnát adnak.

Az 1400-as évszámot Nemes Gábor lelkész idejében (1790) még láthatták a toronyóra számlapján. (Nemes G. kézirata a református egyháznál.)

Ehhez a dátumhoz talál Wadding adata, amely szerint 1400-ban a domonkosok zárdájának romjaiból ferences zárda épül. (György: A Ferencrendiek. 263.)

Ezek a dátumok arra engednek következtetni, hogy a mai vártemplom építése, a régi helyett, már 1400-ban folyamatban van, sőt lehetséges, hogy a ferencesek letelepedése után hamarosan elkezdődik. Az építkezés az 1400-as években folytatódik, sőt azután is, hogy Hunyadi János átadja az obszervans ferenceseknek 1446-ban, amit Mátyás király is megerősít. (Pázmány: Acta et Decr. Syn. App. II. 17.): In Fori Siculorum, alias Székelyvásárhely datum observantibus. (Orbán: i.m. IV. 111., 2. jegyz.)

Kelemen Lajos feljegyzése szerint az 1455. évi dátum Hunyadi János nevével a torony mészrétegébe bevésve az ő idejében még látszott. (Entz G.: Székely templomerődök. 3. és Entz G.: Erdély művészett. 222.)

1490-ben a templom újra búcsúengedélyt kap a pápától Mária oltára javára. (Entz G.: Erdély művészete. 226.; Monumenta Vaticana. Series. I. Tom. IV. 274.).

Nagy Szabó Ferenc krónikája így ír a templomról: „oly szép szentegyház volt, hogy valóban ékes templom vala: igen szép ablakai, hogy annak mása egyik városban sem Erdélyben nincsen, sem lészen, sem volt... Mert hogy megértsd: klastrom volt az nem igen régen, a szent Ferenc szerzetin valo barátoké volt.” (in: Erd. Tört. Adatok. 71.)

A ferencesek 1556-ig maradnak a vártemplomban. Ekkor, amint Nagy Szabó Ferenc írja: „János király idejében... kiűzték onnan szegényeket a második János király parancsolatjából és engedelméből”. (uo.)

A kiűzetést a tordai országgyűlés 1566. aug. 6-án jóváhagyja, illetve úgy intézkedik, hogy a reformátusoké legyen a templom (Orbán: i.m. IV. 150.)

A templomra és klastromra szomorú napokat hoznak a Basta és Székely Mózes hadakozásai. Többször tűzvész és rablás pusztítja (1601-ben és 1602-ben). (Nagy Szabó Ferenc: i.m. 69, 71.)

Annak ellenére, hogy 1492-ben Báthori István erdélyi vajda várkastéllyá erősíti, három bejárattal és oly magas falakkal, hogy a templom fedele alig látszott ki (Orbán: i.m. IV. 111–118.), a várkastélyos templom nem nyújt biztos védelmet, s ezért Borsos Tamás kezdeményezésére egy erősebb és nagyobb vár építését határozzák el. Ez sem menekül meg Ali basa 1661. évi ostromától: leég és fedél nélkül marad. Deszkafedelet kap csak. A kuruc harcok idején újra fedél nélkül áll, és csak 1793-ban tudják kijavítani, amikor a hajó régi boltozatának maradványait, oszlopait is eltávolítják és barokkos mennyezettel látják el.

Az eredeti gótikus boltozat csak a szentélyben marad meg. További megmenekült gótikus elemei: a nyugati kapu, az északi és déli kapu, a sekrestye ajtaja és a szentély ablakainak néhány részlete. (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 38., 30. jegyz.)

A déli kapu timpanonjában a mészréteg alól falfestmény került felszínre, melyről azt írták, hogy a templom és Vásárhely egyetlen középkori vallásos festészeti emléke. (Székely Nép. 1942. I. 4.) Krisztus ostorozását vélték benne felismerni s eredetét a XVI. századra tették. (Balogh J.: i.m. 294.) Ilyen alapon restaurálták. Később megállapították, hogy Szent Lénárd vértanúságát ábrázolja. Ma már ismeretes, hogy nem ez az egyetlen fennmaradt falfestmény.

A torony északi oldalán egy bástyává alakított kápolna, oratórium áll, melyet Báthori várépítésekor két emelettel magasítottak. Erről már 1790-ben Nemes Gábor feljegyzi, hogy itt freskónyomok tűntek elő. Ezekről Orbán Balázs is tudott (i.m. IV. 128.), s megállapítja, hogy „a térdelve fohászkodó magyar öltönyű a kezében a templom képét mutatja a felhőkben lebegő Szt. Szűz felé”. A freskókat az 1970-es években végzett általános restauráláskor tárták fel, és a templom északi oldalán eszközölt ásatások alapján kiderült, hogy ez a kápolna a korábbi templom szentélye volt, s ennek folytatásaként nyugatra állott a hajója, melynek fundamentumai részben a későbbi kolostor és templom északi része alatt rejtőztek. A bástyává alakított szentély a Báthori-féle építkezéskor kapott gótikus jelleget.

A templom alatt kripta is volt, amelyet 1793-ban zártak le.

A templom rendkívüli művészi értéke volt a ma Nyárádremetei feszület néven ismert műalkotás. Erről ma már kétségtelenül megállapítják, hogy Veit Stoss XV. század végi alkotása. 1486-ban Apafi Miklós rendeli meg a feszületet Veit Stosstól a marosvásárhelyi ferences templom részére. A feszület ajándékozása valószínűleg később történt, mert a ferencesek jászberényi közgyűlése 1537-ben ad engedélyt, hogy az Apafi Miklóstól felajánlott drága keresztet a marosvásárhelyi vártemplomban helyezték el. (Kelemen: Művészett. I. 171.; Kirchliche Blätter. 1985. III.; Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének tört. 397.)

A reformáció idején a feszületet eltávolították és a hagyomány szerint egy remetei katolikus hívő kihalászta a tóba dobott értéket és elszállította a katolikusnak megmaradt Felnyárád menti Székelyföldre, ahol később a ferencesek mikházi kolostorában őrizték, majd az elhagyott vármezői kolostorban, ahonnan az 1908-ban épült nyárádremeteí templomban helyezték el.

Orbán Balázs két harangról is tud, mint középkori értékekről, de azokat beolvasztották. Feliratukat azonban megőrizték; az egyiké: „O Rex glorie” (erről a ferencesek Historia Domusa úgy tudja, hogy még a domonkosok idejéből való). A másikat a Sásvári sírjában elásva, 1700 körül találták meg, s ezért bizonytalan, hogy a vártemplom harangja volt-e. Felirata: „Maria, mater gratiae”. Orbán Balázs által közölt rajzán a betűk összekeverve adják ki a szöveget. (Orbán: i.m. IV. 128.)

FERENCES APÁCÁK KLASTROMA

Oklevélben először 1503-ban említik, amiből kitűnik, hogy már régi klastrom. (Barabás: SZOKL. VIII. 203.)

1525-ben Barlabássy Lénárt a székelyvásárhelyi apácák javára végrendelkezik. (Balogh J.: i.m. 167., 21. jegyz.)

1549-ben Szentannai Lázár András a kisfaludi malmának részesedését a vásárhelyi apácáknak hagyományozza. (Fodor: Krónikás Füzetek.)

Még 1555-ben is létezik. (SZOKL. III. 310.)

1576-ban Götsi Máté várbeli lelkész veszi meg a kolostort azzal, hogy a még élő két öreg apáca életük végéig ott maradhat. (SZOKL. IV. 46, 56, 57, 689.)

Kunits szerint romjai 1721-ben még láthatók voltak. (Dacia siculina. II. 65.) Emlékét a mai napig a Klastrom utca neve őrizte.

SZENTLÉLEK ISPOTÁLY

A Borsós Tamás által épített vár északkeleti részén állott, Kozma és Demjén tiszteletére szentelt kápolnával. A Szentlélek ispotályos rend szerzetesei tartották fenn. (Fodor: Krónikás, füzetek. II. 10.).

1511-ben (SZOKL. III. 178.) és 1555-ben (SZOKL. III. 310.) még létezik. A hitújítással eltűnik (Fodor: i.m. I. 10.)

Emlékét a múlt századig a Kozma és Demjén utca őrizte, ma csak Kozma utca.

SZENT ERZSÉBET-KÁPOLNA

A Szent Erzsébet-kápolnáról 1552-ből van adat, amikor a tordai országgyűlés engedélyezi, hogy az evangélikusok prédikátort tartsanak. (Szilágyi: Erd. Országgy. Emlékek. I. 141.; Kemény–Gyimesi: Ev. templomok. 70.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 161.)

Nem lehet eldönteni, hogy külön kápolna-e vagy a két nagy templom valamelyikéhez tartozó kápolna. Valószínűbb az utóbbi.

REMETESZEGI KÁPOLNA

Orbán Balázs (i.m. IV. 183.) egy hagyományt örökít meg, amely szerint egy szentéletű remete kis kápolnát épített s ettől kapta nevét Remeteszeg. Ez valószínű, de oklevelek nem beszélnek róla. Helyére az egykori Kápolnahegy elnevezés utal. (Orbán: i.m. IV. 109.)

1660-tól Lázár 6 görögkeletit telepít ide.

*

A reformációig Marosvásárhelyen csak katolikusok laktak és csak katolikus templomok voltak. A reformáció során előbb a lakosság rövid ideig lutheránus lesz, azután református, majd vegyesen református és unitárius. A XVI. század második felében csak két vallásnak van temploma, amikor Borsós Sebestyén krónikája szerint (29.) „majdnem fele a városnak, ugyan a nagyja, az új herezist, a Blandratáét bevette vala”.

A Rákócziak idején a szombatosok ellen hozott törvények miatt az unitáriusok, Borsós szerint, hogy „megmenekedjenek”, reformátusok lesznek újra, templomuk elpusztul. A kevés megmaradt unitáriusnak és a későbben beköltözötteknek 1869-ig nincs templomuk.

Katolikus csak szórványosan maradt a városban, vallásgyakorlatuk tilalmával. 1687-ben pl. „Baranyai Györgyöt a tanács és ecclesia meginti, hogy házában misét tartatott a páterekkel titokban”. (Orbán: i.m. IV. 150.)

A katolikusok csak 1702 után jutnak szóhoz: előbb kápolnát építenek, majd 1728-tól a ma is álló barokk templomot a jezsuiták, 1745-ben a ferencesek, 1741-től templomot és kolostort a minoriták.

A lutheránusoknak 1829-től van imaházuk.