A Szkhárosi által említett virágvasárnapi szentelt barka is ismeretes még: főként termékenység-varázslásnál, bajelhárításnál használják.*
A zöldág szentelés szokása virágvasárnapon igen fontos szerepet játszott az egyházi szertartásban; mint a XV. századi pozsonyi Missalékból is kitűnik, körmenettel, a nép és az énekesek dramatikus mozdulatokkal illusztrált részvételével zajlott le.* Telegdi Miklós is mint a virágvasárnapi ceremónia lényeges alkotórészét említi prédikációjában: „és végezetre bémegyünk a szentegyházba, zöld ágakat kezeinkbe viselvén.”*
Hazánkban a tavaszi zöldággal kapcsolatosan különböző féldramatikus és köszöntő szokások alakultak ki, s nem világos, hogy ezek mennyiben függnek össze az egyházi ceremóniával, s mennyiben játszott szerepet kialakulásukban a szlovákok (s a délszlávok) tavaszi zöldághordozó szokása, mely a tavasz behozatalát jelképezi.*
16. Kiszebaba öltöztetés. (Boldog, Pest megye. 1933. Budapest, Néprajzi Múzeum. Gönyey Sándor felv.)
Bod Péter írja: „Dominica Palmarum, Virág vasárnap. Vették ezt az nevezetet onnan, mivel a' Kristus szenvedése előtt nem sokkal szamár háton Jerusálembe bé menvén, az örvendező sokaság olaj és Pálma ágakat vitt a' kezében, melly napot a Kristus' Jérusálembe való menetelének emlékezetére fel-vettek a' Keresztyének is, 's azon a' napon valami berkeket vagy zöld ágakat szednek; mellyekkel az után egy 's más babonára vissza élnek. Néhol ezen a' napon fából szamárt készítettek, arra ember Képet 's azt vonszolták az utzán, ének szóval mentenek előtte mintha a' volna a' Kristus, zöld ágat hánytak elejekbe s le-térdepeltek.”* (Kiemelés tőlem.)
17. Indul a menet a kiszével. (Boldog, Pest megye, 1933. Budapest, Néprajzi Múzeum. Gönyey Sándor felv.)
A bizonytalanságot fokozza, hogy a tavasznak zöldág formájában való behozatala a szomszédos népeknél néha Laetare vasárnapon, máskor azonban virágvasárnap jelentkezik. Ez a zöldág-hordás nálunk is összekapcsolódhat a kiszebábu kihordásával, azaz a tél kivitelével.*
A tél kivitele – tavasz behozatala szokásforma a germánoknál és nyugati szlávoknál egyaránt igen elterjedt, népszerű szokás; a néprajzi irodalom igen sokat foglalkozott a kérdéssel. Mannhardt főképpen erre az allegorikus jellegű játékra alapozta „vegetációs démon” elméletét.* A játékvariánsok száma nagy, néha a tél és nyár allegorikus küzdelme játszódik le, máskor a telet kiviszik, kihajtják, elégetik, vízbe dobják. A tavaszt általában zöldág formájában hozzák be.
Nálunk e szokásnak a nyugati nyelvterületen különböző változatait találjuk: északon a kisze kihordása – villő behozatala formájában, a Somló-vidéken a zöldág-hordás formájában, Dél-Dunántúlon, főként Baranyában pedig leányjátékok formájában. (A tavasz zöldág alakjában való behozatala ismétlődhet május 1-én és pünkösdkor is, hasonló leányjátékok formájában.)
A zöldág behozatalát és a tél vagy halál kihordását a Gömör megyei evangélikus rendtartások már a XV. század végén emlegetik, valószínű egy inkább szlovák, mint magyar szokásra utalva. 1599-ben megtiltják, hogy fiúk és lányok gallyakkal járjanak.* Felsősajón ugyanebben az évben tiltják, hogy Laetare vasárnap a halált kihurcolják. 1642-ben tiltják, hogy húsvétkor a halált égessék a temetőben.* (A nyugati szlávoknál szokásos virágvasárnapi vesszőzés szokása nem nagymértékben terjedt el a magyarok között, hanem a csapulás fő dátuma a téli aprószentek napja maradt.)*
Bod Péter is megemlékezik a halál kihordásáról: „Dominica Laetere. – Némely nemzeteknél ezen a' napon hólmi játékokat inditanak, vonszolnak valami rút képet az utcán, meyet egybe törnek, sárba tapodnak, annak emlékezetére, hogy az ördög és halál immár megrontatott.”*
A magyar szokássorozatban együtt jelentkezik a böjti étel megszemélyesített elpusztítása és a sonka behozatala a tél kivitelére és a tavasz behozatalára való utalásokkal.
Az ismert zöldág-játékokról (Gyűjj el, gyűjj el te szép ág zöld levelestől stb.) az utolsó fejezetben még bővebben szólunk.
A virágvasárnapi körmenetek jellegzetes figurája volt a középkorban a fából faragott kerekeken mozgó szamár (Palmesel). Hazai előfordulására vonatkozólag megoszlanak a vélemények. Talán erre a szokásra utal a gráci Antophonáriumban látható allelujázó szamár-ábrázolás is.*
