A szokásoknak egyre változó szövevényénél hagyományőrzőbb, konzervatívabb a nyelv. Ott, ahol a levéltári adatok, írásos feljegyzések cserbenhagynak, történeti forrásul szolgálnak a közmondások, szólások.
Ennek köszönhetjük, hogy a XVI. századtól kezdve tudunk a pünkösdi királyválasztásról. A XVI–XVII. századi adatok főként a régi (s még ma is élő) közmondással kapcsolatosak, s elsősorban a pünkösdi királyságnak rövid, múló, értéktelen voltát hangsúlyozzák.
Így nevezi pl. Kállay János 1528-ban Kompolthból keltezett és Báthory Andráshoz intézett levelében Ferdinándot többszörösen is „rex pynkesthyensis”-nek. (Ubi vero Eadem scribit ut omni die vellem regem elevare pynkesthyensem. – Ubi denique scribit dominatio Vestra ut in elevatione Regis pynkesthyensis poterit in me cognoscere parva sapientia.)* Melius Péter Az ket Samuel könyveiben (1565) is többször használja a kifejezést. (Nagy szégyent vall, mint egy pünkösdi király stb.)*
Sokszor idézték Gelei Katona István megjegyzését, aki a Váltság Titkának második Volumenjében (1647) egyenesen „fársángos Pünkösti Királyról” beszél. Ez a látszólagos ellentmondás a közmondás általános közismertségével magyarázható, s azt bizonyítja, hogy Magyarországon éppúgy, mint Erdélyben, széltében hosszában ismert volt a pünkösdi király múló hatalmának fogalma. Gelei e helyen Krisztus szenvedéseiről szól; levonják Krisztusról a királyi palástot: „jelenté az ő királyságának hívságos és csúfos voltát, hogy tudniillik ő csak olyan fársángos Pünkösdi Király volna, mint ama comoediai játékban levő personatus, álorczás királyok.”*
A közmondás különben napjainkig is él, sok gyűjteményben szerepel. Erdélyi Jánosnál a 6486 szám alatt olvashatjuk: „Pünkösd Királyság. Rövid mint a pünkösti királyság. (Ez csak egy napig tart. Szokás ugyanis az Alföldön pünköst első napján egy szép kis gyermeket, néhutt csak leányt, csinosan felöltöztetni, versekre betanítani, mikor aztán megy házrul házra, hirdeti az ünnepet, ajándékot kap.)”*
A XVI. századtól kezdve szólnak a levéltári adatok is a pünkösdi királyválasztásról. Bartholomaeides a csetneki zsinat 1591-es határozatai között talált idevonatkozó tilalmat. A „Decreta Synodi Evangelicae Csetnekiensis anno 1591 celebratae” 18-ik pontja: …„In die Pentecostes de veteri more Reges creare, choreas ducere, ludos exercere etiam quibuscunque prohibitum sit.” […Pünkösd napján régi szokás szerint királyt választani, táncot járni és játékokat játszani, akiknek is meg van tiltva.] E zsinat határozatai szlovák és latin nyelvűek, tehát a tilalom szlovák népszokásra is vonatkozhat. De semmi okunk sincs azt hinni, hogy a magyarok között éppúgy ne dívott volna – a közmondás tanúsága szerint is – e szokás. A XVI–XVII. században az észak-magyarországi adatok közül, melyek a pünkösdi királyválasztásra és a szentiváni tűzgyújtásra vonatkoznak, nehéz különválasztani a szlovák és a magyar szokásokat, a két ünnepi szokás egyaránt előfordult mindkét nyelvterületen. A Gömör megyei evangélikus rendtartások és egyházlátogatási jegyzőkönyvek pl. tiltják a pünkösdi királyválasztást 1578-ban, 1596-ban, 1604-ben.*
A XVIII. századi adatok, akárcsak a szentiváni tűzgyújtásnál, leginkább az északi-északnyugati megyékből származnak. Bél Mátyás Csallóköz leírásánál 1736-ban Csötörtök helységgel kapcsolatban kimondottan magyar szokásra utal: „Vicinum oppido, praedium S. Elisabethe adsedit, Hungaris Szent-Örsébeth dictum… Huc sacras peregrinationes, altera Pentecostes feria, instituti olim accepimus, religione oppido eximia, atque hilaritate insigni. Rusticum scilicet vulgus, vetere suo more, vicatim reges sibi, diebus Pentecostes sublegit, quos vernacule Pünkösdy Király, hoc est: reges pentecostales, seu temporareos, vocant. Frequentes hoc coeunt, cumque sacra concelebrassent, effunduntur in choreas et tripudia. Rebus florentioribus, adec haec cerimonia obitatur sollicite, ut heri ipsi, subditos sibi, ad eam faciendam compellerent. Iam aliquot retro annis, obsolescere ea solemnitas coepit, credo ob angustam rem agrestium.” * [A városhoz közel fekszik a magyar nép ajkán „Szent-Örzsébeth”-nek nevezett falu…Tudjuk, hogy erre a helyre pünkösd másnapján a városból igen jámbor, de egyúttal vidám hívő sereg szent zarándoklatát szokták vezetni. A falusi nép ugyanis ősi szokás szerint a pünkösdi napokra királyt szokott választani, akit a nép nyelvén „Pünkösdi Királynak” vagy „ideiglenes királynak” neveznek. Nemegyszer úgy jönnek ide össze, hogy az istentiszteleten való közös részvétel helyett is táncra és ugrándozásra özönlenek. Szerencsésebb időkben erről a hagyományról annyira gondoskodtak, hogy maguk a földesurak biztatták rá alattvalóikat. Néhány éve azonban ez már kezd feledésbe menni, úgy hiszem, a falusi nép sanyarú sorsa miatt.
Bartholomaeides László a XVIII–XIX. század fordulóján Gömör megye leírásánál együttesen szól a magyar és szlovák pünkösdi szokásokról, de megjegyzi, hogy 1673-ban Jánosi és Pátfalva magyar lakossága is választott pünkösdi királyt: „Non vero ita se res habuit cum ritu Regum Pentecostalium constituendorum nostris diu multumque usitato. Hunc enim Magistratus civiles et ecclesiastici censuris et edictis suis impugnare et abolere debebant. Fit hujus ritus in Protocolis Provincialibus, imprimis sutara Adversariis ecclesiasticis evangelicis luculenta et iterata mentio. Nimirum quoties, visitationes quae suthunt ecclesiasticae apud Evangelicos instituebantur, totiea in abolenda ista consvetudine laborabatur. Consistebat autem ritus hic in eo, quod Feris Pentecostalibus, uhus e numero juvenum alicujus loci, in Magistratum incolarum omnium, cum potestate brevi duratura, sed regio nomine insignita, ereabatur, eique potestas, judiciaria et suprema adaequatis tantisper ordinaiis localibus Magistratibus, deferebatur. Quid sibi consvetudo haec voluerit, facile dictu non est. Existimaverim, vulgus hac cerimonia Morem majorura Duces creandi, Procerum item Regem eligentium imitari voluisse, idque imprimis inda conjecerim, quod Provinciales Magistratus ei abolendo tum demum manus et animum adjecerint, dum Regnum Hungariae desiisset esse electitium. Scilicet iuxta adversaria publica an. 1673. iidem Magistratus incolas Janossienses et Pálfalvenses, graviter ideo animadverterunt, quod Reges pentecostales constituere fuerint ausi. Nomen igitur Regura Pentecostalium hic evanescit.”* [Nem így áll a dolog a pünkösdi királyválasztásának szokásával, mely a mieink között régóta és elevenen élt. Ennek a hagyománynak a megszüntetéséért a világi és egyházi hatóságoknak büntetésekkel és rendeletekkel kellett küzdenie. E szokásról faként az evangélikus egyházi jegyzőkönyvekben és protokollumokban esik hitelt érdemlő gyakori szó. Különösen az evangélikusok egyházlátogatásai alkalmával, mikor megvizsgálják a nyájat, foglalkoznak ezzel a kiirtandó szokással is. A hagyomány pedig abból áll, hogy pünkösd ünnepén a község lakói az ifjak közül egyet rövid időre királyi címmel elöljárónak választanak és felruházzák a község elöljáróit megillető bírói és főhatalommal. Hogy mindennek mi a magyarázata, nehéz megmondani. Úgy gondolom, hogy a nép mindezzel utánozni akarja vezért vagy királyt választó őseinket és a főnemeseket. Ezt pedig főként abból sejtem, hogy a vidéki hatóságoknak csupán azóta gondja-baja ennek a hagyománynak eltörlése, mióta megszűnt a magyar királyok választása. Ugyanis az 1673-iki jegyzőkönyv tanúsága szerint Jánosi és Pátfalva elöljárói komolyan megdorgálják a népet, mert az pünkösdi királyt merészelt választani. Ettől az időtől megy tehát feledésbe a pünkösdi királyok hagyománya.]