A magyar kutatóknak e nézetei természetesen nem önálló elméletek, hanem az általános európai hipotézisek nyomán keletkeztek.
Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy az Ipolyi, Bálint Sándor és mások által emlegetett „megszemélyesített nyár behozatala” motívum allegorikus utalásai a mi pünkösdölő szokásainkban közvetlenül nem jelentkeznek, bár a külföldi anyagban néha jól felismerhetők.
Nézzük tehát azt a mozzanatot, amit Róheim így fogalmaz meg: „A tavasszal visszatérő termékenység megtestesítése. A termékenyítő királyok menyegzője.” A tavasznak, májusnak s a május havára eső pünkösdnek (tehát a természet kibontakozása, a virágzása legszebb idejének) kapcsolata Európa éghajlati viszonyai között a termékenységgel, a zöldággal (májusfával), a rózsával, a násszal, az ifjú jegyespárral annyira nyilvánvaló, hogy bátran allegóriának is nevezhetjük. E kellemes, szívderítő időszak tánccal, énekkel, sportszerű versenyekkel való ünneplése olyan emberi megnyilvánulás, melynek lelki alapjai közérthetőek; itt tehát méltán utalhatunk a sokszoros megújhodás, a „revival” jelenségére.
A május és a szerelem kapcsolata ősidők óta lírai közhely. Ugyanígy az európai dramatikus szokásokban számtalan megszemélyesítést találunk tavaszi jegyespárokat, májuskirályt és királynőt, májusgrófot és grófnőt, pünkösdi királyt és királynét, továbbá a megszemélyesítéseken kívül is rengeteg más virágokkal, zöld ággal kapcsolatos szokáselemet. Sok szexuális-erotikus vonatkozása is van az ünnepkörnek.
Nehéz lenne a kutatás mai állása mellett tisztázni azt, hogy ezek az említett mozzanatok közös történeti gyökerekre mennek-e vissza, vagy pedig egymástól függetlenül keletkezett, de hasonló értelmű és formájú szokások szövevényről van szó. Egyesek közülük oly közkeletű szimbólumok, hogy történeti összefüggést keresni szinte felesleges. Más jelenségeknél azonban (amilyen az ünnep boszorkányos, manisztikus jellege) már közös történeti gyökereket kell keresnünk.
A klasszikus ókor tavaszi ünnepei közül tudunk a római ludi Florales vagy Floralia ünnepéről, mely i.e. 173-tól állandósult és hat napig tartott (április 28-tól május 3-ig). Kapcsolatot keresnek a kutatók az Ambarvalia ünnepségekkel is. Május havában ünnepelték Maja istennőt is; a kelet-római birodalomból ismeretes a Maioumas ünnepe. Időszámításunk II. századában Venus és Dionysos ünnepe; a IV. században lóversenyekkel kapcsolatos az ünnep; három évenként tartották meg, és ekkor 30 napig tartott már.*
Másrészt a május 1-e néhány európai népnél egy ideig évkezdő nap is volt (pl. a kelták időszámításában az V. században,)* s így évkezdő szokások is kapcsolódó hatnak hozzá. Mindezeknek az emléke a keresztény pünkösdi ünnepkörrel úgy összefonódott, hogy szétválasztásuk alig lehetséges.
A májusi – pünkösdi megszemélyesítések, játékok a XIII. század körül már Európa északibb országaiban is jelentős szerepet játszottak. Angliában pl. 1240-ben említik a Ludus de Rege et Reginat.* Történeti emléke van a májusgróf választásnak a hanza-városokban is, Lübeckből már 1226-ból vannak idevonatkozó adataink; Revalból (Tallin) a XIV. századból említik ezt az ünnepséget.*
A régi adatok is szólnak a májusi ünnepségeknek a színjátszással való kapcsolatáról is; már a római ünnepeken is fontos szerepe volt a színésznőknek.*
A francia középkori dráma első ránkmaradt nem vallásos emlékeinek (Le jeu de la Feuillée, Le jeu de Robin et Marion) is kapcsolata van a májusi, tündéres ünnepségekkel, s ugyanígy kapcsolatban áll az angol Robin Hood játék és a moreszka nevű dramatikus tánc is a májusi ünneppel. Itáliában is az agonisztikus, dramatikus játékok egész sora fűződik ehhez az ünnepkörhöz, s néhányat közülük történetileg igen jól nyomon követhetünk.*
A május-pünkösdi ünnepkör szexuális-erotikus színezetére már utaltunk. (A magyar szokásanyag ilyesfajta vonásokat kifejezetten nem tartalmaz, de a rítusénekek utalnak a termékenységre, virágünnepre is.) – Ugyanakkor érdekes, hogy sokhelyütt, pl. Franciaországban a májusi házasságot nem engedélyezte a néphagyomány (malum mense maio nubere).*
A „kultikus jegyespár” vagy „tavaszi házaspár” mellett sok egyedülálló férfi vagy női megszemélyesítés is szerepel. (Pünkösdi király, Májuskirály, Pfingstlümmel, Pfingsbutz, Laubkönig, Graskönig, Jack in the Green, Tavaszkirálynő, Májuskirálynő, Májusi menyasszony, Májusi rózsa, Pünkösdi királynő, Májusi virág stb.)* Az egyedülálló férfi-megszemélyesítő gyakran lombokba burkolt vadember, akinek szerepe esővarázslással is kapcsolatos. Másutt, pl. a mediterrán szokásanyagban inkább női megszemélyesítőkre találunk.
Franciaországban pl., mint Van Gennep megállapítja, férfi megszemélyesítések inkább a germán nyelvhatár közelébe eső területeken fordulnak elő.* A női megszemélyesítések gyakoribbak. A francia királynőnél két fő formát különböztet még. Vannak mozdulatlanul ülő, hordszékben körülvitt királynők (reine assise) és járó, verseket mondó, adománygyűjtő királynők (reine ambulante). Az első csoportba tartozó királynők fiatal kislányok, míg a második csoportban már inkább nagyobb leánykák vesznek részt. Van Gennep e két formát különálló, egymásból nem származtatható szokásnak tartja.* (Ilyenfajta különbségeket a magyar szokásokban is találunk: más korosztályhoz tartozott a dunántúli, díszsátor alatt vezetett kiskirálynő és a múlt századi leírásokban emlegetett éneklő, adománygyűjtő nagylány-királynő. A magyar dunántúli énekek is a kiskirálynő hordozására utalnak:
|
Érdekes megemlíteni azt is, hogy a Dauphinében, Gièresben a kiskirálynőt magyar királynőnek (la reine d'Hongrie) hívják.* Flandriában a VII. században is fiatal kislány volt a pünkösdi királynő, akit pünkösdi virágnak hívtak.* (Ennek párhuzamát is megtaláljuk a magyar pünkösdölőben:
|
Említésre méltó az is, hogy a francia királynő-ünnepeken egyes vidékeken a férfiak nem vehetnek részt; kimondottan zártkörű leányünnepekről van szó.* Ez a tény már önmagában is óvatosságra int azokkal az elméletekkel szemben, melyek egy nagy tavaszi „termékenységi ünnep” egységes eredetére utalnak. Hiszen, mint már eddig is láttuk, a „termékenységi ünnep” szokásai is sokféle formát öltenek, s a kultikus jegyespárok, önálló tavaszkirályok és királynők nemcsak mágikus vonatkozásaikban, hanem nemek és korcsoportok szerinti megoszlásukban is különböző képet mutatnak.
Ilyen érdekes átmeneti formát találunk pl. a szlovéneknél.* A szokás megszemélyesített képviselőit néha királynőknek (kraljice), másutt királyoknak (kraljevi, kraljicari) hívják, de az alakoskodók legalábbis a jelenlegi gyakorlatban mindig lányok. Katonai jelvényeket, zászlókat hordanak, néha fiúruhát is öltenek. Itt is gyakran külön csoportban járnak a kislányok és az eladó lányok. (Magyar párhuzamként utalunk arra a formára, ahol a kislányok „vőlegényt és menyasszonyt” személyesítenek meg.)
A dunántúli kislányok pünkösdölésének legközelebbi párhuzamait délszláv, mediterrán és nyugat-európai területen találjuk. A magyar pünkösd szó forrása végeredményben a latin pentecoste, mely viszont görög elnevezésre megy vissza. Kniezsa a „pünkösd” magyar nevét egy feltehető ófelnémet pfinkusti-ből származtatja, míg más nyelvészek szláv jövevényszónak tekintették.* A magyar pünkösdi király elnevezés legközelebbi párhuzamai a szlovén binkostni kralj és a német Pfigstkőnig, melyek egymásnak tükörfordításai.