Az előbbiekből már kiderült, hogy a téli ünnepkör szokásait nehéz naphoz kötni. Ugyanazok a szokáselemek felbukkannak karácsonykor, január 1-én, vízkeresztkor, hiszen mindezek az évszázadok folyamán egy ideig évkezdő napok is voltak. Nehéz pl. elválasztani az egyes ünnepek köszöntő szokásait. Mindezek ünnepi, évkezdő jókívánságokat tartalmaznak, mindegyikért jutalom jár.
A lármázás, lövöldözés, ostorcsattogtatás is előfordul karácsonykor éppúgy, mint szilveszter estéjén. Kismartonban 1601-ben tiltják a lövöldözést karácsony ünnepén.* Martonfalvy György 1663-ban írja: „Karátson napján örülnek s örömet lőnek. Miért lövöldözsz Karátson éjtszakáján?”*
A karácsonyi, újévi köszöntést minden európai nép ismeri és gyakorolja. A kelet-európai népeknél s néha a nyugati román nyelvű népeknél a karácsonyi megéneklést, köszöntést a Kalendae Januariae szó valamely derivátumával fejezik ki. (ukrán kolyadka, román colinda, görög kalanda stb.)
A köszöntés koledálás neve nálunk is ismeretes. A XVIII. századi források koledálásnak a papok és kántorok vízkereszt napi alamizsnagyűjtését nevezik. Dugonics András közmondásgyűjteményében például ezt olvashatjuk: „Busul, mint a kolédátlan kántor. Az a víz köröszt napi alamizsna szedés, melyet kolédának hivtanak, sok helyeken meg tiltatott immár, noha némely helyett gyakoroltatik.”*
Bod Péter így magyarázza ezt: „Ezen az Vízkereszt Napján, még mikor legelsőben keresztyénekké lettenek a 'Magyarok 's elegyesleg voltak a' Pogányokkal, ugy rendelték az Magyar K. Fejedelmek, hogy e' Pap minden ember házához elmenyen a' keresztel, valami áldást mondjon 's akor ki-tanulja, ki a' Keresztyén 's ezért a fáradságáért adjon minden valami alamisnát.”*
Szirmay Antal írja Hungaria in Parabolis című művében: „Collega Kalandos társ, vnde Kalandozni, quod aliqui a Coleda ante Iosephi II. Imp. tempora in Hungaria recepta desumptum putant: dum Parochus festo SS. Trium Regum intensissimo frigore indusio indutus, pueris, tintinnabulis, cantoribus stipatus, Lampade in forma stellae praeeunte noctu parochianos suos visitabat, Kalendasque Ianuarias apprecatur, ac laetamini in Domino, in hoc nuono anno, az uj esztendőbe mi vigadgyunk occinebat. Caeterum genuinum vocis Kalandázni etymon vide sub Pernehajder.”* [Collega, Kalandos társ, innen: kalandozni, amiről egyesek azt gondolják, hogy a II. József császár kora előtti Magyarországon befogadott koledából származik, mikor a plébános a három királyok ünnepén a legkeményebb hidegben felsőruhába öltözve, gyermekek, csengők, énekesek kíséretében éjszaka meglátogatta a parókiájához tartozókat, csillag formájú lámpát vittek előtte és január kalendáját könyörögve, azt énekelte: Örvendezzetek az Úrban ebben az új esztendőben. (Az uj esztendőbe mi vigadjunk.) Egyébként a kalandázni szó igazi származását lásd pernahajder alatt.]
A vízkereszt napi alamizsnagyűjtés koledálás neve összefügghet a kalandos társaságokkal, amelyeknek kérdésére még visszatérünk. A régi források közül Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve is utal a Colanda-ra. Ezt a számadáskönyv publikálója, Divéky Adorján „egyházi pénzgyűjtésnek” adja vissza magyarul. Divéky azonban téved, mert ez esetben nem a vízkereszti alamizsnagyűjtésről van szó. A lengyel anyanyelvű herceg nyilván saját hazája elnevezését használva nevezi a karácsonyi köszöntést colandának. Szent István napján például a szakácsnak ad pénzt „pro colanda” (december 26.), másnap Szent János napján a zenészeknek, a várkatonáknak és a pohárnoknak ad nagyobb összeget „pro colanda”.*
A koledálás elnevezés tehát hazánkban inkább a vízkereszti alamizsnagyűjtésre, mint a karácsonyi köszöntőkre vonatkozik. Karácsonyi köszöntőket azért bőségesen ismer hazánk katolikus és protestáns lakossága egyaránt.
Bod Péter részletesen emlékezik a karácsonyi köszöntés szokásáról: „Nevezetes vólt az, hogy Karátson előtt harmad nappal ajtónként járkáltak 's valami verseket éneklettek a' Kristus születéséről, jó és szerentsés inneplést kívántak; 's ekképpen magoknak pénzt, gyümöltsöt s hólmi enni-valókat gyűjtögettek; akarván ebben követni a' Kristus Születéséről hirt tévő Betlehemi Pásztorokat. Innen maradott a' mi Nemzetünknél-is az a' szokás hogy Karátson éjtzakáján a' gyermekek, szólgák 's akár-kik énekelnek, dudolnak, zerépatélnak ajtóról ajtóra, hogy magoknak valami pénzt és ennivalót gyűjtsenek, mellyet az után elvesztegessenek.”*
Sokszor emlegetik régi forrásaink a karácsonyi ostyahordás szokását is. Már idéztük Tessedik adatát, aki felemlíti, hogy az ostyahordásért begyült pénzt a tanítók rendes évi jövedelemforrásai közé számították és a szokás betiltásakor a tanítókat évi 4 forinttal kárpótolták.* A hatósági tilalom ellenére az ostyahordás szokása egyes vidékeken századunkig fennmaradt.
Karácsonyi köszöntőket, karácsonyi népénekeket szerte az országban mindenfelé ismernek. Közöttük sok igen szép régi ének van, és történeti múltjukat néha egészen a XV–XVI. századig tudjuk visszavezetni. A legrégebbi karácsonyi népénekek közé tartozik például a Csordapásztorok… kezdetű, ma is népszerű ének. A XVI. századi Batthyányi kódex is megőrizte egy karácsonyi „congratulatio” szövegét:
|
A karácsonyi köszöntők esetében is az egyházi és népi elemek állandó kölcsönhatásáról beszélhetünk, és a folklorizáció sok szép példáját említhetjük fel.
A karácsonyi ünnepkör köszöntőinek második csoportja István és János naphoz fűződik. Az István napi zabszentelésre, a János napi borszentelésre már az előbbiekben is utaltunk. A János és István köszöntés szokását a kálvinistáknak sem sikerült kiirtani. Diószegi K. István is panaszolja 1682-ben: „Tartjuk Sz. István, Sz. János poharat.”*
Martonfalvy György 1663-ban így ír erről: „az… Innepeket részszerint az Istennek, részszerint pedig az embereknek szentelik, mint Karátson első napját a' Christusnak, második napját szent Istvánnak, harmadikat pedig szent Jánosnak… Ördög, ördög, be sok számtalan Istvánt és Jánost vittél pokolba szent István és János napján a' sok István és János teli pohara által… Miért nem hagytok békét azoknak az innepi hosszu köszöntéseknek.”*
Bod Péter így ír: „János Pohára emlékezetes, maradott fel a' Németektől, akiknél az a' szokás vólt még mikor Pogányok vóltanak, hogy Uj-Esztendő tájban János emlékezetére 's a' barátság' fentartására borral kedveskedtek egy-másnak, 's az után-is az a' szokás nálok megmaradván nevezték S. Johannis haustus Sz. János Pohárának.”*
Egy szép régies István köszöntőt Sármellékről saját gyűjtésemből közlök:
|
Ez a köszöntő Dél-Dunántúlon a legkülönbözőbb változatokban ismeretes, mint István, János, József, Mátyás napi, Luca vagy Borbála napi köszöntő. Egy dallamváltozatot már Pálóczi Horváth Ádám is feljegyzett a XVIII. században, és már ő igen réginek tartotta.* Kelet-Magyarország protestáns községeiben eltérő, de szintén hagyományos István és János napi köszöntők népi változatai élnek.
A köszöntők éneklésének következő fontos dátuma Szilveszter estéje és január 1.
Magyarországon az évkezdést a XVI. századig karácsonytól számítják. A január elseje évkezdő jellege azonban a köztudatban volt a naptárreform előtt is. A keresztény egyház főként a január 1-hez fűződő pogány szokások miatt tette karácsonyra az évkezdetet, a polgári életben mégis megmaradt a januári évkezdés is. (Stilus communis vagy Stilus Circumcisionis). Nálunk néha már a XIII. századi királyi oklevelekben is van példa január 1-i évkezdésre.*
A január elseje hazánkban régóta az ajándékosztás napja (Dies Strenarum). Galeotto Mátyás király udvaráról szólva így ír: „Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. [Január 1-én, Krisztus körülmetélésének napján a magyarok sztrénát, vagyis ajándékokat szoktak adni, hogy jól kezdődjék az év.]
Mint Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve igazolja, a XVI. század legelején is (tehát a naptárreform előtt) január elsején volt a budai királyi udvarban az újévi ajándékosztás. Egyházak, iskolások, kertészek és várkatonák, zenészek és szakácsok, a kutyás citerás, a különböző mesteremberek mind január elsején kapnak ajándékot. Ezen a napon minden iskolából eljönnek Zsigmondhoz a diákok; az ostyahordás szokásáról is hallunk már e feljegyzésekben. Néhány érdekesebb adatot közlünk e listáról:
Item feria VI-a in die circumcisionis domini (1501. jan. 1.) olomkom eastri Budensis pro novo anno ad mandata principis per manus Ozarowski dedi.
II. flor.
Item eodem die aurigis domini regis, qui venerant and dominum principem pro novo anno, dedi.
I. flor.
Item eodem die recordantibus de omnibus scolis infra prandia ad dominum principem venientibus dedi.
I. ortt.
Item citharedo cum cane ad dominum principem infra prandia venienti dedi per manus Smolik.
1/2 flor.
Item ortulano de zagrada domini regis pro novo anno dedi.
I. ortt.
Item cocis duobos infra parandia pro novo anno ad dominum principem venienti bus per manus Ozarowski dedi
1/2 flor.
Item codem die tubicenis de turri Beate Virginis in civitate pro novo anno ad dominum principem venientibus dedi per manus Balyczki
I. flor.
Item eodem die organiste domini regis, qui ludebat in virginali infra prandia ante dominum principem pro novo anno, dedi per manus Czurilko
1 1/2 flor.
Item eodem die fistulatoribus cum tympano infra prandia ad dominum principem venientibus pro novo anno, per manus Czurilko dedi
1/2 flor.
Stb.*
Telegdi Miklós is említi a XVI. században, újévi prédikációban: „Szokás peniglen a keresztyének között, hogy új esztendőben nagy szeretettel köszönnek és ajándékot osztogatnak egymásnak.”*
Az újévi köszöntőket is gyakran a XVI. századig tudjuk nyomon követni. Így a legnépszerűbb újesztendei énekek egyikét:
|
már Telegdi Miklós is prédikációs könyvébe iktatta a XVI. században.
Vízkereszt a karácsonyi tizenketted zárónapja. (Magyar neve a görög hagiasmos nevet magyarítja, feltehetőleg ószláv közvetítéssel került hozzánk, a katolikus országok általában az Epiphania vagy a három királyok napja elnevezéseket használják.) – A XI. századi győri Agenda Pontificalis megjegyzi, hogy a január 6-i vízszentelést nálunk görög módra (more graecorum) hajtják végre.*
A vízkereszti köszöntésnek hazánkban különféle egyházi és laikus formái alakultak ki; koledálás nevéről s az ezt említő forrásokról e fejezetben már szóltam: A papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtéséről Galeotto Marzio, a XV. században mint jellegzetes magyarországi jelenségről emlékezik meg.* A XVI. században a Gömör megyei evangélikus források is elrendelik, hogy vízkeresztkor ne járjon a lelkész feszülettel.*
A vízkereszti köszöntésnél a XVI. század óta szokásos a csillagének, a csillagozás; századunkig járnak a gyermekek a kiugratható csillaggal háromkirályok képében köszönteni.
Hédervári Lőrinc írja egy levélben a török időkben (1540): „Osztán az csillagéneket, ha megvagyon kgdnek, küld alá; ha több énekeket szerezhetsz, azért is légy érte, mert jó gyermekem vagyon itt egy, jó szava vagyon, kit ha meg nem oltalmazhatok, felküldöm kegyelmednek.”*
A XVII. századi magyar nyelvű kassai szabályrendeletek többször intik a csillaggal járókat és farsangosoknak nevezik őket. 1617-ben megjegyzik: „Éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak, sőt még az asszonyi állatok is éjjel farsangolnak, férfiúi ruhában öltözvén.”* 1633-ban ismét tiltják a farsangosoknak szöges lámpással való járását, melyet csillagnak neveznek. Említik, hogy ez az előző évben is tiltva volt, „s ez időn ujra batorsagosan majmoskodnak vele. Mivel penig mi édes Idvezitőnknek születését nevetséges jatekra és reszegségre forditjak, mostantul fogva ennekutána soha ne legyen. Az ki cselekszi, Istentül varja haragját fejére, mert afféle komédia azokat illeti, akik mégis az pápai setétsegben vadnak.”*
Bod Péter a XVIII. században írja, hogy vízkeresztkor a három királyok (Gáspár, Menyhárdt, Bóldisár) nevét (C. M. B.) szokás az ajtókra felírni.*
A vízkereszt napi köszöntő szokások közül tehát a koledálás, a csillagozás, a házszentelés történeti forrásainkban is szerepel. Ezeknek egyházi és laikus formái egyaránt igen népszerűek voltak évszázadokon át. Párhuzamos szokásokat katolikus és protestáns vidékekről egyaránt sokat említhetnénk, Hollandiában például a vízkereszti köszöntők felszereléséhez tartozott a mi regöseink kedves zeneszerszáma, a „bika”.*
A vízkereszti dramatikus játékokról a következőkben fogunk szólni.