Már az előbbiekben utaltunk arra, hogy a babonás és jósló cselekmények és hiedelmek jórésze igen régi, egészen a római újévig vezethető vissza.
Ilyen babonás és jósló szokásokra való feljegyzés sok maradt ránk a régi feljegyzések közt is. A csíziók, kalendáriumok egytől egyig bőségesen tartalmaznak ilyen említéseket, különösen az időjárásra és a termésre vonatkozó évkezdő jóslásokat, amelyek azonban nem puszta babonák, hanem a nép tapasztalati tudásából leszűrt megállapításokkal együtt jelentkeznek.
Apáczai Csere János Magyar Encyklopaediájába is beilleszti a „Házi, Paraszti és örökre való kalendáriumot”, és itt is találunk ilyesfajta, az egész évre utaló jóslásokat.
Az évkezdés különböző időpontjaiból következik, hogy a jósló és mágikus cselekmények hol karácsonykor, hol január 1-én, hol vízkeresztkor, esetleg Luca napján stb. jelentkeznek. Bornemisza Péter pl. azt említi, hogy karácsonykor a tyúkokat este megszurkálják, hogy jól tojjanak.* Bod Péter írja e babonákról: „Mind ezekkel a' keresztyén Tanitók a' Pogányok Babonáit eltörlötték-e? Nem mert még a' mi időnkben-is sok rendetlenségek mennek véghez, bizonyítják ezt azok a'kik Új-Esztendő éjtzakáján zöld fü vagy hagyma Kalendáriumokat készítenek. Nem-is lehet minden babonát el-törleni, a'mig ember lészen a' földön.”*
Új mozzanatokkal gyarapítja tudásunkat Martonfalvy György debreceni professzor 1663-ban elmondott prédikációja: „Karácsony napján jeges vízben mosdnak, szalmával házaikat bé-töltik s azon s nem ágyokban feküsznek, mint a rácok, s más némelly keresztyén nevet viselők; asztalikat kalátsal, mézzel, borral éjtszakán az Angyalok számokra meg-rakják, egész éjtszaka tüzeiket bé nem takarják; barmaikat szénával tartják; két Karátson közben nem fonnak sütnek, kérőt sem adnak s. a. többi.”*
A sok újévi babonás szokásra vonatkozó feljegyzés közül Fábián József megemlékezését közöljük a gyümölcsfák január 1-i megvarázslásáról: „A köznép között még most is uralkodik sok hellyeken az a' haszontalan szokás, hogy Ujj Esztendő éjtszakáján meg-babonázzák a' gyümöltsfákat. Némellyek ekkor semmit se szóllanak, mások pedig holmi áldásokat mondanak a' fákra, és bizonyos Tzeremóniákat követnek el azok körül. Mind ezeket olly véggel tselekszik, hogy a' fák a' következendő nyáron annál több gyümöltsöt teremjenek” Nézzétek! mire nem viszi az embert a' babonaság!…. Osztán miért kelene éppen Uj-Esztendő éjtszakáján tselekedni, és nem egyébkor? – Más forma nap e' ez mint más nap az esztendőben. Az emberek rendelték azt, hogy az esztendő Januárius' első napján kezdődjön számláltatni, melly napon édes Idvezitőnk környülmetéltetvén vért ontott legelőször. De ettől nem vehet ez a' nap semmi ollyas erőt, melly bizonyos babonaság alatt a' fák' gyümölcseire is kiterjedne. Több az, hogy nem is tudni azt bizonyosan, mellyik légyen a' Kristus' környülmetéltetésének a' napja, mivel az ő születésének napját nem lehet megmondani világosan. Hogy a' Keresztyének első Januáriuson kezdik számlálni az Esztendőt, a' tsupa szabad akarat szerént való dolog, melly a' természetbe semmi változást nem okozhat.„*
Ugyancsak számos hiedelem fűződik a karácsonyi asztalhoz, annak rendjéhez, a karácsonyi, újévi étkezéshez is, sokhelyütt ismerik nálunk is a szalmahintést és a karácsonyi tuskóégetést.* Ez utóbbit úgy látszik a szlávoktól tanultuk. Palóc vidéken az első karácsonyi látogatóhoz is babonás hiedelmek fűződnek. (Ennek szlovák kapcsolatait Manga János elemezte.)* A télközépi ünnepkör egészének is lehet gonoszjáró jellege, másutt csak egyes napoknak. Csuzy Zsigmond szerzetes írja 1724-ben, hogy a „büölő bűbájosok ezekben a szent napokban karácsony után, sokféleképpen babonáskodnak”.*