Dömötör Tekla: Naptári ünnepek

2.

Külön említést érdemelnek az úrnapi körmenetek. Az úrnap ugyanis 1264 óta – mióta csak az oltáriszentség-ünnep létrejött – egyike a népies misztériumjátékok kialakulása fontos alkalmainak. Egyes országokban, mint pl. Angliában és Spanyolországban az úrnapi körmenetes játékok nagyobb jelentőségre tettek szert mint a húsvéti ciklushoz tartozó játékok.^* Azonban ott is, ahol nem ez a helyzet, rábukkanunk az úrnapi körmenet színjátékszerű kibővítésére. E játékok közös jegyei, hogy nem egyetlen, helyhez kötött színpadon kerülnek bemutatásra. A körmenet egyes élőkép-csoportjai több helyütt tartanak előadást; kocsiszínpadon (mely együtt halad a körmenettel), vagy a város különböző pontjain előre elkészített emelvényeken, színpadokon adják elő a játék egyes felvonásait, jeleneteit.

Az úrnapi körmenetes játékok rendezésében általában nagy szerep jutott a céheknek. Angliában e körmenetes játékok egyes jeleneteit meghatározott céhek rendezték, s így adták elő az egész bibliai történetet a világ teremtésétől az utolsó ítéletig.

Hazánkban a középkorból érdekes leírások maradtak fenn az úrnapi körmenetek díszéről, fényéről, azonban a legkorábbi adatok színjátékszerű mozzanatokra nem utalnak. Prágában azonban már 1366-ban megtiltják az úrnapi körmenettel kapcsolatos színjátékok előadását; az ilyen tilalom biztos jele a játékok népies, vagy „eretnek” jellegének.^*

Hazai adataink jórészt városi úrnapi körmenetekre vonatkoznak. Zsigmond király pl. két hónapig vendégül látta Palaeologus János görög császárt Budán. Az ünneplés fénypontját az úrnapi körmenet képezte, amikor Zsigmond a görög császárral, Borbála királynővel és gazdag kísérettel az egész városon végigvonult.^* A középkorból néhány érdekes ábrázolás is maradt fenn a magyarországi úrnapi körmenetekről.^*

A XV. századi német nyelvű Budai Törvénykönyv arról rendelkezik, hogy a város zenészei kötelesek e napon a budai plébániatemplom előtt gyülekezni és ott játszani:

Eyn gepot der fidler lauthen schlaer Vnnd dess gleichenn.

Dye posawner pheiferr Fidler Vnnd pauker sollen auch eyn gepot haben von der stat. Vnnd ist, das sye al mitenander sullen an gotis leichnam tag seyn vnnd gen nynert anders wo vor keynem hymmel, denn vor der haupt kirch vnnd phar. Vnnd welcher anders wo an dem tag wer Vnnd vor andern hymmeln hofiret, de schol man dye stat vor sagen eyn ganczis Iar.^*

Az úrnapi körmenetben való részvétel az ország sok városában a céhtagoknak előírt kötelessége volt. A kolozsvári szabólegények 1502-es céhszabályzata is megemlékezik erről és előírja azt is, hogy az úrnapi körmenet után menjenek a céhmester házához ott a céh dolga felöl beszéljenek.^* Az 1521-es szabályzat büntetéssel sújtja azokat, akik a körmeneten nem vesznek részt:^* „Item quicunque in die Sacratissimi Corporis Christi processionem neglexerit absque legitima causa, in quattuor libras cerae puniantur.”

Más céhek előírják, hogy milyen gyertyát kell a körmeneten résztvevőknek vinni.

A magyarországi városok németajkú lakossága már a XV. században jól ismerte az úrnapi körmenet színjátékszerű formáit, mint erről Karsai Géza gondosan összeállított adatai tájékoztatnak. Sopronban, Pozsonyban a XV. szászadban többször utalnak ezekre, Pozsonyban 1494-ben valószínűleg a céhek rendezték az úrnapi játékot.^*

A véletlen folytán, külföldi tudósításból maradt részletes leírásunk a Budán 1501-ben az úrnapi körmenettel kapcsolatosan előadott némajátékról. Bár e játékra sokat hivatkoznak, azt hisszük, érdemes e leírás teljes szövegét közölni. Dainero Tamás modenai követ jelentései között szerepel a „La Festa del Corpus Domini a Buda” leírása:

„Az úrnapi körmeneten – melyen az óriási néptömegen kívül őfelsége is részt vett – érdekes látványosságot adtak elő, ugyanis valamely jóslat szerint, a mohamedán hitnek akkor lesz vége, ha Mohamed koporsója szétromboltatik. Ezt következőkép adták elő: Mohamed mecsetjét házunk előtt állították föl, a mecsetben a koporsó függött, melyet a szultán és számos pasa vett körül. Midőn ő felsége és a körmenet a mecset elé ért, óriási tűzsugár sújtott le a koporsóra és ezt, valamint a körülálló törökök nagy részét lángba borította. A mi pedig el nem égett, azt a magyarok óriási tömege megrohanta, botokkal, kövekkel ízzé-porrá zúzta, sőt fogaival is szaggatta. Valóban kiváló élvezet volt e roham szemlélése. A főtér közepén igen csinos szökőkút állott, melyből egész napon át kitűnő bor folyt. A temérdek nép egész nap zarándokolt a csodaforráshoz bögrékkel, fazekakkal, kalapokkal merítettek a jeles italból, sőt némelyik csak a száját tartotta oda a borsugárhoz. Ütötték verték egymást, csak úgy repült és tört a sok fazék, pohár, bögre. Soha életemben ily nagy ünnepélyt nem láttam. A földön temérdek részeg hevert szanaszét, kiket azután lassanként hazaszállítottak. De az ünnepély koronája még csak ezek után következett, a legsűrűbb tolongásba kappanokat, ludakat és galambokat dobáltak, melyeket a tömeg óriási dulakodás közt ezer meg ezer darabra szaggatott.”^*

Ilyesfajta látványos úrnapi körmenet bizonyára több is lehetett Magyarországon e századokban Ezt bizonyítja az is, hogy 1593-ban Münchenben az úrnapi körmenet egyik jelenetét éppen a magyar Barakha Miklós rendezte. Mint e feljegyzés említi a zászlós, aki e csoportot vezette, magyar ruhában volt, sárga magyar csizmát viselt lovát strucctollak ékesítették. Barakha fiai is részt vettek a menetben, valamint egy törpe, mórok, muzsikusok 14 zsidó lovas és 100 perzsa lovas. A lovasok élén maga Barakha lovagolt bársonyból készült magyar ruhában A jelenet az „exitum Israel”-t ábrázolta, és a menet közepén a fáraó megszemélyesítője lovagolt. Tizenkét alabárdos zárta is az úrnapi körmenet e színes csoportját.^*

Az úrnapi körmenet XVI. századi népszerűségére jellemző hogy 1551-ben az evangélikusok is megtartják még Saáron az úrnapi körmenetet, de az ostya körülhordozása és imádása nélkül.^*

XVII. századból az úrnapi színjátékszerű körmenetek rendezése a katolikus iskolák és a laikus vallású társulatok kezébe ment át. Érdekes megemlíteni hogy bár magyar nyelvű passiójáték csak a XVIII. századból maradt ránk, magyar úrnapi játékokat a XVII. századból is ismerünk már. Három játékszöveg maradt ránk. E darabok a középkori hagyomány hű folytatói, amikor az Úrnap jelentőségét az Ótestamentumból való példával: „praefiguratioval” világítják meg. Mindhárom darabban a frigyláda története szerepel mint ótestamentumi előkép. Az egyik, úgy látszik, egy jezsuita darab kivonata, melyet diákok készítettek maguknak emlékeztetőül (Rozsnyó, 1668). A másik két színmű ferences eredetű. A Tékozló fiú a XVII. század első feléből származik és az első általunk ismert magyar nyelvű katolikus iskoladráma; s egyúttal az első játék, melynek népies közjátékait is ismerjük.

A Jézus, Mária fia c. ferences játék naiv költőiségével, szép természeti képeivel, anakronizmusával sokkal inkább a középkori népies dráma hangvételéhez, mint a barokk iskolai színjátszás alkotásaihoz kapcsolódik.^*

A XVII–XVIII. században igen gyakran utalnak a katolikus iskolák által rendezett, élőképes, úrnapi körmenetekre. A kolozsvári iskola pl. 1709-ben a körmenet alkalmából német és magyar verseket ad elő.^* 1728-ban jelmezbe öltözve szintén több nyelven adnak elő jeleneteket.^* Buda felszabadulása után 1687-ben már megemlékeznek az úrnapi körmenet ünnepélyes külsőségeiről; 1690-ben Budán az úrnapi körmenet élén hat pásztornak öltözött ifjú haladt.^*

A XVIII. század vége után az úrnapi körmenetek továbbra is pompás külsőségek közben játszódnak le. Város és falu katolikus lakossága egyaránt versenyezve igyekszik a körmeneteknek ünnepélyes formát adni; a népi színjátszás kialakulása szempontjából azonban nálunk már nem jelentős az ünnep.

Körmenetek, határjárások

1.

2.