3. csoport

Harmadik csoportunkat a varázscselekményekkel összekötött rítusénekek alkotják.

Ez a csoport néha nehezen választható el a következő csoporttól (kántálás, rigmusok). Ugyanaz az ének fűződhet varázscselekményhez, de a szokás változásával, a rituális cselekmény eltűnésével is megmaradhat mint kántáló ének (így pl. ott is, ahol a tőkehúzás szokása már eltűnt, megmaradhat a hozzákapcsolódó ének:

 

Heje huja hopaja
A hamvazó szerda,
Huztok lányok törzsököt
A szentgáli utca. stb.)*

 

Viszont a. varázscselekményhez járulhatnak a rítusénekeken kívül felelgetős játékok és mondókák is.

E csoporttal, a rítusénekekkel, a magyar folklórkutatás sokat foglalkozott. Ide tartoznak a regösének, a hejgetés, a villőzéshez, kiszehordáshoz, pünkösdöléshez tartozó énekek stb.

A varázscselekmények céljukat és formájukat tekintve is több csoportra oszthatók. (Vö. A rítustól a színjátszásig c. fejezettel.) Céljuk leggyakrabban termékenység-varázslás vagy a rossz kiűzése, távoltartása. Gyakori az analógiás varázslás is.

Az énekek jó része adománykéréssel van összekapcsolva, mások azonban, mint a szentiváni tűzgyújtás vagy a tuskóhúzás, nem jártak adománygyűjtéssel.

A rítusénekeknek több történeti rétege különböztethető meg, néhány szép példájukat már felsoroltuk e fejezet első részében. Minthogy a legismertebb, legszebb rítusénekeket igen gyakran közzétették már, ezek idézésétől itt eltekintünk.

A regösének, szentiváni ének, villőzés, – ezek a népköltészeti remekek erősen tünedeznek a népi emlékezetből. Zalában és Somogyban például a szokás utolsó állomásaként cigányok járnak regölni. Másutt a regölés a vízkereszti háromkirály járással vagy az újévi köszöntéssel keveredett:

 

Megjöttünk, megjöttünk újévet köszönteni.
Egyiknek keze fagyott, egyiknek lába fagyott
Egyiknek füle fagyott le.
Szabad-e regölni?
Sej regő rejtem, azt is megengedte az a nagy Uristen.
Adjon az Uristen ennek a gazdának
Száz akó bort, száz mázsa búzát
Utoljára adjon az Uristen egy szép fiut, egy szép leányt
Összecsöndörödjék, összepöndörödjék mint a róka farka.
Kicsoszogjunk becsoszogjunk
Cserfa nadrágunkban, nyírfa papucsunkban.
Kipödröm a bajuszomat,
Egy pár garast adjanak!
 
(Zalaistvánd, 1957. Adatközlő: Szilvás Zoltán)

 

Három királyok vagyunk,
Három országot járunk.
Sej regö rejtem,
Azt is megengedte az a nagy Uristen.
 
(Zalaistvánd, 1957. Adatközlő: Krajcáros Károly)*

 

Pünkösdi királynőjárás

 

Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mi is elhordozzuk királykisasszonykát.
Jácintus, jácintus, tarka tulipántos,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.
Jácintus, jácintus, tarka tulipántos,
Kisebb gyermekeknek porba való játszás,
Nagyobb gyermekeknek iskolába járás.
Jácintus, jácintus, tarka tulipántos,
Hintsenek virágot az Isten fiának,
Kössenek koszorut a szüz Máriának.
Ekkora legyen a királykisasszony.

 

(Zsennye, 1962. Eljátszotta öt kisleány, 12, 11, 10, 9 és 4 éves. A királykisasszonyt kendő alatt vezetik; az utolsó mondatnál felemelik, és ráborítják a kendőt. Rózsaszirmot hintenek szét, az egész nap a szobában vagy az udvaron marad.

Az utolsó sort régen így mondták: „Ekkora legyen a királynő kendere.” Ezt elhagyták, mert már nem dolgoznak kenderrel.)

A villőzésről, szentiváni énekekről az előbbiekben már részletesebben szóltam, s példákat is idéztem a kapcsolódó rítusénekekből.*

Érdekes a moldvai hejgetés problémája is. A moldvaiak hosszú epikus éneke a búza élettörténetéről a román ekedal fordítása; maga a hejgetés szó azonban magyar, s a regöléssel kapcsolatosan is előfordul. A „hejgetés” és a „regölés” kifejezések kapcsolata minden kétségen kívül áll, s mindkettő az újévi szerencsekívánó, varázsló rítusok megjelölésére szolgált.*



Hátra Kezdőlap Előre