{I-564.} REFORM KORI NÉMET NYELVŰ HÍRLAPOK ÉS FOLYÓIRATOK

Már Windisch Károly Gottfried és Schedius Lajos, a magyarországi német nyelvű újságírás megalapítói is a hazai és külföldi szellemi áramlatok kölcsönös közvetítésének szándékával indították meg lapjaikat a 18-19. század fordulóján. Tehát nem csupán a hazai német polgárság érdekeit képviselték, hanem műveltségközvetítő programjukkal a magyar kultúra ügyét is szolgálták. Olvasóik táborába tartozott ugyanis a magyar anyanyelvű közönség is, hiszen történelmi okok miatt a nemesség, értelmiség, polgárság egy része németül is beszélt. A 19. század első évtizedeiben a hazai német lapok jelentős része még ezt a programot folytatta.

A 19. század első felében a magyar szellemi élet fellendülésével a hazai németség válaszút elé került: vagy fokozatosan beleolvad a magyarságba, vagy az önálló nemzetiség megőrzésével külön kultúráját fejleszti tovább. Az utóbbi utat választották a németségnek azok a nagy tömbökben élő csoportjai, például a szepesi németség és az erdélyi szászok, amelyek évszázados történelmi, kulturális hagyományokkal rendelkeztek. Hírlapjaik, folyóirataik elemzése tehát nem tartozik a magyar sajtó történetének körébe. A városokban élő német polgárság szoros kapcsolatban állt a magyar lakossággal, gazdasági, kulturális érdeke azt kívánta, hogy a polgári fejlődés útjait kereső magyarság törekvéseit támogasa„ és azokhoz alkalmazkodjon. Hírlapjait és folyóiratait a reformkor magyar szellemi életének szerves részeként kell vizsgálnunk, mert bár azok német nyelven íródtak, de Windisch és Schedius lapjaihoz hasonlóan, szellemükben magyarok voltak.

A század második felében bekövetkező teljes asszimilációt a hazai német kultúra utolsó felvirágzása előzte meg. Az 1830–40-es évek fordulóján a magyarországi németség kitűnő iskolák, hírlapok, folyóiratok, önálló színészet birtokában kultúráját olyan magas színvonalra fejlesztette, hogy a külföldi irodalmi közvélemény állandó érdeklődéssel fordult felé. a negyvenes években a magyarországi német sajtó modernné, aktuálissá vált, azt a liberális-radikális politikát népszerűsítette, amely elsősorban a korabeli németországi újságírás jellemzője volt. Három tényező formáló-befolyásoló hatása biztosította, hogy a magyar sajtó ugrásszerű fejlődése ellenére a német nyelvű hírlapok és folyóiratok 1848-ig a magyar szellemi élet jelentékeny tényezői maradtak. A magyarországi könyvkiadás és könyvkereskedelem jelentős része német származású vállalkozók kezében volt. Hartleben Adolf, Heckenast Gusztáv, Landerer Mihály és Lajos, Trattner János Tamás és Mátyás, és mások szívesen vállalkoztak német lapok kiadására is. A kedvezőtlen ausztriai cenzúraviszonyok miatt számos osztrák és német író könyvének kinyomtatása {I-565.} Pest-Budán vált lehetővé, épp a megértő és ügyes német kiadóknál. Ezek a haladó szellemű külföldi írók, mint például Franz Dingelstedt, Ludwig August Frankl, Ferdinand Freiligrath, Georg Herwegh, Johann Gabriel Seidl, Johann Vogl termékenyítően hatottak a német folyóiratokra is, publikálási lehetőséget találtak a magyarországi lapokban. A bécsi, cseh és morvaországi német sajtóból gyakran politikai okok miatt kiszoruló zsidó származású, de németül író szerzők ugyancsak friss levegőt hoztak a magyarországi újságírásba. Jelentős részük Magyarországon telepedett le, elsajátította a magyar nyelvet, és a 40–50-es években a német lapoknak nemcsak szerény munkatársai, hanem önálló lapalapítási kísérletekkel szerkesztői is lesznek, mint például Klein Hermann, Rosenthal Sámuel, Saphir Zsigmond. Szemléletük nyitott: a Fiatal Németország eszméit terjesztik, programjukra a magyar nemzeti érdekek szolgálata jellemző. Az Ifjú Németország – Junges Deutschland – írói, költői a feudális viszonyok megszüntetéséért, új társadalmi rend kialakításáért harcoltak, radikális, forradalmi eszméiket az irodalom segítségével hirdették. Heinrich Heine, Karl Gutzkow, Heinrich Laube és mások írásainak közlésével a magyarországi német lapok haladó európai törekvéseket közvetítettek. A hazai német szerkesztők feladatuknak érezték – gyakran a lapok címében, programcikkében is megfogalmazták –, hogy a külföldet tárgyilagosan tájékoztassák a magyar viszonyokról, ezért a hír- és kulturális rovataikban sok aktuális, magyar vonatkozású írást közöltek. Jelentős politikai és kulturális missziót teljesítettek ezzel: a reformkori Magyarország gazdasági, társadalmi állapotáról adtak képet, fordításaik segítségével Eötvös, Jósika, Petőfi műveit elsőkként közvetítették Európa más népei felé.

„A XIX. század első fele a hazai német irodalom történetében a virágzás és a hanyatlás korszaka” – írja Pukánszky Béla A magyarországi német irodalom történetéről szóló monográfiájában. A fejlődésnek induló magyar hírlap- és folyóirat-irodalom jelentős számú előfizetőt vont el a német sajtótól. Az 1810-es évek végén még kétszer annyi előfizetője volt Pest-Budán a német lapoknak, mint a magyar nyelvűeknek. Negyedszázad múlva már fordított az arány. A Pesti Hírlap, a Világ és az Életképek megindulása után, tehát a negyvenes években, az előfizetők számaránya méginkább a magyar lapok fokozódó népszerűségére utal.

A korszak leghosszabb életű és legszínvonalasabb szépirodalmi lapja, a Spiegel für Kunst, Eleganz und Mode 1828-ban Pesten- indult. Szerkesztője és kiadója Wiesen Ferenc volt. 1841-ben a szerkesztést Rosenthal Sámuel vette át, majd Bécsbe költözése után 1848 októberétől Saphir Zsigmond vezette a lapot 1852-ben bekövetkezett megszűnéséig. Hetente kétszer – szerdán és szombaton – négy-négy oldalon jelent meg, a szombati számhoz 1831 második félévétől színes divatkép is tartozott. A rövidebb irodalmi és színházi beszámolók közlésére 183601501848 között Der Schmetterling című melléklapja szolgált, a gazdasági hírek és hirdetések a Pesther Handlungszeitung, Kommercial- und Anzeigenben jelentek meg.

A Spiegel megjelenésével a folyóiratok új típusa, a divatlap kezdte meg pályafutását Magyarországon. Az első divatlapok a század elején Franciaországban jelentek meg, az öltözködéssel foglalkozó cikkek és a csatolt divatképek mellett elsősorban elbeszéléseket, verseket, a társadalmi és kulturális életre vonatkozó {I-566.} írásokat közöltek. Wiesen Ferenc folyóiratának a divatlap hazai közvetítésében jelentős szerepe volt. Sikere buzdította Mátray Gábort az első magyar nyelvű divatlap, a Regélő (1833 – 1841) megindítására.

A 30-as években a Spiegel magyarországi munkatársai közül Rumy Károly a század elején induló kétnyelvű írónemzedék képviselője. Rendszeresen közölték cikkeit, Bilder-Galerie címmel képmellékletekkel illusztrált sorozatában híres emberek életéről írt. Tretter György verseken, tudósításokon kívül Széchenyi Világ című művéről közölt hosszú recenziót még 1831 őszén. Frankenburg Adolf magyar és német lapoknak egyaránt dolgozott, a Spiegelben fordításai jelentek meg. A negyvenes évek elején Falk Miksa fordításai, cikkei vittek új színt a lapba. Császár Ferenc, Eötvös József, Kisfaludy Károly verseit fordította, magyar műveket ismertetett. Petőfiről írt kritikai és fordításai az akkor még nagyon fiatal író jó megfigyelőkészségéről tanúskodnak. A színházi rovatban megjelent kritikái gyakran előbb a magyar, majd a német színház előadásait ismertették. Ugyancsak Petőfi-fordításaival tűnt fel Hoffmann Károly, aki 1848-ban a lap állandó színikritikusa volt. A forradalom után politikai tudósításait is közölték. A szépirodalmi jellegű írások mellett a lap hazai levelezői könyv- és folyóiratismertetéseket, hangversenybeszámolókat, báli tudósításokat tettek közzé.

A folyóirat nagy népszerűségét elsősorban változatos tartalmának köszönhette. Részletesen beszámolt a németországi irodalmi eseményekről, „Korrespondenz” című rovata bécsi, berlini, lipcsei színházi rendezvényekről adott hírt. A lap sokat tett azért, hogy a magyarországi közönség megismerje az Ifjú Németország íróinak eszméit. Külföldi lapokból átvették a rájuk vonatkozó híradásokat, sőt Karl Gutzkow, Heinrich Heine, Georg Herwegh és Heinrich Laube néhány novelláját és versét is közölték. A lap német és osztrák munkatársai részt vállaltak a radikális változásokat követelő eszmék terjesztésében. Közülük is kiemelkedik Ferdinand Freiligrath, a német politikai líra jeles képviselője, Johann Vogl osztrák balladaköltő, aki anyai részről magyarországi német származású volt és Johann Gabriel Seidl osztrák költő.

A negyvenes évek második felében a Spiegel tartalmában a magyarosítási törekvésekkel szemben megmutatkozó idegenkedés jeleivel találkozunk. Ez vezetett 1847-ben azokhoz vitiákhoz is, amelyeket a lap a következetes nemzeti programot hirdető Ungarral szemben folytatott. A márciusi forradalmat a többi folyóirathoz hasonlóan lelkesen ünnepelték, és ismertették az eseményeket. A Nemzeti dalt Zerffi Gusztáv fordításában közölték, aki már 1846-tól dolgozott a lapnak, de korábban a Honderű Petőfi-ellenes kirohanásainak egyik irányítója volt. Az év második felétől kezdve a Spiegel fokozatos jobbra tolódását figyelhetjük meg.

1839. január 1-én indult a Pesther Tageblatt (zeitschriftliches Organ für Wiesen, Kunst und Leben) című szépirodalmi hetilap. Kiadója Heckenast Gusztáv, szerkesztője Saphir Zsigmond volt. Négy oldalon jelent meg, szépirodalmat és fővárosi híreket közölt, külföldi és vidéki tudósítói irodalmi, színházi és művészeti eseményekről tájékoztattak. Mailáth János, Rumy Károly György és Schedius Lajos neve is szerepel a magyar származású munkatársak között, a lap irányvonalát azonban nem ők, hanem a fiatalabb írónemzedék tagjai határozták meg és tették {I-567.} magyar érdekűvé. A tárcarovat vezetője, Frankenburg Adolf bevezető cikkében azt ígéri, hogy „a magyar művészet és ipar legújabb nevezetes eseményeiről” ad majd tájékoztatást. Ennek szellemében ismertették a magyar folyóiratokat, almanachokat; Széchenyi könyveit Ballagi (Bloch) Mór és Klein Hermann méltatták és mutatták be a fordítások alapján; üdvözölték a Pesti Hírlap megjelenését és beszámoltak Kossuth és Széchenyi vitáiról, a Lánchíd és a hengermalom építésének munkálatairól, az Iparegyesületről és az iparműkiállításról stb. A magyar irodalmat Garay János, Kisfaludy Károly, Jósika Miklós, Eötvös József és Vörösmarty Mihály munkáival képviseltették a lap hasábjain Beck Károly, Frankenburg Adolf, Henslmann Imre, Klein Hermann és Steinacker Gusztáv fordításában. A rövidebb színházi tudósításokon kívül Kuthy Lajos, Nagy Ignác és Teleky László drámáit részletesen is elemezték. A hangversenykrónikák nemcsak a fővárosi eseményekről számoltak be, de Liszt Ferenc külföldi szerepléseit is figyelemmel kísérték. A technikai és tudományos hírek a fényképezés legújabb eredményeiről, Fényes Elek Magyarország statiszticája című könyvéről és Reguly Antal nyelvészeti kutató útjáról egyaránt hírt adtak.

A Pesther Tageblatt a Spiegelhez hasonlóan részt vállalt a haladó, radikális változtatásokat követelő németországi eszmék terjesztésében is. A Junges Deutschland több írója nyilvánossághoz jutott a lap hasábjain, köztük Franz Dingelstadt, August Fankl, Karl Gutzkow, Georg Herwegh, Friedrich von Sallet. Az osztrák és csehországi német származású munkatársak egyszerre több lapba is dolgoztak, így például Johann Gabriel Seidl, Julius Seidlitz versei, novellái az Ungarban is megjelentek.

A lap kiadójának egyre több gondja akadt a cenzúrahivatallal, mert lapjában sok külföldi és magyar tárgyú, haladó szellemű cikket közöltek. Heckenast örömmel mondott le a további kiadás jogáról, mert másik lap megindítására kapott engedélyt. Üzlettársa, Landerer, Kossuth eltávolításáért a Pesti Hírlap éléről megszerezte egy politikai hírlap alapításának jogát, és Járy (Tretter) György bekapcsolódásával hármasban adhattak ki új lapot. A Pestler Tageblatt megszűnését bejelentő közlemény 1845. március 13-án, az utolsó szám pedig 29-én jelent meg.

A Glatz Eduárd szerkesztésében hetente négyszer megjelenő Pester Zeitung politikai hírlap volt, irányvonalát a kormány utasításainak megfelelően az aulikus Járy György alakította ki. A Pesti Hírlap hatásának ellensúlyozására indították, feladata az időszerű politikai és gazdasági kérdések ismertetése és magyarázata volt. Előfizetői a városi német polgárságnak főleg abból a rétegéből kerültek ki, amely elutasította a magyarosítási törekvéseket. 1848. március 15. után a lap éles fordulattal átvette a forradalom szellemét, de a szabadságharc leverésekor ismét a bécsi kormány szolgálatába állt. A Pester Zeitung kulturális rovata nem volt jelentős.

Az Ungar című szépirodalmi napilap programja magában foglalta mindazokat a törekvéseket, melyek a reformkor hazai haladó német nyelvű sajtóját jellemezték. Célként tűzte ki a „magyar érdekek” képviseletét, tudatosan törekedett arra, hogy a külföldnek tárgyilagos képet adjon a korabeli Magyarországról, és egyben a {I-568.} külföldi haladó eszméket is közvetítette. A Der Ungar (zeitschriftliches Organ für magyarische Interessen für Kunst, Literatur, Theater und Mode) 1842-ben indult. Kiadója és főszerkesztője Klein Hermann, segédszerkesztője Beck Károly volt. A heti hat szám négy-négy oldalból állt, amit egyszer divatkép egészített ki. Időnként magyar dalok kottáit, metszeteket, szatírikus rajzokat is közöltek. A lap utolsó száma 1848 szeptemberében jelent meg.

Klein Hermann a harmincas évek végén fordításaival tette ismertté nevét. Először Jósika regényeit, majd Széchenyi Néhány szó a lóverseny körül című könyvét fordította le, és 1839-ben ki is adta. Az ő tolmácsolásában olvashatta a német közönség a Pesther Tageblattban Eötvös tanulmányát A zsidók emancipációjáról, majd A karthausit. 1841-ben a Társalkodóban magyarul írt cikkei is megjelentek. Beck Károly Bécsben és Lipcsében végezte egyetemi tanulmányait, ahol az ifjúnémet írók társaságába is bekerült. Bécsben Nicolaus Lenau barátja lett. „Beck radikális politikai költő, a forradalmi lírikusok között is a legradikálisabb” – jellemzi őt Pukánszky Béla. Kötetei Németországban jelentek meg, verseit a korabeli hazai német lapok szívesen közölték. Megismerkedett Petőfivel is, több verséről fordítást is készített. Klein Hermann és Beck Károly mellett a lap munkatársa volt még Falk Miksa és Diósy Márton, aki a Nemzeti Körben is tevékenykedett. Saphir Zsigmond színházi kritikusként működött. Állandó munkatársi kapcsolat fűzte a laphoz a csehországi német származású Julius Seidlitzet is. A hírrovatokat nagyszámú külföldi és vidéki levelezőgárda látta el tudósításokkal.

Az Ungar Pesther Briefe, Bilder aus Ungarn és Ofner-Pesther Notizen című rovataiban magyar folyóiratokat, könyveket ismertettek, színházi előadásokról, hangversenyekről, kiállításokról számoltak be. A magyar irodalomból Eötvös József, Jósika Miklós, Kisfaludy Károly, Nagy Ignác, Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály műveit közölték fordításokban. Hírt adtak Liszt Ferenc hangversenyeiről és Barabás Miklós készülő képeiről. Figyelemmel kísérték a magyar lapokat, és a Pesti Hírlapból, a Világból egy-egy fontosabb cikk fordítását is közölték.

A külföldi irodalommal foglalkozó rovatban Karl Gutzkow életéről s munkásságáról sorozatot indítottak, és a Junges Deutschland többi tagjától jelentettek meg verseket, elbeszéléseket. Lenau több költeményét is közölték. A Welt-Telegraph és a Correspondenz rovatokban az Ausland, a Figaro, a Modezeitung, a Sonntagsblatt és a Wiener Zeitschrift írásainak felhasználásával külföldi, főleg kulturális eseményekről tájékoztattak.

A márciusi forradalmat Dux Adolf Nemzeti dal-fordításával és Diósy Márton ünnepi vezércikkével köszöntötték. Klein Hermann ezután politikai cikkeket is közölt a lapban, amely liberális, nemzeti irányú programjához mindvégig hű maradt.

{I-569.} IRODALOM

Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története a legrégibb időktől 1848-ig. Bp. 1926. – Szemző Piroska: Német írók és pesti kiadói a XIX. században. 1812-1878. Bp. 1931. 154 1. – Réz, Heinrich: Deutsche und österreichische Mitarbeiter der deutschungarischen Zeitschriften und Zeitungen, 1819-1852. = Festschrift für Gedeon Petz. Bp. 1933. 225–229. – Réz, Heinrich: Deutsche Zeitungen und Zeitschriften in Ungarn von Beginn bis 1918. München, 1935. 150 1. – Szemző Piroska: A Pester Zeitung engedélyokirata. = MKsz 1940. 251–266. – Zsoldos Jenő: A Pesther Tageblatt és az Athenaeum. = Libanon 1940. 1. sz. 6–11. – Gárdonyi Albert: A Pester Zeitung megindítása. = MKsz 1941. 121–131. – Szemző Piroska: A Pester Zeitung története. = MKsz 1941. 50–68. – Kiss József: Petőfi az egykorú hazai német nyelvű sajtóban. 1844–46. = Tanulmányok Petőfiről. Bp. 1962. 91–193. – Sziklay László: Szlovák népdalok a „Pesther Tageblatt”-ban. = A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1966. 83– 89.