Ez a könyv is, miként az ókori és középkori nevelés történetét tárgyaló műveim, egyetemi előadásaimból nőtt ki. Irodalmi alakba öntését tőlem független körülmények hátráltatták. Mikor 1914-ben hozzáfogtam az előadásaim során felgyülemlett anyag rendezéséhez és a mű megszövegezéséhez, kitört a világháború, melynek sötét árnyéka négy éven át csüggesztően kísérte munkámat. Megnehezítette a kidolgozást az a körülmény is, hogy elzárva a világ legtöbb művelt államának irodalmi termelésétől, nem egyszer hiányát kellett éreznem oly műveknek, melyek honi könyvtárainkban nem voltak föltalálhatók, külföldről pedig az adott viszonyok közt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy későn voltak beszerezhetők.
Hogy mégis művem közzétételére határoztam el magamat, főként ama sürgető kívánságok hatása alatt történt, melyekkel tudós hajlandóságú és a neveléstörténet iránt különösen érdeklődő hallgatóim mind gyakrabban fölkerestek, jeléül annak, hogy ily tárgyú, magyar nyelven írott tudományos kézikönyvre valóban szükség van. Irodalmi segédeszközeimnek jelzett hiányosságát – úgy hiszem – elviselhetővé teheti az, hogy mindenütt az eredeti források alapján dolgoztam. A könyvemben közölt fordításokért magam vagyok felelős.
Némi magyarázatra szorul művem szerkezete. Csak azokat az országokat tárgyaltam külön fejezetekben, melyeknek a renaissance és humanizmus történetében elhatározó szerepök van. Spanyolországról például külön nem szóltam, de azért az idevágó fontosabb tudnivalókat megfelelő helyeken megtalálhatja az olvasó: Vives Lajos spanyol eredetű író, de évekig élt Angliában és hatással volt az angol elmélkedőkre is; ezért az angol renaissance történetébe illesztettem méltatását. A németalföldi mozgalmak a Németországról szóló fejezetben találhatók, amit történeti, földrajzi és néprajzi szempontok eléggé megokolhatnak. A Magyarország czímű fejezet csak a mohácsi vészig terjed; ami ezután történt, részint Németország hatása alatt ment végbe és ennek az országnak történetében nyert elhelyezést, részint a Jézus-Társasággal kapcsolatos és a reá vonatkozó fejezetben talált helyet.
Hálás köszönetet mondok ezúttal is a magyar közoktatásügyi kormánynak erkölcsi és anyagi támogatásáért, úgyszintén a Hornyánszky-czégnek, mely a súlyos nyomdai viszonyok ellenére is vállalkozott ennek a tudományos munkának kiadására.
Fináczy Ernő
Budapesten, 1919 február havában.