34. A vég

A Cortegiano az olasz humanismus tiszta hangulatának utolsó kicsendülése. A renaissance ragyogó napjának még egy utolsó fénysugara érte a szellem elragadó játékaiban gyönyörködő fejedelmi udvarokat, s a művészi örömökben és élvezetekben dúslakodó Rómát. Mert a mikor Castiglione gróf sajtó alá adta művét (ez 1528-ban volt), már reáborult Itália egére az alkony sötét árnyéka. Véget értek a káprázatos ünneplések, farsangi bohózatok, álarczos felvonulások, udvari hangversenyek, dévaj színjátékok, pazar lakomák, ujjongó és tomboló vadászatok, melyekben nem sokkal elébb X. Leónak és meghitt társainak kedvök telt; örökre kihullott az ecset Raffael kezéből; elszéledt a sok humanista, tudós és költő, festő és szobrász, muzsikus és tánczos, akik a pápai udvar fényét emelték és kegyeiből éltek. Vége az ötletes szójátékoknak, az elme csillogtatásának, a szellem kifinomított pengéivel vívott szócsatáknak, a lelkek művészi szárnyalásának, az ezerféle színekben játszó ragionamentónak. Épp egy évvel a Cortegiano megjelenése előtt gázoltak végig az örök város utczáin a német landsknechtek s a spanyol és olasz zsoldosok. Tizenkét teljes napig gyilkolt és rabolt a 40.000 főből álló gyülevész had.* Porba hullottak a művészet remekei, kincseiktől megfosztva állottak a templomok oltárai, Raffael loggiáiban garázda fosztogatók tanyáztak. Két évvel utóbb Firenzét is elérte a sorsa.* Michel Angelónak kell vállalkoznia, hogy hadi tekintetekből leromboltassa azokat a pompás kéjlakokat, melyeket évtizedes igyekezet és finom műízlés teremtett meg a város környékén. Nyolczezer polgár lelte halálát az ostrom alatt, s a dúsgazdag Firenze egyszerre a szegénység átkát nyögte. Elérkezett mindenüvé az Istenítélet (mint a kortársak nevezték), mely lesújtott a bűnösökre, de lesújtott azokra is, akik szépen tudtak élni.* És így el kellett múlnia annak a derűs, verőfényes, gyönyörű életnek is, mely az urbinói fejedelmi udvar körében lüktetett, s melyről ma már csak a Cortegiano örökifjú, beszédes lapjai s a palotát övező ősi fák suttogó lombjai regélnek…




Hátra Kezdőlap Előre