Sokkal kevésbé szélsőségesnek mutatkozik Rabelais paedagogiája Pantagruel nevelésének tervében. Mintha jelezni akarná, hogy a mi a renaissance küszöbén még elemi módon föllobbanó tűzcsóva volt, most szelíden és csendesen égő Vesta-tűz. Az első korszak rendezetlen és phantastikus lázálmait a klasszikus kultúra humanizáló erejétől létrehozott harmónia váltja föl. Gargantua nevelésében alig volt szó türelmes philologiai tanulmányokról; itt a bibliai és antik szellemi javak elsajátítása érdekében az oktatás középpontjába kerül a héber, görög és latin nyelv. Csakis ezeknek az eszközöknek a birtokában lehetett szert tenni arra a humanista eruditióra, mely a renaissance érett korszakában a rajongó lelkesedés helyébe lépett. A sokoldalúság, mely oly szertelen mértéket öltött Gargantua nevelésében, éppen csak fölcsillan: Pantagruelnek a nyelveken kívül az állatokat, növényeket és ásványokat is meg kell ugyan ismernie, de az életkörökkel való sokféle kapcsolatról nem esik többé szó. A testi nevelést az apa levele csak a személy- és vagyonbiztosságot szolgáló lovagi készségek elsajátítására szorítja. Általában a műveltség eszménye itt már kizárólagosabb, szűkebben határolt, s inkább elméleti tudásban, mint gyakorlatiasságban határozódik meg.