Míg Rabelais a Gargantua neveléséről szóltában a szatíra leple alatt próbálja megszerkeszteni elérhetetlen magasságokba vesző paedagogiai légvárait, addig a kornak egy másik jelentékeny írója, a már többször említett Ramus Péter* (Pierre de la Ramée) nyílt sisakkal és a rendszeres tudomány fegyvereivel harczol a nevelés reformálásáért. Nagy hatással volt reá Erasmus, de még inkább Sturm János, akit Párisban, éveken át hallgatott. Egész élete szakadatlan küzdelem nem annyira Aristoteles logikája ellen, mint inkább az akkori dialektikai oktatás elvontsága, a lelketlenné vált scholasztikus módszer ellen. Bármennyire mondja is, hogy „Aristoteles könyveiben sok oda nem való dolog és sok olyan kérdés van, ami inkább szőrszálhasogatás, mint valóban szükséges és hasznos tudnivaló”, nyilván nem e bölcselet tartalma ellen irányul az a mélyreható, s Agricola és Sturm tanításában gyökerező* reformjavaslata, hogy a dialektikát nem külön tantárgy alakjában, nem száraz tételek hosszú sorozatának rendje szerint, felvilágosító példák kizárásával kell tanítani, hanem egyrészt össze kell kapcsolni a rhetorikával, melyben természetes alapvetését leli a logika, másrészt klasszikus költők, szónokok és philosophusok (Vergilius és Homeros, Cicero és Demosthenes, Platon és Aristoteles) műveinek olvasásával kell egybekötni, hogy ekként irodalmi alkotásokban megtestesülve és igazolva lássák a tanulók a rhetorika vagy dialektika elméleti szabályainak igazságát.
Cicero, Piso elleni beszédében, sok keserű és kemény váddal illeti Pisót, s elmondja, miképpen tett szert közhivatalra s miképp viselkedett benne. E beszéd dialektikai szerkezetét taglalva, kiszedjük belőle az okokat, tényeket, körülményeket, ellentéteket és érveket, megjelöljük a következtetéseket és syllogismusokat, s megismerjük az egész elrendezést. Ez az elemzés (analysis). Erre hasonló tárgyú példákat adunk tanítványainknak; amit Cicero egy bizonyos esetben tárgyalt, azt általánosítjuk s a kérdést a hypothesisből a thesisre vezetjük vissza. Ez az alkalmazás (genesis).
Ramusnak ez a fejtegetése világosan bizonyítja, hogy a reform sarkpontját a helyesebb módszerben kereste. Ki kell vetkőztetni a tanulást ridegségéből. Érdekesebbé és gyakorlatibbá kell tenni, fel kell frissíteni szemléletes példákkal, érdekes olvasmánynyal, az öntevékenység eszközeinek működtetésével. A szabályoknak nem szabad a levegőben függeniök avagy árnyékéletet élniök. Tartalommal kell megtelíteni. S egyrészt szükséges arról gondoskodni, hogy növendékünk a tanult elméleti szabályokat kitűnő példákon igazolhassa (ut in perspicuis exemplis discipulus vim cognitae artis excutiat); másrészt, hogy az ekként megtanult és igazaknak ismert szabályokat némi önállósággal alkalmazhassa; hogy eleinte utánozva csinálhasson valami hasonlót, majd a maga erején és a maga módja szerint próbáljon olyant alkotni, a mi az övé, az ő sajátja (ut imitando primum simile aliquid effingat, deinde per se ipsum et suo Marte nitendo conandoque suum aliquid et proprium faciat). Különösen az utóbbi, a genesis a fontos. A kidolgozás, a megvalósítás, a csinálás (genesis, quia novum gignat opus et efficiat) minden igazi tanulásnak legjelentősebb mozzanata. Naponként csak egyetlen leczkeórában, az elsőben, halljon növendékünk valami újat, valamely elméleti szabályt, a többi öt leczkeóra az emlékezetbe vésésre, begyakorlásra, megvitatásra, utánzásra, alkalmazásra, alkotásra fordítandó. „Meg vagyunk győződve,” úgymond Ramus, „hogy a gyermekekből sokkal inkább a példa, utánzás, szorgalom és gyakorlás formál grammatikusokat, szónokokat és bölcsészeket, mint a szabályok.”
E módszeres gondolatokat, melyek akkor nemcsak igazaknak, de forradalmiaknak is tetszettek,* rendszerbe foglalta Ramus, és segítségökkel csakugyan sikerült neki oly tantervet alkotnia, mely a grammatikai, rhetorikai és dialektikai tanulmányok tartamát 12 évről 7 évre szállította le, s ennek a hét esztendőnek keretében a kor mértékéhez képest nagyon beható mathematikai és physikai oktatásról is gondoskodott.* Az Universitás nem fogadta el tantervét. Olyan idők jártak már akkor, melyek ilynemű reformoknak nem kedveztek.