75. A hieronymiták iskolái*

Senkit sem lephet meg, hogy az elvetett mag (az olasz földről átplántált humanisztikus műveltség gondolata) Agricola szűkebb hazájában, Németalföldön, majd a vele határos német területeken (a mai wesztfáliai és rajnai tartományokban) kelt ki legelőször. Termékeny talajra talált különösen oly helyeken, ahol a Geert de Grote (1340–1384) alapította erkölcsi testületnek, a hieronymitáknak (fratres communis vitae, v. bonae v. liberae voluntatis), e jámbor és munkás életre egyesült férfiaknak intézményei állottak fönn. Alapításuk századában s a tizenötödiknek első felében kis-iskolákkal egybekötött munkaházak voltak, melyekben a tanuló ifjak könyveket másoltak s ezzel a papi mesterséggel (ars clericalissal) biztosították az egyes házak fenntartását. Ekkor még nyoma sincsen bennök a humanisztikus tanulmányoknak. A növendékek egyedüli tankönyvei a szent iratok. A keresztény hitélet bensősége (mely a szintén hozzájok tartozott Kempis Tamás halhatatlan művének, a világ legszebb imádságos könyvének minden sorát áthatja) volt egyedüli eszményök. A XV. század derekán túl már mintegy 30 helyen találkozunk velök. Fontosabb állomásaik: Deventer (anyaház), Zwolle, Utrecht, Gröningen, Nymwegen, Herzogenbusch, Gent, Löwen, Lüttich, Münster, Emmerich, Köln, Trier, Magdeburg, Hildesheim* Már Agricola hazajötte előtt mutatkoznak egynémely iskolájokban a humanisztikus műveltség átalakító hatásának nyomai; de kétségkívül Agricola volt az, aki legtöbbet tett e fordulat előidézésében, aki teljessé tette az átalakulás folyamatát.* A hieronymiták iskoláiból kikerült Langen, Hegius, Dringenberg, akik jóval a hitújítás előtt szervezték meg klasszikus iskoláikat, Agricolának, vagy személyes vagy közvetett hatása alatt állottak. Az első közülök Münsterben volt iskolaszervező; a második a deventeri iskolát alakította át, s tanítványai közé számíthatta Erasmust, Murmelliust és Gocleniust; a harmadiknak, a schlettstadti humanista iskola újjászervezőjének közvetlen vagy közvetett hatása alatt állottak Beatus Rhenanus és Wimpheling, – csupa oly nevek, melyek a humanizmusnak és a humanisztikus nevelésnek történetében mindenha emlékezetesek fognak maradni.

 

S ha még hozzáteszszük, hogy Sturm János, a strassburgi híres iskola rektora is a hieronymiták iskolájába járt (Lüttich) és Löwenben Gocleniusnak volt tanítványa, s viszont ő maga tanára volt Párisban Ramus Péternek, a kit a franczia iskolai reformtörekvések legbátrabb előharczosaként ismertünk meg, világosan látjuk szemünk előtt a németországi paedagogiai humanizmus nyugati elterjedésének kinyomozható vándorútját, és teljes valójában értékelhetjük egyrészt Agricolának, másrészt a tőle függő hieronymitáknak rendkívüli jelentőségét a dolgok új rendjének létrejöttében. E hatások menetét és idősorát szemléletessé teheti a fenti vázlatrajz.




Hátra Kezdőlap Előre