Melanchthon személyes hatása alatt állott Trotzendorf Bálint (1490–1556),* aki a sziléziai Goldbergben egy egészen sajátos és messze földön híressé lett iskolai életet teremtett meg.* A goldbergi iskola bennlakással egybekötött intézmény volt, melyet legfőképpen a római mintára emlékeztető köztársasági szervezet jellemzett. Három fő elv uralkodott ebben az iskolai közösségben: egyik a tanulók teljes egyenlősége nemzetiségi és rendi különbség nélkül („Omnes aequaliter regantur” és „ponit enim personam Nobilis, qui induit Scholastici”); a másik a latin nyelv kizárólagos használatának szigorú követelménye (még a szolgáknak is latinul kellett beszélniök s külön megbízottaknak, a lupusoknak volt kötelességök az anyanyelven megszólalókat feljelenteni); a harmadik (s ez a legfontosabb) a tanulóknak bizonyos mértékig az iskolai kormányzatba, úgyszintén az oktatás és nevelés munkájába való bevonása. Az iskola összes tagjait (tanítókat és tanulókat) coetusnak hítták, melynek állandó feje maga Trotzendorf mint dictator perpetuus; a fegyelmezésben részt vettek a tanulók is, kiknek sorából választották a különböző hatáskörökkel felruházott főtisztviselőket: a consult, a 12 senatort és a 2 censort, együttvéve az iskolai törvényszéket (magistratus scholasticus), mely a növendékek fegyelmi ügyeiben – a dictator ellenőrzése és döntésének fenntartása mellett – formaszerű pörös eljárást folytatott, s a latin vádló és védő beszédek meghallgatása után ítélkezett. A büntetések nemei: a virgács, a lant (lyra vel fidicula, hegedű alakú eszköz), melyet a vétkesnek nyakába akasztottak és a carcer. Voltak a tanulók sorából választott oeconomusok, kik a ház külső rendjére ügyeltek (élőkön a fő-oeconomus); az ephorusok, a kik az étkezés rendjére vigyáztak; a tribusokra osztott classisok quaestorai, kik (a decuriók mintájára) a leczkéket lekérdezték és társaik magaviseletét ellenőrizték; a fő-quaestorok, minden osztályban egy-egy, az alájok rendelt quaestorok elöljárói. Az oktatás intézése annyiban történt meg a tanulók bevonásával, hogy az iskola hat osztálya közül csak a legfelsőben, a Primában tanított maga a dictator, a többiekben magasabb osztályokból kirendelt tanulók végezték az oktatást. Ezzel az intézkedéssel Trotzendorf egyrészt a tanárhiányt pótolta, másrészt alkalmat adott az idősebb tanulóknak elébb szerzett ismereteik felfrissítésére.
Az oktatás anyaga nem sokban különbözött attól, mely az akkori jobb iskolák tanterveiben foglaltatik. Majdnem ugyanazokkal a klasszikus írókkal találkozunk itt is; ugyanazok a stílusgyakorlatok, előadások, szavalatok járták Goldbergben is, Wittenbergában is. Az oktatás szelleme azonban más. A goldbergi iskolában sokkal erősebben emelkedik ki a theologiai vonás, mint bárhol másutt; az iskola sokkal inkább felekezeti, protestáns színezetű, mint akár a szász, akár a württembergi, akár a palatinátusi iskolák. (Qui Scholae, iidem Ecclesiae nostrae, membra sint et fidei nostrae assentientes, mondják kifejezetten az iskolai törvények.) Ezt a fegyelmi és tanulmányi rend, számos részlete bizonyítja. Vajjon általában helyes-e kiskorúaknak tanítói és nevelői feladatokkal megbízása és az iskola belső kormányzatába való bevonása, vitatható kérdés; de nekem úgy tetszik, hogy a goldbergi iskolai életnek ez a sajátsága, melyhez hasonlót a következő századokban sok német és magyar reformált iskolában találunk, a protestantismus önkormányzati elvének folyománya. A kor katholikus iskoláiban a tekintély elvének egyedüli uralma mellett a selfgovernmentnek ekkora mértékét lehetetlen elképzelnünk.