95. Hatások hazai iskolázásunkra

Mind a magyar, mind az európai köznevelés történetének látószögéből egyaránt fontos a németországi protestáns iskolaszervezetek hatása Magyarországra és Erdélyre. A részletek untig ismeretesek. A hitújítás hullámai, különösen a hazai német városok révén, csakhamar elborították az ország északi és délkeleti részeit, a hol az új egyházakkal egyidőben a meglevő iskolák is a németországi protestáns iskolaszervezetek mintájára átalakultak. E folyamat megindulása és erősbödése két körülményben leli okát: egyrészt magyarországi ifjak sűrűn jártak a német protestantizmus művelődési középpontjaiba tanulni, másrészt németországi születésű egyének ideig-óráig hazai iskolákban tanítókul alkalmaztattak. Amazok, hazájokba visszatérvén, akár mint prédikátorok, akár mint iskolamesterek a külföldön nyert ösztönzések hatása alatt s az ott megismert minták útmutatása szerint működnek az iskolában vagy szervezik újból iskolájokat; emezek pedig, kik ifjúkoruk óta az ősforrásból merítettek, saját iskoláztatásuk kereteit és módjait igyekeznek lehetőleg változtatás nélkül meghonosítani működésök új színhelyein is. A mi ifjaink (kikből utóbb tanítók lettek) főleg Wittenbergát, Bázelt, Oderai Frankfurtot, Heidelbergát, Strassburgot, Boroszlót és Goldberget keresték fel, rendszerint valamely főúri pártfogó vagy város költségén; a külföldi születésű és külföldön tanult iskolamesterek között vannak a Palatinátusból valók, továbbá szászországiak, sziléziaiak, strassburgiak. A bártfai Stöckel Lénárd, a sárospataki Balsarati Vitus János és Szikszói Fabricius Balázs, a debreczeni Somogyi Melius Péter, a XVI. századnak e híres iskolaszervezői Wittenbergában tanultak; Schremmel Ábrahám, ki a beszterczebányai gymnasiumot újjászervezte, strassburgi születésű volt s valószínűen ott is végezte iskoláit. Honterus János, a brassói iskola reformátora, szintén Wittenbergában tanult.* Mindezen hazai iskolák törvényein vagy tanulmányi rendjein megismerszik a forrás, melyből szervezőik merítettek. Néha külső körülmények is bizonyítják a német hatás tényét. Tanulságosan mutatja ezt a pozsonyi lutheránusok iskolája. Szenczi Molnár Albert, a ki Réwai Péterrel, Balassa Pállal és Zsigmonddal, és Thurzó Szaniszlóval egyidőben tanult három esztendeig (1593–1596) a strassburgi akadémián, a Sturm-féle tanulmányi rendet, mint palatinátusit, szószerint közölte magyar–latin szótárának Syllecta Scholastica czímű függelékében,* s alig egynéhány év múlva (1606) a pozsonyiak, mikor iskolájokat szervezik, azt írják, hogy a pfalzi és lauingeni (tehát Sturm-féle) szervezetet akarják mintául venni.* Mindent számbavéve, a XVI. század folyamán mégis leginkább Wittenbergába, a hitújítás szülőhelyére sereglettek hazai ifjaink. Fraknói adata szerint 1521-től a XVI. század végéig 1000-nél több magyar tanuló időzött a wittenbergai egyetemen. Melanchthon különösen kedvelte őket, a kiválóbbakat körébe vonta s ajánló levelekkel bocsátotta őket vissza hazájokba.

Ezek a külföldön járt ifjak új gondolatokat, új művelődési eszményeket hoztak magukkal. Miként mestereik, ők is arra fordítják erejök javát, hogy az iskolázást az új kultúra szellemében átalakítsák. A régi tantervek anyagának helyébe ők is a klasszikus írókat állítják oda mintákul, kiknek műveiben formai szépség fennkölt tartalommal egyesült.

Bízvást állíthatni, hogy a XVI-ik század közepétől valamennyi protestáns latin iskolánk a humanisztikus oktatás útjára lépett. Ez általános megegyezés mellett azonban jelentékeny változatok tűnnek fel belső életök szabályozásában, aszerint, a mint szervezőik a külföld egyik vagy másik művelődési góczpontján szerezték tudományos képzettségöket. Nagyjában annyit meg leltet állapítani, hogy tanulmányi tekintetben a hazai iskolákra leginkább Melanchthon és Sturm rendszerei hatottak, míg a fegyelmi és köztartási rendek számos mozzanataikban a goldbergi forrásra vezetendők vissza. (Coetus, iskolai törvényszék, senior, oeconomusok, ephorusok, stb.) Az utóbbi tekintetben elegendő Sárospatakot és Debreczent, továbbá Brassót és Nagyszebent említenem.*

A németországi tanulmányi rendek hatásának feltüntetésére kiválasztom a beszterczebányai iskolának 1574-ből való, a strassburgi Schremmel Ábrahám által szerkesztett szabályzatát,* melynek egyes részleteiben a figyelmes olvasó külön ráutalás nélkül is felismerheti a németországi intézményektől való függést, vagy az ottani rendelkezéseknek közvetett átvételét, különösen pedig a humanisztikus oktatás egész szellemének továbbterjedését hazai földre.*

Az iskola szervezője, a protestáns humanisták módjára, hosszabb elmélkedéssel vezeti be a tanrend tételes szabványait:

 

Hitem szerint a derék és józan emberek nem kételkednek benne, hogy ha helyes és dicséretes földi életet akarunk élni, nemcsak hasznos, hanem szükséges dolog a tanultság és a tudományokban való készültség… Mindenkinek, a ki szereti a jámborságot és erényt, kötelessége a szép tudományok és művészetek tanulságait lelkesen, teljes szívéből és jó akarattal előmozdítania és gyarapítania. De legkivált a fejedelmek és közhatóságok kőtelessége oda hatni, hogy minden szülőnek és gyámnak a maga községében meglegyen a maga jól szervezett iskolája, s hogy ebben az iskolában a tanítókat és tanulókat egyaránt segítse és támogassa vagyonával és apai hajlamaival… Mert az igazán jó hatóságnak, melyhez, mint valami mintaképhez kell mindenkinek alkalmazkodnia, két kiváló föladata van: egyik, hogy a városháza az igazságnak legyen székhelye, a melyben az ellenszegülők megnyerjék zabolájokat, a szerények pártfogásukat s amelynek hatása megjavítja a polgárokat; a másik, hogy a tanítók és tanulók múzsáinak meglegyen a maguk jól fölszerelt iskolájuk, mintegy műhelye a bölcsességnek és a többi erényeknek.

 

Az iskolát Schremmel „más hasonló intézmények mintájára” trivialis (azaz: a trivium tárgyait felölelő) iskolának nevezi, melynek fő feladata az, hogy az igaz, tiszta és ékes beszéd képességére megtanítson s a három nyelvnek, a hébernek, görögnek és latinnak alapjait megvesse (ut in his [scholis] facultas sermonis tum puri, tum veri, tum diserti tradatur, simul item trium linguarum hebraicae, graecae et latinae fundamenta). Három osztályból és nyolcz curiából állott (egy-egy osztály 2–3 curiát foglalt magában), de az osztályok bizonyos tanulmányi körökben összevontan is taníttattak. A tanterv az igen beható vallásoktatáson kívül majdnem csakis humanisztikus anyagot tartalmaz; csupán a legfelsőbb osztályban fordul elő hetenként egyszer arithmetika (beleértve az olasz praktikát és az algebra elemeit). A grammatikát főképpen Melanchthon nagyobb és kisebb nyelvtanából tanulták. A klasszikusok közül olvasták és fordították Cicero leveleit Sturm kiadásában; továbbá a beszédek közül a Pro lege Manilia, Pro Archia poeta és Pro Sex. Roscio Amerino czíműeket (melyek ma is állandó olvasmányai az európai gymnasiumok tanulóinak), úgyszintén a De officiis czímű bölcseleti művet; ezen felül Vergilius Bucolicáit (az Aeneis nincs megnevezve),* Terentius Heautontimorumenosát, a legalsó fokon a Cato-féle distichonokat (Livius és Tacitus, Ovidius és Horatius hiányzanak). Egy-egy osztályban a klasszikus olvasmányok mellett feltűnnek még Heyden Sebaldus és Mosellanus párbeszédei, Erasmus Apophthegmatái s ugyanannak gyermekek számára írt illemtana (De civilitate), mindmegannyi világos bizonyítéka az egykori német iskolákból eredő hatásoknak. Meglepően bő választás lehetőségét kínálta a görög írók sorozata, melyben Aisopos meséit, Lukianos néhány dialogusát, Isokratesnek Demonikos elleni beszédét, Hesiodos Munkáit és Napjait, s Homeros Iliasának első két énekét találjuk egymás mellett. Ezekhez járul a Szentírás (Új Szövetség) magyarázata az eredeti szöveg alapján. Az irodalmi és logikai elméletet Sturm dialektikájából és Melanchthon rhetorikájából tanulták. A rendes tárgyak sorában szerepel még az ének és zene, a rendkívüliek közt a héber nyelv. Az iskolában és az iskolán kívül kötelező a latin nyelv használata; akik az utczákon (in plateis) vagy iskolai csoportjukban (in circulo) rendetlenkednek vagy „barbárul” beszélnek (barbare loquentes), azokat a vigyázók (corycaei) feljegyzik, hogy annak idején megbűnhődjenek (ut deinde, oblata certa hora, ob delicta commissa poenas luant). Ez a „castigatio”, melyet hol a tanító, hol a segédje végzett, mindig pénteken délelőtt az utolsó órában történt. A szorgalmi idő naponként d. e. 6-tól 9-ig, délután 12-től 3-ig tartott.




Hátra Kezdőlap Előre