106. Az oktatás anyaga

Gymnasiumi osztályaikban a XVI-ik század folyamán majdnem csakis a klasszikus nyelveket és irodalmakat tanították, akár csak Sturm és hívei. Mindkét részen úgy gondolkodtak, hogy a humanisztikus tanulmányok minden igazi lelki műveltség közvetítői.

 

A humánus tárgyakat (disciplinas humaniores) – mondja fent idézett írójok* –, melyek viruló életkorotok kiművelésére szolgálnak, mindig legtöbbre becsültem, a mint illett; s tőlem telhetően mindig arra törekedtem, hogy díszes polczra helyezzem őket és lendítsek rajtok. Vélekedésem szerint ugyanis e tanulmányok nemcsak a magánerkölcsök kiművelői, hanem az egész államnak is fölötte díszes és hathatós segítői (eas non modo morum cultrices privatorum esse, sed etiam rei totius publicae decoras maxime et efficaces ministras); úgy hogy méltán kapták meg az emberséges tanulmányok nevét, mintegy annak jeléül, hogy nélkülök eldurvulna az emberek élet…

 

A Jézus-Társaság iskoláinak és a Sturm iskolájának tanulmányi anyaga alig tért el; legföljebb az a különbség állapítható meg, hogy a strassburgi gymnasium alaposabb oktatást adott a görög nyelvből, mint a jezsuiták, kiknek szeme-fénye, dicsősége és büszkesége mindenkor a latin tanítás volt. E nyelvet elvitathatatlanul kitűnő eredménynyel tanították, úgyis mint készséget, úgyis mint az alaki képzés eszközét. A legjobb klasszikus írókat olvastatták, legnagyobb terjedelemben Cicerót, kinek művei az infimától a rhetorikáig minden évben szerepelnek. Görög nyelvi tantervöket az jellemzi, hogy klasszikus írókon kívül egyházatyákat is felölelt (Chrysostomos, Basileios, Gregorius Nazianzenus), nyilván azért, hogy e keresztény szerzők ellensúlyozzák a pogány remekírók műveiből eredhető, megtévesztően vonzó hatásokat. Az anyanyelvet (akárcsak a protestánsok) külön tárgyként nem tanították, de a Ratióból kitűnik, hogy a latin íróknak anyanyelvre fordítását az oktatás minden fokán gyakorolták,* sőt a tartományi főnököknek, utasításuk értelmében, ügyelniök kellett, hogy a tanulók anyanyelvökben is alaposan kiképeztessenek,* a mi nyilvánvalóan szintén a latinból való fordításra vonatkozik. Reális tantárgyak épp oly kevéssé fordulnak elő a jezsuiták gymnasiumi tantervében, mint ez idétt a protestánsokéiban. Ellenben mindkét részen katekizmusokból tanították a vallás tételes igazságait.

A philosophhai tanfolyam anyaga egészen Aristotelesen alapult, s felölelte a görög bölcselő legnevezetesebb logikai, physikai és metaphysikai műveit, továbbá a második évben Euklides elemeit, s a harmadikban a bölcseleti erkölcstant (a nikomachosi ethika fonalán). A philosophia tanárainak szigorúan meg volt hagyva, hogy fontosabb kérdésekben Aristotelestől el ne térjenek (in rebus alicuius momenti ab Aristotele non recedant) s az igaz hitbe ütköző bölcseleti nézeteket buzgón czáfolni törekedjenek.* A hittudományok tanításában szorosan Aquinói Szent Tamás nyomán kellett haladniok.




Hátra Kezdőlap Előre