BÁTHORI I. ANDRÁS. 1329–1345. | TARTALOM | BEBEK I. DOMOKOS. 1373–1374. |
A RESERVATIÓK. – MESZESI DEMETER NEMZETSÉGE. – PÜSPÖKSÉGE ELŐTT KANONOK, MAJD BUDAI PRÉPOST S KIRÁLYI KÖVET. – A SZÉKESEGYHÁZ BEFEJEZÉSE. – NEMES VERSENY ANNAK FELSZERELÉSE KÖRÜL. – A SZENT KIRÁLYOK SZOBRAI. – DEMETER PÜSPÖK S A KUNOK, OLÁHOK. – PÜSPÖKSÉGE ÉS SAJÁT ÜGYEI. – UTOLSÓ NAPJA. – A CHARTULARIUM ELITÉLŐ SZAVAI.
Kálmán király ideje óta a káptalanok, mint láttuk, szabadon választák püspökeiket. V. Kelemen, az első avignoni pápa a káptalanok ama választó szabadalmát inkább, mint jogát kezdé megszoritani s mint az egyház feje, maga kivánt gondoskodni a püspöki székek betöltéséről. Sőt, hogy mások, régi jog vagy gyakorlatra támaszkodva, szándékaiban őt meg ne előzhessék, jóelőre, még a püspök életében kijelenté, hogy az utód kinevezését magának tartja fenn. V. Kelemen példáját követték utódjai, s ezzel életbe lépett az ugynevezett reservatiók kora.
A váradi egyházmegyében ily reservatiónak első nyomát 1325-ben találjuk, midőn XXII. János pápa tudatta a megye metropolitájával, a kalocsai érsekkel s a váradi káptalannal, hogy annak idején ő fog gondoskodni a megyének alkalmas főpásztoráról s ha a káptalan ennek ellenére választásba bocsátkoznék, választását előre is semmisnek nyilvánitja.* E rendelet szigorát azonban első alkalommal talán sikerült megenyhiteni vagy talán a szentszék választása különben is találkozott a káptalan ohajtásával, mert a {182.} Chartularium Báthori András püspököt még határozottan „választott” püspöknek mondja.
Hasonlóképen intézkedett András püspök utódjára nézve XII. Benedek pápa 1342-ben,* s három év mulva Váradnak uj püspöke már nem a káptalan választásából, hanem egyenesen a szentszék kinevezéséből nyerte püspöki fövegét.
A kinevezett: Meszesi Demeter.*
Atyja Meszesi Benedek, aki ha egy személy azon szintén Meszesi Bekével, ki 1326-ban a zemplénmegyei Meszes és Liszka szomszédos községek határainak kijelölésére szóllittatott fel: akkor Demeter püspök ama nevezetes Hermann nemzetségéből származott, ki a krónikás szerént Nürnbergből Gizella királynővel jött be.*
KNAUZ N: Uj m. muzeum. [1858. évfoly.] 397 s köv. ll. továbbá WAGNER K Analecta Scepusii. III. 6–8. ll. – FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 304. – VII. 4. 112–117. – VIII. 6. 99. ll. – NAGY I: Anjoukori okmánytár. III. 241. l. és WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár: VII. 404–7. ll. szerént ismét e családfát:
Az bizonyos, hogy nemzetségének fészke s valószinüleg születése {183.} helye is azon Meszes község, mely a zemplénmegyei szép Hegyalján Liszka, Bénye és Szegi közt körül-belül a mai Long falu helyén feküdt, s hol ősi házuk még 1429-ben is állt, György ur, Pálnak fia lakván benne akkoron.*
Demeter életének első korszakát homály fedi, de sokoldalu képessége, melynek hosszu életpályáján annyi jelét adá, magas müveltséget feltételez és azt a külföld, hihetőleg Olaszhon valamelyik egyetemén nyerte. Veszprémi egyetemünk a XIV-ik század legelején, mikorra Demeter ifjusága évei esnek, már feloszlott,* s a pécsi egyetem még nem vala felállitva.
Nevével 1324-ben találkozunk először, midőn már budai éneklő-kanonok.* {184.} Itt vonta magára a királyi udvar figyelmét; itt rakta le fényes jövőjének alapjait.
Midőn 1331-ben a szedendő pápai tizedek körül az előmunkálatok megindultak, az emlitett szentszéki követek a váradi egyházmegyébe Demeter kanonokot küldék ki al-tizedszedőnek.* Ekkor nyerhette váradi kanonokságát is egyenes pápai kinevezés utján, amint ez akkor már szintén gyakorlatban volt.
A tizedügy, mint láttuk, közelebbről érdekelte Károly királyt, s valószinü, hogy a király Demeternek tizedszedői hivatalában – mely valami kellemes akkor sem vala – szerzett érdemeit kivánta jutalmazni, midőn 1341-ben neki s általa testvéreinek adományozá Ősi, más néven Teleki birtokot, mely, mint Keresszeg várának tartozéka a Tamás-fiak hütlenségével szállott a királyra.* Az adománylevél csak általánosan „hü szolgálatokat” emlit, s Demeternek valami különös szolgálatairól még ekkor egyéb történeti emlékeink sem szólanak; tudományát, erényeit azonban már az idézett. oklevél kiemeli. Ekkor nyerhette el a királyi udvari káplányságot is. A fontosabb szolgálatok s ezekkel együtt a gyorsabb emelkedés kora Demeterre nézve csak később, Károly király halála után érkezett meg.
Ekkor mingyárt Endre ügyében, vagy talán még inkább az ifju Lajos trónraléptének hirével, mint a király követe, Olaszhonba {185.} megy s innét talán egyuttal Avignonba is.* Visszatértével kétségkivül a királyi megelégedés jeléül az oly fontos budai prépostságot nyeri s feje lesz e prépostság már ekkor figyelmet keltő tanodájának, mely hiányzó egyetemünket pótolá s még e században egyetemmé nőtte ki magát.*
Midőn pedig a király őseinek példájára koronáztatása után Szent-László sirjához zarándokol s utjának emlékeül uj birtokokkal ajándékozza meg ama szent sir őrét, a váradi egyházat: Demeter prépost az, kit királya azon kitüntető megbizásban részesit, hogy a nevezett egyházat az uj birtokokba iktassa be.*
Ez idő körül történhetett s ugy látszik, ismételten havas-alföldi követsége is, melynek eredménye lőn, hogy Bazarád Mihály vajda fia, Sándor visszatért a magyar király hüségére,* mi által Demeter prépost még magasabbra emelkedett királya kegyeiben. –
A pápai udvar jól szokott értesülve lenni s ennek tulajdonitható, hogy VI. Kelemen pápa a határozó körökben oly tekintélyes {186.} férfiut, mint Demeter prépost, ki különben a pápai udvarnak is már lényeges szolgálatokat tett, igyekezett szintén kitüntetni. Már előbb zágrábi kanonokságot adományozott számára,* de mihelyt Báthori püspök haláláról értesült, annak utódjává, fentartott jogainál fogva, Demeter prépostot szemelte ki. 1345. julius 15-én kiadta számára a kinevező bullát oly dicséretekkel, melyek a köznapi szólamok értékénél jóval magasabban állanak;* s pár hét mulva augusztus 27-én megadta amaz engedélyét is, hogy Demeter, a különben már áldozó pap, bármely törvényes püspök által püspökké szenteltethesse magát.
S Várad uj főpapja lelkesedéssel fogott magas feladata teljesitéséhez. Amint székhelyére, a várba lépett, annak udvarán először is egy bevégezetlen dóm ötlött szemeibe. A világ-látott főpap emlékezetében annál élénkebben tünhettek fel Róma, s a külföld fényes egyházai, és megszületett lelkében az elhatározás, hogy ez egyházat befejezi méltóan multjához, jövőjéhez.
Ugy lőn. A Báthori elhunytával félben szakadt munkazaj ismét életre kelt a székesegyház körül. Mikor pedig a falak, a tető, szóval a külső munka véget ért, következett a belső felszerelés, melynek végbevitele ama kor vallásos buzgalmáról s áldozatkészségéről ép oly eleven, mint megkapó képet nyujt.
Maga Demeter püspök négy oltárt emeltetett: Szent-Gergely, Szent-Katalin, Szent-Dorottya és egyet Szent-Demeter tiszteletére, ez utóbbit a hasonnevü kápolnában, hol temetőhelyét is választá. Az oltárok szolgálatára külön áldozárokat is rendelt s azok javadalma gyanánt külön birtokokat.*
{187.} Főpásztoruk példáját követék a káptalan tagjai. Maghi László kalotai főesperes Szent-Mihály főangyalnak állita oltárt Szent-András kápolnájában; Márton bihari főesperes Szent-Lőrincznek; János kanonok Szent-Margit, Jakab őr-kanonok pedig védszentje Szent-Jakab apostol oltárát emelteté.*
Az egyháziak buzgalma fellelkesité a világiakat is. Erzsébet anyakirályné rokona: László opólyi herczeg s nádor, ki a lengyelországi hires, csesztochovai klastromot alapitá, Szent-Erzsébetnek állittata oltárt; Simon bán özvegye pedig a Szentlélek Istennek.*
S a lelkesek sorából nem maradtak ki a szerényebb nevek viselői sem, mint Jakab, Könczöl fia, vagy György váradi polgár, ki Vámosnak nevezteték: ez Szent-Zsigmond király, amaz pedig Szent-Balázs oltárával ékesité s gazdagitá az uj székesegyházat.*
De a hivek, az Ur házának dicsőségeért áldozók nevei nincsenek mind feljegyezve történelmünk lapjain; csak az bizonyos, hogy midőn a székesegyház évek hosszu munkája után elérte befejeztetését: hat kápolna s mintegy negyven oltár emelkedett benne, s mindenik egy-egy szent gondolatnak, egy-egy drága halottnak őre s emléke vala.
Mikor szentelé fel Demeter püspök az uj székesegyházat? arról nincs tudósitásunk; de annak napja mindenesetre országos ünnep volt, a vallásnak s a müvészetnek ünnepe.
Az épület, mely Szent-László váradi népének vallásos buzgalmát hirdeté, ugyanannak fennkölt gondolkozásáról s müveltségéről is tanuskodék, s emellett hivatva volt arra, hogy ama buzgalmat gondolkodást és müveltséget. táplálja és terjeszsze a Három-Körös tájain is.
A székesegyház teljes felépülését s felszerelését legjobban jelzi Demeter püspöknek egy másik alkotása, mely már nem a szükségesség, hanem a magasabb igényeknek vala kielégitése, s a váradi püspökség fénykorának közeledését hirdeté.
A szomszéd Kolozsváron élt ekkor egy müvész család, melynél a képzőmüvészet szeretete s ápolása, ugylátszik, apáról fiura {188.} szállt. Az apa, Miklós mester képiró vala; fiai: Márton és György szobrászok. Az apa müvészi sikereiről nincsenek tudósitásaink, de fiainak alkotásai közől hármat ismerünk, melyeknek mindenikéről, mint müremekekről szólanak a történeti emlékek. Azoknak egyike, Szent-Györgynek érczbe öntött lovagszobra ma is áll Prágában Szent-Vid dómja előtt és hirdeti alkotóinak müvészetét.*
Demeter püspök e két kolozsvári müvészszel három állószobrot öntete érczből, s ugy látszik, hogy a székesegyház éjszaki terén, mely a vár főbejáratával szemben állt, állittatá fel azokat.*
A szobrok elseje, balról, kezében bárdot emelt, másodika, illetőleg a középső arany-országalmát, a harmadik ifju, szakálltalan alak királyi pálczát, vagy talán inkább liliomot, az ártatlanság jelvényét.*
A későbbi népvélemény majd a Szent-László által legyőzött Horvát, Dalmát, és Tótország fejedelmeinek, majd a három napkeleti királynak tartá e szobrokat, keletkezésökről pedig azt regélte, hogy tündérek késziték.* E vélemény kétségtelenül tanuskodik ugyan a szobrok sikerült s meglepőleg szép voltáról, de különben egészen alaptalan.
A szobrok fentebbi leirása, különösen azoknak jelvényei határozott tájékozást nyujtanak, de irott történeti emlékek is elmondják, {189.} hogy kiknek szobrai valának? tudniillik a három szent királynak: Szent-István, Imre és Lászlónak.*
A szobrok felállitása 1370-ben történhetett,* akkor ünnepelte Meszesi Demeter püspökségének negyedszázados jubileumát. Nagy-Lajos királynak idézett 1355-iki levele emliti egyebek közt, hogy Demeter püspök a királynak minden ügyében kezére járni igyekszik, s csakugyan ő volt az, ki épen ez évben a pápa s a király megbizásából Ó-Buda megcserélésének kérdését szerencsésen megoldotta;* de más, inkább állámférfiui, mint főpapi tettéről nem értesülünk. Ugy látszik, hogy ezentul egyházmegyéjének szentelé tevékenysége legjavát.
Mit tett Várad iskoláiért? arról közvetlen adatok nem szólanak; de püspöksége korában ez iskolák virágzanak, s távol lakó, előkelő családok gyermekei is látogatják. Igy Böcsi Zudar Dénesnek {190.} fia, Sándor 1347. táján itt jára iskolába s ez alkalommal Pál szabómesternél vala szállásolva, mi Várad polgári házainak tisztességes voltát is előtünteti.* Egy évtizeddel később pedig László váradi kanonok és szeghalmi főesperes, midőn meghallja, hogy rokona, Imre, különben a Kállai nemzetségnek egyik tagja, fiát a váradi iskolába szándékozik adni, maga szólitja fel az atyát, hogy a fiut küldje hozzá, ő majd tanittatni fogja s gondját viseli.*
Ami pedig a váradi egyházmegyét illeti, melynek terjedelméről és felosztásáról már e század első feléből ép oly kimeritő, mint hiteles adataink vannak, – ez nem ölelt fel ugyan oly roppant területet, mint az esztergomi vagy egri első alapitásu megyék; mégis ahoz képest, hogy alig terjedt többre két vármegyénél, nagy és népes vala, s közel háromszáz lelkészséget számlált. Ily tömege az egyházaknak s lelkészeknek kétségkivül sok kormányzói gondot igényelt, s Meszesi Demeter, ki, mint láttuk, felszentelt püspök vala, mindamellett, hogy helynökei is valának, mint Viganti Benedek olvasó-kanonok, később pedig Kis-Tárkányi Fülöp prépost, – mindamellett országos s honvédelmi dolgok nélkül is eléggé el lehetett foglalva.
Az egyházmegye legsürübb s legnépesebb lelkészségei Várad és Debreczen vidékén csoportosultak, s általában a megye fejlettebb s gazdagabb része Bihar, különösen annak felső része vala; ellenben a gyengébb, még csak fejlődő rész e korban Békésmegye, mely Gyulán felül vette kezdetét s innet felfelé, mintegy Püspök-Ladányig terjedett.
Mig ugyanis a biharmegyei főesperességek egyenként 40–50, {191.} sőt, száz lelkészséget is számlálnak, s lelkészeik egynémelyike két márka pápai tizedet is fizet: Békésmegyében alig találunk összesen 16 lelkészséget s legelőkelőbb lelkésze, a Békés városi 16 garas tizedet ad, a nadányi tizet, a többiek még azon is alul.
De a békésmegyei lelkészségek csekély száma aligha azt jelzi, hogy e megye a XIV. század elején kevéssé lakott lett volna, hanem inkább, hogy azon kún szállások, melyek történeti emlékeink szerént a Körös mellékén, s nagyobb tömegekben Békésmegye nyugoti s éjszaki szélein foglaltak helyet, – az emlitett korban még nem vették fel a keresztséget. Hogy azonban kisebb km telepek voltak beljebb Békésben, sőt magában Biharban is, azt igazolja egyebek közt Keresszeg határa, melynek egy része ma is Kún-ülés nevet visel.
A kúnok megtéritését a történeti adatok Nagy-Lajos, és igy Demeter püspök korába helyezik, feljegyezvén, hogy a térités főintézője az esztergomi érsek volt, a téritők pedig Szent-Domokos rendjének szerzetesei. És csakugyan e rendnek épen e korban, két klastroma is keletkezék a váradi püspökség területén: egyik a Nagy-Kúnság mellett, mint láttuk Debreczenben, a másik pedig az imént emlitett Keresszegen, a Sebes-Körös partján. A megtért s tömegesebb kún községeket főtéritőjök az esztergomi megyéhez csatoló, de az apróbb és szétszórt békési s bihari telepek a váradi egyházmegyébe olvadának.
Más oldalról ugyanekkor annál jobban megapasztá a váradi püspökség hiveinek számát az ugynevezett „fekete halál” mely mingyárt Demeter püspökségének kezdetén megkezdé pusztitásait. Azon kori történeti emlékeinkben nem egyszer találkozunk szomoru nyomaival;* emliti Demeter püspök is egy 1349. junius 26-án kelt levelében.*
A fekete halál egész községeket kipusztitott, igy járt Biharban is s bizonyosan nem egyedül, Fel-Venter falu, a váradi püspök {192.} egyik birtoka. Demeter püspöknek azonban volt rá gondja, hogy a kihalt községek ujra megnépesüljenek, s midőn települők jelentkezének, nemcsak szivesen fogadja öket, hanem „oláh papjokat” minden földesuri fizetés és szolgálat alól is felmenti.*
Gondoskodása a püspökség anyagi érdekeinek előmozditása s megóvása felől egyebekben is nyilatkozék. A görbedi s jánosdi részbirtokokat ő szerezte meg;* a hatalmas Várdai Miklós és Domokossal a püspökség valamelyik felvidéki birtokáért hosszas pert folytatott;* valamint igyekezett Kulche fiától, Páltól Szerepmonostorát kiperelni.* Korán gondoskodék saját ügyeinek rendezéséről is. Még 1357-ben VI. Kelemen utódjától, IV. Inczétől azon kettős engedélyt sikerült kieszközölnie, hogy szabadon végrendelkezhessék s halála óráján bármely áldozár teljes bucsuval feloldozhassa.*
Különben mint tapasztalt s fejedelmi udvarokban is jártas férfiu eleve biztositá magát, hogy felterjesztései legmagasabb helyeken se legyenek magukra hagyatva. Midőn Bertrand bibornok, ki Báthori püspök idejében a váradi prépostságot viselte, erről 1345-ben lemondott {193.} s a pápa avignoni udvarába vonult, Meszesi Demeter püspöksége jövedelméből évi 450 arany forintot bocsáta rendelkezésére, mert – mint ezt a pápa helybenhagyó levele emliti – remélte, hogy a bibornok érdeklődése s közbenjárása mind őt, a püspököt, mind a váradi egyházat sok hátránytól megkimélheti s annál több előnyt vivhat ki számukra.*
Incze pápa emlitett kedvezményére azonban Demeter püspöknek csak sokára, másfél évtized mulva volt szüksége: utolsó órája 1372. deczember 7-én érkezett el. Váradon halt meg testvérének karjai közt s a székesegyházban az általa emelt s védszentjének, Szent-Demeternek tiszteletére szentelt kápolnában temetteték el.*
Várad középkori főpapjai között legtovább, közel huszonnyolcz évig ült a püspöki széken, s e szék birtokosainak hosszu sorában az egyetlen kit a Chartularium határozottan elitél.
Gondatlannak s amellett kapzsinak nevezi, ki mig hanyagságával a püspökség több birtokának vesztét okozta, másrészt jogtalan uton is pénzhez jutni törekedett. Kétségbe vonja vallásosságát is, mint olyannak, ki a keresztények utolsó vigaszát, a haldoklók szentségeit sem fogadta el. Ebben azonban a Chartularium téved, vagy a pápa emlitett engedélyéről nem volt tudomása.*
Bizonyos, hogy káptalanával egyenetlenségben élt, hogy, mint láttuk, perei valának, sőt hosszas pert folytatott egykori helynöke s káptalana fejével, Kis-Tárkányi Fülöp préposttal is; közelebbit {194.} azonban sem a per tárgyáról, sem kimeneteléről nem tudunk, valamint általában elégtelenek az adatok a fentebbi vádak tisztázására.
Hibái kétségkivül valának, de voltak magas erényei is. Várad sokat köszönhetett neki: Nagy-Lajos korának fénye s dicsősége őáltala sugárzott át Szent-László városára.
De az ujitó s alkotó férfiak pályáját nem szokta kisérni rokonszenv; ezenfelül Meszesi Demeter népszerütlen volt már tizedszedői szerepe – s még inkább püspökké „neveztetése” miatt.
BÁTHORI I. ANDRÁS. 1329–1345. | TARTALOM | BEBEK I. DOMOKOS. 1373–1374. |