| MESZESI DEMETER. 135–1372. | TARTALOM | III. BENEDEK. 1374–1375. |
A BEBEKEK, MINT FŐPAPOK. – DOMOKOS EGYHÁZI PÁLYÁJA. – IMRE. KANONOK S A CHARTULARTUM. – SZENT-DOMOKOS KÁPOLNÁJA S E KÁPOLNA HALOTTJA.
Demeter hosszas püspöksége után sürün változnak püspökeink s egy rövid évtized alatt nem kevesebb, mint négy uj főpapja van Váradnak.
Az ily szaggatott, változó idők rendesen meddők: az alig jött s máris távozó püspököknek ritkán van idejök egyébre, mint hogy épen beirják nevöket egyházmegyéjök történetének albumába.
Demeter utódja Domokos, kinek hasonnevü atyja, a történeti nevezetességü Pelsőczi Bebek család megalapitója volt. Öt fivére közül ő, az utolsó előtti, s a legifjabb, Miklós az egyházi pályára léptek.* Ez egri prépostból Kalocsa érseki székébe emelkedett, (1391–1491.)* melyhez, mint látni fogjuk, már Domokos is közel járt. Ugyane korban előfordul még egy Bebek Imre is, ki aurani perjel s jogtudor vala,* de hogy ez hogyan függ össze a Bebekek családfájával, vagy csak össze is függ-e? ki nem mutatható.*
{196.} Domokos pályájának kezdetéről sincsenek tudósitásaink. Midőn 1349-ben először találkozunk vele, már magasan jár: esztergomi kanonok s ugyanakkor a pápa, VI. Kelemen egri kanonokká nevezi ki, megengedvén egyszersmind, hogy esztergomi kanonokságát is birhassa.* De hogy ő-e azon Domokos, ki 1352-ben mint Szent-Tamás esztergomi prépostja tünik fel?* biztosan meg nem határozható. Pár év mulva, 1357. táján szepesi prépost lőn,* honnat 1360-ban Szent-Gellért egyházmegyéjének kormányát vette át.* Innet 1367-ben kalocsai érsekké választák meg s mint ilyen Nagy-Lajos királynak egyik oklevelén már elő is fordul;* mindamellett, mert talán az érseki szék betöltését a pápa magának tartá fenn, megmaradt Csanád püspökének,* hogy öt év mulva Szent-László városáé legyen.
Demeter püspök üresen hagyott helyére a váradi káptalan őt kivánta,* s e kivánság a pápai udvarnál sem talált ellenkezésre. 1374. február 22-én már kiadák számára Avignonban a megerősitést,* de amely az akkori közlekedés lassusága miatt csak hetek mulva lőn itthon ismeretes. E körülménynek tulajdonitható, hogy a váradi püspöki szék azután még márczius 8-án is üresnek mondatik, és Domokos csanádi püspöknek.*
{197.} Egy évtizednél hosszabbra terjedő csanádi főpapságának csak épen időhatárait ismerjük,* de kétségkivül csak az elveszett vagy még lappangó történelmi emlékek miatt, mert oly férfiu; kit két jeles egyházi testület is ohajta fejének, nem tölthette életét anélkül, hogy a hir kitünő tulajdonait és tetteit szárnyaira ne vette volna. Váradon, mondhatni, csak átutazó vendég vala, s mégis hagyott maga után nyomot.
Ez időben történt ugyanis, hogy a káptalan okulva egyrészt Demeter püspök tettein, másrészt belátva, hogy a felszaporodott jogok, birtokok s az azokhoz füzött kötelességek csupán emberi emlékezetre vagy egyes iratokra nem bizhatók, – óvintézkedések tételére határozta magát.
Egyházi testületek, nevezetesen a szerzetesrendek már rég gyakorolták a Chartulariumok szerkesztését, milyennel a pannonhalmi Szent-Benedekrendüek is a XIII-ik század közepe óta rendelkezének. Ezt választá a váradi káptalan is.
Különben a káptalan akkori viszonyai egy Chartularium szerkesztésére a legkedvezőbbek valának. Püspöki székén oly férfiu ült, ki már békülékeny lelkületével nagyban megkönnyité a káptalan törekvését. Domokos püspök ugyanis mindazon sérelmeket, melyeket Demeter püspök ejtett a káptalan jogain. s melyek miatt ez az apostoli székhez is felirt, jobbára megorvosolta s erről függőpecsétes levelet is adott.* Másrészt a káptalan tagjai közől nem hiányozának oly férfiak, kiket élemedett koruk s az azzal járó hosszas tapasztalás kiválólag képesite arra, hogy a Chartularium szerkesztésére jótékonyan befolyjanak. Ilyen vala különösen a már emlitett Kis-Tárkányi Fülöp prépost, ki közel négy évtized óta tagja volt a {198.} káptalannak s a préposti méltóságot ekkor már több, mint egy negyedszázadig viselte. A többi főtagok valának: Imre olvasó-, István éneklő-, s Jakab őr-kanonok. Az olvasó-kanonok, mint tudjuk, egyszersmind a káptalan hiteles-helyi jegyzője vala, és igy a Chartularium szövegezése és szerkesztése Imre kanonok feladata lőn már hivatalos állásánál, de kétségkivül a káptalan bizalmánál fogva is.
E munka azonkivül, hogy egy nagy, háromszázados multat kellett felölelnie, sok kérdésnek tisztázására és még több egymásba ütköző jogok és érdekek rendezésére vala hivatva, és azért nagy szorgalmat s még nagyobb körültekintést igényelt. De Imre kanonok tollának sugalmazására készen állt az egész káptalan ügyismerete, buzgalma s bölcsessége, és igy létre jöhetett oly mü, melyet a káptalan minden tagja, az evangeliumra megesküdve, egész terjedelmében elfogadott, mely azután századokon keresztül irányadóul szolgált s a váradi egyház annyi becses történetének, köztök szent alapitójának emlékezetét is megőrizte.*
Mig a káptalan, igy munkálkodva, jövője alapjait biztositani törekedék, elaggott vagy betegeskedő főpásztora sirját készité elő. A székesegyház mellett felépité a hetedik kápolnát, abban védszentjének Szent-Domokosnak tiszteletére oltárt emeltete s az oltár alatt temetőhelyét választá.
Eközben 1374-ben május 3-án történt, hogy Lajos a nagy király {199.} ismét meglátogatta Szent-László városát.* Volt-e még annyi ereje Várad püspökének, hogy személyesen fogadhassa királyát s örömmel mutathassa meg az uj székesegyházat mükincseivel, a virágzásnak indult várost köz és magán épületeivel? arról hallgatnak történeti emlékeink; de azt feljegyzék, hogy Domokos püspök pár hónap mulva, ugyanazon év október 31-én megszünt élni. Hamvait az emlitett kápolna oltára alá helyezék nyugalomra, amint életében óhajtá vala.*
| MESZESI DEMETER. 135–1372. | TARTALOM | III. BENEDEK. 1374–1375. |