| A JEZSUITÁK VÁRADON (1692–1773) | TARTALOM | UTÓSZÓ |
OKIRATTÁR
FEJEZETEK
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59.
1.
A váradi káptalan jelenti Oláh Miklós királyi kancellárnak, hogy a Pankotáról ki tiltott hitújítók Váradra jöttek s ott a város hitegységét veszélyeztetik; oltalmat kér ellenük. Várad. 1552 június 25.*
Reverendissime Domine, Domine nobis gratiosissime, post humiliima orationum nostrarum in Domino devotarum suffragia, obsequiorum nostrorum promptam subiectionem. Inter plurima mala, quae nos hoc turbulentissimo tempore undique perturbant, libentissime ac summa cum fiducia ad reverendissimam Dominationem vestram, tamauam ad sacram anchoram sacer-dotii dignitatis confugimus omnes post gratiosissimam sacrae maiestatis tutelam, quam non ambigimus una cum eadem reverendissima Dominatione Vestra protectionem nostram gratiose velle suscipere, et gratiosius nos, capellanos suos, in suam tutelam susceplos, conservare cupere.
Temeraria ac coeca perversitas Lutheranorum, quos his proximis tantum diebus magnificus dominus Stephanus Lossoncy expulsos de oppido suo Pankotha, profugos ac divagos fecit, civitatem Waradiensem invasit, virus perversae suae doctrinae nunc clam nunc palom per singules domos infundendo. Non desunt iam plerique, qui auribus prurientibus ita infecti sunt, ut timendum sit, ne alios nondum adhuc corruptos brevi tempore corruptissimos reddant et sanam rempublicam nostram hactenus conservatam de meliore fidei conditione deturbant et pessumdant. Auxilium autem vei potestatem puniendi pestiferos istos Lutheranos a nullo principe saeculari habemus, ne ab ipso quidem, qui in regimine episcopatus hic primas est, {386.} quem quia Lutherani factiosis ipsorum persuasionibus favorabilem animadvertunt: audacter undique in rempublicam nostram confluunt et impune quoscunque seducunt. Plures etiam plebanatus, iam nunc turpiter eiectis olebanis, sub episcopatu Waradiensi occupaverunt, in quibus pro libidine sua Lutheranam tyrannidem exercent, etiam nolente pro maiore parte populo.
Quare reverendissimae eidem Dominationi Vestrae, velut confidentissimo patrono, humillime et devote supplicamus, dignetur inprimis ob divinae bonitatis respectum sacram regiam maiestatem nostri causa in hoc saluberrimo negotio interpellare: dignetur sacra sua maiestas mature subvenire, ne contagium hoc Lutheranorum latius in dies in cordibus fidelium serpere valeat, quod sua sacra regia maiestas facile nunc evitabit, si et mandata sua dederit et mandatis potestatem expellendi vei puniendi Lutheranos uni integerrimo ex fidelibus suis addiderit.
In reliquo eandem reverendissimam Dominationem Vestram Deus altissimus diu felicem et incolumem nobis conservet. Cui nos humillime iterum atque iterum ex animo commendamus.
Datum Waradini sabbatho post festum Nativitatis Beati
Joannis Baptistae, anno Domini 1552.
Eiusdem reverendissimae Dominationis Vestrae obsequiosissimi capellani.
Capitulum Ecclesiae Waradiensis.
Kívül: „Reverendissimo Domino Domino Nicolao Olaho Episcopo Agriensi et Cancellario Sacrae Regiae Maiestatis Romanorum. Domino nobis gratiosissimo”.
(Eredeti, papír, egy féliven. melynek vízjegye egy kétserpenyős mérleg. Barna viaszba nyomott zárópecsétjének csak egy kis széle maradt meg. Bécs. Staatsarchiv.: Hungarica. 10. Julii 1552.)
2.
Draskovich György aradi prépost jelentése Kristóf deáknak köleséri és váradi, valamint Márton plébánosnak debreceni hitújításáról. Bécs. 1552 július 10.*
Enormia facta et dicta haereticorum in dioecesi Waradiensis ecclesiae manentium.
1. Duplex est secta. Altera Lutheranorum, altéra vero eorum, qui iam sopitam haeresim Sacramentariorum ab inferis {387.} revocant et populo proponunt. Prior passim iam altas radices egit; posterior in dies pullulans latius serpit. 2. Christoforus quidam literatus, olim Wittembergensis scholae alumnus universam plebem et ignobile vulgus Lutherana haeresi summa cum laude inficit. Habitat in oppido eius episcopatus Kereser vocato. connivente gubernatore episcopatus, Thoma Warkoch. 3. Audet etiam publice gloriari, brevi se Waradini concionaturum, quod etsi hactenus publice non fecit, privatim tamen et clam per domos oberrans, adiunctis sibi etiam aliis eiusdem farinae hominibus, multos in errorem pertraxit. 4. Intra octavas Sacratissimi Corporis Christi fuit Waradini, ubi dum audisset Benedictum quendam literatum, iamiam exspiraturum more antiquo et laudabili Sacratissima Eucharistia refectum: domum ingressus, in aegrotum vehementissirne est invectus, inquiens: hodie ingredieris inferos, quia diabolum recepisti, nisi Christiano more statim communicaveris. 5. Ingressus tandem arcem, multum blasphemavit adeo, ut etiam referre sit peccatum. Venerabile siquidem illud Sacramentum et pignus aeternae vitae, inclusum satanam dicere est ausus. 6. In Kereser oppido habitans perturbat plebanum, virum pium, et inter Christianos et suae sectae homines graves turbas excitat. Timendum est, ne multa atrocia homicidia inde oriantur. Sunt et alia infinita, quae quotidie fiunt. 7. Natum est et aliud horrendum monstrum: Martinus plebanus Debrecinensis, qui ut sapere videtur, haeresim Berengarii, olim sepultam, denuo ab inferis revocat. 8. Docet siquidem Christum cernentibus apostolis coelos conscendisse. eiusque corpus in certa et definita coeli parte esse locatum, ob idque eos errare credit, qui in Sacramento altaris vere et realiter, sive per transsubstantionem,* sive citra transsubstantionem credunt corpus et sanguinem Christi esse. Autumat igitur nos nunquam corpus et sanguinem Christi tractare, sed duntaxat earum rerum signa et symbola. 9. Hinc illud nascitur, quod Sacramento nullam vult exhiberi reverentiam. 10. Nullus ornatus altaris curatur, sed simplex et lignea mensa sufficit; supervacanea putat altaria. 11. Indumentum sacerdotum, in quibus sacerdotes offere solent et recte, quandoquidem et illa nos admonent passionis Christi, prorsus contemnit; sed contentus est suis quotidianis vestibus etiam cum sacra peragit. 12. Iam multi hunc solum evangelium intellexisse sibi certo persuaserunt. {388.} 13. Capiulum in hosce animadverteret, si saeculare brachium non deesset et regia maiestas id fieri permitteret. 14. Hic ob suas ineptias etiam Lutheranis displicet, qui in eo conventiculo, quod superioribus mensibus in oppido Ladan celebrarunt, Martinum presbyterum haereticum pronunciantes, omni antiquo ritu excommunicationis adhibito, excommunicarunt. lile vicissim illos diris devovet. Atque ita satanas divisus est. 15. Quiantea solius Dei posse maledicere vei benedicere credebant, iam suo errore reiecto, catholicam de excommunicanda ratione doctrinam receperunt. 16. Nisi igitur maturo remedio huic malo provisum fuerit, brevi universa plebs hoc contagioso morbo inficietur, et infecta, sempiterna morte interibit.
(Eredeti, papír; hátán egykorú kéztől: „Narratio Georgii Draskovich praepositi Orodiensis 20-a Julii Wiennae facta 1552”. – Bécs. Staatsarchiv. Hungarica. 1552.)
3.
Báthory Kristóf vajda a váradi Szent Egyed egyháznak adományozza a biharmegyei Töltelék falut minden tizedével, kilencedével és összes tartozékaival. Kolozsvár. 1576 március 16. Nos Christophorus Báthory de Somlyó, Vaivoda Transsilvaniae et Siculorum Comes etc. Memoriae commendamus… quod nos ad supplicationem fidelium nostrorum nobilium et circumspectorum Petri literati Borsos, notarii civitatis Varadiensis, Sebastiani Zabo et Gregorii literati de Chanad vitricorum videlicet ecclesiae Beati Egidii in dicta civitate Varadiensi in vico Olazi fundatae, aliorum insuper universorum civium et inhabitatorum eiusdem civitatis Varadiensis, antiquam religionem Christianam seu Romanam profitentium, tum vero ex singulari nostra pietate, liberalitate et munificentia, qua erga ecclesiam Dei afficimur, – totalem et integram possessionem Tottelek vocatam, in comitatu Bihariensi existentem habitam, olim ad capitulum ecclesiae Varadiensis pertinentem, sed iuxta constitutionem publicam dominorum regnicolarum in comitiis eorum generalibus anno Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo sexto ad restum Beatae Catharinae Virginis in civitate Coloswar, statim post ingressum serenissimorum quondam principum, dominae Isabellae reginae, eiusque filii serenissimi domini loannis Secundi, electi regis Hungariae, felicis recordationis in hoc regnum, – celebratis factum ad fiscum eorundem {389.} serenissimorum principum applicatam, et cum aliis ecclesiarum bonis redactam, per dictum serenissimum principem loannem Secundum tandem egregio quondam Joanni Horwath de Henczyda collatam, ipso vero loanne Horwath mortuo, rursus ad serenissimum principem dominum Stephanum Dei gratia electum regem Poloniae, magnum ducem Lytvaniae et fratrem nostrum observandissimum, consequenterque ad nos, collationemque nostram devolutam et redactam in usus prediatorum, rectorumque scholae ac ceterorum ministrorum ecclesiae, antiquam religionem seu Romanam profitentium, in civitate Varadiensi constitutorum et constituendorum, modernorum videlicet et futurorum, atque etiam alios usus et fabricam ecclesiae divi Egidii in dicta civitate Varadiensi in vico, ut praemissum est, Olazi vacato fundatae, quam scilicet ecclesiam ipsi antiquae religionis Christiani habent et possident, simul cum decimis et nonis eiusdem possessionis tam tritici, quam vini et aliarum rerum decimari solitarum, ac praeterea cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet… donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter… salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio literarum, quas in formám nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportatae.
Dátum in civitate Coloswar decima sexta die Marty, anno Domini millesimo quingentesimo septuagesimo sexto.
Christophorus Bathory de Somlyó m. p.
(Eredeti, papír, a vajda sajátkezű aláírásával s ép pecsétjével. Országos levéltár kincst. oszt. Soc. Jesu Varad, 70. 6. és N. R. 1097. 6. – Ezen oklevél azért is érdekes, mert szerinte Báthory Kristóf márc. 16-án mér vajda holott vajdává választatása eddig csak valószínűleg márc. 23-ra volt tehető Szilágyi S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. III. 5. 1.)
4.
Báthory Kristóf tudósítja váradi tisztartóját, hogy a Szent Egyed egyháznak adományozta a váradi Dorongos hegyen levő szőlőt. Kolozsvár. 1576 szeptember 25.
Egregie nobis dilecte salutem et favorem. Az ott való római keresztyének könyörgésekből értjük, hogy Orgonás Sándor bírt volna ott Váradon Dorongos hegyen egy szőlőt, kibe neki csak éltéig volt volna igazsága, most penighlen megholt és magva szakadt volna; könyörgettek, hogy a római szentegyháznak engednénk. Azért ha így vagyon a dolog, hogy {390.} magva szakadott és vér nincsen hozzá, nekik engedtük, és hagyjuk, hogy te is nekik engedjed. Secus non facturus.
Dátum in Civitate Coloswar 25. dic Septembris 1576.
Christophorus Bathory de Somlyo m. p.
(Kívül: „Egregio Mathiae Feoldwary Provisori nostro in Arce Varad etc. nobis dilecto”. Ez alatt közel egykorú kéztől: „Orgonás Sándor szőlőjét Dorongos hegyen Báthory Chrisloph adta Szent-Egyednek 1576”. Eredeti, papir, egy féliven, a Fejedelem gyűrűspecsétjével lezárva Orsz. levéltár kincst. oszt: Acla Jesuilarum. Varad. 70. 20)
5.
Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem a Szent Egyed egyháznak adományozza a biharmegyei Nagykér falut. 1585. április 7.
Nos Stephanus Dei gracia Rex Poloniae etc… Quod cum iniuria, malitiaque temporis catholicae religionis ecclesiae passim, maxime autem Varadini, profligatae, dirutae, reditibus orbatae, ac vix non penitus eradicatae extinctaeque sint, volentes ecclesiam Sancti Aegidii unicam, eamque egentissimam, ab ea tamen ruina superstitem, catholicae religioni dicatam, quantulocunque beneficio erigere ac in sustentationem sacerdotum catholicorum, solatiumque piorum liberalitite sublevare: totalem et integram possessionem Nagykér vocatam, in comitatu Bihariensi existentem habitam, quae alias magnifici quon-dam Nicolai de Thelegd praefuerat, sed per mortem et defectum seminis eiusdem… ad nos… devoluta est… simul cum cunctis suis utilitatibus… dictae… ecclesiae Sancti Aegidii, Romanae catholicaeque professionis tantum sacerdotibus attribuimus, damus… iure perpetuo et irrevocabiliter tenendam, possidendam… salvo iure alieno…
Datum in arce nostra regia Nepolomicensi septima die mensis Aprilis, anno Domini millesimo quingentesimo octagesimo quinto, regni vero nostro nono.
Georgius Chahor secretarius m. p.
(Eredeti, papír, a király pecsétjével. Orsz. levéltár kincst. oszt.: A Jesuit. 70.)
6.
Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem a váradi jezsuitáknak adományozza Nagykér falut, megtoldva bizonyos birtokrészekkel. 1585 augusztus 14.
{391.} Nos Stephanus… Rex Poloniae… Quod cum ob iniquitatem huius saeculi, sediciosorumque in ecclesia hominum novitati gaudentium pravitatem catholica religio, pia institutione docentium destituta inprimis partibus ditionum nostrarum, maxime vero Varadini admodum afilicta, profligata el fere ad interitum bonis ecclesiae in prophanos usus conversis, redacta sit: neque tamen pietas et religio catholica spiritu Dei gubernata in piorum mentibus ullis vei haereticorum fraudibus vei minis everti potuerit. Saepesepius ab iisdem requisiti, ut langvidis eorum rebus opem ferre, ministrosque cath. religionis ipsis procurare vellemus. Nos iam compertum habentes, quantum hac in re patres Soc. Jesu fide, diligentia, sedulitate praeclara in ecclesiam catholicam merita magno Christiani nominis incremento praestare non desinant, quemadmodum et ibidem Varadini iam ab aliquot annis summis licet in angustiis, rerumque omnium penuria, magna tamen animarum fructu praestant: ut eorum inopiae subveniremus. piumque desiderium promoveremus, totalem et integram possessionem Nagykér, cum totalibus el integris puitionibus possessionariis Giapiw, Orrosy, Janosd, Georbed, Andahaza et Zevezkeod in comitatu Bihariensi existentibus et habitis, quae alias magnifici condam Nicolai de Thelegd praefuerant, sed per mortem et defectum seminis eiusdem… ad nos… devolutae esse perhibentur; a váradi jezsuitáknak adja 1585 aug. 14. in arce nostra Regia Nepolomicensi.
(Eredeti, papír. – Ez adománylevelet Lipót kir. 1699 nov. 30-án Bécsben átírja. Országos lvt A. Jesuit. 70.)
7.
Pethe Márton püspök hagyatékából testvére, Pethe László által a szepesi káptalan részére hagyományozott főpapi ornátus jegyzéke 1617 körül.
Ex testamentaria dispositione spectabilis ac magnifici domini Ladislai Pethe de Hetes alias praefecti camarae Hung. et consilarii s. caesareae, regiaeque maiestatis piae memoriae legatum honorabili capitulo Scepusiensi, quippe:
Mitram gemmis et rosis maioribus et minoribus quatuordecim extrinsecus; intrinsecus vero attalico rubro et riticula aureo filo ductili ac gemmis, atque superne duobus nodis argenteis et deauratis unionum instar ornatam; inferius autem in {392.} appensilibus insignia illmi ac rssmi quondam dni Martini Pethe de eadem Hetes continentem.
Baculum pastoralem superne deauratum, in quatuor partes resolutum, cuius tres inferiores partes argenteae sunt.
Item pro capella Corporis Christi:
Crucem antiquam partim deauratam, et dupletis, atque sacris reliquiis insignitam.
Calicem argenteum, deauratum, diversis rosis et margaritis ornatum cum patina argentea, deaurata.
Casulam unam ex panno filo argenteo cum rosis diversi coloris textam, interne insignia praefati rssmi dni Martini Pethe depicta habet, interne rubro serico suffulta, cum stola et manipulo eiusdem materiei et formae.
Cingulum diversorum colorum sericeum.
Casulam damasceni albi maiorum Horum cum insignibus eiusdem rssmi dni Martini Pethe cum stola et manipulis eiusdem materiei.
Gremiale duplicatum ex auro intertextum duplicis coloris, albi et rubri.
Tunicellas duas, albas, ex taffota confectas.
Tibialium paria duo, ex alba taffota.
Sandaliorum alborum paria duo.
Calceorum, nigri holoserici, par unum.
8.
Szegedi Pál leleszi prépostnak csanádi püspökké való szentelése Fejérkövi István nyitrai, Pethe Márton váradi és Cserődy János tinnini püspök által. Lelesz, 1592 május 13.
Anno Domini millesimo quingentesimo, nonagesimo secundo, die decima tertia mensis May.
In solemni consecratione reverendissimi domini Pauli Zegedey electi episcopi Chanadiensis ac praepositi Sanctae Crucis de Lelez et capellae B. semper Virginis Mariae in ecclesia Agriensi fundata, necnon sacratissimae caesareae et regiae maiestatis consilarii, divina providentia congregatae in Lelez ex tota Ungaria personae ecclesiasticae, omnium ordinum digissimae, praelati, dignitarii, canonici, rectores altarium, conventuales, hae fuere:
{393.} Consecrator: reverendissimus dominus Stephanus Feyerkeowy episcopus Nitriensis, sacrae caesareae et regiae maiestatis consiliarius, ac. per regnum Hungariae locumtenens, praefectusque camarao Posoniensis.
Assistentes episcopi: reverendissimus dominus Martinus Pethe de Hethes, episcopus Varadiensis ac praepositus Scepusiensis et Jazowiensis, S. C. R. M. consiliarius. – Reverendissimus dominus Johannes Chereody episcopus Tininiensis, praepositus S. Stephani ac consiliarius S. C. et R. maiestatis. – Reverendissimus dominus Franciscus Diotelenius Italus, praepositus Sagiensis, ac reverendissimorum dominorum episcoporum regni Hungariae ad summum pontificem et limina apostolorum internuncius, qui et diplomata summi pontificis praefato domino episcopo Chanadiensi praesentavit, ac praedictae solenni consecrationi interfuit.
Astantes presbyteri rssmo domino locumtenenti: ad latus: Georgius Vakonith custos Albensis ex S. Martini archiabbatia Sacri Montis Pannoniae. Diaconus: reverendissimus dominus Demetrius Napragy praepositus major et canonicus ecclesiae Agriensis. Ad epistolam: reverendus Michael Kuchlych, canonicus dictae ecclesiae Agriensis. Ad mitram: reverendus Ludovicus Ranucius Italus, canonicus Agriensis et sacellanus rssmi dni locumtenentis. Ad baculum: reverendus dominus Georgius Jaz, capellanus Agriensis et rector altaris Undecim Millium Militum in dicta ecclesia Agriensi.
Astantes presbyteri reverendissimo domino Waradiensi: Ad mitram: Georgius Bachmegiey lector et canonicus Scepusiensis. Ad baculum: reverendus Laurentius Zilesius canonicus ecclesiae Scepusiensis.
Astantes presbyteri reverendissimo domino Tininiensi. Ad mitram: reverendus Georgius Modra plebanus Zeplak-Apathy. Ad baculum: reverendus Petrus Zegedy conventualis dictae ecclesiae Lelezienzis.
Astantes presbyteri reverendissimo domino Chanadiensi. Ad latus: reverendus Martinus Vndo archidiaconus Patayensis et canonicus ecclesiae Agriensis, reverendus Joannes Bylo archidiaconus Barsiensis et canonicus ecclesiae Strigoniensis. Ad mitram: reverendus Ambrosius Halasy archidiaconus Zoliensis et canonicus dictae ecclesiae Strigoniensis. Ad bacuum: reverendus dominus Moyses Wainay conventualis praedictae {394.} huius ecclesiae Sanctae Crucis de Lelez. Incensans: venerabilis Ambrosius Teoreok conventualis Leleziensis. Ad naviculam thuris: venerabilis Joannes Pragensis conventualis Leleziensis. – Laus Deo omnipotenti, – Sebastianus Literatus scriba huius ecclesiae sanctae Crucis de Lelez manu propria. (Leleszi orsz. levéltár: Protocollum. 38. tol. 35.)
9.
A váradi katolikus híveknek 1587 húsvét napján hitük megtagadására való kényszerítése, körmenetüknek szétverése. Várad, 1581 március 29.
Húsvéth napján éjjel ilyen dolgoth az Király Alberth az szegény községgel cselekedetth, az ő vitézivel és az több uraimmal, midőn az Isten szolgálatra jönne szegénység az szabad városba az ő háza előtth és az bátyja Király György háza előtt, fosztatott és thaglozta mint az gonosztevő embereketh
Legelőszer Was Barrabást levonatta, keményen veretthe és az hithith vele tagadtatta, hogy semmi nála nem volth egy vas vellánál, övét apróra metéltette és meghvervén elbocsáthá. 2° Ugyanazon ízbe Szőke Istvánth lefosztván, karasia dolmánth fl 3, ingeth dr 32. süvegein dr 16, csákányth dr 50, saruth ujath ötöt, erszényestül elvette. 3° Varga Bálinthoth megfoszthván, egy vörös dolmánth, szablyáth, süvegeth, keszkenőth és mindenekéin, az mije nála volth. 4° Rácz Mihályth fl 7 dr 50 szablyát, keszkenőth dr 25. erszényt dr 24 pénzzel, egy szekerczével elvette. 5° Toldj Lukácsot megfosztotta, szablyáth és egymást tőle elvette és sok többelh is, kinek-kinek fejét betörette, kit külömb móddal elbocsáthá.
Ezeketh megcselekedvén városban, hadával és minden fegyveres kézzel mint törökre, az faképre kiindulth, lest meghallván az szegénységnek, nagy rettenetes fosztást rajthok tetth, az faképhez öklelth, fejéth vetthe, onnét behozták az emberi. János kerékbe törette, darabokra konczoltha és úgy vizbe vethetthe, minden csúfságoth rajta cselekedvén, az embereket pogány módra fosztván. 1° Gyöngyössy Mihályth erősen megverette, minden ruhától megfosztván, gránát dolmányth elvette, érő fl: 17, nadrágot fl. 1, dr 9. ingeth fl. 1. dr 50, gatyháth fl 1., kezkenőth dr 80, kést dr 16, övet dr 80, szablyáth fl 1. dr 50, szekerczéth dr 28, dárdáth dr 25, süvegh dr 16. czipelest és kapcza dr 30. 2° Kölesery Mátyásth nagyoban {395.} vervén, fl 2 dolményáth levontha, karasia nadrágoth fl 1. dr 50, fl 2 szablyáth, ingeth fl 1, czipelest kapczástul dr 20, kést övestül dr 25, kezkenőth dr 12, süvegeth dr 16. – 3° Elekes Bolthisárth szekerczeht dr 26, dardath dr 16. – 4° Varga Gergelytől elvetthe egy puskáth fl 2. dr 25, szablyáth fl l dr 5, kezkenőth dr 12, pénzt dr 12, süvegeth dr 16, egy aczélth erszényestül dr 29, szekerczeht dr 18. – 5° György Biróth (igy) mely az feszületet hordozá vala, nagyobb veréssel, hogynem többith, megvervén, levonthák róla dolmányth fl 4 dr 25, ingeth dr 25, szekerczét dr 25, szablyáth fl 1. dr 50. Báthory István papjának az öcscséth minden ruhától meghfoszthottha, mezítelen erősen meghvervén elbocsáthá.
Az oskolabeli urakokath, kettőth meghverethe, minden ruhájoktól megfosztotta. – 6° Takács Mátyásth megfosztván fl l. szablyáth elvevén és dr 16 szekerczéth. – 7° Halász Jánostól fl 3 egy dolmányth elvett. Az töhbith is, nem szaladhatának, mezítelen megvervén és megfosztván nagy kegyetlenséggel, elbocsáthotta. Annak felötte (így) halállal mind papoth, mind mesterth urakkal egyetembe fenyegethe.
Kívül: „Nomina Catholicorum, quos Calvinistae spoliarunt et verberarunt. (Más kéztől közbeszúrva:) Varadini 1587. 16. April (ó naptár szerint, mert az új naptárban húsvét első napja március 29-re esett.). (Papír, eredeti egykorú. Orsz. levéltar kincst. oszt.: A. Jesuit. MVarad irregestrata. 203.)
10.
A váradi katolikus hívek levele Carillo Alfonz jezsuita tartományfőnökhöz (1599 után).
Örökké való szolgálatunkat ajánljuk kegyelmednek, minth tisztelendő urunknak és lelki atyánknak; kévánunk az ur Istentől kegyelmednek Istennek nevének dicsiretire és az római hiten való keresztyéneknek épületekre boldog, jó, szerencsés újesztendőth.
Mü Váradon lakozó, római hiten való keresztyének hálákat adunk az ur Istennek, hogy kegyelmedet az ur Isten ez mű szegény, megromloth hazánkban hozta; adja penigh ü szent felsége, hogy az kegyelmed ide való jövetele hasznos legyen és sok jó dolgokath cselekedhessek és véghez is vihessen, ki legyen elsőben az ur Istennek nevének dicsiretire és annak utána az keresztyénséghnek épületekre és meghmaradásokra.
Tisztelendő urunk és lelki atyánk! tü kegyelmetektől nagy {396.} hálaadással veszszük és fölötte igen köszönjük, hogy mü rólunk, ittvaló, szegény meghromlotlh keresztényekről és az pogányok miatth elpusztult helyekről el nem feledközötth, hanem egynehány embereketh küldötth és szerzetth közinkben, kik minket az Istennek igéjével és az szentségeknek szolgáltatásával táplálnak és éltetnek, melyet mü az mi elpusztulásunk után az mü erőnkből meg nem cselekedhettünk volna, és egyházi embereketh nem tarthattunk volna, de kegyelmeteknek Isten után arra az Istenhez való buzgó szeretetérth nagy gondviselése volth, kiérth az ur Isten kegyelmeteketh minden javaival megháldja.
Értjük penigh, hogy mostan kegyelmed elhivatta innen az Patereketh. Erdélyben, tudjuk, hogy jó véghre, de hogy lelki kenyér nélkül szűkösök leszünk, bánkódunk rajta. De kérjük fölötte igen kegyelmedeth az ur Istenért, hogy kegyelmed ne nézze az mü szegény, nyomorult állapotunkath, de főképen az ur Istenth, és bocsássa és küldje vissza őket mennél hamarább leheth, mert azok nélkül lelkünkben igen megfogyatkozunk és semmiképen nem élhetünk.
Végezetre azon is kérjük kegyelmedeth, mint tisztelendő lelki atyánkath, ha lehetséges volna, az váron kívül szerzene helyet, holott az isteni szolgálath buzgóbban és szorgalmatosabban lehetne, mely dologh az keresztyéneknek is nagy hasznukra és szaporodásukra lenne, merth az várban nem mindenkor bocsátnak be mindeneketh, holotth nemis módja, de mindezekből várunk az ur Istentől, kegyelmetektől és az üdőtől.
Az ur Isten adjon kegyelmednek sok jó szerencsés uj esztendőketh boldogul érhetni és véghez vihetni, minth mü nekünk tisztelendő urunknak és lelki atyánknak.
Reverendae Paternitatis tuae servi ac filii in Christo, in omnibus obsequentissimi
[Kívül:] Reverendo Domino ac Patri in Christo Patri Alfonso Carillio Societatis Jesu Provinciali per Austriam et Transilvaniam, Patri p. nobis honorardo atque observandissimo.
(Orsz. levéltár kincst. oszt.: A. Jesuit. irreg. 203. A levélnek kelte hiányzik, de mert Carillonak bejövetelét s Váradon a pogányok pusztítását említi: így az Carillonak nem első bejövetele (1591), hanem visszatérése (1599) után kelhetett.)
{397.} 11
Bocskai István a váradi jezsuitáknak eltávozhatásukra menedéklevelet ad. Kassa, 1606 november 6.
Stephanus Dei gratia Hungariae, Transylyaniaeque Princeps et Siculorum Comes etc. Universis et singulis fidelibus nostris spectabilibus, magnificis, generosis, egregiis, nobilibus, comitibus, vicecomitibus et iudicialium quorumcumque comitatuum capitaneis, belliductoribus etc. etc. ubivis in ditione nostra constitutis et commorantibus, praesentes visuris salutem et gratiam nostram. Posteaquam spectabiles ac magnifici, generosi, egregii et nobiles Ciprianus a Concin et Joannes Baptista a Peczen capitanei et universi strenui sacrae caes. reg. maiestatis in arce nostra Varadiensi constituti praesidiarii milites longissimae et angustissimae obsidionis nostrae iniurias, fidem praefatae sacrae caes. reg. maiestatis debitam observantes, infracto animo per integrum biennium fortiter se nobis opponéndo pertulissent: tandem postpositis hostilibus quibusvis machinationibus, extrema inedia coacti, de deditione praedictae arcis Varadiensis vigesima secunda die huius mensis Novembris citra omnem tergiversationem fienda sincere nobiscum concluserunt. Unde cum ex severa de exterminalione patrum et sacerdotum Jesuitici ordinis dominorum regnicolarum in generalibus eorum comitiis facta constitutione etiam patribus Valentino Lado, Joanni Ancipiti et Michaeli N. ac aliis sacerdotibus pontificiis in praedicta arce nostra Varadiensi existentibus regno hoc nostro exire necessum sit: Proinde vobis harum serie committimus et mandamus firmiter, quatenus eosdem ubique medio vestri transeuntes cum omnibus secum habitis rebus libere, pacifice et citra quodlibet impedimentum dimittere et per vestros dimitti facere, imo eisdem de equis, currubus, tuta comitiva et victualibus sufficentibus prospicere ac providere modis omnibus debeatis et teneamini. Secus sub amissione capitis et omnium bonorum minime facientes. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum ex libera civitate nostra Cassoviensi, die sexta mensis Novembris. anno Domini millesimo sexcentesimo Sexto.
Simon Pechy m. p. secretarius.
(Eredeti, papir, a fejedelemnek papir felzeten vörös viaszba nyomott pecsétjével. – Residentia Soc. Jesu Varad. 3. 29.)
{398.} 12.
Bethlen Gábor fejedelem Püspökladány, Kisrábé, Báránd, Udvari, Túrpásztó és Füred bíróinak megparancsolja, hogy Piber János püspöknek adózzanak. Várad. 1625 szeptember 13.
Gabriel Dei gratia Sacri Romani Imperii et Transylvaniae Princeps, Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes, ac Oppuliae, Ratiboriaeque Dux. etc. Universis et singulis circumspectis ludicibus, juratisque civibus in possesionibus Püspök Ladán, Kis Rabe, Baránd, Udvari, Turpazto et Füred degentibus et commorantibus, fidelibus nobis dilectis salutem et gratiam nostram. Mivel az nagyságos és nemzetes Piber Jánosnak, váradi válaztott püspöknek és az római cziászár eő felsége tanachiának nemzetéhez és hozzánk mutatót szolgálatiaban megh nyugodván, tulajdon kegies indulatunkból ezen megh nevezet faluknak szokott adaiokatt, mellieket az olta hogy Varadhoz applicaltatott az püspökségh, administraltatok, hogy eztendőnkint arra rendeltelett emberének kezében szolgáltassátok, kegyelmessegünkből megengedtük; hadgiuk annak okáért és paranchioliuk, hogy midőn ez mij kegies propensionkboll ezen paranchiolatunkall arra bochiatott embere megh tolaland bennetekett, az regi szokás szerint ezen hat faluboll szokott adót ennek utanna ezen megnevezet váradi püspök szamára adgiátok és administralliatok. Secus non facturi, Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum in arce nostra Varadiensi die decima tertia mensis Septembris anno Domini millesimo sexcentessimo vigesimo quinto.
(Kerek, vörös pecsétviaszba nyomott pecsétjének helye látszik. Eredeti a szepesi káptalan levéltárában: Introductoria diversorum comitatuum. Scrinium VII. Jan. 1. Nro 40–62.)
13.
Hosszútóthy László püspöknek benyújtott emlékirata a váradi püspökség tiszántúli hat falujának birtoklása tárgyában. Torda. 1635 április 18-án.
„Az váradi püspökséghez tartozó jószágoknak, úgymint Kis-Rhábénak, Udvarinak, Bárándnak, Püspök-Ladánybeli portiónak, Fürednek és Turpásztónak állapotja ily charba jutott volt az Cároli Tractában 1619. esztendőben, mely tractában {399.} Palatinus uram ő nagysága volt akkor praeses commissionis Császár Urunk ő Felsége részéről.
Az szombati tractában ily articulussal ment volt az megnevezett jószágok dolga az Cároli tractára: De bonis Episcopatus Varadiensis, semper libere possessis, sub termino Caroliensi decidetur.
Az károli terminusban azért előkölt az megnevezett jószágok dolga, és ultro citroque bizonyságra kelvén ez dolog, megbizonyította az váradi püspök, ki akkor Thelegdi János uram volt, hogy az felül megmondott jószágoknak szabad usussában voltak mindenkor az váradi püspökök, nemcsak leveleket pedigh, melyek sokak bizonyságit contineálták magokban az dologrúl, hanem eleven bizonyságokai is evincalta az szabad usust Thelegdi uram, kik közöl némelyeket maga Palatinus uram, akkorbeli főcommissarius erős hit alatt publice esküttetett meg, és kiváltképen egy Oroszy Jánost, ki szegény Pethe Márton uramnak, váradi püspöknek szolgája volt. Állatták az erdélyi uraimék is az dolgot, hogy ők is bírták volna az jószágot.
Az deliberatio az két felől, az békességre tekéntve, arra ment, melyrűl levelet is adtának magok pöcsétjek és subscriptiójok alatt, mind az két részről való commissarius urak, hogy az váradi püspökök az ő usussokban helyheztessenek és abban meg ne bántassanak.
Ez meglevén, az erdélyi uraimék mingyárást kívánták, hogy az megnevezett faluk jövedelmérűl újonnan valami bizonyost concludálna az boldogemlékezető Marcus Crisinus, ki az nemes esztergomi cáptalannak prefectusa volt akkor Széplakon, Cassa mellett, és az ki Telegdi uram képében, úgymint váradi püspök képében jelent volt Cároliban az dolognak promotiójára, az mint megtetszik az maga kezével irt levelbűl, melyet Telegdi uramnak mindgyárást az dolognak decisioja után irt és most is megvagyon in specie.
Az dolog azért immár abban volt, hogy az meghnevezett jószágok uroknak tartsák az váradi püspököt és szokás szerint adózzanak neki.
Ez lévén, azután egy néhány holnappal történék az 1619 esztendőbeli támadás és az boldogemlékezető Crisinus is megöleték Cassán, az jószág azért meg elszakasztaték az váradi püspököktűl.
{400.} Az pacificatiós hogy meghlének, szegény meghholt Bethlen fejedelem nemcsak szóval, hanem levelével is meghadta Piber János uramnak, akkorbeli váradi püspöknek az meghnevezett jószágokat, de minthogy csak egymást érte az újobb-újobb támadás, mikor szinte akarta az jószágnak usussát apprehendalni, kételenétetett az violentusok kezénél hadni az ő meghitélt és meghadott igazságát.
Most immár, mivelhogy Isten kegyelmességébűl az békeségnek az előbbeni állapotra köll jutni, hanemha az meghlett végezés ellen lészen az intézkedés; de egyébaránt az váradi püspöknek megh köll az ő jussának és igazságának lenni.
Az posonyi végezis de restitutione bonorum, melyet az szegény meghholt erdélyi fejedelem diplomájával erőséjtett megh. az tartotta, hogy az 1619 esztendőtől fogva elfoglalt jószágok kinek-kinek meghadassanak, minthogy azért az meghnevezett jószágoknak usussa az váradi püspöktől az meghmondott 1619. esztendőben foglaltatott el, az diploma is azt kívánta volna ez ideig is, hogy az jószágok restitualtattak volna.
Mint adóztanak légyen az felül meghmondott jószágok régenten az váradi püspököknek, arrúl az szepesi camora az következő signaturát adta ki:
In inquisitione de bonis Varadiensibus per reverendissimum dominum Joannem Telegdy instituta haec signatura ratione proventuum reperta est.
Anno 1580. 81 et 82. Bornemisza Gergely váradi püspök idejében volt Arachy Péter ispán váradi püspökséghez való falukban; azután anno 1583 és 1584. volt Nagy Gáspár és Horvát Boldizsár ispán Bornemisza Gergely idejében. Rudolphus császár számára az szepesi camarára bírták három esztendeigh, Olayos István birta ispánságul; Rudolphus császár ő felsége adta Pethe Mártonnak váradi püspökséget ezen jószággal együtt anno 1587. Pethe Márton uram ő nagysága újonnan adta az tisztet Olayos Istvánnak, birta két esztendeig. Anno 1590. adta Ciffra Istvánnak és Nagy Istvánnak, azok bírták másfél esztendeigh. Azután adta Orossy Jánosnak, az is birta két esztendeigh tisztül. Azután hol egy rendbeli szolgáit jártatta az jószághban, hol mást, mindaddigh, migh Micatius uramnak adta ő felsége az váradi püspökséget mind jószágostul. Micatius uram újonnan adta az tisztet Olayos Istvánnak, ő sokáigh birta.
| Püspök-Ladánnak… | iuvenci | 8 |
| meddő tehén | 8 | |
| egy csődör | 1 | |
| Kis-Rábé… | tulok | 4 |
| meddő tehén | 4 | |
| csődör | 1 | |
| Báránd… | tulok | 8 |
| meddő tehén | 8 | |
| csődör | 1 | |
| Udvari… | tulok | 8 |
| meddő tehén | 8 | |
| csődör | 1 | |
| Thur-Paztoh… | tulok | 10 |
| meddő tehén | 12 | |
| csődör | 1 | |
| Füred… | in paratis fl | 75 |
| tulok | 8 | |
| meddő tehén | 8 | |
| csődör | 1 |
Ezeken kívül az faluk szép ajándékokat: darutollakat, szőnyegeket, paplanokat, csizmát, kapczát, papuczot eleget adtanak.
Kívül: „Memoriale ratione bonorum ad episcopatum Varadiensem pertinentium. 18-a Aprilis Thordae anno 1635. Productum”.
(Papír, két íven. Orsz. Ivf. kincst. oszt.: Ecclesiaslica, 66. 49.)
14.
Zongor Zsigmond váradi püspök, esztergomi nagyprépost levele a m. kir. kamarához, melyben a Marussiak számára parancsot kér a kamarától arra, hogy a szokásos árendát neki fizessék. Nagyszombat. 1653 július 1.
Generosi Domini, Domini et Amici observandissimi. Istentől ő szent Fölségétől minden kivánta jókat kívánok kegyelmeteknek meghadatni. Emlékezhetik kegyelmetek, hogy ez elmúlt esztendő előth nagy panaszt tettek vala ellenem az marussiak, hogy az nagy prépostsághoz tartozandó Marussy városnak dézmáját, mely egyébaránt az nemes camorához tartozandó jószág {402.} volna, azon dézmát másnak árendáltam volna, kire képest az nemes camora is levele által meghtalált vala engemeth. Tekéntvén az nemes camorának mellettek való írását, másnak nem árendáltam, hanem engemeth conteltálván, magok mind harmadéve, mind tavaly esztendőbe beszedték. Minthogy ebben az esztendőben mindenöth a vetésekben fogyatkozást látunk, ahozképest az arendát le nem akarják tenni; minekokáért kérem kegyelmeteketh, parancholná megh nekiek, adnák megh az solita arendát énnekem, ne kellessék kegyelmetek kedve ellen Marussiaknak nagy kárára idegennek árendálnom. Mely jó akaratját kegyelmeteknek minden alkalmatossággal megh igyekezem szolgálnom. De celero Dominationes Vestras generosas divinae protectioni commendo.
Dátum Tyrnaviae die 1. Julii 1653.
Generosis Dominationibus Vestris amicus et serviens paratissimus
Sigismundus Zonghor Episcopus Varadiensis m. p.
Kívül: Generosis Dominis Dominis N. N, Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Inclitae Camerae Hungaricae Posoniensis Consiliariis etc Dominis Amicis observandissimis.
(Papír, egy íven, a püspök veres viaszba nyomott gyűrűpecsétjével. Országos levéltár kincst. oszt.: Ecclesiastica. 66. 24.)
(A pecséten cimerpaizs, mely felett püspöksüveg, ettől balra püspöki bot, jobbra kereszt. A paizson korona felett két oroszlán egymással szemben, melyek kelyhet tartanak. Körirata: SIG ZONGOR ECHSCRMCPMS: Sisismundus Zongor Episcopus Chanadiensis Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Consiliarius Praepositus Major Strigoniensis.)
15.
Benkovich Ágoston levele gróf Petheő Gáspárné, Haller Mária grófnőhöz a Petheő, Barkóczy és Károlyi családok osztályegyessége tárgyában. – Lelesz. 1689 július 27.
Ajánlom kegyelmednek böcsüleltel való szolgálatomat, és Istentől minden jókot kívánok kegyelmednek. Kegyelmed levelét nagy böcsülettel vettem. Hogy kegyelmed az atyafiuságos osztályra kész, istenesen cselekszi, kihez képest mit irtam mind Barkóczy György uramnak s mind pedig Károlyi Sándor uramnak ő kegyelmeknek s mire intem: kegyelmed az ő kegyelmeknek szóló leveleimből megértheti. Kiket megolvasván, ragaszsza le és küldje meg ő kegyelmeknek. Kegyelmed nekem {403.} másban is parancsoljon, s az miben tudok, mindenkor maradok kegyelmednek kész köteles szolgája.
P. S. Az mannakását kegyelmednek köszönöm; Fiamuramnak szolgálatomat ajánlom, s kívánom. Isten hordozza szerencsésen”.
Kívül: „Méltóságos Gróf Gersey Petheő Gáspár uram szerelmes házastársának Méltóságos Gróf Hallerkőy Haller Mária Asszonynak etc böcsülettel való Asszonyomnak ő kegyelmének adassék Czékén".
(Eredeti, Benkovich gyűrűspecsétjével. Gróf Csáky nemzetség lőcsei levéltára: 226. 3.)
16.
Báthory Zsigmond fejedelem Szentjobbot tartozékaival Bocskay Istvánnak adományozza. Várad, 1596 október 2.
Nos Sigismundus Dei gratia Transsylvaniae, Moldaviae, Valachiae Transalpinae, et Sacri Romani imperii Princeps, partium regni Hungariae Dominus, et Siculorum Comes etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes, quibus expedit, universis, quod nos dignum et honorificum habentes respectum preclare fidei, syncere integritatis, et gratissimorum obsequiorum, insigniumque meritorum spectabilis, et magnifici domini Stephani Bochkay de Kismarja fratris et consiliarii nostri, supremi arcis nostre Varadiensis capitanei, ac Comitis comitatuum Bihoriensis Craznensis et Szolnokinterioris, que ipse nobis inde a primordio principatus nostri omnia sua studia, curas et labores ad nostram salutem, dignitatemque tuendam et amplificandam promptissime conferendo, ac eundem se perpetuo erga nos prebendo, summa cum animi sui contentione, dexteritate et alacritate prestitit, ac in futurum quoque pari cum promptitudine, atque constantia prestiturus est: totale et integrum castrum Zentiob, alias Zentiogh vocatum, ac totales similiter et integras possessiones, itidem Zentiob, alio nomine Zentiogh, Zentmiklós, Piskolth alias Poskoth, Choway, Alsósárszegh et Hodos nuncupatas, necnon predium Kowáchy, et promontorium vulgo Kowáchyhegy appellatum, in territorio, et intra veras metas eiusdem predii: in Bihariensi prenotato, portionesque possessionarias, in possessionibus Penizlek in {404.} Zathmariensi, atque Echegh et Kendeoreos nominatis, in Zolnokexteriori, porro predium Onodtheleke vocatum, in dicto Zathmariensi comitatibus existentes, et adjacentibus habitas, que alias quondam Francisci Kendy de Radnoth consiliarii nostri et comitis comitatus de Kewkewlleo prefuisse, sed ex eo, quod cum superioribus annis quidam ex consiliariis nostris, et precipuis ditionis nostre nobilibus, qui scilicet divi parentis nostri, et nostro etiam beneficio aucti, honoribus et opibus excreverant, repentina insolentia correpti contra personam, dignitatemque nostram conspirassent, idque serum clam de nobis constituissent, ut nos pretacto regno Transsylvanie et sede nostra ablegarent, vei si id pro voto eis non succederet, astu quodam nos circumvenirent, vitamque nobis eriperent; ac nos his cognitis paucorum saltem fidelium nostrorum comitiva stipati, vite et dignitatis nostre servandi causa ad arcem nostram Keowár, in comitatu Szolnokmediocri existentem contendendum duxissemus, idem Franciscus Kendy summis licet a nobis honoribus et bonis cumulatus, tot meritorum nostrorum, fideique et fidelitatis sue nobis debite imrnemor, non solum factiosis illis consensisset, sed ad prenotatam arcem Keowár proficiscentibus, et adhuc intra limites prescripti regni Transsylvanie constitutis nobis, de novo principe contra dignitatem et authoritatem nostram eligendo cum aliis infidelibus claudestina consilia habuisset, viteque nostre insidiatus fuisset, atque ob hoc in comitiis generalibus dominorum regnicolarum trium nationum ipsius regni Transsylvanie et partium antedicti regni Hungarie ditioni nostre subiectarum, Albe Julie ad decimum sextum diem mensis Aprilis, in anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo quinto proxime elapso preterito ex nostro edicto celebratis, communi suffragio et publica declaratione eorundem dominorum regnicolarum, simul cum ceteris factiosis notam perpetue infidelitatis et crimen lesae (!) maiestatis nostre incurrisset, ac in amissione capitis et omnium bonorum tam propriorum, quam uxoris et liberorum suorum condemnalus extitisset, ad nos, consequenterque collationem nostram rite et legitime devoluta et redacte esse dignoscuntur: totum item et omne ius regium, si quod in prenarratis, castro, possessionibus, portionibus possessionariis, prediis et promontorio qualitercumque existeret, aut eadem et eedem nostram ex quibuscunque caussis, viis, modis et rationibus concernerent collationem, simul cum cunctis {405.} utilitatibus, et pertinentys quibuslibet, terris scilicet arabilibus cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fenetis, sylvis, nemoribus, aipibus, montibus, vallibus, vineis, vinearumque promontoriis, aquis, fluuiis, piscinis, piscaturis, aquarumque decursibus, molendinis et eorundem locis, generaliter vero quarumlibet utilitatum et pertinentiarum suarum integritatibus, quouis nominis vocabulo vocitatis, ad prescriptas, castrum, possessiones, portiones possessionarias, predia, et promontorium, antelatumque ius regium in eis qualitercunque habitum de inre et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, sub suis veris metis et antiquis limitibus existentibus, preterea censibus, taxis et contributionibus tam ordinariis quam extraordinariis, sive per dommos regnicotes in comitiis eorum generalis, aut partialibus, iuxta numerum portarum quotannis imponi solitis, siue aliter qualitercunque exigi consuetis, necnon theloniis, vadis, ac decimis et nonis vini et frugum, bladorumque omnium, e terra nascentium, atque apum et agnorum, denique tormentis e instrumentis bellicis omnibus in eodem castro existentibus, aliisque quibusuis emolumentis, libertatibus, prerogativis, et obuentionibus, memorato domino Stephano Bochkay, ipsiusque heredibus et posteritatibus utriusque sexus uniuersis gratiose dedimus. donauimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus, iure perpetuo et irrevocabiliter tenendas, possidendas et habendas, salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Quas nos in formam privilegii nostri redigi taciemus, dum in specie ad nos fuerint reportate.
Datum in predicta arce nostra Varadiensi, secunda die mensis Octobris, anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo sexto.
Sigismundus Princeps. mp. (L. S.) Stephanus Josica cancellarius. Lucas Várady, secretarius.
(Eredeti, papiroson, melynek vízjegye balra néző sas. Középütt a fejedelem papírfelzeten vörös viaszba nyomott kerek pecsétjével. A herceg Esterházy-család kismartoni levéltárában, fasc. D. Mo. 50. Rep. 47.)
{406.} 17.
Varad 1691 október 11-ki katonai térképének leírása.
Auslegung und topographischer Abriss der Vestung Gross-Wardein, und was vor operaciones von der kaiserlichen Armee vorgenommen worden und vorbey gegangen seind von an. 1691 den 11. Oktober bis zur völliger Eroberung, welche den 30. May dieses 1692. Jahrs mit Accord erfolgt.
1. Redut und Batterie des Bergs S. Stephani und die zwei Fasiaten der zwei ersten Bollwerk einfangende, wie nicht weniger auch die zwei Cortinen A. B., so den ganzen innern Platz entdeckete.
2. Vorgelegte Redut den jenigen vor der Batterie wegen der feindlichen Ausfäll zu bedecken.
3. Eine von denen Dragonern gemachte Verschantzung die arancierte Wacht zu bedecken von etlichen abgestiegenen Dragonern.
4. Die Posti, allwo unsere Hauptreserve von 300 und 400 Pferden gestanden.
5. Die Posten, alwo unsere in unterschiedliche Corpi ausgeteilte Vorwachten stunden von 100 200 auch mehrers, und in teils Orten weniger waren.
6. Die Posten, allwo unsere Vorwachten zu Pferd gewesen.
7. der Posto, allwo eine Wacht zu Pferd von der hungarischen Cavalerie stunde.
Auslegung der ersten Attaque, in welchen man die Palanka erobert.
8. Die Posten, durch welche die erste Attaque angefangen worden.
9. Aufgeworfene Batterie wieder die Flanque des Thors, welche die Hauptgassen und Cortinen gegen Niedergang infilirte.
10. Andere Batterie, so mit der obgemeldten creuzweis schtessete, und die Baum den Palanken gegen Aufgang infilirte.
11. Ein andere Batterie von drei Böllern, aus welchen man Cartassen geworfen.
12. Ein aufgeworfene Redut, die Batterie 9. und Laufgraben zu bedecken.
{407.} 13. Die steinere Bruck über ein flüssendes Wasser, welcher der erste Pass ist, wodurch man bei angeloffenen Wasser mit Wägen fahren kann.
14. Ein Teil der Aprochen, wodurch man gestürmet hat, und die Palanka bekommen.
15. Ort, wo der Feind sich mit Sandsäck wider den Sturm versehen hat, welche Säck denen Kaiserlichen sich innerhalb der Palanka gegen dem Thor 16. zu verschanzen gedienet haben.
16. Thor de Palanka, so von des Türken mit einem Wall vermacht, und die Bruck abgetragen, welche von den Käiserlichen wieder gebauet, und der Wall weggenommen worden.
17. Communicationslinea zwischen denen Approchen zu der Palanka.
18. Die von denen Käiserlichen eingenommene Posten, und die auf Seiten der Brucken gemachte Trinciera.
19. Mosche in der Palanka, von welcher man alles, was der Feind sich in die Vestung hineinretirirent getan hat, sehen können.
20. Mühl der Palanka, durch welche die Türken einen Ausfall gehabt haben.
21. Post, von den Käiserlichen mit Spanischen Reutern vermacht.
22. Einige von Erden aufgeworfene Schantz, über die Hőhe des Grabens, so von den Käiserlichen gemacht, das Thor 16. und Aufzugbruck der Palanka zu bedecken.
23. Anderer Ausfall aus der Palanka. Auslegung der andern Attaque, durch welche man die Stadt überwältiget hat.
24. Ort, wo man die Attaque angefangen hat.
25. Batterie die Breche zu eröffnen.
26. Redut auf der rechten Hand des Flusses, die Batterie 27. zu brechen.
27. Batteria, welche creuzweis die Num. 25. der Approchen bestreittet, mit welcher man den Feind auf der Cortin hat beschiessen können,
28. Ein vierecketer Thurm und gemauerte Cortina, allwo die Breche gemacht worden.
{408.} 30. Mühlen, allwo die Kaiserliche sich postiret haben Sturm zu laufen.
31. Die von denen unserigen eroberte Pallisata 50 Schritt weit von denen Türken, welche von ihnen zu Bedeckung des Thorst gemach worden.
32. Ein Damma das Wasser in Graben aufzuhalten.
33. Ort, allwo die Käiserlichen aus den Approchen zum Sturm kommen seynd.
34. Batteria mit 6 Böller in der Palanka gegen der Stadt.
35. Gefaste Posti von der Raschzianischen-Infanterie aus und innerhalb der Stadt.
36. Gefaste Posti von den Käiserlichen, welche sich allda verschanzel haben.
37. Ausfall mit einer kleinen Bruck, auf welcher man nur zu Fuss gehen kann.
38. Ein Thurm, welcher nach Eroberung der Stadt von den Käiserlichen erobert worden.
39. Posten, wo die Käiserlichen in der Stadt auf der Seiten der Palanka gefasset, sich vor dem Thor verschanzet.
40. Ein holzerne Bruck über den Fluss zur Communication der Tranche, der Palanka, mit den Approchen.
Auslegung der dritten Attaque der Cittadell, so innerhalb der Stadt geführet worden.
41. Ort, wo man die Attaque hat angefangen.
42. Ein Teil von der Stadt, allwo sich angefangen haben zu verschanzen diejenigen Türken, so ausser der Vestung geblieben, welche nach 2 Tagen (in) die Vestung eingelassen worden seynd.
43. Zwei Batterien, die eine mit 3 grossen Mörser, und die andere mit 4 Bomben und Cartassen in die Vestung hinein zu werffen.
44. Ein Batteria mit 9 Stück in ein tieffen Ort.
45. Ein andere Batteria von 10 andern Stücken.
46. Batteria von 4 Mörser innerhalb der Mauer der grossen Mosche.
47. Batteria von 9 Mörser zur Werfung der Bomben und Cartassen.
48. Ein Batteria von 6 Mörsern auserhalb dcr Stadt von der Cortin und dem Fluss bedecket.
49. Eine Batteria von 3 Mörser auf der Contrascarpa.
{409.} 50. Ort, wo man die Abgrabung des Wassers aus dem Graben lentiert hat.
51. Ein hölzerne Brück, über welche ein Wagen gehen kan.
52. Thor, mit einer hölzernen Brucken, über welche ein Mensch zu Pferd reiten kan.
53. Eine hölzerne Bruck, uon der Stadt in die Palanka, über welche man mit einem Wagen fahren kan.
54. Ein Batteria von 4 Mörser in einer Insul des Flusses mit einer Verschanzung oder Trenchee dem Feind in Fall eines Ausfalls von der Vestung Wiederstand zu tun.
55. Ein kleine Bruck, durch welche man zu Fuss von der Insul bedeckter auf 20 geometrische Schuh von dem Graben der Vestung gehen können.
57. Corpi der Vorwachten von der Infanteire.
58. Face des Bollwercks… (le van vágva.)
59. …durch welchen die Türken in die Vestung kommen, da sie Grosswardein eingenommen.
60. Cortin, in welcher sich ein Ausfall findet mit einer hölzernen Brucken, so in der Mitten ein Aufzugbrucken hat.
61. Vier kleine Bollwerk, auf welchen vonhinaus 4 oder auf das meiste 5 Stuck an jeder Face, und von jeder Flanque mit einer engen Kell, und gar kleinen Fronto ein Stuck stehen kunte.
62. Flanque eines Bollwerks mit einer Eröffnung, welche man nicht kennen kan, ob es ein Ausfall oder Wasserausguss sey.
63. Ein Bollwerk so grosser, als die andern ist, darauf in der Facia 6 oder 7 Stuck gepflanzet werden können.
64. Ein Bollwerk mit Wall, so inwendig mit Baumen gestitzet.
65. Retirade in der Cittadelle auf die alte Manier gebauet von Steinen mit vierecketen Thürnen und kleinen Flanken.
66. Wohnung des Bassa, worinnen, man saget, és seye ein Keller, in welchem 300 Personen logiren können.
67. Ein grosses Haus und Magazin mit 2 Keller, so von dem Ruin des nahe sehenden Thurm verschittet worden seind.
68. Ein gemauerte Moschee in der Vestung.
{410.} 69. der Thurm, worauf die Uhr, welcher weil ein Teil von Holz, von den hineingeworienen Cartassen abgebrennet woiden.
70. Das vornehmste Thor det Vestung.
72. Die Bruck, welche das Hauptthor des Platzes bedecket, und die Bruck von starken Holz gebauet, und können darüber 2 Wägen neben einander fahren, dessen Lange gegen 40 gemeine Schritt ist.
73. Das Wasser des Grabens (wo es zum tiefsten) ist ein und ein halbe Ruthen, und auf beiden Seiten nicht tiefer als 2 oder 3 Schuhe.
Auslegung des Gebäus der Vestung.
74. Hölzerne Häuser meistentheils von dem hineingeworlenen Feuer abgebrennet.
75. Gassen mit Baumen geflochten, welche wegen der Feuchtigkeit der Erden nicht abgebrennet seind worden.
76. Wall der Cortinen, welcher inwendig von Bäumen und Pfosten unterstitzet, die ebenfalls nicht verbrennet worden.
77. Ein Wald nahe an der Vestung zwischen Anfang und Mittag.
78. Ein Ort voller Koth und Morast, wan der Fluss anlaufet.
Auslegung der von denen Käiserlichen aufgeworffenen Schanz.
79. Horizont höher als die Schanz.
80. Horizont niederer als die Schanz.
81. Ein Teil des Grabens, wie weit es mit Wasser gefüllet wird.
82. Magazin mit Munition mit Holz und Erden bedeckt, worauf ein von Bretter gemachtes Dach ist.
84. Das Thor der Schanzen mit einer Aufzugbrucken, wo vorn ein Spanischer Reiter.
85. Thurm der Stadt mit Contraminen versehen, und von denen Käiserlichen mit Stucken besetzet.
86. Ein abgetragener Wall der Cortina gegen der Vestung. Auslegung der Profilen, Weeg oder Strassen und Thören.
93. Muhi von denen Käiserlichen Soldaten abgebrennet…
95. Prospect gegen Mitternacht, allwo der Anfang der Linia des Profils, so gegen Mittag sein End hat.
96. Prospect gegen Nidergang, allwo die Diametrallinia der Schanz anfangent, wie auch der Stadt und Citadella, und sich gegen Aufgang endet.
97. Mühlen an den Fluss Betse.
98. Linea des Profils, so dem Horizont der Schanz und Brustwőhr zeiget.
99. Lange des horizontanischen Profil der Stadt und Vestung.
100. Profil der Hőhe des Bergs S. Stephani und der Reduten, in welcher die Batteria zu 10 kleinen Stucken ingelegt worden.
101. Profil der unterhalb gebauten Reduten, in welcher die Infanteria, und von denen Pferden abgestigene Dragoner wider der feindlichen Ausfall wachteten.
102. Posten, allwo man die Stuck pflanzen kan.
103. Profil eines Arms des Flusses Sebez-Keres.
105. Profil des Bodens des Fluss Sebez-Keres.
106. Profil des Erdreichs zwischen dem Fluss Sebez-Keres und dem Graben der Vestung, allwo man das Wasser völlig ablassen kan.
107. Profil des Bodens des Grabens der Vestung.
108. Profil des Bollverks gegen Mitternacht, in welchen die Eck von Mauer und die Faies von Erden gebauet seind.
109. Innere Seiten der Cortinen und des grossen Bollwercks, so die Vestung gegen Aufgang hat.
110. Profil des Bollwercks gegen Mittag.
111. Profil des Bodens des Flusses gegen Mittag.
112. Profil des Arms des Flusses Betset, wo in Graben hinein flieset, und des dazwischen laufenden Horizont.
113. Profil des Bodens des Flusses Petset, dessen Erden sehr fett und morastig ist. {412.}
114. Profil des Bodens des Grabens der von denen Käiserlichen gemachten Schanz und sich darinnen befindenden Pallisaten, wie auch der Stadt mit Wasser gefilter Graben.
115. Profil der Cortin und Wall, so rasirt worden.
116. Profil der grossen Batterie für die Stuck.
117. Profil der Bruck und des Thors der Vestung.
118. Profil des Thurms, worauf die Uhr ware, und wie selbige bevor sie abgebrennt ware gewesen, wie nicht weniger des Walls und der Cortina, die von grossen Baumen unterstitzt und aufgehalten wird.
119. Profil des Magazins für das Proviant, allwo 2 grosse Keller gewesen, welche von denen ruinirten Thürn verschüttet worden.
120. Profil eines Thurms von des Bassa seinem Haus, welches auch einen grossen Keller hat.
121. Profil des inerlichen Bezirks der Vestung.
122. Profil des grossen Bolvarts.
123. Profil der Tiefe des Grabens.
124. Horizont des Terrens über die Ebne des Grabens, mit einem Arm des Fluss Petses, so in den Fluss Sebbez-Keres hinein lauffet.
125. Prospect des Berg St. Stephani, Olasya Thor die Palanka 16… (a többi le van vágva).
18.
Benkovich Ágoston püspök a jobbágyi állapotból, felszabadítja Bagaméri Mester Andrást és három fiát s nemesi szabadsága érvényesülésének korlátokat szab. Lelesz, 1690 május 16.
Én Benkovich Ágoston etc. felszabadítván Bagaméri Mester Andrást három édes fiával, úgymint Istvánnal, Andrással, Miklóssal az alább megirt conditiok alatt: Legelsőbben is, ha idő jártatva, kitől Isten óvjon, a hazában valami revolutio történnék, maga vagy megnevezett fiai, azoknak… maradéki s terjedéke törvény szerént való örökös királyunk vagy hivei ellen fegyvert fognának, avagy váradi püspök urak ellen vagy másokkal conspirálnának: soha semmiben szabadságok ne suffragalhasson, sőt eo ipso ad colonicalem statum recedant. {413.} Másodszor: hasonlóképen, ha valamelyik közölök vagy praescriptusuk közöl praedicatorságra adná magát, annak vagy maradékinak az nemesi szabadság ne használjon. Harmadszor: földesurak ellen, úgymint váradi püspökök ellen nemesi szabadsággal ne élhessenek, úgy jószágok s szolgájok ellen. Erre consentialt maga is Mester András, úgymint Armalis-szerző, melyet maga keze keresztvonásával roborált. Lelesz 16. May 1690. Mester András keresztvonása. Coram me Stephano Buday vice-comite comitatus Bihariensis m. p. et me Joanne Szegedy iurato conventus Lelesziensis notario m. p.
19.
Benkovich Ágoston püspök Váradra visszavezeti a ferencrendi szerzeteseket és őket utódjainak pártfogásába ajánlja. Várad, 1701 augusztus 1.
Frater Augustinus Benkovich episcopus varadiensis, inclyti comitatus Bihariensis supremus ac perpetuus comes, sacrae caesareae regiaeque maiestatis consiliarius. Do pro memoria tenore praesentium significans, quibus expedit universis, quod posteaquam augustissimus Romanorum imperator ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae etc. rex Leopoldus, dominus, dominus meus clementissimus inter complures Hungariae ditiones inclytum quoque hunc comitatum Bihariensem cum suo fortalitio Varadiensi victricibus armis suis ab immani Turcorum iugo gloriosissime vindicasset, meque sedi meae atque iurisdictioni episcopali clementissime restituisset: pastoralis officii mei prima cura ea fuit, ut oppido huic Varadiensi, fortalitio proxime adiacenti (quod pro moderna temporum vicissitudine ac statu grege partim catholico, partim adhuc haeresi imbuto est populatum) de fidelibus ac zelosis animarum ministris solicite ac paterne providerem. Quia vero per iniuriam praeterlapsorum temporum, maxime vero per violentam haereticae perfidiae rabiem fundationales ecclesiasticae episcopales cum summo orthodoxae religionis detrimento ac iniuria interierunt, ut grave hoc damnum pro fructu et emolumento animarum resarciretur, non perutile duntaxat, sed et maxime necessarium esse duxi hunc in finem virorum religiosorum zelosam adhibere operam; inter quos cum et a divinis servitiis et a zelo {414.} animarum laude dignissimos semper (uisse, esseque censuerim religiosissimos patres Ordinis Minorum Sancti Francisci Seraphici reformatorum, huius almae provinciae Hungariae Sanctissimi Salvatoris acceptissimos, quondam loci istius operarios, quod in postrema quoque praesidii huius bloquada fideliter suorum etiam sociorum morte contestati sunt: idcirco eos non solum etiam peculiari amore complectendos, sed et in sortem ministerii ad cultum divinum, animarumque salutem procurandam, stationique suae (quam olim et ab antiquo hocce in oppido Varadiensi titulo conventus Sancti Spiritus capitulis multis celebratissimo, sed postmodum furore haeretico iniuriose exturbato, sancte, laudabiliter, fructuoseque tenuisse clare dignosceretur, restituendos esse duxi, ita, ut eam cum omnibus suis attinentiis pro suo, successorumque suorum habitaculo ac animarum iuvandarum subsidio perpetuo iure tenere, possidere, incolereque possint ac valeant, iure dominii mei terrestris ac dioecesani confirmo et hisce literis meis roboro, ac ut idipsum etiam a legitimis meis successoribus episcopis acaliis, quorum interest vei intererit, firmum ac validum habeatur, obtestor. In quorum fidem has manu propria subscriptas ac episcopali sigillo meo roboratas literas dedi.
Varadini die prima Augusti anno millesimo septingentesimo primo.
Fr. Augustinus Benkovich Episcopus Varadiensis m. p.
(Eredeti, papír, alján papírfelzeten veres viaszba nyomva tojásdad pecsét, melynek paizsán hármas halomból terebélyes fa emelkedik, a paizs felett püspöksüveg és bot eme körirattal: F. Augustinus Benkovich Episcopus Varadiensis. – A Szt. Ferenc-rendiek gyöngyösi levéltára.)
20.
Benkovich Ágoston levele az erdélyi kormányszékhez gróf Szent-Iványi Lászlónak krasznavármegyei főispánná történt kinevezése tárgyában. Várad, 1700 július 3.
Illustrissimi, Spectabiles ac Magnifici Domini, mihi colendissimi. De dato 25-a Junii a Méltóságos Gubernium Gyaluról irt levelét vettem. Ami az első Kegyelmetek paragraphusát illeti, hogy én méltóságos Gróf Szent-Iványi uramot krasznavármegyei főispánságba intrudaltam volna; ebben nem engemet sért a secretarius pennája, hanem kegyelmes urunkat ő Fölségét, mert énnekem ugyan ő fölsége commissiója szerint, amely extal, {415.} szót köllött fogadnom; Kegyelmeteknek is azt köllött volna elkövetni. Én azt nem vizsgálván, mitől viseltetett légyen ez ilyen engedetlensége Kegyelmeteknek: nekem csak arra köllött vigyáznom: mit parancsoljon az én Fölséges uram mind nekem smind a Méltóságos Guberniumnak.
Ami Pál Deák uram compániáját illeti: ahhoz énnekem semmi közöm nem volt s nincs is. Hogy udvarlottak a tisztjei szeginy meghvont szállásomon, azokat jó szívvel láttam, mint ő Fölsége híveit, de senki nem más rovására, hanem az én költségemre. Tettek-e violentiát ott vagy sem azon vitézlő rendek? számot nem adhatok róla, mert hatalmom alatt nem voltanak. Holnap közikben megyén a vicecolonellusok: ha mi kárt tettek, panaszolkodjék előtte a nemes vármegye.
Továbbá se nemest, se nemtelent nem kívántam azon vármegyében megkárosítani; panaszolkodjék ámbár csak egy gyermek is, akinek fáratsága jutalmát meg nem adtam volna meghduplázva. Amint én is azon Krasznavármegyében létemben ugy éltem, mint vendéghfogadóban.
Ami tisztiben Kegyelmetektől való gátolását illeti méltóságos Gróf Szent-Iványi uramnak: ezzel nem ő kegyelmét, hanem ő Fölsége authoritását gátolja a Méltóságos Gubernium. Hogy pedigh Kegyelmetek főispánsági tisztiben említett méltóságos gróf Szent-Iványi uramot agnoscalni nem akarja: ez nem Kegyelmeteket, hanem a fölséges udvart illeti, vasallusa lévén mind a két fél. Bár megemlékeznénk itt Salustius mondásáról vagyis írásáról. Non est irritandus, qui statim nocere potest.
In conclusione ir arról is Kegyelmetek, hogy innét vármegyémből húsz-huszonöt talpasok becsapnak az erdélyi szélre s onnét lopva hozzák ki a szökendő jobbágyokat. Ámbár csak egy casust deducaljon Kegyelmetek, hogy ezt elkövették volna: ha magam jobbágyimtól esett az ilyen által való menés, minden késedelem nélkül megorvoslom; ha peniglen vármegyémtől, ügy viszont ezen dolgot, hogy eziránt Kegyelmetek egészen panasz nélkül való contentumot vehessen.
Caeterum dum me favori commendo, sum earunden Illus-trissimarum Spectabilium ac Magnificarum Dominationum Ves-trarum Varadini 3. Julii 1700.
{416.} 21.
Gróf Forgách Simon (a későbbi kuruc hadvezér) kurucellenes levele gróf Csáky Imre váradi püspökhöz. Zólyom, 1703 november 15.
Méltóságos Gróff és Püspök Ubi Es.
Kedves Eöcsim uram, tudom edigh Tamás Úr udvarlot, és de omnibus tött relatiót, – ma az generális Slik Beszterczire ment. Ez contemnálja az elenséget, az minthogy edigh dnus Nicolaus,* actusi tutela cuioneria, Losonczon vagyon, onnitt multa scribit, et de verbis. szokás szerint quantum vis, de puskaport nem akar szagolni. – Itten generalis Ritsánt várjuk, aval conjungálván magunkat föl keressük az ország szabadítókat. Tsak szígyen, gyalázat, hogy az, ki nem tud hozá, és irtike sintsen, fegyvert mer kapni. Ha tsak így lesz, illi fugiendo destruent patriam, et nos quartirisando; mondhattya Magyarország, mind az kit hadrul; ők is vertek minket, minket is vertek ők, csak szenved az ország. – Hitemre sokat adnék, ha megmenthetném jó módjával magam etül az hadakozástúl. csak nehísz az szívnek ez az nemzeten követöt dolgokat látni. Jobb let volna, ha Svabá lóttem volna, mind magyar. – Mi rút dologh ez, az magyar országi szurszavar. – Job volna Miklósnak* Mária Magdolnakint az Kereszthez mászni, még most ideje volna, mert biszony evel az koborló rendetlen hadai sémit sem vígez, mi nintsen köztök semi rend, se fegyver, se pínz, se disiplina. Soha se hittem volna, nagy ideiek lévén, valami rendet ne csinályanak, – ördögh lölkü bolond fiai! be sok jó mulatságomtúl foztanak meg. – Job rendben volt már az kopom, agarom, hogy sem az ő armadijok. – Ó ha én K(egyelmeddel) mind megbeszílhetním, hogy vannak, pökník Kegyelmed az szogoróra. Uno verbo: Hunczfutoria.
Ego ad servitia sum sanus, et habeo bene signum, sed objecta desunt ad faciendum svinyadones. – Az lovaim mind betegek, maid ninchen mire ülném. Kérem azírt az Gróff Annat,* külgye alám az Pannát,* Sigmund* úrnak is felül írt Gróffninak* szolgalatomat. – Ha e hiten, id est intra septem dies Bercsényi meg nem verekezik, azutánjó iczakát ő Kegyelmének, ment leszek akor a kurucz fegyvertűl. Ha Sándor* úr Kegyelmed körül vagyon, szolgalatomat. Nem tudom ő Kegyelme optineáltai az Bánságot. De én torkik vagyok az Bánságban, – csak aligh várom, hogy vagy Varadra, vagy Galgóczra mehessek nyugodni: fönt hagyok már az becsület keresisen, csak az nagy gazdálkodásban fogom magamat foglalni, szász kopút, 20 agarat, harmincz paripát tartok, jóakaróimal iszom, eszem, – denique bene economisabo. Arma procul jaceant, séd pulchra questa Signora non. Ezel Kegyelmednek
rarus fratere
és servusa
nihil rarius, quam sincerus fráter. G. Forgách Sigmund mp)
22.
Özvegy gróf Batthyány Ádámné, gróf Strattmann Eleonora figyelmezteti gróf Csáky Imre váradi püspököt, ügyeljen magára, mert Bécsben megfigyelés alá helyezték. Bécs, 1708 május 30.
„Tudja Kegmed, tapasztaltam, mennyire tartottam légyen mindenkor, a mi Kegyelmedet illeti, engem is illetőnek. Ezt tovább is tennem, megh szünni nem akarván, nem halgathatom el; Értettem több helyeken s ministerektül is, hogy a kegmed agendi ratiója, szavai s votumi a dietán nem szintén olyanok, mint itt ember kgmed felől reménlette vala és a mellyek kgdnek idővel is ighen nagy favorokat hoznának. Kire nézve egyedül Kegmedhez való igaz atyafiságos indulatomtúl viseltetvén, kívántam kegmedet in confidentia intenem, lévén bizonyosan vigyázó szemek ottan, kinek kinek conduitjére s beszédire. Magát s dolgait úgy intézni igyekezzék kgmed, hogy kiváltképen ha azon dieta csak ugy talál eloszlani, magának effélék által nyilván szerzendő disgustust evitáljon, s a tapasztalt és reménlett favorokat conservállván Kgmed s dolgait és {418.} folyamattyát a szerént várhassa kgmed. Ezzel Isten kgdet sokáig jó egészségben éltesse. Bécsben 30 Maii 1708. Kgnek
P. S. Errűl penigh nem köll senkinek is hallani kgmedtől.
23.
Gróf Csáky Zsigmond tárnokmester Csáky Imre püspöknek, öccsének megbízásából a magyar kir. kancelláriának, irt levelében a Rákóczi-felkelés alatti nyomorúságukat ismerteti. Győr, 1708 október 24.
Én püspök öcsémmel, feleségemmel s 12 személlyel, 6 lóval hogyan menjünk, szekérnek fogadót mivel fizessünk? Vagy anélkül, taligán hurcolkodjunk? Nem érdemelünk ilyen példa nélkül való számkivetést, hiszen sem mi, sem eleink soha nem voltunk ellenségei eő Felséginek. Nyomorúságunk az udvarban tudva vagyon. Eleink hivsége és szives szolgálatai miatt jutottunk ilyen keserves haldokló sorsra. Szempillantásonkint keservesen nyögünk. 6 esztendő alatt én öcsémmel s hozzátartozóimmal 4500 írt kaptunk, ezt is csepegve. Tehát az udvarnak nagy költsége nem volt reánk, de olyanok, kiknek tisztük, jószáguk, jövedelmük, földjük megmaradt, 3–6.000 forintokat kaptak. Hogy nem szolgáltunk, nem rajtunk múlott, hanem azon, ki alkalmatosságot a szolgálatok elkövetésére nem nyújtott. 6 évi bújdosásunk alatt mi egy király kasszájának 4500 frt? Lehetetlen, hogy ő Felsége ok nélkül a halálnál keservesebb ostorral ostoroz bennünket ilyen sok érette való szenvedísért. Minden bécsi jóakarónknál tettünk szót, hogy a télen Pozsonyban szeretnénk telelni, vagy legalább a dieta alatt, de embereinket hova tegyük, miből fizessük ki, s mi egy fillérért is kinek istenkedjünk, ha az sem segít, akié vagyunk? Vagy úgy legyünk mint a cigányok, vagy mint egy elátkozott zsidó? Ha a dieta után adna ő felsége 2000 frt, addig miből éljünk s miből menjünk a dietára? Cselédeinket nem engedhetjük ki jámbor szolgálataikért mint ebeket, mert hisszük, hogy van Isten. {419.} Vagy frugális intentioval akarják kitólni szemünket. Kitől vegyünk már kölcsön, mikor egy fillér fundusunk a kerek ég alatt nem mutatható s ha látják még azt is, hogy urunktól elhagyattunk s megvettettünk.
Mindezeket megfontolván arra reserváljuk magunkat, hogy jóakaróinkból ellenségek számát ne szaporítsuk, s hogy kenyerünket könyhullatással s izetlen veszekedésekkel ne együk és hogy gonosz akaróinknak kedvét ne töltsük, emberek csúfjává ne legyünk, s ily messze idegen országban, hol semmi gyámolunk nincs, jobb magunkat megvonni oly helyre, hol kevesebb szem látván s ember nem forogván, kevesekkel is beérhetjük méltó ítélet nélkül, s nem vagyunk kitéve vendéglátogatásnak, mikor kanalunkat mi is megnyalnók. Azért magam résziről, ő felségétől elhagyatva a szégyen elől klastromba kívánok húzódni, hol egyedül az egy élő Istennek leszek obligatussa s ahol csendesen lehetnék ő Felsége erszényének ürítése nélkül. Csak a feleségem, gyermekem s cselédeik megélhetése számára kérek ő Felségétől rendelést vagy passzust a kurucoktól, hogy magukat jószágukban meghúzhassák. Szolgáimat pedig vegyék fel a bécsi gazda emberek szolgálatra, ha nem, akkor a számára is passzust. Ha a diétáig nem lesz ezekre rendelkezés, ne okozzanak elmaradásomért.
24.
Gróf Pálffy János fővezér Csáky Imre érsekhez Károlyival és Rákóczyval folytatott tárgyalásairól Debrecen, 1711 február 4.
Illustrissime ac Reverendissime Comes,
Hogy minapában írott kgld levelire magam választ nem adhattam, akkor interveniált számtalan sok dolgaimnak és a publicumok miatt összvegyült hazánk javára czélozó éjeli-nappali sok nyughatatlan foghlalatosságimnak tulajdonítcsa kgld. Mert ugyanis nem kétlem vagyon eddig tudtára másunnét is kgldnek, hogy mynap innét Debreczenbűl meghindulván, circa 21 Januarii és Hatház nevű Hajdu városban menvén, azon nap ugyan Hatházra Károly Sándor hozzám jöve, kivel bőven beszélgetvén, mindenkíppen igyekeztem azon, hogy kglmes{420.} urunk eő fölsége szolgálatit mentül jobban promoveállyam és hazánk csendességét is közelítsem. Amint is meghválván tőllem s igyenesen Rákóczihoz Munkácsra vévén úttyát, a mellettem levő hadakkal Kallóba mentem, az holott is majd egy hétnél tovább helyben lévén, újonnan hozzám jöve Károly Sándor és mind két részrűl adott parolánk szerint véle edgyütt csak kevés számú néppel mentem Vaja nevű faluban, s Rákóczi maga is hozzam conpactala, s mind két részrűl bőven kibeszéllettük magunkat. És noha kívánta vala azt, hogy ha magának eő Fölsége tam quoad vitam, quam etiam bona gratiat adni méltóztatnék, adatná vissza jószágait is, de én ezt sok helyes okokra nézve, kiváltképpen az eő felsége híveinek az kuruczság miatt lett éktelen károssodásainak érdemek szerént leendő meghjutalmazásokra nézve meghmondottam egyátallyában, hogy effélét ne is kívánnyon, mert semmi sem lészen belőlle, sőt ha eő fölségének volna is afféle szándéka, egyátallyában azon volnánk mi megkárosodott és hivségünk miatt mindenünkből ki fogyott magyarok, hogy lábaihoz borulván eő fölgének, abban ellent állani kívánnánk. Sok volna leírnom consequenter öt egész óráigh lett discursusunkat, hanem cathegorice meghmondottam Rákóczinak, úgy Károlinak is, hogy szintén beérik vele, ha eő Felsége nékiek kettejeknek fejékre és jószágokra nézve tellyes gratiat adni méltóztatik, ne is allegallyák közöttök és az országbeliek között lett szövetségeket és összeesküvéseket, mert tapasztalták eddigh is micsoda effectussa vala kemény hiteknek. A mint írhatom kgednek, úgy ha ugyan valamire nem mehetünk, s ellenek indulok azonnal, tisztei zászlóstul fognak hozzám jőni az eő fölsége hivségére, a mint nagyob részint tettek is előttem insinuatiot. Utollyára Rákóczi resolválá magát, hogy egy alázatos levelet fogh írni fölséges urunknak, melyet is szintén most várom kezemhez, s miglen eő felségének válassza jön reája, curier által felküldvén, addigh in forma suspensionis armorum az hostilitásoktúl mind két részrűl supersedealunk. Ők Bereg, Ugocsa, Szathmár és Máramaros vármegyékbe retrahallyák magokat, noha az eő felsége hadainak is Szathmár vármegye 420 oralis, s annyi equilis portiot fog praestalni. Reménlem jó effectussát fáradozásimnak, noha nekem ebben legkisebb hasznom vagy interessentiam más nincsen. Hanem hogy az eő fölsége továb való szolgálattyára nemzetemet és az országot kívánnám conserválni és {421.} hivségre akarnám Rákóczit manuducalni. Mindezeket Bercsényi most Lengyelországhban lévén, csak távolrúl halgattya; most is ki tecczik, hogy csak maga privatumát keressi a rosz ember. Akarám azonban azt is tudtára adnom kglnek, elő hozódván Telekessi úr dolga, tudokozódott töllem maga Rákóczi, miokra nézve fosztatott megh püspökségetűl; feleltem: azért hogy miért kellett nékie subscribálni a detronisatiot, noha eő egyebaránt azzal menti magát, kételen volt velle, mert kényszerítésbűl cselekedte Kire azt mondotta Rákóczi, hogy absolute senki sem kényszerítette, hanem valamint többek, úgy eő kglme is szabad akarattyábúl subscribalta. Caeterum továb mi fogh következni ezen állapotban, tudósítani kgldet el nem mulasztom, Permaneo
filius et servus paratissimus Comes Joannes Palffy
25.
Kébell Mihály apát, váradi kanonok vikáriust jelentése gróf Csáky Imréhez. Várad, 1711 április 3
Varadini 3. Apr. 1711. Excellentissime etc. Gratiosas Excellentiae V. die 13. mensis praeterlapsi mihi missas litteras non pridem una cum sigillo vicariali humillime percepi, in quibus benigne mandat Excellentia V., ut tam temporalium, quam etiam rerum spiritualium genuinam informationem mittam, – summas imprimis repono gratias, quod me, indignum, servumque infimum tali honore dignata fuerit Excellentia V. consolari, ero ego ad mortem usque tanti beneficii memor. Quia vero litterae meae, in quibus omnia specifice apposueram, ut adverto, vei deperditae vei fors detentae alicubi haereant, per praesentes iteratis vicibus obligationem meam contestor.
Quod attinet spiritualia: ante rebellionem hanc in tota dioecesi, ut informor, erant parochi tres, nimirum in oppido Belényes, in oppido Somlyó et in pago Kárásztelek. Pie defunctus vero episcopus, illustrissimus D. Benkovics semper penes {422.} se tres, quatuor subinde etiam sacerdotes, exceptis canonicis servabat, quos tam ad sacramentorum administrationes, quam ad alias iuiidicas exmissiones adhibere solebat. Domini autem canonici in ecclesia Patrum Franciscanorum solita munia spiritualia persolvebant. Inchoaverat quidem piae memoriae dominus reverendissimus episcopus honestam ecclesiam fabricare, sed morte superveniente eam imperíectam et a medio quasi opere erectam reliquit. Modo vero nonnisi in Somlyó est parochus, nomine Paulus László, cui eliam ecclesiam Kárásztelekiensem pro filiali adiunxi. Oppidum enim Belényes est desertum. Nos iam tres canonici in sacello Patrum Societatis in ipsa arce divina persolvimus, satinde etiam ungarice concionor, prout et hodie, cum specialiter die hac illustrissimi domini episcopi concio fuerat. Residemus in arce in una domuncula omnes tres una cum D. Búcsi, nullam penitus oeconomiam servare valentes. Siquidem extra arcem, nostram civitatem, in qua actu etiam sufficientes incolae sunt, non permittimur possidere, qua ratione nulla divina ibidem celebrantur, imo nocturno praesertim tempore, cum portae sint clausae, neque accessus ad fideles detur, multis illorum in obitu periclitantibus. Hactenus, sicut et prius omnes una cum bono provisore ad mensam meam sunt.
In comitatu valedictoriam sedem 26. Martii habuimus, in qua i. comitatus, me etiam comparente, quadringentos pro discretione Excellentiae V. ordinavit aureos… Non deero tam quoad posse meum Exellentiae V. gratifacari, sicut et procuravi unum nigrum sonipedem pro venatione aptum, qui si Excellentiae V. placuerit, certe una mecum ad servitia erit etc. inimus servus et capellanus. Michael Kébell m. p.
(Egészen sajátkezű. Gr. Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára: VII. 289.)
26.
Gróf Pálffy János fővezér levele gróf Csáky Imréhez Ráday Pállal folytatott tárgyalásáról és Bercsényi meg nem béküléséröl. Debrecen, 1711 április 19.
Méltóságos Gróf Kalocsai Érsek, nekem kedves Apám Uram.
Fiui kötelességgel vettem Posonból 9. currentis költ kglmed nállam kedves levelét, abban feltett atyai szép üdvözlésével {423.} edgyütt, kivánvan ujabban is sok örvendetes alleluját megérni s által is élni tellyes contentumi szerint való jókban Kegyelmednek… Mostanában már közelitvén az el idegenedetit magyaroknak praetigált peremtorius terminusa, szintén nállam vala Rákóczi cancellariájának directora Ráday Pál, kivánván újabb tartását kglmes Urunk eő Folsge resolutioinak, a mint is azokra újonnan adott punctumokkal már vissza is ment. Szintén pro 21. vel 22. várom magát az Herczeget, szintén kívánván lennem eő Hercegségével; ha el jő bene quidem, vagyon gratiaja, de ha szintén nem jöne is, az egész militia Karolival edgyütt már magokat resorválták kglmes Urunk eő Felge hivségére, úgy az cassaiak is, kiknek szintén várom hozzám követtyeit s még ezen hónapba a dolgokon által fogunk nagyob részint esni. Bercsényi mégh most is nyughatatlankodik, ezeket is igyekezik ámítani, hogy megh fognak csalattatni, nem különben az fölséges ausztriai ház ellen is ide s tova az külső potentatusokhoz irogat; de semmire nem mehet, sőt ezek akarják a számadásra citálni. Keményenn is utánna vannak, de az rossz ember csak ki tetczik, hogy nem egyebet kíván, hanem hogy ő pokolba megyén, azt akarná a többi is mind kárhozna el. Haszontalan mesterkedik, pedig mindenfelől tellyes relatióm vagyon… Maradván
Kgldnek kötelessen szolgáló fia Gróf Pálffy János
27.
Gróf Pálffy János fővezér levele gróf Csáky Imre érsekhez a majtényi zászlóletételről. Debrecen, 1711 május 2.
Méltósághos Gróf, Kalocsai Érsek
Posonból 19. április költ kgld levelét nagy becsülettel vevén, fiui szeretetemtűl viseltetvén, igenis kivántam vala szolgálnom kgldnek a tudva levő pénznek kezéhez való szolgáltatásában; de miben legyen dolga Váradon levő kgld pénzének arrúl tudom Báró Sándor Gáspár úr bőven tudositotta kgdet, nekem pedigh a minemű pénzem vala commissarius Dicperger úrnál, aztat már deputáltam. Bánom, hogy ebben most nem {424.} lehete complaceálnom kglnek, mert más pénz mostanában kezemnél éppen nincsen. Az idevaló occurrentiakrúl írhatom kgdnek, hogy az elmúlt szombaton ismét meg indulván mentem Károlyba és ott ötöd napig lévén mulatásom, az alatt plenipotentiam szerént kiadott kglmes urunk eő felsége kegyes resolutioit groff Károly úr az egész kurucz hadak előtt publi-cálta, amint is Szathmárnál össze gyűjtvén őket homagiale juramentumokat ő felsége hivségére letették, és az elmúlt csütörtökön Szathmár és Károly között levő Majthén nevű falunál öszvegyült fellyebb tízezer lovasnál, az hova magam is kirándulván hozzájok, az ígért zászlókat kezemhez attingálták, és per conclusionem pacis conceptae egészszen ezen kurucz hadak három izben salvet adtak és actu oszlanak passusaim mellett kiki maga hazájába és jószágába; megh köszönvén kglmes urunk hozzájok mutatott kiváltképpen való gratiáját s nékem mellettek tett szíves fáradozásaimat. Fel is gondolhattya kgld már három hónaptul fogvást mennyit kellett nyughatatlankodnom, csak hogy őket disponalhassam. Cassát, Kővárt és Husztot is fel adták. Maga Rákóczi mégh be nem jőtt, de három hetet praefigálván néki ad depositionem juramenti, ha ugyan viszsza nem jő, Munkácsot és Ungvári is megh ígérték. Adja Isten, legyen már egyszer országunknak az hosszas háború után kívánt csendessége. Csak az udvari változások (kit egyebaránt nem reménlek) valamit ne okozzanak. Kívánván Isten éltesse kgdet kívánt jó egésségben.
Köll Debreczenben die 2 Maii 1711.
Kegyelmednek kötelessen szolgáló fia G. Pálffy János.
(A gróf Csáky család szepesmindszenti levéltárában. 7. 341.)
28.
Gróf Károlyi Sándor értesíti gróf Csáky Imre érseket a felkelés befejezéséről és kéri, hogy tábori lelkészének adjon állást. Károly, 1711 május 3.
Celsissime ac Reverendissime Princeps
Domine Domine mihi Colendissime.
Obligatissimorum servitiorum meorum in gratiam Celsitudinis vestrae commendationem. Noha nem kétlem az Mghos Érsek máshonnat is méltóztatik megh érteni, Isten kegyes gondviselésébűl {425.} miképpen az eddigh hazánkban fenn forgott mótusok csendességre hozattak, felges koronás királyunk eő Felsége tisztössége által, melly hogy mind eő Felséghe nagyobb és állandóbb uralkodására, mind hazánk eránt eörömére fordulhasson, kivánom. Ennek alkalmatosságával régi tapasztalt affectiojában az Mélghos Érseknek akartam magamat bejelentenem s kérnem tartozó kötelességei, méltóztassék azon úri gratiájában fenn tartani, s velem alázatos szolgájával parancsolni, kötelezvén magamat minden tőlem kitelhető dologban az Mghos Érsek szolgálattyára. Tiszteletes Páter Mosonyi Péter Uram, ki annak előtte somlyai plebánossági hivatalban foglalatoskodott, ezen felső üdőkben való változó háborúk miá, helyében meg nem maradhatván, végtére még az templom javaibúl is kifosztatván, vettem vala magam mellé eő kglmét, ki is azoltátúl fogva dicséretesen és jámborul szolgálván mindnyájunknak, már Isten csendességet adván, kívánna vagy előbbenyi helyére viszsza menni, avagy az hová az M. Érsek parancsolni fogja. Recommendálom azért az eő kglme személyét az Mélgos Érseknek tellyes bizodalommal és kérem, mint érdemes egyházi személyt méltóztassék úri kglmességébe venni és accomodatiojában attyai vigasztalását is eő kglméhez mutatni, kirűl elvárom az M. Érsek úri resolutioját. Caeterum permaneo Celsitudinis vestrae
obligatissimus servus Alexander Károlyi.
(Szépesmindszenti levéltár 7. 320. U. o. már június 14-én. Kassán kelt levelében köszöni Csáky érseknek, hogy „káplányom, tiszteletes Mosonyi Péter uram dolgában” fentebbi kérelme értelmében intézkedett.)
29.
Kébell Mihály apát, váradi kanonok, vikárius jelentése gróf Csáky Imréhez a belényesi oláhokról. Várad, 1711 május 29.
Kegyelmes Uram… az elmúlt napokban Búcsi urammal Belényes-vidéki ispánságokot visitáltuk, ő kegyelme oeconomia-beli dolgokat vizsgálván, én pediglen az igaz romai anyaszentegyháztúl elpártolt oláh papokat előbbi unióra… hozni akarván, de nem sok consolatioval, mert expresse kimondották, hogy mindaddig, valameddig havasalföldi, Affatém nevű görög (és schismaticus) püspöktől nem lesz {426.} parancsolatjuk, hogy abban a hitben maradjanak meg, amelyben üdvezűlt Benkovics Ágoston váradi püspök idejében voltának, hozzánk nem hajolnak, és így kinek két felesége vagyon, kinek három még mostanában is, megválik tovább, mit végezhetek vélek… alázatos káplánya, szolgája
(Gróf Csáky-nemzetseg szepes mindszenti levéltára: VII. 289.
Kegyelmes uram, mivel méltóztatott Excellentiád vicarialis pecsétet nékem küldeni, nem tudom amellett extendáltatik-e authoritasom Belényes vidékén levő olá papokra; mivel üdvezűlt Páter Farkas úram is váradi vicarius lévén, azokra is vigyázott.
30.
Gróf Csáky Imre érsek levele a szalontaiakhoz tizedügyben. Pozsony, 1712 október 2.
Isten áldjon meg benneteket jó szomszédok, szalontai lakosok! Az méltóságos herczeg* oly interpositióját, hogy tudniillik az ő herczegsége helységeiből bennünket illető tizedeket az sok villongásoknak eltávoztatásokra nézve is ne szedessük in natura, hanem inkább átaljában készpénzül alkudjunk meg, – méltó tekintetben vévén, igenis kívántuk ő herczegségének abban is kedveskednünk. Tiszteinknek meg is parancsoltuk, hogy lemenetelünkig az ő herczegsége helységeiből az dézmákat ki ne szedjék, hanem csak conscribálják úgy, hogy ha áltolában megalkhotunk, jó a jó; ha pedig nem, tehát in natura szabadossan szedhessük ki. Azonban csodálkozással értjük, hogy magatok, jó szalontaiak, meg nem esmérvén azon erántotok való jó akaratunkat, félretévén a jó szomszédságot, ki tudja micsoda helytelen találmánytúl vagy nyughatatlan elmének hitegetésitűl viseltetvén, bizonyos, most birtokotokban levő prediuminktúl nemcsak az dézmát erővel igyekeztek megtartani s ki nem adni, sőt tulajdon magatokévá akarjátok tenni, noha tudnotok kéne s kell is, hogy valamely prediumok eránt meg nem bizonyéttathatik irásbeli valósággal s bizonysággal, hogy igaz nemes curiák voltak, s régi királyaink által speciali privilegio az dézmáktúl fel nem szabadéttattak, {427.} azoktúl a dézmát szerteszéjjel az hazában megveszik. Azért valameddig ottan is az olyan exemtiokat s privilégiumokat mind magatok smind pedig mások, ha többen és felesen találkoznának, valósággal meg nem bizonyíthatjátok; bizonyosak legyetek benne, hogy ha tovább is olyan visszavonyástokat tapasztaljuk, föltaláljuk módját, miként köllessék magunkét más úttal is megvenni. Melyre hitünk szerint kötelezettek is vagyunk. Igazságtalanságot s törvénytelenséget nem kívánunk; mutassa meg, ha kinek volna, és bántódása nem lészen; ellenben pedig, ha mi azonkívül ér bennetek, azoknak tulajdonítsátok kártokat, akiknek netalántán sugorlásokbul s nyughatatlan elméjekbűl követitek el olyan hatalmaskodó viszszavonásokat. Ezeket midőn szép móddal s intéssel kívántuk jelentenünk marad örökös főispántok
Gróf Csáky Imre kalocsai érsek m. p.
Költ Posonban 2-ik Október 1712.
(Egyszerű másolat, hihetőleg még gróf Csáky Imre irodájából küldve herceg Esterházyhoz. – Kismartoni levéltár; Rep. 33, B. 70.) {428.}
31.
Bihar vármegyének Pest vármegye küldöttei által 1715-ben foganatosított országos összeírásából.
Conscripti inclyti comitatus Byhariensis in Anno 1715. Peracta per Joannem Vattay et Ladislaum Laczkovics deputatos ex comitatu Pesthiensi conscriptores.
| Quot cub Poson. Capaces terras arabiles | Quot fossorum vineas? | Quaestores aut opifices | Proventus fl | ||
| Ductor primarius Samuel Horváth… | 40 1/2 | 15 | quaestor | 80 | |
| Viceductor Franc. Egerszeghy… | 2 3/4 | 6 | |||
| Demetrius Pista… | 10 1/8 | 30 | |||
| Joannes Hacsy… | 8 1/8 | 17 | lanio | 50 | |
| 5 | Mich. Szücs… | 5 | 20 | ||
| Joan Szabó… | 14 | ||||
| Sigis. Vas… | 13 | vietor | 20 | ||
| Steph. Rácz… | 9 | sartor | 12 | ||
| Georg. Szabó… | 15 | sartor | 50 | ||
| 10 | Franc. Labó… | ||||
| Petrus Szegedy… | |||||
| Petr. Buday… | 32 1/2 | 8 | |||
| Paul. Kokay… | 32 1/2 | 6 | |||
| Steph. Doroghy… | 3 | ||||
| 15 | Georg. Novák… | ||||
| Mathi Kavszky… | vietor | 10 | |||
| Steph. Szabó… | |||||
| Joan. Kereszti… | quaestor | 20 | |||
| Steph. Kolosváry… | pectin. | 30 | |||
| 20 | Paul. Szücs… | pellio | 10 | ||
| Joannes Borbély… | 7 | chirurg. | 20 | ||
| Albert. Samuel… | |||||
| Paulus Soraszer… | |||||
| Christophorus Régel… | 4 | ||||
| 25 | Mich. Nikel… | fab. lign. | 15 | ||
| Jacob. Szartory… | |||||
| Joann. Jaskoka… | |||||
| Mathi. Kolik… | |||||
| Christ. Dorna… | sutor | 15 | |||
| 30 | Mart. Szkoka… | 6 | |||
| Mich. Barsy… | cothur | 30 | |||
| Joannes Borbély… | tonsor. | 10 | |||
| Moyses Nagy… | |||||
| Wencesl. Karbenszky… | |||||
| 35 | Reli. Mart. Marczan… | 7 | |||
| Rubert. Rupc… | 3 | fab. lign. | 40 | ||
| Joann. Hirs… | |||||
| Rel. Grego. Lakatos… | |||||
| Georg. Horváth… | 3 | ||||
| 40 | Joan. Pontár… | 10 | |||
| And. Liberfaber… | pistor | 10 | |||
| Joan. Kovács… | 5 | ||||
| Joan. Tolvay… | |||||
| Joan. Ignáth… | 6 | ||||
| 45 | Balth. Major… | 6 | |||
| Math. Szaiker… | 12 | ||||
| Simeon Kolmár… | fab. lign. | 10 | |||
| Georg. Kmoch… | fab. lign. | 10 | |||
| Mart. Szűcs… | 5 | pellio | 20 | ||
| 50 | Georg. Fabián… | 8 | |||
| Joannes Turny… | 2 | ||||
| Ernestus Simon | |||||
| Balth. Szabó… | 8 | ||||
| Steph. Fábián… | 8 | ||||
| 55 | Petrus Tamás… | 16 | |||
| Joannes Kobak… | 2 1/2 | ||||
| Nicolaus Rácz | 4 | ||||
| Petrus Szaluch… | 11 | ||||
| Petrus Vidmár… | sutor | 6 | |||
| Gabr. Antyubul… | rotarius | 10 | |||
| Mich. Rácz… | 3 | smigmat. | 50 | ||
| Joan. Virágh… | 8 | ||||
| Sam Szatmáry… | 1 | ||||
| Sam Lakatos… | 10 | ||||
| 65 | Mart. Praunek… | faber | 20 | ||
| Franc. Mike… | 8 1/8 | ||||
| Mich. Mencze… | 7 | ||||
| Mart. Szendrey… | 2 | ||||
| Philip. Haszer… | quaestor | 20 | |||
| 70 | Marth Szarkay… | 3 | |||
| Wolphgang. Stekan… | braxat. | 80 | |||
| Martin. Nagybányay… | 12 | ||||
| Paul. Szabó… | 20 1/4 | ||||
| Sam. Szalangó… | 5 | ||||
| 75 | Mich. Eötves… | 6 | 8 | aurifaber | 6 |
| Math. Torun… | lanio | 30 | |||
| Mart. Száz… | |||||
| Mich. Cserbel… | |||||
| Math. Kulmer | pistor | 10 | |||
| 80 | Thom. Teller… | 6 | |||
| Joannes Szűcs | 21 1/4 | 26 | |||
| Steph. Olla… | 5 | ||||
| Gabri. Szűcs… | 8 | pellio | 5 | ||
| Georg. Várady… | 5 | ||||
| 85 | Sam. Görögh… | 4 | |||
| Franc. Székely | |||||
| Steph. Török… | 10 1/8 | ||||
| Radivoy… | 3 | ||||
| Nicolaus Déday… | quaestor | 80 | |||
| 90 | Mich. Kiss… | 12 | dto | 40 | |
| Georg. Csigariga… | 15 | dto | 30 | ||
| Mich. Kolosváry… | 10 | ||||
| Ign. Sax… | quaestor | 30 | |||
| Georg. Zsidó… | 9 | dto | 40 | ||
| 95 | Paulus Bajácsy… | quaestor | 40 | ||
| Paulus Szathmáry… | 5 | ||||
| Step. Tarry… | |||||
| Rel. Ioan. Urholy… | 31 | 16 | |||
| Mich. Őrös… | 6 | quaestor | 12 | ||
| 100 | Vaszó Görögh… | dto | 30 | ||
| Georg. Pöspeky… | 5 | dto | 12 | ||
| Georg. Encz… | 3 3/4 | 4 | dto | 12 | |
| Mich. Szontoly… | dto | 20 | |||
| Mart. Szardre… | 7 | dto | 15 | ||
| 105 | Petr. Arfia… | 8 | dto | 15 | |
| Christia. Ferjo Karacso… | 16 | ||||
| Georg. Musoszky… | 2 | ||||
| 108 | Mich. Serfűzű Vörös… | 4 | |||
| Habentium appertinentias, opificia aut quaesturam… |
89 | ||||
| Carentium appertinentiarum… | 19 | ||||
| Summa | 271 1/2 | 485 | 1075 |
Hujus loci agri sunt sub duabus calcaturis, potior pars est occupata per militiam nationalem et Rascianicam ibidem existentem; alia vero pars, quam etiam suam praetenderet, venerabile capitulum Varadiense tenet. Et quae pars adhuc prae manibus incolarum esset, ab eiusdem etiam aratura arcentur per excellentissimum generalem Varadiensem, ut nimirum haberi possit pascuatio pecorum illorum, quae sunt in laboribus. Aratur terra 6 bobus; procreatio 3 cubicula. Prata possident nulla, quia quae praetenderent esse illius territorii, illa vei sunt adempta per suprascriptos milites, vel vero occupata per venerabilis capituli dominos officiales, et ideo in praediis debent sibi comparare pretio foenum. Pascuatio est nimis exigua propter aretitudinem territorii.
Promontorium iuxta fossuram unius hominis producit 4 urnas; pars tertia huius promontorii germinat melius vinum, {432.} cuius urna venditur florensis 2 et quadrig. 2 1/2; quae vina vero in aliis duabus partibus proveniunt, eorundem urna uno imperiali.
Ligna debent ex vicinis silvis pro foco sibi somparare. Res suas si quas habent, in loco distrahunt sed plerumque ipsi consummunt.
(Eredeti, papír, könyvalakban. Orsz. lvt. – Régi orsz. lvt. Lad. G. G Nro 1.)
32.
Bihar vármegyének 1720-ban Pest vármegye által foganatosított összeírásából.
Conscriptio incliti comitatus Bihariensis 1720.
| Agri | Exstirpatura. | Prata | Vineae. | |||
| Sartor | Judex Georg Szabó… | ” | ” | ” | ” | |
| Joannes Borbély… | ” | ” | ” | 8 | ||
| Georg. Homonay… | ” | ” | ” | 3 | ||
| Nodular. | Mich. Sopronyi… | ” | ” | ” | ” | |
| 5 | Cothur. | Stephanus Szász… | ” | ” | ” | ” |
| Steph. Szabó… | ” | ” | ” | 2 | ||
| Cothur. | Joan. Szentpétery… | ” | ” | ” | 4 | |
| Serarius | Joan Lakatos… | ” | ” | ” | ” | |
| Nicol. Keresztesi… | ” | ” | ” | 4 | ||
| 10 | Chirurg. | Joannes Borbély… | ” | ” | ” | 3 |
| Franc. Szabó… | ” | ” | ” | 9 | ||
| Mich. Nitray… | ” | ” | ” | 1 | ||
| Pistor | Mich. Paul… | ” | ” | ” | 7 | |
| Fab. lign. | Joan. Faragó… | ” | ” | ” | ” | |
| 15 | Mich. Gombkető… | ” | ” | ” | 3 | |
| Fab. fer. | Leopold. Sváb… | ” | ” | ” | ” | |
| Cothurn. | Sam. Szatmáry… | ” | ” | ” | 2 | |
| Restiar. | And. Sveder… | ” | ” | ” | ” | |
| Mich. Nagy… | ” | ” | ” | 4 | ||
| 20 | Mensar. | Joann. Hoszt… | ” | ” | ” | ” |
| Rotar. | Joann. Fr. Mik… | ” | ” | ” | ” | |
| Vietor | Math. Kavszky… | ” | ” | ” | ” | |
| Rel. | Andreas Somlay… | ” | ” | ” | 6 | |
| Nodifex | Joan. Árvay… | ” | ” | ” | ” | |
| 25 | Mich. Jakab… | ” | ” | ” | 4 | |
| Joan. Morvay… | ” | ” | ” | 3 | ||
| Vitrarius | Joan. Eöveges… | ” | ” | ” | 2 | |
| Fab. ling. | Volfgang. Failo… | ” | ” | ” | ” | |
| Faber fer. | Joan. Német-Kovács… | ” | ” | ” | ” | |
| 30 | Joan. Farkas… | ” | ” | ” | 6 | |
| Extraneus Viennensis de Porta… Cives sine agris, Et vineis domos habentes 53… | ” | ” | ” | 60 | ||
| Nro 83 | ” | ” | ” | 131 | ||
| Ibidem | Domini nobiles… | ” | ” | ” | ||
| P. D. | Adam. Ant. Boronkay… | ” | ” | ” | 12 | |
| ” | Mich. Bucsy… | ” | ” | ” | 20 | |
| D. | Paulus Szász… | ” | ” | ” | 12 | |
| 5 | ” | Georg. Fekete… | ” | ” | ” | 20 |
| ” | Jerem. Kerekes… | ” | ” | ” | 12 | |
| ” | Feranc. Trencsényi… | ” | ” | ” | 20 | |
| ” | Nicol. Fabri postae mag. | ” | ” | ” | 6 | |
| ” | Joann. Mesoczy… | ” | ” | ” | 6 | |
| 10 | ” | Adam Bán… | ” | ” | ” | 17 |
| ” | Joan. Tornay… | ” | ” | ” | 16 | |
| ” | Emer. Sebesy… | ” | ” | ” | 3 | |
| ” | Joannes Gásy… | ” | ” | ” | 5 | |
| ” | Franc. Nitray… | ” | ” | ” | 4 | |
| 15 | ” | Joan. Szárhegyi… | ” | ” | ” | 3 |
| ” | ” | ” | ” | 5 | ||
| ” | Thobias Sepesy… | ” | ” | ” | 7 | |
| ” | Andr. Smerczel… | ” | ” | ” | 60 | |
| Summa | 228 | |||||
Oppidum hoc nec agros, prata habet, ab aliis comparare necessitatur. Pascuum commune angustum et sterile. Praedium commune nullum. Promontorium eiusmodi fertilitatis, quod post unum fossorem computentur vini urnae 3, cuius vini distractio urnatim per f. l. dr. 50. Datur enim commoditas res distrahendi in loco. Silvas plane nullas, sed ex vicinis partibus comparare debet. Molam nullam. Terrae situs in planitie sub promontorio ad fluvium Sebes-Kőres. Commertiorum, quaesturarum et opificiorum annuus proventus fl. 271.
| Agri. | Exst. | Prata. | Vineae. | Provent. | |||
| Judex | Samuel Horváth… | ” | ” | ” | 24 | fl. 50 | |
| Joan. Bolda… | 6 | ” | ” | 12 | ” | ||
| Quaest. | Step. Rácz… | ” | ” | ” | 7 | f. 15 | |
| Petr. Arszény… | 3 | ” | ” | 9 | ” | ||
| 5 | Sartor | Mart. Szabó… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Quaest. | Joann. Krommer… | ” | ” | ” | ” | f. 20 | |
| Fran. Labach… | ” | ” | ” | 10 | ” | ||
| Mart. Braunek… | ” | ” | ” | 10 | ” | ||
| Mich. Vörös… | 2 | ” | ” | 8 | ” | ||
| 10 | Mich. Szappanos… | ” | ” | ” | 4 | ” | |
| Petr. Bába… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Relicta | Nic. Bába… | ” | ” | ” | 1 | ” | |
| Joan. Pap… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Paul. Kokay… | 4 | ” | ” | 4 | ” | ||
| 15 | Relicta Racznina… | ” | ” | ” | 4 | ” | |
| Pellio | Paul. Szücs… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Sigismundus Szücs | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Joan Varga… | ” | ” | ” | 3 | ” | ||
| Lucas Váradi… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| 20 | Theod. Rácz… | ” | ” | ” | 6 | ” | |
| Sigismun. Rácz… | ” | ” | ” | 6 | ” | ||
| Steph. Doroghi… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Ignat. Oláh… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Joan. Szegedi… | 2 | ” | ” | 2 | ” | ||
| 25 | Csonkul Rácz… | ” | ” | ” | 3 | ” | |
| Quaest. | Ign. Rácz… | ” | ” | ” | ” | fl. 15 | |
| Rácz Albul… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Joannes Szűcs… | ” | ” | ” | 14 | ” | ||
| Balth. Rácz… | ” | ” | ” | 6 | ” | ||
| 30 | Relict. | Petri Szalucze(?)… | ” | ” | ” | 8 | ” |
| Mich. Eötvös… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Quaest. | Demetr. Erdélyi… | ” | ” | ” | ” | fl. 12 | |
| Quaest. | Georg. Püspöky… | ” | ” | ” | 3 | fl. 24 | |
| Georg. Gusó… | ” | ” | ” | 12 | ” | ||
| 35 | Quaest. | Paulus Bujácsy… | ” | ” | ” | 12 | ” |
| Demet. Pita… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Mich. Szűcs… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Franc. Kandia… | ” | ” | ” | 7 | ” | ||
| Joan. Porubszky… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| 40 | Georg. Kis… | ” | ” | ” | 5 | ” | |
| Joan. Tolvay… | ” | ” | ” | 3 | ” | ||
| Joan. Kovács… | ” | ” | ” | ” | ” | ||
| Georg. Székely… | ” | ” | ” | 10 | ” | ||
| Molitor | Ladis. Pataki… | ” | ” | ” | 10 | ” | |
| 45 | Step. Fábián… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Georg. Fábián… | ” | ” | ” | 3 | ” | ||
| Murar. | Mart. Keőmives… | ” | ” | ” | 5 | ” | |
| Joan. Nagy… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Mich. Kanabil… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| 50 | Rel. | Joan. Ursul… | ” | ” | ” | 9 | ” |
| Joan. Tamásy… | ” | ” | ” | 7 | ” | ||
| Samu. Lakatos… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Mart. Nagybányay… | ” | ” | ” | 5 | ” | ||
| Mart. Szendrey… | ” | ” | ” | 10 | ” | ||
| 55 | Rel. | Rich. Vörös… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Joannes Szabó… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Mur. | Andr. Fisser… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Mensar. | Henric. Gul… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Fab. lign. | Georg. Semicz… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| 60 | Rotar. | Joan. Vagner… | ” | ” | ” | 12 | ” |
| Sartor. | Mart. Snajder… | ” | ” | ” | 5 | ” | |
| Joan. Hanszstein… | 3 | ” | ” | 2 | ” | ||
| Thom. Stiller… | ” | ” | ” | ” | ” | ||
| Mich. Helmeczy… | ” | ” | ” | ” | ” | ||
| 65 | Andr. Kőrösi… | ” | ” | ” | 4 | ” | |
| Mich. Szabó… | ” | ” | ” | 1 | ” | ||
| Georg. Horváth… | ” | ” | ” | 1 | ” | ||
| Franc. Győrffy… | ” | ” | ” | 1 | ” | ||
| Murar. | Math. Unterpigler | 2 ˝ | ” | ” | ” | ” | |
| 70 | Murar. | Gaspar Podr… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Franc. Székely… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Samuel. Salanga | ” | ” | ” | 3 | ” | ||
| Piscator | Math. Tusz… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Nico. Krump… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| 75 | Joseph. Schriter… | ” | ” | ” | 2 | ” | |
| Joan. Fajchtinger | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Gerg. Krump… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Relicta Rupiana” | ” | ” | ” | 3 | ” | ||
| Piscator | Andr. Silbrpaur… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| 80 | Vietor | Christian Pecz… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Pictor | Joseph Lucz… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Coriarius | Joan. Menge… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Ephifiar. | Mart. Brány… | ” | ” | ” | 10 | ” | |
| Ahenarius | Daniel Eltser… | ” | ” | ” | 2 | ” | |
| 85 | Sutor | And. Muss… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Sutor | Petr. Vidmon | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Joannes Ridl… | ” | ” | ” | 2 | ” | ||
| Chyrurg. | Joan. Traxler… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Lanio | Joan. Osicz… | ” | ” | ” | 3 | ” | |
| 90 | Lsanio. | Joan. Georg. Sváb… | ” | ” | ” | ” | v |
| Muriarius | Philipp. Hazler… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Georg. Gyurkovics… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| Mathias Kubát… | ” | ” | ” | 8 | ” | ||
| 95 | Pistor | Mathias Kolmon | ” | ” | ” | ” | ” |
| Gregorius Ainffald | ” | ” | ” | 22 | ” | ||
| Rotarius | Mich. Vagner… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Faber | Nic Tanácsik… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Math. Stolecher… | ” | ” | ” | 1 | ” | ||
| 100 | Sartor | Georg. Szent-Györgyvári… | ” | ” | ” | 8 | ” |
| Pellio | Mart. Perger… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Sartor | Joann. Szabó… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| Vietor | Samuel Enedi… | ” | ” | ” | ” | ” | |
| 105 | Cothur. | Joann. Nagyszombati… | ” | ” | ” | ” | ” |
| Marcus Rácz… | ” | ” | ” | 4 | ” | ||
| Mathi. Sajcher… | ” | ” | ” | 7 | ” | ||
| Extraneus | Ex Szakadát… | ” | ” | ” | 4 | ” | |
| Cives Praeter domos nihil aliud… Habentes 11… |
” | ” | ” | ” | ” | ||
| Nro 116 | 22 1/2 | ” | ” | 461 | ” | ||
Civitas haec agros habet paucissimos, eosque ad duos campos divisos ea ex rafione, quod excell. dnus generalis, aliique domini officiales praesidii Varadiensis, non secus Hungaricae nalionis militia equestris ex quatuor, pedestris vero ex duabus companiis constans, maiorem partem territorii pro agris, pratis et pascuis (prouti profertur) usuare et pro se violenter adaptare assoleant.
Territorium angustum mediocris fertilitatis, post cubulum unum et tres araturas profert cub. 3. Prata ex suprascripta ratione nulla. Pascuum commune sterilé et paucum; hinc tam agros pro inseminatura, prata pro conficiendo fene et pro pecoribus pascua in circumiacentibus locis et praediis singillatim exarendare et comparare coguntur. Promontorium est talis fertilitatis, quod ad unum fossorem computari possint urnae pro 3, cuius distractio intra se urna communiter pro fl. 1. dr. 50. Distrahendi res suas commoditas in loco. Silvas pro foco plane nullas, sed aliunde ex remotis ad duo et tria milliaria locis sibi comparare debent. Molam nullam. Terrae situs in loco piano et depresso penes fluvium Sebes-Köres. Territorium persaepe exundationi obnoxium. Cultura 6 bobus practicatur. Commertiorum et quaesturae annuus proventus fl. 166. Opificum beneficium, qui dantur nro 32. fl. 320. Nundinarum, educilii et macelli emolumentum fl. 200 {438.} (Zlinszky Imre és Miskovics Mihály királyi conscriptorok elvégezvén Pest megyében az összeírást, Biharba küldettek „pro nova peragenda conscriptione” s azt a négy szolgabíró: Fekete György, Sughó István, Beliczay László és Fodor Pál közreműködésével 1720-ban be is fejezték.)
(Eredeti, könyvalakban, papír. Országos levéltár, Kincst. oszt. Lad. 33,)
33.
Csáky bíbornok levele Grassalkovics Antal királyi ügyigazgatóhoz, a magyar klérus megadóztatása tárgyában. Pozsony, 1720 november 2.
Kedves Director Uram 1 Mai postával küldetik kegyelmednek pro opinione tisztelendő magyar clerusnak intuitu neoacquislicae commissionis memorialisa, super quo danda directoralis opinio erit primus lapis boni vel mali aedificii nostri. Azért pro episcopalis muneris mei exigentia, úgymint t. magyar clerusnak egyik érdemetlen tagja, ez levelem által kívántam summa cum fiducia recurralni kegyelmedhez, kérvén per quidquid rogare et obsecrare possum ac convenit, hogy szivére vegye kegyelmed ezen nagy dolgot, melyben, úgy hiszem, fölséges urunk fiscusa jót tészen, ha magát accomodálja szent emlékezető Ferdinandus II. császár és magyarországi király sentimentumához: Praestat semper excedere in regia clementia, quam in regia iustitia. Nem kívánok kegyelmednek unalmas lenni hosszú levelemmel, hanem provocalvan magamat kegyelmeddel levélt [így] többszöri in hac materia discursusimra, leginkább pedig arra: notorium, hogy felséges urunk nem kívánja spoliari ecclesias, et si quid etiam iniusti resolveret super referendas suorum iuratorum dicasteriorum, coram Deo immunis sit, quia suis juratis consiliariis sese confidere in tali regnorum et provinciarum Athlante cogitur; dicasteria iurata procedunt secundum institutum cursum opinionum, consequenter si quid mali fiat, minus peccant, maximum igitur peccatum ille habet, super cuius opinione superaedificatur. Ebbűl az principiumbúl kihozom azt: quidquid respectu Cleri instantiae bonum vel malum superaedificatum fuerit opinioni perillustris dominationis V., redundabit in eiusdem animae lucrum vel damnum, eo quod eidem Deus iustus retribuet secundum operám eiusdem. Ez pedig az az igazság, akirűl csalhatatlanul mondotta Krisztus Urunk: Coelum et terra transibunt stb. Maholnap életünk: fac bonum {439.} omnibus, quamdiu poteris; és considerálván kegyelmed: esse causam ecclesiae Dei et ab hac dependere lucrum spirituale cessans et damnum spirituale emergens. Egyedül azon igaz, tökéletes hív szívvel és lélekkel, etiam ex amicorum sincero affectu kérem kegyelmedet: fac nunc, quae moriens facta fuisse voles; mert: momentaneum, quod delectat; aeternum quod cruciat. Ezeket hogy oly candide írom, úgy hiszem, meg nem neheztel reám kegyelmed, mivel kegyelmedhez levélt és lévő, úgy holtomig leendő hív, szívbéli barátságombúl irom azért, mivel szent Dáviddal absque omni fuco mondhatom: Judicet Dominus inter me et te, ut ulciscalur Dominus me ex te; manus autem mea non sit in te. És így fiat mihi, ha kegyelmed személyéhez és lelkihez lévő igaz szeretetembűl ezeket nem irom.
Caeterum. Posonii 2. Novembris 1720.
(Másolat a gróf Csáky-család szepesmindszenti levéltárában 142. 28, címzés és aláírás nélkül. Nyilvánvalóan Csáky bíbornok levele Grassalkovics Anlal királyi ügyigazgatóhoz, aki Vichter helyett a kamarát képviselte Majtényi Jánossal együtt, a klérusnak bandériumkiállítási váltságdíj címén kívánt megadóztatása ügyében folytatott tanácskozásokon. Az uralkodó Csáky útján 1720 októberben összehívatta a klérust, mert a négy éve folyt tárgyalások a klérus ellenállása folytán meghiúsultak. Az októberi tanácskozásokon éppen Grassalkovics olyan harciasán érvelt az apostoli királyi jogok mellett, hogy a pragmatica sanctio törvénybeiktatásának előkészítése miatt a klérus támogatását nem nélkülözhető udvar maga altatta el az 1690 augusztus 11. óta megoldatlan ügyet. V. ö.: Málnási Ö.: Csáky bíbornok kora 229–230. 1.)
37.
{443.} Kébell Mihály c. püspök, váradi vikárius jelentése a Szent László-téri székesegyház ünnepélyes felszenteléséről. Várad, 1723 január 13.
Méltóságos Cardinalis, Kegyelmes uram.
Az elmult vasárnap, ugymint 10-a currentis, régen óhajtott translationkat Istennek kiváltképen való segítségébűl s Eminentiád fejedelmi engedelméből az idevaló népeknek kimondhatatlan nagy vigasságával, és száz s egynehány esztendőktől fogva nem hallatott devotióval végben vittük, amely is következendőképen instituáltatott vala.
Pater Franciscanusok templomában 8 órakor solemniter pontificált és azután Návai uram búcsúzó praedicatziójával sírásra épen commoveálta csaknem mindnyájunkat, mely után én sub infula még eddig nem láttatott processioval a mi új templomunkba vezettem a népet és ottan elsőben Veni Sancte Spiritust intonáltam, consequenter dob, trombita, hegedő, nagy, szép orgonánk s új musika alatt pontificáltam, Keczer uram pediglen rendes praedicatiójával befejezte a devotiot. Maga m. generálisunk várbeli tisztekkel jelen volt. A nép pediglen, amennyi benn a templomban, annyi sőt sokkal több templom körül dicsérte az Istent, hogy már városunkban is lészen hol Istent imádniok. Ez ugyan igy szerencsésen végben ment, és immár is az capitularis devotiónkat folytatjuk benne; adja Isten jövendőben Eminentiád engedelméből continuálhassuk az corpussát is.
De amennyire azon devotionk által aedificáltatott az község, annyira gróf Forgách, ugy Néveri uraimék szántszándékkal való absentiájok miatt megbotránkoztatott, sőt mussitatiokat is lehetett hallanunk oly nagy contemptusról.
Minthogy pediglen cathedralis nélkül immár nem lehetünk, kérem alázatosan, méltóztassék Eminentiád egyet praeficiálni, és hogy az urak is olykor praedicaljanak, meginteni. Én, minthogv mindeniknek értékét és arra való tudományai s facililását alkalmasint kitanultam… alázatosan Návay uramat, recommendálom…
{444.} 38.
P. Elek debreceni piarista házfőnök levele Csáky bíbornokhoz gróf Csáky Mihály tanuló fiának elhelyezése ügyében. Debrecen, 1723 február 22.
Méltóságos Cardinalis Fejedelem, nekünk Kegyelmes Fundator urunk!
Mivelhogy tisztelendő váradi pater Jezsuiták recusálák a méltóágos gróf Csáky Mihály ő nagysága urfiacskáját residentiajokban accomodálni: én emlékezvén és szüntelen elmémben tartván Eminentiád velünk tett számtalan sok jótéteményét, ajánlottam magamat a méltóságos asszonynak a gróf úrfinak statusához képest competens accomodátiójára, offerálván inast, becsületes praeceptort praefectusának, egyet szerzetesim közül, és mindenekben, (amelyek az olyan urfiat illetik) szorgalmatos oktatására, s eruditiójára. Tetszett a méltóságos Grófnénak, resolválta is magát, hogy Debreczenbe expediálja; de minthogy szüntelen ő nagysága mellett educáltatott az urfi és sehol ő nagysága nélkül még nem lakott, ezt hallván, elkeseredett és a kisasszonyokkal együtt elfakadott sírva; melyrenézve tovább is a méltóságos Grófné mellett maradott Váradon. Szüksége volna azonban a szorgosabb tanításra, mert nagyon negligáltatott az exiliumban. Annakokáért ha Hercegséged méltóztatnék kegyesen parancsolni, ennek utánna is, valamikor híremmel lészen, kész vagyok befogadni, pro condigno accomodálni és Eminentiádnak pro consolatione taníttatni. Caeterum kívánván stb. maradok
Eminentiádnak, nekünk kegyelmes Fundator urunknak
Debrecini, 22. Februarii 1723.
legalázatosabb szolgája és káplánya
P. Alexius a Resurrectione Domini S. P. S. m. p.
(Ez az első levele magyar nyelven P. Eleknek a bíbornokhoz, kivel ezentúl csaknem kizárólag magyarul levelez. Gróf Csáky-család szepesmindszenti levéltára 6. 61.)
39.
Csáky Imre bíbornok gróf Sinzendorff Fülöp főkancellárnak felsorolja a dinasztia érdekében hozott súlyos áldozatait, megállapítja ezen szolgálatok közben 50.000 forintra szaporodott adósságainak okait és az uralkodó segítségét kéri. Pozsony. 1723 február 23.
{445.} „Excellentissime ac Illustrissime Domine Sacri Romani Imperii Comes!
Quamvis hactenus praesertim in odiosis Excellentiae Vestrae nullalenus incommodus esse studebam, summa tamen eiusdem in me bonitas, qua me potissimum in privatis meis neutiquam abusum fuisse confido, gravis item necessitas, quae legem non habet, animant simul et compellunt me ad eandem Excellentiam vestram fiducialiter recurrere. Quibus fretus nolens-volens illud Excellentiae Vestrae significare necessitor, quod me adeo undiquaque arctatum et exhaustum esse conspiciam, ut qualiter ulterius Posonii subsistere possim, modum superesse non videam, nisi accedente majestatis suae sacratissimae misericordi clementia. Nam vel hoc currenti saeculo quantis sum agitatus sine respirio calamitatibus et angustiis, vix calamus sufficienter adaequaret. Anno siquidem haius saeculi primo per singularem augustissimi et gloriosissimi quondam imperatoris Leopoldi erga indignam personam meam reflexionem avocatus sum ex Hungaria superiori (ubi exigua avitica mea reperirentur bona) ad servitium aulicum in Hungarica cancellaria; proinde totaliter mutata vitae prioris commoditate et rei domesticae modalitate Viennam me, relictis tam immobilibus in disordine, paternisque debitis involutis, quam et mobilibus (uti in permutatione habitationum dissitarum inevitabile est) dispendiose relictis, et hospitium procurare et necessariis providere gravibus vei in principio opportuit expensis, et quidem absque omni ex servitio cancellariae emolumento. Vix haec vel ad quandam congruitatem deducta, supervenere fatales anno tertio Rakocziani motus, universa mea tam ecclesiastica, puta episcopatum Varadiensem priori duntaxat anno mihi clementer collatum, magnisque Romanis expensis superatis vix degustatum, quam avitica pene in momento inundantes et seviter vastantes. Quibus perspectis, sed et ipso eodem anno universam Hungariam iisdem motibus involutam conspiciens, augustissimus Leopoldus ac me quidem omnibus, se vero pluribus mediis destitutum observans, clementer annuit, ut eo me reciperem, ubi faciliorem subsistentiam vivendi cernerem. Hinc Vienna, imo et patria egredi oportuit, et omni fiducia in sola Dei providentia collocata, ad ignotas Croatiae terras transire, ex hoc supposito, ibi ad minus intaminatam quacunque interveniente adversa sorte conversare et in omni casu ita ferente {446.} etiam in Italiam exulando, inconcussam me reddere posse fidelitatem. Quae autem exulanlium, omnibusque etiam intrinsecis mediis destitutorum contingat calamitas? facile concipi valet. Anno porro septingentesimo quinto, imperium capiente Augustissimo Josepho, evocatus quidem Viennam, sed nullis prorsus mediis auctus, praecario calamitosam continuare opportuit vitam. Nec hic calamitatum terminus; dum anno octavo indicta Posonium dieta nova, et hic translationum incommoda, novum expensarum augmentum, ubi ne quidem territorium dictae civitatis erat ab inimicis securum. Huius quoque summi regnantis ea accessit caesareo-regia clementia, ut interveniente archiepiscopatus Colocensis tituli potius, quam rei vacantia, eodem me condecorare placuerit. En novi et considerabiles denuo tam Viennensium quam Romanorum expeditionum sumptus. Annis item inaugurationum modo gloriosissime regnantium majestatum aequales accrevere sumptus, dum pro viribus. observato intrinseco et extrinseco similibus in circumstantiis cultu et splendore, pondus ponderi accedebat; sed et terminata anno decimo quinto dieta, labor laborem sequebatur, gravibus ibidem sumptibus sustinendus: jam iuridici systematis, jam vastissimarum et confusissimarum conscriptionum anni septingentesimi decimi quinti revisio; donec tandem viribus fractis Vienna propter sanitatis curandae curam non contemnendae et in sumptibus prioribus magis onerosae in quotidianam subsistentiam, medicos item et medicinas expensae quam plurimae conglomerabantur. Successit his fere in limine moderni quoque augustissimi, nunquam satis promerebilis clementia respectu bireti et dignitatis cardinalitiae obtentae et suis sacris manibus indigno vertici meo investitae. Quanta per haec nova expensarum congeries, tam ad iura persolvenda Romana, quam comparitionem in publico characteri correspondenteml iudicium ferat, ne dum experientia similium ex asse pollens, ast vei ipse conspiciens. Successit inpraevisum ex obitu pontificis iter Romanum, ubi omnibus sepositis et re domestica ac familia absque congrua dispositione relictis et undiquaque improvisis, theatrum illud Europeum notabilissimarum expensarum testimonium perhibet luculentum. Indeque ad unguem pene exhaustus, postquam Viennam redux factus fuissem, pedibusque augustissimi pro homagiali devotione me stitissem, ex eiusdem clementi ordinatione denuo per menses Viennae commorari opportuit. {447.}
Anno denique proxime praeterito propter iteratis vicibus intercedentem Viennam evocationem a decima tertia Aprilis in praesentiarum usque, ufi notum est, confinuo hic cum distincta expensarum accrescentia et propriorum neglectu desudare et morari necessitor adeo, quod in hoc pecuniae universali defectu amplius, quo me vertam, nescio; dum hinc ultra quinquaginta millium florenorum debitali onere premerer, illinc ad comparandum quodpiam ulterius creditum omni via destituerer. Ac proinde qui hactenus per omnem temporum vicissitudinumque praerecensitarum seriem omnimode studebam, ut ne verbo quidem majestati suae gravis, aut aerario eiusdem orierosus efficiar: iam modo in praesentem redactus extremitatem, animante etiam sacra pagina: quae interpellare Deum, et iuxta illud per me reges regnant, ad eiusdem in terris vicarios, qui principes terrae censentur, egentes confugere admittit: Haereditarius vero meus esset augustissimus adeo pius et clemens, nolens-volens ad maiestatem suam sacratissimam non alio quidem fine, quam servitia eiusdem constanter continuandi, recursum meum sumere compellor, nisi etenim quodpiam praesenti statui meo accedat subsidium et auxilium, suapte evadet ulterioris hic meae morae et subsistentiae impossibilitas. Adessent quidem extantes bonorum fructus, potissimum in notabili quantitate frumenti: verum quia nullatenus distrahi et divendi possunt, praesentaneae et quotidianae necessitati subvenire nequeunt. His solitis Excellentiae Vestrae favoribus enixe me commendans permaneo Excellentiae Vestrae
Dátum Posonii ex Domo Residentionali die 23. Februarii 1723.
veteranus devinctissimus servus
[Utóirat.] Parcet Excellentia Vestra praesumptioni, quam omni tempore exhibita protectio, prout et inevitabilis necessitas et hactenus. vix a longe manifestata calamitas excusabunt, non tamen Excellentiam Vestram ab intercedendo coram maiestate sacratissima amovebunt”.
(A névaláírás és az utóirat a Csákyé. Bécsi udvari és állami levéltár. Ungar. Fasc. 209. 1723, Ugyanilyen szövegű, csak a megszólításban és utóiratban eltérő szövegű leveleket írt március 22-én és 23 án a többi főminiszternek. U. o.)
{448.} 40.
III. Károly király levele Csáky bíbornokhoz a kerületi táblák ügyében. Bécs, 1723 március 15.
Hochwűrdiger in Gott Vater. lieber Freund.
És habén Euer Libden ihre zu Mir und meinen Erzhaus hegendes aufrichtiges Geműt Treűw und Devotion nicht nur neulich, da von der weiblichen Cronsuccession gehandletwurde, mit gar statlichen Proben rűmlich dargetan; sondern ein und anderes jűngsthin widerumb, als meine űber den ersten Teil der postulatorum, und in specie űber den 29-ten art, welcher von Einfűhrung denen tabularum districtualium handlet, gefasste Resolution denen Ständen communiciret worden, durch ihre wieder die deprecierende Partei bezeigte Standhaftigkeit zu meinen gar besonderen Wohlgefallen hervor leűchten lassen.
Ich kan einmal ja nicht fassen, wie es geschehen könne. dass nachdem dieses Werk ehevor so offt und reiflich, auch mit so grossen Bedacht űberleget und beratschlaget worden, man jez demselben sich, und zwar auf eine so unordent, und bedenkliche Art zu widersezen beginne? Welches Ich ja gegen denen opponierenden Ständen nicht gar ungeandet vorbeigehen lassen kan, dabei aber gleichwohlen hoffen, und sich meiner zu Gottes Ehre, und des Kőnigreichs Besten angesehenen Intention weithers nicht wiedersezen, dessen ich mich damalen ganzlichen versicheren kan, wan Euer Libden, und die ihrige dieses Werk mit ihrer Standhaftigkeit und Ansehen noch ferners unterstűzen werden. Wordurch sie Mir und dem Vaterland eine gar angenehmen, erspriesslichen Dienste erweisen werden, welchen ich auch gegen Ihnen gewűslich erkennen werde, als der ohne das mit kais. und kőnigl. Gnaden deroselben bestándig wohl beigetan verbleibe.
Dátum Wienn, dem 15. Merzen. 1723.
[Kívül:] Dem Hochwürdigen in Gott Vater Herrn Emerico der H. Rőm. C. Kirchen Priestern Cardinalen von Csáky Erzbischofen zu Colocza, Administratorn des Warasdinischen(!) Bistumbs, unseren wűrklichen Geheimraten, unserm Freund und lieben Getreűen.
(Eredeti levél az uralkodó aláírásával a gróf Csáky-család központi (lőcsei) levéltárában, 177. 24, másolata a család szepesmindszenti levéltárában 6. 27.)
{449.} 41.
László Pál váradi kanonok emlékirata Csáky bíbornokhoz az oláhok únióra való térítésének eszközeiről. Debrecen, 1724 február 13.
Humillimum memoriale infrascripti ad eminentissimum Principem, Dominum suum benignissimum.
1-mo: Cum accedente mandato eminentissimi Principis, necessitate quoque id exigente scholae Valachicae inchoari debeant, si eminentissime Praelatus meam intentionem in hospitale iam deductam in illas commutare iudicaret, nempe pro praenominatis scholis: eo exactius in iam paratis domibus hoc fieri posset.
2-do: Ibidem sacellum quoque erigere niterer ex indulgentia eminentissimi Principis pro ritu Graeco-unitorum, ubi nil obstaret, praemeditata etiam aliorum fundatio ibidem qualibet hebdomada ritu Latino pro defunctis sacrificiorum persolutioni.
3-o: Humiliter insinuo: num sacram sedem celebrare valeant cum adiungendis putarem 12 iuratis sacerdotibus, convocatis etiam ex Latino ritu illustrissimis ac reverendissimis dd. fratribus concanonicis?, et si appelatio post deliberatum recurrerit, ad quem episcopum, vei in absentia eiusdem vicarium admittenda? pariter et pro sacris odinibus iam hic bene instructi et examinati dirigí debeant ad quem episcopum?
4-o: Hoc praesupposito, humillime instarem pro sigillo archidiaconali ritus Graeci, et id cuius sancti nomine, ad quem maiorem habere sciuntur devotionem?
5-o: Calices, patenae et lunulae ritus Graeci per condam reverendissimum d. Farkas pro vere unitis in testamento relictae (cupreae) prae manibus custodis existentes, talibus extradari num possint?
6-o: Felicis recordationis cardinalis Leopoldi a Kolonics, accedente indulto ss. suae caes. reg. majestatis Leopoldi certa puncta, quibus unio perfecta est, renovari et in copiosis exemplaribus extradari. Ita etiam si exemplaria copiosa non extarent, Tyrnaviae anno 1699. impressa typo Valachico lingva Rasciana, pro pueris tamen apta.
Quae omnia dum humillime pro mei directione intellexero, ulterius quoque devotissime inhaesurus mandato benignissimo eminentissimi D. Archipresulis
Debreczen 13. Februarii 1724. {450.}
Demum in Latino ritu quoque ulterioris meae iurisdictionis animabus his quoque serviendi confirmationem, ne fors iurisdictio ritus Graeci remoram poneret.
Eminentissimi Principis humillimus capellanus Paulus László praepositus de Ruthensis custos-canonicus Varadiensis et archidiaconus ritus Graeci m. p.
(Egy ív, két első oldalán, egészen sajátkezű. Gróf Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára: VII. 195.)
42.
László Pál váradi kanonok jelentése Csáky bíbornokhoz az oláh papok ellenállásáról. Várad, 1724 szeptember 2.
Eminenciád kegyelmes parancsolatjából én esperesi [görög.-kat.] hivatalomnak szívesen megfelelni kívántam, de méltóságos püspök-nagyprépost vicarius uram ő nagysága magához hivatván, a törvényeket forgatta, hogy nékem nem lehet procedálnom, mert nincsen authenticum pecsétem, azonkívül nonnisi episcopi vel eorum vicarii causas revidere possunt. Mindezekben magamat submisse viseltem, mivel azt is proponálta: habeam fraternam charitatem, mert olyan hír vagyon, hogy ő nagysága már Eminentiád vicariusa nem volna, melyet szégyennek tart. Habeat patientiam, én a papokat – úgymond – sub sigillo vicariali egyben hivatom, s kegyelmednek resignálom; arra is reá állottam. Azok compareáltak, de longe aliter, mert egy régi jó esperestet, aki deák, magyar, német, görög és rác nyelveket alkalmaznia tud, ki is velem együtt vala Somlyón – a ráczok káplánynya levetette és mást tett helyébe; mást, egy régi öreg parochust a dioecesisből kiűzetett, kik mindketten értelmesebbek voltak a hit dolgában a többinél. Azalatt eltelvén 5 hónap, látván, hogy ő nagysága csak manuteneálja, megindultam visitatiora, és már 21 templomokat eljártam, mindenütt cathekizalnom kelletvén kénytelenségből is, mivel ittvaló oláh esperest ilyen currentalist bocsátott ki, hogy én pápistákká akarom tenni az oláhokat, és azért senki hozzám 500 ft. bírság alatt ne jöjjön. Amint is 29. Augusti gyűlést hirdettem ide Váradra, és az esperestek közöl egy sem jött el. Már a belényesi és sebes-körösi, esperestek helyett másokat tettem, a többivel igen lassan mehetek elő az itt való esperest miatt, ki iránt {451.} valami remediumot méltóztatnék Eminentiád parancsolni. Az Istennek nagy kegyelme, hogy mégis nyelvökön tudok és magok írásiból őket convincalom, s úgy a község contentaltatik, de azon kérnek, hogy aző ecclesiájokat ne vizsgáljam, hanem magok hitek szerént minden defectust írásban kezemhez hoznak. A Lakságiak ugyanteljességgel be nem bocsátottak. Alázatos szívvel követem Eminentiádat, hogy ezzel is merészeltem terhelni. Én ugyan csak nem desistálok vele való discursusról. Dum longaevam vitám et omnia desiderabilia Eminentiae Vestrae cordicitus humillime praecarer, maneo E. V.
Paulus László, praepositus de Ruthensis, archidiaconus ritus Graeci, custos et canonicus Varadiensis m. p.
(Egy ív két első oldalán. Gróf Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára: VII. 195.
(A váradi nemegyesült rácok egyháza s községe hova lett? oláh lett?)… Az olá papok nálam azolta egyszer is másszor is sokan voltak, kik Eminentiád kegyelmes gratiáját hálaadó szívvel köszönik. Mgos vicarius uram ő nagysága maga kívánja publicalni, s nem jöttek a terminusra; hihető szintén ma lévén karácsony napja, a sz. ünnepek kedvéért mulatták el… (László Csáky Imréhez, Várad 5 Januarii 1725. u. o.)
43.
László Pál váradi kanonoknak a Bihar vármegyei községekben végzett egyházlátogatásáról felvett jegyzéke Várad, 1725 július 18.
Visitatio et instructionaliter elaborata connotatio presbyterolum Graeci ritus ex mandato eminentissimi principis cardinalis Emerici e comitibus Csáky, qua praelati benignissimi huius almae dioecesis Magno-Varadiensis, et quidem primo in i. comitatu Bihariensi anno 1724–25.
1. Nagyvárad, Olaszi és Új-Bécs városrészekkel, mely utóbbi hol Rácz-, hol Katonavárosnak hivatik.
Plébános: János, oláh, Papmezőn született, mintegy 45 éves, Camelis munkácsi g. kat. püspök szentelte fel mintegy 22 év előtt. Van káplánya, ruthen. Egyháza zsindellyel fedett; vannak szőlei.
Birtokos: K. kincstár és kisprépost.
Parochus: Mihály. Mintegy 28 éves. 4 év előtt Jonyika, aradi, titkon egyesült püspök.* Fizetése: amint megegyezik a néppel. Egyház: fa, szalmafedeles. – Anyakönyvekről fogalma sem volt.
Parochus: Lőrincz. Szentelte a munkácsi püspök. Egyház: fa, kelyhe ón. Anyakönyv nincs. Fizetése egyesség szerint.
4. Tarján. Birtokos: Jezsuiták.
Parochus.: János, ruthen. Szentelte az aradi püspök. Egyház: fa, szalmafedél, kerített. A többi, mint fentebb.
Pap: Illés, kb. 28 éves. Aradon szentelték. Ruthen. Egyház: fa, szalmafedél. Kehely cserép. Áldozás-képes 40. Anyakönyv nincs.
Birtokos: Csáky grófok. Premontreiek. Parochus: János, 32. év. Szenteltetett Aradon. Egyház: fa, szalmafedél. Ólom-kehely. Áldozó: 45. Anyakönyv nincs.
Parochus: László, 36 év. Szenteltetett Aradon.
Egyház: szalmafedél, sövény. Ón kehely, Áldozó 80.
8. Sz. Miklós. Birtokos: Gr. Esterházyak.
Parochus: János, 42 év. Szentelte a máramarosi püspök. Egyház: fa, szalmafedél. Szent Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére. Kehely réz, a káptalan adta. Áldozók: 65.
Egyház, mint fentebb, kehely ón.
10. Cséfa. Birtokos: Kincstár.
{453.} Parochus: János és Lőrinc, mindkettő távol. Egyéb, mint fentebb.
Parochus: György, qui tiltakozott a templomba lépésem ellen. Fia: Paskuly pap, Sofronius aradi schismaticus püspök szentelte fel. Egyház: Szt. Mihály és Gábor tiszteletére.
Birtokos: Váradi Jezsuiták. Parochus: Péter. Hivei dicsérik. Egyéb, mint fentebb.
Pap: Pap Miklós, 30 év. Felesége két fiával Belényesbe futott. Erdélyi születésű.
Egyház: fa, szalmafedél. Aranyozott ezüst kehely. Egy harang.
14. Kis Ürögd. Birtokos: Nagyprépost.
Parochus: Mihály, 37 év. Szentelte Athanáz erdélyi unitus püspök.
Egyház: fa; Nagyboldogasszonyra. Kehely ón; egy harang.
15. Nagy-Ürögd. Birtokos: Püspökség.
Pap: Pap Mihály, 40 év. Papmező vidékén született. Egyház: kő, szalmafedél, hajdan katholikusoké volt. Ezüst kehely.
Pap: Theodor, 32 év. Jonyika aradi püspök szentelte. Belényes vidékéről, Vajdafalváról való. Két fia van.
Egyház: fa, szalmafedél. Szent Mihályra. Ón kehely.
Birtokos: Püspökség és káptalan.
Parochus; Tamás, 30 év. Szentelte az aradi schismaticus püspök.
Egyház: kő, régen katolikus, mindkét község használja.
Parochus: Pap János, 30 év, erdélyi. Bos faluból. Szentelte Dositheus máramarosi unitus püspök.
Egyház: fa, Gábor főangyal tiszteletére. Kehely fa. {454.}
Bikács, Homorog, Madarász, Kardó, Nagy- és Kis-Kér, Szenttelek és Papmező kerülete nem hajlott az unióra.
Birtokos: Kincstár és püspökség.
Parochus: János, 27 év, Papmező vidékéről. Szentelte az aradi püspök, Jonyika.
Egyház: fa, szalmafedél, Mihály–Gábor tiszteletére. Kehely: ón. Áldozó: 60.
II. Loksági kerület az Érmellékkel.
Parochus: János, ruthén, 40 év. Camielis munkácsi egyesült püspök szentelte. Egyház: sövény, szalmafedél. Egy harang. Áldozók 25.
Birtokos: nagyrészben a káptalan.
Pap: János, ruthén, 46 év, beregmegyei Rákócziból való. Szentelte Sztojka marmarosi egyesült püspök.
Egyház: kő. hajdan katolikus, szalmafedél, Sz. Miklósra. Ón kehely. Egy harang. Áldozók: 34.
Parochus: Demeter, 64 év, erdélyi, szentelte József, akkor schizmatikus püspök 32 év előtt.
Egyház: sövény, zsindelyfedél. Szent Mihály–Gábor tiszteletére, ón kehely. Egy harang. Anyakönyvet nem ismer.
Parochus: Gábor, 46 év, Nagybánya vidékéről. Szentelte Sztojka József mármarosi püspök.
Egyház: sövény, szalmával fedett. Mihály, Gábor tiszt. Kehely: fa.
Pap: György, 60 év. Belényesből, Persók Mihály fia. Szentelte Athanáz egyesült erdélyi püspök 23 év előtt. Egyház: fa, roskadozó. Kehely: fa.
{455.} Birtokos: Püspökség, káptalan.
Pap: János, 56 év, a szomszéd Száldobágyon született, atyja szintén pap volt. Szentelte Camelis munkácsi püspök. 4 gyermeke.
Egyház: fa. Sz. Mihályra. Kehely: ón. Anyakönyv van.
Birtokos: Püspökség és káptalan.
Egyház: mint fentebb; Sz. Miklósra.
4. Urszád. Birtokos: Káptalan.
Parochus a petegdi. Egyház most épül. Kehely nincs; adni kell.
Birtokos: Püspökség és káptalan.
Parochus: György, 49 év, helyben született, hol atyja is pap volt. János. Szentelte a karloviczi metropolita, Sophronius 15 év előtt. Van 3 fia. Egyház jó, kehely ón. Anyakönyv nincs.
6. Alsó Gyoszán – foro.* Birtokos: Püspökség.
Pap: György, 32 év, Belényes vidéki, Kebesen született. Szentelte az aradi püspök Jonyika 4 év előtt.
Egyház: zsindelyes. Kehely ón. Anyakönyv nincs, nem is ismeri.
7. Belényes város. Birtokos: püspökség.
Parochus: József, 30 év. Halmágy vidékéről való. Jonyika aradi püspök szentelte.
Egyház: fa, kehely aranyozott ércz, Sz. Mihály, Gábor tiszteletére.
Parochus: Mihály, 40 év, helybeli születés. Szentelte Sophronius metropolita 15 év előtt. Két fia van, tanuló.
Egyház: fa, szalmafedél, kehely ón. Sz. Mihályra. 9. Sz. Márton. Parochus: a fentebbi. Egyház: Sz. Mihályra.
Pap: Román Vazul, 24 év, helybeli. Sofronius aradi püspök szentelte 2 év előtt; egy fia van. Anyakönyv nincs.
Egyház: zsindelyes, Krisztus mennybemenetelére. Kehely ón.
Pap: Theodor, 32 év, szentelte Jonyika aradi püspök. Van 3 fia.
Egyház: új, zsindellyel fedett. Kehely ón.
Pap: György, 40 év. Szentelte Jonyika 13 év előtt. Itt született, van 2 fia.
Egyház: zsindelyes, Nagyboldogasszonyra. Anyakönyv nincs.
Parochus: Theodor, 40 év. Szentelte Sophronius karloviczi metropolita 15 év előtt. Itt született, van 3 fia.
Egyház: zsindelyes. Sz. Miklósra. Kehely ón. Anyakönyv nincs. Nagycsütörtökön szentel kenyeret egész évre.
Parochus: Ábrahám, 30 év. Szentelte Nyekie (?) János. Ide való, egy fia van.
Egyház: zsindelyes. Kehely ón. Sz. Mihályra. Szentel nagycsütörtökön.
Parochus: Theodorus, 50 év. Szentelte Gyulafehérváron Athanasius. Ide való. 3 fia van.
Egyház: zsindelyes. Sz. Calixt pápa tiszteletére. Kehely ón.
Parochus: Urszinus, 40 év, Szentelte Jonyika.
Egyház: zsindelyes. Kehely ón. Sz. Demeter tiszteletére.
Parochus: Ábrahám, 37 év. Szentelte Jonyika. Két fia van.
Egyház: zsindelyes. Sz. Miklósra, Kehely ón.
Parochus: Nyikora, 50 év. Szentelte Gyulafejérváron Athanáz. Két fia mint levita szolgál.
Egyház: zsindelyes. Nagyboldogasszonyra. Kehely ón.
Parochus: Máté, 40 év. Szentelte Jonyika Aradon.
Egyház: zsindelyes. Sz. Mihályra. Kehely ón. {457.}
Parochus: Mihály 40 év. Szentelte Ribnikon Damaschi Gyulafejérváron 17 év előtt. Két fia van, egyik szolgál az egyházban. Egyház: szalmával fedett. Nagyboldogasszonyra. Kehely réz.
Parochus: Hiszie, 43 év. Szentelte Jonyika. Ide való, 4 fia van, szolgálnak az egyházban.
Egyház: zsindelyes. Sz. Mihályra. Kehely ón.
Parochus: Gábor, 50 év. Gyulafejérváron Athanáz szentelte 17 év előtt. Két fia van, szolgálnak az egyházban.
Egyház: zsindelyes. Nagyboldogasszonyra. Kehely ón.
Parochus: Balázs, 63 év. Szentelte Munkácson József 39 év előtt. 3 fia szolgál az egyházban.
Egyház: zsindelyes. Sz. Mihályra. Kehely ón.
Parochus: Mihály, 64 év. Szentelte Gyulafejérváron Athanáz 30 év előtt. Idevaló, 4 fia van, szolgálnak az egyházban. Egyház: zsindelyes. Sz. Györgyre. Kehely ón.
Parochus: Miklós, 30 év. Szentelte Jonyika.
Egyház: fedetlen. Sz. Miklósra. Kehely ón.
Parochus: Vazul, 40 év. Szentelte Jonyika 9 év előtt.
Egyház: pusztulóban. Kér. Sz. Jánosra. Kehely ón.
Parochus: Mihály, 50 év; másik: Sixtus. 30 év. Amazt Gyulafejérváron Athanáz 25 év előtt, ezt Jonyika 4 év előtt szentelte.
Egyház: Sz. Mihályra. Kehely ón.
Parochus: Mihály, 70 év. Munkácson József szentelte 40 év előtt. Van 5 fia, 3 pap mellett.
Egyház zsindelyes Nagy boldogasszonyra. Kehely ón.
Parochus: György 56 év. Szentelte Gyulafejérváron Athanáz, 25 év előtt. Van 5 fia, egy szolgál egyházban. Egyház: zsindelyes. Sz. Mihályra. Kehely ón. Paptársa: Mihály, 50 év. Ugyanaz szentelte. {458.}
Parochus: Mihály, 40 év. Szentelte Munkácson József 12 év előtt.
Egyház: kő, zsindelyes. Kehely ón. Mellette papok: Triful és Péter.
A pap nem engedte magát feliratni.
33. Sz. Miklós, mely most népesült. 34–35. Gros és Hagymás, az alesperes fog rólok jelenteni.
Pap: János, 28 év. Karpesten született. Sophronius aradi püspök szentelte.
Egyház: új, fel sincs szentelve, Sz. Demeterre lesz. Kehely fa.
Pap: Ábrahám, 40 év. Szentelte Jonyika, ki elhalt.
Papja nem volt otthon. A váradi alesperessel Boros-Jenőig eléje ment az aradi schismatikus püspöknek. Egy fia van, kit az a schismatikus püspök szentelt fel.
Parochus: Theodor, 26 év. Sophronius a mostani aradi püspök szentelte.
Egyház: fa. Nagyboldogasszonyra. Kehely réz. Kanál fa. Van harangja.
Birtokos: Káptalan. Pap.: Márk, 36 év. Szentelte Jonyika, Egyház: fa. Sz. Miklósra. Kehely érc. Kanál viasz. Harang van. Anyakönyv nincs.
Pap: Gábor, 26 év. Szentelte Sophronius karloviczi metropolita.
Egyház: fa. Sz. Mihály–Gáborra. Kehely érc.
Papja ruthén, nem akart megjelenni.
43. Rózsafalva. Birtokos: Püspökség.
Pap: Teodor, 36 év. Belényes-Remetéről való. Szentelte Jonyika.
Egyház: Nagyboldogasszonyra. Kehely érc.
Parochus: Péter. 45 év. Szentelte Jonyika 12 év előtt. Egyház: fa. Nagyboldogasszonyra. Kehely ón. Anyakönyv van.
Pap: Teodor, 38 év, Erdélyből való. Szentelte Jonyika.
Egyház: fa. Sz. Mihályra. Kehely érc. Anyakönyv nincs.
Pap: Vazul, 30 év. Szentelte Jonyika 4 év előtt.
Egyház: fa, szalmás. Sz. Mihályra. Harang egy.
47. Jánosda. Bírja: Püspökség.
Pap: Nyika Tamás, 70 év. Szentelte Camelis munkácsi püspök 1698-ban. Egyház: fa.
Pap: János, atyja is pap volt. Belényes vidéki Kebestről való. 32 év. Szentelte Jonyika.
Egyház: fa, szalmás. Kehely ón.
Pap: György. 45 év. Szentelték Munkácson 45 év előtt.
Egyház: fa, zsindelyes. Sz. Miklósra. Kehely fa.
Egyház: szalmás. Sz. Miklósra. Kehely fa.
{460.} IV. Sebes-Körösi kerület.
Parochus: László, Moldvából való, ugyanott szenteltetett, valószínűleg sizmatikustól.
Egyház: kő, hajdan kotol., belül festett, zsindelyes, legújabban kijavíttatott. Kehely: kő.
Parochus: Gábor, 62 év. Egyház: fa, szalmás.
Bottyán, Kabaláspatak, Alsó-, Felső-Lugos, Pestes szándékosan eltűntek.
Egyház: kő, kotol., egyház alakjára építette valamely ide menekült moldvai fejedelem. Kehely ón.
mindkettő papja: amazé János, ezé Péter, ellenséges indulatú az unió iránt.
1725 júl. 8-án átmentem Közép-Szolnok, majd Kraszna-megyébe, de úgy ott, mint itt kértek az alesperesek, hogy miután a megyék Erdélyhez tartoznak, várnék a visitatioval, míg eziránt az erdélyi egyesült püspöknek rendelete érkezik.
Signatum Varadini 19. Julii 1725.
Paulus László praepositus de Ruthenis, custos canonicus Varadiensis, ac per dioecesim ritus graeci archidiaconus m. p.
(Eredeti, 5 ív papíron, végén papír felzetes pecséttel. Váradi püspöki levéltár.)
{461.} 44.
László Pál uáradi kanonok jelentése Csáky tábornokhoz az oláh papság ellenállásáról. Várad, 1725 február 20.
Nagy jó Kegyelmes Uramnak, Eminentiádnak ajánlom holtig való alázatos szolgálatomat. Alázatosan követem Eminentiádat… informatióknak eddig való halasztásáról, úgy hozván magával a nagy jónak lassú indulása. Püspök-vicarius uram ő nagysága – úgy mondja – nagyon munkálódott helyrehozásokra, de gyümölcstelenül; az alatt titkon az idevaló viceesperesttel in rigore futurorum negotiorum munkában nagyon vagyok.
Mint az idegen vallású atyafiak [protestánsok] Szent-Gergely pápa-napra szoktak vala változni ex parochiis; nevezett vice-esperest kérésére pedig örömest annuáltam, hogy Szent-György-napkor legyen, amint is a currentalisok kimentek.
Nincsen Kegyelmes Uram semmi bajom belényesiekkel, sem az oroszokkal; hanem a sebes-körösi viceesperest irt ilyen oláh currentalist, mely is kezemnél vagyon: tiszteletes Niczky uram parancsolatjával irom, hogy minden faluból a bíró két esküdt emberével jöjjön Ürgetegre, és a pap egy máriást hozzon, mert ennek a tartománynak nagy dolga forog, lesznek is egy s más oldalról felteendő kérdések. Azok mik voltak? nem annyira vehetem észre; hanem az már régen ide hódolt jó papok úgy referálják, hogy magokkal a bírákkal pecsételtette el azokat a templomokat melyeknek papjai hozzám tartoznak. Végre igy subscribálja: írám én Esköttei Pap János a tartomány parancsolatjából.
Emeztet nem ítélvén hallgatásban hagyni, mentem viceispány uramhoz, és ő kegyelme currentaliter obviált a parasztok papokkal való confluxusának…
Kegyelmes uramnak, Eminentiádnak alázatos káplánynya
László Pál váradi kanonok custos m. p.
(Egy íven. gr. Csáky Imre bíbornokhoz címezve. Gr. Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltárában. VII. 195.
Itt látható László meglehetősen ép kerek pecsétje, mely kardot tartó emberi kart tüntet fel.)
{462.} 45.
László Pál váradi kanonok újabb jelentése Csáky bíbornokhoz az oláhok fokozódó ellenállásáról. Várad, 1726 március 22.
Jó kegyelmes uramnak ajánlom Eminentiádnak alázatos köteles szolgálatomat… (Február) 14. napján ujólag elkezdettem erre az esztendőre a visitatiót, de nem kevés kisebbségemmel, holott midőn praevie Eminentiád kegyelmes gratiájából investiáltatott, katonák között levő [Váradon] oláh papnak azt intimáltam volna, ez fellázítván a katonákot (militia nationalis).* elvették templomuk kulcsait, hogy be ne mehessek. En non obstante, mindazáltal közökben mentem, condescendálván Obersboch Mgr. uramnál, és én a papot, ő kegyelme a katonákat előhivatván, okát kérdeztük a dolognak. Az oláh pap cum fremitu, több helytelen szavai között, duplázva is csak abban persistált, hogy katonáké a templom, azoknak kenyereket eszi; sem én, sem akár száz cardinalis néki nem parancsol, melyet ott jelenlevő tisztek sajnálva hallgattak, itentidem őtet torkolván, melyért őtet arestumban tétette nevezett tiszt uram.
Annakutánna continuáltam visitatiomat az Berettyó és Éren-túl, Nyirség szélén, kik mindenütt cum contento honorifice excipiáltak. Közel lévén, betértem Bátorban, s ott találván méltóságos munkácsi püspök Bizanczy uramat ő nagyságát, a többi között monda ő nagysága, hogy valakiket a papok közöl onnan kiüzet, Bihar vármegyében helye vagyon. Olyan egyik a nagy-létai orosz pap* ki második feleséget vévén és liturgia mondástól nem cessálván, amint actu is azt cselekszi, azért amandáltatott. Ennél is éktelenebb a Lakságon, Láz nevű faluban lévő pap, ki levéve templomukról a keresztet és a bőjtöt haszontalannak hirdeti, úgy mondja ő nagysága; igaz is volt ez ennek előtte valami üdővel. Mást, oda nem messze Cséhtelek nevű faluban lévő papot – közönségesen a krasznavár-megyei (oláh) papok előttem declarálták, hogy hajdanában a diószegi prédikátor szentelte volna fel.*
Megtérvén a Nyírségről ultima die Februarii jöttenek hozzám {463.} az itt közellevő mezőségi papok, declarálván, hogy nekik most Szent-Thodor-napján szokott lenni közönséges gyűlések és consequenter ennek utána változások, annuálván, tegnapra, pro 21. Martii gyűlést indicáltam. Interea metropolita-választásra Carloviczára járt laksági esperest ide érkezett jóreggel, és minde egybegyűlt papokat idézett Katonavárosra, minden felől sok parasztságnak concurrentiájával, kik csak egy papot is hozzám nem engedtek jönni, hanem ezen accludált,* általam magyarra fordított levelet irták rám, kivel a sok parasztember reám tódult, de észrevevén őket, kapumat bezárattam. Azalatt neveket kezdvén iratni, egymásután elsorvadtak.
Mindezeknek orvoslására most jelen nem levő ordinarius viceispány uramat fogom kérnem, melyet én forma casus, ha tavalyi világos parancsolatja szerént Eminentiádnak, akkori itthon lévő tiszt uram, magam requisitiomra, elkövet vala, ez nem történt volna. Obersboch Mgr. uram ő kegyelme is ezen zendülés után, estve későn hozzám jővén, mindenkori készsigre appromittálta magát.
A sebes-körösi papok régi, szegény öreg viceesperesttyeket degradálván, a parasztok értelmével mást tettek helyébe, kinek (méltóságos Generalis uram ő excellentiája indulgentiájából) utána katonákat küldvén, behozattam, vasban verettem, most is úgy vagyon.
A belényesi haranglábnak felállítása nem soká végbe megyén. Ha Eminentiád úgy méltóztatnék parancsolni, talán lehetne az eltévelyedett, megtalált harangok reductióját megmozdítani…
Jó kegyelmes uramnak, Eminentiádnak alázatos káplánya
László Pál váradi custos canonok m. p.
(Eredeti, egy iv három oldalán. Gr. Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára; VII. 195.)
46.
A debreceni katolikus templom feliratának tervezete. 1730.
Inscriptio Templi Piaristarum Debreczinensis sumptibus Emerici Cardinalis C. Csáky 1730 erecti Chronostica.
Pro aMpLIore VnIVs, et trInI DeI, atqVe B Annae CVLtV
Has saCras aeDes sVIs SVMptlbVs erIgI CvraVit
{464.} EMerICVS CsakI, sVperno faVente annVtV et CathoLICae
PrInCeps CarDInaLIs ArChI-EpIsCopVs CoLoCensls, et pro
47.
P. Szlopnay Elek piarista tartományfőnök, debreceni házfőnök utolsó levele Csáky bíbornokhoz. Debrecen, 1732 március 18.
Méltóságos Cardinális Fejedelem, nekünk Nagy Kegyelmes Fundator Urunk s érdemünk felet Nagy Kegyes Attyánk.
Mély alázatossággal vévén Eminentiád kegyes levelét, tellyes örömmel értettem ide való jövetelére kegyes attyai szándékát. És hogy annál is inkább gyönyörködhessünk Eminentiád fejedelmi praesentiájának és Eminentiádhoz való örökös obligatiónkat csekély tehetségünk szerént, a mennyire lehet, azonnal jobban contestalhassuk; fejedelmi lábaihoz borúlt alázatos örökes méltatlan legkisebb szolgái nagy alázatossan kérjük és instálljuk Eminentiádat, méltóztassék maga eljövetele alkalmatosságával hozzánk szállani, minket megvigasztalni és drága kivánatos jelenlétével tovább is megáldani. Vagyon középső contigatioban három szoba egymás mellett, felsőben kettő, a garádics is igen alkalmatos. Megértvén hozzánk való kegyelmességét és kegyes attyai resolutióját. Eminentiád számára minden tehetségünk szerént mennél jobban elkészíttetjük. Hozzánk, minden érdemünk felet, meg alázván magát, mint maga aitatos költségivel, Istenhez való szent buzgóságábúl fundált templomunkat, mint az egész várost inkáb szemlélheti és megláthattya. Kihez képpest elvárván eziránt Eminentiád kegyelmes parancsolattyát és hogy Isten Szent Felsége hozza el frissen, szerencséssen, eő Szentségét buzgón imádván, magamat legkissebb provinciánkkal egyetemben további kegyelmességében és attyai gondviselésében mély térdhajtással recommendálván maradok
mint nagy kegyelmes fundator Urunknak
{465.} s érdemünk felet nagy kegyes attyánknak
alázatos, örökes, legkisebb
szolgája és káplánya
Debreczen, 18 Marty 1732
Alexius a Resurrectione Domini
Páter Piaristák Provinciálisa.
(A gróf Csáky-család központi, lőcsei levéltárában 216. 23.)
48.
A várad-szálkapusztai székesegyház alapkőletételekor Csáky bíbornok jelenlétében udvari papja és poétája (valószínűleg Benedek piarista atya) által mondott beszéd. Várad, 1732 augusztus 5.
Anno 1732. die 5-a Augusti sermo brevis habitus Varadini occasione impositionis lapidis primi ab eminentissimo principe Emerico Csáky: ex hoc:
„Az ő életében támogatta az házat, és az ő napjaiban erősítette meg a templomot”. (Jesus. Sirák fia. 50 r. 1-ső v.)
…Boldog életű, kegyelmes Fejedelem! istenes szándékodbul Jákobként megindultál, és miképen az anyaszentegyháznak főszegletköve, a Krisztus felvitetik a Szentlélektűl a pusztába: ugy te is a Szentlélektűl erre a sz. dombra, a pusztában vezéreltettél és Sz. Péterrel eképen elmélkedtél: csináljunk itt három hajlékot: Te néked egyet, Mojzesnek egyet és Illésnek egyet: három hajlékot ezen a szent hegyen kívánsz emelni: egyet az Istennek, másikat Moyzesnek, a főpapnak. Fejedelemségednek tudniillik, harmadikat a váradi nemes káptalannak…
Fölemelte már az elébb hatszáz esztendővel… Szent László király a drága sz. templomot a váradi várban, a Körös vizének partján, de azt a „dühös pogányság földig lerontotta… s mindez időtől fogva zsellérségben, zarándokságban laktál” nemes káptalan; annál inkább örvendezhetel ma, mivel ház építtetik az Úrnak és az én templomomnak épületire fundamentális kő ma felszenteltetik.
Te pedig mindenek felett örvendezhetel mai napon kegyelmes Fejedelem, gróf Csáky Imre, mert mai napon, azaz ezen hónapnak 5-ik napján már elébb egynéhány esztendővel legelőször is Szt. László királynak csudálatos angyali szekerérűl érdemes apátúrnak neveztettél; ugyan mai napon az {466.} elébb 30. esztendővel váradi püspöknek felszenteltettél; ugyan mégis mai napon a római apostoli sz. széktül érsekséggel… megajándékoztattál; végre mai napon… Sz. László király templomát fundamentumábul kívánod felállítani s ennek legelső fundamentális kövét, amidőn a várban nem engedtetik itten ezen a sz. dombon mindnyájunk örömére letetted.
[Említi építkezéseit Kalocsán, Debrecenben, Szőlősön, Váradon. „A templom, melyet most újonnan az Angyalok Királynéjának… tiszteletére építtetsz ... s a nándorfejérvári kálvária, melyet… azon az helyen, ahol a török ellen való győzedelem volt, gazdag készülettel fundamentumábul felemeltél”.]
…Ah felettébb való nagy tiszteletre és dicsőségre méltó kegyelmes Herczeg! hogy tovább a dicséretedre szóljak, elégtelenségemet megismerem; hanem azért egy pár cronosticum verssel, mely az jelenlévő 1732-ik esztendőnek számát foglalja magában, beszédemet bezárom
PVrpVreVs PresVL DeCoratVs honorlbVs aMpLIs
VIVe preCor saLVVs teMpora saLVa VIDe”.
49.
A várad-szálkapusztai székesegyház alapkövébe helyezett emlékirat. Várad, 1732 augusztus 5.
„Eminentissimus princeps cardinalis Csáky cum templum cathedrale capituli Magno Varadiensis in craedio Szalka oppido Varad contermino aedificaturus anno 1732. die 5-a Augusti primum lapidem cum solemnitate ipsemet imposuisset, eidem hocce scriptum fuit inclusum:
Ad
Majorem DEI Trini unius Gloriam
Et
Gratae Posteritatis Memoriam
Quam
Saeculo abhinc Septimo
Magnae Hungarorum Dominae
Assumptae in Coelos
MARIAE
Sanctus Divino monitu Rex Ladislaus
Ad Crisium erexerat fluvium Varadini Basilicam
Eam dudum
{467.} Iniuria Temporum
Desolaverat
Par Pietas
Sigismundi Imperatoris et Regis
Munifica Liberalitate
Regiaque Munificentia
Restabilitaverat
Verum hanc quoque
Inimicorum Crucis Christi furor primum
Tum Saeva Turcarum Rabies
Ne Lapidem quidem Supra Lapidem
Verum tristem solummodo sui relinquendo Memoriam
Evertit funditus
At
Non sine secundo Futurorum Omine
Subsequae cumprimis Varadiensis Infulae
Qui
Primum de prodigioso Sancti Regis Curru
Tenerioribus adhuc in Annis
Obtinuerat Abbatiam
Originemque traheret
Ex
Hungariae Coaeva
Csakianorum Familia
In proximo ad Varadinum Colle
Gentilitia Castri Keresztszeg vicina
Ipso Anniversario Consecrationis Suae
In Episcopatum Die
Divae ad Nives MARIAE
Primum
Huncce Lapidem
Velut Arrham Desponsationis
Pro
Dilecta sua utpote Sponsa prima
Cathedrali Varadiensi Ecclesia
Devote constituit
Sponsus
Episcopatus Varadiensis Administrator
{468.} Sacrae Romanae Ecclesiae Tituli Sancti Eusebii
Presbyter Cardinalis
Emericus e Comitibus Csakj
De Kereszt Szegh
Perpetuus Terrae Scepusiensis DEI et Apostolicae
Sedis Gratia Ecclesiarum Colocensis et Bacsiensis
Canonice unitarum Archi Episcopus Episcopatus
Varadiensis et Praepositurae Posoniensis
Administrator Abbas sancti Gothardi
Inclytorum Cottum Bacsiensis et
Bihariensis Supremus et Perpetuus
Comes Sacrae Caesareae Regiaeque
Mattis Consiliarius
Actualis Intimus etc. etc.
Anno reparatae Salutis Millesimo Septingentesimo
Trigesimo secundo
Die Quinta Mensis Augusti
Sedente ad Universalis Ecclesiae Romanae Catholicae clavum
Pontifice Maximo
Clemente huius Nominis Duodecimo
Imperii moderante Fasces Romani
Una et
Hungariae Rege Gloriosissimo
CAROLO Sexto
Hinc tu quoque Lapidi vota subscribe
Pia Posteritas
Nec unquam Omnipotentem DEVM orare desine
Ut
Ubi Tertio jam hoc ipsi Sacratur
Habitaculum
Illud
Trino etiam inexhaustae Suae Bonitatis Munere
Consolidet
Perpetua Sanctificatione Communiat
Ineffabile Nomen Suum in Sempiternum Inibi
Habitare faciat
Ac demum
Usque ad consummationem Carnis Universae
Ab omnibus Hostium tueatur
Adversitatibus
{469.} Denique
Hanc gratitudinis Tesseram
Repetita Echo
Inclama
PVrpVrato PrInCIpI
ECCLesIae praesentls FVnDatorI
CarDInaLI CsakI
perennIs sIt
ConstansVe ProsperItas (1732).
50.
Gróf Csáky Zsigmond tárnokmester jelenti Csáky bíbornok halálát. Pest, 1732 szeptember 3.
Az nagy bánat és majd elfelejthetetlen szívbéli keserűség, melyet Isten ő szent felsége az egész nyavalyás emberi nemzetre kiadott megmásolhatatlan törvénye által, s mostan reám s famíliámra bocsátott, midőn néhai, boldog emlékezetű méltóságos cardinalis uramot, nekem kedves uram öcsémet, ő eminentiáját váradi püspökségében rövidebb ugyan, de súlyos betegeskedése után legközelebb elmúlt Kisasszony havának 28-ik napján délutáni egy s két óra közben, előre minden lelki vigasztatalásokhan részesülvén, ez árnyék világból az örökkévalóságra kiszólította, – nem engedi, hogy érzékeny fájdalmimat voltaképen lehessen kimagyaráznom. Mindazonáltal ezen bánattal teljes levelemmel mindazért, hogy méltóságos személyéhez eleitűl fogvást fentartott kötelességemnek eleget tegyek, mind pedig az ilyen gyászos történetünket több méltóságos nagy jó uraim között Excellentiadnak is jelentvén, szomorúságunkat elterjeszszem, lévén teljes bizodalommal, hogy valamint Istenben üdvezült kedves uram öcsémnek véletlenül történt halálát, úgy azáltal nekünk, véreinek maga után hagyott elfelejthetetlen keserűségünket szánakodó szívvel venni, s lelkérűl, szegénynek, kegyesen megemlékezni, engem pedig tovább is tapasztalt atyafiuságos gratiájában familiammal együtt megtartani méltóztassék, melyért midőn esedezem, míg élek, maradok Excellentiádnak
(Aláírás hiányzik. Szepesmindszenti levéltár: VI. 71.) {470.}
51.
Egykorú feljegyzés Csáky bíbornok exhumálásáról és Debrecenben történt eltemetéséről. Debrecen, 1733 augusztus 27.
Comparato, ut diximus templo (id est picturis sanctuarii perfectis, ipsoque in exteriore conspectu statuis, portaeque elegantioris erectione) e solemni ecclesiae romanae ritu initiando, purpuratum antistitem, eminentissimum cardinalem Csáky, fundatorem eius fabricae benignissimum P. superior submissionis precibus advocatum voluit. Agebat tunc princeps M. Varadini, ad quem eo accedens P. superior ea felicitate admissus est, ut postulata impetraret. Designatus fuit initiando illi templo dies 28-a Augusti, (1732) pridie cuius se omnino Debrecini adfuturum cardinalis recepit. Verum paucos post dies, febri correptus, quae initio levis et parum metuenda, paulo vero crudior effecta, ad lethum pertinere visa est, quod praefixa dies fatalis 28-a Augusti ad summum nostrum omnium moerorem et complorationem ostendit; ea enim ipsa die rite ad excipiendam mortem comparatus cardinalis Emericus Csáky ad aeternitatem beatam evocatus est. A° 1733. P. superior sollicite curavit, ut mentem venerabilis capituli intelligeret, quid decrevisset de exequiis eminentissimi pie defuncti cardinalis; praeterito enim iam quadrimestri examine corpus ipsius nondum sepulturae traditum, Varadini asservabatur. Verum diu multumque anxium P. superioris animum, illmi ac reverendissimi canonici depositum illud sibi destinantes, adeo non recrearunt, ut etiam amplius negotium ipsi demandaverint ad exquirendum excellentissimi dni comitis tavernicorum regalium magistri d. Sigismundi Csáky aliorumque de familia superstitum consensum. His cum venerabili capitulo M. Varadinensi consentientibus circiter hunc Mensem Martium definitum est, ut eminentissimi S. R. E. Cardinalis exanime corpus Varadino ad nostram ecclesiam Debrecinensem transferretur. Quapropter illud hexigae impositum dno adm. rndo Emerico Pochuch et Spectabili d. Gabrieli Fáy commendatum est, ut quam secretissime deveheretur. Venerunt itaque cum funere illo iidem illi curatores nocte iam concubia, et ad destinatum in templo locum cum precibus per nostros recitatis deponi iusserunt. Evolutis postea aliquot mensibus, pridie instituendae humationis, die videlicet 27. Augusti illustrissimus ac rdissimus dnus nominatus eppus Varadiensis {471.} Stephanus e baronibus Lusinszky, ill. item rdissimus d. comes Nicolaus Csáky, cum nonnullis ex inclyto illo genere Csákyano, universum denique venerabile capitulum M. Varadinense adfuere. Hos ingens numerus Nobilium tum Bihariensis, tum Szabolcsensis Provinciae sequebatur, excellentissimi item illustrissimi dni Alexander et eius filius Franciscus Károlyi, B. Gábriel Splényi, qui hic novae legionis delectum habebat, et multi alii genere et dignitatibus spectatissimi, ut die postera 28-a, cardinalis mortis anniversaria, ejus exequias condecorarent. In hac celebritate pontificem egit antistes Lusinszky, assistentibus omnibus dnis canonicis, qui praesente corpore, atque illi machinae (Castro-Doloris) ad ipsos Ecclesiae fornices erectae, 300 amplius luminibus illustratae, variis picturis, quae res gestas defuncti principis exprimebant, adiectis symbolis et metro exornatae imposito, persoluto prius defunctorum officio, ritus aliquos una cum missa solenni et plurimis privatim lectis magna devotione et celebritate persolverunt, atque ita eminentissimo illi principi de patria, rege et Deo optime merito parentatum fuit, dum denique in conditorium eidem cardinali singulari cura praeparatum eadem pietate ac pompa fine imposito, omnium desideriis satisfactum fuisse videretur. De vita huius principis, rebusque praeclare gestis, si quidpiam nosse cupis Lector Benevole: Patrem nostrum Michaelem Horváth a SSS. Trinitate in libello de Archiepiscopatu Colocensi conscripto, legito: Sepulchro eius hoc inscriptum est epitaphium:
Hungariae fulcrum tenet hoc post fata sepulchrum,
Orbis amor, Regis dextera, norma gregis.
Quem virtus charum Romanaque Purpura clarum
Fecerat, et svavem mos, probitasque gravem.
Templis splendorem dederat, Cleroque decorem
Ac Patriae lucem se, Populoque Ducem.
De cuius gestis est fama reciproca testis
Praemia quae quaerit: vita perennis erit.
Nunc ergo Princeps! in Coelis vive deinceps;
Sitque tibi requies, et sine fine dies.
{472.} 52.
P. Szlopnay Elek, a legelső debreceni piarista házfőnök életrajzi vázlata és jellemzése. Debrecen, 1752.
Alexius Szlopnay a resurrectione Domini, Hungarus Illaviensis e comitatu Trencsiniensi, dioecesis Nitriensis, – Vir non minus religione, pietate, innocentia, suavitate, omnigenaque virtute, quam acerrimo ingenio, exquisitaque doctrina longe conspicuus. Adolescens post exactum vitae religiosae tirocinium, atque edoctas triennio magna sedulitate inferiores classes, in condiscenda humanarum, divinarumque rerum scientia tam egregie versabatur, ut non obscuris proderet indiciis, quam habilis cum ad studia in suo instituto provehenda, cum ad quaevis ardua negotia pertractanda futurus esset. – Confecto sublimiorum scientiarum curriculo, rhetoricam primum maxima discipulorum frequentia, fructuque uberrimo. philosophiam deinde non minore industria quam fervore custodiendae semper in eisdem disciplinae religiosae pluribus annis tradidit. Post haec, per eminentissimum S. R E. cardinalem Emericum e comitibus Csáky expetitus Debreczinum, ibidem novae residentiae fundamenta iecit. – Civitas haec totius Hungariae amplissima duas duntaxat catholicas animas numerabat, cum Alexius noster sacram missionem, tamquam agnus in medio luporum, auspicaretur. Verum is in hoc haereticorum quodam emporio tantum innocentissimae vitae exemplis, zeloque divinae gloriae et verbi divini praedicatione fidei orthodoxae rem promovit, ut fidelium numerus ad minus supra octingentas ascenderet. – Diurnas nocturnasque curas et in domus illius incrementum semper convertit, dignus quem uti conditorem collegii et nobilium convictus, tum templi elegantissimi omnes posteri venerarentur. Cumque probitate vitae, ac reconditiore doctrina magnam apud omnes laudem obtinuisset, ipsi quoque nostro instituto non mediocrem ea contentione adtulit gloriam et existimationem. Inde anno 1730 provincialis Hungariae primum renunciatus, eandem toto sexennio, triennio deinde atque iterum duobus fere annis singulari prudentia, cura, delectu, iudicio, rara eaque cum moderatione ac lenitate semper coniuncta severitate gubernavit et incrementa plurium domorum accessione adiecit. Sub regimine enim Alexii nostri accessit anno 1734. instituta fundatio c. r. Caroli VI. imperatoris, Krajovensis in Valachia; ab eodem augusto imperatore et rege Hungariae a. 1736. fundata est domus {473.} Szigetiensis in Marmatia; idem imperator et rex apostolicus bullam Clementis XII. pontificis M. a 1731. editam, iuxta quam religiosi Scholarum Piarum tam in superioribus, quam in inferioribus scholis etiam nobiles iuvenes scientiis erudire, convictus regere, et domos absque aliorum religiosorum conensu erigere possunt, edito a. 1733. diplomaie in omnibus suis ditionibus publicam fieri concessit. – Anno 1742 inita est transactio inter episcopum Jaurinensem Adolphum Groll, eius capitulum et provincialem Alexium a resurrectione Domini, Scholarum Piarum de quatuor professoribus theologiae ex instituto Scholarum Piarum constituendis pro clero seminarii Jaurinensis. Sub eiusdem Alexii gubernio intendebat scholas Pias inducere Colocam archiepiscopus G briel Hermannus Patachich, et a. 1743. comes Adamus Batthyányi Pinkafeldam. – Tandem laboribus fractus mense Octobri anni 1751. e. rectoratu Karolinensi, ut Deo soli vacaret, transivit Debreczinum, ubi quartum apoplexia tactus, linguae et aliorum membrorum usu penitus destitutus, percepta extrema unctione inter preces lacrimasque adstantium innocentissimam animam suo reddidit Creatori, die 24 Februarii 1752, aetatis, 62, religionis 44. – Post mortem tota eius facies candida et ad maiestatem composita apparuit, vitae illius innocentiam et per insignem pietatem in Deum universis praedicantibus. – Quantum huius, tam sacra quam profana dignitate fulgentibus personis acceptissimi viri fuerit existimatio, luculentum praebuit argumentum ingens ad eius exequias hominum congregata multitudo; aderat quippe ducente Funus praeposito senatus ecclesiastici ordinis praesulum, magna e circumiacentibus villis nobilium frequentia, effusa, paene civitas quantumque sui apud plurimos desiderium reliquerit, communis quidam, et insolitus omnium animis moeror, quin et lacrimae in multis etiam honorationibus ubertim fusae patefecerunt.
53.*
Gróf Csáky Miklós címzetes püspökké történt kinevezése alkalmából anyjától, Barkóczi Mária grófnőtől piros cingulus vásárlását kéri. Várad, 1735 március 31.
Érdemem felett való Méltóságos Asszonyom Anyám! Nagy alázatosan kívántam Nagyságodnak jelentenem, hogy az elmúlt postán vevém méltóságos magyarországi cancellárius, {474.} gróf Batthyány Lajos uram ő excellentiája levelét, melyben méltóztatik jelenteni, hogy felséges urunk méltóztatott titularis noviai nevű püspökséget kegyelmesen conferalni, aki ugyan semmit sem hoz a konyhára, de tisztességet; és azon örvendek, hogy szegény üdvözült méltóságos cardinalisunk is elsőben az volt. Kire nézve nagy alázatosan kérem Nagyságodat: méltóztassék számomra egy tenyérnyi széles veres pántlikát vétetni és első adandó alkalmatossággal leküldeni, mert immár olyan övet kell viselnem, itten pedig nem kaphatok; vagy csak olyan szélest, amint a fekete pántlika volt, melyet Nagyságod méltóztatott volt két esztendő előtt venni, aki még mostan is szolgál. Talán ezen titulus után Isten másra is segít, ha fog tetszeni ő szent felségének. Azonban, hogy az előttünk levő dicsőséges szent húsvéti napokat engedje Isten Nagyságodnak elérni, sok számosakkal el is mulatni, állandó fris, kívánt egészségben, midőn igaz, tiszta, tökéletes szívbűl kívánom, tapasztalt anyai kegyelmében örökösen felajánlott maradok.
54.*
A gróf Csáky Miklós püspök által építtetett szentjobbi apátsági templom alapkövébe elhelyezett emlékirat. Szentjobb, 1736 szeptember 24.
InteMeratae
DeI genItrICI
ab AngeLo saLVtatae
eXstrVXIt
Octavo Kalendas Octobris
Sanctissimo Domino Nostro Clemente Papa XII.
Pontifice Maximo
Carolo Sexto Romanorum Inperatore et Hungariae
Rege Augustissimo
Emerico e Comitibus Esterházy de Galantha
Legato Nato, Primate Hungariae Archiepiscopo Strigoniensi
S. R. I.
Principe Celsissimo
Joanne Okolicsányi de Eadem
Ecclesiae Varad.
{475.} Praesule Illustrissimo
Nicolao e Comitibus Csáky de Keresztszeg
Perpetuo Terrae Scepusiensis
Electo Episcopo Noviensi
Cathedralis Ecclesiae Varad. Praeposito Majore
et Canonico
Suae Caesareae Regiaeque Maiestatis Consiliario
et Abbatiae huius
Praelato Exempto
Hls sIt oMnIbVs
DIVtVrna gVbernatIo
fLorens et LongeVa
ConserVatIo.
(A chronostikon betűi úgy a kezdő, mint a befejező négy sorban az 1736. évet adják ki.)
55.*
Várad városa gróf Csáky Miklós püspöknek plébániaház számára egy házat a hozzátartozó telekkel együtt elad. Várad, 1737 július 22.
Mi privilegiált Várad városának bírája, tanácsa és egész communitas adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik ezen cessionalis levelünknek rendiben, hogy méltóságos gróf és püspök keresztszeghi Csáky Miklós uram ő nagysága, (titul.) maga absolutus plenipotentariussa és praefectussa, tekintetes, nemzetes és vitézlő Martonosi Sigmond uram ő kegyelme által requirálván bennünket, hogy az ő nagysága residentiájához advicináltatott, városunk költségébűl álló plébániát avagy parochiális házat egész telekjével együtt ő nagysága számára szükségesképpen kezdendő és teendő építésre nézve cedálnánk; szükségesnek látván azért az ő nagysága residentiájának és házának extensióját: az említett parochiális házért fent titulált Martonosi Sigmond urammal ő kegyelmével meghalkudtunk in flor. rh. 800 idest nyolczszáz, mivel az városnak is azon ház árával és körülötte szükséges reparatiókra tett, könnyen deducálható expensákkal együtt annyiban, sőt többen is vagyon, úgy mindazáltal, hogy ha még plébános uramtól valami aprólékos reparatiokért netalántán praetensio formáltatnék: ő nagysága fogja complanálni; {476.} eszerint azért azon emlitett házat titulált méltóságos püspök uramnak ő nagyságának cedáljuk irrevocabiliter, azon jussal, amelylyel a város dispositiója alatt volt és lehetne.
Melynek bizonyságára és állandóságára attuk ezen városunk pecsétjével corroborált cessionalis levelünket.
Datum Varadini die 22-a Julii 1737.
Judex primarius Michael Skultéti caeteriquesenatores.
Per iuratum praelibatae civitatis nofarium Paulum Bagdi m. p.
(Eredeti, egy ív papírnak első felén, a város veres viaszba nyomott, papírfelzetű, nagy, kerek pecsétjével. – Váradi püspökségi uradalmi levéltár. 1737. VI. 10.)
56.
A váradi papnövendékek teljes ellátását szabályozó szentszéki végzés. Várad, 1745 november 23.
Az ujoncz kispapok ócska reverendát kapnak, ha lesznek nem nagyon rongyosak, továbbá övet, domestikát, kvadratust, kapucziumot. Nemkülönben mindegyik külön egy gyapotinget posztó kesztyűt, nadrágot bőrből, vagy ha ez nem lehetne, posztóból; két pár harisnyát vagy kapcát, három pár sarut; két pár fejérruhát, két zsebkendőt három kollárét (a mai ligulát érti), szükség esetén többet is évenként.
Mindnyájok számára pedig készen álljon 24 superpelliceum két ujjnyi széles csipkével, melyek havonként, a többi fejérneműek hetenkint mosásba mennek; törülköző szintén 24, ágybéli fejérnemű 48. Egy lószőr derékaly s egy, ugyanolyan vánkos, két pokrócz, mert a hálószobát nem fűtik. Az ágyak minden két hétben, az asztalok minden héten tisztába hozandók; ez utóbbiakon kések, kanalak elegendő számmal legyenek (villákról nincs szó).
Mindenik növendék naponként 3/4 itcze bort kap, de Szűz Mária ünnepein, valamint Vízkereszt, Nagypéntek, Nagyszombat, Áldozó csütörtök, Szentháromság, Úrnap, Szt. László, Szt. István király ünnepein, továbbá Karácsony, Húsvét, Pünkösd és farsang utolsó három napján egy egész itcze, ezenkívül a prefektus úr, amikor jónak látja, egyszer egy héten délután is adathat egy pohárral.
Papirost havonként mindenik egy félkonczot kap, tintát a mennyi kell.
Délre négy-, estére három tál étel, de amely napokon egy itcze bor jár, azokon ötödik tál étel is legyen, Vasárnap, kedden, {477.} csütörtökön a levesben kenyér helyett valami jobbat kapjanak. A hús mellett torma, ugorka vagy más efféle legyen; harmadik tál: káposzta vagy sertés aprólék; negyedik tál: aprómarha, bárány vagy más efféle. Estére: leves, sült hús és saláta.
Hétfőn délre: közönséges leves, marhahús czéklával, harmadik tál: paczal; negyedik: borsó. Estére: rongyosleves; második tál: borsó; harmadik: gyúrttészta vagy valami hús. Szerdán ebédre: közönséges leves, marhahús, továbbá borjúlába, feje, vagy marhanyelv és lencse; estére: grízleves, gulyáshús, sertéshús kaszáslével.
Pénteken: lencseleves, hal, sütemény, zöldség; vacsorára: leves, sütemény s ha egyéb nem lehet, hát gyúrt tészta. Szombaton: paszulyleves, hal, sütemény, gyúrt tészta vagy zöldség. Estére: leves, ha lehet: tojás vagy sütemény, aszalt szilva.
Az intézet szolgái: egy sáfár, egy szakács, mosónő, hetes, kocsis, kertész, kapus, de ez, valamint a három inas, csak élelmet és ruhát kap, fizetést nem. Továbbá: kenyérsütő, sertéspásztor, majoros és egy sebész.
A növendékek közöl a két presbyter, minthogy a káptalani misén szolgál, évenként száz forintot kap.
A pályavégzett növendékek pedig kapnak a püspöktől egy Breviáriumot, továbbá egy reverendát, gombosat, egy rázsaövet, kalapot, kapucziumot, gyapot inget, harisnyát, sarut, két pár fejérruhát, hat ligulát és két zsebkendőt.
(Püspöki levéltár. Protocol. Consist. 1738 61. 82, s köv. II.)
57.
A váradi székesegyház alapkőletételekor Gróf Forgách Pál jelenlétében a megjelent hívekhez intézett buzdító beszéd. Várad, 1752 május 1.
Adhortatio populi occasione impositionis primi lapidis ecclesiae cathedralis Varadiensis, anno 1752 die 1-a Maii.
Nagynemü és nagyméltóságu Gróf, kegyelmes urunk és püspökünk ő excellentiája maga főpapi kötelességének kívánván eleget tenni, adja tudtára mindeneknek, hogy bevett szokása és törvénye legyen az anyaszentegyháznak, amidőn szokott áldások és imádságok között valamely templomnak első köve fundamentumba tétetik, – hogy akkor a kereszténység az ilyen szent dolog és szándék előmenetelének segítségére szép szóval intessék, gerjesztessék.
{478.} Igaz ugyan, hogy őexcellentiájának ezen szent akaratjának előmozdítására szükséges költségei iránt elegendő reménysége vagyon, kire való nézve senkit nem erőltet, tudván azt, hogy nem a kénytelenségből, hanem a szabad akaratból és igaz szívből származott áldozat és adakozás legyen kedves az Istennél; mindazonáltal, hogy minden igaz keresztény ezen Isten dicsőségére és magyar hazánk Nagyasszonyának, a boldogságos szűz Máriának tiszteletére szánt épületnek előmozdításában igyekezzék tehetsége szerént, – illendő.
Vehetne ebben példát kiki az Izrael fiaitól, akik midőn Mózes a frigynek szekrényét és az Urnák hajlékát kívánta volna építeni, – önkényt adának aranyat, ezüstöt és drágakőveket, az asszonyi állatok pedig kézre való pereczeket, fülfüggőket, gyűrűket és karékesítőket, bíbor és karmazsin színre festett bársonyokat; akiknek egyebek nem volt, veresített bőröket és kecskebőröket ajándékozának. Ezek mindazonáltal az Úr előtt egyaránt kedvesek valának, mivel kedvelli maga házának és dicsősége lakóhelyének ékességét; nemis annyira az emberek ajándékát, hanem inkább tekinti akaratját. Példa ebben az özvegy asszony, aki a templom kincses ládájába csak két kis fillérecskét vetett, midőn mások marokkal hányták, mégis a Krisztus nagyobbra becsüllötte ennek, mintsem más gazdagoknak ajándékát.
Emlékezetre méltó dolog az is, hogy midőn Julianus császár a zsidóknak megengedte volna, hogy a jeruzsálemi templomot felépíthessék: örömökben ezüst ásókat és kapákat csináltattak, a földet az asszonyok a fundamentomból kötőjökben hordották.
Ezek eképen vágynak ugyan, mindazonáltal ezt teljességgel ő excellentiája nem kívánja, tudván a népnek szükségét és szegénységét. Kedves leszen az Isten előtt, kinek-kinek vagy személye szerént, vagy marhája által való munkálkodása is.
Ez nem is újság, mert örök emlékezete vagyon amaz Nagy Constantinus császárnak, aki midőn Róma városában a legelső keresztény templom Szent-Péter tiszteletére építtetnék, maga személyében a tizenkét apostoloknak tiszteletére tizenkét kosár földet vitt ki a fundamentomból. Hogy mi is ilyet, vagy hasonlót cselekedjünk, ösztönözhet az bennünket, ha meggondoljuk, hogy olyan templom kezdetett ma építtetni, aki feje és anyja lesz ezen püspökség alatt levő minden anyaszentegyházaknak.
{479.} Kire való nézve, akinek ájtatossága hozza magával, bűneinek bocsánatjáért cselekedje és tegye azt a kellemetes áldozatot az Istennek, hogy egyszer vagy másszor, mikor kedve fogja tartani, – vagy adakozása vagy kézi munkája által tehetsége szerént, ezen Isten házának építését előmozdítani igyekezzék; bizonyos lehet benne, hogy valamint csak egy pohár hideg víznek is, mely a prófétának nevében adatik, annál inkább, ha valamit e Jézus szent nevében cselekszik, el nem veszti, sőt bő mértékkel fogja venni jutalmát.
58.
Gróf Forgách Pál püspöki jogánál fogva Alapy Jánost váradi kanonokká nevezi ki. Ghymes, 1753 július 15.
Nos Paulus e comitibus Forgách, totius arcis Ghymes actualis haereditarius dominus, major domus, patientia Dei episcopus Varadiensis, incliti comitatus Bihariensis supremus ac perpetuus comes, sacrae caesareae regiaeque maiestatis consiliarius intimus, memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis: quod Nos meritis et integritate admodum reverendi Joannis Alapy, episcopalis consistorii nostri assesoris, ac seminarii quoque nostri Varadiensis clericorum praefecti inducti, sed et honestam, omnibusque gratam vitae conversationem, caeterasque animi dotes, quibus ipsum ab altissimo ornatum agnoscimus, prae oculis habentes, eidem tanquam idoneae et bene meritae personae per mortem illustrissimi ac reverendissirni domini Pauli Kovács, electi episcopi Scardonensis, sacrae caesareae regiaeque maiestatis, eiusdemque consilii regii consiliarii canonice vacantem, praefatae ecclesiae nostrae Varadiensis canonicatum, solitis cum proventibus ad sensum capituli nostri statutorum restrictis ita conferimus, ut proventus iuxta statuta eiusdem capituli nostri per triennium non participatos tribus adhuc subsequentibus annis proventus similes in canonicalem domum penes cathedralem ecclesiam aedificandam convertere teneatur. Eundem itaque canonicatum cum suis emolumentis, bonisque temporalibus ubicunque habitis ad eumdem de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, authoritate iuris nostri ordinaria, quam in ecclesia nostra aliorum praedecessorum nostrorum, ecclesiae Varadiensis felicis reminiscentiae {480.} episcoporum ad instar pleno iore habere et exercere dignoscimur, dandum duximus et conferendum, imo damus et conferimus praesentium per vigorem. Quo circa vobis illustrissimis, reverendissimis et admodum reverendis dominis, filiis nostris in Christo dilectis, praeposito maiori, lectori, cantori, custodi, caeterisque eiusdem ecclesiae nostrae Varadiensis canonicis harum serie firmiter commitlimus et mandamus quatenus acceptis praesentibus praedictum Joannem Alapy et neminem alium in praefatum canonicatum introducere, et accepto prius ab eodem solito fidelitatis iuramento, nec non praevia iuxta decretum sacrosancti concilii Tridentini coram vobis ac praeterea coram officio vicariatus nostri elicito ad sensum eiusdem decreti fidei professione, servatisque de iure et more servandis investire et installare, eique locum in stallo et vocem in capitulo dare et assignare, de proventibus etiam et emolumentis ad eundem canonicatum modo praeapposito pertinentibus eidem respondere, ac per eos, quorum interest, responderi facere modis omnibus debeatis et teneamini. Nec secus facturi Praesentibus perlectis exhibenti restitutis.
Datum in curia oppidi nostri Ghymes die decima quinta mensis Julii anno Domini millesimo septingentesimo quinquagesimo tertio.
Paulus Comes Forgach episcopus Varadiensis m. p.
Ad gratiosum suae Excellentiae mandatum Lazarus Ernyey secretarius.
(Nyilt levél alakjában, egy nagy iv regálé papíron keresztbe írva, alant középütt vörös viaszba nyomott, papírfelzetes, nagy, kerek pecséttel, melyen a püspök főpapi jelvényekkel díszített családi címere látható. – Külsején a váradi káptalan által történt elfogadásnak s a Polentari Ferenc éneklőkanonok által 1753 augusztus 4-én teljesített beiktatásnak bizonylatával. – Váradi püspöki levéltár: 3398.)
59.*
A váradi püspöki palota alapkövébe helyezett emlékirat szövege. Várad, 1762 május 23.
D. O. M.
Auspice.
Virgine. Matre.
Magna. Hungarorum. Domina.
{481.} D. Ladisl. Rege.
Eccl. Varadin. Fundatore.
Tutelaribus.
Clem. XIII.
Pont. Max.
Franc. I. Lothar.
Imp.
Maria. Ther. Austr.
Hung. Regin.
Augg.
Math. Szalbeck. Praep. Joan. Alapi. Lect.
Joan. Szent-Iványi, Cant. Steph. Szenczy. Cust.
Capituli. Dignitatibus.
C. Franc. Kornis. Cath. Franc. Fáy. De. Békess.
C. Ladisl. Kollonics.De. Kraszna. Jós. Salamon. De. Med. Szolnok.
Archi-Diaconis
Ant. Jedlicska. Theol. Franc. Xav. Rier
Canonicis.
Aulam. Hanc.
Episcoporum. Varadinen. Sedem.
E. Fundamentis. Eductam.
Velut. Turrim. Munitam
E. Qua. Mille. Pendent. Clypei.
Adversus. Haeresum. Schismatumque.
Quae. Vibrantur. Tela.
Eminentiore. Ac. Salubriore. Loco.
Unde.
Tanquam. E. Speculo.
Pastores.
Quos. Deus. Varadin. Posuerit. Regere. Ecclesiam.
Gregem. Conspiciant.
Saluti. Prospiciant.
Basilicae. Juncto.
Ut. Deo. Ut. Sponsae. Suae.
Quibus. Adhaerere. Bonum. Est.
Corde. Jungantur. Perpetuo.
Operis. Universi. Architecto.
Franc. Xav. Hillebrand.
Aedili.
(Váradi püspöki lvt. Protoc. Consist. Ep. 1762. 29.)
{482.} Joan. Mich. Neuman.
PraesVL
Baro. AdaMVs PataChICh
PonIt.
X. Cal. Junii.
| A JEZSUITÁK VÁRADON (1692–1773) | TARTALOM | UTÓSZÓ |