ÖTÖDIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG ÖTÖDIK SZÁZADA. (1490–1566) | TARTALOM | KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS (II). 1495–1501. |
ÖSSZEKÖTTETÉSE PRUISZ JÁNOS PÜSPÖKKEL. – A VÁRADI KÁPTALAN KEBELÉBŐL PÜSPÖKSÉGRE EMELKEDIK. – POLITIKAI MÜKÖDÉSE S KIRÁLYI JUTALMA. – UJABB TERVEK AZ ELŐHEGYI PRÉPOSTSÁGGAL. – HALÁLA. – HAGYATÉKA. – EMLÉKKÖVE.
Egyházmegyénk történetében először adta magát elő az az eset, hogy főpásztori kormánya hosszabb megszakitás nélkül ment át egyik kézből a másikba. A bucsuzó s vagyonát szétosztogató János püspök maga kérte a királyt, hogy ki legyen váradi utódja, mibe a király „könnyen” belé is egyezett;* s utódja, midőn Ulászló Budára bevonult, mi 1499. deczemberében történt, már lovassága, kétségkivül bihari zászlóalja élén lovagolt a király előtt.* Ez utód Farkas Bálint vala.
Származása homályos, sőt mióta e homályt felderiteni akarták, még homályosabb. Rendesen Gregorievics Vuk (Farkas) szerb deszpót s János püspök emlitett nővére, Dorottya fiának tartják,* de ez egész származtatás alapja nem több, mint a Vuk = Farkas nevek {326.} véletlen találkozása. Bonfin hosszasan foglalkozik János püspök lemondásának körülményeivel; emliti a püspök nővérének fiát és Bálintot is, de ez utóbbit épen nem ugy mutatja be, mint a püspök öcscsét, hanem inkább mint idegent, kit az csak hosszas tapasztalás után szeretett, meg, mint saját fiát.”* Ugyanitt Bálintot határozottan magyarnak mondja, kinek vezetékneve Farkas.* Különben is alig tehető fel, hogy János püspök nővérének két oly fia lett volna, kik közől az egyik még alig több, mint gyermek, a másik ugyanakkor már éltes főpap.* De Farkas Bálint szerb fejedelmi származásáról családtani munkáink sem tudnak semmit;* ő magát latin szövegü oklevélben is magyarul „Farkas”-nak irja.*
Élete első szakáról annyi bizonyos, hogy midőn 1481-ben először találkozunk vele, már hosszu, munkában töltött pálya van mögötte s váradi éneklő kanonok.* Jövő államférfiui pályája pedig arra mutat, hogy évei legjavát a királyi, talán épen a főkorlátnoki irodában töltötte János püspök oldala mellett. Itt nyerhette meg jeles tehetségével főnöke bizalmát, s annak iskolájában képezte ki magát annyira, hogy a püspök-cancellár utódját, politikájának örökösét látta benne s fia gyanánt szerette.
Hogy jövőjét tehát elő is készitse, saját káptalanában, a váradiban, 1480. táján kanonoki javadalommal ruházta fel, s pár év mulva (1483–1487. között) még diszesebb állásra emelte, kinevezvén őt ugyanazon székeskáptalan prépostjává.*
{327.} Erre csakhamar az országos események váratlanul gyors fordulatot vettek s Farkas Bálint életpályája is hirtelen más, de még magasabb irányba indult. János püspök ajánlatára annak csakugyan utódja, váradi püspök lett.* A főkorlátnoki méltóság a győri püspökre, Bakócs Tamásra szállt ugyan;* de meghitt tanácsosa a királynak Farkas Bálint maradt, ki Ulászló cseh nyelvét értette s kit a király, ugy látszik, már régebben ismert és megszokott. Ezzel Várad püspöki széke ismét politikai érdemeknek lőn jutalma; s ki e székbe ült, első sorban királya érdekeinek szolgált.
Bálint püspök hü követője királyának mindenütt. Ott van vele Kassánál (1491. eleje) s küzd érette zászlóaljával a harczok-, s diplomatiai ügyességével a politikai alkuvások mezején. Ott van Budán (1491. vége), s midőn Ulászló a pozsonyi béke miatt lázongók lecsendesitésére szót emel, ő tolmácsolja a király szavait. Követi a királyt Erdélybe, innet Temesvárra, végre Ujlakra (ma Illok), s midőn ennek bevétele után Ulászló a várba bevonul, az ő s az egri püspök dandárai képezik a királyi seregek előcsapatát. (1494.)
Hüsége, szolgálatainak készsége és száma nem is maradnak a király figyelmén kivül, ki mig egyrészt magasztaló szavakkal emlékezik meg róla, másrészt jutalmáról s költségeinek megtéritéséről is gondoskodik.
A Rozgonyi nemzetség annyi századot látott nemes családfája már ekkor hervadóban volt s midőn a legutolsó sarjak egyikének, Istvánnak kihaltával, annak birtokai most a koronára viszszaszálltanak,* Ulászló azokból a pestmegyei Lőrinczi, Veresegyház {328.} és Szada birtokokat Farkas Bálint püspöknek saját személyére adományozá.*
Erdélybe utaztakor pedig megállapodott Váradon, megállitá itt Szent-László sirja s régi hivének, Várad püspökének odaadó ragaszkodása, és mig a nemzetünk kegyeletével övedzett sirnál a szent király emlékének áldozott, a püspöki palotában annak lakóját tüntette ki királyi látogatásával. E látogatás érdekét emeli egy más körülmény, mely akkori egyházi állapotainkra világosságot vet.
Vitéz János püspök a szent-jobbi s a várad-előhegyi monostorból egy uj egyházi testületet akart alakitani, terve azonban, mint láttuk, hajótörést szenvedett; mindkét monostor megmaradt továbbra is – commendatoraik alatt, és igy nincs benne semmi meglepő, hogy állapotuk nem javult, s közel negyven év mulva ugyanoly setét rajzot nyujt róluk maga a szemtanu király, mint egykor Vitéz János.*
Ezért történt, hogy Bálint püspök, mint a nevezett monostorok kegyura, mingyárt püspökségének első évében kezeibe vette Vitéz elejtett tervét s mig Szent-Jobbra pálosokat, a várad-előhegyi monostorba karthauziakat szándékozott behozni.* És midőn e szándékát illetőleg az {329.} egyház fejének, a pápának jóváhagyását megnyeré, a magyar egyház legfőbb kegyurához, az épen Váradon időző királyhoz fordult, ki az előhegyi monostor védszentjének ünnepe levén, kétségkivül felzarándokolt a kies fekvésü egyházba, és igy saját tapasztalata után s országa nagyjainak tanácsából szentesitette Bálint püspök terveit.*
Eszerént a közel félszázados kérdés megoldást nyert, de a kivitelben Bálint püspök sem vala szerencsésebb elődjénél, Vitéz Jánosnál. Mielőtt a karthauziakat Váradra hozhatta volna, a következő év tavaszán, 1495. ápril 28-án megszünt élni.* Földi maradványait utolsó kivánsága szerént a székesegyház Evang. Szent-János kápolnájában temették el.
Püspöki kormánya rövid tartama s történeti emlékeink nagy pusztulása mellett is tüntet fel oly tényeket, melyek még ma is fentartják emlékezetét.
Igy egyik, jeles alakban kelt oklevelével a belényesiek szőlőszabadalmait,* egy másikkal a már fentebb emlitett Oláh Mihály {330.} vajdát erősité meg Kocsuba-püspökségi falu birtokában;* egy harmadikkal pedig a biharmegyei Ilyefalvát adományozá Lukács kárándi vajdának.*
De mindennél érdekesebb és fontosabb végrendelete. Ebben mig egyrészt gondoskodik lelke üdvéről, másrészt nem feledkezik meg székesegyházáról s azon testületről sem, melynek kebeléből emelkedett a megye kormányára. A váradi székeskáptalannak hagyta Ulászló királyi adományát, a már emlitett három pestmegyei falut azon kérelemmel, hogy a kápolnában, hol teste nyugodni fog; mondasson érette a káptalan naponként egy szent misét; továbbá a székeskáptalannak hagyta bámulatos mivü, ezüst ereklyetartó tábláját és könyvtárát, mely 203 kötetből állt.*
A három adomány közől ama korban kétségkivül a falvak értek legkevesebbet;* ellenben az ereklyetartó, mint ritka egyházi s nemzeti müremek, s a könyvtár, köteteinek mai fogalmak szerént, szerény száma mellett is kincseket érne napjainkban is.
Ekkor még az uj találmányu sajtó termékei nem igen valának {331.} elterjedve, sőt egyáltalán nem akartak kelni, minélfogva bizvást hihetjük, hogy Bálint püspök könyvtára tulnyomólag kéziratokból állt, s az ily könyvtárak becse nem a codexek nagy számában, hanem az egyes darabok magas értékében állt.*
Eszerént Bálint püspök hagyatéka ugy anyagi, mint müvészeti s közmüvélődési szempontból egyaránt tekintélyes vala.
Ha püspöki kormánya hosszabbra terjed, kétségkivül még előnyösebben végződik az egyházmegyére nézve. Ennek zálogaiul szolgálnak mind érintett tettei, mind életének viszonyai. Kitünő mértékben birta királya kegyét,* s bizalmával dicsekedhetett az egyház fejének is, ki annyira meg vala győződve országos befolyásáról, hogy Váradi Péter kalocsai érseket Bálint püspök védelmébe ajánlá.* Baráti kötelék főzte az ország egyik leghatalmasabb férfiához, Bakócs Tamás egri püspök s főkorlátnokhoz, kit Egerben meg is látogatott s kinek magas várlaka ez alkalommal ünnepet ült, melyen megjelentek az egri tanulók is Várad főpapjának üdvözlésére.*
A váradi káptalan elvesztett főpásztora feletti fájdalmát azzal fejezte ki, hogy sirja felett a székesegyházban veres márványból állitott emléket nevének.
ÖTÖDIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG ÖTÖDIK SZÁZADA. (1490–1566) | TARTALOM | KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS (II). 1495–1501. |