| FARKAS BÁLINT. 1490–1495. | TARTALOM | SZATMÁRI GYÖRGY (I). 1501–1505. |
{332.} KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS (II).
1495–1501.
FEJÉRVÁRI PRÉPOSTSÁGA. – HAZAFISÁGA S MÜVÉSZET ÉS TUDOMÁNYSZERETETE. – KÜLÖNFÉLE KÖVETSÉGE S ORSZÁGOS HIVATALA. – JAVADALMAI, VÉGRE PÜSPÖKSÉGE. – VÁRADI MUNKÁSSÁGA. – SZENTLÁSZLÓ SIRJÁNAK KÁPTALANA. – A PÜSPÖKSÉG BÁNYÁI S THURZÓ JÁNOS. – DOMOKOS PÜSPÖK TÁVOZÁSA.
Már a Mátyás király korabeli történeti emlékekben gyakorta felmerül Domokos székesfejévári prépost, ki mint, ama kor nagy alakjainak tanitványa, majd társa, élénk részt vesz nemzetünk mind politikai, mind közmüvelődési törekvéseiben. Különösen a diplomatia terén tünék ki, hol eszélyessége, nemkülönben szerencsés külseje s megnyerő modora mintegy előkésziték a sikert számára,* minélfogva Ulászló épen ugy, mint már Mátyás király több izben küldék követül a legbonyolultabb ügyekben is.
Farkas Bálint halálával Ulászló király apostoli joga e Domokos prépostot emelte Várad püspöki székébe.
Domokos nevével 1462-ben találkozunk először, de már ekkor meglett férfiu, a szepesi városok kiváltása végett küldött királyi biztosok egyike és székesfejérvári prépost, nem ugyan a királyaink {333.} koronázó- s temetőhelyéről nevezetes főegyházban, hanem egy másikban, mely Szent-Miklós tiszteletére a külvárosban állt.*
Szülőfölde mindenesetre a Dunántul, valószinüleg azon Kálmán-Cseh, (ma Kálmáncsa Somogymegyében) melytől nemzetsége mint talán birtokától nevét vette.*
De Domokos prépostnak tulajdonképeni hazája már Székesfejérvár, hol életének legjavát, közel négy évtizedet tölt, hova legközelebbi rokonát Jánost, testvérének fiát is áttelepiti, házat vevén számára, és ahol, ugylátszik sirját is keresi, mert a székesegyház éjszaki oldalán Szent-Anna tiszteletére kápolnát emeltetett s az ily kápolnák rendesen az alapitó temetőhelyéül épültek.*
Itt ez ős város falai között volt tanuja annyiszor nemzetünk országos örömeinek és gyászának. Itt látta a nagy Hunyady fiának {334.} fejébe kelni Szent-István koronáját, de itt látta ugyanannak koporsaját is, s a nemzet nagy halottja felett ő énekelte a gyászmisét.* Innet indult annyiszor néha nagyon is távoli követségeire; de ha vész fenyegette a várost, helyén maradt és hiven osztozott annak balszerencséjében.*
Az országos ügyek vagy zavarok csillapultával itt csüng lelke nemzetünk kegyeletes hagyományain s itt emel oltárt. a müvészeteknek s tudományoknak is.
A fejérvári székesegyház első királyi halottjának Szent-Imrének emléket állit;* préposti lakában pedig mint példányképe, vagy épen mestere: Vitéz János, összegyüjti korának legdiszesebb codexeit, melyeknek némelyikét épen annyi müvészettel, mint költséggel Olaszországban készitteti.*
{335.} Feltünő azonban, hogy sokoldalu képessége s lényeges szolgálatai mellett is*alig emelkedik egyházi pályáján. Rendkivüli költségeinek fedezéséről gondoskodnak ugyan a somogyvári, a szentmárton-hegyi, majd a szekszárdi apátságok reá ruházásával,* de közel másfél évtized telik belé, mig végre 1474. körül a fejérvári főegyház prépostságára előléphet.
Ez állomás kétségkivül egyike volt hazánkban a legtekintélyesebbeknek s ami a fényt, anyagi előnyöket illeti, méltó vetélytársa nem egy püspökségnek, de végre mégis csak prépostság vala. És {336.} Domokos prépost bár Ulászló kormánya alatt is egyik oszlopa volt az ország ügyének s időközben országos hivatalokat is visel, előbb a tengermellék kormányzója, majd királyi személynök, – mindemellett hosszu időn át nem jut előbbre, noha kortársai, sőt a Szent-Miklós prépostságában utódja Dóczi Orbán is egymásután püspökségre emelkednek mellette.
És e mellőztetése annál feltünőbb, mert ugy látszik, hogy nemcsak az állam, hanem a saját részére is tudta megnyerni a kedélyeket. Igy János váradi püspök, midőn bucsuzik s hiveinek, barátainak emlékeket osztogat, püspöki pecsétgyürüjét, eleggé jellemzőleg, Domokos prépostnak adá.*
Ez fejérvári prépostságának már negyedik évtizedét tölté, midőn megnyilt Budán az 1495-iki május 9-iki országgyülés. E gyülésre már nem ment fel Várad püspöke, Farkas Bálint; helyette, holt hire érkezett. Domokos prépost azonban, mint különben is királyi személynök megjelent, és mint rendesen, most sem maradt munka nélkül: királya meghagyásából uj adó-javaslaton dolgozott.*
Talán épen ez örömtelen munka juttatá eszébe a királynak s a rendeknek Domokos prépost fáradtságos érdemeit, és hosszas mellőztetését; a figyelem feléje fordult, s mielőtt a gyülés véget ért volna (junius közepe), Domokos prépost – aminek ő talán már reményéről is letett – váradi püspökké nevezteték.
Püspökünk már ekkor, életének alkonyán állt. De mintha érdemeinek méltánylása s az uj isteni kegyelem visszaadták volna ifjui erejét, korát meghaladó hévvel és kitartással látott ismét {337.} munkához. Viseli tovább is a királyi szemelynöki tisztet s mint ilyen vesz részt az 1496-iki budai, s az 1500-iki rákosi országgyüléseken. Az előbbeni alkalmával a gyülés határozatából ő az elnöke azon bizottságnak, mely a főkincstartó számadásainak megvizsgálására küldetett ki.*
Emellett uj öröksége, a váradi egyházmegye ügyei is megtalálják szivéhez s lelkének gondjaihoz az utat.
Római megerősittetése a jelzett 1495. év október 16-án kelt* és igy az évnek csak végével érkezhetett meg; de ő már előbb Váradon volt, tán épen Ulászló király hozta le őt magával, ki ez év augusztusának nagy részét Váradon s vidékén tölté.*
A király s az uj főpásztor megjelenése mozgásba hozott mindenkit. Testületek, városok, egyesek siettek tisztelkedni s egyuttal kérvényeiket beadni.
Alig van nap, hogy Domokos püspök egy-egy jeles alakban kelt oklevelet ki ne adna. Augusztus 31-én átirja s megerősiti Bálint püspök amaz emlitett levelét, melylyel Ilyefalvát eladományozá. Ennek gyürüpecsétje veres-fejér-zöld selyem zsinóron függ.* Szeptember 1-én a Kocsuba falvára vonatkozó adományt erősiti meg.* Szeptember 3-án Belényesre kerül a sor s ennek szőlőmüvelését igyekszik megvédeni a ser korlátlan behozatala ellen.* Ez oklevél {338.} pecsétjének zsinórja már kék-zöld selyem. Valószinü, hogy Belényes birái már ekkor előterjeszték egyházuk kiváltság-levelét is, melyet, mint láttuk, Scolari András püspök adott; de ennek megerősitését, minthogy főpásztori jog szükségelteték hozzá, Domokos püspök akkorra halasztá, ha római megerősitése elérkezik, s a következő február 17-én meg is erősité.* Ez utolsó levelét már mint „megerősitett” – a többieket mint „választott” váradi püspök, Biharmegye örökös főispánja és királyi személynök adja ki.*
De az első fogadtatás s utána az ünnepélyes beiktatás örömét és gondjait csakhamar még több gond s országos gyász váltotta fel.
Az 1497. év megnépesité a temetőket; a fekete halál ezrenként szedte áldozatait.*
Népünk, ha befogta halottjai szemeit, kezeit tördelve omlott az egyházak oltárai elé, s különösen a székesegyház amaz oltáros sirjához, melyben ama szent királya nyugovék, ki egykoron ellőtt nyilának hegyével egyszerü, de csodálatos gyógyerejü füvet talált nemzetünk halálos bajára.
{339.} Talán épen e setét napok forditák Domokos püspök figyelmét Szent-István hegyére, hol a prépostsági monostor, még mindig pusztán állt, mert a karthauziak Bálint püspöknek közbejött halála vagy más ismeretlen körülmény miatt oda még 1496. végével sem vonultak be.*
Ez időtájban fogott Domokos püspök az annyiszor felvett kérdés végleges megoldásához. És tán épen a kegyelet, mely Szent-László sirja iránt a püspök szemei előtt is oly meghatóan nyilatkozott, – szülte lelkében a gondolatot, hogy visszatér Vitéz, illetőleg V. László király első tervéhez, s a kérdéses monostorból csakugyan uj káptalant alapit Várad szent alapitója tiszteletére. A gondolatot tett, követé, melytől ezuttal az óhajtott siker sem maradt el.
Az uj káptalan megalakulásának körülményei még ismeretlenek, csak az bizonyos, hogy Domokos püspök alapitá azt, s hogy a következő czime volt: Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu egyházának társaskáptalana.*
E közben a század, mely a könyvnyomtatás feltalálásán s a classicai tudományok felélesztésén kivül Amerika felfedezésével lepte meg a világot, – végéhez közelite s a következő új századdal kegyelmi év várt a kereszténységre. A pápák e korban már minden fél században szoktak hirdetni jubileumot, VI. Sándor pápa is azt hirdete az 1500-ik évre s a vallási előnyökhöz ezuttal is hazafias czélokat csatolt, teljes bucsut engedvén nemcsak azoknak, {340.} kik a szent évben az örök városba zarándokolnak, hanem azoknak is; kik ajtatosságukat itthon végezik ugyan, de a római ut költségeinek negyedét a haza oltárára, a török elleni harczra ajánlják vagy pedig a harczban személyesen avagy fogadott helyettesök által vesznek részt.*
Ily alkalmakkor kiváló látogatásnak szoktak örvendeni hazánkban a szent királyok sirjainak egyházai; de legkivált Szent-László városa, Várad, hol magát Ulászló királyt is többször látjuk megfordulni ez időpont körül.*
A királyi s egyéb, vallási vagy kereskedelmi czélu látogatásoknak az az előnyük is vala Váradra nézve, hogy a világ folyásával összeköttetésben tarták a várost s nemcsak az országos, hanem a nagyvilági eseményekről is tájékoztaták.
Hazánkban ekkoron az imént felfedezett uj világ kincseinek hatása, de még inkább a Thurzók és Fuggerek szerencsés vállalkozásai következtében a bányamüvelés uj lendületet nyert, kivált miután a Thurzók felálliták az első rézhámort, mely által a réz ezüst tartalmát jobban kiválaszthaták s magát a rezet is nem, mint addig, nyers állapotban, hanem feldolgozva vihették a piaczokra.*
Váradon is megemlékeztek, hogy a püspökségnek voltak hajdan ezüst, réz s ólombányái, melyek Szent-László sirjára s a székesegyházra kincseket adának, s jutott belőlök a nemzeti müvészetnek s Isten szegényeinek is.
A XIV-ik század végével még e bányák müvelés alatt állottak; a Chartularium emliti a belényesi ezüstbányákból, továbbá az ólom s vasból, érczből befolyó jövedelmeket;* de a következő egész {341.} században már mit sem hallunk e bányákról. Meddő évek, országos zavarok, de legkivált szakemberek s munkás kezek hiánya miatt lassan-lassan elhanyagolva, végre feledve lőnek.*
Domokos püspök országosan elismert pénzügyi tehetség volt. Adók, kincstári számadások ügyeit bizták rá; 1479-ben Dóczi Orbán mellett őt emlegette a közvélemény, mint az ország leendő főkincstartóját.*
Ily tehetség, kivált a fentebb érintett viszonyok között nem maradhatott közömbös birtokainak föld alá rejtett kincsei iránt, melyekhez egyházi s hazai érdekek is füződtek.*
Igy történt, hogy érintkezésbe lépett a bányászat s pénzmüveletek terén kiváló tekintélylyel, Thurzó Jánossal, ki már ekkor haszonbérbe birta a beszterczebányai királyi bányákat; s felajánlotta nekie a püspökség bányáinak müvelését.
A szerződés köztök 1501. tavaszán Budán Geréb Péter nádor előtt jött létre s ugy látszik, hosszu időre. A püspök Thurzónak a különben vadon vidéken szabad kezet engedett s védelmet biztositott; viszont egyháza részére kiköté, hogy, ha majd Thurzónak a {342.} bányákból haszna lesz: a réznek s ólomnak tizenhatodát, az ezüstnek pedig tizedét tartozzék beszolgáltatni.*
És ez Domokosnak, mint váradi püspöknek utolsó ismeretes tette. Ulászló király még ez évben áthelyezé őt az erdélyi püspökségre.*
Mi birhatta rá a már sirja szélén álló agg férfiut, hogy még messzebb távozzék a haza szivétől s elfogadjon oly állomást, mely eddigi helyzeténél nem vala előnyösebb? az nincs feljegyezve.
Lehet, hogy a váradi püspökség bányái oly gazdag eredményt mutattak fel, hogy a Thurzók előnyösebbnek látták, ha ama bányáknak nem csupán egyszerü bérlői lesznek. Családjoknak két tagja is az egyházi pályán volt e korban s mindkettő egymásután csakugyan váradi püspök lett.
Domokos püspök rokonai közől ketten maradtak Váradon Kálmánchehy Mihály és Kálmánchehy László, amaz a Domokos püspök alapitotta uj – ez a székeskáptalan kanonokja, később prépostja. Helyetteseinek egyike, Váradi Mihály, ugy látszik, testvére vagy rokona volt Péter kalocsai érseknek s összetartó kapcsa az érsek s Domokos püspök közötti barátságnak, de aki még Domokos távozása előtt elhunyt. Utódja a helynökségben Kornis Benedek, ki az uj káptalannak első prépostja lőn, de püspökének távozása után, bár más irányban, szintén elhagyta Váradot.
A mellékelt rajz Domokos püspök czimeres pecsétgyürüjét tünteti fel. A két részre osztott paizs felső mezejében jobbra tekintő, {343.} ágaskodó oroszlán, az alsóban hat águ csillag, a paizs felett püspöksüveg két oldalt lebegő szalagjaival.*
| FARKAS BÁLINT. 1490–1495. | TARTALOM | SZATMÁRI GYÖRGY (I). 1501–1505. |