| KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS (II). 1495–1501. | TARTALOM | THURZÓ ZSIGMOND (1). 1506-1512. |
CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSEI. – SZÜLETÉSE HELYE. – KIRÁLYI TITKÁR S Ó-BUDAI PRÉPOST, MAJD VESZPRÉMI PÜSPÖK. – ULÁSZLÓ KIRÁLY NAGYBEFOLYÁSÚ KORLÁTNOKA. – INTÉZKEDÉSEI VÁRAD PÜSPÖKI SZÉKÉN, NEVEZETESEN AZ OLÁH PAPSÁG IRÁNYÁBAN. – ÁLDOZÁRRÁ SZENTELIK, DE ELSŐ MISÉJÉT MÁR MINT PÉCSI PÜSPÖK TARTJA.
A Thurzók s Fuggerek, kik e korban gazdagságuk hatalmával nagy befolyásra s tekintélyre tettek szert, rokonságban álltanak egy harmadik családdal, mely szintén az ipar terén gyüjtötte vagyonát, melylyel magának nevet s gyermekeinek jövőt teremte.
E család Szatmári név alatt ismeretes történelmünkben; a XV-ik század második felében Kassán kereskedést, űz s kétségkivül ennek tagjai valának azon Szatmári testvérek, kiknek beszterczebányai gazdag rézbányáit a gazdag Thurzók 1493-ban megvásárolták.*
E Szatmári család egyik, minket közelebbről érdeklő tagja, {345.} György szintén Kassán született,* de atyáinak kereskedelmi üzlete helyett inkább vonzódott a tudományok s a müvészetek csarnokai felé. Talán épen a kassai dóm, melynek megragadó műremekein, mint ifju, annyiszor merenghetett, – kelte szivében ismeretlen vágyakat s adott szellemének nemesebb irányt.*
Magasabb kiképeztetését, lehet, hogy itthon nyeré; a pozsonyi egyetem megnyitása (1477.) Szatmárinak épen ifju korába esék, s ami uj, vonz; de családjának anyagi helyzete megnyithatá előtte a külföld tanintézeteit is.
Pályáját azonban, mely később hazánk legmagasabb egyházi méltóságára vezette fel őt, nem az egyházi, hanem mint az akkoron szokás vala, a politikai téren kezdte, nevezetesen a királyi irodában, hova képességein kivül családi összeköttetései is utat egyengettek számára. Itt találjuk őt a XV-ik század utolsó tizedében rokonával, Thurzó Zsigmonddal együtt, mint, királyi titkárokat s a magyar püspöki kar jelöltjeit, kik, mint még látni fogjuk, az irodai élet egyhanguságát tudományos foglalkozással, nevezetesen a classica literatura ápolásával igyekeztek változatosabbá tenni.
E korban a tudományos foglalkozás annyira a papság köréhez {346.} tartozott, hogy a tollnak férfiát már mintegy papnak tekintették, s érdemeit, világi ember létére is, egyházi javadalommal jutalmazák. Igy történt, hogy Szatmári, kit szellemi munkásságán kivül legfeljebb még szive hajlama főzött az egyházhoz, de semmiféle papi rend, – több évi szolgálataiért, melyeket a királyi irodában tölte, egyházi javadalmat nyert.* E javadalom, ugy látszik az ó-budai prépostság vala.*
Életének e szakában történt, hogy atyja; szintén György, ki érdemeivel családját még Mátyás király alatt az ország nemeseinek sorába emelte, – 1498-ban elhalt,* és ő még ugyanazon évben, vagy a jövőnek elején veszprémi püspök lett.*
Tekintélye az országban, s befolyása a királyra már ekkor oly határozott és ismeretes vala, hogy midőn a hatalmas, királytevő nádor, Zapolyai István végrendeletet tőn, (1499.) fiainak egyik gyámjaul mindjárt az ország primása után Szatmári György választott {347.} püspököt s a királynak már akkor korlátnokát kérte fel.* Rendkivüli befolyását az egykoruak nemis tudták egyébnek tulajdonitani, mint hogy megbűvölé a királyt,* pedig hatalmának, mely később az oly nemes gondolkozásu Anna királynét is varázskörébe voná, nagyon természetes alapjai valának: saját ereje s Ulászló erélytelensége.*
A király, kivált miután Szatmári a pápával, Velenczével s Francziaországgal kötött szövetséget is létre segitette, szinte elégtelennek érezte magát korlátnoka érdemeinek megjutalmazására, s a pápánál keresett számára kitüntetést.*
Eközben Kalocsának ősz érseke, Váradi Péter befejezte sokat hányatott életét. Ulászló, kétségkivül Szatmári előterjesztésére, nem mellőzte el a kalocsai érsekség betöltésénél oly érdemes és magas származásu hivét, mint Erdély püspöke, Geréb László; de midőn ennek helyébe Domokos váradi püspök lépett, Váradot még 1501. folyamában Szatmári nyerte el.* Római megerősitését 1502. február 14-én irták alá.*
{348.} Szatmári Györgynek Váradra jövetelekor először történt, hogy az uj püspököt a nép s a papság sorainak élén négy káptalan üdvözölte: az ős székeskáptalan, továbbá a Csanád prépost alapitotta Kis-káptalan, és Keresztelő-Szent-János – végre a legujabban alakitott Szent-László király társaskáptalana.
Várad mindenesetre megtisztelve érezé magát, hogy püspöki székét oly magas állásu férfiu foglalja el, mint Szatmári, a király főkorlátnoka, ennélfogva az uj püspök fogadtatása épen ugy, mint beiktatása kétségkivül a legünnepélyesebb vala; de inkább fényes, mint lelkesült, mert tulajdonképen nem egy főpapnak, hanem inkább egy főurnak beiktatása vala az a püspöki birtokokba s Biharmegye örökös főispáni székébe.
Az uj püspök rálépett az Árpádok, az Anjouk, a nagy ősök nyomdokaira, oda járult Szent-László sirjához, de nem lépett Isten oltárához, hogy ott törjön a hiveknek Szent-István hitének kenyeréből; nem lépett fel a szószékre, hogy onnat áldja meg Szent-László városát.
Szatmári még ekkor nem volt felszentelt püspök, de még csak egyszerü áldozár sem. Azelőtt is voltak Váradon, mint mindenütt, ily püspökök, de biztosan Szatmáriról mutatható ki először.
A beiktatás után, mely 1502. első felében történhetett, az egyházmegye kormányát ismét helyettes püspök vette át, Szatmári pedig visszatért a királyi udvarba, hol országos ügyek s különösen Ulászló házasságának kérdése sürgősen igényelték jelenlétét. Munkássága, mely a király fejéről minden gondot levett, egyre becsesebbnek tünteté fel őt Ulászló szemeiben, aki midőn a következő évben (1503. jul. 23.) atyai örömeknek lőn részese, azzal is igyekezett hü korlátnokát kitüntetni, hogy a királyleány egyik keresztatyjául Szatmárit választá.*
A keresztelés után, mely augusztus 15-én a budai Nagy-Boldogasszony egyházában történt, a királyi család egy időre, ugy látszik, visszavonult s az udvari méltóságok birtokaikra távozónak. {349.} Ez időben legalább Szatmári György püspököt Váradon látjuk, hol az őszi hónapokat tölti, miközben püspöki birtokainak ügyeivel foglalkozik.
Szeptemberben a belényes-vidéki oláh papok küldöttségét fogadta, melynek élén Dán, segesfalvi áldozár s főesperes felmutatta Várad régi püspökeinek leveleit, melyekkel őket a püspökség papjainak s tisztjeinek hatósága alól egyaránt kivevék, s kérte Szatmárit, hogy e szabadalmukat erősitené meg.
Szatmári, kikötve azon egy feltételt, hogy a főesperes itéletétől ő hozzá, a püspökhöz történjék a feljebbvitel, teljesité kérelmöket s erről ugyanazon hó 21-én ünnepélyes levelet is ada.*
De nem maradtak el Belényes városa körültekintő, érdemes birái sem, kik most azon panaszkodának, hogy polgártársaikat, {350.} ha a szomszéd Széplakra, szintén püspöki városba mennek vásárra, minden tekintet nélkül megvámolják, noha ős időktől azon szabadalmok van, hogy csak egy félforintnál magasabb értékü árutól fizessenek vámot s attól is csak félannyit, mint mások.
Szatmárit, az országos, sokszor európai fontosságu kérdésekhez szokott férfiut, ugy látszik, érdekelték e kicsinyes ügyek-bajok; nemcsak helyt adott az eléadott panasznak, hanem hogy Belényes városa ezentul amire hivatkozik, azt oklevelileg is igazolhassa, függőpecsétes levelet adott a városnak, a melylyel ama veszélyeztetett jogot megerősité s kiterjeszté Belényesnek s a kerületbeli falvaknak ugy magyar, mint oláh lakosaira.*
Mig a püspöki ős palotában igy tölté idejét, mintha nagy elődeinek árnyai illették volna meg lelkét, azon gondolattal {351.} kezdett foglalkozni, hogy végleg az egyházi pályára lép s felszentelteti magát.
A dolognak azonban volt egy nehéz oldala. A római szentszék őt már veszprémi püspökségében is csak azon feltét alatt erősité meg, hogy szenteltesse fel magát, s váradi megerősitését kétségkivül azon hitben adta ki, hogy Szatmári ama feltétnek már eleget tőn. A körülmények segitségére jöttek Szatmárinak.
A nagyratörő II. Gyula pápa szövetségeseket keresett Velencze ellen s ezek egyikét Magyarországban vélte feltalálhatni. A pápa ez ügyben két izben is intézett levelet Szatmárihoz, elismerő szavaival épen ugy, mint a kegyelméről való biztositással igyekezvén megnyerni őt.* Szatmári e levelek kapcsán közölte felszenteltetésének ügyét s az egyházi rendek felvétele iránti óhaját a pápával. Az egyház feje atyai gyengédséggel sietett a jelentkező elé: nemcsak felszenteltetését megengedte.* hanem, hogy első szent miséjét annál örvendetesebbé legye, felhatalmazá őt, hogy mindazokat, kik első miséjén jelen lesznek, teljes bucsuban részesithesse.* Ezzel {352.} Szatmári felszenteltetésének minden egyházi akadálya el vala háritva; mindamellett amit eddig önkényt halogatott, azt most a körülmények miatt volt kénytelen elhalasztani.
Az 1505. év hazánk állami ügyeinek vezetőit s ezek között első sorban Szatmárit, a Zapolyai-párt határozott ellenfelét, nagyon igénybe vette.
Mingyárt a tavasz kezdetén országgyülés volt Pesten, erre következett Ulászló aggasztó betegsége, annál aggasztóbb, minthogy a királynak fiörököse még nem vala. E körülmény tettre szólitá mind Miksa császárt, hogy a magyar koronára vonatkozó jogigényeit biztositsa, mind itthon a nemzeti pártot, mely az októberi rákosi gyülés ismeretes végzésével felelt minden idegen trónkövetelő igényeire.*
Szatmári sokkal élesebb látással birt, hogysem ne tudta volna, miféle zivatar magva rejlik ama végzésben. És áttétette magát az épen üresedésben volt pécsi püspökségre. Zapolyai müködésének központja csakugyan Várad lőn, csakhogy kissé később, mert váratlanul közbe jött II. Lajos születése.
Szatmári György első miséje a következü ujév (1506) első napjára vala kitüzve,* de azt már nem mint váradi püspök végezte. 1505. október 20-án tisztjének, Párthási Imrének házát Várad-Olasziban minden teher alól felszabaditja,* tehát a rákosi gyülés után még váradi püspök volt, de csak rövid ideig, mert a következő deczember 19-én már Rómában is kiadák pécsi püspökségére a megerősitést.* {353.} Titkára volt, csakhogy inkább korlátnoki, mint püspöki titkára Brodarich István, a későbbi hirneves váczi püspök és iró, ki kétségkivül Szatmári megbizásából az olasz Aldus Manutiussal Janus Pannonius munkáinak kiadása iránt alkudozék.*
| KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS (II). 1495–1501. | TARTALOM | THURZÓ ZSIGMOND (1). 1506-1512. |