| THURZÓ ZSIGMOND (1). 1506-1512. | TARTALOM | CZIBAK IMRE és MACZEDÓNIAY LÁSZLÓ. 1526-1536. |
{367.} PERÉNYI FERENCZ (I).
1514–1526.
TELEGDY ISTVÁN A KERESZTESHADAT ELLENZI. – DÓSA HADAI VÁRADON. – PERÉNYI FERENCZ VÁRADI PÜSPÖKSÉGE, NEVELTETÉSE, TUDOMÁNYSZOMJA. – MISEKÖNYVE, MELY IZLÉSE S BŐKEZÜSÉGÉRŐL TANÚSKODIK. – AZ ORSZÁG VALLÁSI S ÁLLAMI BÉKÉJE VESZÉLYBEN. – ÓVINTÉZKEDÉSEK. – VÁRADI ZSINAT. – PÉNZSEGÉLY S FELKELÉS. – A MOHÁCSI CSATA.
A Thurzó halálára következő 1513. év első felében Martonosi Pőstyény Gergely ugy szerepel, mint a váradi püspökség jövedelmeinek administratora.*
Eszerént ismétlődtek a Stoltz Miklós püspök korabeli állapotok; Várad nem nyert azonnal főpásztort s Pöstyény a püspökségnek nemcsak anyagi ügyeiben intézkedett, hanem valószinüleg, mint egykor Egerváry László, Biharmegyét is kormányozá. Ily szerepre Pöstyény különben rá termett vala, mint aki már az 1505-iki viharos rákosi országgyülésen Csongrádmegye követe s később János király országbirája volt.*
De más tekintetben is vonható párhuzam a két kor között. 1514. épen ugy, mint 1474. vérrel és tüzzel van bejegyezve a Tiszavidék s nevezetesen Várad történetébe.
Biharmegyének szülötte, az ország kincstartója, Telegdy István {368.} volt az egyedüli, ki Budán, a királyi tanácsban ellenezte a kereszteshad kihirdetését. „Hiszem – mondá – hogy sok ember fog összegyülni, de kik? koldusok, csavargók, földönfutók, kik csak azért tüzik majd vállaikra a kereszt jelét, hogy uj gazságokat követhessenek el. Lesznek közöttök földmivelők, parasztok is, de csak olyanok, kik munkakerülők, vagy uraikon akarnak boszut állani. Hiszitek-e, hogy ily sereg engedelmeskedni fog nektek, vagy bárkinek, s hogy nem fog ellenünk s véreink vesztére szövetkezni? Ne hirdessünk kereszteshadat, hanem inkább hirdessük ki azt, hogy a bucsu áldásaiban részesülnek azok, kik aranyat, ezüstöt, pénzt ajánlanak zsoldosok gyüjtésére.”
A szónok vallásosságához nem férhetett gyanu. Imént fejeze be csak ősi birtokán, Mező-Telegden a szép csucsives egyházat, mely épittetése évszámát, 1507. ma is viseli. Szemébe mert nézni a halálnak: ugyanazon egyházban elkészitteté kőkoporsaját is. Mégsem hallgattak szavára.
Husvét vasárnapján (ápril 16.) kihirdeték a kereszteshadat, pünkösdkor már Dósa György Gyulánál, Lőrinci pap pedig Várad alatt állt pórhadával.
Telegdy jóslata rettenetesen teljesült.
Előbb Keresszeget dulták fel, a Csáky-ak fészkét, majd Székelyhidat, hol négy Zólyomy testvért gyilkoltak le családostul.* Telegd sorsáról nincs tudósitásunk, de birtokosa, a tiszta jellemü, mély belátásu Telegdy István szintén áldozatul esett, mint előre érezé.
Majd Váradot is elérte a vész.
Pöstyény Gergely a pórhadak közeledtével a püspökségi s megyei zászlóaljak élén eléje sietett azoknak, de visszanyomatott s a vár falai közt kénytelenült keresni menedéket. – Erre Váradon {369.} mindaz, mi a váron kivül esett, lángbaborult s a felkelők zsákmánya lőn.
Pőstyény be volt keritve. Lőrincz pap seregének egy része a vár vivásához fogott, más része a vidékre távozék, s hogy mit müvelt ott? a lángbaborult ég hirdette éjjelenként a várbelieknek. Pőstyény kirohanást is próbált az ostromlókra, de sikertelenül; egy elesett helyett tiz, száz felkelő támadt reá.
Szerencsére Zapolyai János, erdélyi vajda még idején értesült Várad sorsáról, kétségkivül Pöstyény értesité, s mig maga a vajda Temesvár alá sietett, Várad segedelmére Fogaras kapitányát, Tomori Pált küldé.
Tomori közeledtére Lőrincz pap, hogy két tüz közé ne szoruljon, Várad alól Bihar mellé, valószinüleg az ottani földvárba vette magát seregével; de Tomori, most már a váradiakkal is megerősödve, rájok ment és szétszórta őket.*
A kereszteshad végsorsa ismeretes.
Midőn Perényi Ferencz, a félig még gyermek püspök, kit Ulászló Thurzó utódjává kinevezett, Váradra jött, székhelyét feldulva s vára kapuján a felnégyelt népvezér tagjait látta kifüggesztve.*
Hazánk zászlósurai közt a Perényi nemzetség számos tagjával találkozunk. Imre az 1504-iki országgyülésen nádor lett, az Ulászló s Miksa császár közt létrejött szerződés elismeréseért pedig a római szent birodalmi herczeg czimét nyerte el. De fényes állásával nem álltak arányban birtokviszonyai; feleségül vette tehát {370.} a nádorságban elődjének, Geréb Péternek gazdag özvegyét, Kanizsay Dórát, egyik fiát pedig, a még alig nyolcz éves Ferenczet 1508-ban erdélyi, majd váradi püspökké neveztette ki.*
Perényi Ferencz mint „választott” váradi püspök 1514. nov. 19-én fordul elő első izben,* s a következő év tavaszán X. Leo pápa nem minden nehézség nélkül ugyan, de mégis kiadatta számára a megerősitést.*
Ezentul közel tiz éven át alig hallunk róla valamit; helyette Homorogi Miklós prépost, kit, ugy látszik, Erdélyből hozott magával, kormányozta az egyházmegyét, mint vicarius; maga az ifju püspök tanulmányait folytatá.
Tanitóit nem ismerjük, de későbbi tudományos iránya s irodalmi összeköttetései a humanisták nevelő kezeire vallanak. Ezekkel levelez, ezek keresik fel őt Váradon akkor is, midőn már neveltetése véget ért.
Törekvésével épen ugy, mint előmenetelével a legszebb reményeket ébreszté maga iránt. A birtokában levő könyvek tudományszomjas lelkének sohasem elegendők; örökösen keres, vásárol, kölcsönöz könyveket. Diodorus Siculus, Seneca, Synesius, Erasmus müveit egymásután küldik számára, végre ami után már rég sóvárgott, birtokába jut Virgilius müveinek is.
Perényi el van ragadtatva. Tizennyolcz éves korának egész rajongásával csügg a költészeten; szemei előtt Pécs egykori ifju püspökének, Janus Pannoniusnak koszorui lebegnek; leveleinek mindegyike egy-egy szép költői mü s csak külalakján mulik, hogy nem valóságos költemény.
Leveleit egyebek között az olasz Calcagninihoz, Esztei Hippolit, {371.} egri püspök udvari emberéhez intézte leggyakrabban s legszivesebben, ki előtt nemcsak szelleme kincseit ragyogtatá, hanem szivét is bizalommal tárta fel.*
Viszont Calcagnini büszke tanitványára, atyai indulattal viseltetik iránta, gondoskodik olvasmányairól, dicséri, magasztalja, hogy lelkesitse s Perényi nevét máris a halhatatlansággal hozza kapcsolatba.*
E levelek azonban bármennyi örömet szereztek is Calcagnininak s megkönnyebbülést Perényi ifju szivének, csak kis hija mult; hogy egy alkalommal komoly jelenetnek nem lettek okozói.
Perényi, a nádor Egerben időzött, és épen Calcagnininál, midőn ennek Perényitől, a püspöktől levele érkezék. A nádor látván fia kezeirását, magához vette azt, felbontá és olvasásába mélyedt. Calcagnini megdöbbent, mert a fiatal püspöknek titka volt, melyet majd minden levelében felhozott s mely Egernek szintén ifju herczeg-püspöke előtt sem vala már ismeretlen, de az apával nem merték közleni. Szerencsére a levélben nem volt semmi leplezetlen szó és igy a rettegett vihar elvonult, de Calcagnini sietett ifju barátját tudósitani, hogy jövőre még óvatosabb legyen. Az ifju Perényi kötelékeitől (püspökségétől) szabadulni vágyott s Olaszországba kivánkozék.*
E közben (1519. február 5.) Perényi atyja, a nádor elhalt,* {372.} s az ifju püspök most már távozhatott volna Olaszországba vagy bárhova; de az egymásra következő évek érlelő ereje, a politikai, majd meg vallási zavarok itthon maraszták. Különben is közeledett életének azon korához, melyben már csak elhatározásától függött, hogy ne csupán hive, hanem egyszersmind hü szolgája is legyen az egyháznak, melynek ő eddig csak fényes nevét adá, de amely őt, mondhatni bölcsejétől, méltóságai s javaival halmozta el.
S tán épen életének e korszakával függ össze egy felette érdekes mise-könyv; mely egykor az övé vala, annyi balszerencse után épen maradt ránk, és hirdeti ma is Perényi izlését és bőkezüségét.
E könyv mintegy átmenetet képez a közép- és ujkor között, már nyomtatvány, de mint a régi irott codexek, hártyára van nyomva. Gyönyörü diszkiadás, gazdagon aranyozva és igen szépen festett kezdőbetükkel, czimlapjának alján pedig a Perényi nemzetség ismeretes czimerével.* A körülményeknél fogva nem jogosulatlan a feltevés, hogy Perényi e diszes könyvet épen első miséje alkalmára szerezte.*
Nem kevésbbé becses párja lehetne e könyvnek Perényi leveleinek gyüjteménye, de neki nem akadt, mint egykor Vitéz Jánosnak, {373.} Ivanics Pálja, ki leveleit összeszedve, megőrizte volna az enyészettől.*
Mindössze egy levele ismeretes, mely a már emlitett püspöki malomra vonatkozik, melyet Thurzó Zsigmond adományozott volt a várad-velenczei apáczáknak. Perényi ez adományt levelével megerősiti s egyszersmind szabályozza a szedendő vámot, aképen intézkedvén, hogy egy őrléstől ne fizessenek többet, mint egy denárt vagy egy kenyeret.* Levelét mint váradi püspök s Biharmegye örökös főispánja adta ki. Emellett maga is ajándékozott egy fél malmot az apáczáknak, mely Bihar határán állt s másik felét Nyilas Benedek birta.*
Különben Perényi amily lelkes volt, mint ifju, tanulmányainak folytatásában, oly buzgó munkása lőn hazánk közügyeinek mind egyházi, mint politikai téren.
Luther ismeretes wittenbergi fellépése (1517. okt. 31.) már megtörtént s annak hatása nálunk is mutatkozott, nem ugyan Váradon és vidékén, hanem leginkább Budán a főiskola s a királyi udvar német elemei közt, továbbá a szepességi s erdélyi szászok földjén.
Főpapjaink felismerék a veszély nagyságát, mely maroknyi, {374.} de addiglan vallásilag egységes nemzetünket megoszlással fenyegette s befolyásukkal oda hatának, hogy az 1523. és 1525-diki országgyülések megalkoták szigoru, bár nem uj végzéseiket a hitujitók ellen. Egyházmegyéjökben külön óvszerekről is gondoskodtanak.
Ezek legsikeresebbjeiül igérkezének az egyházmegyei zsinatok, melyek a hivek, de legkivált az egyháziak vallás-erkölcsös életének emeléséről s ismereteik gyarapitásáról szoktak intézkedni.
Perényi püspök szintén az egyház ez ős fegyveréhez nyult s 1524. julius 24-ére összegyüjtvén Váradon megyéje papságát: apátokat, prépostokat, szerzetesrendi főnököket, kanonokokat, espereseket, plébánosokat, velök egyházmegyei zsinatot tarta.
Ily zsinatok egyházi törvényeink szerint gyakoriak valának, mindemellett az 1524-ikin kivül az egész középkorból csak még egy váradi zsinatot ismerünk, a már emlitett 1134-dikit; de mig erről alig tudunk többet puszta emlékénél, amannak végzései egész terjedelmökben reánk maradtak.* Hogy a minden tekintetben üdvös végzéseknek nem lőn ohajtott sikerök, a körülményeken mult, melyeknek mostoha hatalma hazánkat rettentő válság elé ragadta. E körülmények: „a külső ellenség fegyvere és a belső romlás mérge.”
Kivált mióta II. Szolimán török császár lépett roppant birodalma trónjára, a hazánkat fenyegető vész egyre közelebb jött. Szolimán ismételte elődei ajánlatát: békével, szövetséggel kinált, ha seregeit átbocsátjuk Magyarországon Bécs meghóditására. De nemzetünk, mintegy érezve, hogy ereje s jövőjének záloga épen abban rejlik, ha hü leend gondviselésszerü küldetéséhez: hü maradt hagyományos politikájához, s inkább választá a kardot, hogy védje tovább is a kereszténység, a polgárosodás ügyét. De a külhatalmak segedelmét kérte s kérhette jogosan.
{375.} A laterani zsinat 1517. marczius 16-iki végzésével három évre a keresztény világ egyházi jövedelmeinek tizedét ajánlotta fel; X. Leo pápa pedig ugyane czélra 1519-ben a hazai alsó papság egy évi jövedelmének tizedét rendelte beszedetni, kikötvén még akkor, hogy az egyházak szerelvényeit, mint kelyhek, könyvek, drága ruhák elzálogositani, vagy eladni nem szabad.*
Itthon is igyekeztek gondoskodni a védelemről. Az 1523-iki országgyülés egyebek közt végezé, hogy a főpapok ne csak a tizedeik után járó zászlóaljakat állitsák ki, hanem, mint a világi zászlósurak, jobbágyaikat is a megszabott arányban fegyverezzék fel; a nem zászlós, de birtokos papság pedig (apátok, prépostok, káptalanbeliek, némely plebánosok stb.) tiz jobbágy után egy gyalog fegyverest s ezenfelül személyökért egy-egy lovast állitsanak.
Midőn pedig a veszély még fenyegetőbb lett s a hadviselés legfőbb kelléke, a pénz sehogysem volt máskép előteremthető: a pápa engedelmével hozzá nyultak az egyházak kincseihez is.
1526. május 1-én II. Lajos még tanácskozott a főpapokkal ama kincsek feláldozásának módozatairól, s a jövő hó 26-án már elindultak Váradra a király tanácsosai: Csáky Mihály és Serédy Gáspár váczi őrkanonok, hogy a székes-, és a többi egyházak arany, ezüstedényeinek felét átvegyék.*
A királyi rendelet kezeskedett arról, hogy az átveendő pénzt s a kincsek becsárát az ország megtériti,* anyagi veszteségtől tehát {376.} nem volt mit tartani; mindamellett a káptalan vonakodott megválni a gondjaira bizott s mübecsén kivül annyi kegyeletes emlék által megszentelt tárgyak kiadásától.*
Valóban a rendelet teljesitése lelkiismeretben járó dolog volt, foganatositása sok nehézséggel járt, visszaélésekre nyujtott alkalmat s már későn érkezett arra, hogy a kincstár zavart állapotán segitsen.*
Az emlitett követséggel egy időben vagy még pár nappal előbb megjelent Váradon a királynak egy másik követe is: Szegedi Gergely deák, hogy Perényi mint püspök és főispán az egyházi s megyei zászlóaljakkal Sarlós-Boldogasszony napján (julius 2.) Tolnán legyen.*
Perényi háromezer fegyveressel jelent meg.*
Azokhoz tartozott, kik a mohácsi hadi tanácsban az ütközet elhalasztását javallák. S midőn annak elfogadása kimondva lőn, félig tréfásan jegyezte meg, de szavai jóslatszerüleg hangzottak, hogy Brodarichot, kit, a szent atya s a bibornokok már ugy is ismernek, küldje Rómába a király, hogy huszezer magyar vértanu {377.} szentté avatását kérelmezze, mert a csata napján annyian fognak meghalni Krisztus hitéért.*
Az ellenség elvonulta után Perényi Imréné, Kanizsay Dóra jelent meg a csatamezőn négyszáz munkás kiséretében. Mig ezek az elesettek ezreinek sirokat ástak, Perényiné sorba járta a holtakat fiát kereste, Váradnak szintén elvérzett ifju püspökét.*
Egykoru irók összhangzólag magasztalják tragikus sorsu püspökünk kiváló tehetségét épen ugy, mint müveltségét s tudományosságát. A velenczei követ jelentése szerént Perényi Ferencz 1526-ban 27–8 éves, kicsiny, de szép termetü s arczu férfi volt.* A mellékelt hasonmás kezeirását tünteti fel.*
(Franciscus Episcopus Waradiensis propria manu.)
| THURZÓ ZSIGMOND (1). 1506-1512. | TARTALOM | CZIBAK IMRE és MACZEDÓNIAY LÁSZLÓ. 1526-1536. |