| Előszó | TARTALOM | Hetedik könyv. Társaskáptalanok. |
HATODIK KÖNYV.
A SZÉKESEGYHÁZ KÁPTALANA.
FEJEZETEK
{3.} A káptalan.*
Prépost. – Olvasó-, éneklő-, őr-kanonokok. – Főesperesek. – Dékán. – Kötelmeik s jogaik. – A kanonokok száma. – Karbeli papok, kápolna- s oltárigazgatók. – Bullás kanonokok. – Kanonoki kellékek. – Eskü, lakás, öltözet.
Mig a közös élet püspök és káptalan közt fennállt, püspök és káptalan együtt képezének egy testületet; a közös élet megszüntével a káptalan külön testületté alakult, mely a püspök hatósága alatt maradt ugyan, de saját körében a maga által alkotott s a püspök által helybenhagyott statutumok szerént intézte ügyeit.
Feje a prépost volt. A Chartularium szerént őt illeté az első hely a székesegyház karában jobbkéz felől s káptalani gyülések alkalmával az első szó. De amint megelőze rangban mindenkit, ugy kötelessége volt mindenben, kivált jámbor, istenes életben jó példával járni elül; ápolni a testületi szellemet s fegyelmet; őrködni a káptalan jogai s birtokai felett; gyülésre híni a káptalani tagokat; a gyülésen mint elnök okosan s tapintatosan vezetni a tanácskozásokat, s különösen ügyelni, hogy a kanonokok közől csak a felszentelt papok szavazzanak, mert csak ezeket illeté a szavazati jog; végre pedig akár a püspök, akár más tett is inditványt, a szavazatok többsége szerént mondani ki a végzést.*
{4.} A prépostság azonban, valamint a többi káptalani méltóságok, rangok és hivatalok nem valának összekötve lényegesen a kanonoksággal; önálló javadalmat képeztek mindannyian, és azért ha a prépost egyuttal kanonok is vala, akkor a préposti javadalmon felül egy rendes kanonoki jövedelem is illeté őt.*
A prépost után az olvasó-kanonok következett, kinek állása, mint a Chartularium megjegyzi, nem annyira méltóság, mint inkább rang.* Övé az első hely a kar bal oldalán s az első szó a prépost után, kinek távollétében egyszersmind helyettese s a préposti teendők végrehajtója. Ő hozzá tartozott az isteni tisztelet alatt felügyelni az énekesekre s felolvasókra, s ha valaki a helyes kiejtés vagy hangsulyozás ellen hibázott, azt figyelmeztetni, és igy mintegy folytatni az egyházban az iskolai tanitást,* mert az olvasó-kanonok egyszersmind a káptalani iskola igazgató-tanára volt s azért iskolás kanonoknak is neveztetett.* Ezenfelül hacsak a káptalan kivételesen máskép nem intézkedett, az olvasó-kanonok tisztéhez tartozott a hiteles-helyi leveleket fogalmazni, szépen, olvashatólag megírni, azokhoz a papirost «ingyen» adni, de nem egyszersmind a hártyát. Minthogy pedig sok oldalu teendőinek egymaga alig lett volna képes megfelelni, rendesen, de saját költségén segédet tartott, ki al-olvasó czimet viselt.*
Harmadik vala a káptalanban az éneklő-kanonok. Helye a jobb oldali karban a prépost után következett s szóhoz az olvasó-kanonok után juthatott. Hivatása az isteni tisztelet pontos és épületes rendezése s vezetésében állt. Hatósága alatt állottak a székesegyház néha nagy számu harangozói; ő ügyelt rá, hogy a harangok kellő időben szólaljanak meg s ezek elnémultával azonnal vegye kezdetét az isteni tisztelet azon része, amelyre jel adaték. Az ő kötelessége volt a misékre, processiókra a szolgákat, papokat kirendelni, kinek-kinek {5.} szolgálatát, teendőit kijelölni; az egyházi ruhákat, edényeket az isteni tisztelet s az ünnepélyek minősége szerént előre kikésziteni s a székesegyház ének- és zenekarát tanitani.
Ennyi teendő szintén meghaladta egyetlen ember munkaerejét s azért az éneklő-kanonok hasonlóképen, mint az olvasó, segédet tartott, ki al-éneklő nevet viselt,* s aki az ének- és zenetanitásban, de legkivált az egyházi szolgálat rendje feletti őrködésben nyujtott főnökének segédkezet.
Midőn a Báthori püspök kezdette székesegyház felépült s teljesen felszerelve lőn, gondoskodtak, hogy abban az isteni szolgálat pontossága se szenvedjen fogyatkozást. A székesegyház befejezőjének, Meszesi Demeternek utódja, I. Domokos mindjárt püspöksége kezdetén rendeletet adott ki, mely mindazokat, kik az isteni tisztelet, vagy épen a halotti misék megtartásában hanyagok lennének, birságfizetésre – sőt ha háromszori megintés után is hanyagok maradnának, javadalomvesztésre itélte. E rendelet szintén a püspök parancsára a székesegyház sekrestyéjében állt kifüggesztve, s az al-éneklőnek vala kötelessége, hogy annak pontos megtartása felett őrködjék s az ellene vétkezőktől a birságokat minden szombaton beszedje.*
{6.} Negyedik vala a káptalanban az őr-kanonok, kinek helye a karban a jobb oldalon az éneklő-kanonok után következett: az ő felelősségére valának bizva a káptalani pecsétek, a székesegyház összes szerelvényei, kincsei s ezek közt a legdrágább: Szent-László sírja is. Ő viselte gondját az egyházi öltönyöknek, különösen a fehérnemüeknek, hogy mindig tiszták, Isten házához s az Ur asztalához méltók legyenek. Ő szellőztette, takarittatta, javittatta azokat s ha valami ujjal pótlandó vala, ő tett jelentést felőle a püspöknek s a káptalannak. Ő gondoskodott az oltárok s az egész egyház kivilágitásáról, s e végre ő szedte be a viaszgyertyákat, melyeket a vidéki lelkészek a szent olajok átvétele alkalmával a székesegyháznak küldöttek. Ezenfelül gondoskodnia kellett, hogy a különféle templomi könyvek szakadozottak ne legyenek s a harangokról a kötelek ne hiányozzanak.
Hogy az őr-kanonokság Szent-László váradi egyházában mennyire kitünő állás vala, mutatja Ferdinánd király amaz intézkedése, hogy midőn a váradi püspököt feljogositja a székes és társaskáptalani tagok kinevezésére, a nagyprépost s az őr-kanonok kinevezését magának tartá fenn.*
Az őr-kanonoknak szintén volt segéde, az al-őr. Ez zárta be és nyitá ki a székesegyház ajtait;* s a miséhez szükséges bort s az ostyához szükséges lisztet átvette a püspök udvarából; a szentkutakhoz s a nagycsütörtöki lábmosáshoz vizet hozatott; a székesegyház tisztán tartásáról gondoskodék, a szőnyegeket kiteritteté, az oltárokat fölékesité; ünnepek, processiók alkalmával az égő gyertyákat, ereklyetartókat ő osztotta szét; nagyhéten a szentsírt ő hozta rendbe s gondoskodott róla, hogy a körül mindig legyenek papok, kik a zsoltárokat énekeljék.
{7.} Az őr-kanonok után következtek a főesperesek, számszerént heten, először a székesegyházi, s ezután a bihari, homorogi, kalotai, köleséri, békési, végre a szeghalmi. Kötelességök volt kerületöket minden évben egyszer meglátogatni, ily alkalommal az egyházi pályára jelentkezőket összeirni s az egyes plebániákon «tanitva és vizsgálva» mind a lelkészek, mind a hivek érdekeinek szolgálni. Nevezetesen tudomást kelle szerezniök arról, vajjon a lelkész predikál-e? kiszolgáltatja-e a szentségeket? nem halt-e meg valaki szentség nélkül? a nép között pedig nincsenek-e kuruzslók, bűbájosok, vad házasságban élők? stb. Ezenfelül hivatalkörükhöz tartozott az egymást becstelen szavakkal illető asszonyok perének elintézése is.*
Főesperesi látogatásuk dijjául a kerületökbeli lelkészek ugynevezett székpénzt (cathedraticum) fizettek, az 1498. évi 53-ik törv.-czikk szerént egész egyháztól egy-, fél egyháztól félforintot.*
A főesperesek után jöttek az ugynevezett «ifjabb kanonokok»,* kik között a legtekintélyesebbek egyike vala a dékán, kiről már fentebb szólottunk,* de akinek állását a XIV-ik századi Chartularium már közelebbről ismerteti.
Eszerént a dékán a káptalannak mintegy bizalmi férfia vala, azért a dékánságot sem közvetve, sem közvetlenül keresni nem volt szabad; aki maga vagy kanonoktársa számára kereste, az, valamint pártfogoltja ez állomásra teljesen alkalmatlanná lőn, s ha megválasztatott is, választása semmisnek nyilvánittaték.
A dékánválasztás évenként böjt második vasárnapján történt; elegendő volt a szavazatok többsége, s a választás egy évre szólt. A volt dékán nem vala megválasztható a jövő évre, vagy ha megválasztaték is, tilos volt a választást elfogadnia, kivéve azon esetet, ha közakarattal, egyetlen tiltakozó szavazat nélkül választaték meg. A megválasztott esküt tett a káptalan kezébe, hogy a székesegyház s a káptalan ügyeit, s mindazt, mit rája biznak, hiven, törvény szerént fogja elvégezni.
{8.} Főkötelessége volt, a káptalan birtokait igazgatni, emellett a káptalant minden ügyben s perben képviselni, ezeknek költségeit sajátjából fedezni, kivéve a jeles alaku levelek kiváltását. De a káptalan birtokain csak a szükséges személyzettel volt szabad utaznia, hogy a káptalan embereinek terhökre ne legyen.
Hivatali terheiért rendes kanonoki jövedelmén felül ép oly sajátságos, mint jellemző hasznokban is részesült. Igy minden hajótól, mely Péntekszeren a pénteki vásár alkalmával halat árult, kapott egy halat, két denár értékűt, szombaton minden mészárostól egy adag hust, két denár érőt s a pénteken leölt marhák nyelvét; minden fazekasszekértől egy fazekat; a birságokból egy harmadot. Vásárok alkalmával a birói hatalom őt illeté még oly esetekben is, melyek különben a város biráihoz tartozának; ilyenkor – mondja a Chartularium – városunk biráinak hatósága szünetel, mint a nagyobb fény elhalványitja a kisebbet. Ezenfelül, aki csak egy éjet is a börtönben tölte, kiszabadulásakor négy garast fizetett a dékánnak; de aki még napvilágon kiszabadult, semmit.
Az év leteltével nyolcz nap alatt számolni tartozott a káptalannak mindenről, s ugyanakkor ellene való panaszát előadhatá mindenki.*
A dékán állása tehát, mint az előadottakból látható, nehéz vala, főleg azon körülménynél fogva, hogy joghatósága s a káptalan érdekeinek védelme gyakran összeütközésbe hozta őt a társadalom kevésbbé müvelt elemeivel, s neve a legsulyosabb bűnperekbe, mint vádlotté is, nem egyszer belé vonatott.*
A kanonokok száma a XIV. század végével is huszonnégy vala. Alapitottak ugyan időközben uj kanonoki állomásokat, de ezek mindenikére már nem egy, hanem két személyt neveztek ki, s a kinevezetteket nem kanonokoknak, hanem javadalmasoknak nevezék.* Kötelességök volt a kanonokokat akadályoztatásuk esetében helyettesiteni, felszentelt papoknak kelle lenniök s helyben lakni tartozának.
{9.} Hányan voltak e javadalmasok Szent-László váradi egyházában? irott emlékeink hallgatnak róla; az esztergomi székesegyháznál számuk tizenkettőre ment.*
A káptalanbeliek sorát végre a karbeli papok zárták be. Keletkezésökre a középkornak egy, ma már feledésbe ment szokása szolgáltatott alkalmat. A középkorban a temetők az egyházak körül, azoknak udvarán, az ugynevezett czinteremben valának.* Magában az egyházban temetkezhetni, kiváló kegyelemnek tartaték, melyben csak az egyház kitünőbb szolgái, alapitói vagy jóltevői részesülhettek. Hogy a váradi székesegyház falain kivül valakit eltemettek volna, annak semmi nyoma; de hogy benn az egyházban hazánkfiai Szent-István koronájának örököseivel együtt mint ohajták sirjokat találni és sokan fel is találták: azt e munka folyamában többször volt alkalmunk láthatni. És akik e szerencsében részesültek, vagy még maguk vagy örököseik többnyire gondoskodtak arról is, hogy emlékök rnegörökitve legyen e szent helyen. Igy népesültek meg a középkori egyházak sírkövekekkel, melyek közt a talajba vagy oldalfalakba illesztett egyszerűbb kőlapok mellett nem hiányozának a drágább, sokszor müvészi márvány vagy ércz szobrok, a dombormüves és gyakran egész élettörténetet előtüntető ravatalok, milyenek régi egyházainkban ma is találhatók, s mint láttuk, Várad székesegyházából sem hiányozának.
De a középkor vallásossága saját, vagy elhunyt kedveseinek emlékén kivül áldozni akart Istennek s a kereszténység kiválóbb szent alakjainak, és halottjainak sírjai felett oltárokat emelt, néha külön kápolnával együtt. De mert a székes-, vagy egyszerü egyházak rendszerénti papjait saját teendőik elfoglalák, hogy tehát az ujon alapitott oltárok szolgálat nélkül ne álljanak: alapitóik gondoskodtak arról is, hogy ez oltároknak külön papjaik legyenek, kik az elhunytakról {10.} megemlékezzenek s örök nyugalmokért a vérnélküli áldozatot bemutassák. E papokat nevezék oltárigazgatóknak vagy ha az oltár kápolnában állt, kápolnaigazgatóknak, nem ritkán oltár- vagy kápolnamestereknek.
Rendszerént az egyházmegye papjainak sorából kerültek ki; az oltáralapitó bőkezüségéből külön javadalommal birtak, s kinevezésöket majd a püspök, majd a káptalantól, olykor az alapitótól vagy annak örököseitől nyerék.
Ily oltár- s kápolnaigazgatók a váradi székesegyházban is valának már a XIV-ik században mintegy tizennégyen,* később azonban számuk még magasabbra emelkedett. Maguk között egy testületet képezének, melynek feje «az oltárosok dékánja» volt.*
A kápolna- s oltárigazgatók tehát már eredeti rendeltetésöknél fogva a székesegyház személyzetéhez tartozának, de a káptalan saját, testületi kötelékébe is felvette őket azáltal, hogy osztályosaivá tette nemcsak hiteles-helyi teendőinek, hanem székesegyházi szolgálatának is, helyet adván számukra a káptalani karban, amiért azután a kápolna- s oltárigazgatók karbeli papoknak is neveztetének.*
Minthogy pedig magának Zsigmond királynak emlitett nagy alapitványa nem kevesebb, mint tizennyolcz karbeli papot vett igénybe, eszerént a székesegyház személyzete a kanonokok s javadalmasokkal együtt a XV-ik század elején 50–60 főre emelkedett, kikhez ha hozzá {11.} veszszük a társaskáptalanok s a váradi szerzetesrendek tagjait, nemkülönben a városi lelkészkedő papságot: Várad püspöke körül oly egyházi testületet látunk sorakozni, mely számarányánál fogva is tekintélyes vala.
A kanonok kinevezése eredetileg, mint láttuk, a püspök joghatóságához tartozott; de a XIII-ik század elejétől már fordultak elő esetek, midőn a pápa, mint az egyház feje adományozott egyeseknek kanonoki javadalmat. Valószinüleg az olasz Rogerius mester is ily pápai kinevezés utján nyert Váradon kanonoki széket.* Az ily kinevezések később, egyre gyakoriabbak lőnek, s a XIV. században, kivált az Avignonban székelt pápáktól mind sürübben érkeztek oly bullás levelek, melyek már nemcsak a megüresedett, hanem a még ezután, talán évek mulva megüresedő kanonokságokra is kinevezést tartalmaztak. Az ily levelek birtokába jutott férfiakat nevezék magáról a pápai levélről bullásoknak.* A váradi káptalannak is nagy számmal jutott ama bullásokból, amint ez az alább következő préposti s kanonoki névsornak kivált XIV-ik századi folyamából látható.
A bullások nagy része idegenekből állván, kineveztetésök amellett, hogy a hazafiakat a mellőztetés keserüségével tölté el, még számtalan zavarnak is okozója lőn. Az idegenek minthogy nem ismerék sem hazánk nyelvét, sem jogszokásait s törvényeit, a káptalant hiteleshelyi müködésében nem gyámolithaták, sőt ez egyházi testület békéjét is elégszer megzavarák, mert megtörtént nem egyszer, hogy ugyanazon javadalomra mind itthon, mind a pápai udvarnál neveztek ki különböző egyéneket.
Másfelől azonban kétségtelen, hogy a külföldi papok a magasabb müveltség terjesztésére jótékony befolyást gyakorlának.
Amint kisiklott a püspökök kezéből a kanonoki kinevezés joga, ugy veszték el a káptalanok ugyanezen korban püspökválasztó jogukat.
IX. Gergely pápa még sikertelenül törekedett az apostoli magyar király s a váradi káptalan többségének ellenére saját jelöltjét, Primogenitust Várad püspöki székébe emelni;* de utódjai Anjouházi királyaink alatt már kevesebb ellenállással találkozának.
{12.} Imre váradi püspököt 1297-ben még szabadon választá a káptalan, de 1325-ben XXII. János pápa már kijelenté, hogy üresedés esetében Várad püspöki székének betöltését magának tartja fenn.* A váradi káptalannak sikerült ugyan még ez egyszer régi püspökválasztó jogát a pápai fenntartás mellett is megőriznie s 1329-ben Báthori Andrást régi kanonoktársainak választása emelte fel Várad főpapi székébe, de utóljára. Báthori utódjai már mind kinevezett püspökök azzal a különbséggel, hogy Zsigmond királyig a pápa nevezte ki őket, Zsigmondtól kezdve pedig maga a király.
Ugyancsak Zsigmond király erélyesen működött a bullások megszüntetésén is, de csak korlátolt sikerrel; számuk kevesbedett ugyan, de még a XV-ik század végén is találkozunk velök. Ezentul Várad püspökei a kanonoki kinevezés jogának birtokába már csak esetről esetre jutottak királyi felhatalmazás vagy jog-átruházás utján.*
A Chartularium nem emliti, hogy a kanonokságra kinevezettnek minő kellékekkel kellett birnia? de midőn ismételve intézkedik afelől, hogy akik az egyházi rendeket még fel nem vevék, az első évben a kanonoki osztalékoknak csak felét kapják, ha pedig egy év alatt sem szenteltetnék fel magukat, még e fele részből is kizárassanak:* ez {13.} intézkedése nyilván mutatja, hogy középkori kanonokjaink kineveztetésök alkalmával nem mindig birtak a napjainkban megkivántató kellékekkel, amint csakugyan az alább következő préposti s kanonoki névsor mutat fel oly neveket, melyeknek birtokosaik még a legelső kellékkel, az előirt életkorral sem rendelkeztek. A kosztniczi zsinat (1418) alkalmából értesülünk ama határozatról, hogy székesegyházaknál a kanonokság egy hatod része oly férfiakkal töltessék be, kik hit- vagy jogtudorok vagy theologiae baccalaurei formati vagy akik az orvostan és müvészetek mesterei, de két, illetőleg öt éven át theologiát vagy jogot hallgattak; hogy továbbá a társasegyházi kanonokságok csak egyetemi rangfokkal biró, graduált egyéneknek adassanak.*
A kinevezett kanonok mindenekelőtt hűségi s engedelmességi esküt tett a káptalan előtt,* és azután iktatá be őt ünnepélyesen kanonoki székébe az al-éneklő, kinek hatásköréhez tartozott az uj tagok beiktatása.* Erre az uj kanonok ünnepélyes ebédet adott, melynek {14.} legilletékesebb vendégei kanonoktársai valának.* Ezzel élvezetébe jutott állása minden jogának, de egyszersmind elvállalta kötelmeit, melyeknek elseje vala az állandó helybenlakás, annyira szigoru, hogy igazolatlan távolléte esetében kanonoki jövedelmeit egészen elveszité.*
A kanonokok lakásai, mindeniknek külön háza, a vár falain kivül, a város különböző részeiben valának, mint például Velenczén kettő, Szent-Jakab-utczában ugyanannyi stb.; de hivatalos kötelmeik mindennap egyesiték őket a székesegyházban az isteni tiszteletnél s a karbeli imáknál, vagy a sekrestyében a szentszéki, hiteles-helyi tárgyalásoknál és gazdasági s belügyeik elintézésénél.
Hogy pedig hivatalos müködésök mellett a tudományoknak s művészeteknek ápolói, sőt sokan közőlök lelkes munkásai is valának, azt igazolja az alább következő préposti s kanonoki névsor, melyben királyi vagy állami hivatalt s követségeket viselt férfiak mellett látunk tudósokat, költőket, irókat; és igazolja a Chartularium amaz intézkedése, hogy a kanonok halála után hagyatékából hiánytalanul kiadassék örököseinek mindaz, mit az elhunyt örökölt, ajándékképen nyert s tudományával vagy művészetével szerzett.*
A kanonokok öltözete általában, mint a középkori papoké, bokáig érő reverenda, de melynek szine különböző vala s legfeljebb egyes káptalanok tagjainál lehetett egyenlő. A sujtásos és tarka öltözet tilos volt, de már maga e tilalom mutatja, hogy viseltek ilyet is; igy a martyánczi falfestmény papi alakja zöld ruhát s veres köpenyt hord.* Legkedveltebb szinek a setétzöld, setétszürke és fahéj-szin valának, de kiváltképen a kék s ünnepélyes alkalmakkor a veres. Igy Márk krónikást munkája czimlapján sarkig érő skarlát reverendában látjuk {15.} lefestve; Hyppolit esztergomi érsek udvari káplánja s nevelője pedig szintén skarlát vagy viola és rózsaszinben járnak.* A reverenda felett ünnepélyes alkalmakkor kappát viseltek, mely hátul csuklyát képezett s kékszinü volt.*
Fejükről nem hiányozhatott a tonsura, régi nevén: pilis, melyet kapuczium fedett; a nyak szabadon állt, a haj fülön alul ért s körbe vágott vala; a szakáll és bajusz viselés a XVI-ik század elején s valószinüleg a renaissance hatása következtében már nem általános, legalább e korból több oly kép és emlékkő ismeretes, mely simára borotvált arczu egyháziakat tüntet fel.* De a magán életben, kivált a középkorban szokásos lovaglás miatt kalappal s rövid ruhában is járhattak.*
Végre mit az esztergomi kanonokok a XIV-ik század végével emlegetnek, hogy t. i. hajdan a magyar királyok az esztergomi egyház iránti tiszteletből ez egyház kanonokjainak czimét viselék:* ugyanaz {16.} áll valószinüleg Váradra nézve is. A Chartularium ama helye, hol e királyi szokásról szó lehetne, már hiányzik; de azon tisztelet, melyet királyaink Szent-László sírjának őre, a váradi egyház iránt annyiszor s oly meghatólag nyilvánitának, mintegy feljogosit hinnünk, hogy ez egyház kanonoki czimét is viselék.
{17.} A káptalani iskola.
Helyisége. – Tanárai és tantárgyai. – Az iskolázás elősegitése. – Tandijak. – A szegény tanulók segélyforrásai. – Külföldi iskolázás. – Papneveldék keletkezése.
Papjainkat a középkorban egészen más módon nevelték, mint jelenleg; papneveldék a tridenti zsinat előtt nem valának. Már maga azon egyházi törvény, mely a főespereseknek kötelességökké tette, hogy kerületökben az egyházi pályára jelentkezőket összeirják s megvizsgáltatásuk, illetőleg tanulmányaik kiegészitése végett a püspöki székhelyen bemutassák, – azt igazolja, hogy az egyházi pálya jelöltjeit legalább részben a szerényebb vidéki iskolák szolgáltaták. Midőn pedig olvassuk, hogy XV. s XVI-ik századi hazai zsinatok azoktól, kik az egyházi rendeket fel akarják venni, a kellő életkoron, jó erkölcsön s törvényes származáson kivül csak annyit kivánnak, hogy «jól tudjanak olvasni, énekelni s az elemi ismeretekben némiképen jártasak legyenek»*: el kell ismernünk, hogy ezek oly szerény igények, melyeknek az olyan tanuló is megfelelhetett, ki csak valamely vidéki, de ügyesebb tanitó vagy lelkész vezetése alatt szerezte ismereteit.
Az érintett főesperesi kötelmet azonban leggyakrabban teljesiték a székesegyházi főesperesek, mert a szerzetesek monostorain kivül a székesegyházak káptalanaiban léteztek ama középiskolák, melyeknek főhivatásuk vala, hogy az egyházi rendnek uj tagokat képezzenek.
{18.} Ilyen iskolával rendelkezett a váradi káptalan is, de melyről a már emlitett gyér adatokon kivül egész a XIV-ik század utolsó negyedeig nincsenek bővebb tudósitásaink; ekkor azonban a Chartularium e tekintetben is oly világot gyujt, melynél mélyebb pillantást vethetünk ez intézet multjába.
Az iskola helyiségeül külön épület szolgált, mely a kanonoki lakások egyike mellett emelkedett,* s minthogy e lakások kettő kivételével káptalani területen álltak: ugyanitt még pedig a káptalani birtokrészek legjelentékenyebbikén, Hétközhelyen (a mai vásártér) kellett állnia az iskolának, s későbbi nyomok is ide utasitanak.*
Az iskola igazgató-tanára az olvasó-kanonok vala, mellette müködtek az al-olvasó s éneklő-kanonok vagy ennek helyettese, az aléneklő, az utóbbi mint az ének s illetőleg a zene tanára. Ennélfogva a váradi iskola tanárai gyanánt tekinthetők mindazok, kik a következő káptalani névsorban mint olvasó – és éneklő-kanonokok vagy mint ezeknek helyettesei fordúlnak elő.
Tantárgyak valának: reggel nyelvtan, déltájban: szónoklat- és gondolkodástan, délután: szavalás, hogy a tanulók a latin nyelv helyes kiejtését elsajátitsák. A költészet rendkivüli tantárgy vala.* Szombaton pedig, vagy ha szombatra ünnep esett, akkor pénteken, továbbá karácsony és husvét előtt egy hétig s a nagyobb ünnepeket megelőző napokon ének, illetőleg zene tanittatott.*
{19.} Feltünő, hogy a tantárgyak között a hittanról szó sincs, pedig ez s legalább még a lelkipásztorkodástan semmi esetre sem hiányozhatott oly iskolából, mint a váradi, melynek első sorban az egyházmegye jövőbeli papjainak képezése volt hivatása. Hogy a Chartularium erre vonatkozó tudósitása hiányos lenne, alig tehető fel; inkább hihető, hogy az emlitett tantárgyak előadása, s általában a papjelöltek nevelése sem az olvasó-, sem az őr-kanonokhoz vagy ezek helyetteseihez nem tartozott, hanem oly egyházi férfiakhoz, kik nem a káptalan, hanem egyenesen a püspök hatósága s rendelkezése alatt állottak, s ez okból nincs rólok és hivatalukról emlités a Chartulariumban.
A megjelölt tudomány-ágak azonban a XV-ik század közepén elveszték kizárólagos uralmukat székesegyházi iskoláinkban is. Konstantinápoly bevétele után a keleti birodalom hontalanná lett tudósai elhozák magukkal a nyugati világba a klassicismus szeretetét s előidézék ama mozgalmat, mely renaissance-nak, a tudományok ujjászületésének neveztetik. Ezentúl a régi scholasticus rendszer megszünik, a történelem, szónoklat és költészet müvelése mellett «a tanitás egyik legfőbb feladatául tekintik a klassikai nyelvek és müvek beható ismeretét. Róma és Hellasz nyelvén csinnal irni és beszélni, a remekirókat érteni és idézni: ez volt a magasabb müveltség lényeges tulajdonsága, tanitók és tanulók ambitiója.»*
A renaissance nem téveszté el hatását, mint fentebb Vitéz János püspöknél láttuk, Várad püspöki udvarára s a káptalan tagjaira sem; ennélfogva befolyással volt kétségkivül a váradi iskolákra is. E befolyás határait azonban közvetlen adatok hiányában kimutatnunk nem lehet; csak az bizonyos, hogy mint egyéb középiskolákban, ugy Váradon {20.} is a tanrendszer, lényeges módositáson ment keresztül s már Vitéz János püspök s az Olaszhon iskoláiból hazatért Csezmiczei János intézkedése s hatása következtében a költészet a rendes tantárgyak közé vétetett fel, a latin nyelv mellett a görög nyelvtannak is előkelő hely jutott, ápolásra talált a csillagászat segédtudományaival, a szám és mértannal, s valószinüleg a gyógytan is, a mely ismét a természeti tudományok legalább egy részének előadását feltételezi.
Igy a Szent-Ágoston-rendüek sárospataki iskolájában, mely a váradival legfeljebb egy szinvonalon állhatott, a XV-ik század végén tanittatott a latin és görög nyelvtan, a szónoklattan, költészet, csillagászat, gyógytan és zene.* S Oláh Miklósnak, utóbb esztergomi érseknek Gerendi Miklós erdélyi püspökhöz intézett leveléből látszik, hogy midőn együtt jártak Váradon iskolában – Thurzó Zsigmond váradi püspök korában 1505–1512 – görög tanulmányokkal is foglalkodának.* És midőn ugyancsak Oláh Miklós, már mint érsek, 1554-ben kiadá ama szabályzatot, melylyel a nagyszombati érseki iskolát szervezé, e szabályzat kétségkivül visszatükrözi legalább elemeit ama tanrendszernek, melyben maga az érsek nevelkedett.
E szabályzat szerént az iskola igazgatója az olvasó-kanonok. Ez választja meg a tanitót (al-olvasó), ki tudós, katholikus férfiú, s a menynyire lehetséges, a szabad müvészetek mestere legyen. A megerősités az érsek joga. A tanitó tiszte: vasárnaponként az evangeliomot magyarázni s a hittanból előadást tartani; köznapokon magyarázza a latin-nyelvtant; olvassa a költők közől: Virgilt, Horáczot, Ovidiust, Terentiust; a szónokok közől: Cicerót és Quintiliánt; a történetirók közől: Liviust, Sallustiust, Caesart. Ezenkivül tanitja a dialektikát, rhetorikát, számtant «és a többi szabad müvészeteket». Hetenként legalább egy irásbeli feladványt ad a tanulóknak, hogy magukat a költészetben és prózában is gyakorolják: szónoklati és vitatkozási gyakorlatokat is rendez.
Ünnepeken s vasárnapokon egyházi öltönyben jelenik meg az {21.} isteni tiszteleten az egész tanuló ifjusággal; köznapokon felváltva az ifjuság negyedrészét vezeti misére.
Segédtanitóit az idősebb s jelesebb tanulók közől választja, kik között a kisebb tanulókat felosztja; ezeknek előadásokat tartanak s velök a tanár előadásait ismétlik. Külön énekmester (succentor) tanitja az egyházi éneket.*
Alig kételkedhetünk, hogy oly püspökök, mint Kálmáncsehi, Szatmári, Thurzó, Perényi, kik Vitéz János püspöki székével tudományos hajlamait is öröklék, a mint igyekeztek a jelesebb humanisták barátságát megnyerni, ugy azok tanait s tanrendszerét Várad iskoláiba is átülteték.
De a középkori iskolák szervezői, mint mindenütt, ugy Váradon is, arról sem feledkezének meg, hogy tanulóik lehetőleg számosak legyenek s a magasabb tudományokat is megáhitsák, mely czélt a szelid bánásmódon, s az ismeretek fokozatos előadásán kivül még azáltal igyekeztek elérni, hogy a szegény tanulók segélyezéséről is gondoskodának.*
Az iskola igazgatója olvasó-kanonoki javadalmából nyerte jövedelmét s a tanulók részéről semmi jutalmazásban sem részesült, sőt részben ő fizette kanonoki javadalmából az iskola tanitóját, az al-olvasót, megosztani tartozván vele egyenlő részben mindazon jövedelmét, melyek őt nem mint kanonokot, hanem mint olvasót a tizedek s földbérekből, nem különben a székesegyházban felajánlott ajándékokból illeték.*
Az al-olvasó a most említetteken kivül egy rendes kanonoki javadalommal s avval járó lakással rendelkezett, ehhez járult még a {22.} tanulók által fizetendő tandij, de a melynél a Chartularium szigoruan meghagyja, hogy a szegényektől, kik kéregetésből tartják fenn magukat vagy kéregetni volnának kénytelenek, ha mások nem könyörülnének rajtok, – hogy az ilyenektől semmit se kivánjon, s a tehetősebbektől is mérsékelt tandij vételére hatalmazza fel.
Eszerént a váradi tanulók, vidékiek épen ugy, mint a helybeli származásuak adtak évenként karácsonyra egy kappant és két kenyeret; husvétra szintén két kenyeret, egy sajtot s nyolcz tojást; Szent-Gál napjára pedig egy kakast vagy tyukot. Ennél többet a tanitó semmi szin alatt sem követelhetett; de ajándékot elfogadhatott. A klerikusokat azonban, ha mingyárt oltárigazgatók vagy épen kanonokok voltak is, nemkülönben a káptalanbeliek rokonait vagy azokat, kiket ők taníttatának, mig az isteni tiszteletben részt vettek, minden dij nélkül tartozott tanitani.* Ha e szabályzatnak nem engedelmeskedett vagy tanitványait kivétel nélkül egyenlő gonddal s felfogásukhoz mérten nem oktatta, mint hivatalára képtelen, elmozdíttatott s helyébe más, nálánál alkalmasabb neveztetett ki.*
Az iskolának volt szolgája is (curator), kinek fáradságaért a tandijköteles tanulók mindenike havonként egy-egy denárt fizetett.
Az ének- és zenemesternek (succentor) amint hivatala kevésbbé terhes, ugy jövedelme is szerényebb vala. Ez már nem volt kanonok, hanem csak az éneklő-kanonoknak felfogadott segéde, mert, mint a Chartularium megjegyzi, az éneklő-kanonok tiszte lenne mind a zene, mind az énektanítás, de azt rendszerént a succentor által végezteti, akit ennélfogva fizetni is tartozik. E fizetés mennyisége ismeretlen, csak annyit tudhatunk, hogy a succentor rendelkezésére állt egy lakház fele mely a várban az éjszaki kapu mellett emelkedett; továbbá, ha a székesegyházban ünnepek vagy temetések alkalmával a misét ő végezte, az ajándékok őt illeték. Ezenkivül a nagyobb, de nem szegény tanulóktól advent első vasárnapján vehetett tizenkét denárt, a kisebbektől {23.} ellenben csak négyet; a klerikusok s mindazoktól, kiket az al-olvasó ingyen, tanitani tartozott, ő sem követelhetett semmit.*
A szegény tanulók tehát, mint látjuk, ingyen oktatásban részesültek s amellett önfentartásuk végett sokféle segédforrásra számithattak. A Chartularium ismételve is említi az oly tanulókat, kik kéregetésből éltek, vagy kéregetni lettek volna kénytelenek, ha mások nem könyörülnek rajtok,* a miből világos, hogy a középkor e szegény tanulói (mendicansok), kikről XVI-ik századi irott emlékek oly gyakran s körülményesen szólanak, léteztek Váradon is már a XIV-ik században, s a későbbi, rájok vonatkozó intézkedések nem ujak, hanem századokkal régibb alapokon keletkeztek.
A szegény tanulóknak először is lakásra volt szükségök s ezért a középkori iskolák mellett rendszerént találunk oly külön álló hajlékot, mely a szegény tanulók befogadására szolgált vagy pedig magában az iskolaépületben készítettek lakásokat számukra. E czélra szolgáló épület lehetett Váradon az, melyet Vépi Péter olvasó-kanonok «az iskola mellett» emeltetett s melyről már fentebb szólottunk,* vagy még jóval előbb ama másik, melyről a Chartularium mondja, hogy eredetileg kanonoki lakásnak épült, de szegények házává alakittatott.* A közönséges szegények háza rendszerént félreeső helyen, a városok végén állt; de a kérdéses épület, mint kanonoki lakás, a város központjától, a székesegyháztól távol nem eshetett. Annyi bizonyos, hogy Váradon voltak oly tanulók, kik a kanonokok költségén vagy élelmezésén folytaták iskolájokat.*
{24.} Az együtt lakó tanulók házi szabályok szerént s külön elüljáró alatt (Decanus mendicantum) éltek. Élelmöket vagy a városban nyerék naponként más-más háznál sorjában,* vagy pedig az összekéregetett alamizsnából otthon étkeztek. E korban koldulni arra a czélra, hogy szellemi kincseket gyüjthessenek, nem tarták lealázónak; a szegény tanulók énekelve bejárták a vagyonosabb házakat anélkül, hogy emiatt pirulniok kellett volna szerencsésebb társaik előtt.*
Jövedelmi forrásul szolgáltak továbbá az ugynevezett recordatiók. A szegény tanulók vagy maguk vagy tanitóik vezetése alatt ünnepeken, vagy előkelőbb vendégek érkezésekor megjelentek az illetők köszöntésére s a házaknál szent énekeket énekeltek, amiért jutalomban részesültek. Igy tisztelkedtek az egri tanulók Farkas Bálint váradi püspöknél, midőn ez Eger főpapjának, Bakócs Tamásnak vendége volt, amiért 2 ft. jutalomban részesültek.*
Jövedelmök volt a temetésekből is, melyekre több-kevesebb számmal rendszerént megjelentek s a halott felett zsoltárokat éneklének. Szerémi György irja, hogy midőn Gyulán (Békésmegye) Corvin János herczeg leánya, majd neje meghalt, mindkét esetben ő énekelte nyolcz-tiz tanulóval a halotti zsoltárokat, s ezért azonkivül, hogy gazdagon megvendégelték őket, 8–10 márka jutalmat is nyertek.*
Ily körülmények közt nevekedtek középkori papjaink, mert a tanulók legtöbbje mint egyebütt, ugy Váradon is, itt befejezte tanulmányait, mely után azonnal pappá szenteltetett, hogy megkezdje ama pályát, mely ritka kivétellel valamely falusi lelkészség igénytelen határai közt érte végét.
Némely tanulók előtt azonban saját képességök s szüleik vagyonossága vagy pártfogóik bőkezüsége megnyitá a magasabb tanintézeteket is. Az Árpádok korában Páris, később Krakkó, Bécs s a renaissance {25.} keletkezése óta kivált Olaszhon főiskolái gyakran láttak falaik között magyar tanulókat s ezek sorában váradiakat vagy váradmegyeieket is.
Igy a krakkai egyetemen 1417-től 1462-ig 15 váradi ifjuval találkozunk, ezenkivül vannak Debreczenből, Gyuláról, Székelyhidról, Diószegről, sőt Henczhidáról is.* Általában e korban a külföldi iskolázás oly gyakori vala, hogy azt a hazai törvényhozás sem hagyhatá tekinteten kivül, de gyámolitani is akarván, végzést hoza, hogy a tanulás miatt távollevőket azért, hogy a birói idézésre meg nem jelennek, el ne marasztalják.
A XVI-ik század első felében a külföldi iskolázás némileg csökken ugyan, de még mindig kielégitő számokat mutat. E korban ugyancsak a krakkai egyetemen találunk Váradról hatot, Debreczenből ugyanannyit, ezenkivül Gyula, Békés, Székelyhid, Diószeg, Bihar stb. városok szintén képviselvék tanulóik által.* Hasonló eredményre akadunk a bécsi s olaszhoni egyetemek XV. s XVI. századi anyakönyveiben, sőt olykor nemcsak a tanulók, hanem a tanárok s egyetemi tisztviselők között is látunk váradiakat.*
A külföldi tanintézetek látogatóira itthon is rendszerént fontosabb hivatás s fényesebb jövő várakozott. Őket alkalmazák a hazai tanintézetek élére s az egyházmegyei kormányhivatalokba; ők valának első sorban hivatva, hogy mint kanonokok befolyjanak az egyházmegyék kormányzására s mint püspöki helynökök vagy épen püspökök személyesen is kormányozzák a megyéket.
Az alább következő préposti s kanonoki névsor, de az egyszerü lelkészek névsora is több oly nevet tüntet fel, melyeknek tulajdonosai külföldi tanintézeteken nyerék magasabb kiképeztetésöket.
{26.} Az Oláh Miklós, esztergomi érsek által 1567-ben megalapított első hazai papnövelde Váradon is szerencsés hatást gyakorolt volna papságunk nevelésére, de a nemes példa Váradra nézve már későn érkezett. Várad iskolája kétségkivül osztozott a gyulafejérvárinak sorsában, melyről az 1557-iki szintén gyulafejérvári gyülés emliti panaszkodva, hogy elpusztult. Ekkor ért véget a váradi székeskáptalan is, mely ez iskolát létrehozta s egy félezred éven át fentartá; együtt enyésztek is el. Utolsó ismeretes igazgatója a jeles képzettségű s a tanuló ifjuság iránt haláláig érdeklődő Mindszenty András vala.*
{27.} A székeskáptalani hiteles-hely.
Uj pecsétnyomók. – Pecsétdijak. – A hiteles-helyi teendők kiterjedése. – Papiron kelt oklevelek. – A hiteles-helyi levéltár.
A váradi székeskáptalan fennállása harmadik századának kezdetétől nevezetes változásokon ment keresztül, de amelyek e testület emelkedését s gyarapodását, valamint munkaköre s hatása terjedését egyaránt jelezik.
Az első változás mindjárt 1291-ben hiteles-helyi minőségét érinté. Régente – mondja a káptalani Chartularium – csak egy pecsétnyomónk vala, de miután ez a hosszas használatban elkopott, 1291 elején két uj s hitelesitett pecsétnyomót nyerénk.* A Chartularium előadását igazolva látjuk ismét történeti emlékeinkben. A fenjelölt évtől kezdve kétféle pecsétet találunk a káptalan számtalan kiadványain, legkisebb részleteikben is épen olyanokat, mint a milyeneknek azokat a Chartularium leirja s mint a rólok vett s mellékelt hű metszetek itt feltüntetik.
{28.} A nagyobb pecsét kerek alaku, s mint «függő» pecsét használtatott oly okleveleknél, melyek örökös jogról szólanak. Mezejében a püspökség alapitója s védszentje Szent-László király emelkedik, fején koronával, vállain palásttal, testén egyszerü, bő, derekához szoritott zekében. Jobbja a történeti nevezetességü csata-bárdot tartja, balja pedig szive táján a keresztes országalmát. A körirat balról jobbra (heraldice) folyólag:
A kisebb pecsét tojásdad alaku, s hát-, vagy zárpecsét gyanánt alkalmazák oly levelekre, melyek ideiglenes intézkedésről szóltak. Mezejében a székesegyház védszentjének, Szűz-Máriának ülő alakja, bal karjával a bal térdén álló kis Jézust fogja, jobbjában a világot jelentő teke kereszttel. Körirata körives, kettős gyöngysor között:
(Sigillum minus Capituli Waradiensis Ecclesiae ad causas.)*
E pecsét csekély eltéréssel, mintegy megujitása a káptalan első pecsétjének, ami a kettőnek összehasonlitásánál azonnal szembetünik.
E két pecsétet használta a káptalan 1557-ig, s e több, mint harmadfél századnyi időben csupán egyszer fordul elő a káptalannak egy más, s eszerént harmadik pecsétje egy 1436-iki levelén.* Ez zöld {30.} viaszba volt nyomva, mig amazok mindig sárgába, de viaszából már csak egy kis részecske van meg, mely a mező közepét elfoglaló valamely szentnek derekát s karjait mutatja. A pecsétre hajtott papiroson azonban megvan annak egész lenyomata, mely, mint a mellékelt metszet, noha megforditva, feltünteti, köriratos, kerek pecsét vala, mezejében koronás, bárdos szenttel, kétségkivül Szent-Lászlóval. A pecsétviasz zöld színe s a levél magánügyi tartalma arra mutat, hogy e pecsét nem hiteles-helyi, hanem magán pecsét volt, melyet a káptalan saját ügyeiben használt.
Hova lettek a káptalan pecsétjei 1557 után? e kérdést felelet nélkül hagyják történeti forrásaink; csak az bizonyos, hogy az idézett év után többé nem fordulnak elő. Ekkor ugyanis a hiteles-helyi teendőket a Szent-István-hegyi társaskáptalan vette át s a leveleket saját pecsétje alatt adta ki.
Az oklevelek kiállitásáért a káptalannak váltságdíj járt; igy egy jeles alakban kiállitott, ugynevezett privilegialis levélért egy arany forint; nyilt levélért hátpecséttel 24 denár; zárt levélért 12 denár; a káptalanban letett esküért 40 denár.* Ez árak megmaradtak még {31.} a XVI. században is azzal a különbséggel, hogy ekkor már a hártya, a pecsétviasz és a selyemzsinór árát is meg kelle fizetni.*
A káptalannak, mint hiteles-helynek, teendői idők multával folyvást szaporodtak, kivált miután az első foglalásu földek közös birtoklása megszünt s a birtokok feldarabolásával előtérbe léptek az osztály-, a határkérdések, a különféle perek. E korban már a káptalan tagjainak egy része örökösen uton van, és pedig nemcsak magának a püspökségnek területén, melyre a káptalan hiteleshelyi joga leginkább szoritkozott, hanem a szomszéd tiszai megyékben, sőt a Királyhágón s a Tiszán túl is.
A káptalan rendszerént a király vagy a nádor vagy valamely országos biróság irásban kiadott parancsára küldte ki tagjait, az ügy {32.} kisebb-nagyobb fontosságához képest, a kanonokok vagy pedig csak a karbeli papok közől. A kiküldött, ki «a káptalan bizonyságának» neveztetett* s kivált a régibb időkben lóháton utazott rendeltetése helyére,* nem ment egyedül vagy legalább a kiküldetés helyén találkozott a «király emberével», ki többnyire egyike vala a vidék ama nemes birtokosainak, kiket a királyi levél hasonló czélból előre kijelölt. De a megbizatás teljesitése nem járt mindig veszély nélkül: az emberek összeütköző érdekei közé jutva a kiküldöttek, számtalanszor megtörtént rajtok kivált határjárások, idézések, birtokba iktatások alkalmával, hogy «kivont karddal fogadák» őket,* s tettlegességekkel illeték annyira, hogy végre országgyülésileg kellett gondoskodni védelmökről.* A káptalan bizonysága s a király embere együtt végezék megbizatásukat s eljárásukról együtt tőnek a káptalan előtt jelentést, melyet az mindjárt irásba foglalt.*
Az okiratok anyaga a XIV-ik század elejével változáson megy keresztül; használatba jő a papir s fokonként szoritja mindinkább háttérbe a sokkalta drágább hártyát, de a jelentékenyebb, függőpecsétes leveleknél ez utóbbi még azután is nélkülözhetetlen.
A honnmaradt káptalani tagoknak szintén volt elég teendőjök részént a folyó ügyekkel, részént a századok alatt felszaporodott irathalmaz rendezésével. Mily rend, mily pontosan készült jegyzőkönyvek, {33.} tárgymutatók valának szükségesek, hogy megtaláljanak egy-egy királyi levelet, bevallást stb., melyet talán még századok előtt helyeztek a levéltárba. Nyilvános és családi, kivált tiszavidéki levéltárainkban pedig annyi század, annyi balszerencse után még ma is tömegesen fordulnak elő a váradi káptalan középkori kiadványai, melyek élő bizonyságai ez egyházi testület munkásságának épen ugy, mint kiterjedt munkakörének. Emellett szól ama körülmény is, hogy midőn a XIV-ik századtól kezdve uj, társaskáptalanok keletkeznek Váradon, azokat összekötik a székeskáptalannal s tagjaik müködését nemcsak az isteni tisztelet, hanem a hiteles-helyi teendők végzésénél is igénybe veszik.
A káptalani levéltár e korban is a székesegyház egyik mellékhelyiségében, a sekrestyében volt elhelyezve, hol a romboló kezektől megőrizék, de nem az elemek pusztitásaitól. 1241-ben a felgyujtott székesegyházzal együtt a levéltár is elhamvadt;* 1400 táján pedig a sekrestyebeli tűz alkalmával nagy veszteségeket szenvedett.* Az erre következő másfél század alatt nem értesülünk, hogy valamely csapás érte volna. 1557-ben az előhegyi káptalan kezelése alá jutott; 1566-ban pedig midőn az előhegyi káptalan is kénytelen volt elhagyni Váradot, a szebeni országgyülés Kanisay János és Fóris váradi papok őrizetére bizta a levéltárt; hozzájok adván még «egy jámbor, tudós és tökéletes nemes embert az vármegye notáriusával egyetemben», hogy «minden levélkeresésnek, kiadásnak és törvény szerént való executióknak az ő felsége parancsolatjára gondját viseljék és önnön pecsétjek alatt ő felségének minden dolgokat hiven megirjanak».*
{34.} Prépostok.
Azon férfiak tekintélyes sorából, kik a «váradi prépost» nevet nemcsak az egyházmegye, hanem hazánk s közmüvelődésünk történetébe is beirták, a püspökség egész első századából egyet sem tudunk felmutatni. A XII-ik század legvégén tünik fel az első ismeretes váradi prépost III. Incze pápa azon levelében mely az Elvin püspök ellen fellépett váradi kanonokokat s köztök a prépostot is emliti, de nevének csak kezdőbetüjét: B. irja ki.* A B-vel kezdődő keresztnevek melyike lappang ama betü alatt? meg nem határozható, mert e prépostról nincs többé emlékezet. Nevénél még nagyobb homály födi személyiségét s élete körülményeit, ami annál sajnosabb, mert prépostsága egyházmegyénk egyik legérdekesebb korszakába, a püspökség alapitójának szentté avatása korába esik. 1199.
Rajnald. Életéből három érdekes mozzanat emléke maradt reánk. Prépost korában folytak Váradon az isten-itéletek. Ily itéleteknél Rajnald prépost is biráskodott s egy alkalommal a vádlottat, ki egy kiütött fog s negyven márka kártétel miatt állt birói széke előtt, {35.} felmentheté.* Később fordult a koczka. Rajnaldot az erdélyi káptalan püspökévé választá s akkori szokás szerént a metropolitának, Ugrin kalocsai érseknek terjeszté fel megerősités végett. Tudomány, kifogástalan élet, kellő kor, jó származás mind megvalának Rajnald prépostban, de az egyház testi hibátlanságot is követel tagjaitól. Rajnald prépost azonban egyik, ugy látszik bal szemére hibás vala s emiatt az érsek nem merte megerősiteni a választást. Ügye Róma elé került, s az egyház feje nem volt kérlelhetetlenebb biró, mint Rajnald prépost: III. Honorius megerősité a választást.* Husz év mulva ott volt ő is a sajói ütközetben, s ugyanott lelte hősi halálát.*
Prépostsága előtti élete ismeretlen, de bizonyos hogy erdélyi származásu volt* s tekintélyes férfiu, kiért maga a király, a királyné s a püspökök közbenjártak a pápánál, mert, mint mondák, mindenkinél inkább alkalmasabb vala Erdély püspöki székére. 1222.
János. Emlékét szintén a Váradi regestrum őrizte meg. Két izben szerepel benne, mint biró, s mindkét alkalommal a középkor oly érdekes alakjai, a torozók (lélekváltók = dusinici) felett lát törvényt.* 1222 után.
Mihály. Egyszer fordul elő 1260-ban, midőn a váradi káptalan Kis Pósa végrendeletéről függőpecsétes levelet ad. E levél megvan ma is, s a káptalan eddig ismeretes eredeti kiadványainak egyik legrégiebbje.* 1260.
Batur. Neve kétségkivül: Bátor.* Huszonkét éven át emlitik a káptalan kiadványai, és igy közel egy negyedszázadig viselte a váradi püspökség legősibb méltóságát, a prépostságot: mindemellett életének körülményeivel adósunk maradt a történelem. Kortársa volt Lodomér {36.} püspöknek, s kétségkivül osztályosa is ama nemes munkában, melylyel Várad e nagy püspöke a tatárpusztitás nyomait eltüntetni s egyházmegyéjét felvirágoztatni igyekezett.* 1262–1284.
Antal. Szintén csak a káptalan e korbeli kiadványai alatt olvassuk nevét, jeléül annak, hogy, mint elődei, ő is tevékeny részt vett testületének hiteles-helyi müködésében.* 1288–1292.
Demeter. Azon tette, hogy Kozma és Ivánka comesek perét, melyet Várad polgárai ellen a Puk nemzetségbeli Tamás fiának megöletése miatt inditának, – a váradi káptalannal a püspök visszatértéig elhalasztatja, arra mutat, hogy távollevő püspökének helynöke volt.* 1294–1305.
Ivánka, máskép János. Előbb váradi kanonok, utóbb váradi püspök.* 1306–1313.
Chanád. Biharmagye szülötte, ivadéka azon Csanádnak, kit a krónikás Szent-István király rokonának nevez.* E rokonság vagy onnan ered, hogy Szent-István atyja és Csanád atyja, Doboka, két nővért, Gyula erdélyi vezér leányait birták feleségül, vagy hogy Csanád Szent-István valamelyik nagynénje vagy nővérétől származott.
De Csanád prépost bölcsejébe gyermekkorának őrangyala a {37.} fényes származáson kivül még más két talizmánt is rejte, a nagy vagyon s a magas szellemi képesség adományát. Nemzetsége, mint azt Dobokának emlitett fejedelmi rokonsága igazolja, már e rokonság előtt egyike volt a legtekintélyesebbeknek s legvagyonosabbaknak; Doboka fejedelmi hölgye kétségkivül még fokozta e vagyonosságot. A Várad melléki Mező-Telegd, mely egy másik, szintén fejedelmi hölgygyel, Mén-Marót leányával szállott Szent-István őseire, – aligha nem Doboka nejének menyasszonyi hozománya volt. Sőt a szintén biharmegyei Belényes vidéke is ily uton juthatott a Csanádokra, kiknek ősei között ott találjuk a Belényes nevet.*
A roppant kiterjedésü birtokok Bihar, Csanád, Temes, Szerém, Posega, Vasvár, Győr, Mosonmegyékben, a Száván túl a macsoi kerületben s Erdélyben még a XIV-ik században is a Csanádok kezén vannak; ott van Mező-Telegd is, hol Csanád prépost bölcseje ringott, de Belényes már nincs. Csere vagy valamely szerencsétlenség, mint a Vata lázadása vagy a véres emlékü aradi országgyülés kiveheték azt a Csanádok kezéből s a váradi püspökség birtokába juttaták.
Csanád prépost a XIII-ik század utolsó negyedében, 1280 táján született.* Atyja Tamás comes; testvérei, kik között ő a második vala, Lőrincz, Miklós, Pongrácz. De az édes anya, kitől fenkölt szellemét öröklé, ismeretlen. Keresztnevét némelyek Istvánnak,* majd Mátyásnak irják,* de kétségkivül elegendő alap nélkül: egykoru forrásokban neve mindig Csanád, s ezt, mint személynevet, magában a XIII-ik században ő rajta kivül még más két őse is viselé.*
Nemzetségének, mondhatni, jellemvonása az erősen vallásos érzület: vagyonuk legjavát, de nemzetségök virágait, gyermekeiket is {38.} áldozatul hozák Istennek.* A XIV-ik századtól kezdve számos püspököt s kanonokot találunk e nemzetség tagjai közől, ami feljogosit hinnünk, hogy azon egyházi férfiak között, kiket kereszténységünk első századai csak szerény keresztnevökön emlitenek, szintén nem egy Csanád vala. E nemzetségi vallásos érzület vezetheté Csanádot is az egyházi pályára, mégpedig nagyon korán, mert már 1295-ben őt, a még félig gyermeket korának szokása szerént a váradi káptalan tagjai között látjuk, mint éneklő-kanonokot.*
Eszerént első kiképeztetését Várad iskolájában nyeré, de ama körülmény, hogy 1296–1298. években Iván viseli helyette az éneklő-kanonokságot, melyet 1299-ben ismét Csanádnak enged át,* arra enged következtetnünk, hogy Csanád a jelzett három évi időközben távol volt valamely külföldi egyetemen fensőbb tanulmányai befejezése végett. E feltevés mellett szól jogtudori koszorúja, melyet itthon nem nyerhetett, mert egyetemünk, a veszprémi, épen e korban, Árpádházi királyainkkal egyszerre ért véget, és igy valószinü, hogy Csanád egyik elseje volt azon hazánkfiainak, kik e kortól kezdve Olaszhon főiskoláit egyre sürübben keresék fel.
Annyi bizonyos, hogy az ifju jogtudor korán figyelmet kelte maga iránt mind az egyházi körökben, mind magánál a királyi s a római udvarnál. Mig Váradon a káptalani méltóságokban fokozatosan emelkedett: 1306-ban olvasó-kanonok,* 1318-ban pedig a püspökségre lépett Ivánka helyett prépost lőn:* Károly király udvari kápolnája fönökévé s királyi titkárrá, az egyház feje pedig saját káplányává nevezte ki.*
{39.} A trónján még mindig ingadozó király megtalálta a férfiut, ki dinastiájának legbiztosabb támasza leend. És Csanád a legmagasabb körben közelebb jutott sorsa fényes csillagához.
Mennyire ki tudta érdemelni az udvar hajlamait, mutatja Erzsébet királynénak 1321-iki levele, melylyel saját királynéi birtokaiból kettőt, a szatmármegyei Zebunt és Vasadot Csanádnak adományozá.*
De hogy Csanád szivére s munkásságára nemcsak a király, hanem a nemzet, az egyház is számolhat, annak sem maradtak el előjelei. Csanádot királyi udvari tiszte elszakasztá Váradtól, s ezentul már csak mint vendég időzhetett a régi társak közt, csak ritkán láthatta viszont Szent-László egyházának ős falait;* emléket akart tehát állitani az egyházban, mely távollétében, sőt idők multával is hirdetné ez egyház, felnevélö dajkája iránti szeretetét s háláját.
Öt oltárt emeltete ugyanott, s korának szokása szerént gazdag alapitványt tőn azok fentartására.* Ezenkivül a várbeli kisebb Mária-egyház szolgálatára egy társaskáptalant alapita egy prépost és hat kanonokkal, kiknek számára ősi és szerzett birtokaiból illő javadalomról gondoskodék.*
Ezek valának mintegy zsengéi azon épitkezéseknek s alapitványoknak, melyekkel Csanád később, pályája emelkedtével Egert és Esztergomot gazdagitá. A fényes származásu, s ép oly müvelt, mint bőkezü váradi prépost nevét szárnyaira vette a hir, de mennél magasabbra szállt vele, annál jobban foszladozott a kötelék, mely őt Váradhoz csatolá.
Az egri káptalan elvesztvén főpásztorát, 1322-ben «egy szivvel-lélekkel» {40.} püspökévé választá.* Felszenteltetése a következő év január 24-én történt Temesvárott, valószinüleg az ott időző királyi udvar kedvéért.* A szentelésnél segédkező főpapok egyike Ivánka váradi püspök volt: Csanád atyai kezek áldásával indulhatott uj pályájára.* 1318–1322.
Miklós. Az egyszerü keresztnév alatt ismét legelső nemzetségeink sarjadéka rejlik. Miklós prépost az Osl nemzetségből származott, melyből a ma is virágzó Viczay és Ostffy, továbbá a már kihalt Kanisay családok ágazának ki.*
E három család melyikének kebelében született Miklós prépost? arra eddigelé biztos adatunk nincs, de a nyomok a Viczay-ak családfája felé vezetnek.*
Miklós prépostról hasonlithatatlanul kevesebbet tudunk, mint elődjéről, Csanádról, bár ő is, mint ez, prépostsága mellett királyi udvari tisztet is viselt azzal a különbséggel, hogy mig Csanád a király –, Miklós a királyné udvari papja volt.
Mióta viselte e hivatalt? vagy hogy hol szolgált azelőtt? az egészen ismeretlen. Csak Károly királynak egy 1323-iki levele emliti hűséges, tehát már régebbi, szolgálatait, melyekért mind őt, mind testvérét Györgyöt, mind pedig Lőrincz zalamegyei főispánt, rokonukat, három falujok birtokában megerősiti.*
{41.} Ezenkivül még csak egyszer van róla emlékezet a váradi káptalannak azon, szintén 1323-iki levele alatt, mely a Sóvári és Szerdahelyi nemeseknek Kövesd várát illető osztályáról szól.* Erre eltünik; valószinüleg elhalt. 1323.
István. 1325-tól kezdve többször olvasható neve a váradi káptalan hiteles-helyi kiadványain.* Hogy a királyi udvar előtt is tekintélyes férfiu vala, igazolja ama körülmény, hogy midőn Csanád esztergomi érsek az egri káptalannak, jó indulata viszonzása gyanánt bizonyos birtokot adományoz, e birtok átadására királyi biztosul István prépost küldetett ki.* 1332-ben már mint «néhai» említtetik.* 1325–1331.
István. Az 1332–1337-iki pápai tizedek első évében hat márkát fizetett préposti s kanonoki javadalmától, azontul pedig négyet;* az utolsó évben már nincs róla emlékezet. Befizetett tizedösszege igazolja azon 1318-iki adatot, mely szerént a váradi prépostság évi jövedelmének becsértéke ötven márka.* Ez mindenesetre tekintélyes összeg volt ama korban, midőn az érczpénz felette ritka, s ennélfogva, mint azt már több példából láttuk, nagy értékü vala. De e préposti tizedösszeg érdekes, még összehasonlitva a püspökre rótt tizeddel, mely évenkint száz márka volt, s a megyei papság tizedével, mely a legtöbb esetben nem haladta meg a tiz garast. A mennyire hátra marad a püspök tizede megett a préposté, épen annyira előzi meg emez az alpapság tizedét; jövedelmeik is ily arányban állanak. És az alpapság a nehány garasnyi tizednek megfelelő jövedelemből is tisztességesen megélt. 1332–1336.
Fülöp. Két oklevél emliti: egyik 1337–, a másik 1338-ból;* egy harmadik, mely az utóbbi év augusztus 1-én kelt, a prépostságot már üresnek mondja.*
{42.} Bertrand. Mint ostiai püspök s apostoli követ már 1330-ban hazánkban volt, amikor ajánlatára XXII. János pápa Micz bán fiát, Miklóst egri kanonokká kinevezte.* Állitólag rokonságban is állt magával az egyház fejével.* Utóbb Szent-Márkról czimzett áldozár-bibornok lőn s kétségkivül mint bullás, egyszersmind váradi prépost. Mint ilyet 1338-tól 1346-ig több oklevél említi.* Báthori András püspök halálával (1345) önkényt lemonda a prépostságról* s Avignonba tért, de régi megyéjével nem szakita meg minden összeköttetést: elvállalván a váradi püspökség ügyeinek közvetitését a pápai udvarnál, amiért Meszesi Demeter, váradi püspök, évenként 450 arany forintot bocsáta rendelkezésére.* Évek mulva, mint apostoli követ, ismét hazánkba küldetett.* 1338–1346.
Kis-Tárkányi Fülöp. Előkelő zemplénmegyei család szülötte. Atyja Boda, anyja Báthori András váradi püspök nővére volt. 1316 táján született,* Egy 1321-iki oklevél öt évesnek mondja. Budai országos levéltár kincst. oszt.: D. L. 2036. – Családfája az imént idézett s egyéb kiadatlan oklevelek, továbbá Fejér Gy.: Codex dip1. IX. 3. 134–135. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. II. 163. l. – Zichy-okmánytár: II. 441. – III. 140. ll. szerént a következő:
Boda; Konrád de Kis-Tárkány; Mátyus 1315 neje Báthory leány.; Boda 1315.; Tamás 1324.; Miklós 1324.; László 1359–1370.; Zebegeneu 1324.; Fülöp vár. prép.; Domokos1356.; András.; Máté litter.; Bene.; Miklós.; Bertalan.; László.
A per végkifejlődése ép oly ismeretlen, mint tulajdonképeni tárgya; de bizonyos hogy a püspök vagy kibékült Fülöp préposttal vagy pedig ez utóbbi kedvező itéletet nyert s hogy ő az a Fülöp, ki {44.} 1369-től kezdve ismét viseli a préposti méltóságot. E per Demeter püspöknek is sokat ártott s nagyot szolgált arra, hogy a Chartularium, mely épen e korban készült, oly setét szinekkel festi e püspököt. 1346–1366.*
Péter. 1367 február 5-én már előfordul;* Fülöp prépost elmozditatásának tehát ez idő előtt kellett történnie. Ezenkivül Péter prépost neve még csak egyszer tünik fel a váradi káptalannak egy másik, ugyanazon év május 14-én kelt kiadványán.* Nem lehetetlen, hogy Fülöp prépost visszahelyezésével az épen üresedésbe jött olvasó-kanonokságot nyerte el, melyet 1369-ben csakugyan Péter birtokában látunk.* Kiléte bizonytalan, egy személynek látszik azon Péterrel, ki budai éneklő-kanonoksága mellé 1361 táján Váradon is nyert kanonoki javadalmat.* 1367.
Fülöp. 1369. márczius 29-én emlittetik ismét először,* s hogy csakugyan a fentebbi Kis-Tárkányi Fülöp, igazolja a leleszi konventnek idézett 1370-iki levele, mely őt határozottan váradi prépostnak nevezi. Különben prépostságát visszanyerhette már 1368-ban, de ez évről még nem került elő a váradi káptalannak jeles alakban kiállitott levele, mely a prépostot a három főkanonokkal emliteni szokta.
Fülöp prépost a nyert elégtétellel, bár ekkor már hajlott kora vala, visszanyerte életkedvét s érdeklődését családja jövője iránt. Még ugyanazon 1369. évben visszaváltotta amaz ősi jószágokat, melyeket öcscsei: Tamás és Miklós elidegenitének;* de napjai már megszámlálva valának. Tulélte ugyan püspökét, Demetert, de csak egy évvel. 1373 junius 29-én még életben van, de {45.} a következő év junius 25-én már gondoskodnak Avignonban préposti utódjáról.* 1369–1373.
Pál. Fülöp halálával a római udvar Zudar Jánost, a későbbi váradi püspököt, szándékozott Várad préposti székére emelni, de ez időközben más méltóságot nyert. Ekkor a választás Pálra, Péter fiára esék, mindamellett, hogy Avignonban már ekkor, mint engedetlen, kemény embert, gyanus szemmel kisérték.* Kétségkivül hatalmas befolyás működött mellette. Ki volt e Pál? határozott adatunk arra nincs, de a fentebbi bármily rövid jellemzés az oly viharos életü Horváthy Pál, zágrábi püspökre emlékeztet. Annyi bizonyos, hogy Pál prépost 1378-ban eltünik a váradi prépostok sorából,* a következő évben pedig Zágráb püspöki székén megjelenik Horváthy Pál.* Az is figyelemre méltó, hogy a Horváthy-ak családfájának XIV-ik századi ágain mind a Pál, mind a Péter nevek nem ismeretlenek.* 1374–1378.
János. Szent-Marczellról czimzett áldozár-bibornok. Egy kelet nélküli oklevéltöredék emliti Péter olvasó, István éneklő és Jakab őrkanonokok társaságában.* E három kanonok együtt két időközben fordul elő: 1369- és 1380–1383. években. Az előbbeni évben Szent-László egyháza, mint láttuk, nem állott prépost nélkül; de az utóbbi időközben csakugyan nem tudunk váradi prépostot felmutatni, ennélfogva János bibornok helye a váradi prépostok sorában egyedül a fentebbi Pál után lehet 1380 táján. Egyéb körülményei még ismeretlenek; csak az bizonyos, hogy legfeljebb három évig viselhette Szent-László váradi káptalanának első méltóságát.
György. Eddigelé négy oklevél ismeretes, melyek alatt neve {46.} előfordul; ezek hárma 1382-ben, negyedike pedig a következő évben kelt.* Életének további adatai még lappanganak. 1382–1383.
Cykó István. A Czikók a volt Dobokamegyében ma is népes családot képeznek; Czikó vára volt itt eredeti fészkök s innét származtak el Nógrád, Pilismegyébe, a Székelyföldre stb.* A XIV-ik században mind Doboka-, mind Biharmegyében találkozunk velök. 1318-ban Cykó fiának, Péter comesnek özvegye, Margit s leánya, Erzsébet eladják dobokamegyei birtokukat, Bogácsot Kopusi István fiának, Jánosnak ötven finom márkáért;* ugyancsak 1318-ban Chaaz comes unokái, Jákó és Cykó testvérek szintén eladják biharmegyei Tobol, Tartsa, Remete birtokukat Ivánka váradi püspöknek, ki azokat öcscsei számára szerzé meg.* És ismét Cykó, talán épen az előbbeni, 1344-ben várnagy Keresszegen, Biharmegyében.* Volt-e ezekkel Cykó István prépostnak összeköttetése? most még meg nem határozható, de az apránként összeszedett nyomok idővel felderithetik a valót. Azon Cykou, ki 1346-ban a királyi udvarnál előadó,* nyolcz év mulva pedig már mint tárnokmester szerepel,* aligha közel nem állott hozzája.
Cykó István, mint váradi prépost, csupán egyszer fordul elő a káptalannak egy 1386-iki kiadványa alatt;* a következő évben már Eger tisztelte benne főpásztorát. 1386.
Maternus.* Prépostsága, mint két elődjeé, szintén csak rövid időre terjedt. Három évben van róla emlékezet.* Váradi stallumából {47.} Veszprém püspöki trónjára lépett, valószinüleg még 1392-ben,* mert már ez évben a váradi prépostság üres.* Életét mint Erdély püspöke fejezte be. 1388–1390.
László. Mária és Zsigmond királyok korának izgalmait mintegy visszatükrözi a váradi prépostság története is. A prépostságnak sincs nyugodalma; birtokosai rövid időközökben egyre-másra változnak. László prépost is alig foglalja el váradi székét 1393-ban,* a következő évben már ismét üresen hagyja azt,* s a háborgó események hullámai ugy összecsapnak felette, hogy végkép eltünik szemeink elől. 1393–1394.
Philippus de Alenconio, ostiai bibornok-püspök. Egyik utolsaja azon idegeneknek, leginkább olaszoknak, kik előtt a római udvar kegye nyitott utat hazánk jelesebb egyházi javadalmaihoz. Három év mulva távozik ez is,* s helyét a legjobb hangzásu nevek egyikének birtokosa foglalja el. 1395–1397.
Vetési Tamás. Családja, mely a Kaplony nemből eredt, kihalt, de egy másik testvér-ága a gróf Károlyi-akban ma is virágzik. Életének első szaka ismeretlen; 1398-ban tünik fel először s épen a váradi káptalan előtt, midőn Miklós, Lőrincz és Ambrus rokonaival egyetemben 250 arany forintért megvásárolja Kállai Miklós Sempjén, Kér és Filep szatmármegyei birtokait.* Ekkor már a nevezett káptalan prépostja. Ez időtől kezdve két évtizeden át folyton találkozunk nevével, de csak birtokügyekben.* 1407-ben Kis Jenei Demetertől megveszi háromszáz {48.} forintért Váradon, a Körösön, a szegények háza mellett egy malom egy kerekének három részét, mely malom másik kerekét már a váradvelenczei Klára-apáczák birták.* Aligha nem ama kereket is az apáczák számára igyekezett megszerezni. 1415-ben pedig János és Orbán kanonokokkal a káptalan uj birtok-levelének megerösitését kérte és nyerte meg Zsigmond királytól.* Utolszor 1419. jul 19-én találkozunk vele.* 1398–1419.
Conradus de Cardinis de Florentia, Péter fia. A szintén flórenczi származásu Scolari András püspök hozta Váradra, kihez rokoni kötelékek is füzék s ki mindjárt püspöksége kezdetén, 1411-ben a váradi káptalan egyik legkitünőbb javadalmára, az olvasó-kanonokságra emelte.* E javadalom birtokában látjuk egy évtizeden át azon különbséggel, hogy 1413 és 1415-ben László, Scolari püspöknek helynöke szerepel helyette, mint olvasó-kanonok.* Lehet egyébaránt, hogy az idézett két évet külföldön, talán épen valamely egyetemen töltötte. 1418-ban V. Márton pápa acolitusává, s hazánk részére apostoli követté s tizedszedővé nevezte ki.* Midőn pedig a váradi prépostság 1419-ben megüresedék, alig foroghatott fenn kétség aziránt, hogy azt Konrád, a pápának s püspöknek egyaránt kedves embere fogja elnyerni. A dolog azonban még sem mehetett könnyen; a prépostság 1420-, 1421-ben is üres,* s Konrád csak 1424-ben tünik fel a préposti {49.} széken.* Evvel elérte szerencséje tetőpontját. A politikai szerep, melyre őt Zsigmond király kiszemelte, épen nem termett kellemes gyümölcsöket számára. Mint a király követe több izben járt Olaszországban. Egy ily alkalommal kelleténél tovább időzött szülővárosában, ami által magára is vonta a király haragját.* 1430 táján Zsigmond parancsára fogságba is került, de annak oka még ismeretlen.* Szabadságát a pápa s a flórenczi köztársaság közbelépésére nyerte vissza, s még egy évtizeden át volt első tagja Szent-László káptalanának. Utoljára egy 1440-iki oklevél emliti nevét.* 1424–1440.
Vitéz János. A későbbi nagynevü váradi püspök. Mint prépost 1442. nov. 28-án fordul elő először.* 1442–1445.
Tapolczai János, 1436-ban a bécsi egyetemen tanult s az egyházi jogból tudori koszorut nyert. Kétségkivül ugyanaz a János, ki 1440–1443. években, mint váradi őr-kanonok s egyházi jogtudor szerepel.* Eszerént magából a káptalan kebeléből lépett ugyanannak élére. 1446-ban már prépost,* s ez évtől kezdve másfél évtizeden át gyakran olvassuk nevét, olykor vezetéknevét is.* 1457-ben már komoly gondolatokat forgat elméjében, megkeresi a halál emlékezete is. Biharmegyében Sal-Septely falu Andocz és Kereksziget tartozékaival együtt az övé volt; értékes egy birtok, és ő azt az idézett évben a Várad melléki kápolnai pálosoknak engedte át háromszáz magyar arany forintban oly feltét alatt, hogy a szerzetesek mondjanak érette évenként egy-egy misét.* De vallásos érzülete s tudományos képzettségével {50.} egyéb jeles tulajdonok is egyesültek, különösen olyanok, melyek kényesebb természetü ügyek rendezésére is képesiték. Hangácsi Albert egri prépost s királyi al-korlátnokot (később csanádi püspök) midőn László király s Hunyadi János özvegye ügyében Nagyszebenben járna, a szebeni szászok megtámadták, szolgáit részént megölték, részént megsebesiték, őt pedig többed magával fogságra veték. Az ügy Róma elé került s II. Pius pápa 1459-ben a váradi püspököt (Vitéz János), továbbá ugyancsak a váradi székes- és kiskáptalan prépostjait bizta meg, hogy ők hárman, vagy legalább közőlök egy az ügyet megvizsgálja s elintézze.* A terhes feladat teljesitése Tapolczai vállaira nehezedett s kétségkivül ezért van, hogy épen Szeben városa e korbeli, 1462-iki irataiban Tapolczai prépost apostoli kiküldöttnek neveztetik.* És itt van utolsó nyoma. 1446–1462.
De Tapolczai eltünésével egy ép oly érdekes, mint homályos kérdés előtt állunk. A Szent-Pál-rendüek hagyományai ugyanis emlitik, hogy a XV. század közepén, szeréntök 1444-ben, volt szerzetőknek egy Bereczk nevü tagja, buzgó, szent életü, tudományosan képzett férfiu, egyházi jogtudor, ki egykor váradi prépost vala, de letéve e méltóságát, az ő szerzetökbe lépett.* Ki volt e prépost? Bereczk nevü váradi prépostot nem ismernek történeti forrásaink, de különben is, akit Bereczknek hittak a szerzetben, mert az idézett helyek kétségkivül a szerzetbeli nevet emlitik, – annak a váradi préposti széken más neve volt; a szerzetesek beöltözésökkor leteszik régi nevöket. Ennélfogva a Bereczk névnek a váradi prépostok sorában nincs helye, hanem ellenkezőleg a más név alatt ismeretes prépostok valamelyikére kell ruháznunk e nevet. Hogy melyikre? arra határozott adatunk nincs, de ha a Tapolczairól fenmaradt történeti vonásokat a pálosok Bereczkjének jellemzésével összehasonlitjuk, a kettő közt az évek némi különbsége mellett is meglepő hasonlatosságot találunk. Jogtudor mind a kettő s Tapolczai már emlitett {51.} 1457-iki alapitványával mutatja, hogy vonzódik a pálosok monostora felé.
Balázs. Minden valószinüség szerént Vasvári Balázs, ki 1457–1459. években mint váradi őr-kanonok szerepel.* Balázs 1465-ben január 4-én tünik fel mint prépost,* eszerént még Vitéz János püspök emelte fel a hozzája különben is közel álló férfiut. Ezenkivül még csak egyszer, 1466-ban van róla emlékezet;* azontul eltünik. 1465–1466.
Vitéz János, az ifjabb. Életéről eddigelé csak töredékes ismereteink vannak. Unokaöcscse volt a hasonnevü, hirneves püspök, majd primásnak, kinek gondjai alatt nevekedett, mint unokatestvére, Csezmiczei János, Olaszországban. Itt s valószinüleg Ferrarában tanulta a humaniorákat s az ugyanott tartózkodott Galeottoval szoros baráti viszonyba lépett. A hazába mint jogtudor tért vissza s mint egykor nagybátyja, a váradi prépostságot nyerte. A préposti méltóságban 1471-ben találkozunk vele először,* de valószinü hogy már előbb, nagybátyjának 1471-iki kegyvesztése előtt prépost volt. Ugyancsak 1472-ben viselte Keresztelő-Szent-János váradi társaskáptalanának prépostságát is.*
Volt-e részes a Mátyás király ellen szőtt összeesküvésben, melynek élén nagybátyja, az érsek, s unokatestvére, Csezmiczei János pécsi püspök álltanak? határozottan ki nem mutatható; de bizonyos, hogy 1472-ben még Váradon volt,* sőt 1476-ban is.* És igy midőn a következő évben Rómában van, hol barátjának Galeottonak lényeges szolgálatokat tesz, Mátyás király e kegyenczét, mondhatni, a haláltól mentvén meg,* – okunk van hinni, hogy e távolléte a hazából nem {52.} kényszerüségből, nem az 1471-ki események következtében történt, és Galeottonak amaz előadása, hogy Mátyás királyt Vitézzel kibékélteté, aligha arra értendő, hogy ez utóbbi számára megnyitá a haza kapuit, hanem inkább, hogy a királyt, ki a Vitézek iránt könnyen érthetőleg idegenkedéssel viselteték, megnyerte számára.
Annyi bizonyos, hogy Vitéz 1478-ban már Váradon volt* s csakhamar megnyeré királyának kegyeit s bizalmát annyira, hogy ez őt két év mulva, 1480-ban mint követét a római szentszékhez küldötte. Hogy követi müködésével igazolta a belé helyezett bizalmat, mutatja a király iránta való kegyelmének ujabb nyilatkozása. 1481. junius 2-án még prépost,* de még ugyanazon évben szerémi püspök lett.* Politikai érdemei később már több kitüntetést is szereztek számára; tudományossága s a humanismus hiveinek tisztelete pedig 1497-ben a dunai tudós társaság elnöki székébe emelte.
Az egykoru feljegyzés mint szálas és széptermetü, gyors elméjü, de korán megőszült férfiut emliti.* 1472–1481.
János. A váradi káptalannak egy 1483-iki oklevelén fordul elő.* Neve mellett nem áll a «jogtudor» czim és igy kétségtelen, hogy nem Vitéz János. Életéről azonban további tudósitásaink eddigelé nincsenek. 1483.
Farkas Bálint. Később váradi püspök.* 1487–1489.
Alattyáni Miklós.* Felszentelt püspök (Sebastiensis) s Pruisz János váradi püspök helynöke, ki mint ilyen, már 1481-ben működik, midőn Váradi Forgách Györgyöt a váradi székesegyház Szent-Háromság oltárának igazgatójává kinevezi.* Ez időtől kezdve egyéb hivatali {53.} müködésének is akadunk nyomaira. Igy 1489-ben a várad-velenczei apáczákat védi Illés, Várad-Péntekhelyen lakó polgár ellen, ki az apáczák Dorongos nevü szőlejét hatalmasul elfoglalá. Midőn pedig Illés Alattyáni itéletének ellenére is makacsul vonakodék kibocsátani kezeiből ama szőlőt: Alattyáni megparancsolja Várad összes lelkészeinek, hogy minden egyházban, mindennap miseközben huzassák meg a harangokat, gyujtassák meg az oltárok gyertyáit, majd Isten haragjának rettenetes jeléül hányják azokat le a földre s aztán nevezett Illést nyilvánitsák kiátkozottnak mindaddig, mig a kérdéses szőlőt vissza nem adja.*
Püspökének bizalmát birta egészen annak lemondásáig, ki is őt ez alkalommal utódjának, Farkas Bálintnak, helyébe a váradi prépostságra emelte.*
Hasonló bizalomra méltatá az uj püspök, Farkas Bálint. Helynöke volt ennek is, tőle nyerte szolgálatai jutalmául a várad-előhegyi premontrei monostor prépostságát; midőn pedig négy év mulva Bálint püspök halálra vált, őt jelelte ki végrendelete egyik végrehajtójául.*
Jött a harmadik püspök, Kálmáncsehi Domokos, de Alattyáni, a már ekkor agg férfiu, nem helyettesiti többé főpásztorát; érzi végpercze közeledését s készül a halálra. 1498-ban háromszáz magyar arany forint alapitványt tesz a várad-velenczei apáczáknál, hogy ezek mindennap, térden állva, lelkök alázatosságával mondjanak el öt Miatyánkot urunk öt szent sebének, s öt Üdvözlégyet Miasszonyunk öt fájdalmának emlékezetére; minden ebéd s minden vacsora után pedig, midőn a szokott hála’dásra az egyházba térnek, imádkozzanak el egy Miatyánkot az ő, az alapitványozó lelkének nyugalmáért.* Ezentul többé semmi nyoma; erre csakhamar visszaadhatta lelkét teremtőjének.
A székesegyház helyén 1881-ben felszinre került egy különben eléggé szerény emlékkő-részlet, melyen a «Sebastensis» szó vala olvasható. Alattyáni, mint láttuk, épen e püspöki czimet viselte; nem lehetetlen, {54.} hogy ama feliratos töredék az ő sirkövéből jutott el hozzánk. 1481–1498.
Kálmáncsehi László. Valószinüleg ugyanaz, ki 1489-ben a bécsi egyetem tanulói közt fordul elő.* Azon körülmény pedig, hogy Váradon nyilik számára fényes pálya épen akkor, midőn itt szintén egy Kálmáncsehi a püspök, feljogosit hinnünk, hogy közte és a püspök közt szorosabb összeköttetés vala a puszta névrokonságnál. Mint váradi prépost, eddig ismeretes adataink szerént, 1503-ban tünik fel,* de több, mint valószinü, hogy e káptalani méltóságot előbb, még Kálmáncsehi Domokos püspöknek Váradról való távozása (1501) előtt, nyerte el. Még 1513-ban is ő ül a préposti széken,* de ezután elvesztjük szemeink elől. 1503–1513.
Homorogdi Miklós. Perényi Ferencz, az ifju váradi püspök hozta magával Erdélyből, hol kanonok s hunyadi főesperes volt;* Váradon prépostságra emelte, s a helynöki tisztet is reá ruházta.* 1516–1524.
Bonzagno János, tudor. Egyike azon olasz tudósoknak, kiket Estei Hyppolit esztergomi érsek, majd egri püspök udvara vonzott hazánkba. 1512-ben már itt volt, s a tudományok müvelésén kivül az egri püspökség kormányzását vezette; de a magasabb politikával is foglalkozott: 1528-ban a magyar király követe a velenczei köztársaságnál.* Tudományos, és még inkább politikai érdemeinek jutalma a váradi prépostság lőn, melynek birtokában találjuk már 1529-ben.* Tiz év mulva Brodarich István váczi püspök végrendelete már ugy emliti, mint «néhai» csanádi püspököt.* 1529.
{55.} Ilméri Imre.* Neve a mai «Ürményi»-nek régi alakja, de hogy az Ürményi nemzetség ős családfáján jogosan kereshetünk-e számára helyet? az még eldöntésre vár. Figyelembe veendő azonban, hogy ama családfán 1520-ban, tehát épen a kérdéses korban előfordul csakugyan egy Imre, mint Ilméri András és Zomor Veron legidősb fia, kinek unokaöcscse, István, viseli először a XVII-ik században a mai Ürményi nevet.*
Imre Várad középkori egyházi férfiainak sorában 1529-ben merül fel először mint őr-kanonok,* ez állásából lép 1531-ben Bonzagno üresen hagyott helyére, a préposti székbe, itt látjuk 1543–49. években, és utoljára 1550-ben.* 1531–1550.
Ilosvai István. Egyházi jogtudor. Pályáját Várad mellett egy szerény községben, Mező-Telegden, kezdte meg, hol 1524-ben még csak igazgatója a Szentlélek Isten oltárának, mely a plébániai egyházban állt, később ugyanezen egyháznak lelkésze. Szorgalma s gondoskodása jeléül telegdi hivei még évtizedek mulva is emlegetik «István pap molnát» (malmát), melyet ő épitett, a gyümölcsöst, melyet ő ültetett.* Itt érdemelte ki helybeli kegyurainak, a Telegdyeknek becsülését s bizalmát, mely a legszebben nyilatkozék iránta azáltal is, hogy Telegdy Miklós árvájának, az 1514-ben felkonczolt István unokájának egyik gyámjául őt rendelték.*
A telegdi szerény lelkészi lakból azonban a gondviselés keze tovább s magasabbra vezette. 1539-ben mint egri kanonok, 1544-ben {56.} pedig, mint ugyancsak egri prépost tünik fel.* Frangepán Ferencz, Egernek ekkori püspöke az 1539-iki váradi békét megelőzött tárgyalások alkalmával gyakran időzött János király váradi udvarában és igy elég alkalma lehetett, hogy felismerje Ilosvaiban a magasabb hivatásu férfiut. Hihető azonban, hogy Ilosvai az egyházi javadalmak csoportositásának ama korában egri stallumja mellett anyamegyéjének, a váradinak káptalanából sem maradt ki, és csakugyan 1547-ben mint váradi kanonokot látjuk, de már ekkor a káptalanban nagyon elül jár, a második méltóságot, az olvasó-kanonokságot viseli. Ugyanekkor püspöke, az állami ügyekkel annyira elhalmozott Frater György, Ilosvait püspökké (Imeriensis) szentelteti, s őt az egyházmegye multjával, személyei s ügyeivel ismerőst helynökévé nevezi ki.*
A viszonynak, mely Frater Györgyöt s helynökét egymáshoz füzé, bensőbb alapja is volt. Ilosvai évek óta gyüjté s irta össze hazai törvényeinket. Evégett szorgalmasan kutatta át a levéltárakat, kétségkivül a váradi káptalanét is. Aligha nem ő volt, ki első tette figyelmessé Fráter György püspököt e levéltár gyöngyére, a Váradi regestrum kéziratára. A két férfiu megérté egymást; mindketten egyért lelkesedtek, nemzetünk boldogulásaért. Mig Ilosvai a magyar közjog alapjainak kiszélesitésén fáradott, Frater György sajtó alá adta a Váradi regestrum kéziratát, hogy gazdagitsa történeti irodalmunk forrásait. Ilosvai kézirata kevésbbé volt szerencsés. Frater György a Regestrum megjelenése után egy évre elhalt, s azután jöttek a válságos idők, melyek Várad tudományos irodalmának további fejlődését meggátolák.
Ilosvai az 1552–1555. évek közt váradi prépost lett, ez utóbbi évben már mint Ilméri utódja tünik fel.* Két év mulva azonban tudjuk mi történt? Ilosvai is többi kanonok-társaival vándorbotot vett elaggott kezeibe, hogy távozzék a helyről, mely fáradt tagjainak már sirt sem ad. Nagyszombatba jutott, hol 1559-ben az esztergomi főkáptalan préposti székébe emelék, de már két hónap mulva szive megszünt {57.} dobogni és fájni.* Kéziratát, mely hazai törvényeink első gyüjteménye, Telegdy Miklós esztergomi kanonok (1561) vette magához és saját nyomdájában 1583-ban kinyomatta.* 1555–1557.
{58.} Kanonokok s karbeli papok.
XII–XIII-ik század.
Benedek őr-kanonok. Mind az ő, mind a következő két kanonok nevét azon itéletlevél tartotta fenn, melylyel Feliczián esztergomi érsek, a zágrábi püspökség birtokperét 1134-ben, a a váradi zsinaton eldöntötte s mely levélben a pertárgyalás egyéb tanui között Benedek és társai is emlittetnek.* 1334.
Opus dékán-kanonok.* 1134.
Sebestyén kanonok.* 1134.
M. kanonok. Mind e hármat a fentebb emlitett B. préposttal együtt, Elvin püspök perének alkalmából III. Incze pápa levele emliti, de azon kor szokása szerént nevöknek csak kezdőbetüivel. Egyébütt nem fordulnak elő.* 1199.
Valerián éneklő-kanonok. A gazdagsága s tagjainak országos szereplése miatt egyaránt nevezetes Borsa nemzetség sarjadéka. Emlékét a Váradi regestrum őrzötte meg, mely őt, mint a Váradon tartott isten-itéletek egyik biráját ismételve emliti. Ugyancsak a Regestrum előadásából megismerjük három rokonát is: testvérét, Ustaurt; továbbá anyai nagybátyját, Ányos mestert, ki valószinüleg egy személy az alább következő hasonnevü kanonokkal; végre Benedicta asszonyt, kinek Valerián, nevezett rokonai beleegyezésével eladja egyik
{59.} szolganőjét két kis fiával együtt. Kanonokságának ideje 1212. év tájára tehető.*
Mihály őr-kanonok. Valeriánnak az isten-itéleteknél birótársa, később az éneklő-kanonokságban utóda.* 1212.
Gellért dékán-kanonok; mind ő, mind a következő kanonokok tagjai valának, bár különböző időben, az isten-itéleti törvényszéknek.* 1212.
Péter kanonok.* 1212.
Sidrák vagy Sibrik kanonok, később főesperes.* 1212.
Pósa kanonok, majd bihari főesperes.* 1212.
Moust, mely név akár Heltay nyomdájából, hol a Váradi regestrumot nyomták, akár még a másoló tollából aligha nem hibásan került elő, s eredetileg Pousa volt. Főesperes.* 1213.
Joákim kanonok, később dékán, több izben delegált biró.* 1213.
Folkus vagy Fulkó klerikus és segédbiró, régi magyarosan: poroszló (pristaldus) Joákim dékán, mint isten-itéleti biró mellett.* 1215.
Tekó alesperes.* 1217.
Ányos olvasó-kanonok és káptalani jegyző, ki a töredékes Váradi regestrum tanusága szerént 1217-től 1235-ig, tehát közel 20 éven keresztül vezette a káptalan jegyzőkönyveit, és igy az annyiszor idézett Regestrum is nagyrészben az ő tollából folyt.* 1217.
Tompa kanonok, főesperes. 1217.*
{60.} Pál Szent-László király oltárának igazgatója 1217.*
Márton áldozár, kanonok, isten-itéleti biró; egy alkalommal mint vádló is szerepel. 1219.*
Vida kanonok, Mártonnak birótársa. 1219.*
Eráklius őr-kanonok és dékán, János prépost kortársa. Emlékét egy érdekes per tartotta fenn. A zobodiáni (?) egyház kegyurai: Dénes Isó és Puk perbe fogák ez egyház torozóit, amiért hogy nem akarák tartozásaikat leróvni, készebbek lévén inkább elköltözni. A per már Eráklius őr-kanonok, mint biró előtt folyt, midőn mégis sikerült kibékiteni a feleket oly feltételek alatt, hogy a torozók mindenesetre megmaradnak a nevezett egyház mellett s minden évben, Szent-Mihály-ünnepén beszolgáltatnak az egyháznak egy harmadfüves tinót, száz kenyeret, tizenkét veder sert s minden háznép egy-egy szent misét szolgáltat.* 1220.
Móricz áldozár. A székesegyháznál volt-e alkalmazva s mily hivatalban? arra nincs adatunk; csak az bizonyos, hogy Szent-László váradi egyháza iránt kitünő kegyelettel viselteték, s egyike volt azon nagy számu hazánkfiainak, kik e kegyelöteket tettel is tanusiták. Igy midőn vagyonáról végrendelkezett, Árva nevü szolgáját a nevezett székesegyháznak hagyá, hogy annak harangozója legyen; Szép nevü szolganőjéről pedig ugy intézkedett, hogy halála után ugyancsak a székesegyháznak adjon gyertyákra két márka érő viaszt, de fia s két leánya a szolgaságból felszabaduljon.* 1225.
Jeromos áldozár. Előkelő származását gyanittatja azon körülmény, hogy testvére volt ama Jánosnak, kit a Váradi regestrum a biharmegyei Gyarán falu birtokosa gyanánt emlit s hogy Bihar, valamint a szomszéd Békésmegye legelőkelőbb nemzetségeivel s egyházi férfiaival összeköttetésben állt.* De hogy gyaráni lelkész volt-e, vagy pedig a székesegyházban karbeli áldozár? adatok hiányában meg nem határozható. 1225.
{61.} István főesperes, Sándor váradi püspök jószágigazgatója s az isten-itéleteknél helyettes birája. Valószinüleg ugyanaz az István békési főesperes, ki a reája tört rablót önvédelme közben megölte s kinek, ezen ügyével egymásután két pápa foglalkozott. Sándor váradi püspök István főesperest, mint vérontással fertőzöttet az oltár szolgálatától elmozditá s egyházi javadalmától is megfosztotta; de István főesperes Rómába felebbezte ügyét s ott személyesen is megfordult. III. Honorius pápa a főesperes visszahelyezését rendelte el, Sándor püspök azonban nem engedett, és IX. Gergely pápa sem tudta őt rá birni, hogy valamely egyszerü javadalmat jelöljön ki az elitélt számára s igy legalább a koldusbottól mentse meg. István főesperes ezután még hat év mulva, 1236-ban is javadalom nélkül állt, ekkor a pápa ismét gondoskodék javadalmaztatásáról, de hogy ezuttal több sikerrel-e, mint előbb? hallgatnak róla történeti emlékeink.* 1225.
Sándor kanonok. Primegonitus ellenpüspök hive s ennek érdekében a következő János kanonokkal együtt személyesen is megfordultak a pápai udvarban, amiért Benedek püspök mindkettőjöket megfosztá javadalmaiktól.* 1232–1236.
János kanonok.* 1232–1236.
Márton kanonok, Primogenitus hive.* 1232–1236.
Izsák kanonok, szintén Primogenitust pártolá s ezért ő és Márton kanonok is javadalmát veszté.* 1232–1236.
Rogerius. Kortársa, Tamás spalatói esperes és krónikairó tudósitása szerént Olaszország Apulia tartományában született.* 1233-ban mint Toletanus János választott praenesti püspök s apostoli követ káplánya hazánkban volt, a pápai udvar s főnöke közt az összeköttetést személyesen is eszközlé, leveleket s fontosabb szóbeli tudósitásokat hozva és vive.* Szolgálati érdemeinek jutalmául azon kor szokása {62.} szerént ő is pápai bullát nyert s a bulla a váradi káptalan egyik kanonoki javadalmára szólt. Kanonoksága mellett megtartotta régi állását is a követ mellett vagy legalább annak czimét, mert egy évtized mulva is mint Toletanus János püspök káplánya emlittetik.* Az 1241-iki vész Váradon érte őt, mely alkalommal a tatárok rabságába került; de ügyességével, bár sok viszontagság után, végre megszabadult. Ekkor az elpusztult s a tatárok ujabb betörésének utjában álló Váradtól, hol időközben főesperességet nyert, szabadulni vágyott s még 1243-ban kieszközlé, hogy ismét pápai bulla révén a soproni főesperességre tétetett át.* Később, 1249-ben főnökének, ki időközben bibornok lőn, pártfogásával Spalató érseki székére emelkedett. A kinevező oklevél dicsérőleg emeli ki tudományát, feddhetetlen életét s társadalmi müveltsége mellett szolgálati készségét.*
Mielőtt távozott volna hazánkból, maradandó emléket állitott nevének azáltal, hogy a tatárjárásról emlékiratát készite, melyben az országos romlás mellett Várad elpusztulását és saját viszontagságait részletesen, de a rémes események hatása alatt kissé tulozva festi le. Müvét János olasz püspöknek ajánlá, ki, ugy látszik, nem más, mint a többször emlitett Toletanus János.* Ez emlékiratot, mely ama kor történeteire nézve a leghitelesebb s első rendü forrásunk, először, {63.} mint láttuk, Pruisz János váradi püspök nyomatta ki Thuróczi János krónikája mellett 1488-ban, Brünnben felállitott nyomdájában; azóta többször megjelent,* legujabban Szabó Károly jeles magyar forditásában.* 1241.
N. kanonok, egyszersmind bácsi főesperes. Bullás. 1241.*
Andornak (Andronicus) őr-kanonok; emlékét azon határjárás őrizte meg, melyet ő, mint a váradi káptalan bizonysága a király emberével, Belws comessel együtt a Csanád nemzetség birtokai, a biharmegyei Berthem, Sonkolyos, Thelegd és Szabolcs körül tartott.* 1257.
Iván, éneklő-kanonok.* 1260–1279.
Tamás kanonok-dékán.* 1260.
Gergely olvasó-kanonok.* 1262.
Náta őr-kanonok. Emlékezetül maradt róla, hogy a váradi káptalannak egy malmot épittetett, melyet később a káptalan elcserélt a váradi püspöknek Szent-Péter-utczája nevü birtokáért, mely a mai Várad-Olasziban a Kalvaria-hegytől a Körös felé vonult.* 1262.
Benedek őr-kanonok.* 1270.
Egyed őr-kanonok.* 1272.
Vida kanonok, kinek, mint a váradi káptalan kiküldött bizonyságának előtte Gothárd comes s ennek neje és leánya végintézkedést tőnek. 1277.*
Benedek kanonok, békési főesperes. Mint. Miklós erdélyi prépost s választott esztergomi érsek ügyvivője megfordult Rómában, hogy nevezett Miklós megerősittetését kieszközölje, de eredménytelenül.* 1278.
{64.} János kanonok, ki mint a káptalan bizonysága a ma szilágymegyei Szarvad határait járta.* 1279.
Albert kanonok, dékán, valószinüleg ugyanaz, ki Lodomér püspök káplánja volt s IV. László király parancsára püspökétől kiküldve; az eggedi monostor elpusztitását megvizsgálta. 1279.*
Benedek őr-kanonok 1279–1284.*
Péter «karbeli alkalmas ifiu pap» mondja róla az oklevél, mely arról tanuskodik, hogy László király parancsára a váradi káptalan őt küldé ki a beregmegyei Surány határjárására.* 1280–1284.
Donkus szintén karbeli pap, ki ugyancsak László király parancsára a magtalanul elhalt Ivánkának, Bonyka fiának birtokát, a szatmármegyei Woja földének egy részét át akarta adni Ábrahámnak és Miklósnak; de az átadásnak Mesk, Jolath, Gergely, Medve, Ábrahám, Omych és ennek fia, Benedek vajai nemesek, a ma is virágzó Vay nemzetség ősei ellenmondának.* 1280.
Imre olvasó-kanonok* 1281–1285.
János éneklő-kanonok 1281–1282.*
Gergely mester, ki a káptalan meghagyásából a Káta nemzetség tagjait beiktatta birtokaikba, ezek között a Körös-melléki Ősi birtokába is.* 1284.
{65.} Iván éneklő-kanonok 1284–1288.*
Ferencz kanonok s bihari főesperes 1285.
Jónás kanonok, kinek, valamint a fentebb emlitett Ferencz főesperesnek s Imre olvasó-kanonoknak emlékére az annyiszor bolygatott váradi vám kérdése oly kedvező világosságot vet.*
István olvasó-kanonok 1288–1291.*
Márton őr-kanonok; mint ilyen tizenhét éven át gyakran előfordul. 1291-ből ismeretes egy levele is, melylyel bizonyitja, hogy Damján fiai a Hévjó vizén levő malmuk felét Zolochnak egy márkáért eladák. Vevők s eladók az őr-kanonok szőlősi jobbágyai.* 1288–1305.
Ivánka éneklő-kanonok 1291.*
Imre káptalani jegyző, ki a Gutkeled nemzetség birtokainak, a biharmegyei Bagamér és Seléndnek határait járta. Az erről kiadott káptalani oklevél Imre jegyzőt «magnus»-nak s nemes férfiunak nevezi.* Csak ez egyszer fordul elő, és igy nem indokolható ama sejtelem, hogy ő amaz Imre, ki öt év mulva, mint püspök, egyházmegyénk kormányára lépett. 1292.
Ivánka olvasó-kanonok, valószinüleg a fentebbi éneklő-kanonokból lépett előre; később Váradnak püspöke.* 1294.
Iván éneklő-kanonok. 1294.*
Csanád éneklő, majd olvasó-kanonok, utóbb prépost, kiről már szólottunk a prépostok között. 1295.
János kanonok, 1297-ben Kolosmonostor határait járta; neve előtt szintén ott áll a «magnus» jelző.*
János váradi pap, kinek Ágoston atya, Szent-Ágoston szerzetének {66.} tagja «De summa trinitate et fide catholica» irt müvét ajánlotta 1297 körül.*
Péter kanonok, kit a káptalan a biharmegyei Baalkh (Bályog?) eladása olkalmával kiküldött, hogy tudakozza meg, vajjon beleegyeznek-e az eladásba a szomszédok? 1298.*
Benedek Evangelista-Szent-János kápolnájának igazgatója, ki előtt Kozma comes bihari szőlejének két részét Reszegi Boda fiának, Istvánnak átengedte.* 1299.
XIV-ik század.
Bálint kanonok. 1300 táján mint a váradi káptalan kiküldött bizonysága a szatmármegyei Domahidán járt, mely alkalommal fáradságát két márkával jutalmazák.*
Miklós éneklő-kanonok. Csupán egy évben, 1306-ban fordul elő.*
Jakab őr-kanonok, 1306–1314 évek közt gyakran van róla emlités,* de nem lehetetlen, hogy ő az, ki 1335-ig többször, sőt még 1337-ben is előfordul. Az összefüggést biztosan kimutatnunk nem lehet, mert az 1315–1317 évekről nincsenek ide vonatkozó okleveleink. Ekkor nagy zavar volt a hazában, kivált Várad vidékén, hol Kopasz nádor lobogtatá a lázadás zászlaját.
Miklós Gábor fia, erdélyi kanonok, de kétségkivül pápai adományozás következtében a váradi székeskáptalanban is volt javadalma. Ama rendkivül érdekes erdélyi püspökválasztás alkalmával, mely 1309-ben történt, Miklós kanonok nem volt a választók között, mert, mint a választás ügyében eszközölt tanuvallatásokból kiderült, Váradon {67.} vagy őstől maradt birtokain, melyek Szatmár körül léteztek, tartózkodott.* 1309.
László karbeli, Szent-László király oltárának káplánya, ki Kopasz nádor emberével a gr. Károlyi család őseit Kulch, Vetés és Olcha birtokába beiktatá 1312-ben.*
Krakai Miklós kanonok. 1320-ben már halott, de XXII. János pápának ugyanezen évben kelt levele emliti, hogy akkor volt kanonok, midőn Váradnak nem vala főpásztora, ez pedig 1317-ben, Imre püspök halála után történt.*
János olvasó-kanonok, ki ez állásra az éneklő-kanonokságról emelkedett Csanád prépost előléptetése után. 1318-tól 1333-ig majd minden évben találkozunk nevével,* de különösen 1329-ben. Ez évben, ugy látszik, hogy már Ivánka püspök halála után a váradi káptalan perbe bonyolodott a nevezett püspök unokaöcscsével, Mátyással ennek több rendbeli hatalmaskodásai miatt. Végre jámbor férfiak közbenjárásával egyezségre léptek oly formán, hogy ha János olvasó-kanonok ünnepélyes esküt tesz arra, hogy ama darab föld, mely Várad közelében Megyes és Ősi közt esett s e per egyik tárgyát képezé, – a káptalant illeti: Mátyás mester e földet a káptalannak visszabocsátani, sőt annak használatáért kártéritést is adni tartozik oly összegben, amennyit ugyancsak János olvasó-kanonok szintén eskü alatt megállapit; más oldalról Mátyás mester kötelezé magát, hogy tizenkét nemes férfiu esküjével igazolni fogja, hogy azon vád ellenében mintha a káptalan egyik megyesi jobbágyát nyillal megsebesitette s annak ingóságait elhurczoltatta volna, – ártatlan. Ez egyezséget Péter várad-előhegyi prépost és konventje irásba is foglalá; de hogy lett-e foganatja? arról hallgatnak történeti emlékeink.*
Különben János olvasó-kanonokságának mind kezdetét, mind végét egy-egy nevezetes egyházi mozzanat határolja. 1316-ban vette {68.} kezdetét a megüresedett egyházi javadalmak adóztatása oly módon, hogy az üres javadalom évi jövedelmének fele a pápai kincstárba folyt be. Megüresedett a váradi olvasó-kanonokság is s évi jövedelme 18 finom ezüst márkára becsülteték,* ami kétségkivül jelentékeny összeg volt oly korban, midőn egy márkáért, mint fentebb láttuk, egy kétkerekü s meleg vizen állott, tehát télen is örlő malomnak felét lehetett megvásárlani.
Kanonoksága végén, 1332-ben pedig szedni kezdék az ugynevezett pápai tizedeket, s János kanonok mindjárt az első évben 5 márka, 8 garas és 5 denár tizedet fizetett, mely összeg legalább is 50 márka jövedelemnek, tehát az előbb emlitett 18 márkánál sokkal többnek felel meg; de az olvasóság és kanonokság, mint láttuk, két külön javadalmat képezett s mig a 18 márka kétségkivül csak az olvasóság évi jövedelmét jelezé,* az 5 márka mind az olvasói, mind a kanonoki jövedelem tizedét képezé, sőt az utóbbi összeg fizetéséhez hozzá járult János kanonok öcscse, Egyed is, ki valamely javadalomnak szintén birtokában volt.*
János olvasó-kanonok 1333. junius 27-én még életben van, de az ugyanezen évnek ugy látszik második felében készült pápai tizedjegyzékekben már mint «boldog emlékezetü» fordul elő s neve után is csak félévi tized: 2 márka van feljegyezve.*
Jakab éneklő-kanonok 1318-ban.* Lehet, hogy a fentebbi őrkanonok s fokozatos előléptetés utján lőn János őr-kanonok utódja. A következő évben már hasztalan keressük a káptalan tagjai közt.
Jakab őr-kanonok, szintén 1318-ban emlittetik s eszerént egyszerre két Jakab tagja volt a káptalannak, de hogy a kettő közöl melyik volt a régi s melyik az ujonnan jött? meg nem határozható. Annyi bizonyos, hogy Jakab őr-kanonok még 1335-ben is él s származására nézve Biharmegye egyik előkelő családjához tartozott. 1320 táján {69.} testvére, Leel mesterrel együtt zálogba adák Mártonteleke, más néven «Botkemene» birtokukat, mely Biharmegyében, a mai Leel-Ősi puszta közelében állt s hol a Becse-Gregor nemzetség birtokai s monostorai estenek. Valószinüleg Jakab kanonok is e nemzetségnek volt sarjadéka. Felmerülő adatok még igazolhatják, hogy azon Jakabok egyike vagy másika, kik a XIV-ik század közepén hazánkban püspöki méltóságot viseltek, az itt emlitett Jakabok közöl emelkedett fel. Feltünő végre, hogy bár Jakab őr-kanonok a hat évig szedett pápai tizedeknek végét is csaknem megéri, mindemellett a tizedjegyzékek nem emlitik nevét. 1318–1335.*
Móricz kanonok. Javadalma, mielőtt azt elnyerte volna, az 1316–18-iki adóztatás alkalmával üresedett meg s évi jövedelme 16 márkára becsültetett.* 1322-ben ismét találkozunk vele; ekkor egyike volt azon kiküldötteknek, kik a fej- és jószágvesztésre itélt Lászlónak, Csobánka unokájának birtokait királyi parancsra megbecsülék.* 1318–1322.
István váradi főesperes, de azon körülmény, hogy 1318-ban a köleséri főesperességnek, mint megüresedett javadalomnak fele jövedelme fejében 2 1/2 márkát kellett fizetnie, arra enged következtetnünk, hogy vagy e főesperességről lépett elő a váradira vagy hogy akkor nyerte a köleséri főesperességet s váradinak csupán azért neveztetik, mert mint a főesperesek mindnyájan, ugy ő is a püspöki székhelyen, Váradon lakott. Annyi bizonyos, hogy a köleséri főesperesség, melynek évi jövedelme a fentebbiek szerént 5 márka volt, összehasonlitva a 16 márkára becsült kanonoki javadalommal, nagyon jövedelmező nem vala. S minthogy a főesperesek jövedelme a hivek által fizetett tizedekből s a lelkészektől szedett székpénzből gyült össze, e jövedelem csekélysége arra mutat, hogy e főesperesi kerület nagy terjedelme mellett is kevésbbé gazdag része volt az egyházmegyének, amint azt egyéb adatok is igazolják. Az meg valószinü, hogy a következő két évtizedben előforduló István váradi prépostok egyike vagy másika ez István főesperessel egy személy. 1318.*
{70.} Miklós áldozár, egyike azoknak, kikről a Chartularium megjegyzi, hogy ujabb időben ketten-ketten neveztettek ki egy-egy kanonoki javadalomra, kiket tehát ifjabb kanonokoknak nevezhetünk.* 1319.
Demeter kanonok; javadalmának évi jövedelme szintén 16 márka. 1319.*
Nobilis (Nemes?) János kanonok; de javadalmának évi jövedelme már csak 8 márka, és igy szintén azon kanonokok közöl való volt, kikről a Chartularium mondja, hogy ujabb időben egy javadalomra két kanonokot neveztek ki, kik javadalmasoknak neveztetének.* 1319.
András éneklő-kanonok 1319-ben, s valószinüleg ugyanaz, ki mint ilyen feltünik 1321-ben is, de már ekkor kiderül, hogy családi neve Bátori,* a későbbi budai prépost, majd Várad legjelesebb püspökeinek egyike.* 1319.*
Tamás kanonok, szeghalmi főesperes, kit a káptalan mint hites bizonyságát 1319-ben kiküldött, hogy a Sartyvánveze nemzetségbeli Borsi Endre comes végrendeletét meghallgassa s a káptalan előtt irásbatétel végett tolmácsolja.*
Péter karbeli pap s hitelyeshelyi jegyző, ki Szatmár városát Hedruh föld birtokába beiktatá. 1319.*
László karbeli al-szerpap, ki előtt Pál bán leánya leányi negyedét férjének, András mesternek vallá be, minthogy fia s leánya született tőle. 1319.*
Pető, másutt Péter kanonok, kalotai főesperes. 1319-ben Lesi János király emberével beiktatá Istvánt, a Pázmányok ősét a biharmegyei Pósa, Som és Somogy birtokába,* de még ugyanazon évben más kiküldetésben is részt vett. Károly király értesülvén Benedek csanádi püspök által, hogy a biharmegyei Körösközben Wozfolva {71.} (Uzfalva) más néven Kekes a püspök unokaöcscseinek: Miklós, Tamás és Benedeknek, Arnold fiainak törvényes birtoka és hogy azt László, Lukácsnak fia álnokul, elhallgatva az igazságot adományoztatá magának: a király az ügy megvizsgálását Jakabra, saját káplányára s a váradi káptalan kiküldendő bizonyságára bizta. A káptalan Péter kalotai főesperest küldé ki. A vizsgálat alaposnak tünteté fel a panaszt s a váradi káptalan királya parancsára Benedek püspököt s öcscseit a nevezett birtokba még ugyanazon évben be is iktatá.* 1319.
Mihály, Choka comes fia s valószinüleg közel állott ama Chukához, ki mint János fia s a történeti nevü Toldi nemzetség őse épen e korban (1322.) emlittetik.* Élénken emlékeztet továbbá azon Toldi Choka Jánosra, kit rokona, a biharmegyei származásu Csanád egri püspök egri kanonokságra s főesperességre emelt s kinek a pápa 1333-ban, midőn már Csanád Esztergom érseki székén ült, az érsekre való tekintetből esztergomi kanonokságot adományozott, megengedvén egyszersmind, hogy egri javadalmait is megtarthassa.* A pápa Choka comes fiáról, Mihályról is gondoskodék, 1320-ban váradi kanonokságot adományozván számára, ha épen üresedésben van vagy a legközelebb megüresedőt s utasitván a bihari s békesi –, továbbá, a szomszéd erdélyi egyházmegyéből a telegdi főespereseket, hogy e pápai intézkedésnek foganatot szerezzenek.* 1320.
Pál, ki «kántor»-nak nevezteték. Károly király ajánlatára, de magának Pálnak érdemeiért is XXII. János pápa nevezé ki kanonoknak, de sajnos, hogy azon érdemeket nem érinti közelebbről; lehet azonban, hogy épen a király közvetlen szolgálatában szerzette azokat. 1320.*
Miklós a hasonnevü erdélyi vajda fia, a Krakai Miklós halálával megüresedett kanonoki javadalomra szintén a pápa nevezi ki, mint a pápai bulla megjegyzi, Károly király kérelmére 1320-ban.*
{72.} Pál karbeli áldozár s oltárigazgató, de oltárának neve az illető oklevélből hiányzik. Mint káptalani kiküldött Károly király parancsára vizsgálatot tartott a szatmármegyei Mérgesden 1320-ban.*
János dékán s egyszersmind a Csanád prépost alapitotta Kiskáptalan első prépostja.* 1321.
Egyed 1321–22 ben karbeli áldozár, 1324-ben egyszersmind Szent-György oltárának igazgatója. Mint káptalani kiküldött több izben teljesitett birói vizsgálatot, határjárást stb.* 1321–1324.
Márton kanonok, ki Benczencz Biharmegye ispánjának özvegyét Ivánka váradi püspök parancsára a sárréti Tóti falu birtokába, melyei, hitbére fejében nyert meg, beiktatá.* 1322.
Mihály karbeli áldozár, ki Bán fiait Pelbártnak, Aladár fiának ellenében megidézte. 1323.*
Dénes karbeli áldozár, mint káptalani kiküldött Zeleméri Mihály fiait a Mihálylaka birtokát illető ügyben Pelbárt, Aladár fia ellen megidézte.* 1323.
László karbeli áldozár 1324.*
Miklós, Báthori András utódja az éneklő-kanonokságban, de csak rövid ideig. 1325–1329.*
Pál kanonok. 1325-ben a székelyhidi s ér-olaszii vám ügyében tartott vizsgálatot, a következő évben pedig a szabolcsmegyei Fejértó határait járta s annak birtokába a Gutkeled nemzetségbeli Bereczk fiait, köztök András budai prépostot, utóbb váradi püspököt beiktatá.* 1325–1326.
De Matafatis Miklós egyházi jogtudor. A pápa gondoskodék számára kanonokságról s a kalocsai érseket, továbbá a székesfejérvári {73.} prépostot bizta meg, hogy e gondoskodásának érvényt szerezzenek.* 1328.
Márton békési főesperes, kanonok és dékán. Amaz emlitett birtokperben, mely egy részről a váradi káptalan, más részről Ivánka püspök öcscse, Mátyás közt folyt, Márton főesperes, mint különben is dékán szintén előfordul s az ő esküjétől is tették függővé ama peres föld birtoklását, mely Ősi, továbbá Kakucs, Szent-Mihály és Iklód határai közt esett. 1329.*
Benedek telegdi főesperes (Erdélyben) s egyszersmind váradi kanonok. Emlékét ama per tartotta fenn, mely az erdélyi püspök s a szász-sebesi kerület lelkészei közt folyt.* 1330.
Váradi András, Miklós fia. XXII. János pápa nevezte ki kanonokká, de javadalomhoz, bár a kinevezés Károly király ajánlatára történt, még két év mulva sem juthatott. Ekkor a pápa ujabban is kinevezi s megengedi, hogy négy lelkészi javadalmát, melyeket az esztergomi s egri egyházmegyékben birt, kanonoksága mellett megtarthassa.* 1330.
Tiba László. Neve élénken emlékeztet az ungmegyei Tiba falura s a régi egyházakban oly gazdag tibai völgyre; de hogy áll-e ezekkel összefüggésben? vagy tagja volt-e a Gutkeled nemzetségnek, melynek családfáján a Tiba név épen e korban ismételve is feltünik? oly kérdések, melyekre még csak további adatok nyujthatnak feleletet. Különben Tiba László szintén pápai bulla utján nyerte kanonoki kineveztetését, de amely két éven át csak puszta czim maradt. Szerencsésebb volt az erdélyi egyházmegyében, hol főesperességet nyert s mint ilyet nevezte ki őt ujolag a pápa 1332-ben váradi kanonoknak s a kinevezésbe most már a király is, mint ajánló, befoglaltaték, de hogy több eredménynyel-e, mint előbb? az bizonytalan.* 1330.
István kanonok, és igy különböző személy a fentebb emlitett hasonnevü főesperestől. 1332-ben már halott s megüresedett kanonoki {74.} székétől 8 márkát, az évi jövedelem felét, fizettek be az apostoli kincstárba.*
Velik (?) Domokos. Ifjabb kanonok és Szent-Katalin oltárának igazgatója. A pápa nevezte ki, sőt néhány hét mulva egri kanonokságot adományozott számára, megengedvén egyszersmind, hogy váradi javadalmait is megtarthassa.* 1332.
Kolosvári Pál, Jakab fia. Szintén a pápa bullája avatta fel Szent-László káptalanának tagjává.* 1332.
Kálmán herczeg, Róbert-Károly király természetes fia. 1317 táján született s 1332-ben, tehát 15 éves korában, már mint váradi éneklő-kanonok tünik fel. A király elismerte fiául, 1332 őszén meg is látogatta Váradon,* s 1334-ben maga folyamodott a pápához, hogy Kálmánt törvénytelen születése akadályától mentené fel s engedje meg, hogy, noha csak huszonkét éves, az egyházi rendeket, még a magasabbakat is felvehesse. A pápa teljesité a kérelmet annál készségesebben, mert, mint levele mondja, Kálmán erényeivel kiengesztelte azt, mi születésében gyülöletes vala.* A pápa felmentvényének megérkezte után azonban kitünt, hogy a pápát tévesen értesiték, mert Kálmán még csak tizenhét éves, s ennélfogva nem akadt püspök, a ki őt felszentelte volna. Erre a király s maga Kálmán is ujabban folyamodtak a pápához, ekkor (1335-ben) már XII. Benedekhez, aki elődjénél nem kevesebb kegyelemmel válaszolt kérelmökre. De a pápa ez ujabb levele, mely Avignonban junius 24-én kelt, már nehezen találta Váradon Kálmánt, ki ugyanazon év szeptember 27-én már mint esztergomi prépost adta ki egyik levelét.* Váradi kanonokságától megvált, mert helye itt még {75.} 1335-ben üresnek mondatik,* a következő évből pedig már utódját is ismerjük, de az egyházi javadalmak összehalmozásának e korában megtartott prépostsága mellett egy másik javadalmat, melyet a székesfejérvári egyháznál birt. Később 1337-ben Győr püspöki székére emelkedett.*
Váradi kanonoksága idejében a káptalan hiteles-helyi kiadványai rendesen oda teszik Kálmán neve elé a «dux» = herczeg jelzőt;* a vatikáni levéltár adataiban pedig azt találjuk róla feljegyezve, hogy pápai tized fejében 1332-ben 107 garast, a következő évben pedig 3 forintot fizetett, ami kétségkivül a tizedszedők szokatlan engedékenységére vall, mert az olvasó-kanonokra már 5 márkát = 20 forintot róttak ki.
Nem lesz talán érdektelen még felemlitenünk, hogy Miklós pécsi püspököt (1346–1360) egykoru források szintén Nagy-Lajos király természetes testvérének nevezik;* Oláh Miklós érsek pedig azt irja róla, hogy sirja felett, mely a pécsi székesegyház északi kápolnájában állt, ő még látta azon szőrövet, melyet Miklós püspök testén hordozott s hallotta felőle a legendaszerű hagyományt, hogy nappal Isten igéjével táplálta hiveit, éjjel pedig kijárt az erdőre és hordott fát a szegényeknek.* Valóban ő is mint testvére, Kálmán «geniturae maculam... probitate morum abstergit».
Kis-Tárkányi Fülöp kanonok, később éneklő, majd prépost. Ugy látszik, hogy 1332-ben lett kanonok, mert az ez évi tizedjegyzékek {76.} emlitik, hogy javadalmától 5 márkát fizettek, kétségkivül nem tized fejében, hanem mint üresedésben volt javadalmának fele jövedelmét.* 1332.
Egyed, János olvasó-kanonok unokaöcscse, valószinüleg ugyanaz, ki a tizedszedés második s következő éveiben rendszerént 20 garas tizedet fizet, de hogy miféle javadalomtól? az nincs megjelölve. 1337–1341 évek közt már mint kanonok fordul elő.*
Gergely ifjabb kanonok, 1332-ben üreredésben volt javadalmától 6 márkát fizetett.*
Demeter kiskáptalani prépost, s egyszersmind kápolnaigazgató, de kápolnájának czime nincs megjelölve. Ez utóbinak jövedelmétől 20 garas tizedet fizetett.* 1332.
Pál mester, orvos és főesperes. Kanonoksága s főesperességeért 2 márkát s 30 garast fizetett.* Csak ez egy adatunk van róla és igy meg nem határozható, hogy nem az a Pál mester-e, ki mint Kálmán herczeg nevelője ismeretes? 1332.
Tamás kanonok, homorogi főesperes. Kanonokságáért 117 garas, főesperességeért 3 forint tizedet fizetett évenként.* 1332–1336.
Meszesi Demeter váradi, zágrábi, budai kanonok s a váradi egyházmegyében egyik al-tizedszedő. Mindamellett tizedet adott ő maga is, mint más váradi, nem első rendü kanonok, évi 107 garast és 5 denárt. Később ó-budai prépost, majd váradi püspök.* 1332–1342.
Jakab szeghalmi főesperes és Szent-Béla oltárának igazgatója, 1335-ben viselte a dékánságot is, melyért 1 1/2 márka tizedet fizetett; főesperességéért hol egy, hol csak fél márkát.* 1332–1339.
László kanonok, ki mint egy század előtt Valerián éneklő-kanonok szintén a hatalmas Borsa nemzetségből származott. Atyja Lóránt erdélyi vajda, anyja Ivachyn bán leánya; atyai nagybátyja Kopasz nádor vala. De fényes származása nem tudta visszatartani a balsorsot, mely családjára nehezedett: atyja a III. Endre –, nagybátyja pedig az I. Károly király elleni pártütésben bukott el. László, fitestvérei közt a legifjabb, az egyházi pályára lépett s 1332-ben már mint váradi kanonokkal találkozunk vele. Utóbb viselte a káptalani dékánságot is s {77.} 1336-ban már mint egyszersmind gyulafejérvári kanonok s dobokai, majd telegdi főesperes tünik fel.
1337 január 20-án komoly napja volt. Édes anyja, ki mellette vonta meg magát, halálos betegen feküdt s kérte a váradi káptalant, hogy küldené hozzája bizonyságait, kik előtt végrendeletét bevallaná. A káptalan hat tagot külde ki kebeléből: Miklós békési és Jakab szeghalmi főesperest, továbbá Demeter budai éneklő-kanonokot; László dékánt Cyne Péter fiát, végre László al-olvasót és Egyedet. A végrendelet nem adott sok munkát: a haldokló édes anya csupán saját leányi negyedéről s anyja hozományáról s hitbéréről intézkedett, kedves fiainak: István, János és Lászlónak hagyományozván azokat.*
László kanonok ezután még sokáig élt; két évtized mulva, 1357-ben is látjuk őt, de eddiglen ismeretes adataink szerént ekkor már utoljára.* Szeredai A.: Notitia Capituli ecclesiae Alb. Transilvaniae. 44. l. Családfája:
Források a fentiebbeken kívül: Wenzel G.: Árpádkori uj okmánytár. XII. 251. 427. – X. 153. l. – Fejér Gy.: Codex dipl. VIII. 4. 239. l. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 132. 522. l. – III. 275–276. ll. jegyz. – Hazai okmánytár: VII. 381. l. – Budai orsz. Levéltár kincst. oszt.: D. L. 3379.
1332–1357.László szintén előkelő biharmegyei család sarjadéka, mely a legtekintélyesebb nemzetségekkel, a Károlyiak, Chaakok, Széplakiak, Nagymihályiakkal stb. állt vérségi összeköttetésben. Atyja, Cyne Péter, {78.} birtokáról, a biharmegyei Olaszitól (Ér-Olaszi) irta magát. Testvére Marót, István vajda oldalán részt vőn a nápolyi hadjáratban s mint tordai főispán halt meg magtalanul. László 1332-ben s a pápai tizedszedés többi éveiben tünik fel mint váradi kanonok, ki 107 garas tizedet fizetett évenkint s minthogy valamely kápolna igazgatója is vala, ez utóbbitól 20 garast. 1337-ben kanonoktársa édes anyjának végrendeleténél. már mint dékán volt jelen, 1349-ben pedig mint homorogi főesperes vett részt egy családját érdeklő bonyodalmas perben. Utoljára 1351-ben van róla emlékezet.*
Források: Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. 1332–1337. fol. 39. etc. – Nagy I.: Anjoukori okmánytár. I. 497. – II. 216. l. – Gr. Károlyi oklevéltár: I. 186. 224. ll. – Budai orsz. Levéltár kincst. oszt.: D. L. 3039. – Kállay-család levéltára. 1351. – Fejér Gy.: Codex dipl. IX. 2. 302. l.
1332–1351.Péter kanonok s bihari főesperes. Tizedfizetése jellegzi az eféle fizetésekben fokozatosan hanyatló buzgalmat. Kanonoki tizede rendszerént 107 garas 5 denár, de főesperesi tizede, mely elejéntén két márkára is felemelkedik, évről-évre alacsonyabb, az utolsó évben már 48 garasra sülyed.* 1332–1337.
Pál kanonok, kalotai főesperes. Ez utóbbi javadalmáért rendszerént egy márkát fizetett évenként.* 1332–1337.
Miklós dékán, de kápolna-, vagy oltárigazgató is vala. Dékáni tizede 1 1/2 márka; igazgatóságáé 1 forint.* 1332–1333.
Móricz kanonok; lehet, hogy ugyanaz, ki 1318–1322. évek közt előfordult. Tizede: 1 1/2 márka és 20 garas, mely összeg 16 márka évi jövedelemnek felel meg. 1332–1335.*
Demeter kanonok. E nevet egyszerre négyen viselték a váradi káptalan tagjai között: egy kisprépost, egy al-tizedszedő, egy al-olvasó és e kanonok, ki 107 garas és 5 denár tizedet fizetett évenként.* 1332.
{79.} Magnus egyszerüen csak igy emlittetik, viselt tisztsége sincs megjelölve, de 107 garas s 5 denár tizede rendes kanonoki javadalomra mutat. Ezenfelül kápolnái és szőlei jövedelmétől 1 forintot fizetett.* 1332.
János, ifjabb kanonok; tizede 63 1/2 garas, mely csakugyan egy fél kanonoki javadalomnak felel meg. Valamely csekély jövedelmü igazgatóságért is fizetett 5 garast.* 1332–1333.
Domokos mester. Javadalma nincs megjelölve, de szintén ifjabb kanonok lehetett: tizede 60 garas.* 1332.
Miklós, Szent-György vértanu prépostja s váradi kanonok. Mint ilyen emlittetik a Pray és Theiner által közlött töredékes tizedjegyzékekben, s ennélfogva Szent-György vértanunak e prépostságát a királyi könyvekbe is, mint várad-egyházmegyeit iktaták be, s ilyenül adományozzák ma is. Azonban a vatikáni tizedjegyzékek második évi folyamában ismét találkozunk Miklóssal, kinek neve mellől itt sem hiányzik, hogy Szent-György prépostja, de ott áll az is, hogy – Esztergomban,* hol ily prépostság, illetőleg társaskáptalan már a XIII-ik században csakugyan létezett.* Miklós prépost kanonokságaért 107 garas tizedet fizetett, szőleje és kápolnáiért pedig az első két évben 40–44-et. A többi évek tizedjegyzékei már nem emlitik. 1332.
Fekete Mihály, karbeli áldozár, fizetett 20 garast.* 1332.
Chiclar Miklós, karbeli pap, első évben fizetett 16 garast; második évben, midőn neve már Chitlass-nak iratik, 28-at, s ugyanennyit a 3–4-ik évben is.* 1332–1335.
István, karbeli áldozár; fizetett 14 garast; a második évben ugyanannyit, s ezenkivül még csak a 3-ik évben fordul elő 13 garassal.* 1332–1334.
Márton, karbeli «szegény» pap, s csakugyan valamennyi paptársa közt legkevesebbet, csupán 2 garast fizetett a tizedszedés más éveiben is.* 1332–1337.
Péter, szintén karbeli «szegény» pap, de az előbbeninél mégis {80.} valamivel gazdagabb, mert tized-fizetése: 3 garas, a 2-ik évben meg épen 4.* 1332–1333.
Miklós, áldozár, neve után több izben olvasható, hogy «deuthunicus», mi kétségkivül annyit jelent, mint «német»; legalább 1488-ban is előfordul «Frater Nicolaus praedicator Dewthunorum»,* mi bizonyosan németek lelkészét jelenti. Miklós évenként 5 garas tizedet fizetett.* 1332–1337.
Chulak Pál. Vezetéknevében aligha nem tollhiba van, de a vatikani kéziratban is igy áll; s egyéb sincs feljegyezve róla, mint, hogy áldozár volt s évenként 8 garast fizete.* 1332–1333.
János «Capellanus S. Loyci» (Ludovici) többször, legalább az idézett jelzővel nem fordul elő. – Fizetett 6 garast.* 1332.
János, a püspök káplánja; évi tizede 6–10 garas.* 1332–1337.
Szádok karbeli áldozár; tizedfizetése 12–17 garas közt váltakozik.* 1332–1337.
Ábrahám szintén karbeli áldozár, később a püspök káplánja. Hol 5, hol 10 garast fizetett.* 1332–1337.
Miklós, kinek neve «Socia» (?) ily jelzővel fordul elő a tizedszedés két utolsó évében is, s rendesen 16 garast fizetett.* 1332–1337.
Kelemen karbeli; fizetett 10 garast, később rendesen 14-et. Neve mellett egyszer «de villa», máskor «S. Mariae» áll, mi talán azt jelenti, hogy Mária falvából (Biharmegyében: Kis- és Nagy-Marja) való volt.* 1332–1335.
Balás, Péter bihari főesperes papja; majd 4 majd 5 garast fizetett.* 1332–1335.
István, az olvasó-kanonok káplánja; ez egyszer fordul elő 3 garas tizedfizetéssel, ha csak ismét ő nem lesz azon István, ki a tizedfizetés a 2- s 3-ik évében egyszerüen karbeli papnak neveztetik, és szintén 3 garast fizet.* 1332.
János, az őr-kanonok papja; fizetett 8 garast; de a tizedszedés utolsó évében már mást találunk hivatalában.* 1332–1336.
{81.} Egyed, karbeli áldozár; 10 garast fizetett. S ha ő az az Egyed, ki 1333-ban igazgatóságaért 10 garast fizete, akkor valamely oltár vagy szőlő birtokában is lehetett. 1337-ben már «vén pap» s akkor is fizet 10 garast.* 1332–1337.
Lőrincz, a kanonok urak kincstartója (claviger),* fizetett 7 garast, 1336-ban-ban 8-at.* 1332–1336.
Dénes áldozár; többször előfordul 6 garas tizedfizetéssel; később karbeli lesz és ekkor 12 garast fizet.* 1332–1337.
Jakab, Jakab szeghalmi főesperes káplánja; tizedfizetése 5 garas. A 2-ik évben már egyszerűen karbeli pap s fizet ugyanennyit.* 1332–1333.
Jakab éneklő (succentor);* tekintélyesebb jövedelmü állása lehetett, mert évenként 18 garas tizedet adott, az utolsó években pedig már épen 28-at.* 1332–1337.
Márk, karbeli áldozár; tizedfizetése csak 1 garas, de alkalmasint tollhibából, mert neve mellől hiányzik a «szegény» jelző, holott azt különben jobban megérdemelte volna emlitett társainál.* 1332.
Miklós, István néhai prépost öcscse; mindemellett szegény lehetett, mert csak 2 garast fizetett. Később ugy látszik karbeli lőn.* 1332.
Lukács, al-őr (kanonok) s fizette körül-belül felét annak, mint egy rendes kanonok fizetni szokott, tudniillik 50 garast. 1335-ben is előfordul ugyanoly összeggel.* 1332–1335.
Pál, kinek neve «Daemon». (Ördög). Neve mellett szintén csak 1 garas tizedfizetés áll, s a többi években sem sokkal több.* 1332–1335.
Mihály, karbeli áldozár, évenként 12 garast fizetett.* 1333.
Mihály, áldozár, 20 garast fizetett «de vicariatu suo». 1333.*
{82.} Péter, kinek neve «Caycar» mondja a tizedjegyzék. Fizetett 8 garast.* 1333.
Lőrincz, karbeli áldozár; neve után 1335-ben az van irva, hogy az olvasó kanonok urnak ügyvivője (procurator), tizedfizetése pedig 13 garas;* ennélfogva nehezen lesz egy személy a fentebbi Lőrinczczel, ki «claviger»-nek neveztetik. 1333–1335.
János, karbeli áldozár; aligha azonositható a fentebbi Jánosok bármelyikével is. Tizede 2 garas.* 1333.
Péter, karbeli áldozár, különböző fentebbi «szegény» kartársától. Ez is 4 garast fizetett, de a tizedszedés vége felé már csak kettőt.* 1333.
Illés, áldozár; 3 garast fizetett.* 1333.
Balás; áldozár; tizede 4 garas. 1335-ben már mint Kálmán herczeg káplánja is emlittetik, de sorsa ez uj állásában sem lehetett fényes, mert ekkor még kevesebbet: 3 – később már csak 2 garast fizetett.* 1333.
János, áldozár; tizede 12 garas.* 1333.
Domokos, áldozár; 2 garast fizetett, 1334-ben is csak annyit.* 1333–1334.
Márk áldozár, püspök ő kegyelme káplánya; tizede 10 garas.* Valószinüleg a föntebbi Márk, csakhogy ott kimaradt neve mellől a káplány szó. 1333.
Péter, köleséri főesperes. Főesperességeért 1/2 márkát fizetett.* Ezentul végleg eltünik. 1333.
Domokos mester, ifjabb kanonok 20 garast fizetett.* Mindemellett nem lehetetlen, hogy a föntebbi, kinek fizetése számában talán tollhiba van. 1333.
Márton mester igazgatóságaért két évre 1 forintot fizetett. 1335-ben is ugyanannyit.* 1333–1335.
Miklós, Vasamrari (?) Miklós fia. A pápa nevezte ki kanonokká, {83.} megengedvén egyszersmind, hogy egri kanonokságát, főesperességét s valamely igazgatói javadalmát is megtarthassa.* 1334.
Miklós, békási főesperes és Szent-Gergely vértanu oltárának igazgatója; főesperessége, továbbá szőlei s kápolnáiért 9 forintot fizetett. Életben van 1337-ben is.* 1334–1337.
Bálint, Péter bihari főesperes öcscse; 20 garast fizetett, 1335-ben pedig ismét ugyanannyit – mint a jegyzőkönyv mondja – szőleje s kápolnáiért.* 1334–1335.
András, karbeli áldozár; 3 garast fizetett.* 1334.
János, karbeli áldozár; a fizetés összege: 20 garas, arra mutat; hogy uj egyéniségnek tartsuk.* 1334.
Gergely karbeli áldozár; három évben egymásután 3 garast fizetett, a negyedik évben már hallgatnak róla jegyzékeink.* 1334–1336.
Balás, karbeli áldozár és Szent-Anna oltárának igazgatója. Tizede 8 garas.* Valószinü, hogy a föntebbi két Balás valamelyike nyerte az előléptetést. 1334.
Péter áldozár, a prépost káplánja; talán a fentebbi Caycar? Fizetett 8 garast.* 1334.
Miklós, karbeli áldozár; tizede 3 garas; 1336-ban 4.* 1334–1336.
László mester, 1335-ben lett olvasó-kanonok, midőn csak 1/2 márka tizedet fizetett.* A tizedjegyzékekben többször nem fordul elő; de okleveleink 1348-ig gyakran emlitik.* 1335–1348.
Demeter mester al-olvasó. Tizede egy forint, de utóbb annak csak fele.* 1335–1336.
Tamás, dékán (eléggé feltünőleg a fentebbi Jakab szeghalmi főesperes is fizet a dekánságért) fizet 2 1/2 márkát.* 1335.
{84.} János áldozár, Dénes testvére; fizet 20 garast.* 1335.
Péter, áldozár, kinek neve «S. Péter» csak 4 garast fizetett.* 1335.
Bálint áldozár, különböző az előbbenitől s csupán egyszer fordul elő 3 garassal.* 1335.
Dénes, áldozár, Szent-Jakab (oltárának?) igazgatója; lehet azonban, hogy a föntebbi áldozár. Évenként 6 garast fizetett; 1337-ben 12 garas áll ugyan neve mellett, de ez valószinüleg 2 évre szól.* 1335–1337.
István áldozár, Szent-László oltárának papja, egyszer 14, másszor meg 15 garast fizetett.* 1335.
Miklós, áldozár, karbeli; egyszer fordul elő 4 garassal.* 1335.
Márton, kinek neve «Sugar» (Súgár?), áldozár; tizede 2 garas.* 1336.
Benedek mester, kétségkivül kanonok, mert mint a káptalan tekintélyesebb tagjai, ő is egy káplánynyal rendelkezett.* 1336.
Jakab, Benedek mester káplánya. Tizede 3 garas.* 1336.
Jakab, al-őr, a fentebbi Lukács utódja. Huszonhét garast fizetett, de a tizedszedés utolsó évében már eltünik.* 1336.
Mihály, áldozár, tizede 12 garas.* 1336.
István, kanonok, ki a király emberével Olaszi és Tolcsva zemplénvármegyei birtokok határait járta.* 1336.
János, áldozár, néhai István prépost káplánya; hat garast fizetett.* 1337.
Domokos áldozár, az őr-kanonok káplánya; tizede 4garas.* 1337.
Miklós, János fia, áldozár; 3 garast fizetett.* 1337.
Miklós, áldozár, kinek neve «Tor» (Tar?); 3 garast fizetett.* 1337.
Miklós, köleséri főesperes; 1/2 márkát fizetett.* 1337.
Mihály, al-őr, tizede 50 garas;* mint élőt emliti, egy 1314-iki oklevél is, melyből kitünik, hogy a szőlősi kusztosz-malmot nemcsak az őr-, hanem az al-őrkanonok is birta.* 1337–1344.
Gergely, kanonok s egyszersmind kiskáptalani prépost.* 1338.
{85.} Péter, őr-kanonok, emliti már egy 1336-iki oklevél, de itt a kelet évszámában hiba lehet, mert egy más, eredeti oklevél szerént még 1337-ben is ugyanaz a Jakab az őr-kanonok, ki 1335-ben s az előző években. Péter őr-kanonoksága biztosan az 1338–1342. évekre tehető.*
Péter, karbeli áldozár.* 1338.
László, al-olvasó, a fennevezett Jakab szeghalmi főesperessel együtt hitelesitői valának egy Váradon kelt, felette érdekes végrendeletnek, mely mig egyrészt Várad középkori lakosainak lelkületével ismertet meg bennünket, másrészt e város több egyházi nevezetességének emlékét őrzötte meg számunkra. A végrendelet irásba foglalója valószinüleg maga László, ki mint al-olvasó különben is a tollnak férfia volt; de 1341-ben, midőn Báthori András püspök e végrendeletet átirta s megerősité, már mint néhai emlittetik.* 1339.
Fülöp karbeli.* 1339–1341.
János, áldozár, ki Gyügyei László király emberével a szatmármegyei Szárazberek és Sima helységeket felosztá s azok negyedébe Tamás erdélyi vajdát beiktatá.* 1339.
János mester, kanonok s fejérvári főesperes.* 1340.
László, budai olvasó-kanonok, kit Báthori András püspök budai prépost korában kedvelt meg s bizalmára érdemesitett. Midőn Báthori püspök lett, László kanonokot Váradra hozá s itt püspöki helynökévé tette. Ugyancsak László kanonok volt az, ki a Báthori püspök alapitotta várad-velenczei klastromba Szent-Klára apáczáit bevezeté. 1344-ben még mindig püspöki helynök, de egyszersmind kiskáptalani prépost.* 1340.
Péter, karbeli áldozár. Emlités van róla már 1341-ben; négy {86.} évvel később a király emberének társaságában Surányi Jánost és fiát törvénybe idézte.* 1341–1345.
László kanonok.* 1341.
László kanonok, békési főesperes, ki Ujlaki András király emberével megosztoztatá a Káta nemzetség tagjait s ezek közt János, nógrádi főesperest Malomszeg és Ősi Várad-melléki birtokaikon. Egy ideig István, csanádi püspöknek helynöke és ügyvivője is volt, mig a püspök Avignonban tartózkodék; de ügyvivőségével a püspök épen nem vala megelégedve, sőt sulyos vádakkal lépett fel ellene. Igazolhatta-e magát? arra eddiglen nincs adatunk.* 1341–1344.
Miklós, karbeli áldozár; Dezsővel, Lukács fiával, mint király emberével Nagy-Csomaköz és Vár-Csomaköz határait járta.* 1341–1343.
Simon, karbeli áldozár.* 1342.
Viganti Benedek, olvasó-kanonok, de a körülmények oda mutatnak, hogy elejéntén nem váradi, hanem budai olvasó-kanonok, s ugyanaz, ki 1347-től kezdve 1358-ig mint Demeter, váradi püspök helynöke többször emlittetik. Azonban a váradi olvasó-kanonokság 1348-ben megüresedett, s a következő évből van egy oklevelünk, melyen már Benedek mint váradi olvasó-kanonok szerepel, s mely oklevélből azt is megtudjuk, hogy atyja Viganti István volt, testvérei pedig Miklós és László, továbbá, hogy a Dunántul ősi birtokaik valának, nevezetesen Zalamegyében Vigant egészen s Kopolch részben, melyeket Pál, a királyné udvarbirája, jogtalanul elfoglalt s Olivérnek, szintén a királyné tárnokmesterének eladott volt; de az utóbbi «nehogy becsülete csorbát, vagy lelke kárt valljon» a Vigantiaknak önkényt visszaadott. Alig szenvedhet kétséget, hogy Viganti Benedek az az olvasó-kanonok, kiről a Chartularium följegyzé, mint nem rég történt dolgot, hogy a székesegyházban a Szentlélek oltárának egyik igazgatóságát alapitá.* 1342–1367.
{87.} Boniohannes de Campello, VI. Kelemen káplánya, kit ugyancsak a pápa nevezett ki váradi kanonoknak, megengedvén egyszersmind, hogy csanádi kanonokságát s az aradi főesperességet is megtarthassa; 1345~ben sebesi főesperes, a következő évben pécsi kanonokságot is nyer; 1348-ban bosznyai püspök. Utóbb olaszhoni püspök s mint ilyen hazánkba küldött apostoli követ.* 1342–1348.
Gergely őr-kanonok. Azon körülmény, hogy Őrszigete nevü birtok miatt Miklós bánnal, István fiával pert folytatott, arra utasit, hogy birtokos családaink egyikének sarját keressük benne.* Váradon 1343-ban tünik fel először s a következő évben, mint a váradi püspök birtokjogainak egyik őre, jelen van, midőn Péter kanonok, a csanádi káptalan bizonysága, az Apáti, Váraskeszi és Fekete-Bátor közt eső {88.} Chanakeszi határait járta. Ezután másfél évtizeden át tagja a káptalannak, mely időközből tudomámyosságának épen ugy; mint a legmagasabb helyről iránta nyilvánuló bizalomnak jeleivel is találkozunk. A király káplánya, 1355-ben a királyi tanács tagja s az ország első egyházi méltóságai és zászlós urai társaságában jelen van a legfontosabb ügyek tárgyalásánál; midőn pedig három évvel utóbb, 1358 február 18-án Nagy-Lajos király a velenczei köztársasággal Zárában békét köt, e béke létrejövetelének egyik eszköze s tanuja Gergely, váradi őr-kanonok. Ez utóbbi két alkalommal értesülünk arról is, hogy Gergely egyházi jogtudori rangot is viselt. Váradon 1359. május, 7-én találjuk utoljára, de még ugyanazon évben feltünik egy Gergely csanádi püspök, aki, ha figyelembe veszszük a fentebb mondottakat s a Chartularium ama nyilatkozatát, hogy Gergely őr-kanonok, ki csanádi püspök lett, a váradi székesegyházban Szent-Gergely igazgatóságának egy szőlőt hagyományozott,* alig kételkedhetünk, hogy e püspök nem más, mint az itt bemutatott Gergely őr-kanonok.* 1343–1359.
László néhai Zekersi (?) László fia. Bullás.* 1343.
Pal, karbeli áldozár, ki a király emberével a beregmegyei Márk és Surányon járt, hogy a «jámbor férfiak», mint békéltetők müködéséről jelentést tegyen.* 1343.
Ábrahám, karbeli klerikus, s az 1341. évnél emlitett Miklós áldozárral együtt Beregmegyébe mentek, hogy a király embereinek jelenlétében Bogi Jánostól esküt vegyenek.* 1343.
László mester, kanonok, szeghalmi főesperes. Emlités van Kenyérsütő («Farnarius seu Pistor») Ferencz jobbágyáról, ki nem {89.} mint főesperesnek, hanem mint magán birtokosnak lehetett jobbágya.* 1343.
Gál, Benedek fia, pécsi kanonok, de a pápa váradi kanonokságot is adományozott számára.* 1344.
Gergely, Endre fia, kanonok. VI. Kelemen pápa megbizta, hogy az ungi főesperessel István csanádi püspök számára ennek papjaitól szeretet-adományt («caritativum subsidium») gyüjtsenek.* Ha neve mellett ott volna, hogy őr-kanonok, lehetne a fentebbi Gergely. 1344.
Benedek, Folkosi Illés fia, plebános a veszprémi megyében s a pápa épen a veszprémi püspöknek hagyja meg, hogy gondoskodjék számára kanonokságról Váradon.* 1344.
László kanonok.* 1344.
Jakab éneklő (succentor) 1344., de ugyanezen évben már halott.*
László áldozár, ifjabb kanonok, Szent-András apostol kápolnájának igazgatója. Az ujonnan alapitott várad-velenczei apáczaklastrom iránt élénken érdeklődött s annak megszilárdulását szintén törekedett előmozditani. Váradi szőlejét, melyet Tarnuk Mihálytól vásárolt, e klastromnak ajándékozá, s mint a klastrom ügyvivője annak érdekében működött.* 1344–1348.
László, Mátyás fia, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója. Semmi jele, hogy idegen lett volna, de ha magyar volt, akkor hamvai távol nyugosznak a hazától: Romában halt el.* 1344.
János karbeli áldozár s kiskáptalani kanonok; emlités van róla 1344–1346. évek közt.*
Miklós karbeli áldozár 1344–1346.*
Bálint karbeli áldozár, mint a káptalan bizonysága kiküldetett a király emberével, hogy tudakoznák ki: vajjon a zemplénmegyei Nagymihály csakugyan ősi birtoka-e a Nagymihályi nemeseknek? és tudakozódának {90.} öt vármegyében, találtanak pedig aközben Szatmártt «az Minores szerzetből való Barátok közt» egyet, ki mindnyájoknál vénebb vala, s aki bizonynyal állitja, hogy ő a kegyetlen tatárok jövetele (melyik jövetele?) előtt Nagymihályon «Bódog Szűz Máriának egyházában» miséz vala, s már akkoron birodalma volt Nagymihályi-éknak Nagymihály az ő várával egyetemben.* 1345.
János karbeli áldozár.* 1345.
Geraldus de Marmorando egyházi jogtudor, VI. Kelemen pápa az elhalt László, Mátyás fia helyébe Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatójává kinevezi, s megengedi, hogy külföldi plébániáját s két kanonokságát is megtarthassa.* 1345.
Ladislaus de Plaga kanonok, de a magyar király iránti tekintetből a pápa gyulafejérvári kanonoknak is kinevezi s megengedi, hogy a gyulafejérvárin kivül váradi s esztergomi kanonokságait is megtarthassa.* 1345.
András de Eugubio. Először 1330-ban találkozunk nevével, midőn az mondatik róla, hogy klerikus, az orvosi tudomány tanára, s hogy a magyar király iránti tekintetből XXII. János pápa esztergomi kanonoknak nevezi ki. Kérdés azonban nyert-e csakugyan kanonoki javadalmat is? legalább semmi emlités sincs kanonokságáról, midőn két évvel később a pápa őt, mint már a magyar királynak orvosát pataki (Sáros) plebánosnak nevezi ki, s mig egyrészt kötelességévé teszi, hogy három év elforgása alatt áldozárrá szenteltesse magát, másrészt feloldja azon kötelesség alól, hogy folyvást plébániáján lakjék, ha különben gondoskodik méltó helyettesről. Sáros-Patak e korban már királynéi birtok volt, hol királynéink gyakran időztenek, s András orvosnak pataki plébánossága onnat vehette eredetét, hogy ő e korban már a királyné orvosa volt, s ugyancsak a királyné kérelmére VI. Kelemen pápa őt váradi kanonokká nevezte ki. A körülmény, hogy a király őt, saját orvosát nejének {91.} engedte át, minden esetre András megbizhatóságáról s képességeiről tanuskodik.* 1345.
István, Lőrincz fia, bácsi kanonok; VI. Kelemen pápa a püspökségre emelkedett Demeter helyére váradi kanonoknak is kinevezi. Kinevező oklevelét 40 forinton váltotta meg.* 1345.
László, Gergely fia, éneklő-kanonok, a préposttá lett Kis-Tárkányi Fülöp utódja. Bullás ez is, a bulláért 34 forintot fizetett.* 1346-tól 1358-ig sűrün emlitik az azonkori oklevelek, nevezetesen 1357-ben midőn Perus Mihály király emberével a szatmármegyei Szamosszeg határait járta s annak birtokába Mihályt, György fiát, a királyi pecsétgyűrü jegyzőjét beiktatá.*
Nemes Jakab, a Bertrand bibornok-prépost s kanonok lemondásával megüresedett kanonokságra szintén a pápa nevezte ki. Az apostoli kincstárba 40 forintot fizetett.* 1346.
Benedek kanonok. Kemechei Mihály király emberével a Gútkeled nemzetség tagjai közt megosztja Zolath monostorát Biharban, továbbá Onorch, Benk, Monyoros és Hymus falvakat Szabolcsban.* 1346.
Balás karbeli áldozár 1346–1348.*
János karbeli áldozár és Szűz-Mária nagyobb oltárának igazgatója.* 1347.
Jakab egyszersmind budai őr-kanonok. Tagja volt azon békebiróságnak, mely biharmegyei nemesekből alakulva, itéletet hozott azon perben, mely a Bojti birtokosok közt a Bojt és Váncsod közt álló hid miatt keletkezett.* 1348.
{92.} János, András fia, a bosznyai püspökké lett János kanonok helyére a pápa nevezte ki.* 1348.
János, Márton fia, szintén bullás kanonok.* 1348.
Bálint áldozár, karbeli.* 1348.
Benedek mester, kanonok és dékán. Ügyes, tapintatos férfiú, ki mind a püspök, mind a káptalan bizalmát kitünő mértékben birta. Midőn a káptalan győrmegyei birtokát Gyirmótot a Gútkeledek biharmegyei birtokával, Bagamérral megcserélte, az ügy keresztülvitelével Benedek kanonokot bizta meg: hasonlóképen Demeter püspöknek Bayoni László elleni perében ő volt a püspök ügyvivője.* 1348–1361.
Miklós áldozár Szent-Tamás oltárának igazgatója.* 1349.
Jakab, János fia. Szirmay Antal szerént előkelő szatmármegyei család ivadéka s éneklő kanonok vagy régiesen kántor volt, amiért szatmármegyei Jánosi nevü birtoka ő róla Kántor-Jánosinak neveztetett volna.* De Szirmaynak, valamint általában régibb iróink s családainknak származtatásai nagy ovatossággal veendők, mert bennök rendszerént több a mondai, mind a történeti alap. Igy a jelen esetben is: Jakab lehetett váradi kántor-kanonok, amint ilyen nevet a káptalan e harmadik méltóságában csakugyan többször találunk: csak a Szirmay megjelölte időben, 1349-ben nem lehetett, mert ekkor, s nevezetesen 1346–1359 közt László, Gergely fia volt az éneklő-kanonok. Ugyancsak Jakab kanonok Tamás és Fülöp testvéreivel együtt birta Tamásváralját a mellette emelkedő várral Ugocsamegyében.*
Miklós kanonok.* 1350.
Moriadi (?) Demeter királyi kincstartó, kit mind emellett nem a király, hanem «a király kérelmére» a pápa nevezett ki váradi kanonoknak. 1350.*
András karbeli áldozár, aki midőn Várdai János Lázári János {93.} fiai ellen perelt, ez utóbbiakat nádori parancsra azon kor szokása szerint három vármegyében, három különböző helyen, vásár idején a piaczon, fennszóval idézte törvénybe. Nevezetesen Szatmármegyében Bátorban 1351. márczius 16-án szerdán; Beregmegyében Luprechzaza (Beregszász) városban a következő szombaton, márczius 19-én, végre Szabolcsmegyében Kállóban márczius 26-án szintén szombaton.* Hasonlókép András áldozár teljesité Szabolcsmegyében azon vizsgálatot, melyet a király Hernek ellen rendelt, aki szintén Várdai Jánosnak hozzá küldött szolgájától elvette annak köpönyegét, kardját; nyergét, lovát, magát a szolgát pedig fogságra vetette.* 1351.
Moghi László kanonok, kalotai főesperes. A tiszántuli vidék egyik legtekintélyesebb családjából származott. Atyja Péter volt, fitestvérei: Jakab és Imre, kikkel közösen birta a biharmegyei Nagymihály (ma Mihályfalva) felét, de miután e birtok másik felének tulajdonosai testvérét, Imrét megölték, annak vérdija fejében e fél rész is Lászlóra s Jakabra szállt. Valószinüleg ő volt azon László kalotai főesperes, ki a székesegyházban a Chartularium tudósitása szerént Szent-Mihály oltárát emelteté. László főesperessel 1358-ban találkozunk utoljára.* Gyulafejérvári orsz. levéltár: Bihar. 3. 14. – Kállay-család levéltára: 1351. év. – Batthyány-codex: I. rubr. 39. Leges eccl. III. 245–246. ll. -- Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 935. 13. D. L. 2532. – Fejér Gy.: Codex dipl. IX. 5. 69–72. ll. E források szerént a következő családfa-töredék állitható össze:
Pál karbeli áldozár Szent-János apostol és evangelista oltárának igazgatója. 1352.*
Miklós karbeli áldozár, Üdvözitőnk oltárának igazgatója, ki a megölt Domahidi Miklós fiait a Kölcseiektől, mint gyilkosoktól elvett Ököritó és tartozékai birtokába beiktatá.* 1352. {94.} István karbeli áldozár; a királynétól levelet vitt Marochuk mesternek azon meghagyással, hogy ő István mingyárt a választ is megirja.* 1353.
Kozma mester, váradi és egyszersmind győri és aradi kanonok; Demeter püspöknek a görbedi és jánosdi részbirtokok megcserélésénél ügyvivője.* 1353.
Tövisi Tamás, Simon fia, kanonok; VI. Incze pápa nevezte ki, de azon záradékkal, hogy az erdélyi egyházmegyei krasznai főesperességet is megtarthassa. Hihetőleg ugyanaz, ki 1346-ban Erdélyben tövisi plebános volt s az erdélyi püspök és káptalan részére adományozott, Gáld melletti birtok átvételénél mint az erdélyi püspök ügyvivője szerepelt.* 1354.
Péteri köleséri főesperes.* 1356.
Tamás áldozár, Szűz-Mária nagyobb oltárának igazgatója.* 1356–1361.
Széplaki Turul. A Turul ős magyar személy- és nemzetségnév. A Turul nemzetség a XIV-ik század elején még számos tagjaiban virágzott Biharmegyében, ugyanakkor kesergett mégis hazánk Árpád ivadékainak kihalása felett,* mely a krónikás szerént a Turul nemzetségből származott.* Ez ellenmondás kiegyeztetése végett nem szükség a krónikás előadásának hitelességét kétségbe vonnunk, vagy két külön Turul nemzetséget feltételeznünk: a Turul nemzetség még élt, Árpád ivadéka s vele Szent-István koronájának örököse mégis kihalt, mert {95.} a vérszerződés első pontja nem vonatkozott az egész Turul nemzetségre, hanem abban csak Álmosra s maradékaira.
Széplaki Turul nemcsak személyesen viselte a Turul nevet, hanem a hasonnevü nemzetségből is származott. Atyja Gergely, valószinüleg ugyanaz, ki 1313-ban Biharmegye legtekintélyesebb családjainak tagjaival, a Káták és Csanádokkal együtt működik, mint békebiró, a Gútkeled nemzetségbeliek kibékitésén. Családja birta a Berettyómenti Széplak községet, melyről már nagyatyja, Lőrincz előnevét is irta. Különben rokonságban állt a fentebb emlitett Olaszii Chyne László főesperessel, kinek gondoskodása alatt nyerhette kiképeztetését s lépett az egyházi pályára. 1357-ben mint áldozár s a váradi székesegyházban a Szent-Kereszt oltárának igazgatója tünik fel; ugyanazon évben Erdélyben járt mint káptalani kiküldött és ott Hedruhfáji Lőkös király emberével kinyomozá, hogy Szent-Mihály-köve vára nem az erdélyi püspök, hanem a káptalan birtoka. Emelkedett-e pályáján magasabbra? ki nem mutatható, mert ezentul hallgatnak róla történeti emlékeink.* 1357.
László kanonok, dékán és szeghalmi főesperes. Vérségi kötelék fűzte a Kállai ős nemzetséghez, melynek egyik tagját, Imrét, ki birtokáról, a szabolcsmegyei Orosról irta magát, midőn 1357-ben kelt levelével felszólitja, hogy a váradi káptalan bagaméri jobbágyának szolgáltasson igazságot, – határozottan rokonának nevezi, sőt atyafiui vonzalmát is tanusitja iránta, azon szép ajánlatot tevén előtte, hogy fiát, kit értesülése szerént Váradra készül iskolába adni, küldje egyenesen ő hozzá, ő a gyermeknek majd hiven gondját viseli. Ki volt e gyermek? forrásunk meg nem nevezi s a Kállayak családfája sem {96.} világosit fel, mert azon az 1345-ben élt I. Imre, Simon fia gyermektelenül áll.*
László főesperes levelét, mely kanonokjaink ismeretes magán leveleinek legrégiebbike, másolatban itt közöljük* s a mellékelt metszettel pecsétjének lenyomatát is adjuk. A pecsétet szintén az idézett levél őrzé meg számunkra.
E pecsét tojásdad alaku; mezejében sarkig érő női ruhában álló szentet tüntet fel, ki jobbjában hatküllős kereket, baljában pedig pálmaágat tart; mellette két oldalt egy-egy virágszál, de a jobb oldalinak már csak szára alja van meg. Kétségkivül Szent-Katalin. Körirata egyszerű kettős vonal közt alant, a szent lábainál kezdődik s jobbról balra folyik maiuskel betükkel:
E pecsét bár előkelő származásu s állásu férfi tulajdona volt, de szerény előállitásával s egyszerű fejér viasz anyagával – kivált ha püspökeink gazdagon diszitett s piros viaszba nyomott pecsétjeivel hasonlitjuk össze – élénken hirdeti a nagy rangkülönbséget, mely tulajdonosaik közt létezett.
László főesperes 1363-ban fordul elő utoljára.* 1357–1363.
Imre a váradi egyház jegyzője és Szent-Katalin oltárának igazgatója.* Valószinüleg ugyanaz, kiről alább, mint olvasó-kanonokról lesz szó. 1357.
László karbeli áldozár, Szűz-Mária nagyobb oltárának igazgatója, ki Pilisi N. király emberével a szatmármegyei Petri és Vezénd, továbbá Iriny és Portelek közt határt jára.* 1358.
István mester Demeter váradi püspök jegyzője, s midőn Péter leleszi prépost rendjének beregmegyei szőlejét a Lónyaiaknak Sárospatakon a Királyhegyén létezett szőlejével elcseréli, ez ügyben a Lónyaiak képviselője.* 1358.
János karbeli áldozár, Szent-Imre herczeg oltárának igazgatója.* 1358.
Demeter karbeli áldozár, kiskáptalani kanonok.* 1358.
Tamás karbeli áldozár, aki midőn Doby Istvánnak Eggedmonostora, Diószeg, Petri stb. birtokaira vonatkozó iratait elrablák, ez iratok mását a várad-előhegyi konventben Nyüvedi András király emberével együtt keresé.* 1358.
Willerm kanonok. Neve a mai Vilmosnak régi alakja. Tarjáni István király emberével Paczali Benedek és Pál birtokainak: Paczal, Bajon, Machalatelek és Kisteleknek határait járta.* 1359.
{98.} János karbeli áldozár, Szent-háromság oltárának igazgatója. Csépánegyházi Tamás király emberével eltiltá Lászlót, volt székelyek ispánját s fiait, továbbá András erdélyi vajdát az orodi káptalan némely birtokainak bitorlásáról.* 1359.
Demeter áldozár, Szent-Vincze vértanu oltárának igazgatója.* 1360.
Kozma kanonok és Váradon Szent-Kereszt egyházának plebánosa.* 1360.
István kanonok, homorogi főesperes.* 1360.
Nagy Péter. Atyja, Bene előkelő váradi polgár, kinek Váradon mészárszékei, malma, szőlei vannak; testvérei: János, Benedek és több leány, kik közől egyik Debreczeni Péterhez ment férjhez, másika: Klára pedig, mint Péter, az Ur szolgálatára szentelé magát s a várad-velenczei apáczaklastromban felvevé a fátyolt. Péterrel 1350-ben találkozunk először s épen a váradi káptalan előtt, hol ő és családja az emlitett Debreczeni Péterné leányi hozományáról tesznek bevallást; de Péter még ekkor nem tagja a váradi káptalannak, hanem budai éneklő-kanonok. Ez alkalommal még atyja is él: Egy évtized mulva, nevezetesen 1361-ben már mint egyszersmind váradi kanonok is feltünik, s ez uj javadalmát minden valószinüség szerént Demeter püspök kegyeiből nyerte, ki budai prépost korában megkedvelhette Péter kanonokot s őt, mint a váradi s bihari viszonyokkal ismerőst, közelében, váradi káptalanában ohajtotta látni.
Ezenkivül még csak kétszer találkozunk vele: 1364-ben midőn egy szőlőt a Biharihágón és egy mészárszéket Váradon megboldogult atyjának végrendelete szerént apácza-nővérének s ennek általa a velenczei klastromnak általad; utoljára pedig 1367-ben.* 1361–1367.
Demeter áldozár, Szent-Pál apostol oltárának igazgatója.* 1361.
Bertalan kanonok; lehet, hogy a későbbi kalotai főesperes.* 1361.
{99.} Mihály karbeli áldozár.* 1364.
Ábrahám kanonok, ki a Szent-Margitról nevezett meszesi apátság kegyuri jogai és jószágainak birtokába Kusalyi Jakchot és fiait ünnepélyesen beiktatá.* 1365.
Miklós áldozár, Szent-Domokos vértanu oltárának igazgatója. 1365–1369.*
Péter áldozár Szent-Anna oltárának igazgatója.* 1365.
Báthori István, a Gútkeled nemzetségbeli Jánosnak, András váradi püspök fivérének fia; kanonok s homorogi főesperes 1366-ban. Életének adatai még nem kerültek felszinre. Csupán annyit tudunk róla, hogy váradi kanonok korában fivérével, László mesterrel egy szőlejöket Váradon, Kerek-Somlow nevüt szüleik lelkének nyugalmáért a várad-velenczei apácza-klastromnak, nagybátyjok, András püspök alapitványának adományozák. Ezentul semmi nyoma, de azon Istvánnal, ki épen e korban nyeri el a szerémi püspökséget, mégis összeköttetésbe hozható.* 1366.
István áldozár, Sz.-György oltárának igazgatója.* 1366–1367.
György éneklő kanonok, de nem lehetetlen, hogy neve helyesebben Gergely; a kétely eloszlatására azonban nincs elegendő adatunk.* 1366.
Miklós dékán, ki a váradi káptalantól kiküldve, mint tanu jelen volt a győrmegyei Gyirmót határjárása s felosztásánál.* 1366.
János kanonok, az előbbeni Miklós dékánnak tanutársa ugyanazon ügyben.* 1366.
Miklós, Arnold fia. 1366-ban V. Orbán pápa nevezte ki őrkanonoknak, de mielőtt székét elfoglalhatta volna, visszaadta lelkét teremtőjének.* Eszerént azon Miklós, szintén Arnold fia, ki {100.} 1390–1391. években, mint pozsonyi kanonok fordul elő,* egészen más személy.
Miklós, János fia, szintén pápai kinevezés utján jutott a váratlanul megüresedett őr-kanonokság birtokába 1366-ban, de tán el sem foglalta azt; hazai források legalább a következő évben is üresnek mondják az őrkanonokságot.*
János, András fia, veszprémi s váradi ifjabb kanonok. V. Orbán pápa az esztergomi érsek hatóságához tartozó «liptai» javadalomra kinevezi, de oly feltét alatt, hogy veszprémi s váradi javadalmairól mondjon le.* 1367.
Demeter áldozár, Szent-Kozma és Demjén vértanuk oltárának igazgatója. A már említett Petri és Vezénd, továbbá Portelek és Iriny közt ujra határt járt.* 1367.
László kanonok, köleséri főesperes. Járai Péter erdélyi alvajdával, mint király emberével Sárd és Igen birtokosai közt osztályt eszközölt.* 1367.
Lukács karbeli áldozár, Szent-Pál oltárának igazgatója. Cholthi Konya király emberével Kovászi vajda fiát, Györgyöt s Kerekegyházi Miklóst letilták az orodi káptalan birtokának, Mikelakának birtoklásáról.* 1367–1369.
Bertalan kanonok, kalotai főesperes. 1367–1380 évek közt több izben olvassuk nevét. 1370-ben mint káptalani kiküldött megosztoztatá birtokaikon a Gútkeled nemzetség tagjait; 1380-ban pedig mint néhai Domokos kanonok s bihari főesperes végrendeletének végrehajtója emlitettik.*
{101.} Miklós, Sándor fia, klerikus kanonok. V. Orbán pápa előlépteti az őr-kanonokságra, de mintha sorsa lett volna e kanonokságnak, hogy gazdája ne akadjon: üresen maradt az most is, mert a kinevezett megházasodott.* 1368.
Mihály, Tamás fia, Szent-Tamás prépostja Csanádon; a pápa most ezt nevezé ki a még mindig üres őr-kanonokságra oly feltétellel, hogy prépostságáról mondjon le, de e választás sem volt szerencsésebb, mint az előbbeniek, mert Mihály prépost azt állitá a pápához fölterjesztett kérvényében, hogy 24 éves, de kiderült, hogy nem annyi, és azért Demeter váradi püspök őt el nem fogadta.* 1368.
Losonczi Mihály, Péternek fia. Sajnos, hogy adatok hiányában meg nem határozható, rokona volt-e, s mennyiben az e korban szerepelt Losonczy László erdélyi vajdának? annyi bizonyos, hogy zágráb-egyházmegyei volt, s a pápa a szerémi püspökké lett István kanonokságát ruházta reá. Üresedésben volt javadalmától fizetett a pápai kincstárnak 30 forintot. Mint kanonokot találjuk 1373-ban is.* 1368.
Jakab, Pál fia, veszprém-egyházmegyei áldozár, V. Orbán pápa váradi őr-kanonokká nevezte ki; a kinevező bullát 30 forinton váltotta meg, Orbán pápa utódja XI. Gergely megerősité kineveztetését s Jakab őr-kanonok ujra 30 forintot fizetett. Két évtizednél tovább, 1368–1390-ig őrködött Szent-László sirja felett s ez időben történvén a megujitott székesegyház belső ékitése, ehez ő is hozzá járult, oltárt emeltetvén védszentjének, Jakab apostolnak.* 1368–1390.
{102.} Péter olvasó-kanonok; lehet, hogy a föntebb emlitett Nagy Péter; csak egy évben fordul elő.* 1369.
István éneklő-kanonok; ha egy 1367-iki oklevél évszámában hiba nincs (?), akkor kanonok volt már az idézett évben is; 1373-ban csanádi préposttá neveztett ki.* 1369.
Péter karbeli áldozár, Szent-Háromság oltárának igazgatója, ki Telegdi Miklóst s Györgyöt a gálos-petrii részbirtokokba bevezeté.* 1369.
Miklós áldozár, Szent-Dorottya oltárának igazgatója, ki a békésmegyei Bélmegyer negyedének birtokába Kanya Mihályt bevezette.* 1369.
János kanonok, Demeter püspök vikariusa.* 1369.
Gergely karbeli áldozár.* 1369.
Mihály karbeli áldozár; a Pál szent-jobbi apát és Reszegei Balás közt folyt perben az apát részére kiküldött káptalani bizonyság.* 1369.
Lőrincz áldozár, Szent-Gergely oltárának igazgatója, az imént emlitett Mihály áldozárral a szent-jobbi apát s Reszegei Balás birtokai közt határt jártak.* 1369.
István ifjabb kanonok, Szent-Katalin «felső» oltárának igazgatója. A székesegyházban tudniillik a nevezett szentnek két oltára állt s azok egyike az egyház nyugati ajtaja felett, tehát a szokottnál fentebb emelkedett. Itt kétségkivül ez oltárról van szó. István kanonoknak ismeretes egy pere, melyet Chaholi Sebestyénnel jobbágyok miatt folytatott; eszerént valószinü, hogy szatmármegyei birtokos családból származott.* 1370.
Imre olvasó-kanonok. Egyik legérdekesebb alakja püspökségünk történetének, melynek csarnokához ő szolgáltatá az ép oly biztos, mint becses alapköveket. Méltó társa elődjeinek: Ányos kanonoknak, ki a {103.} Váradi regestrumot, vagy Rogeriusnak, ki a tatárjárás történetét irta meg; ő a váradi káptalan chartuláriumát hozta létre, s ez okból előttünk, váradiak előtt emlitett társainál még jelentékenyebb. De szerencséjére nézve legalább Rogeriusnak mögötte áll, mert mig ennek munkája teljes egészen jutott el hozzánk, a Chartularium csak csonkán, s élete is homályosabb, mint olasz iró- s kanonoktársáé.
Származása, valamint életének több, mint első fele teljesen ismeretlen; még az sem mutatható ki, hogy mikor lőn tagja a váradi káptalannak? csak az valószinü, hogy az az Imre, ki 1357-ben, mint a váradi egyház jegyzője tünik fel, nem más, mint ő. E feltevés mellett bizonyitanak a nevek azonosságán kivül a körülmények: a Chartulariumot csak olyan irhatta meg, ki a káptalan belügyeivel évtizedekig foglalkozott. Hogy magyar volt, az kétségtelen: a munka elrendezése, szelleme, a szövegben előforduló s leginkább felvilágositásul használt magyar szavak, a helynevek kiirása, mely hazánk akkori helyesirásának teljesen megfelel, – mind az iró magyarsága mellett szólanak.* Tudományos műveltségéről pedig szintén e munka tanuskodik: jártas a történelemben, idézi az egyházi s hazai törvényeket, a szentatyákat Szent-Izidort, Szent-Gergelyt, Szent-Ágostont; lelkesedik az egyházért s annak magyar sarjadéka: Szent-László váradi egyházáért, mert méltányolni tudja azon jótékony befolyást, melyet az és ez nemzetünk jövőjére gyakorol.
Az olvasó-kanonokságot 1370-ben nyerte el, de nem fokozatos előléptetés utján; hat év mulva, 1376-ban már ismét eltünik. Mi lett belőle? elhalt-e vagy még magasabbra emelkedett? arról hallgatnak történeti emlékeink. 1370–1376.*
Miklós főesperes. A Chartularium, mely egyedül őrzötte meg {104.} emlékét, «Syron» (?) nevét is emliti, ezenkivül feljegyzé róla, hogy ő emelteté Krisztus urunk szent testének oltárát s a Szentlélek oltárának egyik igazgatóságát szintén ő alapitá.* Egyebütt semmi nyoma s ezért kora is csak hozzávetőleg jelölhető ki. 1370.
Márton bihari főesperes, Szent-László egyházának szintén egyik lelkes ékesitője. Szent-Lőrincz oltárát emelteté.* 1370 előtt.
János kanonok. Buzgalma s bőkezüsége emlékeül ő is állita oltárt a székesegyházban, Szent-Margit és Szent-Dorottya tiszteletére, s melléje igazgatói javadalmat is alapita. Őt is csak a Chartularium emliti, hozzá tevén, hogy János kanonok Pusernek (Posár?) neveztetett.* 1370 körül.
Kárász Bereczk. Ismét Szirmay Antal állitja, hogy 1371-ben váradi éneklő-kanonok volt s hogy midőn ugocsamegyei ősi birtokát, Zepse elpusztult falut ismét megnépesité, ez ő róla Kárászló-nak neveztetett el s neveztetik ma is.* De Bereczk váradi éneklő-kanonokról eddig ismeretes történeti emlékeink nem tudnak semmit, csak az bizonyos, hogy László nádornak egy 1369-iki, tehát épen a kérdéses korbeli levele emlit Kárász faluból egy Bereczket, ki «Kántor»-nak hivatik, hogy épen váradi éneklő-kanonok, vagy egyáltalán egyházi férfiu lett volna, nem mondja.*
János karbeli áldozár, Szent-Erzsébet királyné oltárának igazgatója. 1375-ben a biharmegyei Albis határait járta.* 1371–1375.
Mihály mester, kanonok, ki a szatmármegyei Dabos és Olchwa határait járta.* 1371–1375.
Lajos karbeli áldozár, az imént emlitett határjárásra másik káptalani kiküldött volt.* 1372.
{105.} Péter áldozár, Szent-Demeter kápolnájának igazgatója. Batsányi Jánosnak Károlyi András ellen folytatott perében birói vizsgálatot s határjárást tartott.* 1372.
Péter, Pál fia, valószinüleg csanád-egyházmegyei, a pápa nevezte ki váradi kanonoknak, de mivel Váradtól távol maradt, a káptalan sürgette megjelenését.* 1372.
Demeter, Pál fia, egri-egyházmegyei áldozár, Váradon kiskáptalani kanonok, karbeli éneklő és Szent-Vincze oltárának igazgatója. XI. Gergely a székeskáptalan kanonokjává nevezé ki, azon feltétellel, hogy emlitett javadalmairól mondjon le; de – mint a jegyzőkönyv mondja – meghalt, mielőtt kanonokságát elfoglalhatta volna.* 1371.
Machosolnai (Mochmolnai?) János, Lukács fia, csanád-egyházmegyei klerikus; szintén a pápától nyerte kineveztetését. El is foglalá a kanonokságot, melyért Péter pápai tiszedszedővel kiegyezett 30 forintban, és abból 10-et ki is fizetett.* 1371.
Domokos kanonok, bihari főesperes, kivel 1380-ban is találkozunk, de ekkor már halott.* 1372.
János mester, homorogi főesperes, Demeter váradi püspöknek a Várdai János fiaival folyt perében ügyvivője.* 1372.
Gál, Bálint fia, esztergomi kanonok. A pápa váradi olvasó-kanonoknak nevezé ki s már esztergomi utódjáról is gondoskodott Máténak, Simon fiának személyében; mindemellett váradi kineveztetése kárba veszett, mert az áll jegyezve neve mellé, hogy sem meg nem jelent, sem levelet nem küldött s történeti emlékeink e korból egészen más olvasó-kanonokot emlitnek.* 1372.
Mihály, Márton fia, egri kanonok; XI. Gergely váradi kanonoknak is kinevezi, és a kanonoki javadalmat el is nyeri, melyért kiegyezett 50 forintban, és abból 20-at le is fizetett.* 1372.
{106.} Tamás, Miklós fia, pécs-egyházmegyei pap; bullás kanonok ez is, de hamarjában nem kaphatott javadalmat.* 1372.
Ferencz, János fia, bullás; egyelőre ez is javadalom nélkül.* 1372.
Temesvári Péter, István fia, csanád-egyházmegyei pap; először csak kanonoknak, azután dignitariusnak is kinevezik, de utóbbi esetben az van jegyezve neve mellé, hogy javadalomhoz még nem juthatott.* 1373.
István, Mátyás fia, váradi kanonok s mint ilyennek káptalani méltóságot is adományoz a pápa, de forrásunk keltekor még mindig eredménytelenül.* 1373.
László, Benedek fia; a pápa nevezi ki kanonoknak oly megjegyzéssel, hogy várjon a javadalomra, és csakugyan várnia kellett, de hogy végre is nem eredménytelenül-e? forrásaink hallgatnak róla.* 1373.
Miklós, Egyed fia, bullás kanonok, de neve mellett ott áll ennek is a végzetszerü: még nem kapott javadalmat.* 1373.
Demeter, Miklós fia, egyedüli valamennyi bullás társai között, ki nem kanonokságra, hanem csak egyszerü javadalomra ajánltatik, akár van ahoz lelkészség kötve, akár nincs, de a mely a váradi püspök adományozásától függ. Egyhamar ilyet sem kapott.* 1373.
János, Balás fia, bullás ez is, de kanonoksága egy időre csak puszta czim maradt.* 1373.
Imre, Lőrincz fia, bullás kanonok és «még nem kapott javadalmat.»* 1373.
Jakab Jakab fia csanádi olvasó kanonok, a csanádi préposttá kinevezett István váradi éneklő-kanonok helyére nyert pápai bullát; de bár forrásunk azt mondja, hogy ez ügyben folynak a tárgyalások, mindemellett e kettős kinevezés egyikéből is alig lőn valami. Legalább ezután még két évtizeden át is mindig István az éneklő-kanonok Váradon, Jakab éneklő-kanonokot pedig csak harmincz év mulva, 1405-ben találunk: ez kétségkivül már más Jakab.* 1373.
Mihály, István fia, vácz-egyházmegyei pap, bullás kanonok, de még javadalom nélkül.* 1373.
Mihály, Márton fia, minden esetre különböző egyéniség fentebbi {107.} névrokonától, mint különböző kanonoki bullájának sorsa is, az levén melléje irva: még nem kapott javadalmat.* 1373.
Péter áldozár, Szent-Lajos hitvalló oltárának igazgatója.* 1373.
Egri János kanonok; először 1373-ban fordul elő, utoljára 1390-ben, mikor Upori Istvánnak alább emlitendő perében az itélet kihirdetésénél mint tanu van jelen.* 1373–1390.
János mester, kanonok, ki Péter kiskáptalani kanonokkal s Miklós deák király emberével Báthori Bereczk unokáit birtokain megosztoztatá. Az oklevél, mely ez osztályról szól, a váradi káptalan kiadványa s felette érdekes, de csak egy hibáktól hemzsegő másolat forog közkézen róla. Az eredetinek holléte nincs megjelölve.* 1373.
Péter karbeli áldozár.* 1374.
Gergely, György fia, erdély-egyházmegyei áldozár. XI. Gergely pápa kegyelméből váradi kanonok s köleséri főesperes lőn. Fele jövedelme fejében a pápai tizedszedővel kiegyezett 40 forintban s tizenkettőt le is fizetett.* 1374.
János, Miklós fia, szintén bullás, de javadalomra várnia kellett.* 1374.
Zudar János. XI. Gergely pápa az elhalt Kis-Tárkányi Fülöp helyére őt nevezte ki váradi prépost és kanonoknak, de mint forrásunk megjegyzi: e kegyelemnek nem vala eredménye.* Prépost más lőn, de később váradi püspök ő lett.*
Upori István. Az előbbenire mindjárt nyomban a másik történeti név, melyet nemcsak krónikáinkban találunk följegyezve, hanem legrégibb történeti emlékeink: helyneveink között is. «Upor nevü tisztelendő ember» már a Margit-legendában emlittetik. A ma is fennálló zemplénmegyei falu, Upor, kétségkivül szorosan összefügg az Upori-akkal, kiket az Ákos nemből származtatnak. A nemzetség birtokai eddigelé {108.} ismeretes adataink szerént Zemplén, Bereg és Szabolcs megyékben feküdtek; Zemplénben birták Gelényes és Abara várakat tartozékaikkal, Beregben szintén Gelényes és Chama falvakat, Szabolcsban pedig Balsát és Szabolcsot.
Upori Istvánnak atyja Imre volt, talán épen az, kinek testvére, Mihály s atyja, Gál 1360-ban emlittetik;* fivérei pedig János és László valának. Ennyi az mindössze, mit ifju koráról tudunk; mert hogy mikor és hol tanult? melyik egyházmegyének lőn tagjává? annak felderitésére még hiányzanak az adatok. Mint egyházi férfiut, őt is a pápai számkönyvek mutatják be először, megjegyezvén, hogy XI. Gergely pápa 1374-ben váradi kanonokságot adományozott számára, de javadalomhoz egy ideig nem juthatott.
1384-ben azonban találunk a váradi káptalanban egy István éneklő-kanonokot, ki egyszersmind Parmai Antal szent-széki követnek jegyzője volt. Ez István valószinűleg Upori, de nem egyszersmind azon István, ki már 1367-ben mint váradi éneklő-kanonok szerepel, mert Uporinak, mint láttuk, még 1374-ben is csak egyszerü kanonokságáról van szó. – Mind Rómából való pártfogoltatása, mind Parmai Antal mellett viselt hivatala arra látszanak mutatni, hogy Olaszhonban ismerős vala, s az ismeretséget ottan végzett tanulmányai alkalmával szerezhette.
Váradi kanonoksága idejéből egy sajátságos esemény van feljagyezve róla. István krasznai főesperest arról vádolá, hogy az ő váradi kanonokságát másfél éven át bitorolta, jövedelmeit élvezte. A dologból hosszas per lett, mely a római curián is megfordult, s melyben István főesperes végre is Uporinak fizetendő 36 arany forint perköltségre és 150 forint kártéritésre itéltetett, száz arany forintra becsültetvén Upori kanonokságának egy évi jövedelme.
Az esemény, hogy valaki a más kanonokságát élvezze, ama korban, mint alább látni fogjuk, Váradon sem volt hallatlan, s abban lelheti magyarázatát, hogy Upori távol lakott Váradtól, mert kanonoksága mellett más javadalma vagy hivatala is volt, vagy épen ekkor időzhetett Olaszhonban, s talán holt hirét is költötték.
Upori előtt váradi kanonokságával mely 1394-ben ért véget, {109.} megnyilt a magasabb pálya, kivált miután sikerült királya figyelmét is magára vonnia. Előbb az ép oly gazdag, mint fontos titeli prépostságot nyerte s 1398-ban már mint királyi titkár is emlittetik? Ez utóbbi évben egy időre eltünik s csak 1402-ben jelenik meg ismét mint erdélyi püspök s mint olyan, ki más püspöki székből tétetik át Erdélybe. De honnat tétetett át? E korban a magyar püspöki karban csak egy Istvánról szólnak történeti emlékeink, s ez egy, mint bizonyosan tudjuk, nem Upori, hanem Chiko egri püspök. Upori első püspöksége kérdésének megoldását tehát ujabb adatok szinre kerülteig el kell napolnunk.
Upori püspökségével kilépvén a váradi egyházmegye kötelékéből, további életét, s különösen a király által is kellőleg méltányolt szolgálatait vázolni nem e munka feladata. Csakis annyit jegyzünk még meg róla, hogy a halál 1419. május hó 23-án ragadta el s a gyulafejérvári ős székesegyházban lelte temetőhelyét, hol megkopott sirköve ma is látható Szent-Mihály oltára előtt. – Nemzetsége is már rég kihalt.* 1374–1394.
Bálint kanonok. Az annyiszor idézett pápai számkönyvek azt jegyzik meg róla, hogy pécsi püspök lett s helyébe a váradi kanonokságra Posegai János már ki is nevezteték, de ez a kanonokságba be nem juthatott, mert Bálint a püspökségről lemonda még mielőtt elfoglalta volna azt. Később azonban az ügyek egészen más fordulatot vettek és sikerült Bálintnak talán szerénységét legyőzni, mert nemcsak Posegait látjuk mint váradi kanonokot, hanem Bálint is, ugy látszik, elfogadta a püspökséget, legalább épen a kérdéses 1374. évben tünik fel egy Bálint a pécsi püspöki széken.
Ha különös véletlenségből ugyanegy név alatt két különböző személy nem lappang: akkor Bálint az Alsáni-ak előkelő nemzetségéből származik s testvére vagy legalább rokona lehetett Alsáni {110.} Gergelynek, ki 1412–1418. évek közt, mint királyi főpinczemester szerepel.* 1374.
Posegai vagy Posgai János pécs-egyházmegyei áldozár, kiről az imént volt szó, s ki 1383-ban mint valóságos váradi kanonok emlittetik.* 1374.
Péter, Pál fia, egri kanonok, XI. Gergely adományoz számára váradi káptalani méltóságot s bár akkor mingyárt nem juthatott annak birtokába, de valószinüleg ugyanaz lesz, ki 1377. évben mint hevesi főesperes s egri és váradi kanonok a váradi káptalannak átiratja Márton és Mihály egri püspököknek az egri káptalant érdeklő leveleit.* 1374.
József kanonok az első ilynevü, mint általában a József név, legalább ily alakban, nálunk még ekkor nincs divatban. A pápai számkönyvek azt mondják József kanonokról, hogy előléptetést nyert, de hogy hová s mire? arról hallgatnak s másutt sem találunk róla felvilágositást.* 1374.
László, Ábrahám fia, várad-egyházmegyei s mint ilyen, egyetlen azon nem kevesek közől, kik a római curia adományaiban részesültek. Az imént emlitett József kanonok helyébe nevezék ki, de nem kanonokságra, hanem csak valamely szerényebb javadalomra, melyet József kanonoksága mellett élvezett s mely, ugy látszik, hogy valamely oltárigazgatóság volt. De végre még azt sem nyerheté el, mert mint számkönyvünk utolsó sora megjegyzi, kitünt, hogy a kérdéses igazgatóság nem tulajdonképeni javadalom.* 1374.
Dénes karbeli áldozár.* 1375.
Bálint karbeli áldozár, ki Nagymihályi Jakab hatalmaskodásában a vizsgálatot végezte.* 1375.
Barcha karbeli áldozár; szerepel a Lónyai-ak s a leleszi konvent közt Szalóka birtoka miatt folyt érdekes perben.* 1377.
{111.} Belényesi Péter al-őrkanonok.* 1377.
György, Péter fia, áldozár, Szent-Mária-Magdolna oltárának igazgatója s királyi közjegyző, ki mint ilyen hivatalosan igazolta, hogy azon püspöki levelek, melyeket a fentebb emlitett Péter egri kanonok a váradi káptalan előtt felmutatott és ott átiratott, épek, teljesen hitelesek valának s a káptalan hiven átirta azokat.* 1377.
Miklós karbeli áldozár, Szent-Kereszt oltárának igazgatója, ki a békésmegyei Szent-András falu birtokába, melyet a király jogtalanul némely kúnoknak adományozott, ez adomány visszavonása után Úzvásári Jakabot beiktatta.* 1378.
János, Balás fia, kanonok.* 1378.
Szent-Egyedi János, kanonok. Előbb nevezett kanonoktársával felosztá Darócz birtokát Daróczi István s Kisvárdai Domokos között.* 1378.
Mihály karbeli áldozár, Szent-Dorottya szűz és vértanu oltárának igazgatója, ki a király parancsára a biharmegyei Sámsonban lakott Debreczeni Gergelyt és Jánost megidézte.* 1378.
László áldozár, Szent-András oltárának igazgatója.* 1378.
Lőrincz mester, kanonok, ki Borsi Mihály király emberével beiktatá Kis-Zomlini Mihály és János testvéreket a biharmegyei Sal-Septely birtokába.* 1379.
Pál karbeli.* 1379.
Péter olvasó-kanonok; három évben fordul elő.* 1380–1383.
János kanonok. Vizsgálatot tartott azon hatalmaskodásban, melyet Telegdy János és Lőrincz a biharmegyei Puszta-Újlakon, Putnoky János és Mihály birtokán elkövettek.* Lehet, hogy a fentebbi János kanonokok valamelyike. 1381.
{112.} István klerikus, ki Macskási Balás király emberével Ottó kolosmonostori apátot Kyde János ellenében megidézte.* 1381–1382.
Lőrincz karbeli áldozár, Szent-Kozma és Demjén vértanuk oltárának igazgatója.* 1382.
Pál karbeli áldozár.* 1382.
László mester, kanonok.* 1382.
János kanonok s homorogdi főesperes, ki az alább következő Lőrincz kanonokkal a Várad melléki Mikcse, a leleszi prépost – és Szent-János, a szent-jánosi apát birtoka közt határjárást tartott.* 1382.
Pál áldozár, Üdvözitőnk oltárának igazgatója, ki a biharmegyei Fegyvernek-Peterd határait járta.* 1382.
Demeter karbeli áldozár, Szentlélek kápolnájának igazgatója. Hasonlóképen határjárást teljesitett a szintén biharmegyei Les, Somogy és Pósa birtokok körül.* 1382.
Homoki (?) János kanonok.* 1382.
Lőrincz mester, kanonok.* 1382.
Ferencz karbeli áldozár. Kétszer eszközölt birói megidézést háromszori nyilvános kikiáltás utján. 1381-ben Csomaközi Györgyöt idézte meg Szatmármegyében; a következő évben pedig Putnoki Mihályt Várad, Bihar és Czéczke piaczain.* 1382–1383.
János szolnoki főesperes és váradi kanonok.* 1384.
Gergely karbeli áldozár és Szent-Miklós hitvalló oltárának igazgatója.* 1384.
Lukács, volt-e tagja a káptalannak? adatunk arra nincs; csak az van róla feljegyezve, hogy III. János püspök helyettese s Várad egyik {113.} kitünőbb egyházának, mely a Szent-Kereszt tiszteletére állt, lelkésze volt.* 1384.
János karbeli áldozár, Szent-Balás oltárának igazgatója, ki Hanvai László király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Telegdi Miklós és András Putnoki János és Mihály birtokán a biharmegyei Puszta-Újlakon elkövettek, elfoglalván abból egy darab földet és azt saját birtokuk, Battyánhoz csatolva, már falut is épiteni kezdének rajta.* A nevek s egyéb körülmények is erősen emlékeztetnek a fentebb, 1381. évnél emlitett János kanonokra; valószinüleg ugyanegy eset forog fenn ott és itt. 1385.
Pál karbeli áldozár, Szent-György vértanu oltárának igazgatója.* 1386.
Felső-Babindali János olvasó-kanonok. Felvidéki nemes családjaink egyikének sarjadéka; testvérével, Mihálylyal együtt birta a nevet adó Felső-Babindalt Nyitravármegyében.* Váradon egyszerre mint olvasó-kanonok tünik fel először 1386-ban;* két évtizednél tovább viseli a káptalan e második méltóságát, 1410-ben utoljára látjuk s még ugyanazon évben az olvasó-kanonokság «üres»-nek mondatik.* Életének közelebbi megvilágitásához hiányzanak az adatok. 1386–1410.
Mihály karbeli áldozár, Szent-Dorottya oltárának igazgatója, ki Petenyeházi Péter király emberével a szatmármegyei Olcsva határait járta.* 1387.
János karbeli áldozár, az imént emlitett Mihálylyal egy időben s Mindszenti István király emberének társaságában részt vett ugyanazon Olcsva határjárásában.* 1387.
Pécsi János, theologiae magister, felszentelt püspök s III. János váradi püspök helyettese. Fenmaradt egy eredeti levele, melylyel Fejér {114.} Gál várad-püspökii lakosnak a kápolnai Szent-Pál-rendüek javára tett végintézkedését irásba foglalta.* 1387.
István karbeli, ki Vathai László király emberével a két Telegdit a fentebb emlitett hatalmaskodásért megidézte.* 1387–1395.
Egri János kanonok.* 1387–1390.
András karbeli áldozár, Szüz-Mária oltárának igazgatója. Urai János király emberével be akará iktatni Körösi Miklóst és Kelement Reszege negyed részének birtokába, de Reszegei Balás fegyveres kézzel ellenállt hatalmasul.* 1388.
Mihály kanonok.* 1388.
László karbeli áldozár, ki Egyeki Péter király emberével Bajori Márton, Skolasztika és Erzsébet, továbbá Egyeki Demeter birtokát Ladányt a nevezettek közt felosztá.*1389–1390.
Mihály karbeli pap.* 1389.
István, Pál fia, baccalaureus in artibus, al-szerpap, IX. Bonifácz pápa nevezte ki kanonokká.* 1389.
András őr-kanonok. 1391-től 1401-ig minden évben előfordul. 1396 táján Bertalan mester «zegeth»-i (szegedi?) várnagy s király embere társaságában a biharmegyei Szalacson Hercygh erdő határait kellett volna bejárnia, de Lászlónak, Lachk Miklós fiának hatalmaskodása miatt nem meré.* 1392–1401.
Móricz karbeli áldozár, Szent-Lajos oltárának igazgatója. Zimai István király emberével Dengelegi Bertalant és Lászlót bizonyos reszegei részbirtokba ellenmondás nélkül beiktatá.* 1393.
{115.} Benedek karbeli áldozár.* 1393.
Simon karbeli áldozár, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója. Náprágyi Benedek király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet a Telegdi nemzetség tagjai a Putnokiak birtokán, Örvényesen és Look-on (ma Lakság Biharmegyében) elkövettek s hat ezer márka kárt okoztak.* 1393.
Mocholai Arnold mester, kanonok, később dékán és szepesi olvasó-kanonok. Mocholai nemesek virágoztak hazánkban már a XIV-ik század közepén, legalább 1354-ben Mocholai Miklós panaszolja Lajos királynak, hogy Várhegye, máskép Bodolafalva nevü birtoka a sárosi várhoz foglaltatott. Arnold kanonokról meg olvassuk, hogy 1401-ben sárosmegyei birtokát, Botfalvát 166 forintért egy évre elzálogositá. A nevek, a kor, a hely megfelelvén egymásnak, bizvást következtethetük, hogy Arnold kanonok a nevezett nemesek családjából származott. Atyja Bálint volt s rokoni kötelék füzte a fentebb emlitett Upori Istvánhoz. Szerepelt a politikai téren is, és Zsigmond királynak, mint azt maga a király megvallja, hasznos szolgálatokat tőn ugy itthon, mint a római udvarnál. Szolgálatai jutalmául nyerte a királytól Upori Istvánnal együtt a békésmegyei Fav (?) birtokot; emellett azonban javadalmainak egyikét, a szepesi olvasó-kanonokságot, csaknem elvesztette.
Hosszas távolléte, valószinüleg római tartózkodása alatt hirét keltették, hogy nevezett olvasó-kanonokságától megfosztatott, mire Rozgonyi Simon országbirája Arnold kanonokságát azonnal hasonnevü fiának, Simonnak adományoztatta. Midőn pedig Simon kanonokból szepesi prépost lőn, üresen hagyott kanonokságába Kanizsay János primás, egymásután saját két káplányát helyezte be. Arnold végre is csak évek mulva, és csak királyi urának közbelépésével nyerhette vissza kanonoki javadalmát. Utóljára 1423-ban találkozunk vele.* 1393–1423.
Lukács áldozár, III. János váradi püspök káplánya, ki püspöke parancsára átiratta a váradi káptalannal azon levelet, melynek erejénél {116.} fogva Ivánkaházi János saját részbirtokát böcsi Zudar János és Miklós fiainak elzálogositá.* 1393.
Tóbiás karbeli áldozár, Szüz-Mária oltárának igazgatója, ki Szügyi Ábrahám király emberével Beregmegyében birói idézést teljesitett.* 1394.
János karbeli áldozár. Szakálli István király emberével beiktatá Gyakházi Barabás fiait a biharmegyei Pethlend birtokába.* 1394.
Domokos éneklő kanonok, de csupán egy évig. 1395.*
István karbeli áldozár. 1397-ben Jánosdi Mihályt a biharmegyei Jánosd és Görbed részbirtokába beiktatá.* 1395–1397.
Lőrincz bihari főesperes, ki mint Pál, kinevezett váradi püspök ügyvivője Rómában járt, valószinüleg püspökének megerősittetése végett.* 1396.
Gergely karbeli klerikus, ki Zalathnai János deák király emberével Olcsva és Apáti birtokok két harmad részébe Pásztai János országbirót, egy harmad részébe pedig Károlyi Andrást beiktatta.* 1396.
Balás karbeli klerikus. Paczali Benedek király emberével Zadar Györgyöt, Benedeket és Domokost bélteki birtokukon megidézte.* 1396.
Lukács éneklő-kanonok, a korán eltávozott vagy elhalt Domokos utódja; lehet, hogy a fentebbi két Lukács, a püspöki helyettes és káplán közöl az egyik. 1396-tól 1403-ig majd minden évben olvashatjuk nevét; ez utóbbi évben eltünik.* 1396–1403.
János karbeli klerikus, ki Dománhidai János király emberével. Zudar Péter és István fiainak hatalmaskodását megvizsgálta és őket bélteki lakásukon megidézte; 1402-ben pedig Bélharangi Pétert, Jakabot és Jánost békésmegyei részbirtokaikba beiktatta.* 1398–1402.
{117.} Gáspár karbeli áldozár. Keresi Demeter király emberével szintén idézni járt Szatmármegyébe.* 1398.
Imre karbeli áldozár, ki Makrai Fábián király emberével megidézte Károlyi Lászlót és Andrást a Zudar János fejérvári prépost és Zudar György birtokain elkövetett hatalmaskodás miatt.* 1398.
János áldozár, Vetési Tamás váradi prépost káplánya.* 1398.
László kanonok.* 1399.
Miklós karbeli áldozár. 1399-ben Thordai Lőrincz király emberével beiktatá Rábéi Miklós fiait: Imrét, Miklóst, Andrást és Jánost a békésmegyei Rábé részbirtokaiba.* 1399–1405.
XIV-ik század.
Balás karbeli áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója, ki Görbedi László király emberével Henczhidai Bacho unokáit megidézte.* 1401.
Gergely karbeli klerikus, Szatmármegyében Sarmasági Zudar Péter fiai ellen vizsgálatot teljesitett.* 1401.
Péter karbeli áldozár.* 1401.
János kanonok.* 1401.
László, Peller (?) fia, áldozár Váradon, de hogy karbeli volt-e vagy pedig a város valamely egyházának lelkésze? az nincs megjelölve.* 1402–1406.
Domokos őr-kanonok, egyházi jogtudor. 1402-ben tűnik fel először s 1417-ig minden évben találkozunk vele. Tudományossága utat nyitott számára a kosztniczi zsinatra is, melynek atyái közt mint váradi prépost emlitettik. Székeskáptalani prépost nem lehetett, mert e méltóság Domokos váradi kanonoksága idejében más kezekben volt, és {118.} igy hacsak a zsinati tudósitónak tévedést nem akarunk tulajdonitani, azt kell feltételeznünk, hogy a kiskáptalan prépostságát viselte.* 1402–1417.
János karbeli áldozár.* 1403.
Bertalan karbeli áldozár.* 1403.
Jakab éneklő-kanonok, de csak két, legfeljebb három évig volt tagja a káptalannak; azontul nyomtalanul eltünik.* 1405–1406.
Balás kanonok, ki Kowári Pál nádori főjegyzővel felosztja a biharmegyei Gabrián-monostorát Debrczeni István és László leányai s az utóbbinak nővére közt.* 1405.
Kusalyi Jakch Dénes kanonok, 1427-ben éneklő-kanonok s még ugyanazon évben váradi püspök.* 1405–1427.
Lukács, gyulafejérvári székesegyházi főesperes, erdélyi s váradi kanonok.* 1406.
László karbeli áldozár.* 1406–1410.
György karbeli áldozár.* 1406.
Pesti János kanonok.* 1406.
Miklós éneklő-kanonok, de csak egy évig.* 1407.
Balás karbeli.* 1408.
Benedek karbeli klerikus, ki Egri Tamás és Rapolthi László {119.} szatmármegyei szolgabiróval Károlyi Lászlót és Jakabot Olcsva és Apáti birtokába beiktatta.* 1408.
András éneklő-kanonok, a fentebbi Miklós utódja már 1408-ban s 1421-ig gyakran találkozunk vele. Időközben a káptalani dékánságot is viselte s több hiteles-helyi kiküldetésben vett részt. Igy 1417-ben Barlabásy Mihály király emberével beiktatá Upori István erdélyi püspököt és atyjafiait a beregmegyei Gelényes és Chama birtokokba, melyeket a királytól uj adomány czimén nyertenek.* 1408–1421.
János karbeli áldozár, Evangelista-Szent-János kápolnájának igazgatója s egyszersmind kiskáptalani kanonok.* 1408.
András karbeli áldozár, Szent-Bertalan apostol oltárának igazgatója.* 1410–1414.
Fülöp áldozár, Szent-Pál oltárának igazgatója.* 1411.
Conradus de Cardinis de Florentia, 1411-től kezdve olvasó kanonok, utóbb prépost.* 1411–1421.
András karbeli áldozár, Szent-Jakab oltárának igazgatója.* 1412.
Tamás karbeli klerikus.* 1413.
Domokos karbeli klerikus* 1413.
László, Scolari András váradi püspök helyettese és olvasókanonok, de csak ideiglenesen 1413–1415 évek közt, mintegy szintén helyettesitve a fentebb emlitett Konrád olvasó-kanonokot.* 1413–1415.
Miklós karbeli klerikus.* 1414–1418.
András áldozár, Szent-Bertalan oltárának igazgatója.* 1414.
János karbeli klerikus, az előbbeni András áldozárral jelen volt {120.} azon egyezségnél, melyet Károlyi András és Bagosi Péter békebirák közbejöttével a közép-szolnok-megyei Szántón egymással kötöttek.* 1414.
Pankothai János, «studiosus vir», mondja felőle a fentebbi László vikárius, ki őt kiküldé, hogy Széplaki Lőrincz leánya, Anna, leányi negyedét Vetési Tamás váradi prépostnak mint a nevezett Anna örökösének részére a Charnai János és Borsi Mihály fiainál levő birtokokból kiszakaszsza.* 1414.
János kanonok. Tamás préposttal s a következő Orbán kanonokkal együtt megjelent Zsigmond király előtt azon kérelemmel, hogy a király a káptalan némely birtokaira uj adománylevelet adna. Kérelmök nem maradt sikertelen.* 1415.
Orbán kanonok, kiről fentebb volt szó, s ki Nagy Péter király emberével a biharmegyei Pethlend határait járta.* 1415–1416.
András karbeli áldozár, ki Thordai Imre király emderével Rábéi Gergelyt és Ágostont a békésmegyei Rábé birtokába beiktatá.* 1415.
Mode (?) János, a szépművészetek mestere, ó-budai olvasó-, s egyszersmind váradi kanonok. Az ó-budai egyetem eddigelé ismeretes, kevés számu tanárai között nem fordul elő, de azon körülmény, hogy az egyetem tanárai az ó-budai prépostság kanonokjai közől kerültek ki,* s az olvasó-kanonok, minő János mester is vala, első sorban épen a tanitásra volt hivatva, – arra enged következtetnünk, hogy káptalanunk e tagja is egyike volt azon egyetem tanárainak. Különben is János mester a bécsi s a többi egyetemek tanáraival jelen volt a kosztniczi zsinaton, részt vett annak tárgyalásaiban s tagja volt azon küldöttségnek, mely András kalocsai érsek vezetése alatt átadá Zsigmond királynak a zsinat ama végzését, melylyel Magyarország sérelmeit megszünteté.* 1415.
Bertalan karbeli áldozár, ki előtt Fudy János s Nyüvedi Miklós {121.} és Veton Pázmán Andrásné kenézi részbirtokán Biharmegyében megosztoztak.* 1416.
Márton karbeli áldozár.* 1416.
Dénes szintén karbeli, ki az imént emlitett Márton kartársával a Hunt-Pázmán nemzetség némely tagjai közt a biharmegyei Királyi, Terebes birtokokat felosztá. Mint egyszerü áldozárról emlités van róla 1410-ban is.* 1416–1420.
János őr-kanonok, Domokos jogtudor utódja, de csak négy éven át látjuk e káptalani méltóságban, Zeleméri Lászlóval közösen megszerezte Poroszlai Jánostól zálogjogon ennek Poroszlón létezett részbirtokait s azokba 1420-ban mindketten be is iktaták magukat. Valószinű, hogy János kanonok szintén Zeleméri volt.* 1417–1421.
Zapulai János. A beregmegyei Lompértháza (ma Beregszász) előkelő plebánia lelkésze. Zsigmond király Kosztniczból, hol a zsinaton időzött, ajánlotta őt a kanonokságra; alig kételkedhetünk, hogy a királyi ajánlott kellő figyelemben részesült és Zapulai János tagja lőn Szent-László váradi káptalanának.* De e királyi ajánlat még más tekintetben is érdekes, amennyiben itt látjuk először, hogy Zsigmond király, ki a magyar királyok püspöknevező apostoli jogát csak imént vivta vissza, a kanonoki kinevezést is ama jog körébe vonta, hol az később állandóan meg is maradt.
Mi Zapulai János származását illeti: családja némelyek szerént ugyanaz, mely Zápszonyi néven ismeretes;* mások ellenben a királyságig {122.} emelkedett Zapolyai családdal hozzák kapcsolatba.* Annyi bizonyos, hogy családja Beregmegye legelső tisztségeit viselte: atyja Gáspár, valamint nagyatyja Tamás is, beregi alispánok valánok s ő maga a megye főhelyének plebánosa. 1417.
Vincze karbeli klerikus, Genchy Tamás király emberével a Domahidyak és társaik hatalmaskodását, melyet a Károlyiak ellen elkövettek, megvizsgálta s őket a király elé idézte.* 1418.
Mihály karbeli áldozár, Szent-Zsigmond király oltárának igazgatója, ki Bélmegyeri Mátyás király emberével Deteri Miklóst a békésmegyei Chorna birtokába iktatta.* 1419.
György karbeli, ki Nyéstai György király emberével Pethlendi Imre s Haranghi Pál birtokait a korona részére lefoglalá.* 1419.
Rechey (Récsei?) András kanonok. Midőn Esztári Bálint király embere és fr. Tamás a leleszi konvent bizonysága a biharmegyei Székelyhid és Tulokd határait járta, András kanonok, mint a szomszédok egyike s a váradi káptalan birtokjogainak s érdekeinek őre, szintén jelen volt.* 1419.
M… kanonok; neve az illető oklevélből kiszakadt s csak kezdőbetüje maradt meg. Az imént emlitett székelyhidi határjárásnál káptalana nevében hasonlóképen megjelent.* 1419.
Antal karbeli klerikus.* 1420.
Ágoston mester, kanonok; bereki Péter király emberével beiktatta Albini Zólyomi Tamást a biharmegyei Horo praedium birtokába.* 1421.
Péter karbeli; Baaki János király emberével eltiltá György orodi prépostot a «Marosközi» föld kizárólagos használatától, minthogy az a prépost s káptalanánok közös birtoka.* 1421.
{123.} Simon karbeli áldozár.* 1421.
Balás karbeli klerikus* 1422
János karbeli áldozár s kiskáptalani kanonok.* 1422.
Lukács karbeli klerikus.* 1422.
István karbeli klerikus. Koroghi Pál király emberével vizsgálatot tartott Olnodi Zudar Benedek és Jakab ellen, kik jobbágyaikkal Károly Mihály fiainak birtokát, a szatmármegyei Apátit megrohantatták, ott rabolva, égetve, kétezer forint ára kárt okoztak, sőt még a király jobbágyainak ott legelő sertéseiből is nyolczvannégyet leöltek.* 1422.
Bertalan karbeli klerikus, ki Genchi János király emberével a Kydeiket a szatmármegyei petrii erdők felégetése miatt a király elé idézte.* 1423.
Szabolcsi István kanonok. Azon körülmény, hogy perben állt Upori Lászlóval, ki István kanonok egyik jobbágyát megverte, arra mutat, hogy osztályos atyafia lehetett az Uporiaknak, kik szintén szabolcsi birtokosok valának.* 1424.
Márton kanonok, mint János szepesi kanonok rokona s evvel együtt számos felvidéki falu birtokosa tünik fel.* 1424.
István olvasó-kanonok. Rövid ideig viselhette e káptalani méltóságot s csak két évben fordul elő neve.* 1424–1425.
Miklós éneklő-kanonok, mint előbbeni kartársa szintén csak két évben tűnik elő.* 1424.
László őr-kanonok. A XV-ik.század harmadik tizedének legelső évei válságosak lehettek a váradi káptalanra nézve; legtekintélyesebb tagjai közől hármat, az olvasó-, éneklő-, s őr-kanonokot rövid három év alatt ujak váltják fel, de ezek ismét alig három év mulva ujra másoknak engednek helyet. László őr-kanonok még emlitett két társánál is rövidebb ideig birta az őr-kanonokságot s emlékezete is csupán egy évből maradt fenn.* Állitólag a történeti nevü Csáky nemzetségből származott s György visegrádi várnagy és Szatmár, Ugocsa s Kraszna megyék {124.} főispánjának fia volt. Meghalt 1425-ben valószinüleg fiatalon, mert éltesebb testvérét még évtizedek mulva is életben látjuk.* 1424.
Bálint őr-kanonok. A fentebbi László utódja, 1433-ig találkozunk nevével, azontul nyomtalanul eltünik.* 1425–1431.
László karbeli klerikus.* 1425.
András, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója, ki Vásári Andrást a biharmegyei Erdő-Gyarak birtokába beiktatta.* 1426–1427.
György, karbeli áldozár.* 1426.
Antal karbeli áldozár. A szabolcsmegyei Bajon részbirtokába Széki Jánost és Miklóst beiktatta; hasonlóképen beiktatni akará Kállai Petronellát, Szaniszló leányát Nagy-Kálló s tartozékainak felébe, valamint egyéb szabolcs-, bereg- és szatmármegyei birtokokba, de Kállay István, Szaniszló unokája ellenmonda.* 1427.
Nagymihályi Antal mester, kanonok. Valószinü, hogy a fennemlitett Moghi László főesperes családjába tartozik, kinek testvéröcscse, Jakab, Nagymihály biharmegyei birtokáról felvette a Nagymihályi nevet. Különben Antal kanonok jó gazda lehetett s birtokszerzéssel is foglalkozott; igy Wathay János részbirtokát, mely a biharmegyei Ősiben létezett, hatvan forintért zálogba vette.* 1427.
Péter olvasó-kanonok. Ha a jelek tévutra nem vezetnek, ugyanaz, ki későbbi oklevelekben Vépi-nek neveztetik. Vezetékneve után indulva, minthogy épen e korban kezdék széltében az embereket birtokuk vagy származásuk helynevével megkülönböztetni, – dunántuli, nevezetesen vasmegyei lehetett, hol Vép várost találunk ma is. Mily körülmények révén jutott Váraddá, és pedig a váradi káptalanba? még ismeretlen.
Biztosabb emlékének fönmaradását a bazeli zsinat (1431–1442.) azon végzésének köszönhetni, mely a szakadár görögök megtéritését s a zsinatra való meghivását határozá el, és hogy a zsinatra annál {125.} könnyebben megjelenhessenek, költségeik fedezése végett 25-dik ülésében (1437. május 7.) rendelé, hogy az egyházi javadalmaktól évenkint tizedet szedjenek, e czélra a hivek adakozzanak, azok pedig, kik adakozni fognak, teljes búcsuban részesüljenek.
Erre nem is egészen egy év mulva, Vépi Péter váradi olvasókanonokot ugy látjuk, mint az emlitett búcsunak nálunk országos hirdetőjét, s az adományok gyüjtőjét. Nevezetesen 1438. márczius 26-án, midőn Maczedoniai Donchot s nejét, Zsófiát, továbbá László, István, Klára, Dorottya gyermekeit az emlitett búcsuban részesiti azon érdekes záradékkal: «nehogy e búcsuban bizva, könnyen vétkezzenek, mert akkor annak semmi hasznát nem látják.»*
Különben Vépi Péter kanonok egyike volt a váradi káptalan azon tagjainak, kik Szent-László városán a szülőföld szeretetével csüngve, annak jólétét s közművelődése érdekeit szivökön viselék, sőt nagyobb áldozattal elő is mozditák. Ő volt az, ki a káptalani iskola mellett, melynek olvasó-kanonoki állásánál fogva igazgatója vala, menházat alapitott szegény tanulók számára, s ezáltal mig egyrészt az anyagi küzdelem s nélkülözés sanyaruságától mente meg számtalan ifju keblet, másrészt lényegesen hozzájárult hazánk s nemzetiségünk jövőjének biztositásához.* Azon férfiak közől, kik mint Váradi Péter kalocsai érsek, (Gerendi Miklós erdélyi püspök, Oláh Miklós esztergomi primás Várad iskolájából kerültek ki s bár különböző téreken, de mindenütt a hazának szolgáltak, – kétségkivül számosan valának, kiket Vépi kanonok intézete ápolt s vezérelt a magasabb pálya felé. Ez intézet közelebbi sorsa azonban még ismeretlen; némi nyomok arra mutatnak, hogy Vépi jelentékeny földbirtokot is csatolt alapitványához,* de csak annyi bizonyos, hogy az intézet 1507-ben még állt* s valószinűleg a XVI-ik század közepének zavaraiban sem enyészett el egészen, hanem csak eredeti rendeltetésének szinezete változott s alapját képezé a protestansok hirre emelkedett váradi iskolájának.
Vépi Péter egy negyedszázadig viselte az ép oly jelentékeny, {126.} mint terhes olvasó-kanonoki tisztet, mely idő alatt egyszer, 1441-ben a váradi káptalan első méltósága, a prépostság is megüresedett. Vépi hosszu szolgálatánál s érdemeinél fogva mindenesetre jogosan igényelheté a kitüntetést, hogy testülete fejévé emeltessék, de ugyanekkor váratlanul és soron kivül előlépett Vitéz János; ily férfiuval Vépi sem mérkőzhetett meg. Az egyszer tova lebbent szerencse pedig ritkán tér vissza megint. 1445-ben, midőn Vitéz János püspökké neveztetésével a préposti szék ujból megüresedett, Vépi, a már sirja szélén álló férfiu ismét mellőzve lőn. Három év mulva végleg el is tűnik szemeink elől.* 1427–1448.
Antal, Miklós fia, éneklő-kanonok s dékán; lehet, hogy az előbb emlitett Nagymihályi. 1428 tavaszán uj püspöke Jakch Dénes nevében Romában járt a kereszténység atyjának üdvözletére, mely alkalommal püspöke kineveztetéséért a szokott szolgálati dijat, kétezer forintot is lefizette.* 1428–1433.
Mihály karbeli áldozár, ki a biharmegyei Pethlend negyedébe Pethlendi Györgyöt beiktatá.* 1429.
Pestesi János kiskáptalani prépost és székesegyházi kanonok. A következő négy kanonokkal együtt képezék azon küldöttséget, melyet a váradi káptalan sérelmeinek orvoslása végett Zsigmond királyhoz menesztett.* 1429.
Leszteméri János mester, Mátyus fia. Kihalt családja a zemplénmegyei Lasztomér falutól, mint ősi birtokától vette nevét. Kortársa, földije s talán rokona is volt Upori István püspöknek, kinek befolyásával {127.} juthatott Váradra is. Először 1429-ben látjuk mint már kanonokot, de nem Váradon, hanem atyai örökén Lasztoméron, hol lakása van s a község egyházában mondja miséjét. Huzamos volt-e ez ott lakása s mi tartotta őt távol a káptalani szabályok ellenére a székesegyháztól? az nincs felemlitve. Ezenkivül még csak egyszer, 1436-ban találkozunk vele, midőn mint káptalanának kiküldötte a sági konvent prépostjának, Bálintnak előterjesztése következtében az esztergomi káptalant Perecsen, Hidvég és Visk hontmegyei falvak piaczain megidézi.* 1429–1436.
Balás karbeli klerikus; lehet, hogy épen az, ki fentebb, 1422. évnél előfordul, de ez esetben már nyolcz éven át készült volna, mint papjelölt az egyházi pályára. És ez mindenesetre érdekes adat lenne papjaink neveléséhez. Az oklevelek következetesen megkülönböztetik az áldozárt a papdiáktól (klerikus).* 1430.
István mester, kanonok, ki előtt bélteki Drágfi Sándor és Nagybánya városa polgárai Szatmáron egymással kibékéltek.* 1430.
Máté áldozár, Szent-Márton oltárának igazgatója, ki Komádi László király emberével beiktatást akart teljesiteni Pethlenden, de ellenmondással találkozott.* 1430.
Balás mester, Szent-Imre oltárának igazgatója. Kémeri Miklós király emberével Székelyhid és Kereki közt határjárást tartott.* 1430.
László karbeli klerikus, ki Chykodi Bálint király emberével a Szarvadiak és társaik hatalmaskodását, melyet a Kaplony nemzetségbeliek szatmármegyei birtokán, Csomaközön elkövettek, megvizsgálta.* 1431.
Péter. Szirmay Antal történetiró szerént az ős Vay nemzetség sarjadéka, 1431-ben váradi őr-kanonok s a szabolcsmegyei Vaja falu azon része, mely az ő osztályrészéül jutott, róla, mint kusztosz kanonokról {128.} neveztetett el Kusztos-végnek.* A dologban nincs lehetetlenség, mert Várad mellett is az őr-kanonok rendes birtoka Kusztoszfalvának neveztetett, de Péter 1431-ben nem lehetett váradi őr-kanonok, mert ez évben sőt még 1433-ban is a fentebb emlitett Bálint viselte az őr-kanonokságot.
Pál karbeli áldozár. 1431-ben ujból megkisérlé ama beiktatást, mely a fentebb emlitett Máté áldozárnak nem sikerült, de szintén ellenmondással találkozott; két év mulva a békésmegyei Bélmegyeren teljesitett ismét beiktatást s ezuttal ellenmondás nélkül.* 1431–1433.
Máté karbeli klerikus. Kydei Balás király emberével Szatmármegyében a Dománhidiak hatalmaskodását vizsgálta meg.* 1434.
Pál éneklő-kanonok, négy évből ismerjük, de csak puszta nevét.* 1435–1438.
Gúti László őr-kanonok; öt évben fordul elő, de szintén csak puszta neve.* 1435–1439.
Mátyás mester, Szent-Gellért oltárának igazgatója. Endrődi Harasztos Demeter király emberével határt járt a békésmegyei Ege és Ladány közt.* 1435.
Miklós karbeli klerikus. Kydei Balás király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Zudar Benedek és Jakab fiai a szatmármegyei Olcsván elkövettek.* 1435.
Antal széke káptalani sekrestyés, Szent-Lajos hitvalló oltárának igazgatója; lehet, hogy ugyanaz, kivel mint egyszerű áldozárral 1427-ben találkoztunk. 1435-től kezdve gyakran járt káptalani kiküldetésben, igy a többek közt 1442-ben Szarvasszai Sándor király emberével a marmarosmegyei Hosszumező mellett, Tarnócz-Körtvélyesen {129.} létezett és Szent-Mihály főangyal tiszteletére szentelt klastrom kalugyer szerzetéseit beiktatá a nevezett Körtvélyes birtokába ellenmondás nélkül.* 1435–1442.
Gyulai István Evangelista Szent-János kápolnájának igazgatója. Imént emlitett Antal társával együtt egy részről Szepesi Lászlót, Miklóst és Pércsi Zanyó Pétert, más részről Vetési Jakabot megosztoztatta ér-adonyi s ragáldi részbirtokaikon.* 1435.
Domokos kanonok. Pecheli Benedek király emberével Reszegei Györgyöt a reszegei és mezőreszegei részbirtokokba Szarvadi István özvegyének, Ilonának, más néven Miklós-asszonynak ellenére beiktatta.* 1436.
Péter egyházi jogtudor; sulyos viszonyok között, a hussziták mozgalmainak idején volt V. János váradi püspök helyettese.* 1536.
Miklós kanonok; valószinüleg az alább következő Gyulay.* 1436.
László kanonok, tagja egyszersmind a gyulafejérvári káptalannak és szatmári főesperes. Egyike volt azon választott biráknak, kiknek az Izsákay nemesek s Besenyei László birtokperét kellett volna eldönteni; különben László kanonok maga is perelt Albert tasnádi vikáriussal, kit a történelmünkben oly nevezetes Julián bibornok s apostoli követ előtt arról vádolt, hogy az ő hatósága jogait többszörösen megcsorbitja. A per kimenetele ismeretlen.* 1436.
Márton karbeli pap.* 1436.
Gergely Szüz-Mária oltárának igazgatója; szó van róla 1437-ben is.* 1436.
László áldozár, Szent-Zsigmond oltárának igazgatója. Tychodi Mihály király emberével visszahelyezé Szarvadi István özvegyét bizonyos reszegei erdők s rétek birtokába, Reszegei Györgyöt és fiait pedig, kik azon erdőt s rétet hatalmasul elfoglalták, törvénybe idézte.* 1437.
{130.} Bálint áldozár, Szentlélek oltárának igazgatója, ki Albert király parancsára Borsi Gergely királyi emberrel be akará vezetni a biharmegyei Pelbárthida birtokába Majusnak fiát Pétert. Előfordul, ha ugyan nem más személy, 1452-ben is.* 1438.
Hosszaszai Bothon István. Egyike azon magyar papoknak, kik a szolgálataik árán szerzett vagyon és befolyással felszinre emelék az igénytelen családot is, melyből származának. Atyja Péter volt, de a kinek lakhelyéről nincs biztos tudósitásunk. Előneve után itélve, lehetett biharmegyei, legalább e megyében két Hosszuaszó is volt: az egyik a Sebes-, a másik a Fekete-Körös vidékén;* e megyére utalnak egyéb, alább érintendő körülmények is.
István neve 1437-ben merül fel először, de akkor már dömösi prépost, a királyi iroda főjegyzője, és Zsigmond király az ő érdemeiért, különösen azokért, melyeket Csehországban a hussziták megtéritésével szerzett, – nekie és általa fivérének Péternek adja a biharmegyei Félegyháza negyedrészét.
Ezentul eléggé sürün találkozunk nevével, mert István prépost ügyes férfiu volt, ki egymásután hat, különféle kormány alatt mindig képes volt fentartani magát, és «állását jól tudta értékesiteni».
Erzsébet királyné szintén dicsérőleg szól hűsége s ügyességéről, melyet mind atyja Zsigmond – mind elhalt férje Albert életében «a legnehezebb ügyek elintézésében» is tanusitott, s ezért a magtalanul elhalt Halmi Zsigmondnak Halom és Wechech (Vecsés?) pestmegyei birtokaival őt s fivérét Pétert ajándékozá meg.*
Ugyanezen oklevélből értesülünk arról is, hogy István prépost időközben a váczi éneklő- s a váradi kanonokságot is megszerezte és hogy fivérével régi előnevök helyett a mindenesetre rövidebb Tahi (de Thoh) nevet vevén fel valószinüleg a szintén pestmegyei Tah-ról, {131.} mely eszerént hasonlóképen birtokuk lehetett. Nevezték ugyan még őket bihari birtokukról Félegyháziaknak is, de végre a Tahi név lőn elfogadva, mely lassan-lassan feledéssel boritá az ősi, de kissé köznapias Bothos nevet is. Tahi néven szerepelnek később utódaik: János, Bernát és Ferencz, mely utóbbi fegyvertársa volt Zabardy Mátyás váradi püspöknek.
De István prépost nemcsak királyi adományok, hanem szerzemények által is igyekvék családjának anyagi helyzetét kedvezőbbé tenni. Valóban jó rokonnak kellett lennie, mert a reája vonatkozó birtok-levelek egyikéből sem hiányzik testvérének Péternek neve. Igy 1443-ban, midőn már egyszersmind Szent-Tamás esztergomi prépostja is, Váradon a Csonka nevü hegyen két szőlőt vásárol, egyet a Várad-Velenczén lakó Szücs Györgyné, azelőtt Katona Péternétől egy hordó boron s két arany forinton; egy másikat pedig Márton deák káptalani jobbágytól 20 tiszta arany forintért s e szőlőket szintén nemcsak a maga, hanem Várad-Velenczén lakó testvérének Péternek nevére is iratja.*
Esztergomi prépostsága mellett ugy látszik, hogy megtartá a dömösi prépostságot is, legalább élete végén egy 1465-iki oklevélben még dömösi prépostnak neveztetik.*
Időközben megszerzé az emlitett Félegyházának többi részeit is, s ámbár azoknak birtokában nemcsak V. László, hanem Mátyás király is «a neki s atyjának tett hű szolgálatokért» megerősiték őt: mind e mellett e birtok sok ellenmondást és pert hozott fejére.
1465–1473. évek közt kellett elhalnia, mert az előbbeni évben még életben volt, de ez utóbbiban már mint «néhai» emlittetik.*
Gyulai Miklós mester, kanonok, talán épen az, ki 1436-ban mint Péter fia a krakkai egyetem anyakönyvébe van bejegyezve. Először 1438-ban tünik fel, midőn Zsákai Bálint deák király emberével a biharmegyei Félegyháza azon részébe, melyet Zsigmond király Hoszszaszai {132.} Bothos Istvánnak s Péternek adományozott, ezeket beiktatá.* 1443-ban az elhalt vagy eltávozott Gál éneklőkanonoknak lett utódja s három év mulva mint egyszersmind az erdélyi püspöknek tasnádi vikáriusa fordul elő. Az éneklő kanonokságot még másfél évtizeden tul, 1459-ben is viselte,* de a tasnádi helyettességtől, melynek birtokosai a püspökök bizalma s halandósága szerént gyakran változtak, korán megvált; 1448–1449-ben már Csanádi Péter ózdi főesperes a tasnádi vikárius,* de 1454–1457 években ismét Gyulay,* s az 1456–1462 évek közt a kolosi főesperességet is viselte.* 1454-ből ismeretes egy itéletlevele, mely Tasnádon, deczember 11-én kelt s melylyel három előkelő s egymással perben álló özvegy nő, ugymint Domahidi Andrásné, továbbá Károlyi Bertalanné és Károlyi Lanczné ügyében e két utóbbi részére esküt itélt. 1438–1459.
Kraus Márk, Miklós fia, váradi s egyszersmind gyulafejérvári kanonok. 1438 táján.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1439.
{133.} Gál éneklő-kanonok négy éven át, de csak három évben olvassuk nevét.* 1439–1442.
Pethenyeházy Barabás, ismét egy név, mely ott ragyog hazai történelmünk egyik legfényesebb lapján, hová káptalanunk e tagjának késő unokája, Petneházy Dávid jegyezte azt be 1686-ban, Buda visszafoglalásakor. A Petneházyak Szabolcsmegyéből erednek, mely megye nem tartozott ugyan a váradi püspökség keretébe, mindemellett számos jeles taggal gazdagitá e püspökség egyházi tagjainak sorát. E jelenség oka kétségkivül abban rejlik, hogy a szabolcsi családok leginkább Váradon nevelteték gyermekeiket, mely város amellett, hogy közelökbe esett, természetes akadályok által sem volt elválasztva tőlök. Igy látjuk már a XIV-ik század első felében a Zudarok, a Kállaiak fiait Váradon járni iskolába, s a várad-velenczei apácza-klastromban gondoskodnak leányaik, neveltetéséről a szintén szabolcsmegyei Báthoriak is.*
Pethne- vagy régiesen Pethenyeházy Barabás nevét 1423-ban olvassuk először, 1429-ben mint még csak egyszerü áldozárt látjuk, de egy évtized mulva, 1439-ben már mint váradi kanonok mutat fel saját testülete, a váradi káptalan előtt három darab oklevelet, melyekkel a szabolcsmegyei Jákó faluhoz saját és testvérei birtokjogát törekszik érvényesiteni.*
És eddigelé ez az egyedüli történeti emlék, mely bővebben szól róla, de közelebbit ez sem mond, még testvérei nevét is elhallgatja. Ennélfogva nem lesz talán érdektelen, ha e testvérekről egyéb történeti adatok nyomán egy, bár töredékes családfát ide csatolunk. Különben e nemzetség már a XV-ik században annyira szétágazott, hogy magából e korból több, mint negyven tagját emlitik történeti forrásaink, kik közt hárman viselték a Barabás nevet.* * Leleszi országos levéltár: 1413. 1418. 1419. 1423. 1429. 1434. 1459. 1466. 1477. 1483. 1489. 1497. évi oklevelek. A családfa:
{134.} Tamás áldozár, Szent-Lajos hitvalló oltárának igazgatója, ki Bodóházi István király emberével Pércsi Miklóst Pércs és tartozékai birtokába beiktatá.* 1440.
Thapolchai (Tapolczai) János, egyházi jogtudor, őr-kanonok, utóbb Vitéz Jánosnak a váradi préposti széken utódja.* 1440–1445.
Fábián karbeli klerikus; valószinüleg ugyanaz, ki hat évvel utóbb már mint áldozár s Szent-Márton püspök oltárának igazgatója Saranghi Jakab király emberével a Vetésieket a szatmármegyei Császló, az ugocsamegyei Kökényes és Váralja birtokokba, nemkülönben a biharmegyei Ősi részbirtokaiba beiktatta.* 1441–1447.
Máté áldozár, Evangelista Szent-János kápolnájának igazgatója.* 1444.
Bezdédi Mihály kanonok. Szintén Szabolcsmegyéből vette eredetét, ahol, nevezetesen Kárászon, Székelyen ősi birtokai valának. Anyja Erzsébet volt, ki közel állt a Perényiekhez s talán épen Perényi Pálnak nővére vala. Mihály 1445 előtt kisvárdai plebános volt, az idézett évben már váradi kanonok, 1447-ben pedig váradi kanonoksága mellett mint békési főesperes s egyszersmind egri kanonok emlittetik.* Még mint plebános kedvező anyagi helyzetét arra használta fel, hogy a váradi püspökség birtokát, a szatmármegyei Jánkot, melyet János váradi püspök, valószinüleg Dominis, a Filpesi testvéreknek elzálogositott, ő magához váltotta, mely tettével mindenesetre kedvezőleg hangolta maga iránt az érdeklett egyházi köröket.* 1445–1447.
{135.} Ivanics Pál, Demeter fia, zágráb-egyházmegyei áldozár, kit Vitéz János hozott Váradra, hol Vitéznek udvari papja s a székesegyházban védszentje, Szent-Pál apostol oltárának igazgatója lőn. Utóbb 1451 után Vitéz kegyéből kanonokságra emelkedett s a császmai társakáptalannál olvasó-kanonoki javadalmat is nyert. Egyik tagja volt a Vitéz váradi udvarában alakult tudományos és irói körnek, ügyes tollu humanista ő maga is, de nevét nem a saját levelei örökiték meg, hanem a Vitéz Jánoséi, melyeket ez mint királyi főjegyző irt s melyeknek egy részét Ivanich összegyüjté s az utókornak fentartá. E gyüjtemény 66 pergamen levelen Vitéznek 78 levelét tartalmazza Ivanicsnak elő és utószavával s a szöveg egyes helyeit megvilágositó jegyzeteivel. E jegyzetek közt legterjedtebb, de legérdekesebb is az, melylyel Vitéz negyedik levelét kiséri s melyben a váradi székesegyház egyik tornyának ledőlését és Szent-László ereklyéjének megmaradását körülményesen irja le. Ez eseményről egyéb forrásból nem is értesülünk. Kéziratának eredeti példányát a bécsi udvari könyvtár őrzi.* 1445–1451.
Balás mester, kanonok. A XV-ik század közepén a váradi káptalannak négy Balás nevü tagja volt: egy prépost és három kanonok. Ezek közöl csak kettőnek ismerjük vezetéknevét, kiknek egyike Vasvári, a másika Zeleméri; de vajjon e két név alá vonható-e a másik két {136.} Balás is, vagy inkább a négy Balás ugyanannyi külön személy? annak eldöntésére nincsenek elegendő adataink. Annyi bizonyos, hogy Hunyady Jánosnak volt egy Balás nevü udvari káplánja és jegyzője, ki vele együtt részt vett a szerencsétlen várnai csatában, s kit 1445-ben május 11-én Pesten kelt levelével IV. Jenő pápához, mások szerént a franczia királyhoz, vagy tán mindkettőhöz külde, hogy segitséget kérjen a törökök ellen. Kanonok volt Váradon, s mint ilyet Hunyady János 1446-ban Karthali (?) Pállal együtt szabolcsmegyei dicatorrá tőn, hogy a jobbágyos nemesektől minden öt telek után egy arany forintot, a nem jobbágyosoktól pedig minden négy nemestől szintén egy forintot szedjenek. E szabolcsi küldetése arra látszik mutatni, hogy ő maga is szabolcsmegyei s valószinüleg az alább előforduló Zeleméri volt.* 1445.
Péter mester, Hunyady Jánosnak szintén udvari káplánja és jegyzője, kit Vitéz János is bizalmára méltatott, váradi püspöksége ügyében kétszer is Rómába küldött, s fáradozásai jutalmául a legelső alkalommal váradi kanonokká nevezett 1450-ben, midőn Hunyady János megbizásából harmadszor indul Rómába, már őr-kanonok, és igy valószinüleg ő lesz azon Péter, ki 1451-ben mint őr-, 1452-ben s azontul pedig mint olvasó-kanonok szerepel, mely esetben vezetékneve Gúthi lenne.* 1445.
Szilasi Vincze mester. Harmadika azon derék papoknak, kiknek tollát Hunyady hazánk s a kereszténység védelmének nagy munkájában használni szokta. Mint az imént emlitett Balás mester, követségben járt ő is a pápánál, a burgundi s más európai fejedelmeknél, de mint az egykoru Ivanich megjegyzi: szép szónál egyebet nem hozott.
Felszentelt áldozár volt s a királyi iroda főjegyzője, mint ilyen vonta magára Vitéz János figyelmét, ki őt váradi kanonokká tette s 1449-ben előbb az erdélyi, majd a váczi püspökségre ajánlá, melyet el is nyert; de előbb már nagybányai plebános is volt.* 1446.
{137.} Szanoczky Gergely. Származására nézve lengyel, I. Ulászló királylyal jött hazánkba, mint annak tanitója. Magas müveltséggel ritka jellem párosult nála. A törökkel kötendő békét határozottan ellenezte, de miután megköttetett, annak tiszteletben tartását követelé. Jelen volt a várnai csatában királyi növendékének oldala mellett annak elestéig.
Ezután Hunyady János bizta reá fiának Lászlónak nevelését, de ezt Vitéz püspök nem helyeslé, mint mondá, azon indokból, hogy Hunyadynak nem illik idegenre bizni gyermekeinek nevelését. És Vitéz Szanoczkyt, ki különben hazájában a vieliczkai plebániát birta, csakhamar váradi kanonoknak nevezte ki, s nemcsak asztalát, szivét is megosztá az általa nagyrabecsült férfiuval. De Szanoczky kevéssel utóbb visszatért hazájába, hol Kázmér király őt a lembergi püspöki székre emelte.* 1446.
Domokos áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója. Borsi Miklós király emberével be akará iktatni a két Hosszasszai testvért a biharmegyei Félegyházra birtokába, de ellenmondással találkozott.* 1446.
Temesvári András őr-kanonok. Ismeretes adataink szerént csak három évig birta javadalmát, de birhatta tovább is, azonban legfeljebb hét évig.* 1446–1448.
Mihály kanonok, székesegyházi főesperes. Különböző személy az emlitett Bezdédi Mihálytól, mert ez még egy évvel később is csak békési főesperes.* 1446.
Tamás áldozár, Szent-Miklós hitvalló oltárának igazgatója.* 1447.
László mester, Szentlélek kápolnájának igazgatója. A biharmegyei Kügy, Szigeti és Gyulvész birtokokba beiktatá nagyságos Csáky Ferencz bihari főispánt és székelyek ispánját és testvérét Csáky Györgyöt.* 1448.
{138.} Tamás áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója. Hosszasszai István és Péter beiktatását Félegyházába, mely már kétszer meghiusult, Bényei Bálint király emberével 1451-ben ujból megkisérlé s ezuttal sikeresen.* 1450–1452.
Márton áldozár, Szent-Ágota oltárának igazgatója, ki Hunyady János parancsára Bayony György kormányzói emberrel a biharmegyei Fancsika falu és Szent-János praedium birtokába beiktatta Bayony Istvánt, a hasonnevü váradi kanonok atyját.* 1451.
András olvasó-kanonok, csak egy évben fordul elő, de három évnél tovább nemis viselhette a káptalan e második méltóságát. Lehet, hogy a fentebb emlitett Temesvári András, ki őr-kanonoki állásából emelkedett feljebb.* 1451.
Péter őr-kanonok, szintén csak egy-két évig, mert minden valószinüség szerént ő az a Gúti Péter, ki mint olvasó-kanonok 1452-től 1466-ig gyakran előfordul.* 1451.
Csezmiczei János. Vitéz János váradi püspök testvérhugának, Borbálának fia; 1435 táján született, de születése helyéről csupán annyit mondanak történeti emlékeink, hogy az magyar földön esett, közel a Duna s a Dráva összefolyásához.* E helytől nem mesze, Somogymegyében állt hajdan csakugyan Csezmicze falu, melyről nevezett nemes emberek emlittetnek már 1264-ben.* Ezeknek ivadéka-e Vitéz püspök ez öcscse? adatok hiányában meghatároznunk nem lehet; de bizonyos, hogy neve nem «Chesmige» amint azt Pray olvasá,* és még kevésbbé «Cesinge» mint az Fraknói V. legközelebbi felszólalásáig széltében használtatott, hanem, Csezmiczei. Igy van az irva a római curia levéltárában, igy olvasá s adta ki azt Theiner Ágoston is;* e névnek történeti alapja van, nyelvtanilag helyes, ellenben a Cesinge {139.} név oly torzalak, melyet egy nyelv sem ismer el magáénak, legkevésbbé pedig a magyar.*
Csezmiczei nevelését nagybátyja, Vitéz püspök vette kezébe, ki őt alig tizenkét éves korában Olaszországba küldé, hol a verónai Guarino vezetése alatt ennek ferrarai hires tanodájában nyerte magasabb kiképeztetését. Különösen szorgalma s rendkivüli emlékező tehetsége által tünt ki; a görög nyelvet egy év alatt annyira elsajátitotta, hogy bármely görög könyvet hiven és jól latinra forditani képes volt.*
1451-ben nagybátyja haza hivja s Csezmiczei Váradra jött, hol Vitéz püspöki udvara a szülői házat pótolta számára. Vitéz ifju öcscsét ekkor még szorosabban magához csatolta, kinevezvén őt váradi székeskáptalana tagjává, s valószinüleg Csezmiczei az a János váradi őr-kanonok, kit egy 1452-iki oklevél emlit,* amint Aeneas Sylviusnak egy 1456 előtt kelt levele is csakugyan őr-kanonoknak czimezi Csezmiczeit.*
De itthon nem soká volt maradása, tudományszomja visszavitte Olaszhonba, hol, nevezetesen Paduában hit- és jogi tanulmányokkal mintegy hét évig foglalkozott. 1458-ban miután az egyházi jogból a tudori koszorut elnyerte, végleg haza jött és ekkor történt, hogy a király a titeli prépostsággal tüntette ki, Vitéz János pedig saját püspöki helyetteséül kérte őt, amibe II. Pius pápa belé is egyezett.* De Várad ismét csak kevés ideig mondhatá őt magáénak. Vitéz János befolyása s a fényes jövőt tervelő ifju királynak; Mátyásnak kegye {140.} Csezmiczeit 1459-ben, alig huszonnégy éves korában Pécs püspöki székére emelte.*
A fiatal püspök Váradtól egy szép költeménynyel vőn bucsút, melyben busongva énekli, hogy el kell hagynia kanyargó folyóját, a szép Köröst, gyógyerejü hévforrásait, gazdag könyvtárát; fényes szobrait, – és mennie kell a Duna partjaira, de kéri Lászlót, a szent királyt; kinek sirjához kegyelettel borul, hogy védelmével kisérje őt vándorutjain.
Csezmiczei költő volt, irói nevén Janus Pannonius,* ki feltünő szerencsével tudta utánozni, formában és hangban Horácz ódáit, Martialis és Catull epigrammjait s kit ezért kortársai nem győznek vala eléggé csodálni és tisztelni. Már első olaszhoni tartózkodása korában széltében olvasták verseit.
A hellen irodalomból, nevezetesen Plutarch és Demosthenes műveiből több kisebb darabot leforditott; V. Miklós pápa felszólitására Homer Iliászát is szándékozott leforditani, s némely részletekkel el is készült.*
Mennyire osztozott Mátyás király is a Csezmiczei költői tehetsége iránt nyilvánult elismerésben, mutatja ama tette, hogy a közte és Csezmiczei közt később kitört nagy meghasonlás után is maga bizta meg Váradi Pétert, utóbb kalocsai érseket, hogy Csezmiczei költeményeit szedjék össze s mentsék meg az enyészettől.*
Müveinek legteljesebb kiadása két kötetben 1784-ben Utrechtben jelent meg.
Reánk magyarokra nézve irodalmi munkássága leginkább azért {141.} érdekes, hogy egy magyar nyelvtant is irt, de melyet Decsy János tudósitása szerént már 1598-ban sem tudtak megtalálni.
Könyvtárának egy maradványa: Claudius Ptolomaeus hellen földiratának codexe századok multával visszakerült Váradra, a Szent-Ferencz-rendüek birtokába, de innét 1703-ban, hihetőleg az akkori menekülés alkalmával, elszállittatott s a bécsi udvari könyvtárba került.*
Korán kifejlett, korán magasra emelkedék, de alig negyven éves korában el is halt bujdosva, örömtelenül. 1451–1459.
Péter áldozár, Szent-Kereszt oltárának igazgatója.* 1451
János őr-kanonok, valószinüleg Csezmiczei; csupán egy évben fordul elő.* 1452.
Gúti Péter olvasó-kanonok, ki valószinüleg őr-kanonoki székéből lépett előbbre. Másfél évtizednél tovább viselhette e második káptalani méltóságot, de történeti adataink hézagossága miatt csak 1466-ig kisérhetjük nyomait.* 1452–1466.
Benedek áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója, tehát a fentebbi Domokos utódja.* 1453.
Szegedi László mester, áldozár s a Vépi Péter által a váradi iskola mellett alapitott tápintézetnek és abban a Szentlélek kápolnájának igazgatója. Vépi, ugy látszik, jelentékeny birtokokat is csatolt alapitványához, de amelyek élvezetébe az intézet nem juthatott, hatalmas kényurak, mint a Gerébek, Losonczyak tartván azokat kezeik között. Szegedi László mester tehát a királyhoz, V. Lászlóhoz fordult orvoslatért, kitől a jogtalan birtokosok ellen nyert ugyan letiltó parancsot, de annak ismét nem lőn ohajtott sikere.* 1453.
{142.} Polánkai Bereczk áldozár, Vitéz János püspök udvari könyvmásolója, hihetőleg ugyanaz, ki utóbb mint őr-kanonok fordul elő.* 1455.
Császári István áldozár, kanonok. Valószinüleg a hasonnevü szatmármegyei családból vette származását, melynek egyik tagja, György 1408-ban szatmári főispán volt. István kanonok mielőtt az oltár szolgálatába lépett volna, a hadi pályán haladt és véres csatákban küzdött talán épen Hunyady János hadjárataiban. Kanonok korában {143.} két fegyverest állitott ki és szerelt fel a törökök ellen. Emlékezet van róla 1464-ben is.* 1456–1464.
Vasvári Balás őr-kanonok. Van-e valami összefüggés közte s a szatmármegyei hasonnevü ős nemzetség közt, melyből származott állitólag Vasvári Vitus a XIV-ik században nyitrai püspök s azon Vasamrari vagy tán helyesebben szintén Vasvári Miklós kanonok, kiről fentebb, 1333. évnél volt szó? bővebb adatok hiányában eldönteni nem lehet. Balás őr-kanonok mindenesetre huzamosabb ideig viselte az őr-kanonokságot, de csak három évben szólnak róla emlékeink, egy alkalommal ugy is, mint Vitéz János püspök udvarbirájáról.* 1457–1459.
László karbeli áldozár, Szent-Erzsébet királyné oltárának igazgatója.* 1458.
Zeleméri Balás kanonok, történelmünkben is ismeretes nemzetségből származott, mely nevét a szabolcsmegyei, különben Debreczen határán fekvő Zelemér pusztától, egykor falutól vette. Életéről keveset tudunk, mindössze annyit, hogy volt egy testvére László, s hogy Zelemért már akkoron nem csak ők birták, mert Zeleméri Ders Balás és Péter szintén birtokosokul emlittetnek benne. De a megoszlott ős birtokon az atyafiságos egyetértés nem igen virágzott, sőt a jó rokonuk valóságos hadjáratot intéztek egymás ellen. 1460 tavaszán a legsürgősebb mezei munka idején az emlitett két Ders ahelyett, hogy szántani, vetni küldték volna jobbágyaikat, felfegyverzék azokat, még Imre deákot is, s fegyveresen reá törtek Balás kanonok és testvére László zeleméri udvar-házára, két nap és két éjjel ostromlották azt, legalább is kétezer forint ára kárt okozván ezáltal. Az ostromlottak ezután nem késtek panaszt tenni a királynál, különösen hangsulyozva nemcsak a szenvedett kárt, hanem hogy jobbágyaik közől sokat megsebesitének, sőt meg is öltek. Hogy viszont ők hányat tőnek ártalmatlanná, s hogy valószinüleg csak a kölcsönt kapták vissza ősi szokás szerént: arról hallgatának.
Különben Balás kanonoknak nehezen volt része ez erőszakoskodásban, {144.} mert ő Váradon lakott Szent-Jakab-utczai házában, a fentemlitett Császári István kanonok tőszomszédságában, csupán egy ház választván el őket, a Török Kelemen háza. Balás kanonok a Zelemériek ismeretes családfájáról hiányzik.* 1458–1460.
Lőrincz áldozár, Szent-Jakab oltárának igazgatója.* 1459.
András áldozár, Szent-Dorottya oltárának igazgatója. Mátyás király parancsára Cséfi Tamás király emberével beiktatá Bayony Istvánt a békésmegyei Szerep, Kemenegyház és Gathal birtokokba.* 1459.
Péter áldozár, Szent-Háromság oltárának igazgatója.* 1459.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1461–1466.
Péter kanonok és Szent-István vértanu várad-előhegyi monostorának prépostja, vagy helyesebben azon kor szokása szerént e prépostság commendatora. Neve mellett a Crucifer = Keresztes jelző olvasható, de kérdés, hogy vezetékneve volt-e az?* 1461.
Gál karbeli áldozár, Szent-György oltárának igazgatója. Két évtizeden át többször előfordul, nevezetesen 1481-ben is, midőn Bajony György király emberével vizsgálatot tartott Csáky Ferencz, Benedek és Mihály ellen, kiket Torday Tamás és Miklós arról vádoltak, hogy birtokukon, a biharmegyei Kügyön, hatalmaskodást követtek el.* 1461–1481.
Imre áldozár, Szent-György vértanu oltárának igazgatója. Tiz éven át találkozunk vele.* 1462–1472.
László áldozár, Szent-Ilona oltárának igazgatója.* 1462.
Bálint áldozár, ki Pálóczy László országbiró parancsára Fudy Miklós király emberével a Thelegdyeket megintette.* 1463.
{145.} László áldozár, Szent-Lőrincz oltárának igazgatója, ki Vátyoni János király emberével özvegy Thelegdy Lőrinczné, Thelegdy János és Mezőgyáni Andacs Gergely jobbágyainak hatalmaskodási perében vizsgálatot tartott.* 1463–1474.
Kristóf karbeli áldozár, utóbb királyi jegyző s Szent-Mihály és Szent-László oltárainak igazgatója.* 1464–1469.
György áldozár, Tizenegyezer vértanu oltárának igazgatója. Az imént emlitett Györgygyel együtt vizsgálatot tarta Tharkövi Rikalff Simon, továbbá Rozgonyi János és Losonczi Desew László ellen, kik Földesi Márton keresszegi várnagy és testvéreinek szabolcsmegyei birtokáról, Szent-Miklósról, a szénát elvitették, Polocha nevü rétjök és Zombadtheleke pusztájok egy részét pedig hatalmasul elfoglalák.* 1464.
Majthényi Tamás kanonok, s a szent-jobbi apátság administratora.* 1464.
Parlaghy Péter kanonok, előkelő szabolcsmegyei nemzetség sarjadéka, mely a Hatház és Sámson közt fekvő Parlagról, mint birtokáról neveztetett el. Birták az egykor szabolcsmegyei Böszörményt is; legalább Parlaghy Lászlóné: Dorottya asszony mind a saját, mind fiai György és Menyhért, nemkülönben Parlaghy Péter kanonok nevében ellenmonda annak 1477-ben, hogy Szilágyi Erzsébet, özvegy Hunyady Jánosné, Böszörmény birtokába beiktattassék. Péter kanonokról többet nem tudunk; legfeljebb gyanithatjuk, hogy rokona vagy épen testvére lehetett Parlaghy Györgynek, ki 1469-ben diós-győri várnagy, 1480-ban pedig királyi főajtónálló mester volt.* 1464–1477.
Bereczk őr-kanonok, valószinüleg a fentebbi Polánkai.* 1464–1466.
Huendler Vitus, német származásu, a nálunk történelmi nevezetességü {146.} Kottanerné, Erzsébet özvegy királyné udvarhölgyének, fivére.* Először karmelita rendü szerzetes, s rendjének magyar- és némethoni főnöke. Mint ilyen kétségkivül megfordult Pécsett is, hol e rendnek háza volt szintén. Itt ismerkedhetett meg András pécsi püspökkel, ki őt 200 arany forint évi fizetésért helyettesévé fogadta és a bodoni elenyészett püspökség czimére 1447-ben felszenteltette. Valóságos typikus alakja lőn középkori, sokszor nemis pap, néha épen gyermek püspökeink helyetteseinek.
Emlitett fizetésén kivül a pécsi székesegyházban kanonokságot és oltárnokságot is birt, ezenfelül voltak még egyéb mellékjövedelmei is annyira, hogy egyik kortársa ugy nyilatkozott róla, hogy pénze s ékszerei bőségben vannak. Mindemellett sohasem volt megelégedett: örökösen kér majd ettől, majd amattól, hol buzát, hol bort vagy halat, hol püspök-fövegére gyöngyöket, vagy gyürüje számára drágaköveket. Ezenfelül adósságokat csinál, elzálogositja még főpásztori jelvényeit is, melyek kiváltásáért ismét másoknál könyörög. Ellenben, ha neki adós valaki, nem sok kiméletet tanusit; adósát törvénynyel fenyegeti, mint Péter zirczi apátot 10 forint adóssága miatt. De legszomorubb, hogy sohasincs maradása; pécsi helynökségének csaknem kezdetétől fogva alig volt püspök, érsek a hazában, sőt a hazán kivül is, kinek helyetteséül ne ajánlkozott volna.
Már 1450-ben Váraddá akart jönni, de Vitéz püspöknek bármi okból nem kellett. Ellenkezőleg, midőn Csezmiczei pécsi püspök lett, bár a püspöki helyettes régi fizetését érintetlenül meghagyá:* Huendler {147.} mégis mindenáron szabadulni kivánt tőle, azt adván okul, hogy Csezmiczei nem szereti a németeket,* és németek, az erdélyi szászok, közé vágyott valószinüleg szebeni helynöknek.
Jó csillaga végre mégis Váraddá vezérlé: Vitéz János utódja, Beckenschläger csakugyan segédjévé s helyettesévé fogadta őt, de alig foglalta el itt helyét, máris panaszkodék, hogy a váradi levegő nem szolgál egészségére s a boroszlai püspök segédjeül ajánlkozott.
Váradon végre is nem soká maradt, mert már 1467-ben ismét mint pécsi helynökkel találkozunk vele. Különben ekkor már élete alkonyán állhatott, 1460-ban is mint éltes férfiu emlittetik.* 1465.
Bogyoszlai András, jogtudor, kanonok és vikarius.* 1465–1474.
Péter klerikus, Szent-Márton püspök és hitv. oltárjának igazgatója.* 1466.
György oltáros pap, de oltárának neve a tollban maradt. Emlékezetül felhozzuk róla, hogy Mátyás király parancsára ő iktatá be bihari birtokaikba a Pázmány nemzetség tagjait. Lehet, hogy a fentebbi György.* 1466.
{148.} Szokoli János, egyik legrokonszenvesebb alakja történetünknek, kinek életében vonzóan váltakozik a fény az egyszerüséggel, a hatalom a legnagyobb lemondással. Szabolcsmegyei gazdag s előkelő nemzetségből származott, mely vérségi összeköttetésben állt legelső nemzetségeinkkel, egyebek közt a Báthory-akkal is.
Atyja Péter, macsói bán, temesi főispán, török-verő hadvezér, Szilágyi Mihálynak fegyvertársa; anyja Kisvárdai Potencziana volt. Négy fivére közül ő, a legidősebb, az egyházi pályára lépett.
Korán, valószinüleg még Vitéz püspök alatt váradi kanonok lőn, de nevét csak 1466-ban emlitik először történeti forrásaink, midőn az alig 26 éves ifju, ki még csak a kisebb egyházi rendeket birta, csanádi püspökké lesz. Hatalmas befolyásnak kellett közremüködnie arra, hogy Mátyás király, ki csak egy évvel előbb Várad püspöki székének betöltésénél Szokolit egy idegen kedvéért mellőzte, most a mellőzöttet mégis felemelé.
Szokoli 16 évi püspökség után még élete virágjában (44 éves volt) letette az egyház-fejedelmi bibort s a diós-győri kolostorban felvevé a Szent-Pál-rendüek fejér ruháját. Itt élt s halt meg nagy tudomány és nagy szentség hirében. Többször megkinálták uj egyházi méltósággal, de nem fogadta el, még a kalocsai érsekséget sem.* Meghalni könnyü, élni nehéz; a régiek nemesen tudták viselni a legnehezebb életet is. 1466.
János áldozár, Gyümölcsoltó-Boldogasszony oltárának igazgatója, ki Pálóczi László országbiró parancsára Solymosi Mátyás országbirói emberrel beiktatja Tordai Andrást s fiát Benedeket Kis-Zomlin negyedének birtokába.* 1468.
Tordai László, előkelő nemzetség ivadéka, mely nevét a biharmegyei Tordától, mint fő birtokáról vette. Atyja, András mester királyi személynöki itélőmester volt; anyja Ágota, kinek csak keresztnevét ismerjük.
Lászlóról kevés történeti emlékünk maradt, s ami van is, a Váradmelléki kápolnai monostornak köszönhető, mely iránt mind {149.} László kanonok, mind családja nagy kegyelettel viseltetének. Igy 1468-ban az öreg Tordai András nejének s fiainak nevében is a nevezett monostornak adja Kis-Zomlin biharmegyei falu negyedét; midőn pedig hat évvel utóbb Ali bég törökjei Váraddal együtt a kápolnai monostort is felégeték, ismét az öreg Tordai az, ki 100 magyar arany forintot ad, hogy a monostor felépülhessen. Családja, mely a XVI-ik század elején az emlitett Tordán kivül birta még Nyüved, Kügy, Hodos, Kovácsi, Nagy-Kágya és Varsán falvakat egészen, Bojt, Ér-Adon, Kis-Vásári és Erdő-Gyarak falvakban pedig némi részeket ugyanazon század második felében már kihal. Szintén László, az utolsó Tordai, 1567-ben irja végrendeletét.* * Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. 3. – N. R. 847. 45. és 944. 26. – Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. T. 14. – Ezen Tordaiaktól különböző ama Torda Zsigmond, ki Galeotto művét «De dictis et factis Mathiæ Regis» 1563-ban kiadta. – László családfája:
Albert áldozár, Szent-Miklós püspök és hitvalló oltárának igazgatója.* 1468.
Jenei Imre kanonok.* 1469.
Kaasi Fábián kanonok, nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kiskáptalanból emelkedett a székeskáptalan tagjai közé.* 1469.
Gyulai János áldozár.* 1469.
Sály Albert «baccalaureus arcium».* 1469.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1469.
Szepesi Illés egyházi jogtudor, valószinüleg ugyanaz, kit 1449-ben a bécsi egyetem hallgatói közt találunk, ahonnat eszerént tudori koszoruval tért vissza. Egyházi rangfokozata ismeretlen, arra sincs adatunk, {150.} hogy a váradi káptalan tagja lett volna; de a biharmegyei Vasadon lakott, hol részbirtoka volt s ama tekintélyes családból származott, mely a szintén biharmegyei Szepes községről, mint birtokáról irta nevét.* * Leleszi országos levéltár: Actor. 1441. 1450. 1459. 1470. 1494. 1495. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4. §. 12. és 1860. 68. pag. 112. – Fraknói V: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. 49. l. – Szirmay A: Comitatus Ugocha. 159. 169. ll. – Szatmárvármegye esm. II. 146. s köv. ll. 260-ig. – Családfája:
Bálint, kanonok, bizonytalan, hogy az alább következő Farkas Bálint őr-kanonokkal egy személy-e?* 1470.
András, Szent-Pál oltárának igazgatója.* 1471–1475.
Gergely áldozár, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója.* 1471.
Hando Gergely, egyházi jogtudor, kanonok. 1473-ban már halott.* 1471.
Bajony István, atyja szintén István volt, valószinüleg ugyanaz, ki Bajony Lászlóval állitólag véletlenségből megölé rokonukat, Ohati Jánost s ezért jószág- és fejvesztéssel kellett volna bünhődniök, de I. Ulászló királytól 1441-ben kegyelmet nyertek oly feltét alatt, hogy a megölt maradékaival pénzbeli váltságban egyezzenek ki. Családja Békés-, Biharmegyékben ágazott szét s a tekintélyesebbek közé tartozott. István mint kanonok s egyházi jogtudor tünik elő történeti emlékeinkben, de hogy mely egyetemnek volt növendéke? {151.} az, valamint életének egyéb története is még felderitésre vár.* 1471.
Maytheny Benedek mester «Baccalarius»; nem bizonyos, hogy várad-megyei volt-e? de váradi család szülötte vala.* 1472.
Imre éneklő.* 1472.
Pál áldozár, Sarlós-Boldogasszony oltárának igazgatója.* 1472.
Antal tanár «clericus de schola».* 1472.
Miskolczi Benedek, káptalani jegyző.* 1472.
Pál karbeli áldozár.* 1472.
Fülöp oltáros, de oltárának neve nem emlittetik.* 1472.
Sarlai János jogtudor, általános püspöki helynök; az 1472-ik év második felében már mint halott emlittetik.*
Jenei Balás kanonok, dékán; mint Sarlai, szintén halott a most emlitett időben. Mindkettejök emlékét egy hosszas és eléggé kellemetlen tárgyu per tartá fenn, melyet néhai Szabó Mihály váradi polgár özvegye László deák váradi biró ellen folytatott, ki Jenei dékán panaszára és Sarlai helynök itélete következtében nevezett Szabó Mihályt börtönbe veté és ott oly keményen tartá, hogy amiatt Szabó kiszabadulása után csakhamar elhalt.* 1472 előtt.
Dombrai Pál kiskáptalani prépost és székeskáptalani kanonok.* 1472.
István áldozár, Szent-Gergely oltárának igazgatója.* 1472–1476.
Gergely olvasó-kanonok; nagy a valószinüség, hogy az alább következő Monay Gergely olvasó-kanonokkal egy személy, de az azonosságot határozottan kimondani mégsem lehet, mert Gergely olvasó-kanonok {152.} azon másfél évtizednyi időközben, mig előfordul, mindig csupán keresztnevén emlittetik, egyéb felvilágositó körülmények meg teljesen hiányzanak.* 1472–1487.
Márton éneklő-kanonok; szintén csak puszta neve maradt, noha élete az 1474-iki török megrohanás és igy Várad történetének egyik legmozgalmasabb, korába esik, mely oly előkelő állás birtokosának, mint Márton éneklő-kanonok, szintén tettre szólitá minden képességét.* 1472–1476.
György őr-kanonok; csak két évben akadunk nyomára, de huzamosabban is viselhette az őr-kanonokságot, nyolcz évnél tovább azonban semmi esetre sem.* 1472–1474.
Váczi Balás kanonok; egy évtizeden át fordul elő, utóljára 1483-ban, mikor Jánosi Ibrányi László király emberével a Petneházyakat a szatmármegyei Mérgesd birtokába beiktatá.* 1473–1483.
Gergely áldozár, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója, ki Jákó-Hodosi Jákó király emberével megidézte Tahy Illést a biharmegyei Sarangon elkövetett hatalmaskodás miatt.* 1473–1475.
Hanthokai Miklós mester, székeskáptalani jegyző, de némi nyomok arra mutatnak, hogy nem volt az egyházi rend tagja, és igy itt lenne első nyoma annak, hogy káptalanunk a felszaporodott hiteleshelyi teendők miatt világi férfiak képességeit is kezdi igénybe venni.* 1473.
Vasvári István, szintén káptalani jegyző.* 1473.
György bihari főesperes és kanonok, kit IV. Sixtus pápa azon perben, melyet Kállai Lökös János anyjának, Álmosdi Chyre Péter leányának leányi negyedéért Chyre Kristóf és Tamással folytatott, delegált biróvá nevezett ki.* Egy személy volt-e ama Györgygyel, ki {153.} 1474-ben mint a várad-előhegyi prépostság gubernatora s a királyi jövedelmek igazgatója, 1479-ben pedig mint egyszersmind leleszi gubernator emlittetik, és a kit történetiróink a Szemere nemzetség tagjai közé számitanak? adatok hiányában biztosan meghatározni nem lehet.* 1473.
Miklós áldozár, Mindszent oltárának igazgatója. Gerbedi Mihály király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Marjai, Lukács és Therek Benedek gyapolyi és kerekegyházi jobbágyaikkal Tahi Péter és Illés félegyházi jobbágyain elkövettek, halálra vervén egyebek közt Tiszai Lászlót és Szunyog Györgyöt.* 1474.
Anarcsi Thegzes Péter. Szabolcsmegye egyik előkelő családjából származott, mely a tiszai vidék legtekintélyesebb nemzetségeivel, köztök a Vayak s Ibrányiakkal is atyafiságos összeköttetésben állt. Anyja Katalin volt, az ép oly gazdag, mint hatalmas Csernavodai nemzetség egyik tagjának, Jakabnak leánya; testvérei: László, Sándor, György és István, de ez utóbbi korán elhalt.
Péter életének irányára kétségkivül befolyással volt anyai nagybátyja, Csernavodai Krizogon, 1434-ben az erdélyi püspöknek tasnádi {154.} vikáriusa;* ő vele, magával elég későn, csak 1475-ben találkozunk először, amikor már váradi kanonok,* de egy más adat szerént kanonok volt már akkor is, «midőn Váradon nagy tűz volt».* E kifejezés kétségkivül az 1474-iki török ostromra vonatkozik, amikor Várad csakugyan a lángok martaléka lőn s amely tűz a váradi vár védőinek s ezek közt a káptalan tagjainak hazaszeretetét s rettenthetetlenségét is kemény próbára tette.
Thegzes kanonok családja épen ugy, mint a vele egykoru Vitéz János érseké, fegyverével vivta ki harczias nevét s avval szerzett magának birtokot, mely képessé tette, hogy fiai közől a csaták hősei mellett a hazai müveltségnek is nevelhessen bajnokokat.
Birtokaik közől a szabolcsmegyei Berencset és Kékcsét ismerjük, de ezekhez Kisvárday László is jogot tartott annyira, hogy midőn 1493-ban a leleszi konvent bizonysága, János áldozár Lövei János király emberével Péter kanonokot s ujlaki Anarcsy Jánost ama birtokokba beiktatni akarák: Kisvárday rájok küldvén fegyveresen, sőt puskákkal czimboráit és jobbágyait, ezek a kiküldöttek kocsiját felforditák s kevésbe mult, hogy a konvent emberét is meg nem ölték, de két embert halálosan megsebesitének.* Ezeken kivül birtokaikhoz tartozott még a szintén szabolcsmegyei Himes és Monostor, s bár, mint zálog, ezek is idegen kezekbe jutának,* de a Thegzesek nem feledék hozzájok való ősi jogukat s Péter kanonok 1482-ben ugy saját, mint testvérei nevében letiltá Mátyás királyt, továbbá annak anyját, Erzsébetet s fiát, János herczeget ama birtokok elfoglalása vagy eladományozásától.* Anyjok, Csernavodai Katalin után öröklék a halmi uradalom egy részét Ugocsamegyében.*
Különben Thegzes Péter kanonok tekintélyes, köztiszteletben {155.} álló férfiu volt kortársai előtt; erre mutat azon körülmény, hogy midőn Lesi Nagy Pál s Panaszi Pázmány András fiai birtokperének eldöntése választott biróságra bizatott, e biróság elnökévé a közbizalom őt választá.* Ezenkivül még csak azon egy tette ismeretes, hogy Thorday Miklós király emberével beiktatá Alagi Beken Dénest a biharmegyei Thobol helység birtokába, nem tekintvén a király elmarasztaló itélete következtében Csáky Benedek és Mihály, továbbá Csáky Gábornak, néhai Ferencz fiának ellenmondását.* 1474–1493.
Váradi Péter kanonok, a szentjobbi apátság gubernatora, később kalocsai érsek.* 1475.
Mihály áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója.* 1475.
Dénes őr-kanonok 1476-tól 1497-ig gyakran előfordul és valószinüleg tovább is őrködött Szent-László sirja felett, de az utóbb idézett évtől kezdve egy évtizedig az őr-kanonokról hallgatnak történeti emlékeink.* 1476–1497.
Benedek áldozár, Szent-Imre oltárának igazgatója.* 1477.
Jenei Simon kanonok. Nevét az tette leginkább emlékezetessé, hogy következő három kanonok-társával együtt képviselője volt a váradi káptalan jogigényeinek azon országos hirü perben, melyet első sorban az erdélyi szászok a váradi vásár-vám ügyében a nevezett káptalan ellen folytattak.* 1477.
Monay Gergely, János fia. Mátyás királynak kedvelt titkára volt, kitől 1482-ben Monay János magvaszakadtával némely abaujmegyei részbirtokokra (Monaj, Garadna, Kinizs, Szolnok) királyi adományt {156.} nyert. 1477-ben gyulafejérvári főesperes és kanonok, és mint ilyen Tamás tasnádi helynökkel Sándorházy Ambrus, gyalui várnagy nejének, Suki Ilonának hitbére ügyében biráskodik; a következő évben pedig, mint váradi olvasó-kanonok szerepel a szászok emlitett pörében.
Emlités van róla 1489-ben is, midőn hatszáz arany forintért zálogba veszi Párthásy Imrének gyaráni s egyéb biharmegyei részjószágait.* Eszerént jó gazda is volt. Minthogy pedig okleveleinkben a Gergely név Györgygyel gyakran felcseréltetik, nem lehetetlen, hogy ő azon Monay György, kit a gyulafejérvári székesegyház kincseinek 1531-ben készült jegyzéke, mint néhai kolosi főesperest emlit azon észrevétellel, hogy két kehely van tőle a nevezett székesegyház birtokában.* 1478.
Huszti János kanonok.* 1478.
Gyulai Imre kanonok.* 1478.
{157.} András éneklő-kanonok legfeljebb négy évig, de csak egy évben fordul elő.* 1478.
Fülöp áldozár, Tizezer vitéz és szent vértanu oltárának igazgatója. 1378-ban a biharmegyei Kis-Zomlin negyedrészének birtokába beiktatá a kápolnai Szent-Pál-rendüeket; a következő évben pedig néhai Nadányi Mihály birtokain megosztoztatá annak örököseit.* 1478–1479.
István áldozár, Szent-Gellért vértanu püspök oltárának igazgatója.* 1478.
Miklós áldozár, Mindszent oltárának igazgatója.* 1478.
Pethenyeházy György a fentebb emlitett Barabás kanonok nemzetségéből. Atyja Benedek volt. 1478-ban tünik fel először mint már váradi kanonok; 1480-ban testvérével Mátyással együtt átengedi rokonainak a szatmármegyei Bogda pusztát; 1483-ban a váradi káptalan bizonysága, az emlitett Váczi Balás kanonok beiktatja a szatmármegyei Mérgesd birtokába kanonoktársát, Györgyöt tizenegyed magával, mind Petenyeházyakat, kivéve Gergely két fiát: Mártont és Jánost, kik már a Nyiry nevet viselik.* Ezentul nyomát veszitjük; de a tiszántuli családok levéltáraiban kétségkivül van még több adat is, mely életére vonatkozik. 1478–1483.
György áldozár, Tizenegyezer szűz vértanu oltárának igazgatója, ki Borsi Benedek király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet özvegy Mezőgyáni Mihályné az ő szent-damjáni, andaházi, ujfalusi, kengyeli és herpálii jobbágyaival Marjai Lukács és leánya, Ilona birtokán, Kovácsiban elkövetett.* 1479.
Ferencz áldozár.* 1479.
Bálint áldozár.* 1479.
Varsányi György áldozár; mind ő, mind előbbeni két társa Budán a várban Mária-Magdolna egyházának káplánjai.* 1479.
{158.} Köleséri Pál, György fia, áldozár, királyi közjegyző.* 1479.
Bálint áldozár, tamáshidai (ma Tamásda) plebános s a váradi székesegyházban Szentháromság oltárának igazgatója.* 1481.
Váradi Forgách György, Tamás fia. A fentebbi Bálint plebános helyére, ki elhalt, Miklós váradi helyettes püspök Forgáchot nevezte ki a Szentháromság oltárának igazgatójává. A kinevező levél kikerülte annyi század veszélyeit s püspökségünk középkori történetében az egyedüli ilynemü emlék.*
{159.} Máté kanonok.* 1481.
Farkas Bálint éneklő-kanonok, majd prépost, végre váradi püspök.* 1481–1483.
Sankfalvay Antal kanonok, gömörmegyei család ivadéka, ősei s ezek között két Antal már 1404-ben emlittetnek.* Mátyás király 1486-ban pozsonyi préposttá nevezte ki s e kinevezést Ibafalvy Tamás esztergomi érseki helyettes ugyanazon év november 11-én megerősité. Utóbb nyitrai püspök.* 1486.
Sebestyén áldozár, Üdvözitőnk oltárának igazgatója. Sárándi Leuszták király emberével megidézte Vetésy Györgyöt és Reszegey Pált, kik Tahy Illés s István részbirtokaira a biharmegyei Jankafalván jogigényt jelentének be.* 1486.
László áldozár, Szent-Lőrincz oltárának igazgatója.* 1486.
Hestgfi Miklós éneklő-kanonok. Neve egy 1488-iki eredeti oklevelen fentebbi alakjában fordul elő, de tollhiba is lehet benne. Csak három egymásután következő évben találkozunk vele, mert épen e korból gyérek a jeles alakban kiállitott oklevelek.* 1487–1489.
Kágyai Balás kanonok, ki Nadányi Jób birtokának, a békésmegyei Bucsának határait járta.* 1487.
Váry Benedek kanonok.* 1489.
Szegedi Miklós mester, kanonok.* 1489.
{160.} Izsépi Péter kanonok.* 1489.
Váradi Bálint, Alattyány Miklós püspöki helyettes jegyzője.* 1489.
Váradi Péter áldozár.* 1489.
László áldozár, mind ő, mind előbbeni társa Váradon valának alkalmazva, de hogy mely egyháznál s mily hivatalban? az nincs megemlitve.* 1489.
András karbeli áldozár. Emlékezetét ama nagy per tartotta fenn, mely egyrészről Nagybánya városa, más részről Ulászló király közt folyt. A város polgárai ősi szabadalmaik szerént Chepeli Benedek egyházi jogtudort s hantai (?) prépostot választák meg plebánosuknak, a király ellenben Csáky Miklóst, a később, 1514-ben oly szörnyü véget ért csanádi püspököt akarta rájok erőszakolni. András áldozár ez ügyben, mint a váradi káptalan bizonysága, a király parancsait vitte át Nagybányára.* 1491.
Köleséri Barabás kanonok.* 1492.
Tamás áldozár, Szent-Bertalan oltárának igazgatója.* 1492.
Osvát áldozár, Szent-Margit oltárának igazgatója.* 1493.
Máté áldozár, a székesegyház sekrestyése.* 1493.
Benedek trinopolitani választott püspök, mely méltósága arra mutat, hogy püspöki helyettes volt; de hogy emellett birt-e kanonoki javadalmat is? az nincs megjelölve.* 1493.
Ladányi Pál kápolnás mester s a Vépi kanonok alapitotta tápintézet igazgatója. Mint fentebb, 1453. évnél emlitett elődje, Szegedi László, szintén igyekezett a gondjaira bizott intézet erdélyi birtokjogait érvényesiteni s evégből Vingárti Geréb László erdélyi püspököt s Geréb Pétert, továbbá Báthori Andrást és Györgyöt, mint a kérdéses birtokok haszonélvezőit törvénybe idézteté, de ismét eredménytelenül.* 1493.
Váradi Mihály mester, kanonok. A körülmények arra mutatnak, {161.} hogy testvére vagy rokona volt Váradi Péter kalocsai érseknek. Mihály kanonokkal csak 1495-ben találkozunk először, midőn Kerchi Zsigmond király emberével vizsgálatot tarta Kállay János ellen, ki Kállay András birtokából, a szabolcsmegyei Harangból egy részt saját birtokához, Oroshoz foglalt. A következő évben már mint Kálmáncsehi Domokos püspök általános helynöke fordul elő, de ezentul eltünik.* 1495–1496.
Debreczeni Pál székeskáptalani jegyző.* 1496.
Kornis Benedek valószinüleg ama János fia, ki 1445-ben az abaujmegyei nemesség egyik követe volt; testvérétől, Miklóstól ered a mai grófi család. Ifju éveiről hallgatnak történeti forrásaink; először mint váczi kanonokot emlitik, de csak az bizonyos, hogy 1497-ben már trinopolitani püspök s váradi éneklő-kanonok;* utóbb Kálmáncsehi Domokos püspök helyettese s midőn Kálmáncsehi Szent-László király sirjának társaskáptalanát szervezé, őt e káptalannak élére állitotta, mint prépostot. De Kornis neve előtt a nevezett társaskáptalan statutumaiban a «frater» jelzőt is olvassuk,* ami arra mutat, hogy már azelőtt szerzetesi életet is folytatott és igy különben is annyira változatos pályája egy érdekes fordulattal még gazdagabb.
Kornis lesz már ama Benedek szintén trinopolitani püspök, kiről fentebb, 1493-ban volt szó; erre mutat a nevek, s a püspöki czimek azonosságán kivül ama körülmény, hogy Kornist, legalább {162.} Kálmáncsehi Domokos idejében, csakugyan mint helyettes püspököt látjuk Váradon. De czimei s javadalmai még mindig nem elégitették ki; megszerezte a leleszi prépostságot is, azonban valamelyik javadalma miatt ama kellemetlen helyzetbe jutott, hogy simonia czimém vádat emeltek ellene. És ekkor talán épen e vád következtében megválik régi czimeitől, s javadalmaitól, elhagyja Váradot s leleszi prépostságát foglalja el. 1500. évtől kezdve 1517-ig mint driveszti püspök s leleszi prépost számtalanszor előfordul, kivált a prépostság levéltárának irataiban.* 1497.
Ilyei Dyenessy Tamás olvasó-kanonok, apostoli főjegyző. Származása helyét Erdélyben kell keresnünk. Először 1497-ben, majd 1499-ben találkozunk vele, midőn mint már olvasó-kanonok Barchay Mihály király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Székelységi Antal és társai az orodi káptalan birtokain elkövettek.* Káptalanunk egész középkori történetében ez az egyedüli eset, hogy az olvasó-kanonok ily kiküldetésben részesül. Az idézett évtől kezdve, egy évtizednél tovább gyakran olvassuk nevét;* egy 1511-diki oklevél pedig amellett, hogy érdekes világot vet ama kor gondolkozására, megismertet Dyenessy kanonok némi családi körülményeivel is. «Dienesy Thamásnak az váradi lectornak és az ű atyhjafiainak» vala egy Zádorlaka nevü birtokuk, mely Dóczy Ferencz kezeibe került. A Dyenessyek perbe fogták Dóczyt a birtokért, aki nem igen bizhatott ügyéhez, mert titkon szerződött a nádorral, hogy ha «ő kegyelme Nadrispán uram megszerzi (Dóczynak Zádorlakát) és engemet én akaratom szerént vélek megszerződtet» egy paplant (szőnyeget) ad a nádornak, de nem közvetlenül, hanem «Meendel kezébe adom; ki most az zsidóknak előttek járójok».* 1499–1513.
György áldozár, Szentlélek oltárának igazgatója s egyszersmind {163.} Szent-László király sirja és Szent-István vértanu egyháza uj káptalanának kanonokja.* 1498.
Vitéz Mihály kanonok. Harmadika azon kiváló férfiaknak, kik fényes tulajdonaikkal e század folyamában a Vitéz nevet oly tiszteltté tevék. Nem emelkedett ugyan oly magasra, mint bátyjai: a primás s a veszprémi püspök; de a tudomány szeretete s müvelésében méltó társuk vala s mint azok, ugy ő is tagja volt Szent-László váradi káptalanának.
Neveltetéséről nagybátyja, Vitéz János veszprémi püspök gondoskodott, ki a tehetséges ifjut Olaszhon hirneves tanáraihoz küldötte, honnan mint a humanismus lelkes hive tért vissza.* Ő-e az a Budai Vitéz Mihály, ki 1498-ban a bécsi egyetemen mint egyházi jogtudor s «a magyar nemzet» egyik procuratora tünik fel;* ki 1513-ban budai főesperes,* 1525-ben pedig Szent-Miklós székesfejérvári prépostja?* oly kérdés, melyre egyéb adataim hiányában a Budai előnév tagadólag látszik felelni.
Az bizonyos, hogy váradi kanonok volt, amint ezt sajátkezü irása bizonyitja, melylyel egyik könyvének utolsó levelére oda jegyezte nevét s kanonoki állását.* De kanonokságának éve ismét bizonytalan: 1489-ben, midőn mint ifju ember Olaszországban tanult, még nem volt kanonok; és ha ő az a fentebb emlitett bécsi egyetemi tanár; akkor még 1498-ban sem volt az, mert itt épen ugy, mint amott, hiányzik neve mellől a kanonoki czim, holott különben mindig kitéve szokott lenni.
Sebestyén áldozár, Szent-András apostol kápolnabeli oltárának igazgatója.* 1499.
{164.} XVI-ik század.
Bornemisza János kanonok.* 1501.
Szebeni Péter, dékán, kanonok. Mindkettejök nevét egy szomoru, s korunkban már alig érthető esemény tartotta fenn. Szentmihályi Czobor Imre, királyi sótárnok, állitólag mint Ulászló király követe, a moldvai vajdához igyekezvén, 1501 junius 14-én kiséretével Váradra érkezett, itt azonban Horváth Márton és Lucernarius (Gyertyamártó?) Jakab váradi birák a káptalan, nevezetesen Bornemisza és Szebeni kanonokok meghagyására Czobor szolgáit megrohanták, kifoszták s némelyeket azokban megsebesitének, másokat megöltek. Legalább igy panaszlá ezt el maga Czobor a várad-előhegyi káptalan előtt, hol a rajta s kiséretén ejtett sérelem miatt sietett bejelenteni tiltakozását. De hogy a sajnálatos kihágásra ki vagy mi adott okot? azt elhallgatta, legalább a tiltakozásáról kiadott oklevél nem emliti. Hiba történt mindkét részről, de a kihivó szerepet kétségkivül Czobor emberei játszották. E feltevést igazolja az ügy kifejlődése is, mely szerént Czobor kész volt megelégedni annyi elégtétellel is, hogy a káptalan s a birák őt kövessék meg, a megöltekért pedig mondassanak a székesegyházban szent miséket, de a káptalan ennyire sem állott rá.* 1501.
Polner János kanonok. A körülmények arra mutatnak, hogy származása helyét Erdély bérczei közt keressük; Nagyszeben városához mindenesetre közel állt akár születésénél, akár a város kebelében viselt hivatalánál fogva. Életének csak végső éveiről vannak adataink, melyek azt igazolják, hogy mind a római, mind a budai udvarnak egyaránt ki tudta érdemelni bizalmát.
Midőn VI. Sándor pápa a XVI-ik század első évére jubileumot hirdetett s az ezen alkalommal begyülendő kegyes adományok egy részét, valamint az egyházi jövedelmek tizedét hazánk védelmére fordittatni rendelé: Péter bibornok s apostoli követ Polnert küldé Erdélybe, hogy ott a tizedeket beszedje. Ez 1501-ben történt s Polner ekkor még csak egyszerü váradi kanonok vala.* Pályájának magasabb iránya Ulászló {165.} király nejének, a fenkölt szellemü Anna királynénak, Budára jövetelével kezdődik, ki a müvelt s nyelvekben jártas Polnert udvarába vette, mint titkárt s tolmácsot alkalmazá s csakhamar bizalmára is méltatta.
Személyes érdemei mellett kétségkivül a királyné kegyének köszönheté, hogy midőn 1504 végén Thurzó Zsigmondnak Erdélybe áttételével a nyitrai püspökség megüresedett, e püspökséget Polner nyerte el; de mielőtt főpásztori székét elfoglalhatta volna, nehány nap mulva, már megszünt élni.*
Valószinüleg rokonságban állt a vele egykoru Polner Gáborral, ki kolosmonostori apát és bosznyai, majd szerémi püspök volt s ki Polner Jánossal egy időben tünik el.*
A királyné benső megilletődéssel vette hű emberének váratlan halálát s a női kedély gyengéd lelkiismeretességével sietett gondoskodni az elhunyt lelki nyugalmáról. Lulay János szolgája által levelet küldött Nagyszeben városának, melyben rendelé, hogy azon kilenczszáz harminczkét arany forintot, melylyel a város Polnernek mint kölcsön adott összeggel tartozott, Lulay kezébe adja át, hogy azt a királyné a haldokló utolsó akarata szerént, annak lelki nyugalmára fordithassa.* 1502–1504.
Mihály éneklő-kanonok, 1503-ban találkozunk vele először* s valószinüleg ugyanaz a Mihály, ki 1510-ben, midőn Vay Imre kanonoktársától hetvenöt forintot vesz fel kölcsön, elismervényében magát saloniki püspöknek s az éneklő-kanonokság commendatorának nevezi.* {166.} Adóssága kifizetésére nem sok ideje maradt; csakhamar elhalhatott, mert már 1512-ben a római curia intézkedik üresen hagyott javadalmáról, annak adományozását magának tartván fenn. Ugyanazon évben csakugyan már mást találunk az éneklő kanonoki széken.* 1503–1510.
Bradách János őr-kanonok, valószinüleg ugyanaz, ki e korban Szent-László király másik alapitványának, a zágrábi káptalannak tagjaként is feltünik.* Rokona lehetett Ladomérczi Bradach Imrének, ki 1524-ben tótországi al-bán s körösmezei főispán volt.* 1503.
Gáspár áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója; ki a már emlitett nagy-túri hatalmaskodás ügyében Bajomi Thwz Lukács király emberével ujabb vizsgálatot tartott s kiderité, ami iránt addig kétség vala, hogy az egész Móré György parancsára történt.* 1503.
Haczy Márton, «kis prépost», ami alatt kétségkivül a kiskáptalan prépostját kell értenünk. Prépostsága éveit közelebbről meghatározni nem lehet; csak annyit tudhatunk, hogy a XVI-ik század elején élt s költeményeiről volt ismeretes.*
Miklós kanonok;* lehet, hogy Székely Miklós, ki 1503-ban várad-előhegyi kanonok volt.* 1506.
Baky Barabás mester, kanonok. Valószinü, hogy Berendi Bak Gáspár szepesi prépost, a szegedi székesegyház ujraépitője nevelteté Olaszország tanintézeteiben, hol egykor maga a prépost is tanult,* {167.} emellett szól Barabás kanonok «mester» czime is. Mind ő, mind a prépost előkelő aradmegyei családból származtak, melynek tagjai a XVI-ik század elején sürün viselék a megye legelső tisztségeit.* E megyében az ős aradi prépostság vidékén estek birtokaik s ezek közt a nevet adó Baka, s Pálülése (ma Paulis), melyhez legalább birtokjogot tarthattak. 1507-ben ugyanis, midőn Haraszty Ferencz kiküldé emberét, nemes Sarlai Horváth Mátyást a pálülései szőlőhegyre, hogy ott a borokat megkilenczedelje: Baky Barabás kanonok, továbbá Baky Gergely, Miklós, Mihály és Fóris rája küldék embereiket, kik Horváth Mátyást nemes ember létére halálra verék, amiért Ulászló király mind az őt Bakyt, mint főben járó vétséggel vádlottakat maga elé idézte.* A per vége, valamint Barabás kanonok további sorsa még ismeretlen. 1507.
Váradi István az iskola mellett állt tápintézetnek és abban Szentlélek kápolnájának igazgatója. Mint emlitett elődjei: Szegedi László és Ladányi Pál folytatta az azok által megkezdett pert az intézet erdélyi birtokaiért, s végre 1507-ben elért annyit, hogy Szentgyörgyi s Bazini Péter erdélyi vajda s székelyek ispánja őt a küküllőmegyei Monyoros, Udvarhely és Hetur egész birtokokba bevezettetni rendelé s a kolosmonostori konvent bizonysága fr. Barabás áldozár Kisfaludi Elek, vajda emberével, már meg is jelent, hogy a bevezetést eszközöljék, de az ismét csak elmaradt, mert mindenütt ellenmondással találkoztak. A per végkimeneteléről nincs tudósitásunk, mert az intézet birtokairól sincs többé emlékezet.* 1507.
Vay Imre, Domokos fia, az ország zászlós urai közé emelkedett, ős Vay nemzetség sarjadéka. A hősök s államférfiak mellett, kiket e nemzetség a hazának adott, többeket találunk közőlök az oltár szolgálatában is; mingyárt a XVI-ik század elején nem kevesebbet, mint ötöt, jeléül azon élénk rokonszenvnek, melylyel akkori, legelső családjaink is az egyház felé hajoltanak. Ilyenek valának Vay László nikomediai püspök, székesegyházi főesperes, jászai prépost s Estei Hyppolit egri püspök helyettese; továbbá a nemzetség másik ágából Vajai {168.} Ibrányi István esztergomi őr-kanonok, s a királyi kisebb iroda őre; ismét Vajai Ibrányi György, a titeli prépostság kanonokja; Vay Ferencz szintén esztergomi kanonok; végre Imre, kivel mint már váradi kanonokkal 1507-ben találkozunk először.*
Ő volt egyike azoknak, kiket a Thurzó Zsigmond püspök pere alkalmával kitört váradi erőszakoskodásról sietve értesitének.* Eszerént akkor távol volt Váradtól s talán épen azon zaklatások következtében, melyeknek a káptalan, püspöke környezetének részéről, kitéve volt.
Imre kanonok közel két évtizeden át volt tagja Szent-László káptalanának; de e hosszu időből épen ugy nincsenek adataink, mint életének első s befejező éveiről. 1525-ben még él, de azután eltünik; más javadalomra ment-e át? vagy leszállt ő is a váradi székesegyház sirboltjának csendes emberei közé; avagy talán Mohács hantjai takarják őt is ifju püspökével, Perényivel együtt? oly kérdések, melyekre talán a jövő sem fog adni feleletet.* 1507–1525.
Jakab jogtudor, kanonok, kit Thurzó Zsigmond püspök öcscse, {169.} Gáspár, mint a püspök ellen folytatott per főintézőjét halálra keresett.* 1508.
Boymessi Tamás, igy adja nevét a római Dataria levéltára, de e név kétségkivül hibásan került ki az olasz iktató tollából. Viselt állásáról sem nyerünk felvilágositást.* 1508.
Verbai Callixtus. Már 1506-ban találkozunk vele majd Esztergomban, majd Pozsonyban, hol valamely apostoli főjegyzői – vagy épen Bakócs Tamásnak szentszéki, követségi irodájában lehetett alkalmazva. Szolgálatainak jutalmáról is a római curia gondoskodott. Az emlitett Mihály saloniki püspök éneklő-kanonoki javadalmának betöltését üresedés esetében a szentszék magának tartá fenn, mert e javadalom már előre Verbainak vala szánva, s midőn az üresedés bekövetkezett, Verbai azonnal elnyerte az éneklő-kanonokságot. Annak birtokában látjuk 1512–1516. évek közt; hat évvel utóbb már utódjával találkozunk s a káptalan egyéb rangfokozatain sincs többé nyoma.*
Benedek, Thurzó Zsigmond püspök jegyzője.* 1509.
Mihály, áldozár, Szent-Margit oltárának igazgatója.* 1509.
Szigethi István, kanonok.* 1509.
Eperjesi Péter, káptalani jegyző, ki tudatával birt a hivatalához kötött műveltségi igényeknek, és azért midőn Antal endrédi plebános ügyében a tasnádi vikáriushoz sietve levelet ir, nem feledi el kérni a helynököt, hogy legyen elnéző, ha levele kevesebb figyelmet tanusit, mint kellene.* 1509.
Szegedi Gergely őr-kanonok. Az a Szegedi Gergely deák; ki a mohácsi csata előtt a budai királyi udvarból leveleket hozott Bihar s Békés megyéknek, a váradi püspöknek és káptalannak, hogy hordoztassák {170.} körül a véres kardot és Sarlós-Boldogasszony napjára Tolnán legyenek, – valószinüleg más személy.* 1510–1513.
Gerlay Ábránffy János. Békésmegye legelső nemzetségének ivadéka; fényes neven s nagy vagyonon kivül örökölte a kiválóbb lelkek ama gyöngéd érzetét is, mely a hit s tudomány csarnokai felé vonz. 1511-ben már főesperes s mint ilyen a krakkai hirneves egyetemen végzi magasabb tanulmányait. 1520-ban szülőfölde városának, a már ekkor jelentékeny Gyulának plébánosa s még ugyanazon évtizedben váradi olvasó-kanonok, mely állásában 1533-ban látjuk utóljára.* 1511–1533.
Salomvári Fejér Péter, kanonok, atyjával, Mihálylyal, s Benedek és Osvát testvéreivel együtt Bagodi Miklós fiaitól megvásárol Zalamegyében Salomvárott egy egész, de lakatlan jobbágytelket tizenhárom arany forintért.* 1512.
Miletyncz János, calipoli választott püspök, egyike a káptalan azon számos tagjainak, kik e korban sürün részesültek a legmagasabb egyházi kitüntetésekben.* 1512.
Miklós kanonok, főesperes és szintén választott püspök (Swannensis).* 1513.
Henckel János. A fényes, történeti nevek mellett ime egy szerény, polgári név, de szintén történeti. Henckel János 1481-ben született Lőcsén, hova családja a XV-ik század elején költözött Szászország Zittau városából a Thurzó, Bobest stb. családokkal egyszerre.* Atyja György, valószinüleg ugyanaz, ki 1457-ben a Hunyady-ház hiveivel {171.} együtt osztozott a budai börtönök szenvedései s dicsőségében;* anyjára nézve nincs biztos tudósitásunk, mert Henckel Györgynek két neje volt: Kuntzlai Ágnes és Eperjesi Dorottya.* Életére Lewdeschit György, szepesi éneklő-kanonok, Henckelnek talán rokona, gyakorolt elhatározó befolyást, ki az ifjut pártfogásába vette, neveltetéséről gondoskodott még halála esetére is, aképen intézkedvén 1496-ban kelt végrendeletében, hogy könyvtára Henckelre szálljon s négy évi tanfolyam alatt minden évben nyerjen husz forint segélyt.*
Henckel családjában mintegy hagyományos szokás volt a külföldi egyetemek látogatása; már 1446-ban Henckel Miklós Lőcséről a bécsi egyetemen tanul,* s ettől kezdve, kivált a XVI-ik században sürün találunk egy-egy Henckelt ismét Bécs, majd Krakkó, majd Wittenberg hirneves tanintézetein.* Henckel János, miután első kiképeztetését itthon befejezte, Olaszhon felé vitte tudományszomja, honnat az egyházi jog tudori koszorujával tért vissza.*
Földije s rokona, Thurzó Zsigmond ekkor már magas állásu férfiu volt s kétségkivül nem tévesztette el szemei elől Henckelt, kit talán már ekkor magához vett a királyi irodába s innet eredhetnek a királyi udvar és Henckel későbbi összeköttetésének első szálai. Annyi bizonyos, hogy midőn Thurzó Zsigmond Váradon, Szent-László püspökségének kormányán ül, mellette feltünik Henckel, mint Thurzónak {172.} püspöki helyettese. Kétségtelen, hogy Thurzó hivta meg őt Váradra, kanonoki javadalmat adván számára s hol Henckel a káptalani rangfokozatokban főesperességig emelkedett.
De Várad nem soká nevezhette őt magáénak. Püspökének váratlan halála s pere, mely kétségkivül ő reá is, mint Thurzó hivére kiterjeszté árnyékát, azon elhatározásra birták, hogy földieinek, Lőcse polgárainak választását, melylyel őt plebánosuknak meghivák, elfogadja. Váradot 1513-ban hagyta el, magával vivén gazdag könyvtárát s abban a váradi káptalan Chartulariumának másolatát, melynek történeti becsét felismerte s másolatával megmentette legalább részben az enyészettől. 1513.
Antal, áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója; hat éven át többször előfordul.* 1513–1519.
Dengelegi István, kanonok.* 1514.
János, áldozár, Szent-Erzsébet ispotályának, mely a váradi vár előtt állt, igazgatója.* 1516.
Peterdi Gellért, áldozár. Biharmegyei előkelő család szülötte, de csak annyit tudhatunk róla, hogy ő, továbbá János, Domokos, Miklós, András és Gábor testvérei Tótteleken, mely a Sebes-Körös mellett, Vizes-Gyán táján esett, egy malombeli részeket egy jobbágy telekkel s nemesi kuriával száz arany forintért eladták a később oly szomoru véget ért Ártándy Pál és Balás testvéreknek.* 1516.
Ferencz, áldozár, mint ilyen a krakkai egyetemen folytatta fensőbb tanulmányait.* 1517.
Maghy Sebestyén, olvasó-kanonok. Családja szabolcsmegyei, atyja, Pál, al-országbiró volt, testvérei Demeter és Gergely; de hogy azon Maghy Péter, ki 1467-ben mint az abaujmegyei Szikszó városa lelkésze emlittetik, rokona volt-e? adatok hiányában meg nem határozható. Birtokaik közől csak a szabolcsmegyei Magh s némely zeleméri részjószágok {173.} ismeretesek, mely utóbbiakat atyjoknak, az al-országbirónak anyja, Zeleméri Dersy Margit után öröklék.
Sebestyén 1503-ban még nehezen volt az egyházi pályán, mert az oklevél, mely az idézett évben róla szól, nem emliti papi állását; de 1516-ban már ugy tünik fel, mint váradi olvasó-kanonok s három év mulva vikárius és általános ügyhallgató; utolsó nyomát 1522-ben látjuk.* 1516–1522.
Désházy Antal őr-kanonok. Egy 1513-iki oklevél három Désházyt emlit: Istvánt, ki akkor az esztergomi érsekség gubernátora volt s Menyődről irta magát, s kit Szerémi Gy. a főranguak közé sorol; továbbá Mihályt és Pétert, kiknek Ulászló király pallos-jogot ad s megengedi, hogy menyődi kuriájokat palánkkal vehessék körül. Mily összeköttetésben állhatott kanonokunk ezekkel? az még levéltáraink titka. Valószinüleg idősebb volt azoknál; legalább Antal őr-kanonok már 1519-ben eltünik, ellenben amazoknak legöregebbje is, tudniillik István még azután majd egy negyed századig mint Ferdinánd-párti fényesen szerepel.* 1516–1519.
Zágrábi Olasz Mátyás. Neve egyik bizonyitéka annak; hogy Zágráb szintugy, mint Várad némi része, Olaszhonból behivott kereskedőkből s iparosokból alakult. Már 1509-ben Váradon volt, de még ekkor kanonoki javadalom nélkül,* s végre X. Leo pápa kinevezte őt Verbai halála után az éneklő-kanonokságra, de a kinevezés, ugy látszik, megkésett, s ezalatt itthon más foglalta el az emlitett kanonoki széket.* 1519.
Imre, áldozár, Szent-Vincze oltárának igazgatója.* 1520.
{174.} György áldozár, a Szerémi név alatt ismeretes krónika-iró, saját vallomása szerént Perényi Ferencz püspök káplánya volt.* Szerémvármegye Kamoncz (ma Kamenicz) városában született, honnat még gyermekkorában, talán Mátyás király fia, János herczeg udvarával vagy a törökök elől menekülve, a békésmegyei Gyulára került. Itt szerezte első ismereteit s középkori szokás szerént mint szegény tanuló ő is megjelent a temetéseken, hogy énekéért némi jutalomban részesüljön. Igy énekelt 1507–1510-ben mind János herczeg árvájának, mind özvegyének temetésén, amott nyolcz, itt tiz tanulótársával s gyermekies örömmel jegyzi meg, hogy nyolcz márkában, valóban nagy jutalomban részesültek s gazdagon megvendégelék őket.*
Tanulmányai végeztével az egyházi pályára lépett, de hogy mikor s mely püspökségben? arra nincs adat. Mint felszentelt pap csaknem egész életét káplánykodással töltötte, de mindig főurak körében: előbb Bánfi Jakab, majd Perényi Ferencz püspök, később II. Lajos király, végre János király udvarában.* Időközben nevelősködött is Pőstyény Gergely, János király országbirájának, fia mellett, de aki elhalt s György maga temette el növendékét a sátoralja-ujhelyi pálosok egyházába.* Ekkor tehát már felszentelt pap volt.
Állása sokáig szerény vala, bár vágya a jobb, a magasabb iránt eléggé élénk volt, s már 1527-ben csak azzal tudták megnyugtatni őt, s János király udvarában megtartani, hogy valamely «méltóságot» helyeztek számára kilátásba.* Másrészt a nemesebb törekvés sem hiányzott nála. Korának eseményeiről egy terjedelmes emlékiratot készitett latin nyelven, mely előadásának közvetlenségével vonz, de nyelvezetének kezdetlegességével elidegenitőleg hat. Különben e páratlanul álló nyelvezetnek aligha valami titka nincs, mely még felderitésre vár, mert szinte megfoghatatlan, hogy még a legelemibb nyelvtani szabályokat se kövesse irásában az, aki, mint György áldozár, teljes életét főpapok, királyok udvarában tölté s emlékirata szerkesztése előtt a bécsi egyetem előadásait is hallgatta.*
{175.} Az is figyelemre méltó, hogy ámbár György áldozár egész életében Várad urainak vagy legbefolyásosabb férfiainak szolgál, mindemellett a váradi kanonokok névsorában nem fordul elő neve; ellenben 1539-ben, tehát György áldozár korában találjuk Váradon Kamanczy Gergelyt, mint az előhegyi uj káptalan kanonokját, aki, mint György áldozár, szintén összeköttetésben állt a békésmegyei Gyulával: nővére ott van férjnél, ott áll háza is.* És ebből nagyon valószinüleg az következik, hogy mind György, mind Gergely ugyanegy családnak valának sarjai, s hogy Lajos és János királyok sokat emlegetett káplányának is Kamanczi György a neve.
György áldozár valószinüleg Perényi Ferencz püspök udvarából ment káplánynak Lajos király udvarába, honnan, mint maga mondja, aradi kanonok lett és ismét királyi udvari káplány.*
Gyulai Antal, kanonok, mint ilyen volt hallgatója a krakkai egyetemnek. Nevét kétségkivül származása helyétől vette.* 1521.
Rimaszombati György, Maghi Sebestyén vikárius jegyzője.* 1521.
Henckel Sebestyén, öcscse a fentebb emlitett Jánosnak. 1508-ban tünik fel először a bécsi egyetemen, honnan mint baccalaureus tért vissza. Majd ismét a krakkai egyetemet kereste fel, hol 1511-ben találkozunk vele. Ez időtájban s kétségkivül még bátyjának Váradról való távozása előtt jutott Szent-László városába és itt bátyjáéhoz sokban hasonló sors várt reá. Kanonok lett ő is s valószinüleg még Thurzó Zsigmond kegyelméből, bár kanonokságának csak egy évtized mulva, 1522-ben akadunk nyomára. És ez utolsó éve is volt Váradon. Lőcse polgárai a körükből a királyi udvarba távozó Henckel János helyébe {176.} Sebestyént választák meg lelkészökké s két kocsit s tizenkét lovast inditának utnak érette. A küldöttség nem találta Henckelt Váradon, ki a szomszéd Bihar városában időzött; itt hallgatta meg földiei hivó szózatát, és mint egy évtized előtt bátyja, János, szintén követte azt. A váradi kanonokság az előkelőség fénye mellett jelentékeny anyagi előnyöket is nyujtott, de városaink lelkészségei az ősi hitegység e korában, kivált az ép oly buzgó, mint tehetős szászok földjén méltán versenyezhettek a legkitünőbb kanonoki állomásokkal is. Ezenkivül Lőcsén Henckelt a szülőföld mosolya, szeretete várta. Fogadtatása otthon a legünnepélyesebb volt: Lőcse polgárai nyolczvan diszlovassal mentek eléje érkező uj papjoknak. Sperfógel az egykoru krónikás magasztalólag szól Henckel Sebestyénről, kiemelve egyaránt ugy papi, mint emberi erényeit.* 1522.
Szászvárosi Miklós éneklő-kanonok; csak három évi időközből ismerjük, de egy évtizedig is birhatta e javadalmát.* 1522–1524.
Martonosi Pőstyény István őr-kanonok. Mindenesetre közel állt a már többször emlitett Pőstyény Gergely országbiróhoz, talán épen testvérek valának. Életéről alig tudunk egyebet, mint hogy 1511-ben Ábránffy Jánossal, Henckel Sebestyénnel, utóbb kanonoktársaival együtt a krakkai egyetemen tanult. Kanonokságának szintén csak három évi időközből van nyoma.* 1522–1524.
Lele Miklós, dékán, egyházi jogtudor.* 1522.
Marsinay Gáspár olvasó-kanonok. Csak egyszer 1524-ben találkozunk vele.* Két év mulva megtörtént a mohácsi veszedelem és azután nem látjuk többé azokat, kik azelőtt Szent-László egyházmegyéjének kormányán s élén állottak. Perényi a püspök, Homorogdi a prépost, Marsinay olvasó-, Szászvárosi éneklő-, Pőstyény őr-kanonok Mohács után nincsenek többé. Perényi eltünésének okát ismerjük; a többiekét sejthetjük. 1524.
Váradi László, áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója.* 1524.
{177.} Barakonyi Imre, áldozár, Sz.-Vincze oltárának igazgatója.* 1524.
János, kanonok, ascaloni választott püspök.* 1524.
Szatmáry Imre, áldozár, Szent-Mihály főangyal oltárának igazgatója, ki Nadányi István király emberével a békésmegyei Szent-Miklós egész birtokába beiktatá Chulai Móré Lászlót és Ártándy Balást.* 1524.
Albert választott bodoni (ma Viddin) püspök. Előbb plébániai javadalmat birt, melynek adományozását püspökké neveztetésekor a szentszék magának tartá fenn, de a plébánia neve ismeretlen. Kétségkivül ugyanazon Albert bodoni püspök, ki mint éneklő-kanonok 1549 előtt hunyt el.* 1526–1549.
Ferencz, áldozár, Szent-Mihály főangyal oltárának igazgatója.* 1529.
Mátyás, egyházi jogtudor, éneklő-kanonok.* 1529.
Ilmeri Imre őr-kanonok, később prépost.* 1529.
Székes-Fejérvári (de Alba-Regia) Fülöp, jogtudor, püspöki helynök és székesegyházi főesperes.* 1529.
Fejérthoy Ferencz, dékán.* 1529.
Siklósy Miklós, kanonok.* 1529.
Mindszenty János, kanonok.* 1529.
Hutt Márton, neve többféle változatban fordul elő, mint Huet, Hutter, Pileus, Pylades; ő maga is Hutter-nek iratkozott be 1506-ban a bécsi egyetemen, és Pyladesnek 1508-ban, midőn ugyanott a magyar egyletnek elnöke (procurator) volt. Különben erdélyi, nagy-szebeni születésü s már egyetemi hallgató korában szülőföldének valamelyik lelkészségét (in Omlasch) viselte. Az ő családja Szebenben s vidékén épen ugy, mint a Henckeleké Lőcsén, döntő befolyást gyakorolt s {178.} ugyanaz volt, melyből származott a hites nagy-szebeni királybiró, Huet Albert, ki Báthori Zsigmond sorsára oly válságosan hatott. Családjának tekintélyes voltát leginkább igazolja, hogy Nagy-Szeben városának egyik tere ma is Huet nevet visel.
Hutt Márton Bécsből mint a szép müvészetek s az egyházi jog tudora tért vissza hazájába, hol 1521-ben nagyszebeni lelkész, két évvel utóbb pedig a szebeni egyházkerület dékánja s az esztergomi érsek helynöke lőn. Hive volt János királynak, kinél mint titkár s tanácsúr szerepelt, s kitől hűsége jutalmául Szent-Zsigmond ó-budai prépostságát nyerte. Mint váradi kanonokot s apostoli főjegyzőt 1530-ban találjuk, mely évből már a szebeni lelkészségben utódját is ismerjük. Életben volt még nyolcz év mulva is.* 1530.
Zágrábi Mátyás, éneklő-kanonok. Csak egy oklevél szól róla, és abban nem áll neve mellett a jogtudori czim, mindemellett valószinü, hogy a fentebbi Mátyással, sőt Zágrábi Olasz Mátyással is egy személy.* 1531.
Igali György, őr-kanonok.* 1531.
Oroszthony Bálint, dékán.* 1531.
Szegedi János, áldozár, Keresztelő-Szent-János oltárának igazgatója.* 1531.
Péter, áldozár, Czibak Imre káplánja.* 1534.
Balás, mester, Maczedóniay László, választott váradi püspök káplánja.* 1534.
Bertalan, áldozár, Szent-Pál apostol oltárának igazgatója.* 1534.
Berzenczei Benedek áldozár, Szent-Zsigmond király oltárának igazgatója. Sámsoni Hodossy Miklós király emberével beiktatá Sámsoni Körösi Zsigmondot, Ferenczet és Miklóst a középszolnokmegyei Nagy-Doba és Nyir-Mon községek birtokába.* 1536.
{179.} Lámpás Pál, áldozár, Szent-Anna oltárának igazgatója.* 1537.
Bácsi János, áldozár s a káptalan jegyzője, ki Tahy Ferencz nevében a várad-előhegyi káptalan előtt letiltja Bocskay Györgyöt a biharmegyei Félegyháza birtokba vételétől, a királyt pedig annak eladományázásától.* 1538.
Bolchy Mihály, őr-kanonok, csupán egy alkalommal találkozunk vele, midőn a leleszi konvent bizonysága s Kereky Ferencz király embere a biharmegyei Selénd határait járták. E határjárás közelről érdekelte a váradi káptalant, melynek birtoka, Bagamér szomszédos vala Selénddel, ennélfogva a káptalan érdekeinek megóvására megjelentek ott Ilmeri Imre prépost s Mihály őr-kanonok is.* 1543.
Martius kanonok és kiskáptalani prépost. Fráter György püspök kérelmére püspökké szenteltetett, hogy a főpapi teendőket végezze, de három év mulva visszalépett a püspöki hatalom gyakorlásától. Visszalépésének oka s élete egyéb körülményei ismeretlenek.* 1544–1547.
Demeter, áldozár, Krisztus szent teste oltárának igazgatója, ki Mezőpeterdi Bodó Ferencz királyi helytartó emberével Tahy Ferencz és Bocskay György birtokperében vizsgálatot tartott.* 1546.
Ilosvay István, olvasó-kanonok, majd székegyházi prépost.* 1547.
László, áldozár, Evangelista Szent-János oltárának igazgatója. Fráter György püspök s királyi helytartó parancsára megidézte Pérchy Györgyöt s a három Dobó-testvért: Domokost, Ferenczet, Istvánt (a későbbi egri hőst), ez utóbbiakat a Szepesyek birtokán, a biharmegyei Ebesen elkövetett hatalmaskodás miatt.* 1547.
Frater Ágoston, őr-kanonok. Előneve nem családi név, hanem régi szerzetesi életére vonatkozik, melynek kötelékeit kanonoki javadalomért elhagyni az egyházi törvények szerént tilos ugyan, de nem {180.} lehetetlen. Fráter György püspök hatalmas kezei megtehették, hogy Ágoston atyát talán egykori rendtársát, magához emelje és Szent-László sirjának őrizetével bizza meg.* 1549.
Draskovich György. Előkelő horvátországi család sarjadéka, kinek ősei már az Árpádok alatt hiven szolgálták a magyar királyt. Atyja, Bertalan, anyja Utyeszenics Anna, Frater György váradi püspök nővére volt. Születése évét rendszerént 1515-re helyezik; és az minden valószinüség szerént későbbre teendő. Kora ifjuságában anyai nagybátyja fogadta szárnyai alá s mint egykor Vitéz János Csezmiczeinek ugy Fráter György Draskovicsnak fényes pályát nyitott, melyen ez is, mint amaz magasra emelkedett avval a különbséggel, hogy mig Csezmiczeit a politika szövevényei tőrbe ejték, Draskovichot a vallási mozgalmak hullámai még magasabbra emelték.
Első neveltetését hazánkban, hihetőleg Fráter György püspök váradi udvarában nyerte; a bölcsészetet Krakkó egyetemén hallgatta, honnat mint baccalaureus 1548-ban a bécsi egyetemre ment át, és itt a következő évben a bölcsészet tudori koszoruját nyerte el. Bécsből Olaszország, nevezetesen Bolonya s Roma egyetemeit kereste fel, hol az egyházi tudományokban nyerte magasabb kiképeztetését.
Olaszhoni tartózkodása közben történhetett, hogy nagybátyja őt váradi kanonokká nevezte ki s az aradi prépostságot is megszerezte számára, de Draskovich egyik helyen sem foglalta el székét. Midőn a hazába visszatért, Frater György már halott volt, mire Draskovich távol maradt a családjára oly végzetes hatása tiszai vidéktől. Lemondott az aradi prépostságról, valamint a váradi kanonokságról is, és követte Ferdinánd király meghivását, ki udvarában alkalmazta őt, talán azért is, hogy megengesztelje a méltatlanul meggyilkolt püspök szellemét. 1587-ben mint kalocsai bibornok-érsek fejezte be életét.* 1550.
{181.} Szegedi Gergely mester. Mint kanonok és székesegyházi főesperes 1552-ben tünik fel először,* de kétség kivül már korábban is tagja volt a káptalannak, és igy midőn Oláh Miklós egri püspök 1551-ben kelt levelével meghivta a váradi káptalant, hogy ugyanazon év november 22-ikén (vasárnap) Pozsonyban tartandó első miséjén, egy vagy két tagja által képviseltesse magát: Szegedi is jelen lehetett azon káptalani gyülésen, melyben a püspök meghivó levelét felolvasák.* Követhette-e a káptalan az akkori, s kivált Erdélyben s a tiszai részeken oly viharos viszonyok között a püspöknek, Várad egykori növendékének hivó szózatát? nem emlitik történeti forrásaink.
Szegedi a székeskáptalan feloszlatása után egri kanonok lett s már mint ilyen iratta át 1561-ben az egri káptalannal a váradi káptalannak pestmegyei birtokaira vonatkozó oklevelét.* 1552–1557.
Garay Márton kanonok. Mint egykor Hunyady János káplánya, Balás kanonok Szabolcsban, ugy most Garay Biharmegyében dicator volt, (régi magyarosan rovó, rovóbán) azon adó beszedésénél, melyet az 1552-iki országgyülés honvédelmi czélokra ajánlott meg. A dicatori
{182.} tiszt tehát hazafiui kötelesség volt s bár sok nehézséggel járt, de azok mellett anyagi előnyöket is nyujtott: Garay mint dicator évi harmincz forint huszonöt denár fizetésben részesült.* Az 1557-iki feloszlatás Garayt is Váradon találta, mely után, de ugylátszik, hogy csak éven mulva, az esztergomi káptalan fogadta tagjai közé. Itt találkozunk vele először 1562 s utoljára 1578-ban mint nográdi főesperessel.*
Váradi kanonoki házát, mely Szent-Jakab-utczában állt, a hozzá tartozó négy szőlővel együtt János-Zsigmond 1566-ban Thelegdy Mihálynak adományozta, de mint a fejedelmi levél is megjegyzi: «salvo iure alieno».* 1552–1557.
Szegedy Bertalan. Ferdinánd király Fráter György halála után az Albert bodoni püspök elhunytával megüresedett éneklő-kanonokságra őt nevezte ki. Ez még Zabardy Mátyás püspöksége előtt (1553) történhetett, mert Ferdinánd csak a prépost és őr-kanonok kinevezését tartá fenn magának, a többiben szabad kezet engedett a püspöknek.* Nem lehetetlen, hogy ez a Szegedy Bertalan az, ki 1520-ban a bécsi egyetem látogatói közt, mint nemes ifju fordul elő, s 1545-ben {183.} Thelegdy János és Miklós nevében némely Bihar- és csanádmegyei birtokok elidegenitése ellen tiltakozik a váradelőhegyi káptalan előtt.* További sorsa ismeretlen; még csak az sem határozható meg, ha megérte-e az 1557. évet? 1553.
Muchei Pál, olvasó-kanonok, az utolsó, ki a székeskáptalan hiteleshelyi levéltárának kulcsait őrzötte s valószinüleg ugyanaz, kit 1557-ben már a pozsonyi káptalan tagjai közt látunk, amint végrendeletét késziti.* 1555–1557.
Pesti Bálint 1555-ben áldozár s kanonok; egy évvel utóbb egyszersmind kiskáptalani prépost.* 1555–1556.
Thury János mester, áldozár, kanonok. Az imént emlitett Pesti Bálinttal 1556-ban mint a székeskáptalan megbizottai, bevallák a váradelőhegyi káptalan előtt, hogy azon két nemes telket, melyet a káptalan a szabolcsmegyei Földes községben bir vala, Földesi Parlagy Györgynek kilenczven magyar forintért eladák.* A következő évben ő is osztozott a székeskáptalan sorsában: elhagyta Váradot s 1561-ben, midőn ismét találkozunk vele, már egri kanonok és mint ilyen a fentebb emlitett Szegedi Gergelylyel együtt iratta át régi káptalanának birtoklevelét.* 1556–1557.
Torday Peter. Hogy kanonok volt, egyedül Verancscis Antal egri {184.} püspöknek Egerben 1558 april 18-án kelt levele emliti azon megjegyzéssel, hogy Boch nevü birtokát Mágochy Gáspár az ő, Verancsics, oltalmába ajánlotta.* E birtok, valószinüleg a hevesmegyei Bocs, lehetett az, hol Torday 1557 után megvonta, magát. 1557.
Mindszenty András. Gyulafejérvártt született vagy legalább ott töltötte gyermekkora éveit. Tanulmányait a krakkai egyetemen fejezte be, honnat Váraddá jött, itt felvéve az egyházi rendeket, kanonok s a káptalani iskola igazgatója lőn. Később, Zabardy Mátyás püspök halála után, a káptalan őt választá általános helynökévé és igy közvetlen az ő kormánya alatt történt ama végzetes csapás, mely 1557-ben Várad bevételével s a kolosvári gyülés határozatának végrehajtásával a váradi püspökséget érte.
A székeskáptalan feloszlatása után ő is vándorbotot fogott kezébe s a gondviselés a haza keleti részein született férfiut az ország nyugoti szélére, Nagyszombatba vezérelte. Itt látjuk őt, de csak egy évtized mulva, 1568-ban mint az esztergomi káptalan tagját s később sasvári főesperest.*
Nagy szivét misem igazolja inkább, mint végrendelete, melyben szegény tanulók s árva leányok segélyezésére háromezer tallér alapitványt lőn, ama sanyarú időkben talán egész életének keresményét. Tehát a szenvedett méltatlanság nem idegenité el őt az emberek szeretetétől.
1577-ben halt el, életének 54-ik évében.* Eszerént még csak harmincznégy éves volt, mikor Váradról távoznia kellett; mennyi erő, mennyi áldás távozott el vele!
Üresen maradt kanonoki kőházát Váradon, mely az «iskolasoron» (a mai nagypiaczon) állt, János-Zsigmond Szalánczi László fejérmegyei főispánnak adományozá.* 1557.
{185.} Derecskei Török János kanonok. Előneve, melyet kétségkivül származása helyétől, talán épen a biharmegyei Derecske községtől kölcsönzött, idővel annyira háttérbe szoritá Török nevét, hogy például 1577-ben az esztergomi káptalan hiteles-helyi levelében is csak Derecskei-nek iratik.* Tanulmányait állitólag a krakkai egyetemen végezte, de az egyetem anyakönyvében nem fordul elő neve. Mikor lett a váradi egyházmegye vagy épen Szent-László káptalanának tagja? nincs feljegyezve; csak annyit tudhatunk, hogy 1557-ben ő is menekült s egyike volt azoknak, kiket jó csillaguk csakhamar uj állomáshoz juttatott. A következő 1558. évben már mint az esztergomi káptalan tagja tünik fel s itt látjuk, különféle hivatalokat viselve, még egy negyedszázadig.*
De Várad emléke még sirja szélén is él lelkében, még akkor is {186.} reméli, hogy Szent-László egyháza régi fényében fog ragyogni ismét. Közeledni érezvén halálát, számüzetése társával, Garay Márton kanonokkal megjelent az esztergomi káptalan, mint hiteles-hely előtt, és ott levelet iratott, melyben, mint egy végrendeletében lelkére köti két Báthorynak: András és Miklósnak, hogy azon ötvenezer forint ára egyházi szereket, miket a káptalan 1556-ban az ő «hű kezikre» bizott, «senkinek oda ne adják, hanem a váradi egyháznak megőrizzék».*
Négy év mulva, 1581-ben fejezte be életét szintén egy nemes cselekedettel: nagyszombati házát, melyben lakott, az esztergomi káptalannak hagyományozta.* 1557.
Weres István kanonok. Háza szintén a Szent-Jakab utczában állt Garay Márton kanonoki házának tőszomszédságában és szemben az itt emelkedett, de lerontott templommal.* Kié lett e ház 1557 után? az épen oly ismeretlen, mint utolsó kanonoki lakójának sorsa. Weres István egyike a székeskáptalan azon tagjainak, kikkel 1557 után többé nem találkozunk; 1566-ban János-Zsigmond idézett levele már mint halottat emliti. 1557.
Garay Pál kanonok, a székeskáptalan feloszlása után, de csak 1562-ben az esztergomi káptalan tagjai közt látjuk, utóbb nagyszombati plebános lett.* 1557.
Bewlchy Mihály kanonok. A nevek tökéletes hasonlósága mellett sem tarthatjuk egynek a fentebb, 1543 évnél emlitett őr-kanonokkal, mert ez közel két évtized mulva, 1560-ban is egyszerüen csak székesegyházi kanonoknak neveztetik.*
Nyárády Demeter kanonok. Csak a székeskáptalan megszünése után, 1561-ben tünik fel, midőn fentebb emlitett Garay Márton kanonok társával rnég egyszer megjelen Váradon és itt a Szent-István-káptalannak átiratja a pestmegyei káptalani birtokokra vonatkozó oklevelet, melyet ugyanekkor Szegedi Gergely és Tury János az egri káptalannal {187.} szintén átirattak.* Mi lett belőle azután? nyilt-e az ő számára is hely valamely más káptalanban? e kérdésekre még nem feleltek levéltáraink.* 1557.
Belezi Bálint, csupán annyi tudósitásunk van róla, hogy éneklő, valószinüleg al-éneklő-kanonok volt, de kérdés, hogy a székes- vagy pedig a Szent-István-káptalanban? mert csak 1566-ban találkozunk vele, mikor a Szent-István-káptalan is feloszlott. Ez évben már esztergomi kanonok, de mert alig hihető, hogy rögtön alkalmazást nyert volna, valószinübb, hogy az 1557-iki menekülők egyike és igy a székeskáptalan tagja volt.*
Kamanczy Gergely, éneklő-kanonok, valószinüleg a Szent-István káptalanból lépett előre, hol 1539-ben mint kanonokkal találkoztunk vele. Az 1556–1557-iki váradi ostrom szenvedéseinek s az ostromot már megelőzött politikai zavarok sanyaruságainak egyik osztályosa, Midőn mindinkább világosabb lett, hogy a Zapolyai-párt Ferdinándtól elszakadni s Izabella királynét és fiát a török segedelmével visszahini fogja: a Ferdinánd-pártiak, hogy a hazának uj kettészakadását megakadályozzák, még egy utolsó kisérletre határozták el magukat. Négytagu követséget inditának Ferdinándhoz azon kérelemmel, hogy vagy védje meg őket Izabella s a török ellenében, vagy pedig – oldja fel őket hüségi esküjök alól. E követség egyik tagja Kamanczy Gergely volt.* A követek, mint az egykoru Forgách váradi püspök irja, csak szép szavakat nyertek, s Várad Izabella hatalmába jutott.
Kamanczy, Szent-László váradi káptalanának utolsó éneklő-kanonokja a középkorban; 1557 után szintén a haza nyugati részei felé vette utját s három év mulva, 1560-ban mint csornai prépostot s {188.} Ferdinánd király káplányát látjuk, de emellett még mindig váradi éneklő-kanonoknak irta és iratta magát.*
Azon körülmény, hogy a békésmegyei Gyulán háza volt, melyet ugyanott lakó nővére, Csejty Balásné által 1561-ben áruba bocsátott;* és hogy 1564-ben Kányaföldi Kerecsenyi Mátyást a Békés városabeli Szüz-Mária-kápolna birtokainak elidegenitésétől visszatartani törekedett:* arra mutat, hogy Békésmegyéhez gyöngéd kötelékek füzték s valószinüleg ama Kamanczy családból vette eredetét, mely a XVI-ik század elején Gyulán telepedett meg s melyből a történetirodalmunkban Szerémi György néven ismeretes krónikairó is származott. 1557.
| Előszó | TARTALOM | Hetedik könyv. Társaskáptalanok. |