Hatodik könyv. A székesegyház káptalana. | TARTALOM | NYOLCADIK KÖNYV. PÜSPÖKI S KÁPTALANI BIRTOKOK. |
FEJEZETEK
Alapitója s alapitásának éve. – Kanonokjainak hivatása és száma. – Birtokai. – Ismeretes tagjai.
Szent-László király alkotása, a váradi káptalan, több mind két százados fennállása után erőteljességének mintegy igazolásaképen kezde uj ágakat hajtani. A székeskáptalanokon kivül, Szent-István székesfejérvári s budai alapitása óta, gyakran keletkeztek ugynevezett társaskáptalanok, melyek külön egyházzal birtak, és saját prépostjaik alatt szintén önálló testületet képeztek. Ilyen társaskáptalan keletkezett Váradon is, először a XIV-ik század elején, s az uj testület tagjaiban ugy a vallás-erkölcsi élet, mint a közművelődés ujabb erőkkel szaporodott.
Az alapitó levél, mely a prépostságnak mint keletkezése, mint pedig rendeltetésére érdekes világosságot derithetne, nem jutott el korunkig; maga a Chartularium, mely ismételve is igéri, hogy e prépostságról még bővebben fog szólani,* épen azon részében, hol ez igéretét beváltaná, csonka: és igy csak néhány szét szórt adat áll rendelkezésünkre, melyek e prépostságról végre is fogyatékos képet nyujtanak.
A váradi várban a XIV-dik század elején már két egyház állt: a székes és egy más, kisebb egyház. Mindkettő Szűz-Mária tiszteletére vala szentelve s azért megkülönböztetésül a székesegyházat, mint nagyobbat, Mária «nagyobb» – emezt pedig «kisebb» egyházának nevezék.
{192.} Ez egyház épitője szintén ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a káptalan hangsulyozva sajátjának nevezi.* Csanád váradi prépostot ez egyházhoz kegyeletes érzés köté talán családi vagy épen nemzeti emlékek miatt. Lehet, hogy ez egyházban valamely ősének hamvai nyugodtak, vagy hogy ez egyház vala az, melyet egy későbbi 1600-iki feljegyzés, mint kápolnát emlit, hozzája tevén, hogy azt még Szent-László épitteté és Szent-László imádkozó helyének nevezteték, minthogy a szent király ott szokott magában imádkozni.* Bármint legyen a dolog, Csanád prépost kegyeletét a kis egyház iránt megörökiteni akarta: gondoskodott benne az isteni tisztelet fényének emeléséről s lelki kincseket szerzett számára, hogy kivánatossá s látogatottá tegye.
Evégből püspöke, Ivánka s a székeskáptalan beleegyezésével a kis egyházban egy prépost s hat kanonokból káptalant alapita s XXII. János pápától kieszközölte azon kegyelmet, hogy mindazok, kik ez egyházat felszenteltetésének s védasszonyának a bold. Szűznek ünnepein meglátogatják és ott bűnbánólag a szentségekhez járulnak, hatvan napi –, akik pedig azon ünnepek nyolczada alatt látogatják meg, negyven napi bucsuban részesüljenek.*
{193.} Mely évben történt ez alapitás? határozott adatunk nincs reá; történeti emlékeink csak annyit mondanak, hogy Csanád már akkor prépost volt; de a pápa emlitett bucsulevele 1320-ban kelt, amihez, ha még hozzá veszszük, hogy az ily bucsuk rendszerént az egyházak megujitása, felszentelése stb. alkalmával szoktak adatni, alig kételkedhetünk, hogy Csanád alapitása 1320-ban történt, mely év különben is prépostságának korába (1318–1322) esik.
Az uj káptalan Szűz-Mária kisebb egyházának káptalana vagy egyszerüen csak kis káptalan nevet viselt s a székeskáptalan mellett a szó szoros értelmében társaskáptalan vala. A két káptalant ugyanis nemcsak a főpásztor közössége köté együvé, hanem a kiskáptalan tagjai saját egyházukon kivül a székesegyház isteni szolgálatára is kötelezve valának s emellett a hiteles-helyi teendők terheiben csak ugy részt vettek, mint a székeskáptalanbeliek.
A kiskáptalani prépost kinevezése valószinüleg Váradon is, mint egyebütt rendszerént, a püspök jogaihoz tartozott s az igy kinevezett prépost tagja volt mindig a székeskáptalannak épen ugy, mint az esztergomi társaskáptalanok prépostjai, kik a székeskáptalanban megelőzék rangra nézve a főespereseket s közvetlen a négy káptalani méltóság után következének. Első ismeretes prépostja: János 1321-ben tünik fel és ez, valamint a többi ismeretes prépostjai, csakugyan mint egyszersmind a székeskáptalan tagjai emlittetnek.*
A kanonokok száma, mint láttuk, hat vala s ezeket általános szokás szerént valószinüleg a prépost nevezte ki többnyire a székesegyház kápolna- s oltárigazgatói s egyéb javadalmasai közől; legfeljebb a megerősités tartozott a püspökre. Első ismeretes kanonokja: Mihály 1334-ben fordul elő.
Első alapitásu birtokairól csak annyit tudunk, amennyit a pápa idézett levele mond, hogy tudniillik Csanád őstől maradt és szerzett birtokaiból elegendőképen javadalmazá a káptalant. Ezalatt azonban korántsem lehet értenünk bőséges jövedelmeket; egyházi testületeinknek {194.} alapittatásukkor rendszerént, mint azt számtalan eset igazolja, nagyon szerény jövedelemmel kellett beérniök, és csak később, újabb alapitványok hozzájárulásával tettek szert nagyobb jólétre.* Hogy ez Váradon sem volt különben, mutatja az 1332–37-iki pápai tizedek jegyzéke, melyek szerént Demeter kiskáptalani prépost maga és káptalanáért 88 garas tizedet fizetett, melyből 35 garas saját személyére esett, holott ugyanakkor a váradi székeskáptalan 39 s a székeskáptalani prépost 4–6 márkával adózott. Ez összegek nagy különbségéből bizton következtethető a javadalmak hasonlithatatlan különbsége is.
A jövő csakugyan hozott jótevőket a kiskáptalannak. Mezőgyáni Pál, káptalani jegyző, 1472-ben Váradon egy malom fele részét hagyományozta lelke üdvéért a kiskáptalannak,* s ily esetek kétségkivül többször is fordultak elő, csakhogy nyomaik elenyésztek szintugy, mint egyéb, sokkalta fontosabb történetek emlékei.
De a kiskáptalan, mintha előnevében jövő sorsa is meg lett volna irva, a székeskáptalan mellett birtokait illetőleg is kicsiny maradt mindenha. Az 1552-iki adókönyvek a következő birtokait emlitik:
Furta egészen, tizenkét jobbágytelek.
Megyer, ma puszta Furta mellett, de hajdan község, mely egyházi földesurairól «Pap»-Megyernek is neveztetett. Szintén egészen kiskáptalani birtok volt s hét jobbágytelket számlált.
Szent-András Várad mellett; 23 jobbágytelekből öt volt a kiskáptalané.
Szombathely, Várad legszélsőbb külvárosa Ősi felé. A XIV. században még a váradi püspök birtoka;* 1492-ben már a káptalan kezén van, hová valamelyik püspök adományából vagy csere utján juthatott.* Valószinüleg csak általános értelemben neveztetik a váradi káptalan birtokának; tulajdonképen már ekkor a kiskáptalané lehetett, amint {195.} később, 1552-ben csakugyan kispréposti birtok. Valamennyi között a legkisebb terjedelmü volt, csak két jobbágytelek.*
Eszerént a kiskáptalan jobbágytelkeinek összes száma huszonhat, melyhez járultak még kétségkivül majorságilag kezelt szántóföldek, rétek, szőlők, földesuri nagyobb s kisebb haszonvételek, a jobbágyok részéről szokásos évi ajándékok stb., de ezekről közelebbi tudósitásaink nincsenek.
Az előszámlált birtokok az idézett adókönyvekben nem a kiskáptalan, hanem a kisprépost birtokai gyanánt vannak ugyan feltüntetve, de tévedés lenne hinnünk, hogy a kisprépost a székeskáptalannak valamely második prépostja volt és igy a nevezett birtokok annak javadalmát képezék. A székeskáptalan csak egy prépostot számlált mindig és csupán a kiskáptalan keletkezése után nevezék el ennek fejét «kis»-prépostnak, hogy megkülönböztessék a székeskáptalan prépostjától, ki amannak ellenében «nagy»-nak neveztetett.
Az 1552-ben és már előbb is előforduló kisprépost tehát nem más, mint a Csanád alapitotta kiskáptalan prépostja, mely káptalan fennállásának biztos nyoma van még 1541-ben is, mert egy kanonokja ugyanakkor, prépostja pedig 1556-ban is emlittetik.* Birtokai pedig csak azért állanak a kisprépost nevén, mert e különben sem számos birtokokat a prépost és kanonokjai közösen birták, amint az 1332–1337-iki tizedek alkalmával is Demeter prépost maga fizette ki mind saját, mind kanonokjai tizedét a kétségkivül akkor is közösen használt birtokok jövedelméből.*
A kiskáptalan 1557-ben osztozott a székeskáptalan sorsában.*
János, az első ismeretes prépost s egyszersmind a székeskáptalan dékánja.* 1321.
Demeter prépost. A tizedszedés mind a hat évében előfordul azon megjegyzéssel, hogy mind saját, mind káptalani jövedelmétől évenkint 88 garas tizedet adott. Ezenkivül fizetett még 1 1/2 márkát s 23 garast, ami arra mutat, hogy a székeskáptalannál is volt kanonoki javadalma.* 1332–1337.
Mihály kanonok. A tizedszedés alkalmával «szőleje s kápolnája igazgatóságáért» 20–24 garast fizetett, jeléül annak, hogy kanonoki javadalmán felül valamely kápolna igazgatója is volt.* Ezenkivül többé semmi nyoma. 1334-–1335.
István kanonok. Tizede: 21 garas, kétségkivül szintén valamely kápolna vagy oltár igazgatósága után. Csak egy évben fordul elő.* 1337.
Gergely prépost s egyszersmind székeskáptalani kanonok, ki mint Báthori András püspök megbizottja s képviselője müködött azon házhelyek megvételénél, melyeket András püspök a várad-velenczei apácza-zárda számára vásárolt össze.* 1338.
{197.} Domokos kanonok s dékán. 1341-ben Fülöp karbeli áldozárral a biharmegyei Vásári helység határait járta.*
László prépost, székeskáptalani kanonok és Báthori András püspök helynöke.* 1344.
János, kanonok s a székesegyháznál karbeli áldozár. 1344–1346.*
Jakab mester, kanonok, a székeskáptalan megbizásából Beregvármegyébe ment, hogy ott Márk és Surány határait megjelölje.* 1346.
Demeter kanonok s karbeli áldozár. A király parancsára Jakabot Péter fiát Dausa fiainak: Jakabnak és Pálnak ellenében debreczeni részbirtokán megidézte.* 1358.
Mátyás áldozár, kanonok, ki egy felől Petri és Vezénd, más felől Portelek és Iriny birtokok közt a király embereivel s Demeter székesegyházi oltárigazgatóval együtt uj határjárást végzett.* 1367.
Demeter, Pál fia, egri egyházmegyei áldozár, Váradon kiskáptalani kanonok és Szent-Vincze oltárának igazgatója. XI. Gergely pápa váradi székesegyházi kanonoknak is kinevezé, de elhalt, mielőtt uj javadalmát elfoglalhatta volna.* 1372.
Péter áldozár; kanonok, a Báthori testvérek 1373-iki birtokosztályánál a váradi káptalan egyik kiküldött bizonysága.* 1373.
Fodor Miklós kanonok.* 1377.
Hosszu Mátyás kanonok.* 1377.
Császlóczi Mihály prépost. Egészen feledésbe ment név, de a melynek viselői egykoron élénk részt vettek nemzetünk közéletében, fogékonysággal birtak a nemesebb eszmék iránt is s müvelődésünk emelkedését nagy áldozatokkal segiték elő.
A folyton nagyobb számmal felmerülő, ismeretlen történeti adatok igazolják, hogy ahol valamely emlékszerü egyházra vagy annak romjaira {198.} akadunk, ott egy-egy hatalmasabb nemzetségünk fészkét is bátran kereshetjük. Az ungmegyei Császlóczon, mely ma igénytelen, ötszáz lelket sem számláló falu, szintén állott olyan egyház, mely hajdan védmüvekkel is körül volt véve, de amelyet midőn 1774. junius 16-án gr. Eszterházy Károly egri püspök meglátogatott, már kifosztva, elhagyatva s tető nélkül talált; csak tornyában volt még két szép harang s falfestményeinek látszottak némi romjai. A puszta egyház némaságában is hangosan hirdeté, hogy azelőtt századokkal boldog nép lakhatott ama tájon, melynek nemcsak anyagi tehetsége, hanem elég hite is volt arra, hogy kicsi, félreeső helyen is ily derék házat épitsen Istenének.
De ki épitette e szép egyházat? azt már Eszterházy püspök idejében sem tudták megmondani. Azóta több, mint száz év telt el, és most bizonyosan még kevésbbé tudják. De sárgult levelek, mik oly sok, szép dolgot tudnak beszélni a multakról, feletet adnak e kérdésre is.
A Kállay-nemzetség levéltárának iratai több izben szólanak Császlóczi nemesekről, kiknek fészke kétségkivül az ungmegyei Császlócz vala, minthogy róla nevezék magukat s más birtokaik is, mint Csertész, Valkoja Ungmegyében valának, Toronya, Beregszó és Gut pedig az Unggal szomszédos Zemplén és Beregmegyében. Küved birtokuk megyéje még meghatározásra vár.
E nemesek egyike volt Mihály, László fia, ki, mint a tiszai családok annyi gyermeke, szintén a váradi püspökség papjai között tünik fel Szent-László király magas, honboldogitó szándékainak szolgálatában. 1380-ban találkozunk vele először mint már a váradi székeskáptalan kanonokjával és szeghalmi főesperessel, de nyolcz év mulva főesperessége helyett a kiskáptalan prépostságát viseli és viselte azt még két évtized mulva, 1407-ben is.
Zsigmond király, kinek udvarában fiatal, tehetséges s előkelő származásu papok mindig számosan valának, aligha nem körébe fogadta az ifju Császlóczi Mihályt is; annyi bizonyos, hogy a király kedvelte őt, ősi birtokait Pálóczi Miklós hatalmaskodásai ellen védelmezé,* sőt {199.} 1393-ban mind őt, mind fivérét Pétert királyi adományban részesitette, nekik adományozván a beregmegyei Gut vámjának egy részét.
Más oldalról megbizható adatok emlitik, hogy 1440 táján, tehát épen a kérdéses korban, Mihály váradi főesperes fivérével, Péterrel kezet fogva birtokukon, az ungmegyei Villyén, a Szent-Pál-rendüek számára klastromot alapitott.
Ez adatokból, egymással összevetve azokat, kiderül, hogy az emlitett Mihály főesperes senki más, mint Császlóczy Mihály, ki prépostsága előtt csakugyan főesperes vala, kinek testvérét, Pétert s ungmegyei birtokait emlitik történeti forrásaink, és aki amint épittette a villyei klastromot ugy vagy ő, vagy nemzetségének valamely más tagja családjok bölcsejéről, a nevet adó Császlóczról sem feledkeztek meg, emeltetvén ott amaz emlékszerü egyházat. Ez egyház, jámbor kezek által megujitva, ma is áll s mintegy emlékkövét képezi a Császlócziak már rég kihalt nemzetségének.
Fenvan Mihály prépostnak egy 1393-ban Váradon kelt s nagy gonddal papirra irt szép levele is, melylyel egymás közt megegyezni nem tudó testvéreit, Pétert és Lászlót, továbbá unokaöcscsét, Miklóst, János fiát atyafiságosan megosztoztatja. A testvérek s a rokon, ahelyett hogy törvényre adták volna ügyöket, Mihály prépostot, mint legöregebbet s egyházi állása mellett bizonyosan személyes tulajdonainál fogva is bizalomra méltó férfiut választák birájokul s itéletén megnyugodtak.
Ugyane levél őrizte meg számunkra fejér viaszba nyomott pecsétjét is, mely mint a róla vett s mellékelt metszet mutatja, tojásdad alaku s mezejében, csucsives mennyezet alatt, a kiskáptalan egyházának védszentjét, Szüz-Máriát tünteti elő ülőhelyzetben, jobb karján a kis Jézussal. Mellette szintén jobbról egy térdelő alak, mely lehetne maga Mihály prépost, de a teje körül látható szentfény, haugyan a viseltes viasz lenyomat tévedésbe nem visz, arra utal, hogy ez alakban valamely szentet keressünk, például a gyermek Jézust imádó Keresztelő-Szent-Jánost. A mező legalján szivalaku paizs látható, melyen kétségkivül czimer vala, talán épen a Császlócziak czimere, de ez, sajnos, már csaknem egészen kitört. Körirata balról jobbra folyólag majuskel betükkel:
(† Sigillum Michaelis Præpositi Sanctæ Mariæ Waradiensis.)
{200.} Mihály kispréposttal 1407-ben találkozunk utóljára; további sorsa ismeretlen, de tán még napfényre kerül ez is, mint a fentebbi nehány adat, mely nevével együtt szintén ismeretlen vala.*
1388–1407.Pelechtei Jakab kanonok. Upori István fentebb emlitett pere tartotta fenn emlékezetét.* 1390.
János kanonok s egyszersmind a székesegyháznál karbeli és Evangelista-Szent-János kápolnájának igazgatója.* 1408.
János kanonok s karbeli áldozár.* 1422.
Zedeckeni János kanonok, ki Begechi István király emberével a gr. Csáky család őseit Árpád birtokába beiktatá. Neve valószinüleg inkább Szederkényi lesz s közel állhatott azon Zedekyni Mátéhoz, ki 1435-ben mint biharmegyei királyi ember fordul elő, vagy ama Szederkényi {201.} Tamás mesterhez, ki 1478-ban mint az aradi káptalan kanonokja tünik fel.* 1424.
Pestesi János prépost s egyszersmind székesegyházi kanonok. Feje volt azon öttagu küldöttségnek, melyet a váradi káptalan sérelmei orvoslása végett Zsigmond királyhoz menesztett.* 1429.
András mester, kanonok, ki Zichy Lőrincz nádor emberével Báthori Istvánt okleveleinek előmutatására megidézte.* 1435–1439.
Domokos mester, kanonok, ki Lőrincz oltárigazgató s Vaji István király embere társaságában a szatmármegyei Baromlakon határjárást s nyomozást teljesitett.* 1439.
Bertalan kanonok, ki Bojti Péter király emberével bevezetni akarta Szepesi Lászlót és Pocsaji Lászlót a biharmegyei Vásári és Keszi részbirtokokba, melyeket Hunyady Jánostól nyertek, de ellenmondással találkoztak.* 1447–1453.
Benedek áldozár, kanonok.* 1452.
Fábián karbeli áldozár, kanonok.* 1455.
Kelemen kanonok.* 1461.
Dombrai Pál prépost s egyszersmind székesegyházi kanonok. Azon malmot, mely Váradon a Körösön, a vakok telkén innen állt s melyet Mezőgyáni Pál káptalani jegyző Keleséry Bertalan és Jánostól hatvanöt forintban zálogképen birt, de végrendeletében a kiskáptalannak és Szent-János káptalanának hagyományozott, – e malmot Dombrai és Vitéz János, mint a nevezett két káptalan prépostjai, a várad-velenczei apáczáknak engedik át, felvévén tőlök negyvennyolcz arany forintot.* 1472.
{202.} Miklós kanonok, hiteles-helyi kiküldetésben járt, mégpedig eléggé feltünőleg a várad-előhegyi társaskáptalan megbizásából.* 1497.
Haczy Márton prépost, ismeretes költő a XVI-ik század elején.*
Demeter áldozár, kanonok, ki Gúti László királyné emberével beiktatá a Debreczen melléki Haláp birtokába Melith Györgyöt, de a beiktatásnak Szegedi Miklós, Szent-István káptalanának prépostja, egész káptalanával együtt ellenmonda.* 1541.
Martius prépost, székesegyházi.kanonok s felszentelt püspök.* {203.} Forrásunk «kisprépost»-nak nevezi, de semmi kétség benne, hogy ezalatt a kiskáptalannak vagy Szüz-Mária kisebb egyházának prépostját kell érteni; a székeskáptalannak csak egy prépostja volt, és valamint e káptalan a kiskáptalan mellett «nagy»-nak neveztetett, ugy a kettőnek prépostjait is nagy és kis jelzővel különböztették meg.* 1544–1547.
Pesti Bálint áldozár, prépost – az utolsó. 1556-ban tünik fel mint ilyen* s a következő évben bezárta elődeinek hosszu sorát, kik Jánosra, a Csanád által 1320 táján kinevezett első prépostra következének. Többé nem találkozunk sem vele, sem káptalanával. 1556.
A keletkezését elfedő homály. – Első feltünése. – Birtoklásának történeti nyoma. – Ismeretes tagjai.
Ki, mikor s mely különös czélra alapitá? oly kérdések, melyekre történeti emlékeink még eddig nem adtak feleletet. 1472. május 8-án hallunk róla először, midőn prépostja s kanonokjai emlittetnek; ekkor tehát már alapitása és szervezése bevégzett tény vala s igy keletkezésének első gyökérszálait néhány évvel előbb kell keresnünk.
Ekkor két egész évtizeden át a nagynevü Vitéz János ült Szent-László városának püspöki székén. Hogy Vitéz csakugyan törekedett Váradon s nevezetesen Szent-László király sirjánál egy uj káptalant felállitani, de törekvése meghiusult: azt tudjuk.* Azonban ez alkalommal is megtörténhetett, mint annyiszor, hogy a meginditott cselekménynek mégis lőn eredménye, csakhogy más alakban. Az uj káptalan más czimmel, más rendeltetéssel ugyan és szerényebb alapokon, mint azt Vitéz tervezé, megalakult s Keresztelő-Szent-János káptalanának nevezteték.
Lehet, hogy a még ezután felmerülő adatok igazolni fogják azon sejtelmet, mely e káptalan alapitóját Vitéz Jánosban keresi. Feltünő az is, hogy mind az uj káptalan, mind Vitéz püspök neve: János, ami, ha nem a puszta véletlen müve, sokat jelent a középkorban, midőn a védszentek tisztelete annyira ki vala fejlődve, hogy, a ki oltárt, egyházat vagy monostort alapitott avagy legalább egy zászlót készittetett, sietett {205.} arra védszentje képét feltenni s alkotását önmagával együtt védszentjének felajánlani.
Az uj káptalan egy prépost s legalább nyolcz kanonokból állt; annyit emlit egyszerre egy alább idézendő oklevél, s hogy nem a kiskáptalanból alakittatott át, azt igazolja egy másik oklevél, mely a két káptalant s azok tagjait egymás mellett s egy időben hozza fel.* Prépostja rendszerént a székeskáptalani prépost volt; ezt mutatja az egyetlen, rendelkezésünkre álló irott emlék, emellett szól ama körülmény, hogy külön prépostjáról sehol semmi emlékezet.
Egyháza épen ugy, mint a kiskáptalané, várbelinek neveztetik s ennélfogva kétségtelen, hogy a váradi várban, Szent-László székesegyházának közelében emelkedett.
Birtokairól szintén hézagosak a tudósitások, de annál érdekesebbek. Az 1554-iki adókönyv szerént a biharmegyei Bedő falu egészen Szent-János káptalanáé volt;* ellenben az 1552-iki s a többi évek adókönyvei ugyanazon Bedőt a váradi nagyprépost birtokának mondják.* Egy 1472-iki oklevél szerént Szilhalma-tája nevü birtoka is volt e káptalannak, nem falu, hanem csak puszta vagy dülő, mely szintén Biharmegyében, Derecske és Tépe között, talán ép ez utóbbi határán esett.* Tépe szintén nagypréposti birtok, és igy már másod izben látjuk,
{206.} hogy a Szent-János-káptalan s a váradi nagyprépost birtokai találkoznak. Egyébaránt Tépe 1421-ben még Kovári Pálnak birtoka,* és csak később, Szent-János káptalanának alapitása korában juthatott a nagyprépost birtokába. Ha ehhez hozzá veszszük azon körülményt, hogy Szent-János káptalanának prépostságát rendszerént a székeskáptalani prépost viselte, azon sejtelemnek kell helyet adnunk, hogy itt is, mint fentebb a kiskáptalannál, a nagyprépost nevén álló birtokoknak legalább egy része eredetileg a Szent-János-káptalan birtokai valának s a káptalan prépostságával jutottak a nagyprépost kezére, kinek birtokában még a XIV-ik század végén sem látunk többet az egy Ürögd falunál.
E káptalan végsorsa ismeretlen, de 1554-ben, mint láttuk, még van róla emlékezet, de hogy léteztek-e akkor kanonokjai is? annak semmi nyoma. Utolsó, ismeretes kanonokja 1509-ben fordul elő.
Vitéz János, az ifjabb; prépost s egyszersmind a székeskáptalan prépostja.* 1472.
Jakab kanonok.* 1472.
Kelemen kanonok.* 1472.
Bertalan kanonok.* 1472.
Lőrincz kanonok.* 1472.
Mihály kanonok.* 1472.
Mátyás kanonok.* 1472.
Benedek kanonok.* 1472.
Orbán kanonok.* 1472.
Sebestyén áldozár, kanonok.* 1500.
Mihály áldozár, kanonok. Berczeli Elek várad-előhegyi kanonokkal s Zajoni Nagyréwy király emberével együtt vizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Chulai Móré György nándorfejérvári bán emberei Kállay János és Derenchény György birtokán a külső-szolnokmegyei Nagy-Túron fegyveres kézzel elkövettek.* 1501–1507.
Debreczeni Antal kanonok.* 1509.
Keletkezésének hosszas nehézségei. – Fokozatos átalakulása. – Rendszabályainak intézkedései. – Hiteles-helyi joga s pecsétje. – Bezárja a püspökség középkori történetét.
A terv Szent-László király sirjának tiszteletére külön káptalant alakitani, mint láttuk, V. László királytól ered;* de a terv megvalósitása csak félszázad mulva Kálmáncsehi Domokos püspöknek sikerült.
A sikert, ugy látszik, az hozta meg végre, hogy az első terven, mely II. István király ez ős alapitványának lényeges átalakitását czélozá, módositának olyképen, hogy eredeti jellegéből nem vetkőzteték ki egészen s mintegy csak uj elemeket olvasztának beléje.
Igy mingyárt czime is kettős lőn, az uj mellett megtarták a régit is: Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu váradelőhegyi egyházának káptalana. Eszerént csak csak a «konvent» elnevezés, melylyel e korban nálunk már kizárólag a szerzetesek éltek, maradt el.
Első prépostjának megválasztásánál szintén figyelemmel voltak a monostor eredeti, szerzetesi jellegére, s első prépostja: Kornis Benedek neve előtt ott áll a «frater» szerzetesi jelző; de kanonokjai már világi papok, mert rendszerént nem a monostorban, hanem benn a városban «házakban» laknak. Végre mind a prépost, mind a kanonokok tevékenysége nem szoritkozik kizárólagosan sem a Szent-László sirját rejtő székesegyházra, sem magára az ős monostorra, hanem megoszlik a kettő között.
{209.} Később azonban szerzetesi jellegének utolsó emlékeztető maradványa is eltünik: utóbbi prépostjai már világi papok; ellenben uj, Szent-László czime nem tudja feledtetni a régit, végre is amaz borul feledésbe, s egy évtized mulva még hivatalos iratok is csak Szent-István káptalanának czimezik.
Alapitásának éve ismeretlen, de mert alapitója Kálmáncsehi Domokos, ki 1495-ben foglalta el Várad püspöki székét, és mert Osvát áldozár 1497-ben már mint ez uj káptalan tagja emlittetik:* alapittatásának ideje az idézett két év közé esik.
Tagjainak száma is bizonytalan, de a préposton kivül legalább nyolcz kanonokja mindenesetre volt.
Az uj káptalan mingyárt megalakulása után jelét adá testületi önállóságának és szabályokat dolgozott ki, melyekkel hivatali kötelmeit, elüljáróihoz s a tagoknak egymáshoz való viszonyát, valamint birtokai.kezelését rendezé.
E szabályok szerént, melyek napjainkig fenmaradtak,* először {210.} is minden uj tag esküt tesz, melylyel a váradi püspöknek és saját prépostjoknak engedelmességet fogad; a káptalan ugy erkölcsi, mint anyagi érdekeinek védelmére s a testületi szellem ápolására kötelezé magát. Ezután röviden előadva testületök s a kérdéses szabályzat keletkezésének {211.} történetét, mingyárt az első czikkelyben intézkedik kötelmeik teljesitésének módozatairól.
Nevezetesen, rendeli, hogy a kanonokok közől négy-négy, felváltva, két hónapig a szent-istván-hegyi monostorban lakjék, hogy itt {212.} a zsolozsmákat, az isteni tiszteletet végezzék, nevezetesen hétköznapokon a monostor jóltevőinek lelki nyugalmáért. Vasár- és ünnepnapokon az ajtatosságot a prépost tartja, s ekkor a többi kanonokok közől is rendeljen fel a prépost annyit, amennyit jónak lát. Akik lenn a városban {213.} laknak, tartoznak minden hajnalon a székesegyházban Szent-László király tiszteletére énekes misét tartani, azon valamennyien karingben jelen lenni. Aki elmarad, tiz denár birságot fizet.
A négy-négy tagnak folytonos bennlakását a monostorban azért is sürgeti, hogy legyen, ki az ország nemes lakosainak bevallásait, tiltakozásait stb. meghallgassa s a káptalani jegyzővel irásba tétesse. Szent-István előhegyi monostora ugyanis ős időktől fogva hiteles-helyi joggal birt, e jogot örökölte az uj káptalan is azon különbséggel, hogy a régi prépostság pecsétje helyett ujat nyert átalakulásának megfelelő körirattal.
A pecsét, mint a mellékelt metszet mutatja, kerek, mezejében Szent-István első vértanu szokott jelvényeivel: baljában pálmaág, jobbjában könyv; körülötte kettős vonal között a következő latin betüs felirattal:
S.......PHANI....RIS • D. • PMOTORIO WARADIEN...
(† Sigillum Capituli Sancti Stephani Prothomartyris De Promontorio Waradiensi.)*
A kérdéses szabályzat intézkedik a káptalani birtokok kezeléséről is. A régi premontrei prépostság birtokai átmentek az uj káptalan {214.} tulajdonába, s e birtokok: Biharmegyében Asszonyvására, Győr, Prépost-Ősi, Pecze-Szent-Márton, Vadász, Harangmező, Almamező, Betfia, Farnos egészen; Cser-Ősiben, Keresszegen, Monostoros-Ábrányon részbirtokok,* továbbá a malmokon, tizedek és kilenczedeken kivül Békésmegyéből s a Kis-Keresközből a tizedek negyede; tehát eléggé számos és terjedelmes birtokok, de jövedelmezőségök a káptalan megalakulásakor sok kivánni valót hagyhatott hátra. Legalább a kérdéses szabályzat maga igy nyilatkozik s ennélfogva rendeli, hogy a jószágok rendbentartására s a jövedelmek kezelésére a prépost és a kanonokok minden ujév napján dékánt válaszszanak, ki a választást elfogadni s a káptalan kezébe hüségi esküt tenni tartozik.*
{215.} E szabályzat keretében állott fenn a káptalan mintegy hetven évig. Történetének végét már ismerjük.* 1557-ben a székeskáptalan feloszlatása után átvette a székesegyházat s abban az országos levéltárt, és kilencz éven át volt még folytatója a Szent-László királytól nyert magas feladatnak és szolgája a vidék jogi érdekeinek.
1566. márczius 18-án János-Zsigmond parancsára a biharmegyei Lőkösházán még birtokba iktatást eszközölt s erről a következő ápril 2-án, tehát csak öt nappal feloszlatása előtt, hiteles-helyi levelet is adott, melyet a mellékelt fénynyomatban ezennel bemutatunk.*
{216.} E levél Várad középkori egyházi testületeinek utolsó ismeretes műve s e levélben van Szent-István káptalanának utolsó nyoma. Vásárhelyi Mátyás, Szegedi Benedek, Babolchay György, Esztergomi {217.} Bonaventura, Érsek-Apáthy Kristóf kanonokok, kiknek nevei az oklevél alatt olvashatók, kénytelenek voltak megválni II. István király ős alapitványától s monostoruk fenn a Szent-István-hegyen, melyet Varkocs Tamás 1557-ben szintén felégetett, nem épült meg többé.
Kornis Benedek trinopolitani püspök, székeskáptalani kanonok s az ujraszervezett társaskáptalannak első prépostja.* 1497.
Osvát áldozár, kanonok.* 1497.
György áldozár, kanonok s egyszersmind a székesegyházban Szentlélek oltárának igazgatója.* 1498.
Temesvári Bálint mester, kanonok. Porteleki Jakab király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Báthory István és András a szatmármegyei Feen községben, Perényi Gábor pedig a szintén szatmármegyei Olcsva erdejében elkövettek.* 1500.
Ujfalusi András mester, kanonok. Tunyogi Gencsy Pál nádor emberével Károlyi László és társai ellen tartott vizsgálatot.* 1501.
Berczeli Elek kanonok. A király parancsára egyik vizsgáló birája azon vérengző hatalmaskodásnak, melyet Chulai Móré György nándorfejérvári bán Kállay János és Derencsény György birtokán, a külsőszolnokmegyei Nagy-Túron elkövettek.* 1501.
Hatvani Pál mester, kanonok.* 1502.
{218.} Kálmánchehy Mihály kanonok; kétségkivül rokona a hasonnevü váradi püspöknek.* 1503.
Székelyhidai György mester, kanonok.* 1504.
Gencsi Benedek kanonok.* 1507.
Kanizsai Osvát kanonok, Kis-Zomlini Borsi Benedek király emberével 1507-ben beiktatá Thorday Zsigmondot a biharmegyei Kis-Marja, továbbá Gyapoly, Kerekegyház, Kaszatelek falvak és Vasad puszta birtokába. Emlités van róla a következő évben is.* 1507–1508.
Kermendy István kanonok.* 1508–1512.
Barabás mester, kanonok. Egy szőleje, melyet Váradon a Nádas-hegyen s valószinüleg kanonoki széke után birt, őrzötte meg emlékét.*
Meghi Márton mester, kanonok. Borsi Mátyás király emberével be akará iktatni Verbőczy István országbirói főjegyzőt Jákó Ferencznek hűtlensége miatt elvesztett hodosi részbirtokaiba, de ellenmondással találkozott.* 1512.
Therchi (Szalma-Tercsi?) Péter mester, kanonok.* 1513.
Nyúly, másutt Nagy-Nyúly Simon, kanonok. Egy évtizeden át látjuk a káptalan tagjai között s kanonoksága korához két érdekes esemény emléke füződik, melyek mindenike a középkori élet egy-egy, ma már ismeretlen szokását világitja meg. Kereki, az Ártándyak ős vára fényes ünnepélynek volt tanuja: oda gyültek a vidék legelőkelőbb családjai, a Pázmány, Torday, Bajony, Dersy, Kórógyi stb. nevek viselői feleségeikkel, kik előtt a Gútkeled nemzetség egyik sarja, a biharmegyei Hodosi Jákó Ferencz kézfogóját tartotta a történeti nevü Ártándy Tamás leányával, Katalinnal s középkori szokás szerént esküvel fogadta, hogy az ifju hölgyet el nem hagyja holtáiglan. Miért? {219.} miért nem? mégis másképen cselekedett. Hodosi Jákó csakhamar Parlaghy Antal leányával, szintén Katalinnal tartotta meg esküvőjét. Ez e középkorban főbenjáró vétség volt, mely hűtlenségi pert vont maga után, s az itélet nem maradt el, mihelyt a vád igazolva lőn. Ekkor történt, hogy a Szent-Istvánhegyi ős monostorban nem mindennapi jelenet folyt le. A kik Ártándy leányának kézfogóján jelen voltak, urak és urnők, megjelentek ott a király parancsára mindnyájan, keresztény hitökre vallomást tőnek a történtek felől s vallomásaikat a káptalan a király számára irásba foglalá.*
{220.} A másik eseménynyel már Nyúly Simon kanonoknak neve is össze van forrva. Középkori főuraink, hogy birtokaiknak a koronára szállását megakadályozzák, egymást fiak gyanánt szokták fogadni és szerződést kötének, hogy egyik család a másiknak kihalása esetében a kihaltnak birtokait örökölje. Az ilyen szerződés érvényességéhez királyi jóváhagyás kellett, de II. Ulászló és fiának királyi hatalma gyengébb volt, hogysem egy-egy hatalmasabb főur akaratának ellenszegülni mert volna. Igy történt, hogy a biharmegyei Sólyomkő várának ura, Bélteki Drágffy János országbiró 1524-ben, tán épen a mohácsi veszedelem előérzetében kölcsönösen szerződött Kanizsay Lászlóval, kit a következő évben Nyúly Simon kanonok s Bagosi Ferencz királyi jegyző, mint király embere, Sólyomkő várának s tartozékainak birtokába be is iktatának.* 1516–1525.
Borsodi Ferencz mester, kanonok.* 1517.
Eperjesi Péter mester, kanonok.* 1519.
Bihari Imre kanonok.* 1519.
Váradi Ferencz mester, kanonok. Először 1522-ben találkozunk vele, de a következő évben is tagja a káptalannak, és ekkor egy királyi levelet látunk kezében, mely szegény fejének nem csekély gondot adhatott. Váradnak ifju püspöke, Perényi Ferencz, 1523-ban táborba szállt a török ellen. Seregével épen Bácsmegyében, Szent-András határán táborozott, midőn ismét oly jelenet adta magát elő, mely a hadi életben, és igy hadvezér-főpapjaink életében is nem vala épen szokatlan. Perényi, összeszedve fegyvereseit, felveré Izsákay Osvátot, ki mint biharmegyei főnemes szintén ott táborozott hadi népével és őt buzogányával sajátkezüleg elpaskolá. Ezért a királytól Izsákay panaszára levél érkezett Váradra, mely Perényit a király szine elé idézte. E levelet káptalana megbizásából Váradi Ferencz kanonok volt hivatva kézbesiteni és kézbesité s a káptalan jelentése a királyhoz nem emliti, {221.} hogy Perényi püspök váradi palotájában is oly harczias modoru lett volna, mint a bácsmegyei táborban.* 1522–1523.
Szerém-Ujlaki János mester, kanonok. Bojti Szarvady Miklós király emberével be akará iktatni Chulai Móré László főétekfogó mestert és Ártándy Pált a magtalanul elhalt Torday György biharmegyei birtokaiba, de ellenmondással találkozott.* 1524.
Ambrus prépost, kit káptalanával együtt Kereky György a Kereki és Asszonyvására községek közt, a Mátédombon első földek használatától eltiltott a leleszi konvent előtt junius 24-én. 1526.*
Szent-Lőrincz György kanonok, ki János király parancsára megidézte Géresi Czibak Andrást és Mihályt, továbbá Bornemisza Bernátot a váradi vár udvarbiráját és Czibak Imre váradi püspököt azon hatalmaskodásért, melyet a püspök bihari jobbágyaival Bajony Benedek birtokán a biharmegyei Hodoson elkövettek.* 1533.
Szegedi Miklós mester, kanonok, utóbb prépost. Midőn Izabella királyné a biharmegyei Halápot Pálczán Pétertől elvéve, Melith Györgynek adományozá s a váradi székeskáptalan Melithet a királyné parancsára uj birtokába már be is iktatta: akkor, a végzetes tizenöt nap eltelte előtt, Szegedi Miklós prépost, továbbá Pesthy Márton és Chapy Simon kanonokok ugy a maguk, mint egész káptalanuk nevében ellene mondottak a beiktatásnak; hogy miért? azt az oklevél nem emliti.* 1535–1542.
{222.} Pesthy Márton mester, «senior» kanonok. János király parancsára megidézte Telegdy Miklóst, Toldy Albertet s Pethlendy Gergely deákot azon hatalmaskodásért, melyet az Ártándyak Kereki várában elkövettek.* 1536–1542.
Posgaváry Miklós kanonok.* 1539.
Kamonchy Gergely kanonok, valószinüleg ugyanaz, ki 1521-ben a krakkai egyetemen tanult s később mint a székeskáptalan középkori éneklő-kanonokjainak utólsaja tünik fel.* 1539.
Chapy Simon kanonok.* 1542.
Péterváradjai Péter előbb kanonok, majd prépost. Kanonok korában Frater György püspök s királyi helytartó parancsára megidézte a biharmegyei Madarász és Görbed jogtalan birtoklása miatt Álmosdi Somlyay Mihályt. Volt-e valami összeköttetés közte s Péterváradjai Balás jászai prépost közt, ki 1547–1549. években a magyar királyi kamarai elnökséget viselte? eddigelé meg nem határozható.* 1545–1549.
Békési János kanonok.* 1545.
Pápai István kanonok.* 1545.
Kecskeméti... keresztneve hiányzik; kanonok.* 1545.
Iklódi István kanonok.* 1547.
Szent-Lőrinczy Tamás kanonok; Fráter György püspök-kormányzó paráncsára megidézte Thelegdy Jánost, kivel esetleg ép a váradi várban találkozott.* 1549–1553.
Wyllyani Dénes mester, kanonok.* 1553.
{223.} Fyldeáki Gergely kanonok.* 1557.
Nagyhalászi Antal kanonok. Izabella királyné parancsára Erdőhegyi Ferencz királyné emberével be akará iktatni Iktári Bethlen Gergelyt s Haraklányi Massay Lászlót a biharmegyei Szent-János birtokába, de egyrészről Panaszi Pázmán Gáspár, Farkas és György, másrészről Spáczai Borbála, a szent-jánosi apáczák fejedelemnője, a beiktatásnak ellenemondának.* 1557–1560.
Babolchay György áldozár, kanonok. Kanonoki háza szintén az iskola soron, Mindszenty András székeskáptalani kanonok házának szomszédságában állt;* 1557-től káptalana feloszlatásáig találkozunk vele, mely idő alatt több izben látjuk, hogy hiteles-helyi kiküldetésekben jár. Igy mingyárt 1557-ben a fentemlitett Spáczay Borbála fejedelemasszonyt idézte meg a királyné elé, hogy ellenmondásának okát adja.* 1560-ban Némethy Ferenczet, a tokaji vár praefectusát s testvére gyermekeit iktatta Ruszkai Dobó Istvánnak, az egri hősnek bihar- és középszolnokmegyei birtokaiba, melyeket ettől hűtlensége miatt János-Zsigmond elvett.* Midőn pedig három évvel utóbb ugyancsak János-Zsigmond a magtalanul elhalt Makó László bihar- és csanádmegyei jószágait, köztök Makó városát Nopsiczi Varkocs Tamásnak adományozá, az uj birtokos beiktatását ismét Babolcsay György kanonok teljesité Nagy-Kereki Haranghy György király emberével.* Utóljára káptalana utolsó kiadványán olvassuk nevét.* 1557-–1566.
Vásárhelyi Mátyás. Ő-e az a Vásárhelyi Mátyás plebános, ki 1531-ben a krakkai egyetemen folytatta tanulmányait?* egyéb adatok {224.} hiányában biztosan állitani nem lehet. Váradon 1557-ben tünik fel, mint a Szent-István-káptalan kanonokja,* s ezenkivül alig tudnánk róla egyebet, ha esetleg két biharmegyei birtokos nemes egymással össze nem perel s ha ősi törvényeink aként nem intézkednek, hogy per és béke, valamint adás-vevés ne eshessék meg törvényesen káptalan nélkül.
Biharmegyében Gyéres falu mellett állt hajdan Lökösháza, melyben részbirtoka volt Gyéresi Ártánházy Jánosnak is. E birtokot Ártánházy eladta Bajony Istvánnak, de aki csakhamar elhalt s jószágaiba, köztök az emlitett lökösházi részbirtokba, testvére, Bajony János ült. Ez ellen Ártánházy, ki talán még nem kapta meg a vételárt a korán elhunyttól, tiltakozott, de Bajony sem engedett és igy a dologból per lett, mely végre akép oldaték meg, hogy ez utóbbi megtartá a birtokot, de száz magyar forintot fizetett Ártánházynak.*
Egyezséglevelöket Váradon a Szent-István-káptalanban irták meg s ugyanezen káptalan volt az, mely János-Zsigmond parancsára Bajonyt 1566 márczius 18-án uj birtokába beiktatá s erről pecsétes levelet adott. E levél emliti, hogy a beiktatást Szakáli Sáfár Gergely király emberével Vásárhelyi Mátyás kanonok teljesité.* Ezentul Vásárhelyinek többé semmi nyoma. 1557–1566.
Kálmáncsehy Mátyás kanonok. 1559-ben tünik fel először, midőn Izabella királyné parancsára Gúthy Tamás királyné emberével a biharmegyei Nagymihályfalvára megy, hogy ott Kis-Kállai Vitéz János birtokát lefoglalja, de Byri (Piri?) Bornemisza Ferencz, urának Vitéz Jánosnak nevében, «kivont karddal» utjokat állotta.* A következő 1561. s 1562. években szintén végez hiteles-helyi teendőket: az első alkalommal Békés Gáspárt, a későbbi fejedelmi trónkövetelőt, továbbá Mihályi Csáky Boldizsárt és Spanyth Jánost akarta beiktatni Telegdy István Körösvölgyi birtokaiba;* utóbb pedig Ujhelyi Dorottyát, Védi Gyantay Lukácsnét iktatta be a biharmegyei Véd s tartozékai birtokába.* – {225.} Gyakran összetévesztik az ismeretes Kálmáncsehy Sánta hitujitóval, de ez Márton volt. 1559–1562.
Ludbregi Balás kanonok.* Volt-e családi kapocs közte s azon Ludbregi Barabás közt, ki 1455-ben a bécsi egyetem magyar tanulói közt emlittetik?* vagy azon Ludbregi István deák közt, kit 1560-ban Turon némi részbirtokokba iktattak be?* oly kérdések, melyekre még csak ezentul jöhet felelet. 1560.
Demeter áldozár, prépost. Csupán egyszer, 1568-ban, tehát már Várad káptalanainak megszünése után merül fel neve azon alkalommal, midőn János-Zsigmond fejedelem Ábránffy István fiainak Váradon, Uj-Bécs-utczában egy házat, a váradi hegyen pedig három szőlőt adományoz és megjegyzi, hogy mind a ház, mind a szőlők néhai Demeter áldozár, a várad-előhegyi Szent-István-káptalan prépostjának birtokai valának,* ennélfogva sem személyisége, sem prépostságának kora meg {226.} nem határozható, csak az bizonyos, hogy 1568-ban már halott volt, s hogy kora még 1566-nál előbbre esik, mert káptalanának utolsó kiadványa sem emliti. Lehetséges azonban, hogy egy személy azon Demeter áldozárral, ki 1541-ben mint a kiskáptalan kanonokja fordul elő,* s később, talán épen 1557 után, lépett át a még akkor érintetlenül hagyott Szent-István-káptalan prépostságára.
Szegedi Benedek kanonok. Ugyanaz, ki 1565-ben, Szent-László sirjának feltörése alkalmával a szent király ereklyéinek egy kis részét megmentette.* 1565.
Esztergomi Bonaventura kanonok; csak egyszer, káptalanának utolsó kiadványa alatt fordul elő neve. 1566.
Érsek-Apáthy Kristóf. Kétségkivül a biharmegyei Érsek-Apáti községből származott, mely előnevét, egykori birtokosától, Váradi Péter kalocsai érsektől vehette s nem lehetetlen, hogy közel is állt Váradi Péterhez, kinek testvére Érsek nevet viselt,* utódai pedig birtokukról Érsek-Apáthynak nevezheték magukat.
Mint kanonok szintén csak egyszer, amaz utolsó kiadványon emlittetik, de alig szenvedhet kétséget, hogy ő az a «Fóris pap», kit a Szent István-káptalan feloszlása után az 1566-iki nagyszebeni országgyülés a káptalani országos levéltár egyik őréül, középkori nevén «requisitor»-ul nevezett ki s ki e kinevezést elfogadta. E tettét tükrözheti vissza a hagyomány amaz elbeszélése, hogy 1566-ban virágvasárnapján a káptalan prépostja, cserben hagyva kanonokjait, az erdélyiekhez szegődött; de e hűtelen tag nem lehetett a prépost már csak azért sem, mert mint az annyiszor idézett utolsó kiadványból látható, a Szent-István-káptalannak már ekkor nem volt prépostja.
{227.} Fóris pap neve 1566 után még gyakran előfordul,* de nem sokáig; 1570-ben már nincs a váradi requisitorok között. Lehet, hogy elhalt, vagy hogy megelégelve uj helyzetét, letette hivatalát és elment felkeresni számüzött társait, hogy – lábaikhoz boruljon. 1566.
Kanizsay János áldozár. Érsek-Apáthynak requisitortársa s 1566 előtt talán kanonoktársa is; a Szent-István-káptalan utolsó levele záradékában világosan mondja, hogy a megnevezett öt kanonokon kivül még többen is valának. Kanizsai már 1568-ban eltünik a requisitorok közől.* 1566.
Szent-Lőrinczy Tamás áldozár. Már fentebb, 1549 évben előfordult e név, de annak viselője kanonok, ez pedig mint a Halottak-oltárának igazgatója emlittetik. Alig hajtaték végre a tordai gyülés ama végzése, hogy a váradi káptalan tagjai, ha megtérni nem akarnak, «jószágoktól elválva… valahova akarnak menni, szabadon elbocsáttassanak» János-Zsigmond választott király már három hét mulva Melius Péter debreczeni prof. lelkipásztornak adományozá az emlitett oltár igazgatójának házát, mely szintén Uj-Bécs-utczában állt, a hozzá tartozó szőlővel együtt, mely közönségesen «Halottak szőlejének» neveztetett. Itt emliti a fejedelem, hogy mind a ház, mind a szőlő előbb «tisztelendő Szent-Lőrinczy Tamás birtokában volt».* 1566.
{228.} A váradi káptalanok középkori tagjainak hosszu sorát, kik már oly rég óta nyugszanak, alig lehetne méltóbban bezárni, mint a Halottak-oltárának igazgatójával.
Hatodik könyv. A székesegyház káptalana. | TARTALOM | NYOLCADIK KÖNYV. PÜSPÖKI S KÁPTALANI BIRTOKOK. |