{189.} HETEDIK KÖNYV.
TÁRSASKÁPTALANOK.


FEJEZETEK

{191.} Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.

Alapitója s alapitásának éve. – Kanonokjainak hivatása és száma. – Birtokai. – Ismeretes tagjai.

Szent-László király alkotása, a váradi káptalan, több mind két százados fennállása után erőteljességének mintegy igazolásaképen kezde uj ágakat hajtani. A székeskáptalanokon kivül, Szent-István székesfejérvári s budai alapitása óta, gyakran keletkeztek ugynevezett társaskáptalanok, melyek külön egyházzal birtak, és saját prépostjaik alatt szintén önálló testületet képeztek. Ilyen társaskáptalan keletkezett Váradon is, először a XIV-ik század elején, s az uj testület tagjaiban ugy a vallás-erkölcsi élet, mint a közművelődés ujabb erőkkel szaporodott.

Az alapitó levél, mely a prépostságnak mint keletkezése, mint pedig rendeltetésére érdekes világosságot derithetne, nem jutott el korunkig; maga a Chartularium, mely ismételve is igéri, hogy e prépostságról még bővebben fog szólani,*«de qua infra» és ismét: «prout infra... dicetur.» Batthyány-codex: I. 39. rubr. – Leges eccl. III. 245. l. épen azon részében, hol ez igéretét beváltaná, csonka: és igy csak néhány szét szórt adat áll rendelkezésünkre, melyek e prépostságról végre is fogyatékos képet nyujtanak.

A váradi várban a XIV-dik század elején már két egyház állt: a székes és egy más, kisebb egyház. Mindkettő Szűz-Mária tiszteletére vala szentelve s azért megkülönböztetésül a székesegyházat, mint nagyobbat, Mária «nagyobb» – emezt pedig «kisebb» egyházának nevezék.

{192.} Ez egyház épitője szintén ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a káptalan hangsulyozva sajátjának nevezi.*«ecclesiam beatæ Virginis minorem de juxta porticum, ecclesiam nostram.» Batthyány-codex: I. 39. r. – Leges eccl. III. 245. l. Csanád váradi prépostot ez egyházhoz kegyeletes érzés köté talán családi vagy épen nemzeti emlékek miatt. Lehet, hogy ez egyházban valamely ősének hamvai nyugodtak, vagy hogy ez egyház vala az, melyet egy későbbi 1600-iki feljegyzés, mint kápolnát emlit, hozzája tevén, hogy azt még Szent-László épitteté és Szent-László imádkozó helyének nevezteték, minthogy a szent király ott szokott magában imádkozni.*«In hac arce (Varadiensi)... est etiam circa culinam magnam et in opposito domus... provisoris Capella una instar turris per S. Ladislaum facta, quae eiusdem divi Ladislai Oratorium vocatur, ibi enim privatim semper orasse dicitur.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Urbariar. et Conscript. 36. 34. Bármint legyen a dolog, Csanád prépost kegyeletét a kis egyház iránt megörökiteni akarta: gondoskodott benne az isteni tisztelet fényének emeléséről s lelki kincseket szerzett számára, hogy kivánatossá s látogatottá tegye.

Evégből püspöke, Ivánka s a székeskáptalan beleegyezésével a kis egyházban egy prépost s hat kanonokból káptalant alapita s XXII. János pápától kieszközölte azon kegyelmet, hogy mindazok, kik ez egyházat felszenteltetésének s védasszonyának a bold. Szűznek ünnepein meglátogatják és ott bűnbánólag a szentségekhez járulnak, hatvan napi –, akik pedig azon ünnepek nyolczada alatt látogatják meg, negyven napi bucsuban részesüljenek.*«Item Chanadinus, olim præpositus ecclesiæ nostræ tandem archiepiscopus Strigoniensis de consensu episcopi, atque nostro ecclesiam beatæ Virginis minorem de iuxta porticum, ecclesiam nostram erexit in collegiatam instituens in ea præpositum et sex canonicos ut eidem et ecclesiæ nostræ serviant.» Batthyány-codex: I. 39. r. – Leges eccl. III. 245. l. -«dilectus filius Chanadinus Prepositus ecclesie Waradiensis... sicut ipse nobis exposuit, zelo pie voluntatis accensus, cupiens terrena in celestia et transitoria in eterna felici commercio commutare, de hereditariis et aliis bonis suis... in ecclesia beate Marie Virginis Waradiensi, que est filia eiusdem ecclesie Cathedralis... sex canonicos et septimum prepositum eorundem institui inibi canonice procuravit, sufficientibus eisdem redditibus assignatis: Nos cupientes, ut... ecclesia beate Marie predicta a Christi fidelibus congruis honoribus frequentetur, de omnipotentis dei misericordia... omnibus vere penitentibus et confessis, qui... singulis eiusdem beate Virginis gloriose festivitatibus et dedicatione ipsius ecclesie. Sexaginta dies, eis vero, qui per ipsarum festivitatum octavas venerabiliter accesserint annuatim Quadraginta dies de iniunctis eis penitentiis misericorditer relaxamus. Datum Avinione VI. Nonas Julii (julius 2.) Pontificatus nostri Anno Quarto (1320.)» Theiner Á: Monumenta Hung. I. 467–68. ll. – E levél szintén igazolja a Chartularium előadásainak hitelességét.

{193.} Mely évben történt ez alapitás? határozott adatunk nincs reá; történeti emlékeink csak annyit mondanak, hogy Csanád már akkor prépost volt; de a pápa emlitett bucsulevele 1320-ban kelt, amihez, ha még hozzá veszszük, hogy az ily bucsuk rendszerént az egyházak megujitása, felszentelése stb. alkalmával szoktak adatni, alig kételkedhetünk, hogy Csanád alapitása 1320-ban történt, mely év különben is prépostságának korába (1318–1322) esik.

Az uj káptalan Szűz-Mária kisebb egyházának káptalana vagy egyszerüen csak kis káptalan nevet viselt s a székeskáptalan mellett a szó szoros értelmében társaskáptalan vala. A két káptalant ugyanis nemcsak a főpásztor közössége köté együvé, hanem a kiskáptalan tagjai saját egyházukon kivül a székesegyház isteni szolgálatára is kötelezve valának s emellett a hiteles-helyi teendők terheiben csak ugy részt vettek, mint a székeskáptalanbeliek.

A kiskáptalani prépost kinevezése valószinüleg Váradon is, mint egyebütt rendszerént, a püspök jogaihoz tartozott s az igy kinevezett prépost tagja volt mindig a székeskáptalannak épen ugy, mint az esztergomi társaskáptalanok prépostjai, kik a székeskáptalanban megelőzék rangra nézve a főespereseket s közvetlen a négy káptalani méltóság után következének. Első ismeretes prépostja: János 1321-ben tünik fel és ez, valamint a többi ismeretes prépostjai, csakugyan mint egyszersmind a székeskáptalan tagjai emlittetnek.*Lásd: Kanonokok és káptalanbeliek.

A kanonokok száma, mint láttuk, hat vala s ezeket általános szokás szerént valószinüleg a prépost nevezte ki többnyire a székesegyház kápolna- s oltárigazgatói s egyéb javadalmasai közől; legfeljebb a megerősités tartozott a püspökre. Első ismeretes kanonokja: Mihály 1334-ben fordul elő.

Első alapitásu birtokairól csak annyit tudunk, amennyit a pápa idézett levele mond, hogy tudniillik Csanád őstől maradt és szerzett birtokaiból elegendőképen javadalmazá a káptalant. Ezalatt azonban korántsem lehet értenünk bőséges jövedelmeket; egyházi testületeinknek {194.} alapittatásukkor rendszerént, mint azt számtalan eset igazolja, nagyon szerény jövedelemmel kellett beérniök, és csak később, újabb alapitványok hozzájárulásával tettek szert nagyobb jólétre.*Knauz N: Uj magyar Sion. 1880. évf. 347. l. Hogy ez Váradon sem volt különben, mutatja az 1332–37-iki pápai tizedek jegyzéke, melyek szerént Demeter kiskáptalani prépost maga és káptalanáért 88 garas tizedet fizetett, melyből 35 garas saját személyére esett, holott ugyanakkor a váradi székeskáptalan 39 s a székeskáptalani prépost 4–6 márkával adózott. Ez összegek nagy különbségéből bizton következtethető a javadalmak hasonlithatatlan különbsége is.

A jövő csakugyan hozott jótevőket a kiskáptalannak. Mezőgyáni Pál, káptalani jegyző, 1472-ben Váradon egy malom fele részét hagyományozta lelke üdvéért a kiskáptalannak,*Lásd alább: Dombrai Pál prépost. s ily esetek kétségkivül többször is fordultak elő, csakhogy nyomaik elenyésztek szintugy, mint egyéb, sokkalta fontosabb történetek emlékei.

De a kiskáptalan, mintha előnevében jövő sorsa is meg lett volna irva, a székeskáptalan mellett birtokait illetőleg is kicsiny maradt mindenha. Az 1552-iki adókönyvek a következő birtokait emlitik:

Furta egészen, tizenkét jobbágytelek.

Megyer, ma puszta Furta mellett, de hajdan község, mely egyházi földesurairól «Pap»-Megyernek is neveztetett. Szintén egészen kiskáptalani birtok volt s hét jobbágytelket számlált.

Szent-András Várad mellett; 23 jobbágytelekből öt volt a kiskáptalané.

Szombathely, Várad legszélsőbb külvárosa Ősi felé. A XIV. században még a váradi püspök birtoka;*«vicum Zombathel, qui similiter ad Episcopum pertinet.» Batthyány-codex: I. 13. rubr. – Leges eccl. III. 232. l. Ez utóbbi helyen Szombathely neve: «Azombathely». 1492-ben már a káptalan kezén van, hová valamelyik püspök adományából vagy csere utján juthatott.*Török Máté s Nagy György váradi lakosokról mondja Ulászló király levele: «jobagiones præfati exponentis (Capituli Warad.) in vico Zomhathel eiusdem civitatis Varadiensis commorantes.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1492. 26. Valószinüleg csak általános értelemben neveztetik a váradi káptalan birtokának; tulajdonképen már ekkor a kiskáptalané lehetett, amint {195.} később, 1552-ben csakugyan kispréposti birtok. Valamennyi között a legkisebb terjedelmü volt, csak két jobbágytelek.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dical. Conscript. Bihar. VIII. 1–72. ll.

Eszerént a kiskáptalan jobbágytelkeinek összes száma huszonhat, melyhez járultak még kétségkivül majorságilag kezelt szántóföldek, rétek, szőlők, földesuri nagyobb s kisebb haszonvételek, a jobbágyok részéről szokásos évi ajándékok stb., de ezekről közelebbi tudósitásaink nincsenek.

Az előszámlált birtokok az idézett adókönyvekben nem a kiskáptalan, hanem a kisprépost birtokai gyanánt vannak ugyan feltüntetve, de tévedés lenne hinnünk, hogy a kisprépost a székeskáptalannak valamely második prépostja volt és igy a nevezett birtokok annak javadalmát képezék. A székeskáptalan csak egy prépostot számlált mindig és csupán a kiskáptalan keletkezése után nevezék el ennek fejét «kis»-prépostnak, hogy megkülönböztessék a székeskáptalan prépostjától, ki amannak ellenében «nagy»-nak neveztetett.

Az 1552-ben és már előbb is előforduló kisprépost tehát nem más, mint a Csanád alapitotta kiskáptalan prépostja, mely káptalan fennállásának biztos nyoma van még 1541-ben is, mert egy kanonokja ugyanakkor, prépostja pedig 1556-ban is emlittetik.*Lásd alább e káptalan tagjai közt az idézett éveknél. Birtokai pedig csak azért állanak a kisprépost nevén, mert e különben sem számos birtokokat a prépost és kanonokjai közösen birták, amint az 1332–1337-iki tizedek alkalmával is Demeter prépost maga fizette ki mind saját, mind kanonokjai tizedét a kétségkivül akkor is közösen használt birtokok jövedelméből.*«A váradi székeskáptalan ujabbkori kisprépostja kétségkivül a Csanád prépost által letett alapokon áll épen ugy, mint az egri kisprépost a Rozgonyi Péter püspök alapitványán; mindemellett Szent-László király prépostjának czimeztetik, de minden jogosultság nélkül, mert e czim ősi jogon a nagyprépostot illeti. A kisprépost történetileg igazolható czime: «Præpositus minoris Ecclesiæ Beatæ Mariæ Virginis de Castro Waradiensi». Igy irja magát például Császlóczi Mihály 1393-ban: «Nos Michael præpositus ecclesiæ beatæ Mariæ Virginis minoris, Canonicusque ecclesiæ beatæ Mariæ Virginis maioris de Castro Waradiensi.» (Kállay-család levéltára. Nro. 1156. Eredeti.) Igy czimezi ugyanőt 1407-ben Zsigmond király: «dicitur nobis in personis honorabilis viri domini Michaelis præpositi minoris ecclesiæ beatæ Virginis de Castro Waradiensi, item Lamperti» etc. (Kállay-család levéltára. Eredeti.) Hasonlót bizonyitanak számtalan történeti adatok. E kiskáptalan vala az, mely iróinkat a váradi püspökség alapittatásának kérdésénél leginkább megzavarta és tévedésbe vitte. «Esto Collegium Canonicorum B. M. V. Minoris de Portu vel de Castro nuncupatum – irja Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 275. l. jegyz. – auctore S. Ladislao fundatum fuisse Cl. Prayo subscribam» és azután a legkörmönfontabb okoskodásokba bonyolodik. Nem szerencsésebb nálánál e tárgyban Fejér György sem, ki midőn egy 1424-iki oklevélben e kiskáptalan emlékezetét találja, megjegyzi (Codex dipl. X. 6. 637. l.): «Ex his liquet præter Cathedralem Ecclesiam a S. Stephano fundatam exstitisse Varadini aliam Collegiatam B. Mariæ V. a S. Ladislao erectam, in qua tumulatus fuit... Hæc ad revindicandum errorem illorum, qui Episcopatus Varadiensis Auctorem faciunt S. Ladislaum.»

A kiskáptalan 1557-ben osztozott a székeskáptalan sorsában.*«A váradi székeskáptalan ujabbkori kisprépostja kétségkivül a Csanád prépost által letett alapokon áll épen ugy, mint az egri kisprépost a Rozgonyi Péter püspök alapitványán; mindemellett Szent-László király prépostjának czimeztetik, de minden jogosultság nélkül, mert e czim ősi jogon a nagyprépostot illeti. A kisprépost történetileg igazolható czime: «Præpositus minoris Ecclesiæ Beatæ Mariæ Virginis de Castro Waradiensi». Igy irja magát például Császlóczi Mihály 1393-ban: «Nos Michael præpositus ecclesiæ beatæ Mariæ Virginis minoris, Canonicusque ecclesiæ beatæ Mariæ Virginis maioris de Castro Waradiensi.» (Kállay-család levéltára. Nro. 1156. Eredeti.) Igy czimezi ugyanőt 1407-ben Zsigmond király: «dicitur nobis in personis honorabilis viri domini Michaelis præpositi minoris ecclesiæ beatæ Virginis de Castro Waradiensi, item Lamperti» etc. (Kállay-család levéltára. Eredeti.) Hasonlót bizonyitanak számtalan történeti adatok. E kiskáptalan vala az, mely iróinkat a váradi püspökség alapittatásának kérdésénél leginkább megzavarta és tévedésbe vitte. «Esto Collegium Canonicorum B. M. V. Minoris de Portu vel de Castro nuncupatum – irja Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 275. l. jegyz. – auctore S. Ladislao fundatum fuisse Cl. Prayo subscribam» és azután a legkörmönfontabb okoskodásokba bonyolodik. Nem szerencsésebb nálánál e tárgyban Fejér György sem, ki midőn egy 1424-iki oklevélben e kiskáptalan emlékezetét találja, megjegyzi (Codex dipl. X. 6. 637. l.): «Ex his liquet præter Cathedralem Ecclesiam a S. Stephano fundatam exstitisse Varadini aliam Collegiatam B. Mariæ V. a S. Ladislao erectam, in qua tumulatus fuit... Hæc ad revindicandum errorem illorum, qui Episcopatus Varadiensis Auctorem faciunt S. Ladislaum.»

{196.} A kiskáptalan tagjai.

János, az első ismeretes prépost s egyszersmind a székeskáptalan dékánja.*Fejér Gy: Codex dip1. VIII. 2. 316. l. 1321.

Demeter prépost. A tizedszedés mind a hat évében előfordul azon megjegyzéssel, hogy mind saját, mind káptalani jövedelmétől évenkint 88 garas tizedet adott. Ezenkivül fizetett még 1 1/2 márkát s 23 garast, ami arra mutat, hogy a székeskáptalannál is volt kanonoki javadalma.*Vaticani titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniæ et Hung. 1317. – 1332–37. folio 39. etc. 1332–1337.

Mihály kanonok. A tizedszedés alkalmával «szőleje s kápolnája igazgatóságáért» 20–24 garast fizetett, jeléül annak, hogy kanonoki javadalmán felül valamely kápolna igazgatója is volt.*Vaticani titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniæ et Hung. 1317. – 1332–37. folio 39. etc. Ezenkivül többé semmi nyoma. 1334-–1335.

István kanonok. Tizede: 21 garas, kétségkivül szintén valamely kápolna vagy oltár igazgatósága után. Csak egy évben fordul elő.*Vaticani titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniæ et Hung. 1317. – 1332–37. folio 39. etc. 1337.

Gergely prépost s egyszersmind székeskáptalani kanonok, ki mint Báthori András püspök megbizottja s képviselője müködött azon házhelyek megvételénél, melyeket András püspök a várad-velenczei apácza-zárda számára vásárolt össze.*Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 145. l. 1338.

{197.} Domokos kanonok s dékán. 1341-ben Fülöp karbeli áldozárral a biharmegyei Vásári helység határait járta.*Ifj. Bölöni S. levéltára.

László prépost, székeskáptalani kanonok és Báthori András püspök helynöke.*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 2. 22. 1344.

János, kanonok s a székesegyháznál karbeli áldozár. 1344–1346.*Leleszi orsz. levéltár. – Kállay-család levéltára.

Jakab mester, kanonok, a székeskáptalan megbizásából Beregvármegyébe ment, hogy ott Márk és Surány határait megjelölje.*Zichy-okmánytár: II. 194. l. 1346.

Demeter kanonok s karbeli áldozár. A király parancsára Jakabot Péter fiát Dausa fiainak: Jakabnak és Pálnak ellenében debreczeni részbirtokán megidézte.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 43. 14. 1358.

Mátyás áldozár, kanonok, ki egy felől Petri és Vezénd, más felől Portelek és Iriny birtokok közt a király embereivel s Demeter székesegyházi oltárigazgatóval együtt uj határjárást végzett.*Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 287. l. 1367.

Demeter, Pál fia, egri egyházmegyei áldozár, Váradon kiskáptalani kanonok és Szent-Vincze oltárának igazgatója. XI. Gergely pápa váradi székesegyházi kanonoknak is kinevezé, de elhalt, mielőtt uj javadalmát elfoglalhatta volna.*Vaticani titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniæ. 1372–75. folio 88. 1372.

Péter áldozár; kanonok, a Báthori testvérek 1373-iki birtokosztályánál a váradi káptalan egyik kiküldött bizonysága.*Fejér Gy: Codex dipl. IX. 4. 672. l. 1373.

Fodor Miklós kanonok.*Fejér Gy: Codex dipl. IX. 5. 179–180. ll. 1377.

Hosszu Mátyás kanonok.*Fejér Gy: Codex dipl. IX. 5. 179–180. ll. 1377.

Császlóczi Mihály prépost. Egészen feledésbe ment név, de a melynek viselői egykoron élénk részt vettek nemzetünk közéletében, fogékonysággal birtak a nemesebb eszmék iránt is s müvelődésünk emelkedését nagy áldozatokkal segiték elő.

A folyton nagyobb számmal felmerülő, ismeretlen történeti adatok igazolják, hogy ahol valamely emlékszerü egyházra vagy annak romjaira {198.} akadunk, ott egy-egy hatalmasabb nemzetségünk fészkét is bátran kereshetjük. Az ungmegyei Császlóczon, mely ma igénytelen, ötszáz lelket sem számláló falu, szintén állott olyan egyház, mely hajdan védmüvekkel is körül volt véve, de amelyet midőn 1774. junius 16-án gr. Eszterházy Károly egri püspök meglátogatott, már kifosztva, elhagyatva s tető nélkül talált; csak tornyában volt még két szép harang s falfestményeinek látszottak némi romjai. A puszta egyház némaságában is hangosan hirdeté, hogy azelőtt századokkal boldog nép lakhatott ama tájon, melynek nemcsak anyagi tehetsége, hanem elég hite is volt arra, hogy kicsi, félreeső helyen is ily derék házat épitsen Istenének.

De ki épitette e szép egyházat? azt már Eszterházy püspök idejében sem tudták megmondani. Azóta több, mint száz év telt el, és most bizonyosan még kevésbbé tudják. De sárgult levelek, mik oly sok, szép dolgot tudnak beszélni a multakról, feletet adnak e kérdésre is.

A Kállay-nemzetség levéltárának iratai több izben szólanak Császlóczi nemesekről, kiknek fészke kétségkivül az ungmegyei Császlócz vala, minthogy róla nevezék magukat s más birtokaik is, mint Csertész, Valkoja Ungmegyében valának, Toronya, Beregszó és Gut pedig az Unggal szomszédos Zemplén és Beregmegyében. Küved birtokuk megyéje még meghatározásra vár.

E nemesek egyike volt Mihály, László fia, ki, mint a tiszai családok annyi gyermeke, szintén a váradi püspökség papjai között tünik fel Szent-László király magas, honboldogitó szándékainak szolgálatában. 1380-ban találkozunk vele először mint már a váradi székeskáptalan kanonokjával és szeghalmi főesperessel, de nyolcz év mulva főesperessége helyett a kiskáptalan prépostságát viseli és viselte azt még két évtized mulva, 1407-ben is.

Zsigmond király, kinek udvarában fiatal, tehetséges s előkelő származásu papok mindig számosan valának, aligha nem körébe fogadta az ifju Császlóczi Mihályt is; annyi bizonyos, hogy a király kedvelte őt, ősi birtokait Pálóczi Miklós hatalmaskodásai ellen védelmezé,*A király vizsgáló parancsa Ungmegye rendeihez. «Datum in Posogawar in festo b. Egidii» (szept. 1.) 1407. Kállay-család levéltára. sőt {199.} 1393-ban mind őt, mind fivérét Pétert királyi adományban részesitette, nekik adományozván a beregmegyei Gut vámjának egy részét.

Más oldalról megbizható adatok emlitik, hogy 1440 táján, tehát épen a kérdéses korban, Mihály váradi főesperes fivérével, Péterrel kezet fogva birtokukon, az ungmegyei Villyén, a Szent-Pál-rendüek számára klastromot alapitott.

Ez adatokból, egymással összevetve azokat, kiderül, hogy az emlitett Mihály főesperes senki más, mint Császlóczy Mihály, ki prépostsága előtt csakugyan főesperes vala, kinek testvérét, Pétert s ungmegyei birtokait emlitik történeti forrásaink, és aki amint épittette a villyei klastromot ugy vagy ő, vagy nemzetségének valamely más tagja családjok bölcsejéről, a nevet adó Császlóczról sem feledkeztek meg, emeltetvén ott amaz emlékszerü egyházat. Ez egyház, jámbor kezek által megujitva, ma is áll s mintegy emlékkövét képezi a Császlócziak már rég kihalt nemzetségének.

Fenvan Mihály prépostnak egy 1393-ban Váradon kelt s nagy gonddal papirra irt szép levele is, melylyel egymás közt megegyezni nem tudó testvéreit, Pétert és Lászlót, továbbá unokaöcscsét, Miklóst, János fiát atyafiságosan megosztoztatja. A testvérek s a rokon, ahelyett hogy törvényre adták volna ügyöket, Mihály prépostot, mint legöregebbet s egyházi állása mellett bizonyosan személyes tulajdonainál fogva is bizalomra méltó férfiut választák birájokul s itéletén megnyugodtak.

Ugyane levél őrizte meg számunkra fejér viaszba nyomott pecsétjét is, mely mint a róla vett s mellékelt metszet mutatja, tojásdad alaku s mezejében, csucsives mennyezet alatt, a kiskáptalan egyházának védszentjét, Szüz-Máriát tünteti elő ülőhelyzetben, jobb karján a kis Jézussal. Mellette szintén jobbról egy térdelő alak, mely lehetne maga Mihály prépost, de a teje körül látható szentfény, haugyan a viseltes viasz lenyomat tévedésbe nem visz, arra utal, hogy ez alakban valamely szentet keressünk, például a gyermek Jézust imádó Keresztelő-Szent-Jánost. A mező legalján szivalaku paizs látható, melyen kétségkivül czimer vala, talán épen a Császlócziak czimere, de ez, sajnos, már csaknem egészen kitört. Körirata balról jobbra folyólag majuskel betükkel:

(† Sigillum Michaelis Præpositi Sanctæ Mariæ Waradiensis.)

{200.} Mihály kispréposttal 1407-ben találkozunk utóljára; további sorsa ismeretlen, de tán még napfényre kerül ez is, mint a fentebbi nehány adat, mely nevével együtt szintén ismeretlen vala.*

Kállay-család levéltára. Nro. 1156. hol levele s pecsétje látható. – Br. Vesselényi-család levéltára. – Leleszi országos levéltár: Actor. 1383. és 1399. év. – Schematismus Cleri Szatmariensis. 1864 évf. 245. l. – Nagy L: Anjoukori olkmánytár. III. 283. l. – Kereszturi J: Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 80. l. E források nyomán a következő családfa-töredék állitható össze:

Imre de Chazlouch.; László 1336.; János.; Mihály vár. kanonok 1380. kisprépost 1388–1407.; Péter 1377–1393.; László 1393.; László 1383. hevesujvári főesperes 1407.; Miklós 1383–1393.; Bernát 1383.

Imre de Chazlouch.; László 1336.; János.; Mihály vár. kanonok 1380. kisprépost 1388–1407.; Péter 1377–1393.; László 1393.; László 1383. hevesujvári főesperes 1407.; Miklós 1383–1393.; Bernát 1383.

1388–1407.

Pelechtei Jakab kanonok. Upori István fentebb emlitett pere tartotta fenn emlékezetét.*Fejér Gy: Codex dipl. X. 1. 640. l. 1390.

János kanonok s egyszersmind a székesegyháznál karbeli és Evangelista-Szent-János kápolnájának igazgatója.*Br. Vesselényi-család levéltára. 1408.

János kanonok s karbeli áldozár.*Kállay-család levéltára. 1422.

Zedeckeni János kanonok, ki Begechi István király emberével a gr. Csáky család őseit Árpád birtokába beiktatá. Neve valószinüleg inkább Szederkényi lesz s közel állhatott azon Zedekyni Mátéhoz, ki 1435-ben mint biharmegyei királyi ember fordul elő, vagy ama Szederkényi {201.} Tamás mesterhez, ki 1478-ban mint az aradi káptalan kanonokja tünik fel.*Fejér Gy: Codex dipl. X. 6. 637. l. – Leleszi országos levéltár. – Pesty Fr: Krassóvármegye tört. III. 440. l. 1424.

Pestesi János prépost s egyszersmind székesegyházi kanonok. Feje volt azon öttagu küldöttségnek, melyet a váradi káptalan sérelmei orvoslása végett Zsigmond királyhoz menesztett.*Lásd e munka I. köt. 252–53. ll. 1429.

András mester, kanonok, ki Zichy Lőrincz nádor emberével Báthori Istvánt okleveleinek előmutatására megidézte.*Fejér Gy: Codex dipl. X. 7. 737. l. – Budai országos levéltár kicst. oszt. N. R. 521. 50. 1435–1439.

Domokos mester, kanonok, ki Lőrincz oltárigazgató s Vaji István király embere társaságában a szatmármegyei Baromlakon határjárást s nyomozást teljesitett.*Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 217. l. 1439.

Bertalan kanonok, ki Bojti Péter király emberével bevezetni akarta Szepesi Lászlót és Pocsaji Lászlót a biharmegyei Vásári és Keszi részbirtokokba, melyeket Hunyady Jánostól nyertek, de ellenmondással találkoztak.*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 3. 12. 1447–1453.

Benedek áldozár, kanonok.*Kállay-család levéltára. 1452.

Fábián karbeli áldozár, kanonok.*Kállay-család levéltára. 1455.

Kelemen kanonok.*Kállay-család levéltára. 1461.

Dombrai Pál prépost s egyszersmind székesegyházi kanonok. Azon malmot, mely Váradon a Körösön, a vakok telkén innen állt s melyet Mezőgyáni Pál káptalani jegyző Keleséry Bertalan és Jánostól hatvanöt forintban zálogképen birt, de végrendeletében a kiskáptalannak és Szent-János káptalanának hagyományozott, – e malmot Dombrai és Vitéz János, mint a nevezett két káptalan prépostjai, a várad-velenczei apáczáknak engedik át, felvévén tőlök negyvennyolcz arany forintot.*«Nos capitulum ecclesie Waradiensis memorie commendamus per presentes, quod venerabiles et egregii viri domini Johannes Wythez decretorum doctor prepositus dicte maioris ecclesie, necnon Paulus de Dombro similiter prepositus minoris ecclesie beate Marie virginis in castro Waradiensi fundate, socii et con canonici nostri, personaliter in ipsorum ac ceterorum canonicorum dicte minoris beate Marie virginis, et sancti Johannis Baptiste ecclesiarum in dicto castro Waradiensi fundatarum, sociorum scilicet et concanonicorum eorum nominibus et in personis, nostri e medio exurgendo, sponte sunt confessi in hunc modum, quomodo ipsi tum ob spem et devocionem quam ad beatam Annam matrem Marie et claustrum sanctimonialium in civitate Waradiensi fundatum haberent, tumque pro certa sumpma pecunie infranominanda ab eisdem ut dixerunt levata, illud molendinum ipsorum cis predium cecorum extra dictam civitatem Waradiensem existens, in rivulo Crisii volvens, quod alias condam Bartholomeus et Johannes Kelesery dicti cives in porcione episcopali civitatis predicte in vico Wadkerth commorantes, tamquam ipsorum proprium ac merum et sincerum ius, pro certis eorum necessitatibus expediendis condam magistro Paulo de Mezewgyan notario nostro pro sexaginta quinque florenis auri impignorassent, tandemque idem magister Paulus dum viveret in sua ultima testamentaria disposicione anime sue non immemor, prefatisque utrisque ecclesys, scilicet beate Marie virginis et sancti Johannis Baptiste, sub eodem pignoris titulo, quo sibi incumbebat, salubriter legavisset et commisisset, volentes eciam ut animabus dictorum condam Bartholomei et Johannis Kelesery et magistri Pauli aliquod pium et salubre opus impenderent, predicto claustro sancte Anne et per consequens dominabus et sororibus sanctimonialibus in eodem claustro degentibus, sub eodem pignoris titulo quo ipsis dictum molendinum attineret, cum omnibus suis emolumentis et fructibus dumtaxat pro quadraginta octo florenis auri puri hungaricalibus, plene ipsis ut dixerunt persolutis, obligassent tamdiu possidendum tenendum et habendum, donec et quousque per superstites ac progenitores (igy) prenominatorum Bartholomei et Johannis Kelesery de huiusmodi quadraginta octo florenis auri iam fatarum dominarum sanctimonialium satisfactum fuerit quoad plenum; harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum in festo Apparicionis beati Michaelis archangeli, anno domini Millesimo quadringentesimo septuagesimo secundo.» Papir, hátlapján monoru pecsét nyomaival. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 44. 9. – D. L. 17318. 1472.

{202.} Miklós kanonok, hiteles-helyi kiküldetésben járt, mégpedig eléggé feltünőleg a várad-előhegyi társaskáptalan megbizásából.*Gr. Károlyi-család levéltára: 1. 251. 1497.

Haczy Márton prépost, ismeretes költő a XVI-ik század elején.*Lásd fentebb: 166. l.

Demeter áldozár, kanonok, ki Gúti László királyné emberével beiktatá a Debreczen melléki Haláp birtokába Melith Györgyöt, de a beiktatásnak Szegedi Miklós, Szent-István káptalanának prépostja, egész káptalanával együtt ellenmonda.*Budai orsz. levéltár kicst. oszt. N. R. 1778. 9. 1541.

Martius prépost, székesegyházi.kanonok s felszentelt püspök.*Lásd fentebb: Kanonokok 1544. évnél. {203.} Forrásunk «kisprépost»-nak nevezi, de semmi kétség benne, hogy ezalatt a kiskáptalannak vagy Szüz-Mária kisebb egyházának prépostját kell érteni; a székeskáptalannak csak egy prépostja volt, és valamint e káptalan a kiskáptalan mellett «nagy»-nak neveztetett, ugy a kettőnek prépostjait is nagy és kis jelzővel különböztették meg.*Lásd fentebb: 195. l. 3–4 jegyz. 1544–1547.

Pesti Bálint áldozár, prépost – az utolsó. 1556-ban tünik fel mint ilyen*Kállay-család levéltára. s a következő évben bezárta elődeinek hosszu sorát, kik Jánosra, a Csanád által 1320 táján kinevezett első prépostra következének. Többé nem találkozunk sem vele, sem káptalanával. 1556.

{204.} Keresztelő-Szent-János egyházának társaskáptalana.

A keletkezését elfedő homály. – Első feltünése. – Birtoklásának történeti nyoma. – Ismeretes tagjai.

Ki, mikor s mely különös czélra alapitá? oly kérdések, melyekre történeti emlékeink még eddig nem adtak feleletet. 1472. május 8-án hallunk róla először, midőn prépostja s kanonokjai emlittetnek; ekkor tehát már alapitása és szervezése bevégzett tény vala s igy keletkezésének első gyökérszálait néhány évvel előbb kell keresnünk.

Ekkor két egész évtizeden át a nagynevü Vitéz János ült Szent-László városának püspöki székén. Hogy Vitéz csakugyan törekedett Váradon s nevezetesen Szent-László király sirjánál egy uj káptalant felállitani, de törekvése meghiusult: azt tudjuk.*Lásd e munka első kötete 290–291. ll. – Epistolæ Mathiæ Corvini: 58–59. ll. Azonban ez alkalommal is megtörténhetett, mint annyiszor, hogy a meginditott cselekménynek mégis lőn eredménye, csakhogy más alakban. Az uj káptalan más czimmel, más rendeltetéssel ugyan és szerényebb alapokon, mint azt Vitéz tervezé, megalakult s Keresztelő-Szent-János káptalanának nevezteték.

Lehet, hogy a még ezután felmerülő adatok igazolni fogják azon sejtelmet, mely e káptalan alapitóját Vitéz Jánosban keresi. Feltünő az is, hogy mind az uj káptalan, mind Vitéz püspök neve: János, ami, ha nem a puszta véletlen müve, sokat jelent a középkorban, midőn a védszentek tisztelete annyira ki vala fejlődve, hogy, a ki oltárt, egyházat vagy monostort alapitott avagy legalább egy zászlót készittetett, sietett {205.} arra védszentje képét feltenni s alkotását önmagával együtt védszentjének felajánlani.

Az uj káptalan egy prépost s legalább nyolcz kanonokból állt; annyit emlit egyszerre egy alább idézendő oklevél, s hogy nem a kiskáptalanból alakittatott át, azt igazolja egy másik oklevél, mely a két káptalant s azok tagjait egymás mellett s egy időben hozza fel.*Lásd fentebb: A kiskáptalan tagjai: Dombrai Pál 1472. év. Prépostja rendszerént a székeskáptalani prépost volt; ezt mutatja az egyetlen, rendelkezésünkre álló irott emlék, emellett szól ama körülmény, hogy külön prépostjáról sehol semmi emlékezet.

Egyháza épen ugy, mint a kiskáptalané, várbelinek neveztetik s ennélfogva kétségtelen, hogy a váradi várban, Szent-László székesegyházának közelében emelkedett.

Birtokairól szintén hézagosak a tudósitások, de annál érdekesebbek. Az 1554-iki adókönyv szerént a biharmegyei Bedő falu egészen Szent-János káptalanáé volt;*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscript. Bihar. VIII. 368 l. és előző s. köv. ll. ellenben az 1552-iki s a többi évek adókönyvei ugyanazon Bedőt a váradi nagyprépost birtokának mondják.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscript. Bihar. VIII. 368 l. és előző s. köv. ll. Egy 1472-iki oklevél szerént Szilhalma-tája nevü birtoka is volt e káptalannak, nem falu, hanem csak puszta vagy dülő, mely szintén Biharmegyében, Derecske és Tépe között, talán ép ez utóbbi határán esett.*«Nos Capitulum Ecclesiæ Albensis memoriæ commendamus, quod egregius Johannes filius condam comitis Johannis de Rozgony et Andreas de Rakolcz personalIiter ab una – parte autem ex altera Johannes Zamleny civis civitatis Waradiensis pro venerabili et egregio domino Johanne Wythez, decretorum doctore, præposito et canonico ecclesiæ Waradiensis, necnon simaliter preposito – et honorabilibus viris Jacobo, Clemente, Bartholomeo, Laurentio, Michaele, Mathia, Benedicto et Urbano canonicis collegiatæ ecclesiæ beati Johannis Baptistæ de Castro Waradiensi cum procuratoriis literis Capituli eiusdem Waradiensis ecclesiæ coram nobis constituti, spontanea eorum voluntate sunt confessi in hunc modum: Quod quia prefatus Johannes de Rozgon et Andreas de Rakolcz ratione et prætextu quarumdam terrarum arabilium Zylhamathaya vocatarum in comitatu Byhoriensi habitarum ac aliorum negociorum iuxta iudiciariam commissionem serenissimi domini Mathiæ regis literarumque suarum superinde confectarum vigesimo sexto et septimo diebus festi b. Michaelis Archangeli iuramenta deponere habuissent; tamen ipsi partium laboribus et expensis parcere volentes, interveniente plurimorum proborum virorum ordinativa compositione, restatucionem præfatarum terrarum arabilium Zylhalmathaya vocatarum, necnon iuramenta prenotata sive iuramentales dispositiones, item iudicium ac iustitiæ impensionem, quam idem dominus Johannes ex parte Jobbagionum suorum facere tenebatur, eædem partes arbitrio et dispositioni octo proborum et nobilium virorum per partes eligendorum in festo beati Gregorii papæ proxime venturo in possesione Dereczke fiendæ submisissent, ymo submiserunt coram nobis, Ubi quitquid ipsi octo probi viri termino et loco in predictis in facto dictarum terrarum et juramentalium dispositionum, necnon satisfactionis ex parte Jobbagionum, aliorumque iniuriarum, dampnorum et expensarum præmissarum occasione factarum; visis ambarum partium iuribus atque probabilibus documentis, facerent, disponerent et arbitrarentur: hæc et id ambæ partes acceptare et pro rato et firmo habere et tenere inviolabiliterque observare deberent et tenerentur. Ubi autem eædem partes per dispositiones eorumdem proborum in premissis concordare non possent, extunc ydem dominus Johannes de Rozgon et Andreas de Rakolcz in uno termino per eosdem arbitros post idem festum beati Gregorii papæ præfigendo et deputando, iuramenta ipsorum secundum contenta litterarum adiudicatoriarum præfati domini regis deponere, tandem quintodecimo die ipsius iuramenti idem dominus Johannes ex parte Jobbagionum suorum satisfactionem impendere debeat et teneatur harum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum sabbato proximo ante festum b. Demetry martyris, Anno domini millesimo quadringentesimo septvagesimo secundo.» Eredeti, papir, hátpecsét helye. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. Tépe szintén nagypréposti birtok, és igy már másod izben látjuk,

{206.} hogy a Szent-János-káptalan s a váradi nagyprépost birtokai találkoznak. Egyébaránt Tépe 1421-ben még Kovári Pálnak birtoka,*Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 62. 1. és csak később, Szent-János káptalanának alapitása korában juthatott a nagyprépost birtokába. Ha ehhez hozzá veszszük azon körülményt, hogy Szent-János káptalanának prépostságát rendszerént a székeskáptalani prépost viselte, azon sejtelemnek kell helyet adnunk, hogy itt is, mint fentebb a kiskáptalannál, a nagyprépost nevén álló birtokoknak legalább egy része eredetileg a Szent-János-káptalan birtokai valának s a káptalan prépostságával jutottak a nagyprépost kezére, kinek birtokában még a XIV-ik század végén sem látunk többet az egy Ürögd falunál.

E káptalan végsorsa ismeretlen, de 1554-ben, mint láttuk, még van róla emlékezet, de hogy léteztek-e akkor kanonokjai is? annak semmi nyoma. Utolsó, ismeretes kanonokja 1509-ben fordul elő.

{207.} Keresztelő-Szent-János káptalanának tagjai.

Vitéz János, az ifjabb; prépost s egyszersmind a székeskáptalan prépostja.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Jakab kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Kelemen kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Bertalan kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Lőrincz kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Mihály kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Mátyás kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Benedek kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Orbán kanonok.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1018. 43. 1472.

Sebestyén áldozár, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára. 1500.

Mihály áldozár, kanonok. Berczeli Elek várad-előhegyi kanonokkal s Zajoni Nagyréwy király emberével együtt vizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Chulai Móré György nándorfejérvári bán emberei Kállay János és Derenchény György birtokán a külső-szolnokmegyei Nagy-Túron fegyveres kézzel elkövettek.*Kállay-, gr. Károlyi- és gr. Vay-család levéltára. 1501–1507.

Debreczeni Antal kanonok.*Gr. Vay-család levéltára. 1509.

{208.} Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu egyházának társaskáptalana.

Keletkezésének hosszas nehézségei. – Fokozatos átalakulása. – Rendszabályainak intézkedései. – Hiteles-helyi joga s pecsétje. – Bezárja a püspökség középkori történetét.

A terv Szent-László király sirjának tiszteletére külön káptalant alakitani, mint láttuk, V. László királytól ered;*E munka: I. kötet 290. l. de a terv megvalósitása csak félszázad mulva Kálmáncsehi Domokos püspöknek sikerült.

A sikert, ugy látszik, az hozta meg végre, hogy az első terven, mely II. István király ez ős alapitványának lényeges átalakitását czélozá, módositának olyképen, hogy eredeti jellegéből nem vetkőzteték ki egészen s mintegy csak uj elemeket olvasztának beléje.

Igy mingyárt czime is kettős lőn, az uj mellett megtarták a régit is: Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu váradelőhegyi egyházának káptalana. Eszerént csak csak a «konvent» elnevezés, melylyel e korban nálunk már kizárólag a szerzetesek éltek, maradt el.

Első prépostjának megválasztásánál szintén figyelemmel voltak a monostor eredeti, szerzetesi jellegére, s első prépostja: Kornis Benedek neve előtt ott áll a «frater» szerzetesi jelző; de kanonokjai már világi papok, mert rendszerént nem a monostorban, hanem benn a városban «házakban» laknak. Végre mind a prépost, mind a kanonokok tevékenysége nem szoritkozik kizárólagosan sem a Szent-László sirját rejtő székesegyházra, sem magára az ős monostorra, hanem megoszlik a kettő között.

{209.} Később azonban szerzetesi jellegének utolsó emlékeztető maradványa is eltünik: utóbbi prépostjai már világi papok; ellenben uj, Szent-László czime nem tudja feledtetni a régit, végre is amaz borul feledésbe, s egy évtized mulva még hivatalos iratok is csak Szent-István káptalanának czimezik.

Alapitásának éve ismeretlen, de mert alapitója Kálmáncsehi Domokos, ki 1495-ben foglalta el Várad püspöki székét, és mert Osvát áldozár 1497-ben már mint ez uj káptalan tagja emlittetik:*«Osvaldus Presbyter Canonicus novi Collegii b. Ladislai Regis in dicta Ecclesia nostra fundati.» A váradi székeskáptalan 1497-iki levele. Gr. Vay-család levéltára. alapittatásának ideje az idézett két év közé esik.

Tagjainak száma is bizonytalan, de a préposton kivül legalább nyolcz kanonokja mindenesetre volt.

Az uj káptalan mingyárt megalakulása után jelét adá testületi önállóságának és szabályokat dolgozott ki, melyekkel hivatali kötelmeit, elüljáróihoz s a tagoknak egymáshoz való viszonyát, valamint birtokai.kezelését rendezé.

E szabályok szerént, melyek napjainkig fenmaradtak,*

«nos reverendus in Christo pater et dominus frater Benedictus, episcopus Trinopolitanensis ac canonicus et in pontificalibus vicarius Ecclesie Waradiensis ac prepositus et canonici novi collegii sive sepulchri beatissimi regis Ladislai ac capituli ecclesie b. Stephani prothomartyris de promonthorio Waradiensi cupientes in unione et concordia perfecta dies nostros et labores nostros continuos cum Dei adiutorio, quantum possumus, transigere; ut et in propria persona nostra et in rebus tam ecclesie nostre predicte, quam in privatis nostris negociis tranquilla mente persistamus et a manu potenciori eas defendamus pro virili nostra: Constituciones presentes, quibus regulatissime vivamus et in iuribus nostris in alterutrum protegamur, unanimiter facere decrevimus, submittentes nos et bona nostra ac ecclesie nostre predicte – auctoritati et singulari proteccioni et defensioni, ipsasque constituciones nostras correccioni, emendacioni atque reformacioni reverendissimi in Christo patris et domini Dominici episcopi ecclesie Waradiensis, domini videlicet et patroni, atque auctoris dicti novi collegii et ecclesie nostre capitularis predicte graciosissimi.

Quequidem nostre constituciones infrascripte articulis de voluntate et consensu prefati domini fratris Benedicti episcopi, prepositi nostri et nostra communi descripte sunt salvo iure addendi, mutandi, minuendi et corrigendi prout temporis varietas exiget, nam statuta queque secundum varietates temporum imminentes transmutantur vel augmentantur aut diminuuntur ex causis novis racionabilibus et urgentibus supervenientibus. Quequidem tamen cause racionabiles ipsi domino preposito nostro predicto vel successoribus eiusdem et nobis unanimiter videbuntur, easque constituciones nostras presentes vel in futurum iuxta condiciones temporis ex voluntate et annuencia reverendissimi domini episcopi Waradiensis pro tempore existentis describendas dominus prepositus noster pro tempore constitutus atque quilibet ex nobis iuramento corporali ad sancta evangelia Dei manibus nostris tacta approbare sit astrictus et obligatus secundum formulam iuramenti presentibus insertam, ut eo forcius he nostre constituciones et statuta valitura sint et permaneant.

Primus articulus. Quod quatuor canonici ex nobis secundum creacionem et senioratum ipsorum teneantur in ecclesia capitulari S. Stephani per duos menses integros per se personaliter vel alium ex fratribus canonicis de voluntate domini prepositi nostri pro tempore constituti, inhabitare; ubi et universas Fassiones, relaciones atque protestaciones nobilium regnicolarum referri audiant et eas diligenter auscultent et notario referant inscribendas et annotandas; et elapsis dictis duobus mensibus alii quatuor canonici sequentes priores dictam ecclesiam nostram capitularem modo simili inhabitaturi per se vel per alium fratrem suum canonicum ascendant.

Secundus articulus. Quod reverendus dominus frater – Benedictus episcopus et prepositus noster pro tempore constitutus, et successores sui prepositi teneantur singulis diebus Dominicis et festis in ecclesia nostra prædicta capitulari S. Stephani Prothomartyris in captu celebrare vel celebrari facere unam missam de die occurrente, vel prout devocio ipsius domini prepositi et canonicorum exiget: contrafacientem idem dominus prepositus noster pro ipsius negligencia mulctetur in quinquaginta denariis usualis monete. Preterea in ecclesia b. Stephani ipsi canonici residentes teneantur primas et secundas vesperas in festivitatibus et diebus dominicis occurrentibus cantare, ipse quoque dominus prepositus noster – nomine et vice sua aliquem idoneum presbyterum ipsis canonicis associet cantore (igy) primas et secundas vesperas festivitatis vel solennitatis occurrentis, ut (ac?) si festivitas precipua, puta nativitatis, Resurreccionis, Epiphaniarum Domini et beatissime virginis Marie, omnium Sanctorum et his similes, aut solemnitas Patronorum nostrorum occurrerint: eciam ex aliis canonicis ad arbitrium domini prepositi nostri pro tempore constituti ascendant.

Tercius articulus. Quod ipsi quatuor canonici assignati ad inhabitandam dictam ecclesiam nostram capitularem teneantur et missam diei in festivitatibus et diebus dominicis cantare, et feriatis diebus missam unam secundum eorum seriem privatim sine cantu celebrare pro animabus benefactorum et elemosinariorum nostrorum; contrafaciens pro qualibet negligencia mulctetur in decem denariis.

Quartus articulus. Quod canonici alii preter illos quatuor canonicos, qui ad ecclesiam nostram capitularem S. Stephani designati sunt, teneantur in propriis eorum personis, nisi aliquid legitimum eis obstet impedimentum, vel in alio aliquo negocio occupati sint, – missam beatissime Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi sub nomine et titulo novi collegii beatissimi regis Ladislai fundata in superpelliciis cantare; contrafaciens mulctetur in denariis decem.

Quintus articulus. Quod redditus et obvenciones universarum possessionum, porcionumque possessionariarum, molendinorum et pratorum atque decimarum et nonarum tam frugum, quam vinorum, agnellorum, et quartam frugum de Comitatibus Békess et Kyskereskeöz provenire debencium equaliter inter nos (eos?) qui divinis deserviunt vel, ut supra, deservire faciunt, dividantur; pecunie vero sigillares et alie quotidiane distribuciones tantummodo in sacris existentibus et non aliis interessentibus dividantur, nisi, prout de iure communi, salva dupla parte, que ex his redditibus domino Preposito nostre pro tempore constituto deputetur, assignetur et excidatur.

Sextus articulus. Quod omnes canonici creati novi collegii residenciam faciant personalem nisi a reverendissimo domino Episcopo Waradiensi pro tempore constituto cum aliquibus eorum dispensetur; tales tamen absentes nihilominus opera ipsis incumbencia per alios substitutos diligenter adimplere faciant; alias enim nullatenus valeat aliquis ex nobis pretextu alicuius privilegii vel concessionis se absentare ab hac ecclesia nostra capitulari et novo nostro collegio propter necessitatem, et opportunitatem, quam habemus ad inhabitandam ecclesiam nostram capitularem et psallendam missam beatissime Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi; nisi necessitas vel evidens utilitas ecclesie nostre aliud exposcat.

Septimus articulus. Quod quandocunque littere alique causales vel quecunque alie sigillande erunt, ex insinuacione notarii nostri sive scriptoris custos et conservator clavis sigilli nostri capitularis tenebitur convocare universos fratres nostros in sacris constitutos tempore, quo missa beate Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi cantabitur ad sigillandum, vel saltem aliquo ex fratribus nostris absente, suo substituto vel supportanti significare, ut si volet (igy) ad sigillandum ascendat hora ad hoc deputata; alioquin alio tempore si alique litere sigillande venerint, idem conservator clavis sigilli tenebitur fratribus nostris insinuare et ex domibus eos convocare ad sigillandum. Item de voluntate domini Prepositi nostri et nostra communi eligatur aliquis ex fratribus nostris in sacris constitutus, qui tamen sit idoneus et fidelis, pro conservatore clavis sigilli nostri capitularis.

Octavus articulus. Quod dominus Prepositus noster pro tempore constitutus curam gerat et superintendat bonis et possessionibus ac jobbagionibus ecclesie nostre predicte et advertat ad fratres nostros, ne cum ad decimandum electi fuerint vel ad colligendum: proventus nostros quosqunque pro se ipsis quidcunque ex eis usurpent et vendicent; et universi proventus et redditus nostri ad manus decani nostri pro tempore constituti administrentur et presententur, qui postea fideliter ipsi domino prelato nostro et nobis assignare valeat.

Nonus articulus. Quod cum ipsi fratres nostri taliter ad colligendos redditus nostros deputati, redierint: ipse dominus Prepositus noster cum canonicis fratribus suis ad id per eum convocatis vel per eos ad id electis, ab eisdem raciones exigat et circumspiciat: si idem diligenter et fideliter officium suum compleverit.

Decimus articulus. Quod propter paucitatem proventuum nostrorum hoc tempore existencium aliquis ex fratribus nostris per ipsum dominum Prepositum nostram pro tempore constitutum et nos in festo Circumcisionis Domini vel sequenti die electus in decanum: hoc officium decanatus assummere et acceptare debeat sine difficultate aliquali; qui universas causas et lites ac controversias colonorum et jobbagionum nostrorum audire et eas definire debeat; si vero alique ardue fuerint, eas vel per viam simplicis querele vel per viam appellacionis definiendam ad dominum Prepositum nostrum pro tempore constitutum transmittat, qui una cum voluntate nostra cognoscere et fine debito terminare valeat.

Undecimus articulus. Quod notarius noster pro tempore constitutus iuramentum prestare teneatur, quod litteras necessarias sub sigillo nostro capitulari emanandas fideliter et sine fraude conscribet et conficiet; et litteras ac litteraria instrumenta et copias litterarum nobis sine diminucione presentabit.

Duodecimus articulus. Quod Prepositus et Canonici signanter in loco capitulari et eciam extra locum capitularem omni honore et reverencia se teneant, verba oprobriosa et contumelias aut iniurias unus alteri non inferat, neque procaciter unus alteri respondeat vel insultet; contrafaciens pro merito culpe aut excludatur aut mulctetur prout ipsi preposito et Canonicis videbitur. Si tamen talis exclusus pretenderet se gravatum, poterit ad dominum reverendissimum Episcopum ecclesie Waradiensis pro tempore constitutum vel ejus vicarium in spiritualibus appellare.

Tredecimus articulus. Quod quandocunque aliquis ex fratribus aliquid accionis movere vel intentare voluerit contra alium fratrem suum: extunc idem talis accusator ex fratribus prius conveniat illum fratrem suum in presencia domini Prepositi nostri pro tempore constituti, qui una cum fratribus accionem seu lites et controversias illius fratris accusatoris audiat, intelligat et fine debito concludat atque definiat; deinde autem si voluerit, poterit ad reverendissimum Episcopum Waradiensem aut eius Vicarium appellare.

Decimus quartus articulus. Quod dominus Prepositus noster pro tempore constitutus aliquo rancore vel indignacione contra aliquem ex fratribus forte concepta non valeat sua auctoritate vel temeritate illum fratrem nostrum vel aliquem ex nobis captivare, detinere vel incarcerare, vel beneficio aut proventibus suis privare aut excludere de collegio fratrum, – nisi prius habito tractatu cum fratribus idem Prepositus noster cum suis Canonicis iudicaverit legitime puniendum aut excludendum vel mulctandum.

Quindecimus articulus. Item ut omnes fontes discordie et dissidii procul a nobis habeantur, statuimus: quod nullus ex nobis audeat facere parcialitates alliciendo et attrahendo fratres ad vota sua, vel conquirendo voces multas et favores fratrum quocunque quesito colore, ut voluntati sue satisfiat, et id habeatur in capitulo, ut sibi videtur et placeat; contrafaciens, tamquam unitatis et concordie destructor, privetur proventibus trium integrorum mensium.

Ego Sigismundus Thurzo, episcopus Ecclesie Waradiensis etc. pretactas constituciones ac omnes et singulos articulos eiusdem constitucionis per hoc manus scriptum meum, tamquam Ordinarius et Prelatus confirmo et roboro. Datum in castro nostro Waradiensi feria sexta, 15-a Decembris anno salutis millesimo quingentesimo octavo.» A pozsonyi káptalan 1811. évi hitelesitett átiratából. A jászai konvent házi levéltára. 100. 12. Megjelent a Történelmi tár 1879. évf. 182–186. ll. de sok sajtóhibával.

először {210.} is minden uj tag esküt tesz, melylyel a váradi püspöknek és saját prépostjoknak engedelmességet fogad; a káptalan ugy erkölcsi, mint anyagi érdekeinek védelmére s a testületi szellem ápolására kötelezé magát. Ezután röviden előadva testületök s a kérdéses szabályzat keletkezésének {211.} történetét, mingyárt az első czikkelyben intézkedik kötelmeik teljesitésének módozatairól.

Nevezetesen, rendeli, hogy a kanonokok közől négy-négy, felváltva, két hónapig a szent-istván-hegyi monostorban lakjék, hogy itt {212.} a zsolozsmákat, az isteni tiszteletet végezzék, nevezetesen hétköznapokon a monostor jóltevőinek lelki nyugalmáért. Vasár- és ünnepnapokon az ajtatosságot a prépost tartja, s ekkor a többi kanonokok közől is rendeljen fel a prépost annyit, amennyit jónak lát. Akik lenn a városban {213.} laknak, tartoznak minden hajnalon a székesegyházban Szent-László király tiszteletére énekes misét tartani, azon valamennyien karingben jelen lenni. Aki elmarad, tiz denár birságot fizet.

A négy-négy tagnak folytonos bennlakását a monostorban azért is sürgeti, hogy legyen, ki az ország nemes lakosainak bevallásait, tiltakozásait stb. meghallgassa s a káptalani jegyzővel irásba tétesse. Szent-István előhegyi monostora ugyanis ős időktől fogva hiteles-helyi joggal birt, e jogot örökölte az uj káptalan is azon különbséggel, hogy a régi prépostság pecsétje helyett ujat nyert átalakulásának megfelelő körirattal.

A pecsét, mint a mellékelt metszet mutatja, kerek, mezejében Szent-István első vértanu szokott jelvényeivel: baljában pálmaág, jobbjában könyv; körülötte kettős vonal között a következő latin betüs felirattal:

S.......PHANI....RIS • D. • PMOTORIO WARADIEN...
(† Sigillum Capituli Sancti Stephani Prothomartyris De Promontorio Waradiensi.)*A mellékelt metszet eredetije a káptalan 1558-ik évi eredeti leveléről függ. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R 38. 11. E csonka pecsétnél épebb a nevezett levéltárban nincs; egyebütt, például a br. Vesselényi-család levéltárában van, de vidéken a szakértő rajzoló ritka. A körirat kiegészitése ép pecsétek után történt. Jerney J. közlése (Magyar tört. tár: II. 163. l. és 98. rajz) nem hű.

A kérdéses szabályzat intézkedik a káptalani birtokok kezeléséről is. A régi premontrei prépostság birtokai átmentek az uj káptalan {214.} tulajdonába, s e birtokok: Biharmegyében Asszonyvására, Győr, Prépost-Ősi, Pecze-Szent-Márton, Vadász, Harangmező, Almamező, Betfia, Farnos egészen; Cser-Ősiben, Keresszegen, Monostoros-Ábrányon részbirtokok,*E birtokokról bővebben lesz szó alább: Szent-István első vértanu váradelőhegyi prépostsága. továbbá a malmokon, tizedek és kilenczedeken kivül Békésmegyéből s a Kis-Keresközből a tizedek negyede; tehát eléggé számos és terjedelmes birtokok, de jövedelmezőségök a káptalan megalakulásakor sok kivánni valót hagyhatott hátra. Legalább a kérdéses szabályzat maga igy nyilatkozik s ennélfogva rendeli, hogy a jószágok rendbentartására s a jövedelmek kezelésére a prépost és a kanonokok minden ujév napján dékánt válaszszanak, ki a választást elfogadni s a káptalan kezébe hüségi esküt tenni tartozik.*A dékán eskümintája: «Ego N. canonicus novi Collegii iuro ad puritatem conscientiæ meæ per hæc s. evangelia Dei, quod iura ecclesiæ nostræ S. Stephani prothomartyris et novi Collegii negotia curæ et sollicitudini meæ iuxta tenorem præsentis nostræ constitutionis specialiter commissa fideliter et legaliter sine fraude pro posse exercebo; res et bona ad manus meas venientes Domino Præposito meo et dominis de capitulo sine fraude et dolo ac diminutione et ad iussa eiusdem domini Præpositi et canonicorum præsentabo: sic me Deus adiuvet et beatus Stephanus Prothomartyr.»

{215.} E szabályzat keretében állott fenn a káptalan mintegy hetven évig. Történetének végét már ismerjük.*Lásd: I. kötet 438. s köv. ll. 1557-ben a székeskáptalan feloszlatása után átvette a székesegyházat s abban az országos levéltárt, és kilencz éven át volt még folytatója a Szent-László királytól nyert magas feladatnak és szolgája a vidék jogi érdekeinek.

1566. márczius 18-án János-Zsigmond parancsára a biharmegyei Lőkösházán még birtokba iktatást eszközölt s erről a következő ápril 2-án, tehát csak öt nappal feloszlatása előtt, hiteles-helyi levelet is adott, melyet a mellékelt fénynyomatban ezennel bemutatunk.*«Omnibus Christi fidelibus presentibus pariter et futuris presentium noticiam habituris Capitulum Ecclesie Sancti Stephani prothomartyris de promontorio waradiensi salutem In salutis largitore quum oblivionis Remedium peritorum sagacitate sit adinventum, ut ea que In tempore aguntur, ne simul cum eodem a memoria hominum elabantur, litterarum patrocinio fulciuntur Proinde ad universorum tam presencium quam futurorum Noticiam harum serie volumus pervenire. Quod Nos Litteras Serenissimi Principis et Domini domini Joannis Secundi dei gracia Electi Regis hungarie Dalmacie, Croatie etc. domini nostri clementissimi Introductorias pariter et statutorias pro Egregio Joanne de Bayon confectas et emanatas Nobisque preceptorie sonantes et directas Summa qua decuit cum obediencia et Reverencia Recepimus In hec verba. Joannes Secundus Dei gracia Electus Rex hungarie Dalmacie Croatie etc. fidelibus Nostris Capitulo Ecclesie Sancti Stephani prothomartyris de promontorio waradiensi Salutem et gratiam Dicitur Nobis in persona Egregy Joannis de Bayon. Quomodo ipse in dominium totalis porcionis possessionarie Nobilis Joannis Arthanhazy de gyres in possessione Leokeoshaza in Comitatu Byhoriensi existentis ipsum Exponentem ex fassione et perhennali vendicione Eiusdem Johannis arthanhazy Egregio condam Stephano Bayony fratri Eiusdem exponentis carnali, consequenterque Eidem exponenti pro certa pecuniarum summa et Alys Iudiciorum oneribus facte in alys Litteris vestris fassionalibus clarius denotate legitime vellet Introire. Superquo fidelitati vestre harum serie Committimus et Mandamus firmiter Quatenus vestrum Mittatis hominem pro testimonio fidedignum, Quo presente Ladislaus de Les Sive gregorius Saphar de Zakal Aut Andreas Saswary de pethlend vel franciscus Somlyay de Almosd Alys absentibus homo noster ad faciem prescripte possessionis Leokeoshaza, Consequenterque porcionis possessionarie dicti Joannis Artanhazy in eodem habite vicinis et Commetaneis Eiusdem universis Inibi legitime convocatis et presentibus accedendo, Introducat prefatum Exponentem In dominium Eiusdem, Statuatque eandem Eidem, Suisque heredibus et posteritatibus universis simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinencys quibuslibet, excepta una particula Silve, perpetuo Iure sibi Incumbenti possidendum si non fuerit contradictum. Contradictores vero si qui fuerint Evocet eosdem contra Annotatum exponentem Ad decimum quintum diem diei huiusmodi contradiccionis, In Curiam Nostram Regiam, Nostram scilicet in Presenciam, Racionem contradiccionis Eorum Reddituros. Et posthec huiusmodi Introduccionis et Statucionis seriem, Cum contradictorum et Evocatorum, si qui fuerint, universorumque et Commetaneorum qui premisse Statutioni Intererunt, Nominibus terminum Ad predictum, ut fuerit Expediens, Maiestati Nostre fideliter Rescribatis. Datum Albe Julie feria tercia in festo Beati Vincenty Martiris Anno domine Millesimo Quingentesimo Sexagesimo Sexto. Nos Igitur Huiusmodi Mandatis Sue Serenitatis In omnibus obtemperare Cupientes, ut tenemur, una cum Nobili gregorio saffar de Zakal homine Sue Serenitatis Regiæ dictis In litteris Suis Inter alios Nominatim cronscriptos Expresso, unum ex Nobis honorabilem videlicet Magistrum Matthiam de wassarhel socium fratrem et concanonicum Nostrum Capitularem. Ad premissa debite ac fideliter exequenda Nostro pro testimonio fidedignum duximus transmittendum. Qui tandem Exinde Ad nos Reversi Nobis sonora voce, concorditer consciencioseque, fideliter et pariformiter Retulerunt eo modo Quomodo ipsi feria secunda proxima ante festum Beati Benedicti Abbatis et confessoris proxime preteritum transacta Ad faciem prescripte possessionis Leokeoshaza in predicto Comitatu Byhoriensi existentis, consequenterque porcionis possessionarie dicti Joannis Artanhazy in eadem habite, vicinis et Commetaneis Eiusdem universis et signanter Nobile Francisco fodor de wathyon In sua propria Persona, item providis Benedicto tholdy et paulo thot Wolphgangi Sarkady in tharyan, Ladislao phylep in Gyres et Ambrosio Wekas, georgio Gezthy In Kechet Nobilium Jobagionibus In predictis possessionibus Residentibus et commorantibus In eorundem dominorum suorum terrestrium Nominibus et Personis Inibi legitime convocatis et presentibus, pariter Accessissent, Ibique prefatus homo Regius Sue Serenitatis antelato Nostro testimonio presente, Introduxisset prefatum Joannem de Bayon In dominium Eiusdem porcionis possessionarie, statuissetque Eandem Eidem suisque heredibus et posteritatibus universis simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinensys quibuslibet, excepta una præscripta particula Sylve, perpetuo Iure sibi Incumbente possidendum, Nullo penitus Inibi, Neque expost In capitulo Coram Nobis Legitimes tamen diebus expectatis et horis congruis completis, contradictore Apparente. In Cuius Rei testimonium firmitatemque perpetuam presentes litteras Nostras privilegiales autentici Sigilli nostri Munimine Roboratas Eidem Joanni de Bayon suisque heredibus et posteritatibus universis dandas duximus atque concedendas. Datum Sedecima die diei huiusmodi Introduccionis et statucionis premissarum. Anno domine Millesimo Quingentesimo Sexagesimo Sexto supradicto. Presentibus dominis ac Magistris Benedicto de Zegedino, georgio de Babolcha, Bonaventura Strigoniensi, Cristophoro de Ersek-apathy, Ceterisque fratribus Nostris concanonicis In Ecclesia dei domino deo Altissimo Iugiter famulantibus Et devote.» Eredetije a káptalan kerek pecsétjének nyomaival a gyulafejérvári országos levéltárban: Bihar. 2. 47. Hiteles másolata Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4.

{216.} E levél Várad középkori egyházi testületeinek utolsó ismeretes műve s e levélben van Szent-István káptalanának utolsó nyoma. Vásárhelyi Mátyás, Szegedi Benedek, Babolchay György, Esztergomi {217.} Bonaventura, Érsek-Apáthy Kristóf kanonokok, kiknek nevei az oklevél alatt olvashatók, kénytelenek voltak megválni II. István király ős alapitványától s monostoruk fenn a Szent-István-hegyen, melyet Varkocs Tamás 1557-ben szintén felégetett, nem épült meg többé.

Szent-István várad-előhegyi káptalanának tagjai.

Kornis Benedek trinopolitani püspök, székeskáptalani kanonok s az ujraszervezett társaskáptalannak első prépostja.*Lásd e kötet 161. lapját. 1497.

Osvát áldozár, kanonok.*«Canonicus novi Collegii beati Ladislai Regis in dicta ecclesia nostra (Varadiensi) fundati.» Gr. Vay-család levéltára. – Gr. Károlyi-család levéltára: 13. 44. 1497.

György áldozár, kanonok s egyszersmind a székesegyházban Szentlélek oltárának igazgatója.*Kállay-család levéltára. 1498.

Temesvári Bálint mester, kanonok. Porteleki Jakab király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Báthory István és András a szatmármegyei Feen községben, Perényi Gábor pedig a szintén szatmármegyei Olcsva erdejében elkövettek.*Gr. Károlyi-család levéltára: 10. 61. – 12. 78. 1500.

Ujfalusi András mester, kanonok. Tunyogi Gencsy Pál nádor emberével Károlyi László és társai ellen tartott vizsgálatot.*Gr. Károlyi-család levéltára: 10. 61. – 12. 78. 1501.

Berczeli Elek kanonok. A király parancsára egyik vizsgáló birája azon vérengző hatalmaskodásnak, melyet Chulai Móré György nándorfejérvári bán Kállay János és Derencsény György birtokán, a külsőszolnokmegyei Nagy-Túron elkövettek.*Kállay-család levéltára. 1501.

Hatvani Pál mester, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára: 1. 272. 1502.

{218.} Kálmánchehy Mihály kanonok; kétségkivül rokona a hasonnevü váradi püspöknek.*Kállay-család levéltára. 1503.

Székelyhidai György mester, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára: 1. 274. 276. 1504.

Gencsi Benedek kanonok.*Kállay-család levéltára.Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1745. 16. §. 6. 1507.

Kanizsai Osvát kanonok, Kis-Zomlini Borsi Benedek király emberével 1507-ben beiktatá Thorday Zsigmondot a biharmegyei Kis-Marja, továbbá Gyapoly, Kerekegyház, Kaszatelek falvak és Vasad puszta birtokába. Emlités van róla a következő évben is.*Kállay-család levéltára.Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1745. 16. §. 6. 1507–1508.

Kermendy István kanonok.*Kállay-család levéltára.Gr. Károlyi-család levéltára. 1508–1512.

Barabás mester, kanonok. Egy szőleje, melyet Váradon a Nádas-hegyen s valószinüleg kanonoki széke után birt, őrzötte meg emlékét.*Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 264–265. ll.

Meghi Márton mester, kanonok. Borsi Mátyás király emberével be akará iktatni Verbőczy István országbirói főjegyzőt Jákó Ferencznek hűtlensége miatt elvesztett hodosi részbirtokaiba, de ellenmondással találkozott.*Horváth I: Verbőczi István emlékezete. 160. s köv. ll. – Gr. Károlyi-család levéltára: 5. l. 1512.

Therchi (Szalma-Tercsi?) Péter mester, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára: 2. 13. 1513.

Nyúly, másutt Nagy-Nyúly Simon, kanonok. Egy évtizeden át látjuk a káptalan tagjai között s kanonoksága korához két érdekes esemény emléke füződik, melyek mindenike a középkori élet egy-egy, ma már ismeretlen szokását világitja meg. Kereki, az Ártándyak ős vára fényes ünnepélynek volt tanuja: oda gyültek a vidék legelőkelőbb családjai, a Pázmány, Torday, Bajony, Dersy, Kórógyi stb. nevek viselői feleségeikkel, kik előtt a Gútkeled nemzetség egyik sarja, a biharmegyei Hodosi Jákó Ferencz kézfogóját tartotta a történeti nevü Ártándy Tamás leányával, Katalinnal s középkori szokás szerént esküvel fogadta, hogy az ifju hölgyet el nem hagyja holtáiglan. Miért? {219.} miért nem? mégis másképen cselekedett. Hodosi Jákó csakhamar Parlaghy Antal leányával, szintén Katalinnal tartotta meg esküvőjét. Ez e középkorban főbenjáró vétség volt, mely hűtlenségi pert vont maga után, s az itélet nem maradt el, mihelyt a vád igazolva lőn. Ekkor történt, hogy a Szent-Istvánhegyi ős monostorban nem mindennapi jelenet folyt le. A kik Ártándy leányának kézfogóján jelen voltak, urak és urnők, megjelentek ott a király parancsára mindnyájan, keresztény hitökre vallomást tőnek a történtek felől s vallomásaikat a káptalan a király számára irásba foglalá.*«Ludovicus dei gratia rex Hungariæ el Bohemiæ etc. fidelibus nostris egregiis et nobilibus Laurentio Dersy de Pethry, Sigismundo de Thorda, Johanni de Bayon, Georgia de Sasvár, Mathiæ Zeky de Kis-Bayon, Michaeli de Wanchyod, Paulo de Kezih, Thomæ de Korogy, Bartholomeo, Georgio, Ladislao, Gregorio et Nicolao de eadem Korogh, Demetrio Ispan de Fewldes, Emerico de Thywkod, Katharinæ relictæ condam Johannis Pazman de Panaz ac dominæ Dorotheæ relictæ condam Nicolai de prædicta Thorda, item providis Alberto Hazon in Derecske, Stephano Miklosy de Bayon, Benedicto Ispan de Toththelek, Petro Molnar de Hodos, Bartholomeo Nagh et Thomæ Koras de Rodwan salutem et gratiam. Exponitur maiestati nostræ in persona fidelis nostri egregii magistri Stephani de Werbewcz personalis præsentiæ nostræ maiestatis locumtenentis, quod cum superioribus annis egregius condam Thomas de Artand filiam suam Katherinam nomine nobili condam Francisco de Hodos legitimam desponsasset in consortem, tunc idem Franciscus Jako super huiusmodi desponsatione præfatæ puellæ Katherinæ per verba de præsenti reale præstitisset iuramentum; export tamen idem Franciscus Jako suæ salntis immemor, cum alia quadam puella similiter Katherina dicta, filia videlicet nobilis Anthonii de Parlag matrimonium contraxisset, illudque etiam nuptiarum solempnitate et copula carnali, præstito pariter cum ea iuramento consumpmasset, quod vobis constaret evidenter; (et quia) fassionibus vestris superinde fiendis præfatus magister Stephanus exponens in præsentiarum summe indigeret, propterea fidelitati vestræ harum serie firmiter præcipiendo committimus et mandamus, quatenus acceptis præsentibus, in uno certo et brevi termino sub onere sedecem marcarum gravis ponderis per comites ac vicecomites et iudices nobilium comitatus Bihoriensis super eos, qui requisiti subnotandæ attestationi interesse recusaverint immediate et irremissibiliter exigendarum, in simul convenire ac in præsentiam honorabilis capituli ecclesiæ sancti Stephani protomartiris de promontiorio Waradiensi personaliter accedere, ibique ad fidem vestram deo debitam, fidelitatemque nobis et sacræ nostræ coronæ observandam, qualis vobis super præmissis constat certitudo veritatis, suo modo fateri, dicereque et referre debeatis; super qua quidem fassione vestra litteras tandem præfato exponenti necessarias per antelatum capitulum ecclesiæ sancti Stephani protomartyris dari volumus et iubemus; secus non facturi; præsentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Budæ, feria secunda proxima post festum Decollationis beati Johannis Baptistæ (aug. 31.), anno domini Millesimo quingentesimo decimo septimo.». Gr. Károlyi-család levéltára: Miscell. 47.

{220.} A másik eseménynyel már Nyúly Simon kanonoknak neve is össze van forrva. Középkori főuraink, hogy birtokaiknak a koronára szállását megakadályozzák, egymást fiak gyanánt szokták fogadni és szerződést kötének, hogy egyik család a másiknak kihalása esetében a kihaltnak birtokait örökölje. Az ilyen szerződés érvényességéhez királyi jóváhagyás kellett, de II. Ulászló és fiának királyi hatalma gyengébb volt, hogysem egy-egy hatalmasabb főur akaratának ellenszegülni mert volna. Igy történt, hogy a biharmegyei Sólyomkő várának ura, Bélteki Drágffy János országbiró 1524-ben, tán épen a mohácsi veszedelem előérzetében kölcsönösen szerződött Kanizsay Lászlóval, kit a következő évben Nyúly Simon kanonok s Bagosi Ferencz királyi jegyző, mint király embere, Sólyomkő várának s tartozékainak birtokába be is iktatának.*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 3. 25. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. 635. 6. és 606. 12. 1516–1525.

Borsodi Ferencz mester, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára. 1517.

Eperjesi Péter mester, kanonok.*Gr. Károlyi-család levéltára: 2. 306. és 5. 9. 1519.

Bihari Imre kanonok.*U. o. 1519.

Váradi Ferencz mester, kanonok. Először 1522-ben találkozunk vele, de a következő évben is tagja a káptalannak, és ekkor egy királyi levelet látunk kezében, mely szegény fejének nem csekély gondot adhatott. Váradnak ifju püspöke, Perényi Ferencz, 1523-ban táborba szállt a török ellen. Seregével épen Bácsmegyében, Szent-András határán táborozott, midőn ismét oly jelenet adta magát elő, mely a hadi életben, és igy hadvezér-főpapjaink életében is nem vala épen szokatlan. Perényi, összeszedve fegyvereseit, felveré Izsákay Osvátot, ki mint biharmegyei főnemes szintén ott táborozott hadi népével és őt buzogányával sajátkezüleg elpaskolá. Ezért a királytól Izsákay panaszára levél érkezett Váradra, mely Perényit a király szine elé idézte. E levelet káptalana megbizásából Váradi Ferencz kanonok volt hivatva kézbesiteni és kézbesité s a káptalan jelentése a királyhoz nem emliti, {221.} hogy Perényi püspök váradi palotájában is oly harczias modoru lett volna, mint a bácsmegyei táborban.*«reverendus dominus Franciscus Pereny episcopus ecclesiæ Waradiensis ignoratur qua ductus temeritate, assumptis secum quam pluribus familiaribus et complicibus suis, armatis et potentiariis manibus in et ad præfatum exponentem (Izsákay Osvát) intra præscriptas metas ipsius possessionis Zenthandras modo præmisso constitutum irruisset, ibique ipsum exponentem cum quadam clava manu sua propria minus iuste et indebite ac nullis suis culpis et demeritis exigentibus dire et enormiter verberasset.» A király idéző parancsa kelt Budán «feria tertia proxima post festum beati Viti et Modesti mart.» (junius 16.) 1523. Gr. Károlyicsalád levéltára: Miscell. 55. Ez oklevél csak e munka I. kötetének megjelenése után jutott kezemhez. – Kállay-család levéltára. 1522–1523.

Szerém-Ujlaki János mester, kanonok. Bojti Szarvady Miklós király emberével be akará iktatni Chulai Móré László főétekfogó mestert és Ártándy Pált a magtalanul elhalt Torday György biharmegyei birtokaiba, de ellenmondással találkozott.*Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 45. D. L. 23855. 1524.

Ambrus prépost, kit káptalanával együtt Kereky György a Kereki és Asszonyvására községek közt, a Mátédombon első földek használatától eltiltott a leleszi konvent előtt junius 24-én. 1526.*Gr. Károlyi-család levéltára: 20. 146. és 2. 5.

Szent-Lőrincz György kanonok, ki János király parancsára megidézte Géresi Czibak Andrást és Mihályt, továbbá Bornemisza Bernátot a váradi vár udvarbiráját és Czibak Imre váradi püspököt azon hatalmaskodásért, melyet a püspök bihari jobbágyaival Bajony Benedek birtokán a biharmegyei Hodoson elkövettek.*Gr. Károlyi-család levéltára: 20. 146. és 2. 5. 1533.

Szegedi Miklós mester, kanonok, utóbb prépost. Midőn Izabella királyné a biharmegyei Halápot Pálczán Pétertől elvéve, Melith Györgynek adományozá s a váradi székeskáptalan Melithet a királyné parancsára uj birtokába már be is iktatta: akkor, a végzetes tizenöt nap eltelte előtt, Szegedi Miklós prépost, továbbá Pesthy Márton és Chapy Simon kanonokok ugy a maguk, mint egész káptalanuk nevében ellene mondottak a beiktatásnak; hogy miért? azt az oklevél nem emliti.*Gr. Vay-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1778. 9. Másolat, de hitelesitett. A királyné tettének indoka: hogy Pálczán, ki ugyanitt Fáczánnak is iratik, «civitatem Budensem una cum complicibus suis prodere voluit.» 1535–1542.

{222.} Pesthy Márton mester, «senior» kanonok. János király parancsára megidézte Telegdy Miklóst, Toldy Albertet s Pethlendy Gergely deákot azon hatalmaskodásért, melyet az Ártándyak Kereki várában elkövettek.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 957. 45. §. 10. – 1769. 14. – 1778. 9. 1536–1542.

Posgaváry Miklós kanonok.*Kállay-család levéltára. 1539.

Kamonchy Gergely kanonok, valószinüleg ugyanaz, ki 1521-ben a krakkai egyetemen tanult s később mint a székeskáptalan középkori éneklő-kanonokjainak utólsaja tünik fel.*Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 264. l. – 1539. évre Kállay-család levéltára.Lásd fentebb: Kanonokok 1557. évnél. 1539.

Chapy Simon kanonok.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1778. 9. 1542.

Péterváradjai Péter előbb kanonok, majd prépost. Kanonok korában Frater György püspök s királyi helytartó parancsára megidézte a biharmegyei Madarász és Görbed jogtalan birtoklása miatt Álmosdi Somlyay Mihályt. Volt-e valami összeköttetés közte s Péterváradjai Balás jászai prépost közt, ki 1547–1549. években a magyar királyi kamarai elnökséget viselte? eddigelé meg nem határozható.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 3. 11. és Resid. Jesuit. Varad. 1. 10. – Thalloczy L: A kamara haszna. 225. l. 1545–1549.

Békési János kanonok.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Resid. Jesuit. Varad. 1. 10. hol az oklevél alján ezek olvashatók: «Lecta (t. i. az oklevél) per dominum Præpositum de Peter Varad, præsentibus Kamonchy, Papa, Kechikemeth.» Kamonchyt, Pápait az oklevél szövege emliti, mint kanonokokat és igy kétségtelen, hogy Kecskeméti is az volt. 1545.

Pápai István kanonok.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Resid. Jesuit. Varad. 1. 10. hol az oklevél alján ezek olvashatók: «Lecta (t. i. az oklevél) per dominum Præpositum de Peter Varad, præsentibus Kamonchy, Papa, Kechikemeth.» Kamonchyt, Pápait az oklevél szövege emliti, mint kanonokokat és igy kétségtelen, hogy Kecskeméti is az volt. 1545.

Kecskeméti... keresztneve hiányzik; kanonok.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Resid. Jesuit. Varad. 1. 10. hol az oklevél alján ezek olvashatók: «Lecta (t. i. az oklevél) per dominum Præpositum de Peter Varad, præsentibus Kamonchy, Papa, Kechikemeth.» Kamonchyt, Pápait az oklevél szövege emliti, mint kanonokokat és igy kétségtelen, hogy Kecskeméti is az volt. 1545.

Iklódi István kanonok.*Kállay-család levéltára. 1547.

Szent-Lőrinczy Tamás kanonok; Fráter György püspök-kormányzó paráncsára megidézte Thelegdy Jánost, kivel esetleg ép a váradi várban találkozott.*Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. A. 11. – Gr.Károlyi-család levéltára: 2. 5. 1549–1553.

Wyllyani Dénes mester, kanonok.*Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. A. 11. – Gr.Károlyi-család levéltára: 2. 5. 1553.

{223.} Fyldeáki Gergely kanonok.*Gyulafejérvári országos levéáltár: Bihar. 1. 24. 1557.

Nagyhalászi Antal kanonok. Izabella királyné parancsára Erdőhegyi Ferencz királyné emberével be akará iktatni Iktári Bethlen Gergelyt s Haraklányi Massay Lászlót a biharmegyei Szent-János birtokába, de egyrészről Panaszi Pázmán Gáspár, Farkas és György, másrészről Spáczai Borbála, a szent-jánosi apáczák fejedelemnője, a beiktatásnak ellenemondának.*A királyné iktató parancsa kelt Tordán, «feria quinta proxima post festum s. Trinitatis» (junius 17. urnap) 1557. Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Budens. 4. 38. – N. R. 847. 49. 1557–1560.

Babolchay György áldozár, kanonok. Kanonoki háza szintén az iskola soron, Mindszenty András székeskáptalani kanonok házának szomszédságában állt;*Lásd fentebb: Kanonokok 1557. évre Mindszenty András. 1557-től káptalana feloszlatásáig találkozunk vele, mely idő alatt több izben látjuk, hogy hiteles-helyi kiküldetésekben jár. Igy mingyárt 1557-ben a fentemlitett Spáczay Borbála fejedelemasszonyt idézte meg a királyné elé, hogy ellenmondásának okát adja.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Budens. 4. 38. 1560-ban Némethy Ferenczet, a tokaji vár praefectusát s testvére gyermekeit iktatta Ruszkai Dobó Istvánnak, az egri hősnek bihar- és középszolnokmegyei birtokaiba, melyeket ettől hűtlensége miatt János-Zsigmond elvett.*Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. K. 11. Midőn pedig három évvel utóbb ugyancsak János-Zsigmond a magtalanul elhalt Makó László bihar- és csanádmegyei jószágait, köztök Makó városát Nopsiczi Varkocs Tamásnak adományozá, az uj birtokos beiktatását ismét Babolcsay György kanonok teljesité Nagy-Kereki Haranghy György király emberével.*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 12. Utóljára káptalana utolsó kiadványán olvassuk nevét.*Lásd fentebb a mellékletet. 1557-–1566.

Vásárhelyi Mátyás. Ő-e az a Vásárhelyi Mátyás plebános, ki 1531-ben a krakkai egyetemen folytatta tanulmányait?*«Mathias plebanus de Wasarhel.» Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 265. l. ami olvasható ugyan «vásárhelyi plebánosnak» is, de ugyane korban például «Matheus Nesthay» neve igy is iratik: «Matheus Presbyter de Nestha.» Ide vág a «Pariz Papai» név is «Pápai Páriz» helyett. egyéb adatok {224.} hiányában biztosan állitani nem lehet. Váradon 1557-ben tünik fel, mint a Szent-István-káptalan kanonokja,*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Budens. 4. 38. s ezenkivül alig tudnánk róla egyebet, ha esetleg két biharmegyei birtokos nemes egymással össze nem perel s ha ősi törvényeink aként nem intézkednek, hogy per és béke, valamint adás-vevés ne eshessék meg törvényesen káptalan nélkül.

Biharmegyében Gyéres falu mellett állt hajdan Lökösháza, melyben részbirtoka volt Gyéresi Ártánházy Jánosnak is. E birtokot Ártánházy eladta Bajony Istvánnak, de aki csakhamar elhalt s jószágaiba, köztök az emlitett lökösházi részbirtokba, testvére, Bajony János ült. Ez ellen Ártánházy, ki talán még nem kapta meg a vételárt a korán elhunyttól, tiltakozott, de Bajony sem engedett és igy a dologból per lett, mely végre akép oldaték meg, hogy ez utóbbi megtartá a birtokot, de száz magyar forintot fizetett Ártánházynak.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4. §. 8.

Egyezséglevelöket Váradon a Szent-István-káptalanban irták meg s ugyanezen káptalan volt az, mely János-Zsigmond parancsára Bajonyt 1566 márczius 18-án uj birtokába beiktatá s erről pecsétes levelet adott. E levél emliti, hogy a beiktatást Szakáli Sáfár Gergely király emberével Vásárhelyi Mátyás kanonok teljesité.*Lásd a fentebbi mellékletet. Ezentul Vásárhelyinek többé semmi nyoma. 1557–1566.

Kálmáncsehy Mátyás kanonok. 1559-ben tünik fel először, midőn Izabella királyné parancsára Gúthy Tamás királyné emberével a biharmegyei Nagymihályfalvára megy, hogy ott Kis-Kállai Vitéz János birtokát lefoglalja, de Byri (Piri?) Bornemisza Ferencz, urának Vitéz Jánosnak nevében, «kivont karddal» utjokat állotta.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 830. 62. A következő 1561. s 1562. években szintén végez hiteles-helyi teendőket: az első alkalommal Békés Gáspárt, a későbbi fejedelmi trónkövetelőt, továbbá Mihályi Csáky Boldizsárt és Spanyth Jánost akarta beiktatni Telegdy István Körösvölgyi birtokaiba;*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4. §. 13. és 1715. 16. §. 7. utóbb pedig Ujhelyi Dorottyát, Védi Gyantay Lukácsnét iktatta be a biharmegyei Véd s tartozékai birtokába.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4. §. 13. és 1715. 16. §. 7.{225.} Gyakran összetévesztik az ismeretes Kálmáncsehy Sánta hitujitóval, de ez Márton volt. 1559–1562.

Ludbregi Balás kanonok.*Kállay-család levéltára. Volt-e családi kapocs közte s azon Ludbregi Barabás közt, ki 1455-ben a bécsi egyetem magyar tanulói közt emlittetik?*Fraknói V: Magyarországi tanárok s tanulók a bécsi egyetemen. 57. l. vagy azon Ludbregi István deák közt, kit 1560-ban Turon némi részbirtokokba iktattak be?*Esztergomi országos levéltár: Liber II. 315. l. oly kérdések, melyekre még csak ezentul jöhet felelet. 1560.

Demeter áldozár, prépost. Csupán egyszer, 1568-ban, tehát már Várad káptalanainak megszünése után merül fel neve azon alkalommal, midőn János-Zsigmond fejedelem Ábránffy István fiainak Váradon, Uj-Bécs-utczában egy házat, a váradi hegyen pedig három szőlőt adományoz és megjegyzi, hogy mind a ház, mind a szőlők néhai Demeter áldozár, a várad-előhegyi Szent-István-káptalan prépostjának birtokai valának,*«Joannes secundus... Electus Rex... fidelibus nostris honorabilibus Christophoro presbytero ac nobilibus Alberto Litterato Bwdensi requisitoribus litterarum et litteralium instrumentorum in Sacristia Ecclesiæ Varadiensis repositorum et... mandatorum nostrorum executoribus salutem et gratiam. Cum nos tum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostræ pro parte fidelium nostrorum egregiorum nobilium puerorum Georgii, Joannis, Ni olai et Gabrielis, filiorum egregii quondam Stephani Abranffy facta Maiestati; tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis eiusdem Stephani Abranffy per eundem sacræ primum dicti Regni nostri Hungariæ coronæ, ac deinde Maiestati nostræ pro locorum et temporum varietate cum summa animi sui propensione exhibitis et expensis: totalem et integram domum, alias honorabilis quondam Demetrii presbyteri, præpositi Ecclesiæ Sancti Stephani Prothomartyris de promontorio Varadiensi in eadem Civitate nostra Varadiensi in platea Uybécz, in vicinia domorum nobilium Andreæ Gaal ab una, parte vero ex altera relictæ nobilis olim Mathiæ Trisenkuit existente habitam iuxta publicam constitutionem fidalium nostrorum dominorum Regnicolarum una cum aliis eiusdem Ecclesiæ bonis ad nos, fiscoque nostro regio devolutam et applicatam, simulcum tribus vineis, una in Nadas, altera in Lenczés, tertia vero in Zent Peter hegie vocatis promontoriis, intra metas eiusdem dictæ Civitatis nostræ Varadiensis existentibus, pastinatis, ad eandem domum de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus sub suis veris metis et antiquis limitibus existentibus, una cum eorundem utilitatibus et emolumentis quibuslibet memoratis Georgio, Joanni, Nicolao et Gabrieli filiis dicti olim Stephani Abranffy, ipsorumque hæredibus et posteritatibus universis vigore aliarum litterarum nostrarum donationalium superinde confectarum salvo iure alieno clementer in perpetuum dederimus, donaverimus et contulerimus, velimus eosdem... in dominium earundem legitime facere introduci... Datæ in Civitate nostra Alba-Julia decimo octavo die mensis Octobris, anno domini millesimo quingentesimo sexagesimo octavo.» A váradi requisitorok 1601-ben kelt, hiteles átiratából. Budai országos levéltár kincstári osztálya: N. R. 1731. 39. §. 3. ennélfogva sem személyisége, sem prépostságának kora meg {226.} nem határozható, csak az bizonyos, hogy 1568-ban már halott volt, s hogy kora még 1566-nál előbbre esik, mert káptalanának utolsó kiadványa sem emliti. Lehetséges azonban, hogy egy személy azon Demeter áldozárral, ki 1541-ben mint a kiskáptalan kanonokja fordul elő,*Lásd fentebb: Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana. s később, talán épen 1557 után, lépett át a még akkor érintetlenül hagyott Szent-István-káptalan prépostságára.

Szegedi Benedek kanonok. Ugyanaz, ki 1565-ben, Szent-László sirjának feltörése alkalmával a szent király ereklyéinek egy kis részét megmentette.*Lásd e munka I. kötete 440. l. 1565.

Esztergomi Bonaventura kanonok; csak egyszer, káptalanának utolsó kiadványa alatt fordul elő neve. 1566.

Érsek-Apáthy Kristóf. Kétségkivül a biharmegyei Érsek-Apáti községből származott, mely előnevét, egykori birtokosától, Váradi Péter kalocsai érsektől vehette s nem lehetetlen, hogy közel is állt Váradi Péterhez, kinek testvére Érsek nevet viselt,*Pray Gy: Hierarchia Hung. II. 78. l. b) jegyz. utódai pedig birtokukról Érsek-Apáthynak nevezheték magukat.

Mint kanonok szintén csak egyszer, amaz utolsó kiadványon emlittetik, de alig szenvedhet kétséget, hogy ő az a «Fóris pap», kit a Szent István-káptalan feloszlása után az 1566-iki nagyszebeni országgyülés a káptalani országos levéltár egyik őréül, középkori nevén «requisitor»-ul nevezett ki s ki e kinevezést elfogadta. E tettét tükrözheti vissza a hagyomány amaz elbeszélése, hogy 1566-ban virágvasárnapján a káptalan prépostja, cserben hagyva kanonokjait, az erdélyiekhez szegődött; de e hűtelen tag nem lehetett a prépost már csak azért sem, mert mint az annyiszor idézett utolsó kiadványból látható, a Szent-István-káptalannak már ekkor nem volt prépostja.

{227.} Fóris pap neve 1566 után még gyakran előfordul,*«Christophorus presbyter... requisitor litterarum et litterarium instrumentorum in Sacristia sive Conservatorio Ecclesiæ Waradiensis repositorum.» 1566. deczember 20-án, továbbá 1568. és 1569-ben kelt oklevelek. Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 103. 23. – 840. 21. – 1731. 39. de nem sokáig; 1570-ben már nincs a váradi requisitorok között. Lehet, hogy elhalt, vagy hogy megelégelve uj helyzetét, letette hivatalát és elment felkeresni számüzött társait, hogy – lábaikhoz boruljon. 1566.

Kanizsay János áldozár. Érsek-Apáthynak requisitortársa s 1566 előtt talán kanonoktársa is; a Szent-István-káptalan utolsó levele záradékában világosan mondja, hogy a megnevezett öt kanonokon kivül még többen is valának. Kanizsai már 1568-ban eltünik a requisitorok közől.*«Nos Christophorus presbyter, Albertus literatus, Notarius Comitatus Bihar, Antonius Sandor et Simon Bwday requisitores... Ecclesiæ Waradiensis» 1568-ban. Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 840. 21. 1566.

Szent-Lőrinczy Tamás áldozár. Már fentebb, 1549 évben előfordult e név, de annak viselője kanonok, ez pedig mint a Halottak-oltárának igazgatója emlittetik. Alig hajtaték végre a tordai gyülés ama végzése, hogy a váradi káptalan tagjai, ha megtérni nem akarnak, «jószágoktól elválva… valahova akarnak menni, szabadon elbocsáttassanak» János-Zsigmond választott király már három hét mulva Melius Péter debreczeni prof. lelkipásztornak adományozá az emlitett oltár igazgatójának házát, mely szintén Uj-Bécs-utczában állt, a hozzá tartozó szőlővel együtt, mely közönségesen «Halottak szőlejének» neveztetett. Itt emliti a fejedelem, hogy mind a ház, mind a szőlő előbb «tisztelendő Szent-Lőrinczy Tamás birtokában volt».*«Nos Johannes II. Dei gratia Electus Rex Hungariæ, Dalmaciæ, Croaciæ etc. Significamus tenore præsentium quibus expedit universis, quad nos cum ad nonnullorum fidelium Consiliariorum nostrorum humillimam supplicationem Nostræ propterea factam Maiestati, tum vero clementem habentes respectum vitæ probitatis, eruditionis, virtutum ac aliarum animi dotum fidelis Nostri honorabilis Petri Mely Pastoris Ecclesiæ Oppidi Nostri Debreczinensis cum ob hoc, tum ut ipse Typographiæ in usum Ecclesiæ melius consulere posset, Domum Rectoratus Altaris Mortuorum iuxta domum circumspecti Gregorii Nagy in Civitate Nostra Varadiensi in vico Vj-Becz existentem habitam, quæ alias honorabilis Thomæ Presbyteri de Sz.-Lőrincz præfuerat, sed iuxta constitutionem publicam fidelium nostrorum dominorum Regnicolarum una cum aliis Capituli bonis ad nos, fiscumque nostrum regium devolutam et applicatam simul cum vinea Mortuorum vocata in promontorio eiusdem Civitatis nostræ Varadiensis penes vineam circumspecti Martini Hobicz (?) situata, ac aliis eiusdem pertinentiis et utilitatibus quibuslibet memorato Petro Melio, suisque hæredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenendam, possidendam pariter et habendam, salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum. Datum in Civitate nostra Alba-Julia, 28-a die mensis Aprilis. Anno Domini 1566. (L. S.) Joannes Rex. Michael Csáky Cancellarius m. p.» Hiteles másolat az 1750-ben folyt s 250 folio lapra terjedő Inczédy-per 113. lapján. Budai országos levéltár kincst. oszt. Soc. Jesu. Várad. 3. 1 1566.

{228.} A váradi káptalanok középkori tagjainak hosszu sorát, kik már oly rég óta nyugszanak, alig lehetne méltóbban bezárni, mint a Halottak-oltárának igazgatójával.