| A VÁRAKRÓL ÁLTALÁBAN. | TARTALOM | CSEH VÁRA. (Cheewar 1319. Chech 1461. Chechi 1524. Chye 1574. Chiechy 1627. Chyeh 1629. Che 1637. Cieh, Czeh 1639.) |
ARANYOS VÁRA.
(Aranyas 1351. Aranias 1383.)
1383-ban Aranias nevű várról történik említés «Zilagságnak kerületében».* Castrum Aranyos in districtu de Zilagy. A vár uralmába törvényesen belépni akarnak Balk, Drágh és János.* A leleszi konvent – Mária királynőnek Budán 1383-ban húsvét napján kiadott levele alapján – a Szilágy-kerületben fekvő Aranyos várába beiktatja április 24-dike előtt való vasárnapon Walk (Balk) vajdát és testvéreit: Drághot, meg Jánost és áldozócsütörtökön jelenti az ellenmondás nékül megtörtént beiktatást.*
De úgy látszik, Aranyos vára nem sokáig maradt a Drágfiak birtokában, jóllehet később megint az ő kezükön találjuk. Néhány év mulva Zsigmond király (1387 október 7-dikén) a szolnokvármegyei Aranyos castrumhoz tartozó Széplak és Inó birtokokat Kusalyi Jakcs mester fiainak, György, István és András királyi kincstárnokoknak s Beregvármegye főispánjainak adományozza. Ezeket a birtokokat Barla fiától, Istvántól cserélte ki a király máramarosvármegyei birtokokért.*
Ám nemcsak Széplakról s Inóról tudjuk, hogy e várhoz tartoztak. A báró Wesselényi-család levéltárában több eredeti oklevél őrzi 1388-ból a vár tartozékait, még azt is megjelölve, hogy melyek magyar, melyek oláh falvak. Magyar falvak ezek:
{16.} Aranyos, Udvarhely, Ujlak, Vicsa, Monó, Böősháza, Horvát, Völcsök, Debren, Czigányvaja, Darócztelek, Petyentelek, Széplak: az oláh faluk közül: Paptelek, Kucsó, Fürményes, Zsibótelke, Draga, Barátháza, Solymos, Nagy-Szeg, Dabjon, Nádasd, Mutos, Inó, Szélszeg, Náprád, Goroszló és Turbucza az aranyosi vár tartozékai.
Aranyos várát e tartozékaival voltaképen már Erzsébet s Mária királynők Kusalyi Jakcs mester fiának, Andrásnak s ezen András fiainak: Györgynek, István és Dávidnak adományozták, a mit Zsigmond király megerősített 1388-ban is. Fönmaradt a váradi káptalannak beiktató levele, Zsigmond királynak úgy ez évi, mint egy 1406-diki átiratában, mely utóbbi György fiának, Jánosnak kérésére adatott ki István fiainak: László, Dénes s Mihály számára is. A két család közt csakhamar pörpatvar támad.
1388-ban Aranyos várához tartozó nehány faluért a Drágfiakkal a Jakcsiak szállanak pörbe. Drág, Balk és János négy birtokot: Mutost, Szélszeget, Goroszlót és Turbuczát önhatalmúlag foglaltak Kővárhoz: de számos szomszéd, mint tanú, szolnok (zowlnuk)-, kraszna-, szatmár- s kolozsvármegyei nemesek (a Deésháziak, Sándorháziak, Szentkirályiak, Vérvölgyiek, Bőnyei-, Szilágyszegi-, Keresztúri-, Fürményesi-, Moni-, Kisdobai-, Menyői-, Ákosmonostori-, Odi- stb. családok tagjai, a szatmárvármegyék közt Toldi Miklós mester)* erősítette, hogy {17.} azok a birtokok Aranyos castrumhoz tartoznak s nem is tartoztak Kővárhoz soha. A váradi káptalan intézte el e viszálykodást Zsigmond király meghagyása következtében s beiktatta a kusalyi Jakcsiakat (Jakch mester fiát, György tárnokmestert s testvéreit, Andrást és Istvánt) az említett birtokokokba s nekik a privilegialis levelet kiadták.*
Azután jó ideig nem hallunk Aranyos váráról.
1577-ben egy tanúvallomásból az derűl ki, hogy a hadadi jószág egy része Aranias Várához való. 1579-ben tudjuk meg, hogy az immár puszta vár legutóbb ismét a Drágfiak kezén volt, míg aztán a Gyulafi László nevével tűnik el szemeink elől. Araniasmezeo, másként Araniasvara praediumot ugyanis, mely a magvaszakadt Béltelki Drágfi Györgyé volt, 1579 február 17-dikén Gyulafi Lászlónak adományozta a fejedelem és elrendelte {18.} a beiktatást.* Olyanforma a története, mint Szilágy-Cseh várának, melyet a Drágfiak után szintén Gyulafi László kapott.
A várnak három kapitányát ismerjük mindössze. Castellanus de Aranyas szerepel a váradi káptalannak egy 1341-diki oklevelében, melylyel a káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy Dancsot, Komárom és Kraszna vármegyék főispánját és fiait a krasznavármegyei Valkó birtokba s az ehhez tartozó birtokokba beiktatták; de a szomszédok ellentmondtak. A határjárás alkalmával, a mikor Vaja falunak, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtoknak a birtokába iktatják Dancs mestert és fiait, a szokás és törvény szerint összehívják a szomszédokat s a kiknek a szomszédságában birtokuk van, a határ megvizsgálására. Két helyet illetőleg egy várszolga, Péter, a Raphael fia, a ki Thompus várnagy (castellanus de Aranyas, Tamás, erdélyi vajda aranyosvári várnagya) szolgája, a Tamás edélyi vajda és Szolnok vármegye főispánja nevében tiltakozik.
Az egyik helyet Vaja falu végénél egykor Chemburg, Valkó várában királyi várnagy telepítette be, a mely egészen a falu végén levő patakig terjed, a mely patak mellé Thompus aranyosvári várnagy egy malmot épített. A másik hely lakatlan, a mely a Pál fia, János, szolnokvármegyei alispán építette vajai egyházáig terjed. E két helyet Tamás erdélyi vajda és Szolnok vármegye főispánja foglalta el, a kinek a nevében az említett várszolga tiltakozik.*
Az aranyosi várkapitány, illetve Tamás erdélyi vajda, a ki Szolnok vármegye főispánja is volt, a vajai területhez jogot tart, a minthogy Czigányvaja az aranyosi várhoz tartozik. Az aranyosi vár kapitánya tehát Tamás vajda s szolnoki főispán szolgálatjában megbizottjaként jár el. Nem érdektelen, hogy 1549-ben Vajáról a többek között Thompus {19.} Orbánt és Mártont, lehet, hogy épen e kapitánynak rokonait, vették maguk mellé özvegy Vajai és Borzási Györgyné Borbála és fia, Miklós, a mikor elfoglaltak és bevetettek Haraklányi Miklós Varsolcz birtokán és Nyirsid birtokrészén tizennyolcz hold szántót. Várkapitánya még – a már említett Thompuson {20.} kívűl – Vásárhelyi Gerő, a kinek hasonló nevű fia szintén egyike ama szomszédoknak, a kik, mint tanúk, 1388-ban bizonyítják, hogy négy birtok (Mutos, Szélszeg, Goroszló és Turbucza) Aranyos várához tartozik.* A kolozsmonostori convent 1350 szeptember 28-dikán «Magister Dominicus dictus Machka castellanus de Aranyas» részére átiratban kiad egy 1349-diki oklevelet, mely szerint I. Lajos király az erdélyi püspököt elfogatja, megfosztja birtokaitól, a miért ez a királyt nem bocsátotta várába.*
Hol volt ez az Aranyos nevű vár? Oklevél, írott emlékezet hallgat róla. Helyéről csak ezek a biztos adatok, hogy a Szilágyban, Szolnok-, majd később Közép-Szolnok vármegyében feküdt. Szerencse, hogy egytől-egyig ismerjük a hozzátartozó falvakat s a birtoklásáról is eléggé tiszta a kép.
Csánki jeles tudósunk azt mondja:* fekvésére nézve irányadók egy 1246-dik évi oklevél* ama szavai: «…iuxta Lapus terra … cum uno loco castri eidem castro adiacens». E vár alatt, mint írja, valószínűleg Aranyos értendő. Még ennyit ír aztán róla: Különben úgy látszik, Kővár mellett hamar elhanyatlott s már 1405-ben sem volt meg, mert Kővár ez évi nagy iktatólevelében hallgatnak róla, csak a két Aranyos nevű helységet említik.
Mindössze ennyi ez, a mi Aranyos váráról s annak fekvéséről tudva van.
Vegyük szemügyre mindenekelőtt a Csánki idézte 1246-iki oklevelet.
A nyitrai káptalan 1246-ban bizonyítja, ő előtte a Gutkeled nemzetségéből származott Pál, a Miklós fia, megjelenvén, ellenmond, mintha négy öröklött faluját és a Lápos mellett egy földet rokoni szeretetből a szintén Gutkeled nemzetségből származó István nyitrai főispánnak, a Dragun fiának, {21.} adományozott volna. Az egyik a Szamos mellett elterülő Széplak nevű föld. A második egy patak mellett fekszik, a hol az Alus nevű falú volt, a harmadik, a hol Mikófalú van, a negyedik pedig Ugruch nevű a Szilágy vize mellett. Ezenfölül a Lápos mellet harmincz ekényi föld egy várhelylyel, a mely az ő (Pál) vára mellett van. Az az út is, a mely Széplak faluról abba a várba vezet.*
E szerint a várhely, a vár a Lápos mellett van; Aranyos várát a Lápos közelében kereshetjük. Talán ott, a hol a Lápos a Szamosba ömlik, a mely tájt ma Mező-Aranyos, Erdő-Aranyos (a nagysomkuti, illetve a nagybányai járásban) községeket találjuk. Aranyos-Medgyesre nem gondolhatunk, mert ez egészen más irányban fekszik, Szinér-Váraljától északnyugotra. Ám ezek a helynevek egyebek híján még semmit sem mondanak; de nem is Aranyost kell keresnünk az említett kitételben a Lápos mellett, az kétségkivül Kővárra vonatkozik. Ebből az oklevélből egyszersmind azt az érdekes dolgot is megtudjuk, hogy Kővár a Drágfiak előtt kiknek a kezén volt. Az itt előforduló Dragun a Gútkeled nemzetség Sárvár monostori főágának Ráskay-nevű alágához tartozó személy, nagyatyja azon hirhedt Joachimnak, a ki V. István király halálának előidézője lőn. Kővár tehát először 1375-ig a Gútkeledeké. Pesty szerint romjai ma is megvannak a Szerny hegy oldalán a Lápos bal partján, egy órányira Butyásza falutól, említi Csánki.* A hol a Lápos a Szamosba ömlik, Aranyos községe táján egyébként sem várrom nincs, sem ilyesmiről a nép nem tud. A régi térképek ott mutatják Aranyos községét; de az mindig villa volt, Aranyos vára tartozéka. Itt csak az okoz nehézséget, hogy a Lápos mellett egy várhely s egy vár van említve. Erre nézve eligazít Bél Mátyás, a ki azt mondja a XVIII. század közepén Kővárról, hogy, mint a történetírók elbeszélik, kettős volt e vár, az {22.} egyik magasabb, másként fennebb fekvő, a mely – mint a romok mutatják – nagy palotákkal volt beépítve; a másikat, az alsót, védőfallal erősítették s ez az őrsereg tartózkodó helyéül épűlt. Mindakettő a Rákóczi-féle fölkelésben sok harcz viszontagságát állotta ki, de a császár parancsára a földig lerontották.* Igaz itt duplex, kettős várról van szó, a mi lényegi különbséget nem tesz. Az igen fontos dolog, hogy Bél Mátyás köődi váráról is szól. Köődről, mint várról a következőket írja 1753-ban* s 1779-ben: Köd igen magas hegyen köröskörül van véve a legsűrűbb erdőkkel. A romjaiból Kővárát építették fel.* Az nem bír valószinűséggel, hogy a Köőd melletti bárminő várból építették Kővárát, egyfelől a távolságnál fogva, másfelől mert Kővár vidékén is van építési kőanyag bőséggel. Egyébként mindez jelentéktelen körülmény. Bél Mátyás a köődi vár alatt nem mást érthetett, mint azokat a romokat Köőd mellett, melyekben Bunyitay a meszesi apátságot látja. Ime Bél Köődöt, mint Közép-Szolnok egyik elpusztult várát emliti a z.-csehi s a hadadi mellett. Ő sem tud semmit apátságról, kolostorról, csupán csak várromról beszél, a minthogy a nép is csetátyénak nevezi azt a helyet is, a hol a romok állnak. Magam bejártam a romok hegyoldalát. A vársánczok nyomai még ma is kivehetők. És az említett falvak, Aranyos vára tartozékai nem mind e tájt feküsznek? Nem a köődi romokat környékezik-e?
Aranyos vára helyének keresésében nagy segítségünkre jön Közép-Szolnok vármegyének 1427–28-ból, Csánki szerpnt 1475 körüli időből való adólajstroma, mely Kelencze és Turbucza közt említi Aranyosfalwat, mint János birtokát 1 frt 1 dénár adóval, e mellett Kolczér és Keczel közt Kovácsfalvával Aranyast.* Aranyasfalwa Johannis 1 forint 1 dénár, {23.} Aranyas Dragfy penitus deserta. Ez az adólajstrom említi Aranyosmezőt is (Gavora s Csokmány közt). Aranmezew Drágfy 1 frt 3 dénár.* Aranyos, Aranyosfalva visz bennünket az aranyosi várhoz. Ugyane tájon merűl föl 1460-ban Aranyasmezew, ekkor s 1487-ben Aranyassallya.* Aranyosmező voltakép nem más, mint Aranyosvára, a mint ezt az idéztem 1579-diki oklevél igazolja. Ez az 1579 február 17-diki fejedelmi iktató parancslevél Aranyosmező alias Aranyosvára praediumot Köőddel s Kelenczével együtt Közép-Szolnok vármegyében említi. A Báthoriak sárkányfogas papírpecsétjével ellátott oklevél eleje csonka. Az olvasható rész: … integras portionum possessionar. in possessionibus Keood et Kelentze, item totale predium Araniasmezeo, alias Araniasvara vocata in Zolnok mediocri comitatu existen. De alább tisztán írva: Item totalis pdy Araniasmezeo, als Araniasvara vocat vicinis et commetaneis …*. De ezt a kifejezést: «alias» értelmezhetjük akként is, hogy «szomszédos vele», a mint erre az oklevelek bőséges példát nyujtanak. Csak egy 1370-beli hasonló adatot említek, a mikor Kávási Miklós mester, a György fia (in c. Zaladiensi) Kávás, máskép Ákosfalva birtokot kapja Lajos királytól.* Ez az oklevél, kétség nem férhet hozzá, a mi területünket illeti. Ismerjük Kávás és Ákos helységeinket, melyek nem hogy egy község nevei lettek volna, hanem egymástól ugyancsak távol eső két községet jelölnek. Hogy ez az Aranyasmezew, Aranyosfalwa, Aranyasallya lehetnek azonosak; de egyik sem az az Aranyos, a mely a Láposnak a Szamosba szakadásánál van, sem Mező-Aranyos, sem Erdő-Aranyos, s ezek más helységek, azt Csánki is határozottan állítja,* kinek abbeli tévedése, hogy Mező-Aranyos és Erdő-Aranyos vidékén állhatott az aranyosi vár, világosan kitűnik. De nem gondolhatunk a dobokavármegyei Aranymezőre sem, {24.} a hol várromok szintén nincsenek: Kádár József, Szolnok-Doboka monographusa írja nekem: «Hogy valaha Aranymezőn vár, vagy efféle építmény lett volna, arról adataim nem szólanak, sem pedig a szájhagyomány nem tartotta fenn ilyennek emlékét». Aranyosmező mindössze tiszttartóságnak volt központja, melyhez tartoztak Csokmány, Pirosa, Toplicza, Pojnicza faluk s a tiszttartóság feje Kelemen vajda volt.* Egyébiránt ez a dobokavármegyei Aranymező, más néven Baba szintén rendszerint a Jakcsiak, Drágfiak kezén forog, pl. 1462-ben egyike azon részbirtokoknak (Szatmár és Közép-Szolnok vármegyékben), a melyeket bizonyos pézösszeg átvétele mellett Kusalyi Jakcsi György visszabocsátott Bélteki Drágfi Miklósnak.* De e mellett az Aranymező mellett látjuk az adólajstromban Aranyosfalvát is. Az bizonyos, hogy más Aranymező és más Aranyasmező, ez az utóbbi látszik egynek Aranyosaljával, Aranyosfalvával. Ez az Aranyosfalva, Aranyosmező vagy Aranyosalja itt lehetett a vár közelében s valószinű, hogy a Szamos, melynek holt medre ma is látszik a zsibó-czikói törvényhatósági út s most már zsibó-nagybányai vasút mellett, ép úgy elmosta, mint a hogy most fenyegeti pl. Tóhátot, Köőd is más helyet keresett magának beljebb. Aranyosalja, Aranyosfalva, talán még tisztább világot vet a Jakcsiak s Drágfiak birtokviszonyára a várat illetőleg. Van egy pár becses adatunk róla. Aranyasalja, Aranymező (tehát itt is külön helységek), 1450 deczember 14-dikén kelt oklevél* szerint Kusalyi Jakcs György és testvére néhai László részjószága. Kémeri Miklós részére el akarták foglalni, de nem engedték. Aranyosalja birtok 1461-ben a hadadi Szent-László egyház birtokába kerűl. Ennek ajándékozza egy ismeretlen ez év márczius 19–23 közt Dobronti László vér- és Szabó Imre fájdalomdíja fejében. Széplak s {25.} Horvát, kétségkivül a mai Szamos-Széplak s Oláh-Horvát birtokaival együtt, a melyek közt foglal helyet Aranyosalja.*
1505-ben, 1521-ben Kusalyi Jakcsi László és neje Krisztina meg fiok György elzálogosítják a középszolnoki Aranyosfalwa részbirtokukat (előfordúl Kelencze, Nagy-Szeg után, Ónostő előtt) Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak 600 arany forintért.*
És Aranyosvára a már idéztem 1579-diki oklevélben épen Köőddel s Kelenczével együtt fordúl elő, 1595-ben pedig, mikor Kusaly Jakacs György eladja a középszolnoki Aranyosfalva birtokát másokkal együtt 200 aranyért Bélteki Drágfi Bertalannak, Benedekfalva után látjuk.* Kell-e hát másutt keresnünk az aranyosi várat, mint épen a köődi szép romokban. A földrajzi viszonyok is előnyösen szólanak ez állítás mellett, mert igen valószinű, hogy ezen a szép ponton, a czikói szoros közelében kellett lenni egy fővámszedő helynek is a tutajozási kereskedelem e virágzó vidékén. Itt leljük a Szilágyság kerületében Közép-Szolnok vármegyében szereplő Aranyosvárát.
Hogy a Csánki idézte oklevél Kővárra vonatkozik, ez az állítás, tudom, a fenti érvek mellett sem marad egykönnyen ment a kételytől, épen a birtoklásra vonatkozó elütő adatok miatt. Mert hiszen, mint már tudjuk is, Kővár várát, ezt az egész nagy kiterjedésű vidéket még Nagy Lajos adományozta (1367–1378) a bélteki Drágfiak Máramarosból szakadt őseinek: Drág, Balk és Jánosnak, a kik és utódaik bírják az úgynevezett erdődi kerülettel együtt a XV. század egész folyamán.* Somlyai Báthory Anna, előbb bélteki Drágfi Gáspár felesége volt, azért nevezi 1548-beli oklevelében «Castrum {26.} nostrum»-nak.* 1555-ben Nyirbátori Báthory György azért vette birtokába, mert neje ez a Báthori Anna, a Drágfi özvegye volt, ekkor halt ki ugyanis a Drágfi-család, csak leányivadékot hagyván hátra.* Tehát itt csak a Drágfiak eredeti jogát látjuk, míg az 1246-diki okirat várhelyét s várát illetőleg a Gutkeled nemzetségből származott Pál, a Miklós fia, mond ellent a szintén Gutkeled nemzetségből származó Istvánnak, a Dragun fiának. Ime a nagy űr az 1246-diki okiratban említett vár s várhely, továbbá Kővár közt a birtoklás kérdésénél. A Drágfiak eredete homályos, oláh eredetű magyar főúri családnak tartják. Drágtól, Miklós erdélyi vajda (1367–71) fiától származott, ki 1387-ből testvérével, Balk máramarosi főispánnal az erdélyi vajdaságot (Karácsonyi János szerint csak oláh vajda) viselte. Karácsonyi szerint a homályos eredetű Drágfi-családnak a Gutkeled nemzetséggel teljességgel semmi összeköttetése nincs és nem is lehet.* Ezekről hát meg nem állapítható, hogy a Gutkeled nemzetségből származtak volna. De aggodalomra még sem lehet okunk, mert hát igen jól tudjuk, hogy nemzetségek, családok könnyen veszthették birtokaikat, a birtoklás 1246–1383 között, ily hosszú időközben, mennyi változáson mehetett át. Ez idő alatt bizony könnyen nyerhetett új birtokosokat akárminő birtok s a Gutkeled nemzetségből származók köréből a bizonytalan eredetű Drágfiak kezére szállhatott.
Kővár birtoklásáról a Nagy Lajos adományozása volt eddigelé a legrégibb adatunk. Itt most, mint már érintettem is, Kővárnak még előbbi birtokosait leljük a Miklós fiában, a Dragun fiában.
Bunyitay egyébiránt megemlíti, hogy a köődi romok felett «pár száz méterrel magasabban ugyanezen helynek tetején van egy fensík, melyet ismét régi épületek széthullott {27.} kövei borítanak, azt mondják, hogy vár romjai. Valóban, e tér már magas, alig megközelíthető helyzeténél fogva is egy természetalkotta erőd».* Majd így folytatja tovább: «de ha eszünkbe jut a lentebb létező magányos egyház, alig kételkedhetünk, hogy e két rendbeli épületek együvé tartoztak. Lent, közelebb a néphez állott az egyház; fent, közelebb az éghez, a magányhoz, laktak az egyház papjai, kétségkivűl szerzetesek».* Még előbb szintén kiemeli, «legsajátságosabb az egészben, hogy az egyháznak tulajdonképeni szentélye nem volt s így diadalíve sem». Ez eltérést onnan magyarázza, hogy az egyház szokott alakjának kinyujtására nem volt elegendő hely.* Nem tudhatom, a nép elmés szójátszása, vagy újabb csinálmány, mely a benedekfalvi barátokkal hozza kapcsolatba ott a környékben nehány falu nevének eredetét. Igy Czikó a barátoknak csikóskertje, Böősháza, bőségháza, éléstáruk lett volna, míg Ardó az ordo (latin, rend) szóból való. Széplakhoz meg az a furcsa hagyomány fűződik, hogy a barátok innen szöktettek volna meg szép nőket. Én adataimat összevetve azt következtetetm, hogy itt nem középkori monostoraink valamelyikével van dolgunk. Hanem, a mint előttünk a példa Kővárról, hogy kettős vala s az idéztem 1246-diki okirat meg egy várhelyet s egy várat említ: ép ilyen «kettős» vár lehetett az aranyosi vár is. Ma is fölmagaslik két hatalmas falrom, melyek keleten s nyugaton párhuzamosan húzódnak egymás mellett. Ezeknek egymástól való távola 10 méter; a nyugoti fal 8 méter, a keleti 10 méter magasságra nyúlik még fel, a falak 1 m. 15 cm. szélességűek. Bizonyára a vas hiányában alkalmazott fakötések nyomai ama gerenda alakú üregek, melyek a falakban tisztán kivehetők. Az épület a köődi, benedekfalvi hegyekből {28.} való kövekből készült, csupán egy pár faragott kő van a közönséges kőből való, egyébként vas szilárd kőfalban, melyet szamosi kavics és mész-keverék malter valósággal összeforrasztott.
A romok egy köődi földmivesnek, Gecze Jánosnak, birtokán állanak.
| A VÁRAKRÓL ÁLTALÁBAN. | TARTALOM | CSEH VÁRA. (Cheewar 1319. Chech 1461. Chechi 1524. Chye 1574. Chiechy 1627. Chyeh 1629. Che 1637. Cieh, Czeh 1639.) |