Debreczeni

Gergely 1415 szept. 25-dikén Báthori László veje.*Dl. 10,386.

1640-ben Miklós, mint Barcsai Zsigmond egyik gondviselője szerepel bizonyos sz.-csehi szőlők ügyében.*GKG: A. fasc. XVII.

Menyei D. István*Szgy. és Orsz. lt. Km. conv. fasc. 8. nr. 4., 27. fiók. 1647-ben nemes személy. 1651-ben, 1652-ben és 1656-ban szolgabíró. Deésházi D. István 1652-ben szintén szolgabíró Közép-Szolnok vármegyében.*Szgy.

1687-ben Balázsházy Sámuel, középszolnokvármegyei szolgabíró, Lengyel András, hites assessor, tasnádi lakosok jelentik, hogy a fejedelem és Veres István, középszolnokvármegyei alispán parancsolatjára néhai Debreczeni Istvánné Balázsházy Zsófia, «rabságból egy örmény által kihozatott» asszony javára tanúvallatást tartottak: a felsőcsaholyi, magyarcsaholyi és balázsházi jobbágyok a tanúk.*Nagyv. Múz. Blt.

Debreczeni István 1698 máj. 22-dikén Zilahról írja Szécsben lakó Guthi Farkasnak, hogy a komaságot elfogadja; Guthi újszülött gyermekének keresztelőjére, ha lehet, lemegy; levelét e distichonnal kezdi:

Vivat quae nata est, sed vivat Mater eiusdem,
Vivat et ipse Pater, sic mea penna vovit!*U. o.

1705 febr. 19-dikén Somlyóról azt írja Gúthy Farkas, középszolnoki vármegyei alispánnak Szécsre, hogy meglátogatta volna, de épen hírül hozták, hogy «Generalis Orosz Pál Kárásztelken {339.} hált» s e miatt nem mehet. Kéri, hogy becsukott szolgáját bocsássa szabadon.*Nagyv. Múz. Blt.

János 1741-ben Kraszna, 1747-ben György Közép-Szolnok vármegye asessorai.*GKG. B. fasc. XIII–XV. János, assessor 1760 jun. 12-dikén aláírt egy nyomozó levelet Pap Kata és Vid javai ügyében.*Gencsi-lt. nr. 549.

Az 1755 ápr. 9-dikén nemes Debreczeni György, szilágyszegi lakos kérésére tartott tanúvallatások alkalmával kitűnt, hogy e Györgynek édesatyja szintén György «a néhai felséges Leopold császár és nekünk kegyelmes királyunk» magyar seregében a Pál Deák czereskapitány direkcziója alatt aktuális strázsamesterséget viselő katona volt, három jó paripát tartott, a francziával való ütközetben esett el.*Szgy.

Vérvölgyi Debreczeni András 1774-ben Közép-Szolnoktól nemességének igazolását kéri.*P. C. Product. 471., 472. l.

Debreczeni Sámuel 1780-ban zilahi választó polgár.

Debretzeni György 1781-ben zilahi tyúkól-utczai, Márton alszeg-utczai, Sámuel és Sándor kraszna-utczai lakosok.

Debretzeni Sándor, lelei saját telkén lakó és János, ákosi saját telkén lakó, egyházi adómentes, Márton és özv. Jánosné, deésházi, József, szilágyszegi János és István, vérvölgyi saját telkükön lakó adózó, András, tasnádi más telkén lakó, adózó nemeseket, továbbá József, erkedi lévitát és Miklós, szilágyszegi ref. papot fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírtak névsorába.

Az 1805-diki összeírásban János és ifj. János, ákosi, Sándor, lelei, János, sámsoni adómentes, ifj. András (27 éves), tasnádi, István és János, vérvölgyi adózó, István (41 éves), József (22 éves), Mihály (31 éves) és Sámuel (24 éves), tasnádi nemeseket, továbbá Deésházáról József, Márton és Sámuel, adózó szabad állapotú lakosokat (ifj. András kivételével gyalogosok) vették föl.

{340.} Közülök János és ifj. János, ákosi, János sámsoni, id. János, Mihály, Sámuel, István és József, tasnádi nemesek homágiális esküt is tettek.

Debreczeni Miklós, 1842-ben középszolnoki esküdt, 1848-ban zilahi főjegyző, 1849-ben Varga helyébe szenátorrá választották.

K. Debreczeni György 1690 előtt borzási, 1690-ben böősházi evang. reform. pap.

Debreczeni András akadémikus 1709-ben szamosújlaki evang. reform. pap.

Debreczeni Dániel 1722 tájt szilágycsehi, 1726-tól zsibói evang. reform. pap, meghalt Varsolczon. Másik Dániel 1825–1833. érkőrösi evang. reform. pap.

Debreczeni Miklós 1771–1821. szilágyszegi evang. reform. pap meghalt ugyanitt, ötven vizitácziót ért egy eklézsiában.

Debreczeni József 1780–1830. völcsöki, 1799–1835. közt szamosújlaki s vicsai evang. reform. pap.

Debreczeni Sámuel 1809-ben sámsoni evang. reform. pap, 1815–1831. zsibói, 1825-ben kusalyi pap, meghalt 1838 máj. 20-dikán. Debreczeni Fórizs István 1686–1701 közt szilágysomlyói evang. reform. pap. (Esperessé lett Zilahon 1694-ben, meghalt itt 1711-ben.)