Délczeg

Detzeg Máthé, magyarcsaholyi nemest K.-Daróczról Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. (Nemzetes) Délczeg András 1755-ben a m.-csaholyi evang. reform. egyháznak egy ezüst poharat adományozott. 1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte {353.} előbbi adómentességébe a magyarcsaholyi Deltzeg-családot, a melyet megadóztattak volt, bár armális adómentes nemességben élt és nemességét úgy a vármegye continua táblája, mint a kir. tábla is elismerte. M.-Csaholyban a család tagjai 1797-ben – saját telkükön vagy más telkén lakó – adómentesek (pl. G. Détzeg András, más telkén lakó adómentes, Péter, evang. reform. kántor stb.). Déltzeg István érkávási, Pál (Pál) érszodorói és tövisedi, László paniti, Pál szakácsii kisebb birtokosok és Antal peéri evang. reform. kántor. László, krasznamihályfalvi, Dávid és Zsigmond, szakácsii adómentes, továbbá Imre (22 éves), Zsigmond, (26 éves), József (28 éves), László (60 éves, taxás), Pál (31 éves), Ferencz (22 éves), Péter (20 éves, taxás), másik József (52 éves), Dániel (38 éves), Zsigmond (35 éves), András (48 éves), Lajos (40 éves, bérlő), Imre (46 éves), (Deczegi) Mihály (46 éves), a másik Mihály (40 éves) és András (38 éves), magyarcsaholyi fegyverfogható nemesek közül az első ötöt lovasnak, a többieket gyalogosoknak vették föl az 1805-diki összeírásba. Ugyanezek homagiális esküt is tettek a szakácsiiakon kívül. Az idősebbik Mihályról megjegyezték, hogy «taxás földön» lakik, a másik kettőről azonban azt, hogy «birtokos»ok.