Éltető

Márton és Mihály 1624-ben zilahi szenátorok 1676-ban Mihály, zilahi tanácstag és polgár, jelen volt, mikor Balog Andrásné kraszna-utczai János deáknak eladott egy pinczét telkestől, továbbá Borbély István a maga telkét ugyancsak János deáknak s örököseinek.*Szgy.

Mihály 1693-ban Ferencz 1695-ben, Péter 1696-ban, János 1697-ben, György 1734–1763. zilahi bírák.

Retteginek, a ki 1700 elején élt, legelső praeceptora Éltető András volt, «igen nagy, jó forma, erős ember, primarius deák, azután zilahi notáriusságában hala meg».*Rettegi György Emlékiratai. Hazánk, I. 214. l.

(Zilahi) Ferencz 1741-ben középszolnoki assessor. 1750-ben, 1751-ben szolgabíró (tasnádi járás). A XVIII-dik század közepe táján egy ízben csak jelölve volt a tasnádi járás szolgabírójául, de az addigi szolgabírót, Diószegi Sámuelt választották meg.

István és Mihály 1741-ben zilahi polgárok. Jánost 1760-ban zilahi szenátor, id. és ifj. Mihály 1780-ban zilahi választó polgárok.

{446.} 1781-ben Éltető András, János, id. és ifj. Mihály, Péter, Éltető K. Sándor zilahi kraszna-utczai, György székely-utczai lakosok.

1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte előbbi adómentességébe a Zilahi Éltető-családot azon armalis alapján, a melyet ez (András és fiai: Sándor és Gerzson, meg a Mihály fiai: Mihály, Péter, András, János, Ferencz) 1718 decz. 24-dikén VI. Károly császártól nyert.

Étlető Sándort gyalogosnak vették föl a Somlyóról 1808-ban összeírt adómentes nemesek névsorába.

Éltető Mihály 1811–1822. zilahi esküdt.

Péter 1811–1821. szintén zilahi esküdt, 1833–1847. középszolnoki assessor (táblabíró), 1847-től mérnök, a kinek közreműködése mellett 1850-ben a nemesi országút készült. György 1847-ben árvaszéki bíró.*Nagy Iván, IV. 27. Péter fia:

Elek 1861-ben középszolnokvármegyei főmérnök.