| Gellért | TARTALOM | Gerbert |
Gencsi
A Gencsi-család nálunk 1475-ben Mindszenten {495.} tünik föl.* Genczy Tamás mindszenti jobbágyai 1475 körül 2 frtnyi adót fizettek.*
Gentzi Balázs, mint tanú volt jelen 1499b-en, mikor a középszolnoki Inó, (Dablyon, Nagy- és Kis-Goroszló meg Náprád birtokokba, továbbá Udvarhely felerészébe beiktatták Bélteki Drágfi Bertalant.*
Ghenchy János hatvani jobbágyait 1543-ban 3, 1549-ben (Genchÿ) szintén 3, a szakácsiakat ekkor 1, 1570-ben 1 1/2 kapuszámnyi adóval rótták meg.* 1546-ban ugyane nemes Kis Hatvani Gencsÿ Jánost és nejét, Erdélyi* Dorottyát megidézteti az utóbbinak első férje,* Kishatvani János, mert nem akarják kiadni az utóbbinak kishatvani részbirtokairól szóló okleveleket.*
1547-ben néhai Mindszenti Genchÿ Ferencz fiait: Imrét és Lászlót meginti Pelei Ferencz, hogy adják ki az utóbbi Pele és Mindszent részbirtokairól szóló okleveleket.* Ugyanőket (egr.) 1551-ben megidézi mostoha apja: Mindszenti Farnosi Mihály (s neje Anna) Mindszent részbirtok és az itteni kuria meg Balázsháza részbirtok elfoglalásáért és más sérelmekért.* Viszont Imre 1553-ban mostoha apját azért idézteti meg, hogy számoljon be gyámi intézkedéseiről és Mindszent, Balázsháza (Albashaza), Szent-Király, Ordó, Kávás, Szakácsi jószágokról, az ezekről szóló oklevelekről meg bizonyos becses ingóságokról.* Ebben az ügyben csakhamar itéletet is hoztak.* 1548-ban (nemes Hatvani Genchÿ) János, az után a Bálint fia, János megidéztetik Szakácsii Kaplyan Miklóst és Györgyöt, Kaplyani Miklósné Katalint, előbb Chűri Imréné, most Zathaji Madarász Jánosné Erzsébet szakácsii szántóföldek elfoglalásáért; Kávási Istvánt és fiát Jánost meg {496.} Kávási Csompasz Ferenczet, kik Mindszentre hajtották Gencsi János hatvani jobbágyainak az aprómarháit.* Ugyanekkor néhai (Genchi) Mihály leányai Fruzsina és Katalin leánynegyedet követelnek: 1. testvérüktől Jánostól a gencsi és balázsházi apai ingó és ingatlan vagyonból; 2. Mindszenti Boldizsártól a mindszenti atyai javakból.*
1551-ben az említett Jánosné, Dorottya elfoglalta Hatvani Gergely telkét,* azonkívül ugyanő, férje (Genchÿ) és fiai: András és Mihály meg férjének mostoha fia. Hatvani János elfoglalták a már szintén említett Szakácsii Kaplyon György és neje, Katalin, balázsházi szőlejét, de még ez évben visszaitélik azt az utóbbiaknak, mint felpereseknek;* ellenben közülök (Gencsy) Jánost és mostoha fiát (egregii) beiktatják a középszolnoki Hatvan és más szatmárvármegyei birtokba* és aug. 8-dikán Újlaki Ferencz, a szepesi püspök szintén a két utóbb említettnek engedi át a Hatvan és Gencs részbirtokokhoz való királyi jogot. E részbirtokokat különben eddig is ők bírták.*
Imre és Gáltői Mátyás balásházi birtokát elfoglalták Gencsi Vincze, András, János és mások, a kiket azért 1559-ben megidéznek.*
1564-ben Ferencz (egr.) fia, Imre (egr.) ellen, a ki eladta a Kozma-rész nevű balázsházi részbirtokot, tiltakoznak Balázsházi Miklós leányai és unokája András meg néhai Balázsházi Antal fia, György.*
1570-ben János ellentmond, midőn Serédy Istvánt a szakácsii birtokba akarják beiktatni.* A Báthori István fia István, lengyel király és erdélyi fejedelem egyik 1583 máj. 9-dikén Krakkóban kelt adománylevelében ugyane (Genchy) Jánosnak és Csűri (Chury) Istvánnak adományozza új adományozás {497.} czímén a középszolnokvármegyei Szakácsi részjószágot minden hozzátartozóval és a benne gyakorolt királyi jogokkal együtt; mert tekintetbe veszi ezeknek az érdemeit s azt a körülményt, hogy e részjószág az őseik birtoka s már ezelőtt is a Csűri Istváné és a Gencsi Jánosé volt. A beiktatást a fejedelem még ez évben elrendeli a középszolnoki bíráknak, kik azt 1584-ben végre is hajtják.* 1586-ban ugyanőket beiktatják az ilosvia jószágba, de Pernesi Kispaczali Jánosné Hasas Elena és Kispaczali Ferencz ellentmondanak.*
1585-ben István, mindszenti nemes, továbbá ennek mindszenti jobbágyai tanúskodnak a Gencsi Miklós másként Gencsi Csöghy Miklós, Gencsi László fia részére Sződemeteri Kőrösy(?) János ellenében Mindszenten tartott tanúvallatásnál;* (Mindszenti Gencsy) István a jobbágyaival 1586-ban jelen volt, mikor Ladmóczi Horváth Jánost Bőnyei Ferencz girolti birtokrészébe akarták beiktatni.* Ugyanez évben (Mindszenti) Istvánt királyi emberül küldik ki a Brinyeknek egy hatvani birtokrészbe való beiktatására.* 1587-ben István (az Imre fia) ellen Erzsébet (Tarjáni Andrásné) nővére pert kezdett a mindszenti és balázsházi birtokrészek megosztásáért Báthori Zs. fejedelem előtt s meg is nyerte a pert, mert Gencsi István nem jelent meg a törvényszék előtt. Utóbbi azonban a fejedelemtől engedélyt kapott a perújításra.*
István (St. Gench) nemes 1590-ben is jen volt az imént említett L. Horvát Jánosnak a giróti udvarházba, a mihályfalvi és újnémeti részekbe való beiktatásánál.*
1591 május 17-dikén Bíró Antal kincstári jószágigazgató megidézteti a családot, a miért nem vette föl amaz ilosvai és több ehhez tartozó részbirtok zálogösszegét, a melyeket Szathmári Miklósnak adományoztak volt.*
{498.} 1594-ben (Mindszenti Gencsy) István érmindszenti birtokára Szénás Péter szakácsi birtokáról szökött Péter Bálint nevű jobbágyot visszaköveteli Szénás Zsigmond.*
1597 október 9-dikén és november 8-dikán özv. Gencsi Jánosné, Erdélyi Dorottya és gyermekei: Bálint, Szigethi Mihályné Gencsi Dorka, Angyalosi András deákné Magdolna meg Fruzsina megosztozkodnak a fenti János gencsi és szakácsii javain.*
1604-ben Gencsi István középszolnoki (külső fél) alispán és dictator.*
Rákóczi Zsigmond, erdélyi fejedelem 1607 aug.17-dikén Gyula-Fehérvárt kelt levelével új adományként adja (Gencsy Istvánnak és leányának Annának, ifj. Újnémethy István nejének az eddig is bírt köbölkúti, fancsikai, (Bihar vármegye) balásházi, mindszenti (Közép-Szolnok) birtokrészeket.* Azonban Szentkirályi Mihályné Gencsi Katalin a maga és gyermekei nevében meg Lendvai Istvánné Derzsi Erzsébet ellentmondanak, a mikor őket be akarták iktatni a mindszenti nemesi kuriába és tartozékaiba; 1616-ban visszavonják ellentmondásukat, minek fejében az említett Istvántól két mindszenti jobbágytelket és néhai Nagy Lukács puszta kuriális telkét kapják.* 1609-ben talán ugyanő (Gencsy István) veszi zálogba krasznamihályfalvi lakos Némethy Miklós Deákné Horhi Annától ennek két szakácsii jobbágyát* s van (Mindszenti-) jelen, mikor egyrészről Balázsházy György, középszolnoki szolgabíró, Sajgi(?) Bálint és Ferencz, másrészről Balázsházy Nagy Ferencz és Nagy Mihály, balázsházi lakos nemesek kibékülnek.* (Gencsi István) egyike vala azoknak, a kik, mint választott bírák, 1613 márzc. 6-dikán aláírták az ilosvai birtokosok határozatát;* jul. 17-dikén pedig perelt {499.} (Gencsi) Katával, Szentkirályi Mihály özvegyével, azon érszentkirályi birtokért, melyet Gencsy István Gyulafi Zsuzsánnától, Kelemesi Mihálynétól és Gyulafi Gyulától visszanyert. Az itélet szerint Gencsy Kata perköltség fejében fizet 1613 okt. 26-dikán 25 forintot Gencsy Istvánnak s akkor a birtokot két egyenlő részre osztják.* Majd 1615-ben (Mindszenti Gencsy) eladta a középszolnoki mindszenti birtokát Bergenyei Tombolt Miklósnak, de tiltakoztak Gencsy Katalin* fiai.* Ugyanez évben zálogba veszi Tombolttól ama hatvani birtokrészt, melyet ez Hatvani Hatvany Jánostól bírt zálogul, mi ellen Hatvany tiltakozik.* 1628 előtt zálogba vett Dobszay Jánostól egy ákosi jobbágytelket.*
Ilosvai Gencsy Bálint 1620 aug. 17-dikén gencsi és szakácsii részeit odaadja Csűri Miklósnak cserébe, ennek paposi, jándi, barlafalvi részeiért Csanády István, Kávásy Balázs, Szilágyi Bálint, Balázsházy Mihály és Dabóczy András tanúk előtt.* 1722 junius 25-dikén Szegedi János Györgynek két oklevelet adott át, a melyek ezeknek a részbirtokoknak a Gencsi Miklós és Bálint között történt elcserélését tartalmazzák.* 1634 május 11-dikén Fruzsina (Gerseni János és György anyja)* cseréli el a lompérti és ilosvai jószágait Bálint beregvármegyei részbirtokaiért.*
1628-ban Gencsi Anna, István leánya, ki már 1618 deczember 21-dike óta Sámsoni Vid László neje,* és férje ákosi s mindszenti telkeiket cserélik el Sándorházi István alsószopri telkével.* 1638-ban Gencsi Anna örökösei tiltakoznak a gyulafehérvári requisitorok előtt az ellen, hogy Felsőnémeti Némethy Kristóf mihályfalva és újnémeti részeit Ibrányi Mihály, váradi kapitánynak akarja elzálogosítani.*
1641 szept. 21-dikén János és György elzálogosítják a szakácsii részbirtokukat Gálfi Péternek.*
A család egyik-másik tagjáról sok aprólékos dolog merül föl, pl. a két Györgyről, a kik 1669–1808 közt szerepelnek leginkább Ilosván s környékén. Az egyik (Lompérti) Györgynek Dobai Banga Erzsébet, a másiknak Guthy Judith a felesége György és neje Dobai Erzsébet 1695 jul. 18-dikán zálogba veszik Sándorházi István kit ilosvai jobbágyát, meg a majádi rétjeit, szántóföldjeit, erdő- és malombeli részét.* 1700 febr. 22-dikén György neje Guthy Judith megidézteti Dobai Dánielt és nejét, Szénási Zsófiát, a kik hatalmasul elfoglalták egy ákosi jobbágyát.* Az egyik György 1708-ban királyi előttemező és krasznavármegyei szolgabíró,* 1712-ben krasznavármegyei alispán,* Kraszna vármegyének Sz.-Somlyón 1716 márczius 10-dikén tartott tisztújításán is alispánná választották. Ugyanő 1720-ban, 1721-ben is alispán és ekkor Halmágyi Istvánnal követ Kraszna vármegyéből az 1721 junius 8-diki kolozsvári országgyűlésen. György, krasznavármegyei alispán részére 1745 jan. 10-dikén vizsgálatot tartanak az iránt, hogy az ilosvai határon a Badacson felé fekvő tisztást meddig bírják az ilosvai birtokosok;* 1754-ben alispán.* Id. Györgynek Ilosva környékén voltak birtokai. Károly király 1722-ben meghagyta a kolozsmonostori requisitoroknak, hogy György és Dobai Erzsébet javára keressék ki Ördögkút, Nyárló és más birtokok okleveleit,* 1723 jan. 25-dikén a requisitorok csakugyan ki is adnak több XVI. századi oklevelet doboka-, szolnok- és krasznavármegyei {501.} vármegyei jószágairól.* Id. György és Dobai Banga Erzsébet 1713-ban az ilosvai evang. reform. egyháznak egy aranyozott ezüst poharat konferáltak. Ugyanezt jelen alakjára az unokája Gentsy Gentsy Zsigmond renováltatta 1769-ből. György és neje (?Zsuzsánna) 1765-ben egy ezüst poharat adtak amaz egyháznak. Egy György, a ki talán 1740-ben született, 1808 decz. 28-dikán halt meg.
A Zsigmondok 1664–1783 közt szerepelnek. Az egyik Filep Erzsébet a felesége (1667), mikor zálogba vesz Sándorházi Ferencztől Lompérton két jobbágytelket. 1670 január 15-dikén ő és neje szabad építhetés mellett Erdélyi Istvántól egy ilosvai kurialis telket és egy ehhez tartozó jobbágyot vesznek zálogba;* Vitézlő Gencsi Zsigmond, krasznavármegyei lompérti lakos megvette Lónyai Annától húsz magyar forintért Lónyai Anna néhai jobbágyának háza telekét.* 1672 november 5-dikén (Gencsy) mint hites megyebírót osztoztatóul küldi ki Kraszna vármegye a Szénás-család ügyében.* 1694-ben helyettes szolgabíró.*
Másik Zsigmond s neje, Sebes Sára 1747-ben örök áron megvesznek Erdélyi Ferencztől és Miklóstól egy ilosvai kuriát.* Az 1766 aug. 12-dikén tartott gyülésen Zsigmond, ilosvai lakost választották meg arra a czélra, hogy a szilágyi tractus egyházi ügyeit a polgári törvényszékeken figyelemmel kisérje és sürgesse.*
Zsigmond 1781 ápr. 20-dikén fölment a jobbágyság alól egy lompérti jobbágyot, mert előbbinek Imre fiát hűségesen tanította.* Zsigmond 1781-ben Kucsón is volt részjószága.
Imre 1709 márcz. 7-dikén néhai Sebes Zsigmond baksai javainak zár alá helyezését kéri Kraszna vármegye tisztségétől. Erre őt tömeggondnokká nevezik ki.*
1741-ben Imre krasznavármegyei jur. assessor.
{502.} István 1716-ban Kraszna vármegye követe a szebeni országgyűlésen.
1729 febr. 26-dikán nyomozzák Gentsi István, ilosvai lakos érdekében, hogy az ilosvai határon miféle réteket és szántóföldeket bírt Erdélyi-jogon Gencsi Zsigmond;* 1732 február 3-dikán (Gentsi) István és neje, Pécsi Klára (a Gencsi-család Pécsi-ágon rokon a Balajti családdal*) zálogba vesznek Sándorházi Pétertől egy ilosvai paraszt féltelket. Az erről szóló szerződést Gencsi György is aláírta.* Istvánnak Pécsi Klárától született gyermekei: Zsigmond és Erzsébet 1757-ben osztozkodnak meg a szüleiktől örökölt Ilosva, Lompért, Hosszúmező, Majád, Derzsida, Szoldobágy, Babuktelek s más részbirtokon.*
István és neje Péchi Klára (1777 előtt) a lompérti evang. reform. egyháznak egy telket adtak, melyen a templom ma is áll.
A Györgyökről, a Zsigmondokról, Istvánról számos aprólékos adatot jegyeztem már föl ama községek történetében, a hol az illetők szerepelnek. A községek, a hol, s az évek, illetve az időköz, a mikor szerepelnek, itt következnek: György Alsó- és Felső-Szopron 1750, Babuktelkén 1726, 1756, Badacsonban 1732, 1759. Balkán 1702, Csalánoson 1720, Derzsidán 1726, 1761, Diósadon 1742, Érszentkirályt 1716, Hidvégen 1716, 1763, Hosszúmezőn 1711, 1763, Ilosván 1669, 1784, Krasznán 1726, Kucsón 1742, 1770, Lelében 1698, 1721, Lompérton 1669, 1781, Majádon 1725, 1760, Mindszenten 1730, 1731, Nagy-Monban 1732, Ököritón 1720, 1742, Ráthonban 1718, 1727, Samaságon 1693, Seredenben 1777, Szakácsiban 1716, 1722, Száldobágyon 1697, 1747, Szécsett 1694, 1761, Szilágyfő-Keresztúron 1731, 1742, Újlakon 1759, Vérvölgyön 1685, Zálnokon 1723. Továbbá György 1669-ben Sándorházi-jogot illető {503.} birtokokat váltott ki. 1698 jun. 4-dikén aláírta Gentzi (Gencsi?) Andrásné Petkes Erzsébet örökbefogadó intézkedését, 1703 január 4-dikén György és Dobai Miklós bizonyítványt vettek arról, hogy Albisi Nagy Lázárt megidézték bizonyos egyezség meg nem tartásáért. 1758 május 2-dikán György letette azt a pert, melyet Guthy Benjámin, Veres Zsigmond, Dul Péter, Osváth János, és Guthi Éva ellen folytatott. György megvette Szentkirályi Györgyől azon Ilosvai- és Sándorházi-féle részbirtokokat, a melyek mint Dobai-örökség őt és nejét, Dobai Banga Erzsébetet illetik.*
Zsigmond Alsó- és Felső-Szopron 1750, Babuczán 1747, 1783, Badacsonban 1759, Csalánoson 1755, Derzsidán 1747, 1778, Győrtelken 1669, Halmosdon 1755, Hídvégen 1664, 1763, Hosszúmezőn 1678, 1781, Ilosván 1664, 1781, Keresztúron 1774, Kucsón 1762, 1775, Lompérton 1666, 1781, Majádon 1747, 1760, O.-Keczelben 1755, Orbón 1755, Ököritón 1674, 1675, Perecsenben 1755, Rátonban 1755, Sámsonban 1668, 1689, Somlyón 1689, Suta-Újlakon 1755, Szakácsiban 1755, Száldobágyon 1747, 1755, Szécsett 1689, 1776. Újlakon (Somlyó-?) 1759, Zálnokon 1755.
István Badacsonban 1732, Derzsidán 1730, Diósadon 1742, Hídvégen 1730, 1731, Hosszúmezőn 1721, 1731, Ilosván 1672, 1784, Krasznán 1726, Kucsón 1742, Lompérton 1721, 1775, Majáson 1730, 1739, Mindszenten 1738, Ököritón 1742, Rátonban 1721, Száldobágyon 1730, Szécsen 1732, 1742. Szilágy-Keresztúron 1742.*
Zsófia 1689 jun. 21-dikén Gombos Péter neje.*
Sándor 1741-ben krasznavármegyei assessor.
1781 február 8-dikán Zsigmondot, Györgyöt, Ferenczet, Józsefet és Zoltán Fernczné Juliannát a Nagy Lázár után maradt ilosvai, lompérti és hosszúmezői részbirtokok kibocsátására intette Gencsi Jánosné Diószegi Krisztina.*
{504.} 1797-ben Gencsi Ferenczné kőrösi főbb birtokos, továbbá a Gentsiek Babuczán, Balázsházán és Zölczén (György, a Kerekes utódok gyámja), Ér-Mindszenten, Ér-Szentkirályon, Kraszna-Mihályfalván, Magyar-Csaholyban, Szécsen (Gencsi Imre), Szoldobágy-praediumon, Új-Németen és Zálnokon kisebb birtokosok.
1800 máj. 16-dikán a Gencsi-utódokat az ilosvai, lompérti, hídvégi és hosszúmezői, Nagy Lázár-féle részbirtokok kibocsátására inteti Toldalagi Lászlóné gr. Korda Anna és bizonyos kisebb összeggel meg is kináltatja.*
Az 1805-, 1808-diki összeírásokban Magyar-Csaholy, Badacson, Halmosd, Ilosva, Hídvég, Hosszúmező, Lompért, O.-Keczel, S.-Győrtelek községekben találjuk a család tagjait.
Jánost (28 éves) és Józsefet (24 éves) gyalogosoknak vették föl a magyarcsaholyi fegyverfogható nemesek 1805-diki névsorába. Ugyanők homagiális esküt is tettek.
Volt 1808-ban Badacsonban Györgynek 2, Ferencznének pedig 1 antiqua jobbágytelke (Györgytől zálogban bír itt egy telket Kis Tivadar [Togyer], nem nemes egyén); Halmosdon Sándornak, Klára utódainak, Osvátné Ágnesnek stb. 2.3 antiqua és 3 nova jobbágytelkök; ezeknek és Györgynek, meg Imrének Ilosván 4 kuriájok, 18 1/2 antiqua és 5 nova jobbágytelkök, legtöbb lelke van Györgynek (6 1/2 antiqua, 1 nova), aztán Klára árváinak (5 antiqua), Imrének (1 antiqua, 4 nova) stb. Györgyről megjegyezték, hogy van «egy flintája, de nem a parancsolat szerint való.» Józsefné 3 1/2 antiqua telkét Mátyus Dénes bírta bérben. Györgyöt, Imrét és Ágnest gyalogosoknak írták ki, de csak Imrének volt gyalogköntöse, a többinek se köntöse, se fegyvere. Hídvégen Györgynek és Imrének 4 antiqua és 9 nova jobbágytelkök; legtöbb telke Györgynek (3 antiqua és 7 nova), Hosszúmezőn Györgynek, Ferencznének, Józsefnének, Sándornak és Ágnesnek 13 antiqua és 17 nova jobbágytelkök; {505.} legtöbb telke Ferencznének (6 antiqua, 3 nova) és Józsefnének (3 antiqua, 6 nova). Ezeken kívül Sándortól zálogban bírt itt 1 novat Pap László, Ágnestől 1 antiquat Tatár Pik nevű nem nemes egyén és Imrétől 1 telket Zabolai István. Lompérton Györgynek, Imrének, Ferencznének, Sándornak és Józsefnének 1 kuriájok, 1 adómentes lakótelkök, 18 1/2 antiqua és 8 nova jobbágytelkök, a kuria a Ferencznéé, a lakótelek a Sándoré, legtöbb telke Györgynek (4 antiqua, 6 nova), aztán Józsefnének (4 antiqua, 2 nova). Sándortól megjegyezték, hogy «köszvényes lábú, katonának alkalmatlan»; Oláh-Keczelben Györgynek 1 antiqua és 1 nova jobbágytelke, Péter részéről 3 somlyógyőrtelki jobbágytelkte bírt zálogban br. Bánfi Pál.
Imre 1804-ben krasznavármegyei assessor, 1813-ban árvaszéki bíró, 1816-ban táblabíró, 1816–1826. alispán.* Fia Farkas 1797-ben született Ilosván.*
Ferencz 1810-ben krasznavármegyei helyettes alszolgabíró, assessor, árvaszéki ülnök, 1816-ban főszolgabíró, 1802-ben Darvai Annát vette nőül; fiai Vincze 1803-ban Demeter 1804-ben Ilosván születtek Ferencz és Borbély Dániel 1819 márcz. 31-dikén elcseréli az ilosvai szőlejüket egymás között.* 1826-ban halt meg.*
József és Sándor 1809-ben Ilosván földesurak.*
Farkas 1824-ben krasznavármegyei helyettes főszolgabíró, 1826-ban (másik?) aljegyző, 1836-ban főjegyző, Farkas 1843-ban is szolgabíró, 1847-ben Kraszna vármegye törvényes derékszékének bírája, 1861-ben tiszteletbeli táblabíró. E Farkasnak Ilosván, 1855 márczius 19-dikén kelt följegyzése szerint családjának törzse Dávid, a kinek leszármazása a következő:
{506.} Ignácz 1823-ban krasznavármegyei főszolgabíró, 1825-ben (másik?) főtáblabíró (1827-ben assessor).
Sándor 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli aljegyző. 1867–1871. szolgabíró (1870-től főszolgabíró), 1883-tól máig somlyai polgármester.
Czímerök: «a vért kék udvarában kiterjesztett szárnyakkal egy fejű sas. A vért fölötti sisak koronáján pánczélos kár könyököl kivont kardja hegyén vérző török fejet mutatva. A vértet foszladék veszi körül.»*
| Gellért | TARTALOM | Gerbert |