| A DRÁGFI-CSALÁD. (Drágfy, Drágffi, Drágffy.) | TARTALOM | A KUSALYI JAKCSI-CSALÁD. (Jakch, Jakchi, Jakchy, Jakcs, Jakcsy.) |
{377.} A GYULAFI-CSALÁD.
(Gyulaffi. Gyulaffy. Gwlaffy. Ghyulaffy, 1573. Giulaffi, 1604. Giulaphi 1605).
A Rátóti Gyulafi-család Lászlóval* származott át a Dunántúlról a császár, király szolgálatából Erdélybe. A Báthoriakkal való rokonsági összeköttetés s kiváló szolgálatai révén főkép Közép-Szolnokban nyer gazdag birtokokat.
E László (tábornok) nyerte János Zsigmondtól (1569 márczius 19-dikén) Cseh várát a hozzátartozó falvakkal, hogy Báthori György hűtlenségbe esett. Megvette a Miksa birodalmában levő összes birtokait, a hűséget esküdött János Zsigmondnak.* Majd Báthori Istvánnak vált kedvelt emberévé. Még 1551-ben János és László (egr.) meg nővérük Druget Gáborné Fruzsina (e III. László gyermekei) megintik Somlyai Báthori Szaniszlófi Imrét, Gáspárt, Eleket és Jánost arra, hogy adják ki néhai Somlyai Báthori Szaniszlófi Jánosnak Somlyó, Perecsen, Hidvég, Ujlak, Szoros, Maladé, Csehi, Badacson, Györtelek, Kerestelek, Gyulakuta, Endrefalvi meg más, szatmár- és szabolcsvármegyei javaiból az előbbieket megillető negyedet.*
László szereplése vármegyénkben az 1569. évvel kezdődött. Mindjárt ebben az évben hallunk embereiről, a kikkel elfoglaltatta Valkai Miklósnak és leányának Zsombori Lászlóné Zsuzsánnának Köőd birtok határán fekvő Bakszeg nevű részjószágát. Ezt az ügyet K.-Szolnok vármegye Báthori Kristófnak {378.} 1577 február 21-dikén hozzá intézett meghagyása alapján tárgyalta is és az alperes Gyulafit, ki meg nem jelent, elmarasztalta. Ezen az alapon a felperesek érdekében Pistáki Lukács deák a birság felhajtását sürgeti és új idézést kér.* 1570 július 19-dikén már országgyűlésre hívja Báthori István, ki azt írja, hogy négy nap alatt nála legyen, mert oly dolog áll előttük, mely semmiféle késedelmet nem enged.*
Aprólékos birtokbeli dolgairól hallunk sűrűn 1572-ben. Györtelek birtoka határos Wesselényi Hadad birtokával, ezért S. Báthori Zs. meghagyja a középszolnoki alispánoknak és szolgabiráknak, hogy a Wesselényi részéről kívánt határjárásra Gyulafit is hivják meg.* Közép-Szolnok vármegye megidézi Márton után való csütörtökön, mert nagyszegi jobbágyai által hatalmaskodott és elfoglalta Drághi Károly László Bik mordál makkos erdejét.* Emberei Szilágy-Cseh városában is hatalmaskodtak. (Mint felperes Károlyi László szerepel.)* S még másutt is; deczember 14-dikén Báthori István meghagyja Közép-Szolnok megyének, hogy őt és jobbágyait idézzék elébe, mert Bőnyei György előadása szerint ama jobbágyok Oláh-Nádasdon 50 frt kárt okoztak neki; őt elfogták, elverték; sok kocsit elvittek, erdeit is elfoglalták,* majd Zsombori Lászlóné Valkai Zsuzsánnával áll szemben, mint alperes, ama perben, melyet utóbbi néhai Báthori Györgyné Annával is folytatott. A kitűzött napra sem Gyulafi, sem ügyvédje Horvát Boldizsár nem jelent meg, a miért el is itélték.* Ő és Horváth Boldizsár alperesek Radvánczi Márton megbizottjuk által folytatják Zsombori Lászlóné Zsuzsánna felperes megbizottjával, Sándorházi Jánossal a Drágfi Gáspár és Csire Ferencz között – úgy látszik – Vicsáért, Horvátért {379.} és Széplakért támadt pert, de Báthori István meghagyja itéletlevelében Közép-Szolnok vármegyének, hogy az alperesek birtokain hajtsa le a birságot, járja körűl és becsűlje meg javaikat.* Majd ők Valkai Miklósné Csire Petronellával állanak szemben. Rájok e per Báthori György és neje Báthori Anna halálával szállott. A kitűzött időben az alperesek nem jelentek meg, sőt megbizottat sem küldöttek arra.* 1572 nov. 2-dikán hű szolgálataiért kapta S. Báthori Istvántól Bélteki Drágfi György magvaszakadtával Benedekfalvát; de a beiktatásnak özv. Benedekfalvi Vajda Gáspárné Szilágyszegi Eufrosina és a rokonság ellentmondottak.*
Már ebben az évben veszélyben foroghatott az uradalom, a mint két apró följegyzésből sejtjük. 1572-ben az uralkodó Lászlónak (mfc.) akarja adományozni Cseh várát, mi ellen tiltakozik Nyalábi Prini István.* 1573-ban is tiltja Perényi István Cseh vár lefoglalásától.*
1573-ban kérésére és fejedelmi parancsra a középszolnoki szolgabirák tanúvallatást tartottak Benedekfalván és völcsöki, görcsöni, újlaki, monói, czikói, nagyszegi, nagydobai, lelei és bőnyei jobbágyokat hallgatnak ki, a kik tudják, hogy Drágfi János Vajda Jánosnak adta Benedekfalvát.* Somlyai Báthori Istvánnak András utáni csütörtökön kelt levele szerint Radvánczi Márton, Rátóti Gyulafi László megbizottja, mint fönperes, Sarmassághi Miklós ellen törvényben állt, de ez nem jelent meg* 1574-ben emberi karddal űzték el Közép-Szolnok vármegyét, mert ez Zsombori Lászlóné Valkai Zsuzsánna felperes érdekében kijött volt a Csire-rész, Széplak és Vicsa birtokok fölbecsülése, a javak elhordása és a pénzbirság felhajtása végett.* De másfélszáz forintot s ötven kalangya búzát adott Bőnyei György, középszolnoki lakosnak {380.} (bizonyosan a föntebb említett hatalmaskodásért), mit utóbbi augusztus 3-dikán elismer.*
S. Báthori Istvánt hűséggel szolgálta különösen Békés Gáspár ellenében, ezért iktatták be 1575 szeptember 18-dikán a középszolnoki Inó és Kis-Goroszló meg a dobokavármegyei Őrmező, Füzes és Szent-Péterfalva birtokokba, melyek a hűtlenségbe esett Károlyi Lászlóéi voltak.*
1576-ban Nagy-Szegen jobbágyain Jakcsi Boldizsár jobbágyai hatalmaskodtak.* 1577-ben az ő Szilágy-Cseh várában tanúvallatást tartanak, törvényt ülnek és jobbágyokat marasztalnak el, kik hatalmasul mentek volt kardos tilalmas erdejére. Az erdőben talált ökrös szekereket Lászlónak itélik.* Komornyik Mihály nem akar számot adni a szilágycsehi vár gazdálkodásáról. Erre a fejedelem – László jelentésére – 1577 február 26-dikán meghagyta Közép-Szolnok vármegyének a megidézést, a vármegye e parancsnak eleget is tett.* S. Báthori Kristóf ez év augusztus 6-dikán ismét maga elé idézteti Komornyikot.* De aztán augusztus 20-dikán arra kéri Komornyik Mihály, hogy ne számlálja a többi latrok közé; jámborúl szolgálta és szolgálja mindig, a míg él, tehetsége szerint, adósságát személyesen megviszi, de most igen beteges.* Ugyanez a Komornyik özvegyének, Forgács Margitnak, is udvarbírája, a ki 1580-ban fenti Gyulafi fia László előadása szerint Szilágy-Cseh várában és Köődön hatalmaskodott.* Április 10-dikén Báthori Kristóf meghagyja Közép-Szolnok vármegyének, hogy idézze elébe Lászlót, kinek emberei Szilágyszegi Pál Györtelek és Lele birtokain hatalmaskodtak.* Majd szilágyszegi birtokára mentek, hatalmaskodtak és 300 forint kárt okoztak,* Németi Ferencz özvegye Balási Zsófia, {381.} most Csáki Lászlóné, mint fölperes, ő mint alperes, állanak törvény előtt.* Szeptember 2-dika után, mint alperes áll szemben megint Valkai Miklóssal és leányával, Zsuzsánnával, kiknek szamosújlaki jobbágyait a mosóbányai erdőben elfogván, Cseh várába vitette és fogságban tartja.* Báthori Kristófnak 1578 deczember 12-dikén kiadott parancsából is az látszik, hogy hatalmaskodott; jobbágyai 1000 forint kárt tettek Valkai Miklós Köőd birtokán,* Valkaival később is hosszasan perelt. 1579 márczius 25-dikén Báthori Kristóf itéletlevelében egy jelentő levelet ad ki, mely szerint ez év január 7-dikén jelenti Közép-Szolnok vármegye a fejedelemnek, hogy Lászlót megidézték a fejedelem elé s meghagyták neki, hogy jobbágyait törvény elé állítsa a Valkai Miklóssal való ügyében.* Báthori Zsigmond április 1-sején a Valkai Miklós, mint felperes és László, mint alperes közt támadt perben hét levelet ad ki az alperesnek.* Április 21-dikén Báthori Kristóf meghagyta Közép-Szolnok vármegyének, hogy a László felperes és Valkai Miklós alperes között Ujlakon és Mosóbányán jobbágyok okozta rongálás miatt folyó pert rögtön vegye fel.*
Somlyai Báthori Kristóf (1577 április 29-dikén) Lászlónak adta a János Zsigmondtól s Báthori Istvántól már neki adott Nagy-Babocza, Kis-Babocza, Kolbászfalva, Redefalva és Somos, középszolnokvármegyei birtokokat.*
A váradi káptalan 1578-ban Báthori Kristóf parancsára kiadta Lászlónak azon oklevelet, mely szerint János Zs. és Izabella 1560 előtt Drágfi György fimagszakadtával Báthori Györgynek és nejének, előbb özv. Drágfi Gáspárné Báthori Annának adták Szilágy-Cseh, Erdőd várát, Kővárt st.*
1579 február 17-dikén a fejedelem meghagyta, hogy Lászlót iktassák be a magvaszakadt Bélteki Drágfi Györgynek {382.} középszolnoki Köőd és Kelencze részjószágába, meg Aranyosmező másként Aranyosvára praediumába,* Nagy-Szeg birtokába, de e utóbbinak Jakcsi Boldizsár ellentmondott.*
László panaszt emelt, hogy az ő Nagy-Szeg birtokbeli jobbágyától a «Keorteowelyesy therföld» nevű földet Jakcsi Boldizsár jobbágya el akarta foglalni és sok fát elvitt, jóllehet először az ő jobbágya szántotta fel. Az ebből keletkezett pert a táblához fellebbezték.* Szent György napja előtt Lászlónak és Jakcsi Boldizsárnak esküt kellett volna letenni valamely perben, de azt elhalasztották.* 1580-ban, mikor be akarták iktatni a középszolnoki Böősháza birtokba, megint Jakcsi Boldizsárban és Böősházi Menyhértben talált ellenmondóra.*
Panaszára 1581 május 11-dikén meghagyta Báthori Kristóf Közép-Szolnok vármegyének, hogy Perényi Lászlót, a kövári várnagyot törvény elé idézzék, mert Gyulafinak a közép-szolnoki Hanisa birtokán Kővárhoz tartozó jobbágyok hatalmaskodtak.*
1585-ben László felperes ügyvédje Szőkefalvi Sámsondi András perel Szerdahelyi Imrefi János ügyvédjével Székelyvásárhelyi Köpeczi Jánossal bizonyos arany-ingóságokért.* László cseh-horváti* emberei, mint szomszédok, jelen vannak, mikor a fejedelem 1586 május 9-diki parancsára a középszolnoki Benedekfalva, Kecskésfalva és Debreczen birtokokba be akarják iktatni Borsoló János itélőmestert.* Ő és mások ellentmondanak, mikor Vajda Gáspár halála után birtokba akarja adni e birtokokat. Az ellentmondókat törvénybe idézték, de a pert 1587 május 3-dikán elhalasztották.*
1591-ben Menyei Borbély György és Szilágyszegi Farkas, Közép-Szolnok vármegye szolgabirái, Hadadi Tamás, hites jegyző fejedelmi parancsra tanúvallatást tartottak László részére {383.} a gordánfalvi s más középszolnokvármegyei falvakbeli közös földeket illetőleg.*
László fiai: István, László. Istvánról 1573–1591 közt van szó, a ki 1591 előtt halt meg. 1573 augusztus 21-dikén Báthori Kristóf helybenhagyja, hogy László fia István Mikeházán Horváth Boldizsárt megjutalmazta, ennek Középszolnokban Horvát nevű birtokot ajándékozván, a melyben a fejedelem megerősíti.* Részére Somlyai Báthori Istvánnak 1574 október 15-dikén kelt parancslevele alapján határt járnak Nádadon s új határjeleket állítanak (ugyanezen alkalommal említve van Szilágy-Cseh is.* A fejedelem 1580 augusztus 17-diki parancsa alapján a középszolnoki szolgabirák megidézik, mert Szilágy-Csehen nehány szolgájával lehuzatta özvegy Bőnyei Györgyné Szécsi Borbála kocsijának a fedelét és összetörte a szekerét. Ezen özvegyet özv. Gyulafi Lászlóné Forgács Margit hivatta volt magához.* Számára Közép-Szolnok alispánjainak és szolgabíráinak 1581 október 14-dikén kelt jelentése szerint felső parancs következtében Lele birtokon tanuvallatást tartottak Gyulafi-pénzek hovaviteléről. Tanú volt a szilágycsehi városi prédikátor: Kisdobszai Dániel.*
1582-ben középszolnokvármegyei szolgabirák: Lelei Kaplyon Ferencz és Nagydobai Adorján Péter (Szent György utáni szerdán) jelentik a fejedelemnek, hogy felsőbb parancs következtében Szilágy-Csehben tanúvallatást tartottak István részére valami hamis kulcsokért, melyeket a meghalt Gyulafiné csináltatott. Hat tanút hallgattak ki, a kik közül Vérvölgyi Szabó Anna vallja, hogy mikor őt a kis László dajkájának Csehbe vitték, most tizenharmadfél esztendeje.* István emberein Györtelkén Ippi Borsoló János emberei hatalmaskodtak, és egyebek mellett 45 rőf daróczot is elvittek s fel is szabták nadrágnak. Ezért 1583-ban Egyed után való szerdán {384.} S. Báthori Zs. meghagyja Kraszna vármegye szolgabiráinak, hogy idézzék elébe Borsolót.* Azután a szolgabirák Valkai Miklós érdekében hozzá mentek ki, hogy hatalmaskodó jobbágyait adja ki és állíttassa törvényre.* László a maga szükségleteire fordította neje Forgács Margit első férjének Imrefi Jánosnak aranynemüit 2500 frt értékben, a mit halálos ágyán el is ismert; ezért ennek árvája János számára Tordai Vas Imre deák megbízott elégtételt kér László fia István mester alperessel szemben, kinek megbizottja Ákosi Kidei Péter. Ez ügyben Báthori Zs. 1583-ban meghagyja Közép-Szolnok vármegyének, hogy Forgács Margit örököseitől vegye el mindazt, mi a felperest illeti.*
1584-ben a fejedelem elé idézik Istvánt, ki ellen Szerdahelyi Imrefi János ügyvédje, Ugrai Gergely új itéletet kért.* 1584-ben László fiainak: Lászlónak, Istvánnak, levelet írnak át – Drágfi-javakról.* Istvánnak 2 horváti, 3 ardói és 3 vicsai jobbágyát megidézték, mint szomszédokat, a mikor Báthori Zsigmond 1584 november 6-diki parancsára be akarták iktatni Zsombori Lászlót egy böősházi birtokrészbe, a mi ellen többek között Pestesi István, Cseh vára igazgatója is tiltakozott István és László nevében.* 1585-ben a fejedelem elé idézték, mert Valkai Miklós középszolnoki köődi birtokán hatalmaskodott.* Számára tanúvallomást tartottak Gardánfalván arról, hogy az ő erdőit a farkasaszóiak pusztítják.* 1591 augusztus 24-dikén Somlyai Báthori Zsigmondnak fogott birákhoz intézett kiadványa szerint Istvánnak a farkasaszói s gardánfalvi birtokokról osztályt kellett volna csinálni István és Szakmáry Miklós deák közt. István meghalván, ezt most már a fogott birák tegyék meg László részére.*
1608 deczember 13 előtt Istvánnal és Lászlóval pert folytatott {385.} a középszolnoki Benedekfalváért Borsoló János, de később átadta az arra vonatkozó levelet Széchi Katának.*
László (IV.) Széchi Katát vette nőül. 1605-ben halt meg. Ez a Giulaphi László első férje Széchi Katának.* Közép-Szolnok vármegye főispánja.*
Mihály vajda 1599 november 4-dikéről Gyulafehérvárról Lászlóhoz, Közép-Szolnok vármegye főispánjához levelet ír, melyben azt mondja: «Miért hogy e mostani időhez képest a kegyelmedet intjük szeretettel s kérjük is: hogy kegyelmed mától fogva tizenötöd nap előtt legyen jelen nálunk. Assecuráljuk kegyelmedet a mi hitünkre, hogy kegyelmednek se személyében, se marhájában és jószágában tőlünk háborgatása és bántása nem lészen; kit ha kegyelmed superfigiál, kegyelmeden azután ha mi esik, nem minekünk, hanem magának tulajdonítsa kegyelmed; mi kegyelmedet jó szívvel, szeretettel acceptáljuk.» A november 20-diki generális gyűlésen Kolozsvárott is jelen kell lennie, «hogy az több országunkbeli hiveinkkel országunk megmaradására concludálhassunk.»* November 13-dikán így ír Gyulafehérvárról Mihály vajda: «A kegyelmed leveléből – úgymond – és a mi jámbor szolgánktól is megértettük a kegyelmed hozzánk való hívségét, mihelyt kegyelmedtől jó neven vettünk; nem is kételkedünk semmit a kegyelmed hívségében, kiért mi is kegyelmességünket ajánljuk kegyelmednek. Mi legyen penig az oka, hogy kegyelmed hozzánk most nem jöhet, azt is értjük, de mégis intjük kegyelmedet, hogy a gyűlésre ezen november 20-dik napjára jöjjön ide hozzánk, Fehérvárra; igen kedves dolgot cselekszik kegyelmed.»*
1595 május 4-dikén a gyulafehérvári káptalan előtt azt vallotta, hogy mivel «in hoc bellicoso temporis statu» a háborúba {386.} mindenkinek nagy sereggel kell mennie, a sereg előállíthatása végett elzálogosította dobokavármegyei Füzes és Szent-Péter birtokait Ravaszdi Györgynek 2000 frtért, mely összeget fel is vett.* 1603 október 3-dikán Hadadban kelt levelében elismeri, hogy Csáki István a Daróczbeli részjószágát, hozzátartozóival, (Közép-Szolnok vármegyében) neki 1000 forintért zálogba vetette, a mely jószágot visszabocsátani köteles, ha Csáki vagy ennek maradékai az 1000 frtot lefizetik;* zálogba vette 14,000 forinton ugyancsak e Csáki Istvánnak Erdélyben fekvő teljes vagyonát, Almás várát és egeresi kastélyát minden hozzátartozó jószágaival együtt;* monói részbirtokát 200 frtért Dengelegi Miklósnak zálogosította el.*
1603 szeptember 19-dikén Szilágy-Csehben kelt levele szerint Bogáti Menyhértnek adta volt zálogba Csáki István Szentmihály, Kis-Rákos és kendermezei jószágát hat ezer forintért. Ezeket a jószágokat Bogáti Menyhért «ugyanazon hatezer forintért» adta Lászlónak, ennek Bocsa és ahhoz tartozó jószágáért.
Gábor fejedelemnek 1610 június 22-diki levele szerint László sajátkezüleg írt és pecsétjével megerősített levelében kikötötte, hogy, a mikor Csáki István vagy utódai megváltják Almást és Egerest, a kiszabott összeg mellé Erdélyben harminczkét ház jobbágyot is adjanak és bocsássák át Szent-Mihályt, Rákost és Kendermezőt.
Gyulafi Csákival úgy végzett, hogy «ha Csáki neki Erdélyben harminczkét ház jobbágyot szerez s azt kezébe adja: a hatezer forintot a három faluról leszállítja és a derék jószágot végzésünk szerint ha mikor énnekem Csáki István uram vagy maradéki a tizennégyezer frtot megadják, a három falut is a többi jószágokkal tartozzam azon tizennégy ezer frt summát megadva visszabocsátani vagy magamnak, vagy maradékomnak adja meg ő kegyelme.»*
{387.} E László kezéhez vette Almási Sánta Ferencz fiainak a pénzét és Horvát János búzáját, a mit meg kell adni.
1604 június 13-dikán igazolják Szilágyszegi Laczoka Ferencz s nagydobai Adorján György szolgabirák, hogy «mi vitettwnk Váradra eo felsége római császár számára Giulaffi László uram eo nga buzájából cassai zaztizennégy keóbleóth.»*
1609 előtt László egyik örökös jobbágyának a fia elszökött Csehből, «ennek két esztendeje sincs».*
Végrendeletében (1604-ben) «minden jószágát várával egyetemben, mind őstől maradtat, mind pénzen vöttet» feleségének hagyja, ha gyermekeinek magvaszakadnak, de mindaddig bírhassa felesége, Széchi Kata, a jószágot, még az őstől maradtat is, a míg azt a tízezer frtot meg nem adják feleségének, mert ennyi pénzét költötte el. A mi a pénzes jószágot illeti, együtt kereste vele, azt tehát feleségére s gyermekeire hagyja; gyermekeik holta után pedig mindenestül Széchi Katának. Ezüstjét, aranyát, pénzét, drágaköveit feleségére s gyermekeire, Zsuzsánna s Borbála gyermekeit felesége gondviselésére bízza.
IV. Lászlónak Zsuzsánnán, Borbálán kívül még egy fiúgyermeke is volt: Sámuel. A gyermekek 1627-ben osztoztak meg, miután Rákóczi Zsigmond adományozása következtében a birtok leányágra is átszállott.
1605 október 21-dikén Lodi Simon elismeri, hogy a néhai Gyulafi László kezében volt ingóságait Gyulafi Lászlónétól visszakapta.*
Rákóczi Zsigmond fejedelemnek 1607 márczius 25-diki levele szerint Széchi Katalin az özvegy s gyermekei: Sámuel, Zsuzsánna és Borbála a váradi káptalan némely kiadványát mutatták fel, hogy azoknál fogva Szerdahelyi Imrefi János minden, a középszolnoki Cseh várára vonatkozó jussát {388.} Lászlóra ruházta át s annak mindkét nemen levő gyermekeire.*
1611-ben Gábor fejedelem az árváiknak: Sámuelnek, Zsuzsánnának és Borbálának, meg Prépostvári Zsigmondnak és nejének, Széchi Katalinnak adta Gardánfalvát.*
Néhai Gyulafi László elzálogosította volt a középszolnoki Gardánfalvát Nagybányai Sütő Györgynek. Ez ellen 1614-ben tiltakozik Gyulafiné Széchi Kata nevében ennek szolgája Szilágycsehi Nagy István.*
1618-ban a Rátóti Gyulafi László és felesége, Széchi Katalin gyermekeire: Zsuzsánnára, Sámuelre, és Borbálára átiratja Hadadi Wesselényi Pál a középszolnokvármegyei Zsibó birtokát 4500 frtért. (Zsuzsánna az ő felesége.)* Szilágy-Csehiben 1627-ben Lokacsi Prépostvári Zsigmondné Széchi Kata az első urától: a Rátóti Gyulafi Lászlótól maradt fia Sámuel, továbbá Liszti Ferenczné, Gyulafi Zsuzsánna, Kapi Andrásné Gyulafi Borbála, a Gyulafi Lászlóról maradt Cseh vár és jószágok, ingó-bingó marhák felől szerződésre léptek a következőképen: Széchi Kata és fia (Gyulafi Sámuel Liszti Ferencznének és maradékainak az egész Cseh jószágból az udvarhelyi udvarházhoz, az általa már előzőleg bírt jószággal együtt adni fognak másfélszáz házjobbágyot örökségével együtt az egyes falvakban. Ezek mellé ezer frtot. Már előbb ötezret adtak, Borbálának s maradékainak is adnak a csehi jószágból másfélszáz házjobbágyot. Monóban Széchi Kata s Sámuel az egész monói részjószágból öt házjobbágyot maguk számára választanak ki, azután a megmaradt részből Borbála is öt házjobbágyot választ, a többit igaz osztás szerint közbirák osztják kétfelé és pedig egyik fele a Sámuelé, a másik {389.} fele a Borbáláé lesz. A puszta helyek Széchi Katának s Sámuelnek maradnak. A Monó melletti Nagy-Mocsár erdőhöz Borbála just nem tarthat, mert az eleitől fogva Cseh várához tartozott tilalmas erdő; de Széchi Kata s Sámuel megigérték, hogy mikor termése lesz az erdőnek, Borbála tized nélkül jártathatja rajta saját disznóit, mikor az övék is járnak, a monói jobbágy marhái is járhatnak rajta; de ha makk lesz rajta, a tizeddel a jobbágyok Cseh várához tartoznak. A Mocsár-erdőből Borbálának a maga háza szükségére czédulával fát is adnak. Monó mellé adják Gardánfalvát, ha ezekből ki nem telnék a másfélszáz házjobbágy, akkor a többi faluból elégítik ki. Ha valamely házban két házas ember lakik, azokat, ha egy kenyeren vannak is, de külön marhájok van, két házjobbágy számába fogják betudni; ha külön kenyeren vannak és marhával, de egy házban laknak és sem puszta házhelyök, sem házuk nincsen, hol házat építnének, ilyeneknek vagy pusztaházat, vagy házhelyet örökségestől kell adni. A Gardánfalván levő öt pusztahelyet illetőleg így szerződtek: Széchi Kata s Sámuel átengedik azokat a pusztákat Borbála asszonynak udvarházhelyért. Borbála ezzel megelégszik s Széchi Katától s fiától nem kiván semmi építést, de ezek mellé Borbálának is adnak hatezer forintot jó pénzül. A mely szőlőt Széchi Kata és Sámuel az udvarhelyi határon Zsuzsánnától elfoglalt, azt tartoznak visszaadni: a benedekfalvi szőlőket is, a Szongolith nevű szőlőhegyen levő szőlők is mind Zsuzsánnát, s Borbálát illetik.
A szerződés nyolcz pontból állt s azt Lokacsi Prépostvári Zsigmond, középszolnokvármegyei főispán, Nagyfalusi Serédi István, Balázsházi Balázsházy László, kövesdi Sarmasági László alispánok, Péri Horváth Lázár, Sulyok János, Sámsoni Haranghi László, Szilágyszegi Pap János, középszolnokvármegyei szolgabirák előtt kötöttek.*
{390.} Hatalmaskodásokért és birtokfoglalásért is megidézték özv. Gyulafi Lászlóné Széchi Katát, továbbá Gyulafi Sámuelt, Borbálát és Zsuzsánnát, kik ellen – úgy látszik – Kendi Sándor emelt panaszt.
Közép-Szolnok vármegye alispánjai előtt Széchi Kata, mint Gyulafitól született gyermekeinek a gondnoka, megigéri, hogy visszaváltja Csata Imre deáktól Kecskésfalvát.*
Széchi Katát bizonyos ezüst tárgyakért többször zaklatták.
1629 május 22-dikén Nagydobai Spáczai Gáspár, Közép-Szolnok vármegye főispánja, (60 éves) Balásházi László, Szilágycsehi Nagy István, tanuskodnak a Kamuthi Balázs ezüst mive felől. Ez utóbbi azt tudja, hogy Szikszai György, Közép-Szolnok vármegye akkori alispánja Hadadba ment és egy vasas ládában ezüst művet ő hozott Szilágy-Csehbe az ifjabb Rátóti Gyulafi László kezébe, ezek közt 11 fehér pohár vala aranyos szélű «egyben járók», tíz, vagy tizenegy aranyos lábas, ejteles fehér poharak, egy szablya is volt, fekete bársonynyal borított három gyenge kötő vasra, arany vagy ezüst volt a boglára; de «twrkesek» valának a bogláriban, melyet, mint Széchi Kata mondta, «a szegény ura, Gyulafi László, Sennyei Gáspárnak adott vala ajándékba.» Mikor Erdélybe bejött Székely Mózes, akkor minden arany, ezüstmarhájukat s pénzüket az említett tanú vitte fel Ungvárra Homonnai Bálint kezéhez, a mikor pedig Imrefi János és Gyulafi László Székelyhidat akarták megvenni Borbianus Jánostól, Imrefinek nem volt elegendő pénze: Gyulafi elhozatott minden ezüstművet Ungvárról, melyek közt a Kamuthi Balázs ezüstművei is voltak. Szilágy-Csehből többször (1606, 1607, 1608-ban) írja Széchi Kata Drági Kamuthi Balázsnak, hogy az ezüstmarhák nála nincsenek, azokat Kamuthi Balázs vitte el, ki ép úgy jogot tart hozzájok.*
Kitünt egy László (VII.) a Thököly Imre elleni háborúban {391.} (1691. † 1699.) 1684-ben az Apafi hadainak főkapitánya lett, érdekes az évi fizetéséről való jegyzék: Készpénz fizetése esztendeig 400 frt, ruházatjára nyolcz sing angliai posztó, magának ő kegyelmének fehér czipója 2, bora asztali 3 itcze, praebenda czipója 30, praebenda bora 4 itcze, húsa 15 font, boráért, búzájáért, zabjáért, szénájáért a nagyszöllősi minden nemű dézma.*
1699 február 22-én Bánfi György kormányzó meghagyja a kolozsmonostori requisitoroknak, hogy Gyulafi László bizonyos levelét a vármegyék és a szász nemzet (natio) pecsétjei között pecsételje meg: «másként az országnak nagy kára forog benne.»*
Sámuel, (felesége Bethlen Anna), Közép-Szolnok vármegye főispánja,* 1636-ban halt meg.
Ő, Zsuzsánna és Borbála ellenmondanak annak, hogy özv. Gyulafi Lászlóné Széchi Katát 1613 előtt az almási és egeresi jószág megváltása iránt megidéztette Csáki Istvánné Wesselényi Anna.* Sámuelt Bethlen Gábor 1617. év április 6-dikán meghívta a fejérvári május 4-diki közgyűlésre a következő levéllel: «nem chiak az reghi io rentartasnak keöveteseire, hanem egi nehani kiualtkeppen ualo okoktol kinzeritetuen, Tanachinknak keozenseges teczesekbeöll vegeznunk ide feiruara lako heliunkben ad quartum diem mensis may… az dolgoknak melliek eleottunk forognak nagi uoltahoz kepest generalis gwlest celebraltatni. Intywk azert kgmedet seöt hadgiuk es parancholliuk, hogi az megh nevezett napon es helien keglmedis szemelie szerint legien ielen, eigenleö ertelembeöl Istennek szent segitsegebeől szegenj hazanknak megh maradasara es bekeségwnknek megh tartasara ualo dolgokrol vegezhessunk haznoson.»*
1618-ban Zsuzsánna, Sámuel és Borbála 4500 forint fejében {392.} kapják Zsuzsánna férjétől, Wesselényi Páltól Zsibó birtokot.*
1619-ben Hadadi Wesselényi Pálné Gyulafi Zsuzsánna adományúl kapta anyjától, Széchi Katától a szolnokvármegyei Goroszló és Udvarhely részbirtokokat.*
Zsuzsánna, Sámuel 1627 deczember 20-dikára Tasnádra készűlnek ő felsége pecsétes parancsolatjára.
1629-ben Sámuel ünnepélyesen tiltakozott azon egyezség ellen, melyet az ő akaratából, a mikor még gyermek volt, édesanyja kötött Zsuzsánnával és Borbálával a csehi várat illetőleg, de később visszavonta e tiltakozását;* Pap János Középszolnok vármegye szolgabirája előtt is ellene mondott «a csehi jószág állapotja felől» anyjával, Széchi Katával kötött egyezségnek, mert ekkor anyja «hatalmában» volt.*
Április 19-én Gy. Sámuelné Bethlen Anna tiltakozik az ellen, 1. hogy Wesselényi István elvitette Udarhelyről a malmot, a miért a vármegye nem iktatta be Annát az udvarhelyi részbirtokba; 2. hogy Liszti Ferenczné elfoglaltatta az őrmezői vámházat és az egyezség ellenére pusztíttatta az Anna kezénél levő csehi jószág felét, a mennyiben elvitette Vadafalváról és Tófaluról mind a száraz, mind a vizi malmot; 3. hogy Wesselényi István a szerződés ellenére Anna udvarhelyi szőlőjére küldötte jobbágyait és azt ezekkel műveltette.
1632 junius 7-dikán Zsuzsánna zálogba vesz 300 forinton Dobai Miklóstól három kucsói jobbágyot.*
Sámuel 1636-ban szerepel mint aláiró az I. Rákóczi György, Bethlen István s Péter között létrejött kiegyezésről szóló iraton.* Számára augusztus 25 előtt tanuvallatást tartottak Nagy-Náprádon arról, hogy volt-e Kis-Náprádnak külön {393.} határa és hatalmaskodott-e ott valaki.* 1637 január 20-dikán tanuvallatást tartanak arról, hogy a kisnáprád határról vitetett-e el valami javakat Sámuel. A tanuk Lónyai Zsigmond hosszúújfalusi jobbágyai, kik annyit tudnak, hogy Listius Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna egy időben szekereket, kaszásokat és aratókat küldött a náprádi határra, hogy pedig valamit elvittek volna, nem tudják. Június 17-dikén Nagy-Náprádon újra hallgatnak ki Sámuel részére jobbágyokat a náprádi határon történt hatalmaskodásról.*
Gyulafi Sámuel végrendelete 1637 márcziusban kelt Cseh várában. Ha az isten házastársától, Bethlen Annától fiat ad, Cseh várát és minden hozzávaló jószágát, mint láttuk, ha fia lesz ennek, ha nem, úgy atyja testamentoma szerint leányára, nénjeire s maradékaikra hagyja. Minthogy édes anyja, Széchi Kata asszony, azt a tízezer forintot sem kérte tőle, melyet édes atyja hagyott, perének sok költségét hordozta, reá hagyja Sülelmedet, Ardót, Tóhátot, Szélszeget, Felső-Szivágyot, a benedekfalvi Szongoliton való szőleit a monói szőlőkkel együtt, egész határaival, dézma és kilenczedével, de édes anyja sem el nem adhatja, sem le nem kötheti, hanem azok ő kegyelme holta után, ha fia nem lesz végrendelkezőnek, akkor leányára, Gyulafi Máriára szállanak. Cseh vár, tartozékai s tízezer forint a leányáé, «Cseh várát a megnevezett jószágán kívül, minden hozzávaló sok jó faluimmal ő birja, az én leánykámnak, Máriámnak, jövedelmét megtartsa, gazdagon házasítsa, a várral és jószággal tízezer forintot adjon Máriának. A várat is mind jószágostól kezébe bocsássa.» Leányának gyámjául feleségét jelölte. Ha felesége máshoz menne, leányának gyámja édes anyja, Széchi Kata, legyen s édes anyja gondozza minden jószágát, kiadván feleségének az őt illető dost az ország törvényei szerint. Ha édes anyja meghalna, az öregebbik férfi-atyafia legyen leányának gyámja, {394.} ha t. i. felesége férjhez menne. A mi pénz, arany, ingó-bingó marha van, ennek, fele anyjáé, másik fele feleségéé s leányáé.
Anyja halála után a jószágok leányára Gyulafi Máriára szálljanak. Ha se fia, se leánya nem maradna: Cseh vára és mindenütt való jószága – kiadván feleségének törvény szerint az övét – nénjeire, Zsuzsánnára, Borbálára és azok fiaira, leányaira szállnak egészen.*
Vérendeletének megtartására vallja apját: Prépostvári Zsigmondot, Kornis Zsigmondot, Prini Gábort és Lónyai Zsigmondot.
1639-ben Barcsai Zsigmondné Borbála perel a Sulyok-családdal. Kijelenti, hogy a miket első ura a családnak hagyott, azokat kész megadni.
A gyulafehérvári káptalan tanusítja, hogy Zsuzsánna a saját és testvére Borbála, továbbá rokona Mária, a ki Sámuel leánya, nevében kijelentette, jóllehet a fejedelem Cseh várát és Őrmezőt elfoglaltatta, ők készek igazolni azokhoz való jogukat.*
Mint láttuk, a várat a hozzá tartozó jószágokkal, várossal, falukkal új adományul nyeri a család a fejedelemtől. Április 17-dikén Zsuzsánna biztosítja Barcsai Zsigmondot, hogy megtéríti mindazon összeget, a mit ez a csehi jószág megtartására költeni fog, ellenkező esetben ugyanannyi értéket foglalhat el a jószágból.* Július 29-dikén Borbála és férje Barcsai Zsigmond kibékűltek Gombkötő Pállal, kitől nyugtatót vesznek arról, hogy adtak neki hat ökröt, 50 frt pénzt, szőlőjét elcserélték és reá még 20 forintot is adtak.
Balásházi Balásházi László, Közép-Szolnok vármegyének egyik alispánja, a fejedelmi tábla egyik assessora, Lelei Kádár Miklós, e vármegye egyik alispánja; Ákosi Sándorházi István, Horváth Vid és Dobai Péter, e vármegye assessorai, András {395.} deák, e vármegye nótáriusa, Ladányi Zsigmond, Jakab deák és Adorján Tamás, e vármegye szolgabirái és esküdt tisztviselői Monóban 1639 márczius 21-dikén bizonyságot tesznek azokról az ingóságokról, a melyeket Széchi Kata Tur-Terebesen Prini Gábriel házánál deponálta volt és a melyeket Gyulafi Zsuzsánna és Borbála vettek kézhez néhai Prini Gábriel özvegyétől Salghai Kata asszonytól. Ezek az «ezüstmarhák, tallér és potura pénzbeli summa» így következnek: Egy öregaranyozott ezüst mosdókorsó medenczéstől, minek a szélén egynéhány pogánypénz formáju bolgárok vannak, egy öreg ezüstkanna aranyozott szélü, egy kisded bádog török formában csinált kannácska, egy szerecsendió kis pohár fehér ezüstbe foglalva, egy öreg fehér serleg, a széle kivül-belül aranyos, egy kisded lábas sugár ezüst pohár, kívül-belül a széle aranyos, egy gomb formájú, mellre való ezüst, aranyos kis aczél formára csinált hét bokor gombok, egy bokor aranyozott ezüst felkötő vékony sarkantyu, egy középszerü ezüst aranyos virágos kupa fedelestől, egy kisebb ezüst aranyos kupácska virágos fedelestől, egy középszerü ezüst, merőn aranyozott egybejáró lábas kupácska, öt aprószerü kívül-belül aranyozott lábas poharak, melyek össze nem illenek. Poltura pénzt jót 2301 forintot, tallér-pénzt 225 1/2 tallért. A többiért poltura-pénzt adtak, holott 449 tallért kellett volna adniok, hasonlóképen degradált rossz garast adtak 237 frtot és 65 pénzt, mit Gyulafiné nem levált, birói kéznél hagyván, mivel quietantiájuk azt diktálja, hogy 10 poltura-pénz volt a depositum, a melyet Terebesen leváltak volt.*
{396.} 1640 augusztus 21-dikén özv. Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna csehi várának udvarbirája Szabó István, fejedelmi parancsot hozott, melynek alapján Nagy-Szegen tanuvallatást tartanak arról, hogy hatalmaskodtak-e Cseh-Horváton Wesselényi István nagyszegi jobbágyai és szolgái. Szeptember 15-dikén Lelei Kádár Miklós középszolnoki alispán s Kaplyon Ferencz szolgabiró jelentik a fejedelemnek, hogy Zsuzsánna elüzette őket, a mikor Borbála részére fejedelmi parancsra {397.} a sülelmedi s a benedekfalvi nemes udvarházaknak a Borbála és Zsuzsánna közt való megosztása végett kiszálltak.
1641-ben Bethlen Anna megidézteti Gyulafi Borbálát, a ki elfoglalta Anna egyik szélszegi jobbágyának a gardánfalvi szőlőhegyen fekvő szőlőjét termésestől együtt. Zsuzsánna kérésére szeptemberben végrehajtók mentek ki Sülelmedre, de a nemes személyek fejedelmi parancsra visszatartják őket a végrehajtástól a vármegye legközelebbi székéig, a mikor Barcsai Zsigmondné védeni tartozik jobbágyait. Szeptember 20-án Krasznamihályfalvi Horváth Vid, Lelei Kádár Miklós, Szakácsi Szakácsi Ferencz, Krasznaczégényi Jakab deák, Lelei Kaplyon Ferencz, Szécsi Guthi Miklós szolgabirák, Ákosi Sándorházi István, Kisdobai Dobai Péter, Balásházi Balásházi Péter, Deésházai Anthos István assessorok, Szentkirályi András notárius Közép-Szolnokban, Nagydobai Adorján Tamás a Gyulafi-atyafiak közt osztályt létesítettek fejedelmi parancsra. Az osztály: Gyulafi Zsuzsánna és Borbála s Gyulafi Sámuel özvegye Bethlen Anna asszony, mint leányának Gyulafi Máriának gyámja között történt. Gyulafi Borbála tiltakozik. Gyulafi Zsuzsánna Liszti Ferencz özvegyének ügyvéde Bideskuthi István volt. November 30-dikán Liszti Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna hivására megjelenik Szilágy-Cseh városban Kaplyon Ferencz, középszolnokvármegyei szolgabiró és Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála tiszttartóját, Boda Balázst meginti, hogy Barcsainé állítsa elő a kolozsvári kitűzött időre a meg nem esküdött jobbágyokat. November 29-dike előtt Zsuzsánna széthányatta Bethlen Anna alsószivágyi jobbágynak a vizimalmát.
Lelei Kaplyon Ferencz középszolnoki szolgabiró s Lelei Buday István, assessor 1642 február 16-dikán a középszolnokvármegyei Égerháton tartanak tanuvallatást Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna hívására, kit vitézlő Leleszi Jakab képvisel, az iránt, hogy a középszolnokvármegyei Kecskés nevű faluból a Gyulafiné tizenegy fias disznait malaczaival kik lopták {398.} el s hogy továbbá a csehi vár bástyájának ablakát éjnek idején kik rontották meg. Barcsai örményesi jobbágya azt hallotta, hogy Asztalos Gergely hajtotta el Kecskés faluról a Gyulafi Sámuelné disznait. Számára tanuvallatást tartottak 1643 október 13-dikán Szilágy-Csehben. A tanúvallomások szerint Pipó Miklós Gyulafi Sámuelnénak és leányának jutott, de Gyulafi Zsuzsánna elfoglalta a mgaa számára. A jobbágy ennek neve alól elszökött, örökségét Gyulafi Zs. bírja. Október 10-dikén Baboczán Tövis faluhely szántóföldjei ügyében vallatták a tanukat, kitűnt, hogy néhai Gyulafi Sámuel asztagot rakatott oda.* 1645 október 5-dikén Virginás István részére mennek Szilágy-Csehbe a középszolnoki szolgabirák s Borbálát hatalmaskodásért törvénybe idézik.*
1648-ban Szent Jakab havának 26-dik napján Barcsai Zsigmond, szolnoki főispán és neje meg ifj. Rákóczi György erdélyi fejedelem között egyezség jött létre a paczali jószágot illetőleg. E szerint Barcsai Zs. és neje Gyulafi Borbála átbocsátják a fejedelemnek Zoványt és minden hozzá tartozó örökséget pénz nélkül, de viszont Paczalt a hozzá tartozó falvakkal háborítás nélkül bírhatják; haláluk után id. Barcsai Zsigmond fia Ferencz, ennek holta után pedig Kapi György, Rákóczi vagy maradékai ezek kihaltával is csak akkor nyulhatnak e jószághoz, ha Barcsai Zs. és Gyulafi Borbála örököseinek 10,000 magyar frtot fizetnek.*
Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála végrendelete 1651 november 18-dikán kelt Szilágy-Csehben. Aláírta Kaplyon Ferencz, Közép-Szolnok vármegyének egyik alispánja, Dobai András szolgabiró stb. «Rátóti Gyulafi Borbála, atyjáról Gyulafi, az anyáról pedig Rimaszécsi Széchi familiából való. Az Istenben elnyugodt s a világon istenesen és becsületesen él szerelmes ura Kapi András, noha hozzá képest öreg ember {399.} volt, de őt az ő ifjúságában kedvére s a csalárd világ gyönyörűségében tartotta, tanította, kilencz esztendeig, becsületes úrasszonyságban. «Áldja meg az Isten még a földet is, a hol nyugszik, egyébbel nem tudom meghálálni az én hozzám való sok jó voltát az ő utána való sok jó áldásnál s jó említéseknél, ő tőle való gyermekeimnek tartások, nevelések s két leányomnak úri módon való kiházasítások s az egy fiamat taníttatásában s minden jóban való felnevelésében, a ki ez mostani 19 esztendős korában isten kegyelmességéből jövendőbeli házastársul választotta a Bethlen Ferencz s Kemény Kata leányát Bethlen Krisztinát». Ő rajtok kívül a mostani urától is vannak gyermekei. Az első urától, mint írja, két leánya s egy fia maradt. A nagyobbik leánya: Kapi Kata, Ostrosith Miklósné, a másik: Kapi Évach Andrási Györgyné.
{400.} Mindeniket becsületesen, úri módon nevelte, úri köntösökkel, köves, arany művekkel, gyöngyökkel, aranylánczokkal, úri egész pohárszékkel, hintóval, szekeres lovakkal kiházasította. Fiának Kapi Györgynek s mindkét ágon levő maradékinak más egyéb, területünkön kívül eső helyek mellett Közép-Szolnok vármegyében a nagypaczali udvarházat adja, melyhez három falu tartozik: Széltlaló, Bártfalva, Bajom. Apja is neki hagyta. A határon nagy szőlőket épített, pénzen is sokat vett. A meghalt fejedelem ijesztgette, hogy megfosztja a nagypaczali javaitól, de ő mindenütt ellentmondott a gyermekei nevével; neki «libera dispositiója» nem vala Paczal felől, mi a testamentumból s a contradictióból világosan kitünik. Kemény Boldizsár és Huszár Péter uraiméktól üzengetett a fejedelem, «sok igéretével ajánlotta ő ngha magát az mit ő ngha magha hasznára jobbnak itélt», az ő kegyelmektől kelt levelekkel iktattatták is, a fejedelmet, a fejedelemasszonyt s Rákóczi Zsigmondot. Kapi Györgynek fiúágra való magvakaszakadása után Kapi Kapát s Évát illeti. Zoványban (Kraszna vármegyében) «egyrészt Báthori Gábor jámbor szolgálatjáért négyezer frtban adott volt Kapi Miklósnak, szegény, üdvezült uram Báthori Istvánnétól törvénynyel is nyerte el, hatalmas cselekedetiért, melyről jó levelek vadnak, igen világos jó igasságba vagyon Kapi Györgynek az négyezerforintigh, mely az levelekből kitetszik; az én kötésemnek szine alatt foglalták el, de nem törvény útján, somlyai gyalogok erővel, hatalommal kiűzték az én embereimet, a contradictióból, tiltakozásokból kitetszik; jóllehet azért a kötésben más falut igért volt eő ngha, de megharaguvan az contradictióért, semmit nem adott, jövendőben az igasságh Kapi Györgytől az summát az törvény el nem veszi, sollicitálja az fejedelmet, megértvén az igassághát, jó lelkiismeretiből is viseltetvén az isten vezérléséből contentálhatja. Ezek voltanak az üdvezült édes uram maga keresményei…» Ezen kívül vannak «Közép-Szolnok vármegyébe az édes atyámtól Cseh várához {401.} tartozandó jószágok,» Zarándban jószágok: de ezekről ezúttal nem rendelkezik, hagyja más alkalomra.*
1652 július 20-dikán Gyulafi Sámuel részére tartott tanúkihallgatásnál györtelki jobbágyok vallottak; egy Sándor nevű ispán jó bizonyságokkal menti magát, hogy nem ő miatta szöktek el a jobbágyok a császár birodalmába, hanem «magok cselekedtek miatt».*
1654 szeptember 22-én Barcsai Zsigmond özvegye Gyulafi Borbála 25 jobbágyot adott át Tököli Istvánnénak. 1660-ban a középszolnoki Györteleken lakó jámbor szolgájának, Kucsó Péternek, a Tehenes Simon puszta háztelkét adja.*
1669-ben (november 19.) Borbála, mikor Kapi Györgynek adta a csehi jószágot, azt mondja: «Mivelhogy az én édes fiam Kapi György, István s tudván az én megélemedett s koros állapotombeli gyámoltalanságomat és én eleitől fogva hozzá való annyi kegyességemet, sok rendben hozzám igaz fiui engedelmességét osztotta s mutatja», tehát abban a reményben adta, hogy fia továbbra is ilyen marad.* Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála után 1671 szeptember 23-dikán felosztják a csehi jószágot.*
Lelei Kaplyon Ferencz, szolgabiró, szamosujlaki Kállay Gáspár, Désházi Anthos István, Szilágyszegi Boda Mihály jur. assessorok Középszolnokban és Szilágyszeghi Pap János előtt Gyulafi Sámuel özvegye, egyúttal mint leányának, Máriának, gyámja szerepel, midőn szolgái és prókátorai: nemzetes Bideskuthi István és Leleszi Jakab protestálnak az iránt, hogy 1640-ben kisassony nap táján Barcsai Zsigmondnénak egy szélszegi jobbágya a gardánfalvi szőlőhegyen jó szőlejét termésestől, melyen lett volna «eoregh chichi 50 veder bor» s melynek szomszédja özv. Listius Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna {402.} jobbágyának, Bay Lőrincznek szőleje, másfelől magának Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála asszonynak szőleje, elfoglalta. 1649-ben Késmárki Tököli Istvánné Gyulafi Mária ellen pert folytatott Nagy Zsigmond.* 1654-ben Rátóti Gyulafi Mária és férje: Tököli István egyezkednek Gyulafi Borbálával és férjével, Kapi Györgygyel az összes váraik fölött, ú. m. az Erdélyben levő Ilyevára, Szolnok és Szilágy-Cseh fölött; úgyszintén a sárosvármegyei Tölchek nevű nemesi telek fölött.*
A Gyulafi-Kapi utódok a kolozsmonostori konvent előtt 1700-ban kötött szerződés alapján bírják a csehi jószágot.*
A Rátóti Gyulafi-család (gróf) czímerét közölte a Turul.*
| A DRÁGFI-CSALÁD. (Drágfy, Drágffi, Drágffy.) | TARTALOM | A KUSALYI JAKCSI-CSALÁD. (Jakch, Jakchi, Jakchy, Jakcs, Jakcsy.) |