Halmágyi

László, magyar nemes 1600-ban a vajda fegyverhordozója.*Bethlen Farkas: Historia Transylvaniae, IV. köt. 534. l. István 1603-ban egy csapat katonával Erdélyországból átfutott Székely Mózeshez,*U. o. V. köt. 349. l. ki őt Radulhoz küldte békítés végett.*U. o. V. köt. 390. l.

Kristóf 1666-ban középszolnoki alispán.*Gencsi-lt. nr. 745.

Nagi Halmagi András neve egy 1670 jun. 2-diki pecsét köriratán olvasható.*Nagyv. Múz. Blt.

Nemzetes és vitézlő Halmágyi János Olasz Ferencz, somlyai kapitány íródeákja 1686-ban;*Nagy Iván, V. k. 39. l. kétségkívül e Jánosnak egy récsei jobbágya áll jót 1680-ban Guthi Istvánnak és nejének egy récsei jobbágyáért. Ő 1688 ápr. 13-dikán is, mint a somlyai végvár esküdt expeditora szerepel.*Nagyv. Múz. Blt. 1690 jan. 28-dikán 84 forintot vett fel Jurenda Simontól a Somlyón levő német gyalogkatonák hét napi eltartására, erről nyugtatót állít ki.*U. o. más.

István 1708-ban királyi előttemező és krasznavármegyei nemes személy,*Gencsi-lt. nr. 194. 1711-ben assessor.*U. o. nr. 196. 1720 máj. 4-dikén aláírt egy egyezséget hosszúmezői jobbágy kiváltása tárgyában.*U. o. nr. 218. István {573.} 1721–1728. krasznavármegyei jegyző*Gencsi-lt. nr. 227. és 563. s 1721-ben követ a jun. 8-diki kolozsvári országgyűlésen.

Mihály, procurator fiscalis 1741-ben halt meg. Az 1743 augusztusban tartott szebeni dietán hirdették ki, hogy Sámuel licentiatusnak a király armalis nemességet adományozott.*Apor Péter: Synopsis mutationum.

Halmágyi Ferencz a szebeni országgyűlésen középszolnoki követ; 1749-, 1751- és 1754-ben is követ, 1750–1762. középszolnoki jegyző,*Gencsi-lt. nr. 1101., 1170., 1418. és nr. 1532. (kőrösi lakos) 1774–79-ben alispán. E Ferencz Bernáth Sárát, fia László, a ki 1788-ban szintén alispán. Zalakapólcsi Domokos Máriát vette nőül. E László 1790-ben a magyarországi országgyűlésen középszolnoki követ s mint ilyen a partium visszacsatolása ügyében nyert utasítást a vármegyétől.*Nagy Iván, V. köt. 40. lap. László 1802–1805. Közép-Szolnokban és a tiszántúli kerületben kir. táblai assessor.*Szgy. Az 1806 aug. 8-dikán Debreczenben tartott szuperintendens-választása a vilgái úri rendből megjelentek közt van említve.*Keresztesi József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. E László 1811-ben halt meg. Fia Lajos (neje Ilosvai Teréz) 1840-ben halt meg, a kinek Ferencz nevű fia utódot nem hagyott hátra.*Nagy Iván, V. k. 40. l.

Egy másik ágból való László, somlyai lakosnak Szolga Borbála a neje; gyermekeik László, Miklós és Róza. László, a Szolga Borbála férje, lehet 1825-ben krasznavármegyei assessor, 1831-ben táblabíró, 1855–1857. a somlyai elüljárók közt ő vagy fia másik László foglalt helyet, a ki 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli aljegyző, 1870–1873. ügyész, 1876-ban szilágyvármegyei tiszti ügyés, 1877–1896. árvaszéki ügyész.

Ebből az ágból való volt István 1814-ben Kraszna vármegye fióktörvényszéki ülnöke s alszolgabírája.*U. o. Talán az az István, a ki már 1800–1801. krasznavármegyei kir. táblai assessor, 1805-ben levéltáros, 1809-ben alszolgabíró, 1818-ban főszolgabíró.

A székely és oláh székbeli katonaság szervezésére 1763-ban {574.} Mária Terézia küldte bizottságának is egy Halmágyi István a tagja, a ki az erdélyi főkormányszéknél titkár. Rettegi azt írja róla, hogy vele együtt tanult. Homályos eredetű családból való. Az apja jó literaturájú ember lévén, ifjúkorában Somlyón egy Könyves Mihály nevű harminczadoshoz akadt, a hol, mint írnok úgy lakott, azután elvette Pap Katát, ki azelőtt Bölönyiné volt, «ez is székely volt, most derék emberek Kraszna és Középszolnok vármegyében», lett aztán viceispán Kraszna vármegyében, jó, emberséges ember volt, ő maga is jól ismerte, sokszor jött «a szegény Bánfi Farkas úrhoz», mikor Nagyfaluban voltak; ennek a Halmágyi Istvánnak két öcscse katona.*Hazánk, II. k. 380. l.

Halmágyi István 1781-ben zilahi, tyúkól-utczai lakos, János 1828-ban zilahi szenátor.

1797-ben a Halmágyiak Balázsházán és Zöldzén, Kőrösön, Oláh-Kesziben és Sámsonban főbb, Czigányiban, Fürményesen, Haraklányban, Kőrösön, Orbón, Szeő-Demeteren és Szoldobágy-praediumon pedig kisebb birtokosok.

1808-ban Halmágyinénak földje volt Vaja határán, telke azonban nincs; Istvánnak és Lászlónak 1/2 antiqua és 1 nova jobbágytelkök volt Somlyón. Istvánt gyalogosnak írták ki. László Közép-Szolnokban lakott. Ugyanekkor a Halmágyi-telkből Bene Imréné jogán ¾ antiqua jobbágytelket bírt Somlyón zálogban Farkas József. János 1741-ben krasznavármegyei, másik János 1827–1840. középszolnoki assessor (táblabíró).

Egy János 1827–1833. középszolnok tiszteltbeli aljegyző (1830-tól helyettes, 1832-től rendes), 1833–1839. főjegyző.

Ferencz 1810-ben középszolnoki aljegyző.

Czímerök: «három búzakalászt tartó kar».*Nagy Iván, V. k. 40. l.