| 3. Kiváltságai. | TARTALOM | 5. Lakosai. |
Zilah, mint már az eddigiekből is kitűnik, az erdélyi püspök birtoka volt.
1246-ban Béla király megengedte Gallus, erdélyi püspöknek, hogy a szolnokmegyei Zilai községben helyreállítsa a tatároktól szétrombolt templomokat és szószékeket. A tatárok pusztítása után a megfogyatkozott, pusztúlt lakosság gyarapodása végett, mint láttuk, egyéb kedvezményt is nyer az erdélyi püspök. A különböző háborúk alatt elpusztúlt szolnokmegyei {460.} Zilah villa helyreállítása érdekében László, erdélyi püspök meg (1282) adakozásra szólítja a jóltevőket.*
E században utoljára 1299 szept. 24-dikén van szó róla, mikor a Tomaj-nemzetségből való Sumus fia, Leustách és öcscse Dénes átadják a Zilah villa szomszédságában fekvő Elye birtokot Hegun fiainak, kétségkívül a Szénási Hégén-család tagjainak, László és Jánosnak.
Arról, hogy Zilah az erdélyi püspök birtoka volt, még a következő adatok tanúskodnak:
1345 okt. 6-dikán a váradi káptalan bizonyságot tesz, hogy András, erdélyi püspök egy kiváltságos telket Zilahon átenged Mikének, a ki Peth Lőrincz sógora, evictió mellett. Mike ugyancsak ez oklevélben Keczel nevű birtokrészét adományozza András erdélyi püspöknek s a gyulafehérvári székesegyháznak.* 1354 szept. 18-dikán Zeleméri Miklós, a Jakab fia beleegyezik abba, hogy ama zilahi szőlő, melyről apja azt állítja, hogy adás-vevési szerződéssel megszerezte, az erdélyi püspök birtokában maradjon; ennek fejében a püspök keczeli részjószágát adja át Miklósnak.* Lajos király 1375-ben Kolozsvárt kelt levelében Demeter, erdélyi püspöknek jogot ad, hogy a birtokán tartózkodók pöreiben rendelkezzék. Ha azonban jobbágyai közül valaki az itélettel nem elégszik meg, vagy igazságot nem nyer, a püspök vagy hivatalnokai útján a királyhoz vagy birákhoz folyamodtatik, mint ezt szintén már más adatokból ismerjük.* Mária királynő 1383-ban Budán új adomány-levelet ad Goblin erdélyi püspök számára Zilach birtokról, mert a régi szerencsétlenségből elveszett.* Imre, erdélyi püspök 1387-ben Zilahon kelt levelében, hogy zilahi jobbágyainak a számát minél inkább szaporítsa, megerősítette azoknak minden kiváltságát, szabadságát és előnyeit.*
{461.} Ulászló király is megerősíti 1948 február 28-án Zilah város birtokában az erdélyi püspököt, ekkor Geréb Lászlót.*
Zilaht az erdélyi róm. kath. püspök 1542-ig birta, a kinek javait – Statileo J. püspök halála után – a marosvásárhelyi országgyűlés foglalta le, jóllehet egyelőre csak ideiglenesen, világi czélokra. Így jutott Zilah is az erdélyi kincstár birtoka.
1548-ban György, váradi püspök Zyla városi tisztje Orbai Miklós.*
Báthori Kristóftól Zilahon egy puszta és egy betelepített udvarházat kapott Zilahi János járandósággal, azaz mindkettő után szőlőbirtokkal. Az adománylevelet 1588-ban hirdették ki Kolozsvárott. E birtok anyai ágon szállott a perecseni Nagy, másként Literati-családra.*
1552-ben Révai Péter nádorhelyettes meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Zylay Zekel Jánost vezesse a középszolnokmegyei Zylay városi egy udvarház birtokába, mely őt királyi adomány alapján megilleti.
A proponált tanúk: Kereszthwri Dobzay János, Haraklyani János, Wayai Bozzassy Miklós, Guth István, Nagydobai Chyzer István, Zekel Lázár, Baan Ferencz, Ipi Bydeskwthy Tamás.
A konvent jelenti, hogy Baan Ferenczet a maga emberével küldte ki, kik a szomszédokat, névszerint: Rethei Rethey Gáspárt, Wayai Bozzassy Miklóst, Nagydobai Spatzay Menyhértet, Zekel Kristófot, Kysdobai Boda Imrét, tisztelendő Ambrust, egy oltár igazgatóját (rectorem) és János, zilahi plébánost, Anda Orbánt, Egrespataki Fyles Györgyöt, Zygani Fewzew Mihályt, Beretzk Ambrust, Zylagy Jakabot, Wayai Miklóst, másik Bozzassy Miklóst, Maygradi Pap Pétert, Dragfy Györgyöt, Bochor Mihály és Mártont, Havely (?) Dénest, Bewthes Györgyöt, {462.} Kalmár Jánost, Igyárthó Imrét, Warga Illést meghívták és a parancsnak ellentmondás nélkül eleget tettek;* majd 1576-ban küld Somlyói Báthori Kristóf iktató parancsot a váradi káptalanhoz, Zilahi János deák (literatus) részére, melylyel neki adja a középszolnoki Zilah városi egy kanonok-házat, Janka Péter és Borbély Pál szomszédságában, mely azelőtt a Zilah városi templom Mihály arkangyal oltárának rectoratusáé volt, de onnan a kincstárhoz csatoltatott, két szőlővel (az egyik a Nagymálon, Görcsön-birtok irányában, a másik Eörhegy nevű), minden tartozékával együtt, így a Hagymásmezeő nevű réttel adományozza. Megbízza a káptalant, hogy az iktatást végezze. A proponált tanúk: Parlaghi Pál, Kabai Balázs, Bozzássy Miklós, Szekel Antal, Járai Gergely, Danchy István. A káptalan jelenti, hogy a maga emberével Zilahi Zekel Antalt küldte ki, a kik a szomszédokat, névszerint: Harczi Ferencz tizedest, Jarai Gergely harminczadost, Janka Pétert, Kalmár Györgyöt, Tarnóczi Pétert, Gyuratth Györgyöt, Szabó Jánost, Kovacz Mártont, Benedek Ferenczet, mint esküdteket, Péter deákot, mint jegyzőt, Galsai Ambrus és Borbély Pál polgárokat, Demeter Antalt, a Parlaghy Pál jobbágyát, Nagy Istvánt, Czarka Antalt, Gáspár Albertet, Balogh Györgyöt és Veres Gáspárt összehívták és beiktatták a birtokba az illetőt, minek Vargha Gergely felesége távollevő ura és fia nevében ellentmondott a Hagymásmező szántóföldet illetőleg, kit megidéztek.*
1594 előtt Zilahtól szakasztották el Gurzófalvát (Gorzófalut), a mint Báthori Zsigmondnak 1594 október 3-dikán kelt parancsleveléből látszik, melyben rendelkezik, hogy a falut a zilahiaknak bocsássák vissza.*
1596 deczember 1-sején Zsigmond fejedelem, tekintetbe véve Zilahi Deák (literatus) Márton hű szolgálatait, őt és Istvánt, Márton fiait kiveszi a nem nemes-rendből, melyben születtek {463.} és czímeres nemeslevelet adományoz nekik, valamint Zilah városában, a «Piacz vczán» való házat, mely a Zeöczy Gergely háza és az országút (via publica) között van, kiveszi minden adózás alól.*
1605 szept. 16-dikán Zilaht Rácz György jutalmul nyerte Bocskaitól, a miért Segesvárt neki feladta.
1607 május 25-dikén Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem Senyei Pongrácznak adományozta Gyalú várat (mint egykor az erdélyi püspökséghez tartozót), a várost, Szász-Fenest, Szász-Lónát, Vistát, Nagy-Kapust, Daróczot, Gorbófőt, Kőrösfőt, Zilaht egészen és sok részbirtokokat 40,000 frtban.*
1612 április 17-dikén Thurzó György nádor Sennyey Miklós özvegye és árvái érdekében ír Báthory Gábor fejdelemnek, hogy a szegény meghalt Segniey Miklósnak a magyar nemzetség és édes hazánk mellett való sok vére hullását, sanyarú rabság szenvedését, most pedig szegény özvegyének és árváinak keserves megnyomorodott állapotját meggondolván, adja vissza elvett jószágaikat a tokaji fegyverszünet értelmében; s hogy a szent békesség mindenképen megtartassék. A Sennyeyeknek itt birtokuk volt: Zilah fele Krasznában, Magasfalva, Pribékfalva és Hosszúujfalú Közép-Szolnok vármegyében.*
Zilah város felét Báthori Gábor fejdelem csakugyan visszaadta Lapispataki Sennyei Miklósnak, később Iffiu Katalin özv. Szerdahelyi Imreffi Jánosnénak s fiai Imreffi Mihálynak adományozta volt. Utóbb ezek önként lemondtak róla.
Báthori Gábor azután Zilah felét Rhédei Ferencznek adományozta, ki azonban a zavaros időkben nem iktathatta be magát törvényesen, 1614 január 29-dikén végre Bethlen Gábor fejedelem egészben Rhédei Ferencznek adományozza, ki akkor Bihar vármegye főispánja és váradi várkapitány volt. Rhédei Ferencz 1621 márczius 25-dikén N.-Szombatban kelt végrendeletében {464.} Zilaj városát nejének Károlyi Katának (előbb Bánfi Dénesné) hagyományozta,* a ki itt tartotta esküvőjét Bethlen Istvánnal. 1623 május 25-dikén ugyanis Károly Mihály meghívta Sennyei Miklós özvegyét Balázsdeák Borbálát a Károlyi Katának Iktári Bethlen Istvánnal 1623 junius 20-dikán a zilahi kurián tartandó menyegzőjére.*
1624 május 20-dikán Szabó Márton főbiró, továbbá Szénás György, Éltető Mihály és Márton, Szücs György, Bod András, Csiszár Balázs, Borbély Mihály, Barlabás Péter, senatorok s polgárok előtt «tiszteletes és tökéletes» Szántó György a Kraszna-utczában, a Csorgó-kút mellett, egy házhelyet kertestől, a melynek délről Száraz György, északról Pázmány László a szomszédja, örök áron eladott «tiszteletes és tökéletes» Báboni Jánosnak.*
1628 márczius 28-dikán határjárást tartottak Egrespatak és Zilah között. Egyfelől határ a Récse pataka, mely a Széles bérczét elválasztja az Éles-bércztől. A Széles-bércz t. i. zilahi határ, az Éles-bércz pedig egrespataki határszél. A Récse patakon felfelé haladva az erdő aljáig, hol a Tóhely nevű rét fekszik s azontúl fel a Szentkirály útjáig vezet mindenütt a zilahi határ. Mivel pedig a rétek a patak mindjét partján Zilahhoz tartoztak, ép azért a Tóhely rét felső végétől, a hol a patak megszűnik határ lenni, kissé balra kanyarodva a Hollós-bércz felé, ott, a hol megszűnik az erdő s a mezőföld kezdődik, örök határul nagy halmot emeltek összehányt földekből a rét kerítése mellett, meghagyván a régi határt is, a mely iránt kétség nem volt. Egyúttal pedig megállapodtak abban, hogy a Gurzófalvától Zilah felé vezető ösvényen túl az Egrespatak közelében elterülő birtokrészecskéiket a zilahiak tartoznak bekeríteni, ha azokat tilalomban akarják tartani, mely czélra az {465.} egrespatakiak tartoznak erdejükből vesszőt, karót és hozzávalót adni. Ha ezt az egrespatakiak nem tennék, a szolgabiró mindannyiszor 12 forintig exequálja őket, mely összeg fele Rhédei Ferenczet, mint Zilah földesurát, fele pedig Prépostvári Zsigmondot, mint Egrespatak földesurát illette. Azonkívül a szolgabíró napidíját is megveheti.
1667 április 26-dikán Huszton kelt végrendeletében gróf Rhédei Ferencz egykori erdélyi fejedelem atyafinak hagyja Zilaht és Egeregyet.
Varga Pál György, zilahi főbiró s Szőcs András, Kelemen András, Eltető Mihály, Gáspár János, Aracs Mihály, Szilágyi János, János deák és Bocsor István, tanács- és polgártársak előtt – Zilahon 1676-ban kelt levelük szerint – Balog Andrásné kraszna-utczai János Deáknak eladott 18 magyar forintért egy pinczét telkestől, melynek szomszédja északról Asztalos Dávid, délről Borbély István. Továbbá Borbély István 14 frtért a maga telkét, melynek szomszédja délről András Márton, északról János Deák, eladta János Deáknak, s örököseinek. Ha valaki ezután az illető birtokosokat háborgatja, azt a város régi ususa és privilegiuma szerint 200 forintig büntetik.*
1684 május 20-dikán Zilah mezővárosának főbirája, Szigyártó István s mások előtt Paniti György cserébe adja Egeresi Nagy Istvánnak Zilahon a Virág János s Izsák Deák szomszédságában levő házát telkestül, melyért Nagy István az Alszeg-utczában adott egy házat (szomszédok Szabó Pál, Kupás Mihály), Egeresi Nagy István megtoldotta a cserét egy sajtóval, egy öreg nyomókáddal s húsz rénes forinttal.*
1698-ban a középszolnoki Zilah mezővárost elzálogosította özvegy gróf Rhédei Ferenczné gróf Iktári Bethlen Drusianna 8000 magyar forintért Erdőszentgyörgyi Rhédei Ferencznek és mindkét nembeli utódainak.*
{466.} Jobbágy zilahi birtokossá nem lehetett, a mire nézve tanúskodik az 1712 ápr. 1-sejétől följegyzett itélet, mely szerint Major András fiágon levő maradékai a zilahi területen levő ingatlan javaiban részt nem vehetnek, mivel jobbágyságban vannak. Mostoha anyjuk pedig, minthogy újabban jobbágyhoz ment nőül, elvesztette a Major András által végrendeletileg reá hagyott szőlő-részletet.
Szádeczky az 1717-diki nagyszebeni országgyűlésről birtokába került napló ismertetésében említi, hogy a napló nemcsak az országgyűlésről szólt, de sok másról is, a mi az országgyűléskor Szebenben történt, így az orszgágyűléssel egy időben ülésezett octavalis tábla működéséről. Délelőtt országgyűlés, délután 3 órától táblai ülések voltak. A tábla előtt több napon keresztül egy nagy per folyt: Csikszentkirályi Andrási István «pere a zilahiak ellen, a mely már 18 év óta tartott: nemesi és polgári fundusok felett. A táblai üléseken nap-nap után a perbe idézett zilahiak nemesi bizonyságleveleik vizsgálata folyt. A ki nemességét bizonyítani nem tudta, a «civisek» közé vettetett. A kinek armalisa nem volt meg, vagy nem tudta jogérvényes documentummal bizonyítani nemességét, visszavettetett, hogy a kolozsvári itélőmester és a káptalan előtt bizonyítsa nemességét. Midőn valaki a megyei nemesség bizonyítólevele alapján (ha armalisa nem volt is meg) a nemesség közé osztatott, a felperes prókátorai rendesen apelláltak a helytartótanácshoz. Így például Pap Benedektől és Ferencztől, a kik nemességüket Közép-Szolnok vármegye relatoria-levelével bizonyították, armalisukat kívánták elő; de a tábla a nélkül is elfogadta nemességüket. Érdekes Balázsházi János esete is, a ki nemességét Belső-Szolnok vármegyétől «manu missio» alapján nyert szabadalomlevelével akarta bizonyítani; de a felperes ügyvédei ellenvetésére, hogy nemességet csak fejedelemek adhatnak, vármegye nem: a tábla kimondotta, hogy a «manu missio» elégséges a megyei terhek alól való mentességre, de a nemességre nem. Lévai Szabó János Debreczen város {467.} levelével bizonyította nemességét. A felperes nem acceptálta, a tábla igen. Egyik zilahi lakos Vámos-Pércs, hajdu város bizonyítványát mutatta elő nemességéről, de ezt nem fogadták el, mert Vámos-Pércs nem találtatott az articulusokba inserált hajdu városok között, tehát levelét nem találták elég bizonyító erejűnek».*
1727 április 18-dikán Könyvesi Mihály egy Zilaj városbeli telekért cserébe vesz Menyői Láposi Páltól egy rátoni telket.*
Közép-Szolnok vármegyének 1733-ban tartott ülésén került szóba, hogy Zilah városa a károlyfejérvári papoktól nehány ezerre terjedő kölcsönt vett volt föl. Ebből kifolyólag a károlyfejérvári civilis lakosok között bizonyos nézeteltérések származtak. Ez ellentétek elintézésére kiküldi a vármegye Szoboszlói Vass István alispánt, Inczédi Sámuelt, Dúll Andrást, Kengyel Gábort, Tordai Boldizsárt, Dobai Pétert és Czerják Andrást, a kik is junius 15-dikén Zilahon összegyűlvén, a kérdéses ellentéteket és difficultásokat elintézzék; ugyanez időpontra pedig mindkét fél minden e dologra vonatkozó conscriptióját, inquisitióját stb. rendben elkészítse.
Hozzájárúlt még ez említett adósság dolgához ama körülmény is, hogy a mi korcsmajövedelme és egyéb java volt eddig a zilahi két félből álló közönségnek, azok a javak kezükből nagyrészt kiestek, a mennyiben «három korcsmát bizonyos és közönséges szükségektől viseltetvén», mindkét fél megegyezése szerint magánszemélyeknek, ú. m. kettőt Matolcsi Biró Györgynek, egyet pedig Száva Pálnak adtak át szerződés mellett. A közönség teljes igéretekkel és a legjobb szándékkal van arra nézve, hogy az említett papok adósságától már egyszer megmenekedhetnék, mely adósságnak csak kamatja is néhány esztendeje függőben lévén, immár nagy összegre növekedett, {468.} annyira, hogy ama súlyos adósságból való kilábolásnak módját még elméjükkel is alig birják már elgondolni. Ezt az állapotot akarván a vármegye megszüntetni, elhatározta, hogy jóllehet ama két fönt említett polgár a megnevezett három korcsmát szerződés alapján mind a két fél megegyezése szerint birja zálogban és a határidő letelte előtt a zálogösszeg visszafizetése nélkül azokat kezükből kibocsátani nem tartoznának, mindamellett meggondolván a községnek súlyos állapotát s az abból származható kellemetlen következményeket, hogy t. i. abból az adósságból ki nem tud kászolódni és az utódok nyakára hagyni kényszerül, engedjék át a kezük alatt levő korcsmákat a községnek három esztendőre. A három esztendő eltelte után pedig a korcsmákat ismét visszakapják azzal a kedvezménynyel, hogy Matolcsi Biró György, ki két korcsmát bocsát át, a határidő letelte után még négy esztendeig, Száva Pál pedig háromig birhatta tovább azokat utódaikra is átháruló joggal. Pünkösd napjától fogva tehát engedjék át a kérdéses korcsmákat a község kezére.
A mennyiben vannak oly nemesek, kik maguk sem laknak ugyan a városban, de Zilah területén birnak házat, telket, szőlőt stb., ezekre nézve az a határozat, hogy a város határán levő javaik után épp oly mértékben részesüljenek az adósság terhében mint a bennlakók. A kamat fizetésében való részesedés pedig az 1732. évtől kezdve addig az időpontig terhelje őket bezárólag, a míg ki-ki közülök a tartozás kapitálisában illető részét le nem fizette.
A néhai Balyika László, Száva Pál és Láposi Pál restantiáinak és ratióinak megvizsgálására kiküldött exacotorok «az ünnepek után való napokban Zilahban összegyűljenek és azokat a dolgokat elrendezzék.»
1735-ben Zilah «Gyaluhoz tartozó controversia nélkül való fiscalis jószág».*
{469.} 1753-ban a Rádaiak birtoka.
1770 ápr. 23-dikán tanúvallatás folyik arról, hogy Gencsi Zsigmondné Sebes Sárának a zilahi határon az Őrhegyen levő szőlője adómentes-e.
1793-ban Zilah városa és báró Wesselényi Miklós között per folyt a Tölgyes nevű erdő miatt.
Zilah város határában a Micze alatt elterülő Pándi nevezetű föld 1795-ben az Erdődi Csoma György birtoka.
1617 január 10-dikén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adja a zilahi fiscalitást a Erdőszentgyörgyi Rhédei Ferencznek és neje Károlyi Katalinnak s azok fiának, ugyancsak Rhédei Ferencznek, valamint mindkét ágból való örököseinek 20,000 magyar forintért; később 1667 október 13-dikán Huszton kelt levelében ifj. Rhédei Ferencz özvegye Iktári gróf Bethlen Drusianna 9000 forintért Zilah városának úgy adja zálogba, hogy, ha Rhédei Ferencz kifogásolná ezt a zálogösszeget, Zilah tartozik ennek lefizetése ellenében neki visszabocsátani. Rhédei Ferencz azonban nem váltotta vissza, sőt Apafi alatt gróf Bethlen Drusianna fejedelmi engedély mellett zálogképen még 1000 magyar forintot vett fel Zilah városától. Miután e zálogviszonyt I. Leopold király is helybenhagyta, Zilah városa birta 10,000 magyar forintban egész 1746-ig. Ekkor a fiscus a visszabocsátás végett perbe fogta Zilah városát s ez a Rhédei-családot idézte be szavatosnak. Az erdélyi kormányszék 1746 deczember 15-dikén hozott itéletében a Rhédei-családot a 20,000 forint inscriptionalis összeg iránti követelésével elutasította, Zilah városa részére pedig a 10,000 forintnyi zálogösszeget a fiscus által kifizetendőnek kimondotta.
A Rhédei-család ez ellen az itélet ellen ő Felsége személyéhez felebbvitelt jelentett be. A fölperes fiscus felajánlja a 10,000 forintnak azonnal való lefizetését azzal a jogfentartással, hogy ezért az összegért az eddigi birtokosok által netalán elidegenített javak is visszabocsátandók lesznek, a fiscus pedig {470.} több kiadással nem terheltetik. Egyúttal ellenmond a Rhédei-család felebbezésének, mert
1. hasonló esetben a felebbvitel a felséges kormányszék utasítása szerint csak abban az esetben engedhető meg, ha a zálogösszeg 15,000 forintot meghalad. A jelen esetben pedig nemcsak meg nem haladja, hanem annyi sincs;
2. mert a felséges kormányszékhez érkezett hasonnemű ügyekre vonatkozó királyi leiratok szerint ez a visszaváltási ügy rövid úton, minden húzás-halasztás nékül intézendő el.
Erre az alperes Rhédei-család megjegyzi, hogy a zálogösszeg több 15,000-nél, sőt 21,000 forintot tesz ki, kéri azért felbocsátani felebbvitelét. Határozat: nem bocsáttatik. Kiadott Szebenben, 1746. évi deczember 15-én.
A hivatkozott itélet végrehajtására Kastal István és Mihlácz Elek küldettek ki a királyi tábla részéről; ezek 1747 junius 30-dikán a törvényes 15 napi előbocsátott certificatio megtartásával Zilah városa észak felőli végén, az Alszeg-utcza végétől mintegy száz lépésnyire emelkedett kellemes helyen, egy almafa alatt megállottak s oda Dobai Sándor Közép-Szolnok alispánján kívül, több zilahi hites megyei assessort, vártelki, czigányi, egrespataki tanúkat összehívtak.
1854-ben a város fekvő javai: 1. tanácsház; 2. tömlöcz; 3. csizmadiaszini fogadó; 4. mészárszék; 5. kisdedóvoda; 6. szegények kórháza; 7. belső piacz; 8. barompiacz; 9. lovagló iskola. Alszeg végén a a körül szénáskert, bika-istálló, csordásház; 10 füzellői rét és kenderföld; 11 nagyszegi rét; 12. nagyszegi máléföldek, t. i. birósági, szenátori és notarialis földek; 13. nagyrét; 14. téglavetőhely az Alszeg végén; 15. Dobailáb; 16. minden névvel nevezendő erdő; 17. nyiresi fogadó és környéke; 18. hagymásmezői Kapusföld; 19. nagymáli sikátor, 20. Kukukmál és Micze alatti Kapusföld; 21. A Balog Ferencz melletti sikátorból bekerített rész. 1853-ban szaporodtak e javak, a Bálint Elektől s a Nánási Gerzontól vett házakkal.
1703-ból Conscriptio Bonorum spectabilium ac magcor. {471.} Dnor. Stephani Andrasi, Petri Bánfi et Francisci Bethlen in Comitatu Mediocris Szolnok existentium oppidum Zilah* czímmel fenmaradt összeírás szerint Zilah városa közös, mert még osztatlan az urak közt, van benne nehány nemes curialis telek is.
A városban van az uraknak egy közös curiahelyök is, ezen a curián van egy kőoldalú pincze, csak pusztán áll, minden leégett; egy konyha kőkéménye magánosan áll fenn. Az udvar puszta, valami rossz sövényakáczok, til-túl körülötte. A curiában van a hegy alatt egy csűrös kert, rossz sövénynyel kerítve, a csűr szalmával fedett, mellette az uraknak közdézsmából került buzaasztagjok, melyben 150 kalangya van, majorságföld, kaszáló az urak számára nincs.
Szőlő (majorság-) van e curiához a zilahi hegyen 8 darab, ötven kapás. Ebben az évben termett rajtok tizenkét hordó bor (680 veder). Zilah város szőlőhegyének dézsmája fele részben a földesuraknak, fele pedig a prédikátoroknak jár. Ekkor az urak részére jutott 1168 veder.
Zilah városa a földesuraknak nem teljesített egyéb szolgálatot, mint egy bizonyos összeg bért, úgymint 500 forintot adott, a mely összeghez a civilis telkeken lakó nemes emberek is hozzájárúltak, másként ez a nemesség sem szőlőkapálással, sem egyéb szolgálattal nem tartozott, csak búza- és bordézsmával, holott a béren kívül a nyolcz darab majorságszőlőt megkapálni s minden munkáját megadni köteles volt Zilah városa a civilis telkeken lakó nemességen kívül.
1703-ban a Bideskuthi-javak összeírása alkalmával Zilah városában egy nemes kuriahelyet találtak, a ház és minden épülete leégett «a mostani égéskor», pusztán áll. Egy kis csűr maradt fenn, szalmával fedett.
A kuriához van majorságföld, egy-egy fordulóra el lehet vetni húsz köböl búzát. Idei búza száz kalangya. A majorságkaszálón {472.} harmincz szekérnyi szénát lehet kaszálni. A szőlőkben van idei termés, a mi a hadak prédálásából megmaradt, nyolcz hordó (337 veder).
Egy patakon felülcsapó, egy kőre forgó malom is van.*
A Zilah városában levő fiscalis javakat, melyeket a Rhédei-család 1746-ig 10,000 magyar forintban jure inscriptionali birt, összeírták Veres Benedek és Nagy Ferencz kir. táblai irnokok 1747-ben. A kuria a barompiaczon egyrészről a városon keresztülfolyó patak, más két részről a Székely- és Alszeg-utcza, negyedik felől Báthori Miklós, Dobai József, Szabó József zilahi polgárok telkei – civilis fundus – által szomszédolva, kellemes emelkedett helyen állt. Az egész egy kasza alakját képviseli, melynek területe a kaszaalakot képviselő helynek mintegy úgyszólván nyelét véve, hosszuságban 89, szélességben 33, magát a kaszaalakot véve pedig a patak mentében hosszúsága 50, szélessége 20 öl. Valószinű, hogy a fentebbi polgárok telkeit abból szakították ki. Van ezen a curialis telken egy régi pincze, oldala kőfal, fedve szalmával, tölgyfapadozattal ellátva; elfér benne 70 darab 40 vedres hordó, a padlását üres edények és kádak számára használják, a telken egynehány szilva-, alma- és diófa is van; ehhez tartoznak: E curia előtt, attól a sikátor és árok által elválasztva, a fentebb érintett patak s a Székely-utcza között egy 25 öl hosszú, 20 öl széles allodialis telek, melyet Rhédei egy Szappanyos Dávid nevű szolgájának adott volt 30 magyar forintban zálogba, de újra visszaváltotta s most a fiscus tulajdona. Az a telek, mely egyfelől a Somlyóra vezető út, másfelől Szabó József polgár telke között fekszik, 8 öl széles, 70 öl hosszú, ezen Balogh István – advena – lakik. A csűröskert egyrészről a Székely-utcza, másfelől Tunyogi Mihály és Ujvárossi György puszta telkei között 20 öl széles, 26 öl hosszú. A városon kívül, azonban azzal egy consiguitasban az úgynevezett sombori kert, egyfelől a Somlyóra {473.} vezető út, másfelől Papp András városi polgár gyümölcsöse között 40 öl széles, 50 öl hosszú, hajdan a curiához tartozó gyümölcsösben most egy körte- és négy diófán kívül egyéb fa semmi sincsen. A Cynteren, vagyis a reformátusok temetkező-helye alatt, a Tyukól-utcza végén, egyfelől Körtvéllyesi Mihály, másfelől Örményi Márton utódai lelkeinek szomszédságában van egy telek, melyen három szegény jövevény három kalibában lakik. Azt állítják, hogy hajdanában az itt lakók a földesúrnak semmit sem fizettek, csak a város közpénztárába valamicskét. Malomhely: a város alsó részén a «kisfüzellő» nevű helyen; egyrészről az idevaló postához adott rét, másrészről a Szoboszlai István kenderföldje között volt a zilahi patakra a fentebbi kuria által építve egy vízimalom, mely elpusztulván, azon helyet bekerítve, a városiak kenderesnek használták.
Erdők. A Tölgyes egy órai kerületű tölgy-, cser- és kőrisfákból álló erdő, egyrészről a Meszes-erdő, másrészről a Benczéné vápája helytől szomszédoltatik; a Nyires az előbbenivel területi mennyiségre egyenlő, nagyobbára tölgy- és kőrisfákból álló, a városi lakosok szántóföldeitől a paniti erdőig terjedőleg: a Meszes az előbbenieknél sokkal nagyobb, körülbelől háromnegyed mértföld területű, nagyobbára bükk-, szíl-, hárs-, som- és kőrisfákból áll, a vártelki, kékesnyárlói, csömörlőnyárlói, ördögkúti és egrespataki határok által szomszédolva. A két első erdőt a város bírái mindig tilalomban tartották, hogy abból a köz- és magánépítkezések szükségleteit fedezhessék. Az utóbbit vágásra, tűzi-, szerszám- és egyéb faszükségletre mindenki szabadon használta. Az elsőből készíttettek az allodialis szőlőhöz karókat. A város mindegyik erdőben korlátlan használati és haszonélvezeti joggal bír a makkoltatásra nézve is, minden taksa- vagy váltságdíj nélkül emberemlékezetet meghaladó időktől fogva.
Allodialis szőlők. Majorságszőlő van: a Ravaszmálon, délről Kenderessi András utódai, északról Török Márton {474.} szőlői szomszédságában; területe: hosszúságban 74, szélességben 134 öl, melynek mintegy negyedrésze az 1740., 41., 42. években volt szertelen esőzések miatt leszakadozott s elcsúszott; a mívelés alatti rész termett jó termésben 500, középtermésben 300, gyenge terméskor 200 vedret; azt mondják, hogy mielőtt leszakadozott volna, termett 1000 vedret is. Háromszori kapálására szükséges 120 ember, összesen tehát 40, elfedésére 40. Ezen szőlőnek egyéb munkáját is a városi lakosok – ingyen, a földesuraság minden kiadása nélkül, a régibb szokás szerint szolgálatban – teljesítik. A vinczellért a földesúr tartja, kinek is a fizetése akkor 12 magyar forint, 24 véka búza, ezenfelül tizedfizetéstől való mentesség. A szőlő aljában van a sajtószín 8 cserfaágason, szalmával fedve.
Zilah városa lakosai s azok haszonvételei, kiválóbb törvényei s kiváltságai. A város áll magyar és két-három katholikust kivéve, tisztán református hitű lakosságból, polgárok- és nemesekből. A nemesek kétfélék: egyrésze saját szabadalmazott nemesi telkén, másrésze polgártelkeken, tehát taksa alatt állókon lakik. Megjegyzendő, hogy a nemesek és polgárok között hosszas időn keresztül éles súrlódások, versengések folytak, elannyira, hogy egymás vagyonát erőszakkal elrabolták s a nemesek a megyei nemesek segítségével többször a polgárok házait is lerontották, felégették s viszont, elannyira, hogy sokszor a végelpusztulás küszöbén állott a város, mely egyenetlenségek nagyobbára a miatt voltak, hogy a városi nemesek sem a földesúri, sem a városi közterhekben résztvenni nem akartak; azonban ezen a várost elpusztulással fenyegető állapotnak az 1718-ban létrejött barátságos egyezség, mely harmonialis contractus néven ismeretes, véget vetett; mely szerint: 1. a városi hatóság felerészben nemes, felerészben polgári lakosokból választandó, a főbiróság változtatva, egyszer nemes, másszor polgár által viselendő és a városi lakosok, illetőleg a nemesek a civis birónak s a civisek a nemes birónak engedelmeskedni tartoztak, a város közterheiben {475.} való részesedés mindenkire nehézkedett különbség nélkül, azonban az adóadministratiót kivéve, a város a megyétől teljesen független; 2. taksás telkeket s külsőségeit adni, venni, elzálogosítani, örök áron eladni, az azoka terhelő taksák és dézsmák fizetési kötelezettség mellett mindenkinek, tehát idegeneknek is megengedtetik, hanem elővásárlási joggal bírnak: először a vérrokonok, másodszor a szomszédok, harmadszor az állandó városi lakosok az idegenek felett; 3. bűnesetekben vérbirósági jogot gyakorolhat a város saját területén az itt elkövetett bűnesetekben és az azokat elkövető egyéneken; 4. úgy a nemeseknek, mint a polgároknak személyi és vagyont illető pereit minden kivétel nélkül, még a donatarus nemesekéit is, a városi törvényszék látja el elsőfolyamodványilag, innen a felebbvitel a dominale forumra, tehát akkor a királyi fiscushoz és onnan a királyi táblához vagy a guberniumhoz voltak felterjesztendők harmadfokú ellátás végett; 5. minden nemes és civis lakosa a városnak ezen kölcsönös egyezség és szerződés alapján a város közterheinek hordozásában birtokaránylag szerint résztvenni tartozik.
A városiak taksafizetése. A civilis funduson lakó polgárok és nemesek egyaránt taksafizetéssel kötelesek. A taksa évenkint 400 magyar forint, melyet a fundusok területi aránya s külsőségeik mekkoraságához mérten róttak ki és ezt a földesúr fölebb nem emelhette, a város lejebb nem húzhatta, évenkint két részletben fizették: szent Mihálynap és karácsonykor.
Dézsmák. A dézsmásföldekről a nemesek és polgárok egyaránt búzából, árpából, zabból és borból, a polgárok méhből is tizedet fizettek, melynek fele a földesúré, fele azon idő szerint a ref. eklézsiáé (hajdan, mint mondják, az egyház szent Mihály arkangyal tiszteletére volt szentelve). A dézsmákból középszámítással bejön a jobb esztendőkben: búzából 120, zab 40 kalangya, borból 1760 veder, méhből 3 kosár; {476.} közepes termés idején búza 60, zab 18 kalangya, bor 1000 veder, méh 2 kosár; gyenge termésű évben: búza 30, zab 10 kalangya, bor 400 veder, méh 1 kosár. Megjegyzendő, hogy a város notariusának a dézsmaösszeírásért, mely hit alatt szokott történni, a földesúr adni szokott 20–30 veder bort, a termés arányában többet is.
A városiak szolgálata. 1. A fenn megnevezett Ravaszmáli allodialis szőlőben a Tölgyes erdőből szükséges mennyiségben karót készíteni s odaszállítani és azon szőlőnek minden munkáját megtenni; 2. minden évben szüretre a fentírt Tölgyes erdőből 10 darab 40 vedres hordót készíteni; 3. a dézsmát a földesúr curiájába szállítani ingyen köteleztetnek. Hadad és Drág is. Ezen szolgálatokat a polgárok teljesítették azon civilis funduson lakó nemesekkel, kik 1713-ban a Medgyesen tartott királyi táblán nemességüket produkálni nem tudták, azon civilis funduson lakó nemesek pedig, kik itt produkáltak, ezen szolgálat megváltása fejében fizettek a várossali való szerződés útján évenkint két rénes forintot egész 1737-ig, a mikor az utóbbiak az újabb szerződést megtagadták s fizetni megszűntek, mi miatt ekkor is viszályok és követelések állottak fenn az itt megnevezettek között. Ugyanis a polgárok azt követelték, hogy a mennyiben úgy a taksa-, mint a dézsmafizetés és a fentebbi három pontban foglalt szolgálatok nem a személyt, hanem a civilis fundusok birtokosait illetik, mindazon nemesek, kik civilis fundust bírnak, mindezekben a terhekben aránylag részesedjenek. Így lévén ezen fejedelemségben a törvényes gyakorlat is.
Hetivásár és jövedelme. Hetivásárt tartottak minden szombaton. Ennek évi jövedelme rendesen 21 magyar forintot tett, melyet ősidőktől fogva egyharmadrészben a református egyház, egyharmadrészben a város közös szükségleteinek fedezésére, egyharmadrészben pedig a collectori fizetésre fordítottak.
Országos vásárok és jövedelmei. A városnak nyolcz országos {477.} vásárja van: 1. vízkereszt után; 2. hamvazószerda után; 3. Szent György után; 4. Szent Margit-nap után; 5. Szent Bertalan után; 6. Szent Mihály után; 7. Mindenszentek után; 8. Szent Lucza szűz- és martyrnapja után. Ezeknek a vásároknak a jövedelme az idevaló harminczad által szedetni szokott vámok miatt csekély s évenkint 6 magyar forintra megy fel csak, melynek kétharmadát a város szükségletére fordították, egyharmada a collectoroké.
Mészárszék és jövedelme. A városban mészáros-czéh van s a húsárulás joga kiváltságilag őket illeti. A húsárra nézve kötelesek a húst azon árban adni, mint a kolozsvári mészáros-czéh. Azonban a város mintegy 10 év óta, az átutazó katonák és hivatalnokok zaklatásaitól nyugtalanítva és terheltetve, tartott egy mészárszéket, mely ellen a mészárosok folytonosan reclamáltak.
Korcsmák és azok jövedelmei. A városi lakosok szabad korcsmárolása kezdődik karácsonykor és tart hamvazó-szerdáig, mely idő alatt a város nemes és polgár lakosainak régibb időtől fogva szabad korcsmárolni, ezentúl pedig karácsonyig egyáltalában senkinek sem engedték meg a korcsmárolást, hanem a város közjövedelmeinek gyarapítására harmadik korcsma szokott felállíttatni. Van egy negyedik korcsma is engedélyezve Biró alias Matolcsi György részére, az által a városnak kölcsönképen adott 4000 magyar frt interesében. A négy korcsmában el szokott fogyni évenkint 1600 veder bor. A földesuraknak sohasem volt szabad korcsmát tartani. A korcsmajogról való donatiót Zsigmond magyar király adta s azzal megegyező volt a gyakorlat is 400 év óta. Egykor a kuriához tartozott, de a tulajdonosok által elidegenített szántóföldek holléte és kiterjedése felől a városnak megkérdezett idősebb lakosai sem tudtak felvilágosítást adni.
A termények piaczi árai. A tiszta búza vékája legfeljebb 51 kr., középár 25 kr., legalsó 17 kr.; zab vékája legfelső árban 12 kr., középár 9 kr., legalsó 6 kr.; egy veder bor legfeljebb {478.} 30 kr., középár 20 kr., legalsó 15 kr.; egy kas méh 2 rhénes forint; egy új hordó 1 frt 42 kr.
| 3. Kiváltságai. | TARTALOM | 5. Lakosai. |