Kabós

(Magyargyerőmonostori). Czímere: a paizs kék mezejében királyi koronából kinyúló szarvas fölött félhold és csillag.*Nagy Iván, VI. 5.

A szilágysági ág törzse a Nagy Iván családfáján levő II. Farkas, a ki 1771-ben kolozsvármegyei ülnök, az 1790 1. országgyűlésen királyi hivatalos. József krasznavármegyei al-, majd főispán.

Farkas, 1764–1791.  – Szénás Ágnes; Farkas – Csukás Petronella; István, 1791 – Túri Kata; József Kraszna vármegyének előbb al-, majd főispánja, 1848 – Pelei Anna; Samu – Laskai Heléna; Róza – Ilosvai – Rettegi György; Endre – Barcsai Judit; Elek Lajos Borbála (1844); Kovács Mihály; László; Endre; István stb.; Imre sz.-somlyai képviselő; Farkas; Ödön stb.

Farkas, 1764–1791. – Szénás Ágnes; Farkas – Csukás Petronella; István, 1791 – Túri Kata; József Kraszna vármegyének előbb al-, majd főispánja, 1848 – Pelei Anna; Samu – Laskai Heléna; Róza – Ilosvai – Rettegi György; Endre – Barcsai Judit; Elek Lajos Borbála (1844); Kovács Mihály; László; Endre; István stb.; Imre sz.-somlyai képviselő; Farkas; Ödön stb.

De a Gyerőmonostori Kabós-család tagjaival még előbb találkozunk itt Jánosnak 1573-ban Borzási Ágnes a neje. Bizonyára ennek a fia az a Gyerőmonostori Kabós Tamás, a ki 1588 junius 24-dikén, mint szomszédos birtokos volt jelen, a mikor Kövesdi Sarmasági Miklóst, a krasznavármegyei Récse birtokba iktatták.*Orsz. lt. Gyf. kápt. lev. cen. G. 12. – V. ö. Borzási.

1604-ben özv. Kabós Tamásné, Vajda Boldizsár, Sándor János, Kulcsár János, Járai István, özv. Pándi Miklósné és Dévai György részéről Varsolczon, továbbá Peres Zsigmond és Rátoni István részéről Borzáson 3 telket adóztattak meg. 1605-ben özv. Kabós Tamásnénak 2 1/2 jobbágyházát rótták meg adóval Varsolczon.*Dical.

{673.} Úgy ezeket, mint a még itt szereplők egy részét nem tudjuk elhelyezni családfánkon.

Az 1797-diki összeírásban Kabós Sándor,*Talán a II. Farkas testvérének Ferencznek (sz. 1723., meghalt 1767., neje Katona Éva) a fia. böősházi főbb, kelenczei kisebb, Farkas, szilágyfőkeresztúri, Sándorné, szécsi, István tasnádszarvadi főbb, szakácsii, zálnoki és domoszlói kisebb birtokosok fordúlnak elő.

1806-ban volt Kabós Istvánnak és Farkasnénak A.-Kaznacson 3 lakott antiqua és 4 lakott nova jobbágytelkök. Istvánnal (mlgs) 1 lakott antiqua és 1 lakott nova jobbágytelke volt Ippon, Istvánnak, Ferencznek és Farkasnénak 5 lakott antiqua és 5 lakott nova jobbágytelkök Kémeren. (Itt legtöbb telke Ferencznek, 4 lakott antiqua és 2 lakott nova). Farkasnénak és Istvánnak 1 kuriájok meg 24 lakott antiqua és 3 lakott nova jobbágytelkök Somályon. (Itt legtöbb telke Farkasnénak, 1 kuria, 22 antiqua és 3 nova).

József 1841-ben krasznavármegyei alispán, 1848-ban főispán és Kraszna vármegyéből követtársa Bagossy Sándornak a pozsonyi országgyűlésen, 1861-ben tiszteletbeli táblabíró.

Sámuel 1822-ben középszolnoki assessor, 1826-ban árvaszéki bíró, 1826–1837 közt táblabíró, 1829–1833 közt alszolgabíró, 1840-ben helyettes szolgabíró.

1837-ben egy Kabós nemes Farkasmezőn s Borzován birtokos.*Hodor K.: Doboka, 536. és 537. l.

Elek 1843-ban középszolnokvármegyei esküdt, 1844–1845. tiszteletbeli aljegyző, 1861-ben tasnádi járási szolgabíró, 1872–1875. országgyűlési képviselő.

Imre 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli főjegyző.

Farkas 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli esküdt.

Ödön 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli aljegyző.

Zoltán 1876-ban szilágyvármegyei kiadó, 1896-ban árvaszéki iktató.