Kincses

Kintses János, debreni nemest Szilágy-Szt-Királyról Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. 1764-ben az érszentkirályi Kincses család*V. Test. 293. l. kap nemesi bizonyítványt Közép-Szolnoktól, melytől 1774-ben a peéri Kincsesek is kérik nemességök elismerését.*P. C. Product. 546. l. 1790-ben ugyancsak e vármegye közönsége a krasznaczégényi Kintses-családot helyezte vissza előbbi adómentességébe, a melynek tagjait nemességök bizonyítása végett a kir. táblához utasította a megye continua táblája, jóllehet ugyanezen családot 1782 jun. 26-dikán fölmentették az adózás alól, miután beigazolta adómentes armalis nemességét.

1741-ben Kincses János, szilágyszentkirályi, tett homagiális esküt.

1797-ben Kintsesek Ákoson, Kr.-Czégényen, Magyar-Baksán, Mocsolyán, Peérban, T.-Szarvadon, Új-Németen és Vérvölgyön kisebb birtokosok saját telkükön, vagy másén lakó adómentes, adózó, vagy pedig saját telkükön lakó egyházi adómentes nemesek. Az 1805-diki összeírásban ezek említvék: Gergely, István és ifj. István, ákosi gyalogosok), János, érszentkirályi (lóval), András, ifjú Pál, továbbá János, Péter, Mihály, József, Ferencz, György és ifjú Mihály, krasznaczégényi gyalogosok), István, szilágyszentkirályi (lóval) fegyverfogható adómentes, {761.} Mihály, Ferencz és János, vérvölgyi gyalogosok) fegyverfogható adózó nemesek, Tamás, mocsolyia saját telkén lakó szabados. János (60 éves), tasnádszarvadi nemes azzal a megjegyzéssel, hogy fegyverszolgálatra «alkalmatlan, szegény». Közülök az ákosiak, Krasznaczégényiek és a mocsolyai, továbbá Ferencz, peéri nemes homagiális esküt tettek.

Kincses Elek 1861-ben, 1867-ben középszolnokvármegyei tiszteletbeli esküdt.

A Kincses-család Bagosra Nagy-Bányáról jött.