| Kirilla | TARTALOM | Kisdobai |
Kis
nevű család számos helységben szerepel.
Ákoson lakott Kis Ferencz, a ki 1624 okt. 23-dikán egy ákosi osztozkodásnál vesz részt. Talán őt és nejét Kidei Borbálát intik meg 1628-ban, harmadízben, Ákosi Papp, másként Vid István és János a szolnokvármegyei tisztikar előtt azért, hogy azon 20 frtot, a melyben néhai id. Ákosi Ferencz udvarházának fele el volt zálogosítva, vegyék el. (Ez az udvarház délről Sikolya László, északról pedig ákosi másként Orbán Borbála Szántó András neje udvarházai közt esett. Papp István és János Ákosi Ferencznek igazi örökösei voltak.)* 1669 márcz. 11-dikén ákosi jobbágyok elismerik, hogy Kis Ferencz uram, ákosi lakos kiváltott Szilágyi Istvánné Belényesi Judittól öt ákosi jobbágyot.* 1673–1684. nemes kis Ferencz, ákosi lakos, férje Szénás Katának.* 1689 jan. 3-dikán (talán Ákosi) Kis Ferencz örökösei tanúskodnak két krasznamihályfalvi jobbágy ügyében tartott tanúvallatásnál.*
Kis Ferenczné jobbágyai 1690 április 3-dikán tanúskodnak Ákoson idősb. Ákosi Pap István utódai javára tartott tanúvallatásnál.* Özv. Kis Ferenczné Szénás Kata 1690 junius 12-dikén jelen van, mikor Pap Istvánnak átadják a két krasznamihályfalvi jobbágyot.* Kis István 1698 előtt ehalván, neje Balog Anna, ákosi lakos második férje, Zilahi Szabó István, 1698-ban fiával Kis Ferenczczel (talán ákosi) házhelyet zálogosít el. Ferencz 1701-ben Batizi Istvántól 2 forintot 6 pénz híján vesz föl zálogösszegül.* Őt Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki.
{764.} Ákosi Kis Ferencz 1710-ben pestisben elhalt nejének, Dobai Klárának minden jegyajándékát anyósához, Dobai Györgyné Szécsi Judithoz küldte Ilosvára.* Kis Zsófia és férje Horváth János 1748-ban több más rokonaikkal együtt folyamodnak Mária Teréziához a birtokaikra vonatkozó minden oklevél kiadása végett, hogy azokkal jogaikat a középszolnokvármegyei Ákoson, Szakácsiban és Új-Némethen levő részjószágában biztosíthassák. Márton, ákosi lakos 1669-ben Közép-Szolnok vármegye egyik hites assessora,* a kinek Ákoson jobbágyai vannak.*
Bilgezdi Kis Pál 1519-ben a Lajos király megbízott embere volt, a mikor a leleszi konvent megbízottjával a Bürgezden levő részjószágot adta át a Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak, Antalnak, Pálnak, Lázárnak és Kristófnak. Az átadás alkalmával – mint szomszédos birtokos – Antal (meg Kis Márton) is jelen volt.* Bilgezdi Kis Jakabot 1587 máj. 25-dikén szintén fejedelmi emberül jelölik ki Ippi Lászlónak a krasznavármegyei Ipp, Szék, Néháza, Márka, Felső-, Alsó-, másként Kis-Kaznacs falvak és Bucsum puszta birtokába való beiktatására.* Kis Jakab ekkor Kraszna vármegye szolgabírája.* 1588-ban (Bülgözdi Kis Jakab) és 1515-ben is krasznavármegyei szolgabíró.* 1614-ben (Bilgezdi Kis Jakab) mint krasznavármegyei királybíró szerepel.
1540-ben Chuthy Kis Lukács nemesi joggal házat és három hold földet kap Szilágy-Cseh városában Bélteki Drágfi Gáspártól, de ennek személyét a szükséghez képest szolgálni kell.*
Deésházi Kis (Parvus) Márton jelen van, mint szomszéd, a mikor 1493 ápr. 12-dikén Oláh-Nádasd birtokba beiktatják Bőnyei Tamást.*
{765.} 1534-ben János király meghagyja, hogy Deésházi Péter fiának Kis (Parvus) Lajosnak Keresztúr és Orbó birtokokbeli részeibe iktassák be Sámsoni Kőrösi Ferenczet, a ki ama részek királyi adomány és a nevezett Kis mostoha atyja és gyámja, Panaszi Pázmány Péter örökvallása alapján megilletnek. A beiktatás megtörtént.* Kis Ferencz (de Désháza), 1550-ben, a mikor a néhai Désházi Kelemen középszolnokvármegyei birtokrészeit osztják fel örökösei között, mint szomszédos birtokos jelen van Dabjonban.*
Kis János, diósadi nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki János és Márton, diósadiak, 1741-ben homagiális esküt tettek.
Kÿs András és Mátyás meg Kis, máskép Nagy György 1590-ben jelen voltak középszolnoki Ér-Girolton L. Horváth János birtokba iktatásánál.* Kis Mihály Horváth Jánosnak girolti gazdatisztje (1590 márcz. 18.)*
Kÿs Ferencz 1590-ben a középszolnoki Ér-Mihályfalván van jelen szintén a L. Horváth J. birtokba iktatásánál.*
Füredi K. János, másként Szabó, érszodorói lakos, 1775-ben nemességének igazolását kéri Közép-Szolnoktól.*
Kis Dávid, haraklányi, 1741-ben homagiális esküt tett.
Hunyady Kis Mihály, szilágycsehi katona, 1686 január 29-dikén Perecsenyi Lindvay másként Kovács Mihálynak sógora.*
Kis Boldizsár és Mária 1734 tájt (decz. 18.) aláírtak egy oklevelet, a mely szerint Gencsi István és György kiváltanak Vid Mihály utódaitól egy ilosvai jobbágytelket. Ezek talán Ilosvára valók.*
1742-diki tanúvallatás szerint Kis Bálintnak szántóföldje van a kávási Rajkháton.*
{766.} Kémeri Kis (Parvus) Balázs egyike vala azoknak, a kiket 1466. decz. 23-dikán ügyvédjöknek vallottak Kémeri Tamási János és Tamás.*
Kis Mihály királydaróczi nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki.
Kisdobai Kis Györgyöt 1519-ben Lajos király megbizottjaként jelöli ki, a mikor az imént említett Kis-Dobai Szabó Antal, Pál, Lázár és Kristóf rokonaikkal osztoznak bizonyos középszolnok- és krasznavármegyei részjószágokon.* Kis Ferencz, kisdobai nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. István, kisdobai, 1741-ben homagiális esküt tett.
Krasznai (Craznai) Kis (Parvusi) Péter, Valkóvár várnagya, 1495 decz. 2-dikán zálogba veszi Keresztúri György Récse birtokát.*
Margitai Kis Ferencz 1767 jun. 23-dikán, mint a kinek elődjei Deésházán (1701), Szamosudvarhelyen (1699) birtak, Közép-Szolnoktól kap nemesi bizonyítványt.*
1792-ben Munkátsi Kis István s Miklós s.-ujlakiak, az erd. kir. táblának 1767-diki ítéletére hivatkoznak nemességök igazolása végett.*
Al-Kis János, lelei nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. 1741-ben Kis László, István, id. s ifj. János, leleiek, homagiális esküt tettek. 1760-ban Kis Kelemen, másként Papolczi, itteni ref. pap kap nemesi bizonyítványt Közép-Szolnoktól.*
Kiss András s János, mint alkalmatlan (inhabilis) fordúl elő az 1805-ben nemesi fölkelésre összeírt, lelei adómentes nemesek között.
{767.} 1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége viszahelyezte előbbi adómentességébe a lelei és szilágyszegi Martha Kiss János családját, a mely bebizonyította, hogy vérségi kötelékben áll Martha Kis Andrással, a kit a continua tábla 1782 febr. 28-dikán adómentes armalistának ítélt. A nevezett család azt is beigazolta, hogy nem rég írták az adózók közé.
Idősb. Kiss másként Deák Tóbiás 1671-ben eladja a krasznavármegyei Máron birtokát 880 forinton Belényesi Szabó Istvánnak, fenntartván a visszavehetés jogát.*
Kis (Parvus) Jakab fia, Demeter, 1450-ben menyői lakos, férje Szentkirályi Katának.* Menyői Kis (Parvus) Albert s szentkirályi néhai Menyey Demeter fiai Ozsvát, Balázs 1469 okt. 2-dikán ügyvédeket vallanak, egymás ügyeire kölcsönösen egymást s Menyői Nagy (Magnus) László stb.* Özv. Menyői Kis (Parvus) Domokosné Ilona és özv. Bydeskúthi Kún Miklósné Zsófia 1492 okt. 12-dikén Nagymoni Révész Mártont és özv. Nagymoni Beke Jánosné Erzsébetet a néhai Nagymoni Révész Miklós középszolnoki Nagy-Mon falubeli birtokának Bőnyei János részére való elidegenítésétől eltiltják.* Kÿs Ferencz, menyői negyedtelkes nemes 8 dénárnyi adót fizetett 1549-ben.* Kis György, menyői nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki.
Kis István, nagymoni nemest Diósadról írták ki 1705-ben lovas zsoldos állítására.
Kis Ferencz néházai jobbágyai azok között voltak, a kik 1666 decz. 16-dikán kezességet vállaltak nemzetes Bydeskúti Zsigmondné Belÿ Erzsébet márkai jobbágyáért száz magyar forintig.*
Peéri Kis Mihályné 1774-ben nemességének igazolását kéri Közép-Szolnoktól.*
{768.} Kiss Pál 1840–1893. pelei evang. reform. pap, meghalt 1893-ban.
Perecseni Kis Ferencz hagyatékát felosztják 1585-ben özvegye, Ilona asszony és gyermekei (Kis György és öcscsei) között.*
Péterházi Kis Antal 1441 január 3-dikán zálogba veszi 100 arany forinton Borzási János Vaja, Kaznacs és Borzás birtokait.*
Kis nemes 1837-ben birtokos Pósán.*
1459-ben Rathoni Kis (Parvus) Pétert ügyvédjöknek vallják Haraklányi Demeter, Haraklányi Ráthon János és Haraklányi Árva László.*
Récséből 1549-ben többek között Kys Gáspárt, Mátét és Miklóst is maguk mellé vették özv. Vajai Bozzási Györgyné Borbála és fia, Miklós, a mikor elfoglaltak és bevetettek Haraklányi Miklós Vártelek birtokán és Nyirsid birtokrészén tizennyolcz hold szántót. Ez ellen Haraklányi nevében panaszt emelt Horváti Peres Gáspár, mire az országbíró helyszíni vizsgálatot parancsolt e tárgyban.*
Sándorházi Kis Ferencz 1609-ben Közép-Szolnok vármegye assessora.*
Kiss Pál 1874-től maig sülelmedi evang. reform. pap.
Szegedi Kiss István 1545-ben Tasnádon tanító az első iskolában, mely a Szilágyságban, a reformáczió után létesűlt.
Szentkirályi (Zenthkyrali) Kis (Parvus) Tamást királyi emberül jelölte ki H. Ulászló, a mikor 1492 decz. 9-dikén meghagyta, hogy iktassák be Bőnyei Tamást Oláh-Nádasd birtokba.* Szentkirályi Kis János 1519-ben mint szomszédos birtokos jelen van, a mikor a Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak átadják a Kis- és Nagy-Dobán és Adon levő részjószágokat.*
{769.} 1549-ben Kis András, szentkirályi egytelkes nemest 25 dénárnyi adóval rótták meg.* Kis István, sz.-királyi nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki.*
Kis György, szilágysomlyai lakos 1702-ben nemessége igazolására arra az armalisra hivatkozik, melyet 1577-ben szept. 28-dikán Báthori István fejedelem adott.*
Kis Györgyöt 1778-ban a somlyai elűljárók közt látjuk.
Kis Ferencz, István, György 1790-ben somlyai adózók.
Kis János 1847-ben és 1848-ban somlyai nemes.
Szilágyszegi (Zylagzegi) Kis (Parvus) Mátyást 1459 decz. 14-dikén* és 1460 jan. 2-dikán*, meg 1461 márcz. 23-dikán Kusalyi Jakcsi Péter,* október 12-dikén Kusalyi Jakcsi Péter, Nagydobai Porkoláb Miklós, Nagydobai Csízér Gál, Sándorházi Miklós, Szarvadi Balázs, Vérvölgyi Anthos Péter, Sándorházi Bertalan és Nagydobai Csízér Gergely,* 1470-ben Kisdobai Kakas Máté, Kisdobai Sándor fia, András, Baksai Barla és Nagydobai Gergely deák vallják ügyvédjöknek.* 1474 jan. 17-dikén ő meg sógora néhai Buda Mihály vlal ügyvédeket.* 1480 ápr. 8.(?) előtt Bőnyei Tamás, László és János beperelte egy bőnyei birtokrészre vonatkozó iratokért.*
Szodorai Kiss János előfordúl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt, szakácsii kisebb birtokosok között. Talán egy a már említett Füredivel.
Bisztrán, másként kis Péter fiának, Simonnak, Szoldobágyon van jószága 1721-ben.*
Kis Ferencz, tasnádi nemes, Közép-Szolnok vármegyének 1705-diki összeírásában a lovas zsoldosok kiállítására kötelezettek közt van.
{770.} Néhai Vajai Borzási György fiai: Miklós, Ferencz és Péter a többek között Kÿs János és Miklós, vártelki lakosokat is maguk mellé vették, a mikor anyjuk, Borbála megbízásából betörtek Haraklányi Miklós várteleki erdejébe. 1549-ben Ferdinánd király megidézteti a betörőket, mit a kolozsmonostori konvent teljesít is.* Vártelekről Kys Miklós kétszer is van említve, mint kit maguk mellé vettek amazok, a mikor elfoglaltak és bevetettek Haraklányi Miklós Vártelek birtokán is Nyirsid birtokrészén tizennyolcz hold szántót.*
Kis János, vérvölgyi, 1741-ben homagiális esküt tett.
A Zilahi Kiss-család nemeslevele (armalis) Gyulafehérvárt 1667 okt. 15-dikén kelt Apafi Mihály aláírásával, kihirdették ugyanezen év decz. 20-dikán Közép-Szolnok vármegyének a szilágycsehi várban tartott gyűlésen. Első tagja volt e családnak Kiss Miklós, ennek fiai: Mihály, Bálint és Miklós, Bálintnak fiai: Miklós, Mihály, Bálint, János és Zsigmond. A nemeslevél szerint Kiss Miklós kolozsvári polgárból lett nemessé, Kolozsvárt birtoka is volt. Nejét Makkai (Fábián) Katalinnak hívták; ettől született a már említett három fia. (I. Zilahi Kis Bálint 1733 körül Fodor Mária második férje.)* I. Bálint postamester Zilahon, I. Lajos azt írja róla: igen sok csapás érte, melyek közé számítható az is, hogy háromszor kellett nősülnie; sőrével kereskedett, de «a dög a sőréjébe belé esvén, abban igen nagy kárt vallott». Patonai, kolozsvári patikáriustól vett kölcsön nagyobb összeget, hogy azzal Zilahon újból kezdje a kereskedést. De az itt kiütött pestis elragadta. I. Bálint fiai közül Zsigmond Dengelegre ment lakni.* 1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte a zilahi Kiss-családot előbbi adómentességébe, miután bebizonyúlt, hogy vérszerinti atyafia Kis Bálint, zilahi nemesnek, a kit adómentesnek ítéltek volt s az is bizonyossá {771.} vált, hogy id. Kis Miklós volt az első, a kit gyámoltalan volta miatt megadóztattak.
II. Mihály a szépművészetek (Artium Liberalium) tanulója Sárospatakon; 1759 márcz. 29-dikén nemesi bizonyítványt kap Közép-Szolnoktól.* III. Bálint nemességét 1771 február 6-dikán igazolja a vármegye.*
(I.) Kis Lajos 1807–1830. középszolnoki assessor (táblabíró), 1814–1828. zilahi szenátor.
II. Károly, zilahi ügyvéd, a nagy Wesselényinek jogi tanácsadója, 1827–1835. középszolnoki assessor, 1828–1835. középszolnoki főügyész, 1838–1841., 1845–1847. középszolnoki táblabíró, 1841-ben követ, 1832-ben a zilahi reform. eklézsia domesticus főkurátora s kollégiumi algondnok. 1848-ban Zilah város polgármestere. 1850-ben visszavonúl a közügyektől. Neje Kállay Charitas, Csernátoni Beke Sámuel, zilahi pap özvegye, a ki 1837-ben ment férjhez Kiss Károlyhoz. Fiaik: Zilahi Kis Károly, és Imre írók, a kiket már előbb láttunk*
I. Kis Antal 1833–1845. középszolnoki alszolgabíró, (tasnádi járás, ákosi lakos), 1835-ben középszolnoki táblabíró.
László szilágycsehi, később zilahi lakos, a nagy Wesselényi követtársa az erdélyi országgyűlésen s a pozsonyi diétán. (1834-ben, 1847–1848.) 1831-ben középszolnoki assessor, 1833–1835. tiszteletbeli aljegyző, 1841-ben táblabíró, 1841–1848. főjegyző. Mint Közép-Szolnok főjegyzője, ő üdvözölte a nagy Wesselényit 1848 máj. 15-dikén főispáni beiktatásakor. Érdemesnek tartom közleni itt ünnepi beszédjét.
«Mi szép elégtétel juta osztályrészül önnek, Nagy Polgár! Diadalát érni ifjúi lángkeble ápolta elveknek; diadalát az emberiség iránti meleg érzelmekben fogant elveknek; diadalát a szabad alkotmánynak.
{772.} Mi szép elégtétel, miután a hazafiság szent hevéért a zsarnok bureaukratiának csaknem vérével áldoza, megérni a napot, melyben a helyes felvilágosítás eredményeül, épen azon koronás királynak idejében lőn nemcsak teljes hatalmú biztos, de a sorstól sokképen sújtott e Közép-Szolnok vármegyénk főispánja is, kinek királyi nevét elég fondor volt a gonoszság -démona, Önnek pusztítására intézett üldözésében fölhasználni. De nem kívánom föltépni a már behegedt sebeket, nem, mert az igazság istene kimondta a halálos itéletet a zsarnok bureaukratiára s ez igazságos itéletet naponta teljesedésbe veszi. S így, miután az elégtételt Isten megadta, többé nem szükség agyarkodnunk a gonoszság ellen, mert a letiport ellenségen tombolni nemtelen boszú lenne, mi pedig szabadságért küzdött férfiakhoz illetlen, – hanem a múltakat a történészet gyászlapjainak átadva, jelenleg kedves teendőnk: örömünket nyilvánítani az igazság fényes diadala felett. – Azt hiszem, Tisztelt Nagy Polgár, e szép megye – hála a Magyarok Istenének, – most már nem karainak és rendeinek, hanem osztályfalakat nem ismerő polgárközönségének közös érzelmét nyilvánítom, ha mondom, miként Ön küzdelmei s szenvedéseinek fényes diadala nekünk kettős örömélvezetet nyújt, mert az igazság diadala önmagában is mennyei élvezetet áraszt; s mert a kettős átalakúlás e kétes, de szeretem hinni, szerencsés kifejlődéssel koszoruzandó nehéz korszakában egy kormányzó férfiút nékülözénk, kinek lángesze az eseményeket szükséges perczben s kellő szempontból felfogni bírván, vasakarata s lankadást nem ismerő ébersége az igényelt intézkedésekkel se ne siessen, se ne késsék, hanem kellő időben lépjen föl; és e föllépés magán sem a túlszigor, sem a tehetlenség gyáva színét ne hordja, hogy az annyira szükséges csend és béke fenntartására a hazát hőn szerető minden polgártól óhajtott üdvös eredményt el ne téveszsze.
És mi, Tisztelt Férfiú, Önben eddig nélkülözött ily kormányzóval szerencsélteténk a gondviseléstől.
{773.} Üdvöz legyen Ön, Nagy Polgár, főispáni nehéz tiszte beiktatási ünnepélyén!
Üdvöz legyen Ön alkotmányos szabadság, a rend és béke nevében.
Üdvöz legyen Ön megyénk általános közöönségétől; de üdvöz legyen főleg hazánk s közelebbről megyénk új polgáraitól! Ők azok, kikért Ön az emberiség iránti forró vonzalomból, szent ihletséggel küzdtérre lépni merészelt. – Ők azok, kikért Ön, midőn ők arról a fölvilágosulatlanság sötétségében mit sem tudának, a törvényesség leplébe búrkolt vad önkény által mártirrá tétetett. – Nem képesek ugyan ők Önt még jelenleg a miattuki szenvedésért hálás elismeréssel méltányolni, de hiszen ezt nem is várja Ön tőlük, mert tudva van ön előtt a történészetből, hogy a hála adóját nem a jelen, hanem mindig az utókor szokta lefizetni; és hogy az Ön iránti szent adósságot a történészet s az értelmi kifejlődést nyerendő hálás utókor egykor le fogja fizetni, mint az erény jutalmát, meggyőződéssel hiszem.
Nehéz feladat megfejtése vár önre. Tisztelt Főispán: megyénkben a rendet és békét szakadatlanul fenntartani és az átalakulást a szabadság érdekében óhajtott eredményre vezérelni. – Nehéz feladat, mert a pokoli trónjáról már régen megérdemelve, de csak imént letaszított bureaukratia lánczon hizlaltatott minden színben és minden ürügy alatt bújtogatni küldé a szelíd, de értelmetlensége miatt hiszékeny nép közé.
Nincs út, nincs mód, melyet meg ne kisértsen a bukott önkény az értetlen nép nyugtalanítására, hogy a zavargás által a szbaadság barátainak diadalmas működésüket lehetőleg nehezítse s ha ördögi cseleit süker követné, megsemmisítse. De hiszek az Igazság istenében, meg fogja tompítani a kigyófajzat bünös fegyverét. Fel fogja világosítani a még neveletlen néptömeget: miszerint azt, miért küzdenie kelle, a szabadságot! Már megnyerte s ki őt mégi nyugtalanságra készteti, az nékie nem jó akarója, hanem a szabadságnak a {774.} népzavar miatt kárörömtől dühödt ellensége, ki vesztét látván az önkényes bureaukratiának, akarná, hogy vele a népet és a hazát is veszély érje.
Felvilágosítás s hol ez czélra nem vezetne, idő s körülményhez alkalmazott keményebb eszközöket is igényel a rend és csend fenntartása; de tisztelt főispán, hogy önnek kormányzása e tekintetben is várt eredményre vezethessen, férfiakra van szüksége, kik a hazaszeretetben Öntől szent ihletést nyerve, készek legyenek egyezséget, vagyont s ha kell életet sem kimélve, lelkiismeretes segélyt nyújtani. De megnyugtatására Önnek, megnyugtatására megyénk közönségének, merem állítani nem vagyunk szükében ily férfiaknak! – Honunk a közelebbi évtizedek alatt a szabad alkotmány utáni vágy felköltötte lassú mozgalmak által előre készülve és a szabadság érdekében csak imént eláradt európai szerű eseményektől elragadtatva, egy új, s az előbbivel merőben ellenkező alapú alkotmányos életbe lépett át.
A megbukott kormány fennállása, a véteknek semmi nemétől nem irtózó bureaukrátiát feltételezé, melynek rettentés s a népbe belenövelt félelme volt örökidőkig fentmaradandónak hitt támasza; de a tapasztalás kigunyolá a tökélyesülés kerekeit minden áron s botorul feltartóztatni igyekezett rövidlátó, emberietlen és erkölcstelen politikát, mert a kor megunván s többé tűrni nem birván az emberiséget sértő korhatag rendszert, egy gyönge megingatással romba rázá azt a helyébe az emberiesség s erény jellemét viselendő szabad alkotmány nagyszerű alapját tevé le, mely alapja lehessen a tapasztalat s értelem isteni világánál kitisztázandó elvek szerint, a tökélyesbülés bárminő magas fokozatára emelendő szabad alkotmánynak. – Szabadság, Igazság és Erénynek kell új alapot nyert alkotmányunk soha nem romlandó védbástyájának lenniök. Szabadság, igazság és erény terén működik a Gondviselés bölcs rendeletéből lételt nyert Magyar új kormányunk, Magyar Ministeriumunk!
{775.} És mi Közép-Szolnok közönsége, kik már szerencsések vagyunk ez órától kezdve, a szép virulatnak indult nagy Magyarhon kiegészítő része lenni, polgári szent kötelességünknek tartjuk e kormányt szívünkből, lelkünkből támogatni s a jó alapra építendő alkotmány felépítésében tőlünk telhetőleg segédkezet nyújtani.
Vezérelje hát Ön, Szeretett Főispánunk, közreműködésünket a haza, a szabadság és erény érdekében; – mi biztosítjuk Önt, hogy mindenre, mit e szent érdekekben teend, bennünk jóakaratú s erélyes segélyekre fog számíthatni, és ez annyival őszintébben fogadjuk, mert Isten megszünteté azon lelket leverő szerencsétlen körülményt, miszerint a főispánok s helyetteseik a haza szabadságán rágódott bűnös bureaukratiának lévén igen-igen kevés kivétellel szolgalelkű, hű zsoldosai, a megyék bennök az alkotmányos szabadság közellenségét valának kénytelenek tekinteni.
Isten szerencséltesse, Tisztelt Főispán, Önnek vezérlete alatt a hazáért teendő működésünket kívánt sükerrel.
Isten tartsa meg Hazánkban a csendet és békét, melylyel nem minden aggály nélkül nehéz körülményeink kitisztázása s az alkotmányos szabadság erőssé izmosúlása föltételez.
És valamint azt hiszem, – a hon minden jó polgárainak jelszavaikat hangoztatom, ha azt mondom: éljen a szabadság ’s törvény előtti egyenlőségre épített alkotmány! Éljen a király! Éljen a rend és béke! – úgy bizonyosan megyénk közönségének szíve tiszta sugaltával végzem szavaimat, ha azt kivánom: Wesselényi Miklós Főispánunk éljen!!!»*
1850-ben Urbán elé hurczolták Kolozsvárra, hol hazafias magatartásáért hat hónapi fogságot szenvedett.
Kis Lőrincz 1848-ban zilahvárosi képviselő, főkapitány.
Kis László 1867-ben középszolnoki alszolgabíró (diósadi), {776.} {777.}
A Zilahi Kiss család nemzetségi táblája. I. Miklós 1667 – Hory Makay, másként Fábián Kata; II. Miklós; I. Bálint – a) Katona Sára – b) Menyői Fodor Mária – c) Sárközi Sára; Rebeka – Barcza N.; Anna – Z. Szabó Mihály; Kata – Pásztor Márton; I. Mihály; a) János † 1767 – Dévai Sára; Sára Zsuzsánna; a) II. Bálint † 1741 – Gergely Krisztina † 1778; a) I. Erzsébet – Enyedi Nagy Mihály; a) Sára – Éltető Ferencz; a) II. Mihály; a) III. Miklós 1741. – Diószegi Anna † 1762; Julia – Medve Ferencz; b) Zsigmond István III. Mihály; III.Bálint sz. 1749, † 1813 – Balog Zsuzsa † 1826; Terézia sz. 1578. † 1829 – Diószeghy Mihály; I. Lajos sz. 1760. † 1830 – Nagybölöni Bölöni Gismonda sz. 1779, † 1816; Sándor sz. 1672 – Monai Sára; I. Károly sz. 1770; Gergely; IV. Bálint sz. 1780–1843 – Butykai Butka Teréz; Teréz – Faragó József; Juliánna – a) Papp József – b) Gál Lajos; Rozália – Száva István; II.Károly sz. 1797. † 1855. – Kállai Nagy Charitus; V. Bálint; Lőrincz sz. 1822, † 1892 – Gergely Anna † 1891; Krisztina – Magyar-baksai Dull László; Juliánna – Zovány Imre; III. Károly (Zilahy Károly író) sz. 1838, † 1864 máj. 12.; IV. Miklós sz. 1841, † 1858 nov. 2.; Sándor sz. 1843, †; Imre (Zilahy Imre költő), sz. 1845, † 1867; Zsigmond sz. 1846, †; Ágnes (Zilahy Ágnes írónő) sz. 1848 – Becsky Endre; VI. Bálint; V. Lajos zilahi ügyvéd sz. 1848.; – Léczfalvi Bodor Klára; Lujza 1851-1875; – Felsővári Vince Albert; VII. Lajos sz. 1874; IV. Károly sz. 1879.; VIII. Bálint sz. 1894; II. Lajos, 1800–1850 – Abrudbányai Rédiger Karolin, 1843–1899; Domokos sz. 1801; I. András, 1803. – Gidófalvi és Csikszentkirályi Orbán Erzsébet sz. 1821. † 1894; József 1805–1849 – Sárkány Krisztina † 1848; I. László 1807–1854 – Abrudbányai Rédiger Anna 1817–1880; Gáspár sz. 1810 – Fiadfalvi Nyerges Anna; Samu 1812–1818; Gyula 1832–1874 Iklód szentiványi Szentiványi Ilona; IV. Lajos – Rausenbacker Katalin; Elek sz. 1840 – Pákei Pákey Krisztina; I.Vilma sz. 1847 a) Székelyföldvári Szilágyi Miklós 1837–1875 b) Kézdipolyáni Páll Gyula; Ödön – a) Keményfi Klára † – b) Galgói Rácz Vilma; I. Kálmán – Lippai Erzsébet; Ilka – Galambosi Kiss Károly; II. Vilma – Pál Imre; II.Antal – Csejthei Martinyi Jolán; III. Lajos sz. 1829, †; Lujza 1830–1831; Lujza sz. 1831 – Z. Kiss Tamás a dengelegi ágból; Eliz Tokaj János; Blanka † – Hantz Pál †; Ilona – Hantz Pál †; Lenke sz. 1868 – Vajasdi dr. Ajtay Ödön; Péter (Jenő) sz. 1878 ;Erzsi sz. 1876 – Sgőts Károly; VII.Bálint sz. 1877 – Grolzhammer Ilona; Katalin sz. 1878; Ilona sz. 1879; Mária sz. 1852 † – Benczenczi és Kállovai Gámán Károly; Johanka sz. 1853. – Kaáli Nagy Albert; Róza sz. 1855; VI. Lajos sz. 1857, †; Karolin sz. 1878; Emil sz. 1886; Klotild sz. 1895; Berta sz. 1878 – Schmack Károly; Margit sz. 1880; Vilma sz. 1883; Zoltán sz. 1885; II. Ernő sz. 1888; II. Kálmán; † Otilia †; II. László sz. 1842, – Rónaszéki Trux Mária; I. Endre sz. 1844 – Tarczaly Julia; Emma sz. 1846 †; 1867 Berta sz. 1848 –a) Dr. Zoványi P. József – b) Felsőorbói Vajda János; I. Ernő zilahi ügyvéd, sz. 1851 – Ikafalvi Farkas Erzsébet; Aranka sz. 1869 márcz. 15. – Fogarasi Kertész István; III.László sz. 1870. máj. 19. – Zachár Anna; V.Miklós sz. 1871. szept. 4. – Edvi Illés Dalma; Gyula †; Tibor sz. 1874; Mariska sz. 1878. – Katona Gyula; III. Ernő sz. 1890 máj. 29.; Erzsébet sz. 1891 decz. 24.; Vilmos sz. 1893. febr. 8.; I. Viktor sz. 1895 máj. 5. † 1898. máj. 15.; Anna sz. 1808 jan. 2. II. Viktor sz. 1899 nov. 18; Attila sz. 1899 nov. 2.; Béla sz. 1901 máj. 2.; II. Endre sz. 1873 jan. 22. – Pelzák Ilona; Julia †; Jolán sz. 1877. jan. 5.; Jenő sz. 1881. márcz. 2.; Lenke sz. 1882 máj. 10.
{778.} 1871-ben középszolnoki főjegyző, 1877-től csehi járásbeli szolgabíró.
Kiss Endre 1867-ben középszolnoki tiszteletbeli aljegyző, 1870-ben törvényszéki bíró, most kir. itélőtáblai bíró Debreczenben.
Családfájok a 776–777. oldalon. Czímerök: Égszín-kék katonai paizs mezejében pánczélba és érczsisakba öltözött ember fehér lovon ül, baljával a kantárt kormányozza, jobb kezében kivont kardot tart fel. A paizson zárt katonai sisak, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel ékesített királyi korona föd, a paizsnak mindkét párkányát, vagyis széleit a sisak csúpjáról (ex cono) lecsüngő, különféle színű szallagok övezik. A czímer régi pecsétnyomókon oda módosult, hogy a kivont kard közepén átszúrt török fej látható.*
Zilahi Kiss Béla (Junius), hírlapíró, 1857 ápr. 23-dikán Kolozsvárt született, szülei Nagyfaluban laktak.
1792-ben Zondi Kis János, Mihály, István, Miklós, Gergely, s.-ujlakiak az erdélyi kir. táblának 1769 decz. 9-dikén kelt sententiáját mutatják be, hogy donatorius nemesek s immunisok.* Zondi Kiss János, 1797-ben szakácsii saját telkén lakó, egyházi adómentes nemes. 1806-ban a Z. (Zondi) Kis-családnak 2 lakott és 1 puszta antiqua jobbágytelke volt Somlyó-Ujlakon. E telkeken kívül Z. Kis Józsefnek, Istvánnak, id. Ferencznek stb. 1–1 adózó lakótelkök volt itt (összesen 5).
Kis-ek 1797-ben Bogdándon (György evang. reform. pap), Deésházán (Lelei–), Diósadon, Ér-Szodorón és Töviseden, Király-Daróczon, (köztük János, molnár), Kis-Dobán, Lelében, Mocsolyán, Mutoson (János pap), Nagy-Dobán, Ököritón, Panitban, Sámsonban, Szamos-Újlakon (György, evang. reform. pap), Szeő-Demeteren (György, urasági kulcsár), Szilágy-Csehben, {779.} Szilágyfő-Keresztúron (köztük Somodi K. Anna Luka Ferenczné és János evang. reform. kántor), Szilágy-Szegen, Tasnádon (köztük János, urasági udvarbíró), Új-Németen és Vártelken főbb, vagy kisebb birtokosok, saját telkükön lakó adómentes, vagy adózó, saját telkükön lakó egyházi adómentes, vagy pedig más telkén lakó adómentes nemesek; van köztük egyházi és adózó nemes is.
1805-ben kis Jánost (Nutz) gyalogosnak vették föl a Dabjon községből összeírt fegyverfogható adózó nemesek névsorába. Kiss János, deésházi adózó szabad állapotú lakos a haza csendességében való tartására kiállhatott gyalog. Mihály, János és fia János, András és fia István; László, Ferencz, András, György és másik András, Kis Deák, Mihály és fia László, Kis Boda János és fia Bálint, diósadi adózó nemesek homagiális esküt tettek. Sándort (30 éves) gyalogosnak vették föl Ér-Mindszent községből. (Homagiális esküt is tett). Ferencz, (38 éves) lovas Érszodoróról. (Hoamgiális esküt is tett). Ferrencz, András, Sámuel és György, kisdobai, László, János, István, József, Márton és Kis Péter András kusalyi adózó nemesek homagiális esküt tettek. Ifjú Kis Istvánt lóval meg Kis Józsefet, idősb és középső Kis Istvánt gyalogosnak vették föl ekkor a nemesi fölkelésre összeírt, lelei adómentes nemesek névsorába. János lelei szabados, Mihály menyői fegyverfogható adózó nemes, gyalogos, István, András és Péter mocsolyai fegyverfogható adómentes nemesek, gyalogosok, (id. és ifjú András, Péter, István és Ferencz homagiális esküt tett). Kis Farkas György, Szakácsiból, adózó nemes, gyalogos, Kiss Péter (30 éves), szeődemeteri adózó nemes, a szeődemeteri homagiális esküt tett. Gábor, Bálint, György, Márton és Mihály szilágyfőkeresztúri nemesek, Zondi Kis Dániel, Pál és Kis Péter János, szilágypaniti adómentes, {780.} Kis Péter György meg Kis Vadas Péter és Márton adózó nemesek szintén homagiális esküt tettek. Kiss István, János, János József, László és Sándor szilágyszegi adómentes nemes, gyalogos, Kis Mihály (65 éves) a tasnádi fegyverfogható (gyalogos) nemesek névsorában azon megjegyzéssel van említve, hogy «maga alkalmatlan, fia alkalmatos». (Homagiális esküt is tett.) Kis Sándor és László Újnémeten adózó nemesek (gyalogosok, homagiális esküt is tettek).
1806-ban M. Kis Mihálynak egy adózó lakótelke volt Somlyó-Újlakon.
1808-ban volt Bádonban egy antiqua jobbágytelke Kis Ferencznek.
Bürgezden két antiqua jobbágytelke volt özv. Kis Bertalan Jánosnénak, a kit Kraszna vármegye gyalogosnak írt ki.
Magyar-Goroszlón egy antiqua és egy nova jobbágytelke Kis Péter, oláh kántornak és adózó nemesnek, a kit Kraszna vármegye gyalogosnak írt ki, de nincs neki sem köntöse sem fegyvere; a telkeket is zálogban bírja Szénás Károlytól. Szintén gyalogosoknak írták ki Kis András és Mihály adózó nemeseket, előbbi koszorús Istvánnak, utóbbi Szénás Károlynak szolgája; egyiknek sincs se köntöse, se fegyvere.
Kis Mihálynak, a kit gyalogosnak írt ki Kraszna vármegye, 1/2 antiqua és 1/2 jobbágytelke volt Krasznán.
H. Kis Mihálynak, a ki Hunyadon van udvari szolgálatban, 2 antiqua jobbágytelke van Elyűsön, 2 antiqua és 1 nova jobbágytelke M.-Valkón.
Kis Ferenczet gyalogosnak vették föl a Somlyóról 1808-ban összeírt adómentes nemesek névsorába. Említvék még: György, a kinek 2 antiqua jobbágytelke van és Farkas, a kinek semmije sincs. Kis Mihálynak és Györgynek 3 antiqua jobbágytelkök volt Somlyón. Mihályt gyalogosnak írták ki. Kis Györgynek, Bálintnénak és Demeternének 1 1/4 antiqua jobbágytelkök volt Rátonban. A két első Somlyón lakott.
Récsén 1/4 antiqua jobbágytelke van Kis Sámuelnek (Kraszna) {781.} vármegye gyalogosnak írta ki, de nincs neki sem köntöse sem fegyvere.
Varsolczon egy adózó lakótelke Kis Andrásnak, (Kraszna vármegye gyalogosnak írta ki, de neki nincs sem köntöse sem fegyvere).
Kis családok tagjai úgy Zilahon, mint Közép-Szolnok és Kraszna vármegyében többen viseltek hivatalt. Így a következők:
Kis Ferencz, középszolnoki hites bíró előtt 1655 május 18-dikán Pap István odaadott cserében Rátonyi Mihályné Sikolya Juditnak egy szántóföldet.*
Kiss Mihály 1695-ben, 1697-ben zilahi bíró.
Kis Bálint 1737–1742. zilahi bíró, 1756-ban, 1790-ben zilahi szenátor.
Kis Bálint, János és Mihály 1780-ban zilahi választó polgárok.
Kiss János, 1773-ban, András 1794-ben középszolnoki assessorok.*
1781-ben Zilahon Kis (Kiss) nevű csaádok tagjai laktak az Alszeg-, Székely-, Tyúkól-, Kraszna-utczán. Szilágyi Kis András, J. Kis János, a Tyúkól-, Sz. Kiss Péter, Sz. Kiss András, Mészáros Kiss Mihály, D. Kiss István a Székely-utczán laktak.
Kis Mihály 1739–1756. krasznavármegyei szolgabíró. (1745-ben Mihály, mint tanú, ilosvai részbirtok továbbzálogosításánál szerepel.)*
Somlyói Kis Mihály 1800–1808. krasznavármegyei főszolgabíró, 1842-ben krasznavármegyei assessor, 1813-ban árvaszéki helyettes elnök, 1815-ben törvényszéki ülnök,* 1816-ban táblabíró.
{782.} Id. Kis Bálint, 1806–1809. középszolnoki assessor, talán ő (IV. Zilahi K.) 1829–1841. középszolnoki assessor, 1842-ben táblabíró.
Ifj. Kis Bálint 1806-ban középszolnoki helyettes alszolgabíró, 1811–1819. középszolnoki alügyész, 1812–1819 között zilahi esküdt.
Zoványi Kis Bálint 1811–1812. zilahi szenátor.
Kis Bálint 1817–1820. zilahi orátor.
Kis Mihály 1786-ban zilahi szenátor, talán az a Sz. Kiss Mihály, a ki 1795-ben Zilah város esküdt szenátora.*
Kiss Mihály 1803-ban zilahi bíró.
Kiss Ferencz 1810-ben középszolnoki assessor.
Kiss Ferencz 1811–1822. zilahi esküdt, 1848-ban zilahi városi képviselő.
Kis Ferencz 1831–1842. közpszolnokvármegyei esküdt.
Kiss György 1811-ben középszolnoki helyettes alszolgabíró, 1813–1817. középszolnoki levéltáros, (Kis György) 1816-ban középszolnoki assessor.
Kiss Péter 1811-ben zilahi esküdt.
Kiss Sándor 1812-ben zilahi esküdt, 1812–1817. szenátor.
Kis József 1814–1821. zilahi orátor, 1825–1847. zilahi bíró.
Kis József 1828–1836. helyettes középszolnokvármegyei orvos.
Ifj. (talán II. Zilahi) Kis Lajos, 1828–1829. középszolnoki assessor.
Kis (Kés?) Ignácz, 1843-ban középszolnokvármegyei esküdt. Kis Ignácz 1844–1847. középszolnoki tiszteletbeli aljegyző. Kiss Ignácz 1849-ben zilahi aljegyző.
Kiss Lipót 1861-ben középszolnokvármegyei várnagy.
Kis Bálint 1862–1863. krasznavármegyei főügyész.
Kiss Elek 1867-ben középszolnoki tiszteletbeli törvényszéki ülnök.
{783.} Kiss Emil 1889-ben szilágyvármegyei első aljegyző.
Közelebbi adatok hiányában nem lehet megállapítani, hogy honnan valók a következő Kis-ek:
Kys Ferenczet megidézték, mint szomszédot, mikor a fejedelem 1596 máj. 28-diki beleegyezése alapján beiktatták Pesti Nagy Albertet (Dabjon?-) Ujfalú birtokba és tizenhat inói jobbágytelekbe.*
Kis Jánost 1632 nov. 19-dikén ügyvivőnek vallja Bályogi Szénás Boldizsár és ennek a felesége.*
Kis István 1665 jul. 14-dikén tanuskodik Hatani Jánosné végrendelkezésénél.*
Kis Balázsné Ramocsa Anna 1692 jun. 13-dikán megvette Szécsi Guthi Farkas tíz hordó borát, árából 120 frtot kifizetett, ha a többit meg nem fizeti, akkor Guthi elfoglalhatja Kisné középszolnokvármegyei birtokát.*
Kis Sándor 1774-ben lompérti evang. reform. pap, ki székbeli bíróságot viselt 1778-ban, meghalt 1792-ben Sarmaságon, a hol 1785-től működött.
Kis Kelemen 1756-ban hadadi evang. reform. pap (székbeli bíróságot is viselt, de attól törvényesen meg is fosztatott; meghalt Lelében 1770-ben).
Kiss János 1816-ban sámsoni evang. reform. pap, fiskálissá választották 1837-ben, meghalt Sz.-Csehben 1842-ben, a hol 1837-től találjuk.
Kis György 1786–1789. ardói evang. reform. pap (meghalt 1798-ban Sz.-Újlakon), a hol 1797-ben találkozunk vele.
Kis György 1797–1807. bogdándi evang. reform. pap.
Kis György 1820-ban zálnoki evang. reform. pap (Kolozsvárról).
Kis György 1821–1825. mocsolyai evang. reform. pap, ki innen Tasnádra ment, hol 1828–1865 közt találjuk.
Kis György 1825–1826. monói evang. reform. pap.
{784.} Kiss Károly, kémeri rektor, 1845–1849. Magyar-Csaholyban a papi teendőket teljesítette s a mikor hallgatóitól Urbán cs. ezredes elé hurczoltatott és állomásáról lemondott, Regéczi Pál helyére vitetett Zsibóra.
Kiss Albert 1867-ben kémeri evang. reform. pap, 1877 és 1881 között Somlyó-Újlakra is beszolgált.
| Kirilla | TARTALOM | Kisdobai |