Ballaháza.

Barlaháza 1547. Román neve: Mál (agyag.) Krasznavármegyei helység.

A Báthoriak s Bánfiak birtoka. Pl. 1537-ben János király megbízza a váradi káptalant, hogy néhai Báthori István fiait: Andrást, Kristófot és Istvánt iktassa be a krasznavármegyei {89.} Barlaháza birtokba, a mikor Bánfi István netaláni ellentmondását a káptalannak átadni tartozik.*Bl. fasc. JJ. nr. 1. 1546-ban már Nagyfalusi L. Bánfi Gáspár zálogosította el Ártánházi Bornemissza Boldizsárnak.*U. o. E. nr. 8. 1549-ben özv. Kisvárdai Ambrusné L. Bánfi Petronella felperes és L. Bánfi Imre fiának a leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya alperesek egyenlő részekre osztották.*U. o. KK. nr. 3. Ferdinánd, magyar király 1550-diki intő és bizonyító levele szerint e birtokot is örökös jogon bírta idősb Bonczhidai Losonczi Bánfi István.*U. o. nr. 11. 1553-ban Bánfi Miklós és István az itteni birtokot, melyet azelőtt Jaksyth Anna és leányai meg Telegdi Mihály birtak, visszaadják, illetve átadják Telegdi Mihálynak és Horvát Györgynek meg leányainak, Katalinnak és Zsófiának.*U. o. fasc. SS. nr. 8. A birtok negyedét néhai Somlyói Báthori Szaniszlófi István anyai jogon bírta, 1559-ben Valkai Miklósné Csire Petronella a birtok ügyében a Bánfiakat.*Lelesz, Act. an. 1559. nr. 45. 1564-ben II. János király Nagyfalusi L. Bánfi Farkasnak adományozta.*Bl. fasc. M. nr. 2. 1565-ben Kraszna vármegyével be is iktattatja L. Bánfi Farkast és örököseit a birtokba, a melyet, mint ezt már a többi, e tájt fekvő birtokról is tudjuk, Paksi Jób és neje Bánfi Dorottya felségsértés miatt vesztettek el.*U. o. M. nr. 11.

Az atyafiság perlekedése tölti be a következő évtizedet,*Az 1565–1575. évekre vonatkozó okleveleket lásd Bagolyfalvánál. míg aztán e birtokot 1578-ban II. Rudolf L. Bánfi Farkasnak, Kristófnak, Györgynek, Boldizsárnak, Tamásnak, Gábornak, Gáspárnak és Lászlónak,*Bl. fasc. B. nr. 5. 1585-ben Báthori István, a lengyel király Nagyfalusi L. Bánfi Tamásnak és utódainak*U. o. nr. 14. 1590-ben Báthori Zsigmond, erdélyi vajda a Bánfi-család férfiörököseinek adják.*U. o. fasc. G. nr. 4.

1631-ben a birtokért a váltságdíjat közös felbecsülés alapján fizetik L. Bánfi Ferencz és Mihály felperesek meg Vajda {90.} Katalin és Csalánosi Ravaszdi (Rewazdi) István alperesek.*Bl. fasc. QQ. nr. 24. 1646-ban Bánfi Ferencz és Bánfi Péterné Somlyai Krisztina halála után ezen a birtokon is megosztozkodnak Bánfi Mihály fiai: Zsigmond, György és Dénes.*U. o. YY. nr. 4.

Rákóczi György 1648-ban ifj. Rákóczi Györgynek adományozta.*Orsz. l. Gyulaf. kápt. XXIV. Lib. Reg. fol. 16.

1681-ben Báthori Zsófia fejedelemasszonynak itteni részbirtokát bizonyos tartozás fejében Magyar-Véggyantai Boros László számára foglalták le.*Bl. fasc. XX. nr. 22. és fasc. YY.

1753-ban II. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófia ezen részbirtoka a Bánfi-család mindkét nembeli ágára száll, miután kifizették a rajta lévő terhet.*U. o. XX. nr. 19.

1759-ben a birtokot Bánfi Ferencz és Boldizsár oszlották két egyenlő részre.*U. o. ZZ. nr. 18.

1760-ban a kincstári igazgató támaszt jogigényt egy részhez.*U. o. fasc. O. nr. 17.

1768-ban az itteni birtokból, mint Bagolyfalvából, L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól Farkastól, Mihálytól és Györgytől, ezeknek nővérei: Vargyasi Dániel Gábor felesége Krisztina, gróf Bethlen Ádámné Zsuzsánna és Patai Szilvási Jánosné Erzsébet kapnak leánynegyedet.*U. o. LL. nr. 10.

Ballaházát azután a kincstár 1777-ben Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adta.*U. o. YY. nr. 2.

1808-ban összeirták a gr. Bánfi, báró Bánfi, gróf Teleki (Eszter) és Márkus nemes családok tagjait, összesen 9-et. Ezek kezén volt összesen 23 antiqua és 29 nova jobbágytelek. legtöbb telke volt br. Bánfi Farkasnak (3 antiqua, 13 nova) és gr. Bánfi Györgynek (4 antiqua, 8 nova). A Márkus-családnak nem volt semmije.*Szv. lt.

Ballaházán a gör. katholikusoknak fatemplomuk van. {91.} Anyakönyveik 1824-ben kezdődnek.*Sch. 1886. 146. lap. Egy tantermű gör. kath. iskolája szintén gör. kath. jellegű.

Az 1715-diki összeirásban úgy szerepel, mint lakatlan község; 1720-ban már fel sem említik.*Magy. Stat. Közl. XII. köt. 341 lap. Mint ebből is látszik, a háborús időket még a tizennyolczadik század elején se épülte ki. 1733-ban az oláh családok száma 8,*Tr. 1750-ben a gör. kath. lelkeké 151.*Tr. 1901. IX. 288. l. 1847-ban 551 lélek a népesség, gör. kath. valamennyi.*Nagyv. Nvk. 1847. 101. l. 1890-ben 815; nyelvre nézve magyar 9, oláh 760; vallásra nézve gör. kath. 793, izr. 22. Házak száma 155.

1895-ben gazdaságainak száma 189. Az egész 2177 katasztrális holdnyi területéből a legnagyobb rész legelő 869 és szántóföld 703. Erdeje 262, rétje 220, kertje 28, nem terem 95 hold.*Mg. St. 498.

A községnek 1900-ban 7239 K. 96 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2802 K. 80 f.

Utczái: Rácz-utcza, Bregescilor = Brëzsëstyilor, Pipirigului, Hulubanuluí, Puiului, Malanilor és Kraszna-utcza (Uliţa Crasnii = Krásznyij).

Határrészei: Lung Deszkás (Hosszú-deszkás), Sesul Tearinii = Sëszul Czárinyij (szántó-róna), Dealul Tearinii = Gyálul Czárinyij (tilos-domb), Delniţe = Gyëlnyiczë (szántók), Calea Galbină Káljá Gálbina (sárga-út), Rogyina (mocsár), Brăduleţ = Bradulëcz (fenyves?), Pipirig (káka), Gagiasca = Gázsászká (zálogos?), Groapa Largă = Grapá Lárga (széles gödör), Poeană = Pojána (erdei rét), Rîtul Lung (hosszú rét), Noroice = Norojicsë (kis mocsár), Dealul Sěcăturei = Gyálul Szekatúrj (szakadék-domb), D. Lupului (farkas-hegy), La Peatră = Lá Pjátra (kőszirt környéke), Morměnt (sírhalom). A Mormêntbe temetkeztek régen nagy éhség idején azok, kiket az éhhalál elragadt.

Kútak neve: Papi-kút, Hulubán és Kocsorla.

Patakjai: Máluluj és Malánuluj (Ballaháza pataka), Seacă = Száka (Szárazpatak).