Makoldi

Ákosi Makoldi Sámuel nemességét elismerte egy királyi határozat, a miről a gubernium 1624-ben Közép-Szolnok vármegyét értesíti. Közép-Szolnok vármegye közönsége 1790-ben is visszahelyezett egy Makodi Sámuel nevű ákosi nemest előbbi adómentességébe azzal a megokolással, hogy «adómentes nemességben élt és a kir. táblán is megállapították donatariusi nemességét.» Talán ez a Sámuel középszolnoki assessor 1791-ben. Makodi István de Kapus, ákosi nemes, 1781-ben homagialis esküt tett.

{66.} Az 1797-diki összeírásban Mihály ákosi saját telkén lakó, egyházi adómentes nemest s Mihály, magyarcsaholyi papot találjuk. Ákosról Makodi Mihályt az 1805-diki összeírás is említi, mint gyalogost, a fegyverfogható adómentes nemesek között. Homagialis esküt is tett.

A család tagjai egyébiránt evang. reform. papi hivatalokat viseltek. Egyik Mihály 1760–1704., 1788–1793. Szeődemeteren, 1764–1767. Nagy-Paczalon, 1767–1788. Ér-Szentkirályt, 1794–1804. Magyar-Csaholyban, a másik Mihály 1763–1773. Ákoson, egyszersmind esperes, János 1783–1789. Ér-Kőrösön, 1804–1807. Ér-Szodorón, József 1792-ben Ér-Káváson, 1801-ben Tasnád-Szarvadon, 1804–1814. M.-Csaholyban, Márton 1819–1820. Ér-Szodorón, 1820-ban Tasnád-Szarvadon szolgált.