Bán.
(Bántelek, Alsó- és Felső-Bán.)

Bani, Ban 1205–1235, Bantheluke 1341, Alsoban, Felsewban 1481, Bánháza 1580.

Nevét telepítőjétől, a Losonczi Bánfiak ősétől vette: bán telke. Alsó-Bán román neve: Bănisior, Felső-Báné Ban. A román nép tehát a pénz szó értelmét véli bennök.

Bán kettő van: Alsó és Felső-Bán, mind a kettő krasznavármegyei helység s a tizennegyedik században Valkó várának tartozéka.

Helységeink első nyomait a Váradi Regestrumban találjuk: Az ezen falubeli Galsa pristaldus, Váradra kiséri pecselyi Szalókot és ennek vádlottjait.*Kandra K.: V. R. 278., 280. l. Kandra Kabos szerint is „villa Bani’ Alsó- és Felső-Bán.*U. o. 280. l. 3. sz. j. A Bán villabeli Galsa házának felgyújtásával és hat márka kártétellel vádolta falujabelijét, Zsedényt Ágya, krasznai ispán és a Horváthiba való Lukács pristaldus előtt. Zsedény a tüzes van hordozásával igazolta magát.*U. o. 386. l. és 7. sz. j. A Ban faluból való krasznai várnépek: Damana, Dob, Nyustya és a többi lakostársaik, kiket a pristaldus állítása szerint Tompa százados is támogat, azzal vádolták Rede fiát, Jecurt, Sacicu fiait Soltést és Bodont, meg Babuci fiát Sitecyt hogy szintén váralattvalók. Ezek ellenben azt mondották, hogy ruthén származású szabadok és ezen állításuk igazolására Barnabás jobbágyát, a szintén ruthén származású Chedurt kérték fel, a ki azokat rokonainak vallotta és szintén szabad voltuk mellett kardoskodott. Tupa, krasznai udvarbiró itélkezett, a pristaldus bagosi Danka volt. Chedur a vas hordozásával {102.} beigazolta rokonai szabad voltát.*Kandra K.: V. R. 422., 424. lap. A vádlottak nevére megjegyzi Kandra Kabos, hogy «jobbágynép levén, sem előkelő családhoz nem nyit ajtót, sem mint név-szók szláv eredetöknél fogva kevésbbé szolgálnak a magyar Onomasticonnak adataiúl».*423. l. 7–9. sz. j.

Bántelek jobbágytelkes birtok, a mikor 1341-ben, mint Valkó várához tartozót, Dancs mester birtokául akarják kijelölni, tiltakozik Vincze, tasnádi plébános ellene, az András erdélyi püspök nevében, azt állítva, hogy az a Szent-Mihály egyház birtoka.*Dl. 3422. De, mint neve is mutatja, eredetileg Bánfi-birtok. A két Bán birtoklásának története nyomon követi Valkó többi tartozékainak történetét. Nagyjában pl. Bagolyfalva történetét látjuk magunk előtt. Hogy a birtoklás menetét itt mégis lépésről-lépésre követem, teszem azért, ha az ismétléseket el nem is kerülhetem, hogy a két Bánnak a képét egymás mellet szemlélhessük ebben a keretben.

1481-ben Losonczi Bánfi András, bácsi nagyprépost, krasznamegyei Alsó- és Felső-Bán birtokát, Losonczi Bánfi Mihálynak zálogosította el.*Dl. 27.721. 1491 jul. 20-dikán néhai Losonczi Bánfi András Felsewban birtokát elosztják Losonczi Bánfi Dénes, Ferencz, László és Mihály között.*Dl. 27.737. 1497-ben Losonczi Bánfi László cserébe adja Bán, Alsó-Bán birtokait Losonczi Bánfi János más megyebeli birtokaiért.*Bl. fasc. A. nr. 22. Mint Bánfi István jószágaiból, belőlök a Zsófiát megillető leánynegyednek, hozománynak és nászajándéknak, vagy ezek értékének megfelelő részek kiadására inti 1508-ban Bánfi Jánost, a fenti István fiát, Báthori István,*Lelesz, Act. an. 1508. nr. 3. a ki meg is kapta a részbirtokokat.*Bl. fasc. KK. nr. 18.

1519 április 28-dikán Losonczi Bánfi László a krasznamegyei Alsó és Felsőbán falubeli birtokait fia, Miklós, más megyebeli birtokaiért cseréli el.*Dl. 36.402. Km. Prot. Magn. p. 151. nr. 1.

1523-ban Lajos, magyar király, meghagyja a leleszi konventnek, {103.} hogy a Bán és Felső-Bán birtokokba iktassa be Somlyói Szaniszlófi Istvánt.*Bl. fasc. KK. nr. 18. – Lelesz, Stat. Z. 175. 1537-ben János király bízza meg a váradi káptalant, hogy most már a néhai Báthori István fiait: Andrást, Kristófot és Istvánt iktassa be Alsó- és Felső-Bán birtokba, a mikor Bánfi István netaláni ellentmondását a káptalannak átadni tartozik.*Bl. fasc. JJ. nr. 1. – Orsz. Lt. Gyulaf. kápt. lev. S. 97.

1546-ban Nagyfalusi L. Bánfi Gáspár elzálogosította Alsó- és Felső-Bán birtokait Ártánházi Bornemissza Boldizsárnak.*Bl. fasc. E. nr. 8. – Lelesz, C. Kraszn. Prot. 8. fol. 25. A birtokokra vonatkozó oklevelek kiadására 1546-ban özvegy Losonczi Bánfi Gáspárné Jaxith Annát, meg Bornemissza Boldizsárt, mint Valkóvára tényleges birtokosát, megidézik Nagyfalusi Losonci Bánfi Miklós és Bonczhidai Losonczi Bánfi László.*Lelesz, Act. an. 1546. fasc. 2. nr. 81.

Mindkét Baan birtokot 1547-ben egyenlően osztják meg Sarmasági András felperes és Báthori Szaniszlófi András, Kristóf meg István alperesek között.*Bl. fasc. KK. nr. 4.

Alsó- és Felső-Bán Bonczhidai Bánfi Péter ama jószágai közé tartozott, a melyek , miután e Péternek fiutóda nem maradt, Bonczhidai Bánfi Miklós-, István- és Gáborra szállandók, a miért is ezek ez évben megintik a fenti Péter leányának, Annának, Madarasi másként Apanagyfalusi Apafi Györgytől született gyermekeit: Gábort és Borbálát, hogy az anyjuk után azon javakból őket megillető leánynegyedeket vegyék fel, a jószágokat pedig bocsássák vissza.*Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 1. nr. 16. Mint a Nagyfalusi Losonczi Bánfi András részbirtokait gyámság czímén birták Bánfi Gáspár özvegye, Anna és leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya, a kiket azért ugyanez évben megidéztet a fenti András leánya, Sződemeteri Horvát Györgyné, Katalin.*U. o. fasc. 4. nr. 14.

Mindkét Baan megosztása tárgyában, a melyek Bánfi Zsófia részbirtokai valának, 1548-ban Sarmasági András és {104.} Valkói Miklósné Csire Petronella, folytatnak pert Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István ellen.*Lelesz, Act. an. 1548. fasc. 4. nr. 15.

1549-ben Alsó- és Felső-Bán birtokokat egyenlő részekre osztották özv. Kisvárdai Ambrusné L. Bánfi Petronella, felperes és L. Bánfi Imre fiának a leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya alperesek között.*Bl. fasc. KK. nr. 3.

Ferdinánd, magyar király 1550-diki intő és bizonyító levele szerint ezeket a birtokokat örökös jogon birta idősb Bonczhidai L. Bánfi István.*U. o. nr. 11.

1553-ban az itteni részbirtokon megosztoztatják L. Bánfi László fiait: Miklóst, Pált, Ferenczet és néhai Bánfi László Bernát fiának fiát, Menyhértet.*U. o. ZZ. nr. 16. 1553-ban Bánfi Miklós és István a birtokokat, melyeket azelőtt Jaksyth Anna és leányai, meg Telegdi Mihály birtak, visszaadják, illetve átadják Telegdi Mihálynak meg Horvát Györgynek és leányainak: Katalinnak és Zsófiának.*U. o. SS. nr. 8.

1554-ben Alsó-Bán részbirtokba beiktatják Serédi Istvánt és Alaghi Jánost.*Lelesz, Stat. S. 120.

A két Bán birtok negyedét néhai Somlyói Báthori Szaniszlófi István anyai jogon birta, ez alapon 1559-ben Valkai Miklósné, Csire Petronella meginti Nagyfalusi L. Bánfi Miklóst, Bonczhidai L. Bánfi István, özv. Kisvárdai Ambrusné Bánfi Petronellát, özv. Bánfi Annát, Telegdi Mihályné Bánfi Zsófiát, Bánfi Borbála és Dorottya hajadonokat, Szeődemeteri Horváth Györgyné Bánfi Katalint, meg néhai Bánfi Anna fiát, Apafi Gábort, a negyedrésznek a kiadására.*U. o. Act. an. 1559. nr. 45.

1564-ben «a krasznamegyei Meszesalja kerületben fekvő Felső- és Alsó-Bán» birtokokat II. János királytól adományul kapta Nagyfalusi L. Bánfi Farkas.*Bl. fasc. M. nr. 2. 1565-ben II. János király fel is szólítja Kraszna vármegyét, hogy a nevezettet és örököseit iktassa be a birtokba, melyeket – más birtokokkal – {105.} Paxi Jób és neje, Bánfi Dorottya felségsértés miatt elvesztettek.*Bl. fasc. M. nr. 11.

Egy 1567-ben kelt szerződés szerint, mely Bánfi Farkas és Bándi Bala János közt jött létre, Bala János 6 forintért zálogba vette Bánfi Farkasnak Alsó-Bán possessioban lakó Kozma Mihály nevű jobbágyát négy fiával, házhelyével és minden javaival.*U. o. N. nr. 6.

1568-ban Valkói Miklósné, Csire Petronella anyai nagyapja, Alsó- és Felső-Bán birtokáért is kereset-levelet intézett a krasznamegyei alispánhoz és szolgabiróhoz, Bánfi Miklós, Farkas és mások ellen.*U. o. M. nr. 20. Lásd Bagolyfalvánál.

1570-ben L. Bánfi Farkast és Kristófot, az István fiait beiktatják mindkét Bán birtokba, melyekből a leánynegyed öröksége Károlyi Lászlót, Bánfi István Zsófia leányának unokáját illeti.*U. o. MM. nr. 15. Bánfi Zsófia leánynegyed fejében kapta János királytól a birtokokat L. Bánfi Farkas és Kristóf fölperesek ellenében; de 1588-ban visszaadja azokat a Bánfi-családnak.*U. o. G. nr. 1. Felső- és Alsó-Bán birtokok és ezek határjárása, kimérése s negyedrészre osztása ügyében II. János király 1570-ben ítélőlevelet adott ki Mogyorói L. Bánfi Pál felperes számára Kis-Várdai Várdai Ambrusné Bánfi Petronella s mások, mint alperesek ellen.*U. o. G. nr. 8. 1573-ban L. Bánfi Pállal, e két birtokért is, mint alperesek perelnek Bánfi Borbála és Zsófia, s mások. Báthori István itt is először pénzbeli jutalékot itélt az alpereseknek; később őket felségsértés bűne miatt fej- és jószágvesztésre itélte.*U. o. MM. nr. 16. A birtokok s ezek határjárása és kimérése ügyében 1573-ban Báthori I., erdélyi vajda adott privilegiális levelet L. Bánfi Pál s a Bánfi-testvérek férfi ivadékai, mint felperesek érdekében Sámsoni Kőrösi Jánosné Katalin, előbb özv. Némethi Jánosné, most Váradi Balog Ferenczné Anna, Szeődemeteri Horváth György, L. Bánfi András leánya Katalin {106.} gyermekei, Harinai Farkas, id. Buni Bethlen György, Cseffei Benedek fiai s mások, mint alperesek ellen.*Bl. fasc. G. nr. 7. A két birtokba be is iktatták Bánfi Pált s a határt megjárták s kimérték.*U. o. nr. 6.

1574-ben Alsó-Bán birtokot elcserélték egymás között Mogyorói L. Bánfi Pál, udvarmester s tanácsos, Nagyfalusi L. Bánfi György, Nagyfalusi L. Bánfi Miklós fiai: Tamás és Miklós meg Bonczhidai L. Bánfi István fiai: Farkas, dobokamegyei főispán és Kristóf.*U. o. C. nr. 21.

Alsó- és Felső-Bán elidegenítéseért 1575-ben Mogyorói Losonczi Bánfi Boldizsár tiltakozik Losonczi Bánfi Pál ellen.*Lelesz, C. Krasz. Prot. 21. folio 100.

II. Rudolf 1578-ban Alsó- és Felső-Bán birtokokat is L. Bánfi Farkasnak, Kristófnak, Györgynek, Boldizsárnak Tamásnak, Gábornak, Gáspárnak és Lászlónak adományozta.*Bl. fasc. B. nr. 5.

1580-ban Mogyorói L. Bánfi Pál fia Gábor perbe fogta a krasznamegyei Bánháza birtokért is testvérét, Boldizsárt,*U. o. G. nr. 2. továbbá Somlyai Györgyöt.

1585-ben Báthori István, lengyel király mindkét Bán birtokot Nagyfalusi L. Bánfi Tamásnak és utódainak adományozta.*U. o. B. nr. 14.

1587-ben Illádiai Palaticz Györgyné Erzsébet és fia István meg Nyvedi Horváth Mihályné Dorottya Bánfi Imre örököseitől Petronella leánynegyedét követelik Alsó- és Felső-Bán birtokokból.*U. o. ZZ. nr. 17.

Bánfi Zsófia leánynegyedét Alsó- és Felső-Bánból 1588-ban visszakapják Károlyi Láncz Lászlótól Szenttelki L. Bánfi Farkas és Kristóf felperesek.*U. o. G. nr. 3.

1590-ben Alsó- és Felső-Bán birtokok miatt Nagyfalusi Serédi István s mások, mint fölperesek perelnek Bánfi Pál, István és Miklós fiai ellen, kikre a fent említett Pál halálával szállott a per. A birtokokat Báthori Zs., erdélyi vajda itélőlevele alapján a Bánfi-család férfi-örököseinek adták.*U. o. G. nr. 4.

{107.} 1631-ben Alsó-Bán birtokért közös felbecsülés alapján fizetik a váltságdíjat L. Bánfi Ferencz és Mihály fölperesek és Vajda Katalin meg Csalánosi Ravaszdi (Rewazdi) István alperesek.*Bl. fasc. QQ. nr. 24.

1638-ban Felső-Bán birtokon*Kétszer fordúl elő. Bánfi Mihály és első neje Károlyi Eufrózina gyermekei, meg Bánfi Mihály özvegye Kapi Judit és gyermekei osztozkodnak.*Bl. fasc. K. nr. 15.

1646-ban Bánfi Ferencz és Bánfi Péterné Somlyai Krisztina halála után Alsó- és Felső-Bán birtokon Bánfi Mihály fiai: Zsigmond, György és Dénes osztozkodnak.*U. o. YY. nr. 4. és K. nr. 16.

1648-ban id. Rákóczi Gy. fejedelem atyai jóindulatból ifjú Rákóczi György fejedelemnek és nejének Báthori Zsófiának adományozza érdemeik elismeréseül Alsó- és Felső-Bán részbirtokokat oly hozzáadással, hogy örökösök hiányában id. Rákóczi Gy. második fiára, Zsigmondra szálljanak.*U. o. KK. nr. 4. Orsz. Lt. Gyulaf. kápt. XXIV. Lib. Reg. fol. 16.

1681-ben Báthori Zsófia fejedelemasszonynak ezen részbirtokait Magyar-Véggyantai Boros László számára foglalták le.*Bl. fasc. XX. nr. 22; fasc. YY.

1686-ban január 29-dikén Perecseni Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin báni részbirtokához, mint vérrokonoknak, szintén van joguk Perecseni Lindvai másként Kovács Mihálynak és nővérének.*Nagyv. Múz. Bl.

1701-ben az Alsó-Bánban levő, Horváth Mihály-féle részbirtokból szintén kielégítette Guthi Farkas Horváth Zsófiát.*Szgy.

1753-ban II. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófiának Alsó- és Felső-Bán részbirtokai a Bánfi-család mindkét nembeli ágára szállanak.*Bl. fasc. XX. nr. 19.

1759-ben Felső-Bán birtokot két egyenlő részre osztják Bánfi Ferencz és Boldizsár.*U. o. ZZ. nr. 18.

Az Alsó- és Felső-Bán részbirtokokhoz 1760-ban jogigényt {108.} támaszt a kincstári igazgató – L. Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz krasznamegyei főispán, s mások, mint alperesek ellenében.*Bl. fasc. O. nr. 17.

1768-ban e birtokból L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól leánynegyedet kapnak ezek nővérei.*U. o. LL. nr. 10.

Aspremonti Anna 1795-diki vallomása szerint Krasznához tartoznak a birtokok és ezzel a kincstár Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adta.*U. o. yy. nr. 2.

1808-ban Alsó-Bánról összeírták a gr. Bánfi, br. Bánfi, Boros, Lakatos, gr. Teleki, Balog és Nagy nemes családok tagjait, összesen 10-et. Ezek kezén volt összesen 68 antiqua és 24 nova jobbágytelek. A Balog-családnak nem volt semmije. Legtöbb telket bírt gr. Bánfi György (31 antiqua, 8 nova) és Boros Klára (11 antiqua, 7 nova).*Szv. lt. F.-Bánról pedig a gr. Bánfi, br. Bánfi és Lakatos birtokos nemes családok tagjait írták össze, összesen 4-et, a kinek kezén volt összesen 39 antiqua és 8 nova jobbágytelek. Legtöbb telket bírt gr. Bánfi György (24 antiqua, 4 nova) és br. Bánfi János (11 antiqua, 2 nova).*U. o.

Alsó-Bánban a gör. kath.-oknak fatemplomuk van,*Sch. 1886. 145. l. a melynek építése idejét a tizenhatodik század közepére vagy a végére lehet tenni. Gerendái négyszögletesek s ácsoltak; végeik az összerovás után kiállnak. A templom hossza 11 méter, szélessége 4 1/2 méter, szentélye a nyolczszög három oldalával záródik, a templom másik végét egyenes zárású fal határolja. A torony törpe, négyszögletű: oldalai nyiltak. Erre nyolczoldalú, négy oszloptestre nehezedő sisak következik, melynek alsó része csonka gulához hasonlít; a felső rész karcsú és magas. Falképeinek, melyek közűl kiválnak Krisztus kínszenvedését az utolsó vacsorától haláláig ábrázoló stáczióképek, nincs művészeti becsök. Régi patriarchák és szentek alakjai is előfordulnak. Valószínű, hogy ez a templom a szilágysági {109.} más fatemplomoknak is mintájáúl szolgált, mert a hajlék régi híres bucsújáróhely.*V. ö. Fetzer J. F.: Régi fatemplomok Szilágymegyében. Archaeologiai Értesítő, 1896. évi 3. sz. 244–246. l.

Az egyház anyakönyve 1824-ben kezdődik.*Sch. 1886. 145. l.

A felsőbániaknak szintén fatemplomuk van.*U. o.

Mindkét helyt gör. kath. jellegű, egy-egy tantermű elemi iskola van, a felsőbáni 1882-ben, az alsóbáni 1883-ban épült.

Mindkét Bán oláh telepítés, már a tizennegyedik században «poss. olachales,*Csánki, I. k. 581. l. vagyis várhoz tartozó oláh lakosságú falvak.*V. ö. Dr. Réthy László Az oláhok története, I. köt. LX. lap.

Alsó-Bánban 1715-ben 6 jobbágyháztartás fizet adót; magyar közülök 2, oláh 4; 1720-ban 7 jobbágy-, 7 zsellér-, összesen 14 háztartás, magyar 2, oláh 12. Ebből következtetve a népesség száma 1715-ben 54 lélek, magyar 108, oláh 36; 1720-ban 126 lélek, 63 magyar és 63 oláh. Felső-Bán 1715-ben lakatlan. 1720-ban 9 jobbágy-, 7 zsellér-, összesen 16 háztartás fizet adót, magyar 2, oláh 14. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 144 lélek, 18 magyar és 126 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. köt. 68. és 69. l.

1733-ban Alsó-Bán oláh családjainak a száma 18; egyesűlt papja Miklós. Felső-Bán oláh családjainak a száma 14, egyesűlt papja János.*Tr. 1750-ben a görög kath. lelkek száma Bánban 190, Kisbánban 187.*Tr. 1901. IX. 288. l.

Alsó-Bánban 1847-ben 627 lélek van, még pedig gör. katholikus valamennyi.*Nagyv. Nvk. 1847. 101. l.

Felső-Bánban ekkor 234 a lakosok száma; valamennyi gör. kath.*U. o. 1890-ben Alsó-Bán népessége 800, nyelvre nézve magyar 21, német 1, oláh 761, egyéb 17; vallásra nézve róm. kath. 3, gör. kath. 770, evang. reform. 7, izr. 20. Házak száma 152. F.-Bán lélekszáma 630; nyelvre nézve magyar 10, oláh 620; vallásra nézve gör. kath. 620. izr. 10. Házak száma 118.

{110.} A művelés alatti területből adózás czéljaira Alsó-Bánban összeírtak szántóföldet 1715-ben 46, 1720-ban 66 köblöst; rétet 1715-ben 26, 1720-ban 67 kaszást. Malom 1720-ban volt 1; jövedelem belőle 4 frt 50 denár. Felső-Bánban 1720-ban 66 köblös szántót s 74 kaszás rétet írtak össze.*Magy. Stat. Közl. XII. 64. és 69. l.

1895-ben Alsó-Bán gazdaságainak száma 214. A gazdaságok területe 2054 katasztrális hold, melyből a legtöbb szántóföld (1083), erdő (387) és rét (285). Szőlője parlag 15 hold.*Mg. St. 498. Felső-Bán gazdaságainak száma ekkor 158. 1495 katasztrális holdnyi területéből szántóföld 695, legelő 527, rét 212, kert 18, nem termő 43 hold.*U. o.

Alsó-Bán községnek 1900-ban 22,023 K. 48 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3514 K. 2 f. Felső-Bánnak ekkor 1704 K. 44 f. becsértékű a cselekvő vagyona, állami egyenes adója 2695 K. 76 f.

Alsó-Bán határrészei: Tér (Şesul = Sëszul), Völgy (Luncă), Malomdombja (dîmbul Morii = dimbul Morij), Arisztrij, Prilaze = Prilázë, Glemej (glem: gombolyag), Spinii Viilor = Szpinij Vijilor (úgy látszik olyan tövisbokros hely, hol régebben szőlőt műveltek). Szőlőhegy (la Vie = lá Gyijë), Kodóbércz, Fundătură (zugoly), Hiréstye, Pe Vale = Pë Válë (patakmente), Roncsa, Sub Făget = Szub Fazsët (a bükkfás alatt), Mázsár, Ştefăneasa = Styëfanyászá.

Ez utóbbi a Tina cea rea = Tyiná csá rjá (a rossz [nagy] sár nevű, mintegy 160  ölnyi területen szétfolyó posványos forrással. Felső-Bán határrészei: Tér (Şesul = Sëszul), Coaste = Kasztë (halom), Târşori = Tirsori (bokrocskák), Fundătură, Calea cea mare = Káljá csá marë (a nagy út), Patakköz (intre Vălcei = intrë Valcsëj), Berek (Berc = bërk), Cornet = Kornyet (somfaerdő), Valea Malului (a ballaházi patak völgye), Valea Omului = Váljá Omuluj (az ember völgye), Roncsa.

Vizei: valea Malului és Sziguluj.