| Benedekfalva. | TARTALOM | Bélmező. |
Berekszó nevű községünk kettő van: Alsó- és Felső-Berekszó ezek ilyen néven fordúlnak elő az oklevelekben már a Hunyadiak kora óta. Mind a kettő középszolnokvármegyei helység; de néha, pl. 1470-ben mindkettőt Szatmár vármegyéhez is számították.
Alsóberekzo, Felsewberekzo 1470, Berekzo 1475, Alsó-Beregzó 1594, Felseoberegzó 1569, Alsó-Beregzeo 1595. Alsó-Berekszó román neve: Bârseul de jos = birszaul dë zsosz, Felső-Berekszóé: Bârseul de susu.
1682 előtt, Váradnak a török uralom alá jutása után elpusztult mind a két helység s azután újra telepűlt.
Eredetileg a Drágfiak birtokai, a melyeknek története a tizenhatodik század közepe tájától kezd világosodni.
1475 körül «Berekzo» helységből 3 frt adót fizettek a Drágfi jobbágyai.* Alsó- és Felső-Berekszón 1543-ban 1–1 kapu után rótták meg adóval a Drágfi Gáspár jobbágyait, Alsó-Berekszón 3, Felső-Berekszón pedig 2 szegényt felmentettek.* {120.} 1549-ben a Drágfi özvegyének a jobbágyai adóztak, még pedig 1–1 kapu után; de Alsó-Berekszón fölmentést nyert az adózás alól 3 szegény és 1 leégett ház, míg Felső-Berekszón 1 új házat mentettek föl.* 1570-ben a császár jobbágyait adóztatták meg mindkét helyen 1–1 kapu után.* 1604-ben Alsó-Berekszón 1 rótt ház után 2 forintnyi adót fizetett a Szécsenyi jószága,* míg a Gyulafi-jószághoz tartozó Felső-Berekszón 1 rótt ház után 2 forintnyi adót fizettek.*
A birtokokat 1569-ben, mikor Báthori György nótáztatott, idősb Gyulafi Lászlónak adományozta János Zsigmond.* 1595. okt. 12-dikén Báthori Zsigmond meg is engedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy azokkal szabadon rendelkezzék.*
Ostrosith Borbálának három felsőberekszói szökött jobbágynak a puszta telke jutott, a mikor 1671 október 7. előtt Gyulafi Borbála halála után felosztották Kapi György, Barcsai Judit és Ostrosith Borbála között.*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Alsó-Berekszó községből a következőket. Főbb birtokosok: gr. Gyulai József és br. Naláczi Károly; kisebb birtokosok: gr. Teleki Imre, br. Radák Ádám, gr. Rédai Ádámné, br. Jozsincziné, Barcsai Sámuel és gr. Teleki László; más telkén lakó, adózó nemesek: Csonka Tógyer pap, Csonka Szimjon kántor; molnárok: Kodrán Vonucz és Szamosán Vonucz.* Felső-Berekszó községből pedig a következőket írták össze. Főbb birtokosok: gr. Gyulai József és br. Bornemissza József; kisebb birtokosok: gr. Toldalagi László, gróf Rédai Ádámné, gr. Teleki László, br. Huszár József, br. Radák Ádám és Horváth Zsigmond; más telkén lakó, adózó nemesek: Bojtor Gligorie, Gavrila, Vaszalika, Gyorgyie és Dumitru; pap: Bumba Szimjon gör. kath.; kántor: Bumba Tyifor; molnárok: Lipován Lup, Bargován Vonucz, Morán Von, Szűcs Makové és Bojtor Irimie: árendás: Rusz Flora.*
{121.} Alsó-Berekszó gör. kath. kőtemploma 1868-ban,* Felső-Berekszóé 1828-ban épűlt. Az egyházak anyakönyvei 1823-ban kezdődnek.*
Mindkét helyt gör. kath. jellegű egy-egy tantermű elemi iskola van, az alsó-berekszói 1863-ban épűlt.
Egy 1676 május 22. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számról fennmaradt összeírás szerint Alsó-Berekszó részbirtokban öt jobbágy, két bujdosó jobbágy van.* Egy a XVII. századból Csehi javak urbariuma czímmel fennmaradt jegyzék szerint Berekzón 35 jobbágy van.*
Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék szerint Alsó-Berekszón négy zsellér, Felső-Berekszón egy jobbágy s egy zsellér van.*
1715-ben Alsó-Berekszón 5 adófizető jobbágy-háztartás volt, ezekből 1 magyar, 1 német és 3 oláh. 1720-ban 4 jobbágy-, 1 zsellér-, összesen 5 háztartás, közülök 2 magyar és 3 oláh. A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de a község már ekkor kétségkívűl oláh.* A lakosság száma 45-re tehető. Nyelvre nézve (a nevek után) ekként oszlik meg: 1715-ben magyar 9, német 9, oláh 27, 1720-ban pedig magyar 18 és oláh 27. Felső-Berekszón 1715-ben 7 jobbágy- és 3 zsellér-, összesen 10 háztartás fizet adót, ezekből 3 magyar és 7 oláh; 1720-ban 13 jobbágy és 3 zsellér-háztartás, összesen 16 és pedig 5 magyar, 1 oláh. A népesség száma 1715-ben 90 lélek, magyar 27, oláh 63; 1720-ban 144 lélek, 45 magyar és 99 oláh. A lakosok vezetékneve itt is magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh.* 1733-ban Alsó-Berekszón 20 oláh családot találtak; görög-keleti papja Nekita (Nikétás?) nevet viselt. Felső-Berekszó oláh családjainak a száma 30; görög-keleti papja Gábor.*
{122.} Alsó-Berekszón 1847-ben a lakosok száma 560; valamennyi gör. kath.* Felső-Berekszón a lakosok száma ekkor 1034; gör. kath. 1020, evang. reform. 5, izr. 9.* 1890-ben Alsó-Berekszó népessége 843, nyelvre nézve magyar 12, német 58, tót 1, oláh 758, egyéb 14; vallásra: r. kath. 10, gör. kath. 772, evang. reform 4, izr. 57. Házak száma 188. Felső-Berekszó lélekszáma 1565; nyelvre nézve magyar 21, oláh 1539, egyéb nyelvű 5; vallásra nézve r. kath. 1, gör. kath. 1478, evang. reform. 5, izr. 81. Házak száma 335.
Alsó-Berekszó lakosai 1715-ben 12 1/2 köblös szántóföld és 9 kaszás rét után fizettek adót. 1720-ban 28 1/2 köblös szántót, 11 1/2 köblös írtványt és 26 kaszás rétet jegyeztek fel az összeírók.* Felső-Berekszón szántóföld 1715-ben 48, 1720-ban 288 köblös; rét 1715-ben 17, 1720-ban 75 kaszás; jövedelem «más forrásból» 1715-ben 45, 1720-ban 30 forint.* 1895-ben Alsó-Berekszó gazdaságainak száma 205, területe 2205 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1600, legelő 229, rét 173, erdő 46, szőlő parlag 20, kert 2, terméketlen 135 hold.* Felső-Berekszó gazdaságainak száma 294. Területe 6298 katasztrális hold, a melyből szántóföld 2814, erdő 2487, legelő 604, rét 127, kert 50, terméketlen 216 hold.*
1900-ban Alsó-Berekszónak 2900 K becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3055 K. 44 f. Felső-Berekszónak 17.800 K. a cselekvő vagyona, állami egyenes adója 5337 K. 78 f.
Alsó Berekszó határrészei: Rîtul Codii = Ritul Kozij (a rétek rossza, selejtje), Măzěrisce = Mazeristye (paszulylyal bevetett területek), Valea Fênaţelor = Váljá Fenáczëlor (kaszáló-völgy), Tinoasa = Tyinaszá (sáros), Bortura = Borturá, Vreticel = Vrëtyicsël, Valea Panchi = Váljá Pánki, Valea Lupii = Váljá Lupij, Culmea Oanii = Kulmjá Ványij, faţa şi dosul Bârsărelului {123.} = fáczá si doszul Birszarëluluj (Bârsărel nevű – berekszói – domb két oldala).
Felső-Berekszó utczái: pe Deal = pë Gyál (Domb-), pe Dos = pë Dosz (Hát-), pe Vale = pë Vále (Patak-), pe Hăbădâc = pë Habadic (Habadik-utcza).
Határrészei: Pśana Săliscii = Pojáná Szelistyij (Szelistye nevű erdei rét), Bârsărel = Birszarël (Kis-Berekszó), la Past = Lá Pászt, fundul Rîtului = fundul Rituluj (réttelek), dosul Neamţului = doszul Nyámczuluj (Némethát), Prisacă ( Priszáka (méhes), Culme = Kulmë (bércz), Dealul Mantii = Gyálul Mántij (Köpenydomb), Fênaţe = Fenáczë (kaszálók), Dealul Popii = Gyálul Popij (a pap dombja), Dealul Ulului = Gyálul Ululuj, Măzěrisce = Mazeristye (paszuly-földek), Ses = Şesz (síkság) és Mijlocia = Mizslocsiá (középső). A Bârsărel nevű határrészben a két patakocska között van egy Cetăţea = Csëtaczjá (kis erőd, kis vár) nevű hely, de monda nincs róla. Vizei: a Bârsărel határrészben ez a két patakocska, nevük nincs.
Felső-Berekszó községhez 1720-ban a Papfalva nevű puszta tartozott, a melyből 16 köböl volt művelve.*
| Benedekfalva. | TARTALOM | Bélmező. |