Mezei

Érszentkirályi Mezey Márton nemes (M. Mezeÿ de Zentkiralÿ) jelen van 1590-ben Ladmóczi Horváth Jánosnak a középszolnoki girolti udvarházba, a mihályfalvi és újnémeti részekbe való beiktatásánál.*Szgy. e. és Nagyv. Múz. Blt. egykorú másolat. Az ő szakácsii jobbágyai tanuskodnak 1594-ben, mikor Bályoki Szénás Zsigmond atyjának Péternek szakácsii birtokáról Ér-Mindszentre Gencsi István birtokára szökött Péter Bálint nevű jobbágyát ettől visszaköveleli.*Nagyv. Múz. Blt. 1621 deczember 16-dikán (ákosi lakos) zálogba ad Szakácsy Ferencznek egy szakácsii puszta házhelyet.*U. o. Fia, Demeter 1629 november 22-dikén harmadízben szólítja fel most Rátóti Gyulafi Sámuel Sarolyiáni István nevű tisztviselőjének nejét, előbb özvegy Hatvani Jánosné Szakácsy Zsuzsánnát, hogy vegye fel az 1629 előtt elzálogosított szakácsii szőlőért a 16 frtot.*U. o.

Ér-Szent-Királyi Mezei Lőrincz 1608-ban mint Hatvani Gergely ügyvédje szerepel ennek Hatvani János ellen folytatott perében,*U. o. 1617-ben középszolnoki szolgabíró, a mikor is aláirta azon Ákos városában kelt levelet, mely szerint Hatvani János bizonyos rét ügyében tiltakozott Kónya János és Moldovai István ellen,*U. o. ekkor Lőrincz és Márton jelentik, hogy 1611-ben vitézlő Szikszai György az ő ősi birtokaikat az idegen kezekből kiszabadította s Ákoson levő romlott malmukat kijavította, ezért ennek 70 frt fejében zálogba adtak akkor két ákosi és egy érszentkirályi jobbágyot.*U. o. Most ennek lefizetik {94.} a 70 frtot s ugyanezen három jobbágyot zálogba adják Szodoray Miklós, középszolnoki egyik alispánnak ugyancsak 70 frtért.*Nagyv. Múz. Blt. Lőrincz 1619-ben esküdt.*U. o. Nemzetes Mezey Lőrincznek Ér-Szent-Királyon udvarháza van 1622-ben (április 23.),*U. o. 1623-ban középszolnoki assessor.*Szgy. 1631-ben Ér-Szent-Királyi Szentkirályi István gyámul hagyja,*U. o. 1632 nov. 19-dikén ügyvivőnek vallja Bályogi Szénás Boldizsár és ennek a felesége,*Nagyv. Múz. Blt. 1634 decz. 6-dikán pedig a fejedelem előtt Szécsi Sasi István,*U. o. 1637 előtt zálogba adott egy ákosi telket Szentkirályi Sándornak.*U. o. 1657 máj. 30-dikán Szentkirályi Mezey Lőrincz, mint középszolnoki nemes szerepel.*U. o. 1783 márcz. 9-dikén Zilah városában tanúvallatás folyik arról, hogy Szent-Királyon majd Ákoson lakott néhai Veres Zsigmond ezelőtt tizenkét, vagy tizenöt évvel egy Mezei Lőrincz néven levő armalist a Szatmár vármegyében Endréden lakó Mezei Györgynek alattomban, gyermekei és atyafiai hire nélkül és akaratjuk ellen átadott-e? Az első tanú, Bató György, peleszarvadi lakos, körülbelül negyvenkét éves, azt vallja, hogy ezelőtt mintegy tizenkét évvel csakugyan említette ő előtte néhai Veres Zsigmond, – ki akkor Szentkirályon, tanu édes anyjának házában lakott, még pedig panaszképen, hogy ő az Endréden lakó Mezeinek bizonyos armalist adott volna át. A második tahú Bató Györgynek a felesége, Beke Ráchel azt vallja, férjétől Bató Györgytől hallotta volt, hogy néhai Veres Zsigmond adott volna Endréden lakó Mezeynek valami levelet és azzal nemesedett volna meg; egyébiránt az ipa öreg Bató Márton többet mondhat erről, a mennyiben – mint többször látta – néhai Veres Zsigmonddal sokszor ittak és mulattak együtt és mulatás közben diskuráltak, azonképen Mezeivel is vagy két alkalommal. Tanúnak azonban nem lévén akkor arra gondja, miről, miről nem beszéltek, megmondani nem tudja. A tanuvallatást {95.} azután 1783 máj. 20-dikán Ér-Szent-Királyon folytatták Török Ferencznek birtokán, mely alkalommal harmadik tanu Bató Márton, körülbelül hetvenöt éves, azt vallja: az armalist, mielőtt néhai Veres Zsigmond Mezeinek átadta volt, saját szemeivel látta. Az armalis Mezei névre szólt. Negyedik tanu, Fazekas Mihály, ötvennégy éves, vallomása szerint húsz esztendeje körülbelül annak, hogy néhai Veres Zsigmondnál olyan Mezei névre szóló armalist látott; magától Veres Zsigmondtól pedig azt is hallotta, hogy ez Mezeinek átadta azt az armalist: «produkáljon véle, ha lehet, azután pedig adja vissza.» Sőt Veres a tanu lován is járt át Endrédre Mezeihez az armalisért kialkudott fizetésért, de nem kapta meg sem a fizetést, sem az armalist. Mezei egy levelében azt írja Veresnek, hogy: «Most az armalisért igért 50, vagy 60 forintokat nem teljesíthetem, Kedves bátyám Uram, hanem rövid idő mulva megküldöm.»*Szgy.

Miklós de Mezew, koznichi (Kaznacsi) birtokos, 1341-ben, a mikor Dancs mestert és fiait Zovány birtokába, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba beiktatják, Jakabbal, a Sadan fiával együtt tiltakozik, mert, – mint ők állítják – a Berekjó folyó mellett elterülő egyik darab földrész (szántó és rét) az ő birtokukhoz, Kaznacshoz tartozik.*Dl. 3422.

Mezei Mihály úr előtt 1648 szept. 6-dikán hűséget fogad két szakácsii jobbágy.*Nagyv. Múz. Blt. Mihály, 1651 márcz. 23-dikán, mint középszolnoki szolgabíró szerepel, a mikor egy hatvani jobbágyért vállalnak előtte kezességet.*U. o.

Mezei Mihály, zilahi nemest Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. Sámuel zilahi nemes 1741-ben homagialis esküt tett. György, István, János, Mihály és Sámuel 1781-ben zilahi, kraszna-utczai lakosok.

Nagylaki Györgyné Mezei Zsófia, mátészalkai lakos, elzálogosított {96.} öt ákosi jobbágyot 102 forintért Szilágyi Istvánné Belényesi Juditnak 1669 márcz. 11-dike előtt.*Szgy.

Mezei István 1717-től vérvölgyi evang. reform. pap, meghalt Nagy-Dobán.

Mezey György egyike azoknak, a kik 1772 okt. 15-dikén eladják ezerkétszáz magyar forintért a Girolt faluhoz és Illéd praediumhoz való jogukat Wesselényi Farkasnak, de oly feltétellel, hogy a Wesselényiek csak fiágon bírhatják azokat, a leányágtól pedig az eladók utódai visszaválthatják.*Orsz. Lt. Km. conv. fasc. M. nr. 25. (27 fiók).

Mezey István 1776-ban (talán középszolnoki) ügyész.*Szgy. Egy István 1791-ben középszolnoki assessor.

A Mezeiek 1797-ben Diósadon, Kis-, Nagy-Dobán és Vártelken kisebb birtokosok, a szoldobágypraediumi Ursz saját telkén lakó, egyházi adómentes nemes, 1805-ben István és József, nagydobai adómentes, Mihály szilágyfőkeresztúri és István szilágykövesdi nemesek homagialis esküt tettek.

Mezey nemes 1837-ben birtokos Vármezőn.*Hodor: Doboka, 519. l.

József 1829–1836. középszolnoki assessor, talán Hosszúmezei, ki 1837 körül alszéki ülnök,*Nagy Iván, VII. 459. 1847-ben (ifjabb József) középszolnoki táblabíró.

István 1830-ban árvaszéki bíró, 1835–1841. alszolgabíró, 1841-ben táblabíró Közép-Szolnokban. Talán Hosszúmezei.*Nagy Iván említ egy Hosszúmezei Mezei Istvánt, ki 1837-ben középszolnoki szolgabíró. - VII. k. 459. l.

Sándor 1831-ben középszolnoki assessor, 1833 és 1841 közt tiszteletbeli, 1837-től helyettes aljegyző, 1839-ben táblabíró, 1844–1847. alszolgabíró; kétségkívül Hosszúmezei.*U. o. – Nagy Iván mint középszolnoki szolgabírót említi 1848-ból.

Hosszúmezei Mezei Charitas és László 1837 körül középszolnoki birtokosok.*U. o.

Sámuel 1839-ben középszolnoki esküdt.

József 1847–1848. somlyai polgár.

{97.} Albert szül. 1844 aug. 14-dikén Nagy-Dobán, 1867-ben középszolnoki tiszteletbeli aljegyző, telekkönyvvezető, 1868ban ügyvéd, azután törvényszéki bíró, 1881-ben budapesti táblai, 1891-től kuriai bíró.