Bogdánháza.

Az oklevelek 1341-ben egy Bogdaynháza nevű oláh falút, mely Valkó várához tartozott, s 1481-ben egy Magyar-Bogdánháza nevű birtokot említenek. Itt egy helységgel van dolgunk, {143.} mely a néphagyomány szerint is két különnevű részből állott. Csakhogy a néphagyomány Rág és Szelistye neveken emlegeti a falú két részét, holott ezek, mint külön birtokok, Bogdánháza mellett is léteztek, egyébiránt Bogdánháza határába olvadtak be. Ez a helység a krasznavármegyei részen van.

A helység még Bogdaháza (1481), Bodanhaza (1491), Boodánfalva (1553) neveken fordúl elő. Román neve Stirciu = Sztircs. (Stîrc: gólya.)

A mikor 1341-ben birtokába Dancs mestert beiktatják, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba, Pethene István, Burya Pál, a János fiai: Sándor és Mihály seredeni nemesek tiltakoznak*Dl. 3422.

1481-ben Losonczi Bánfi András, bácsi nagyprépost elzálogosítja krasznamegyei Magyar-Bogdánháza birtokát Losonczi Bánfi Mihálynak.*Dl. 27,721.

Ettől fogva ismeretes nyomon halad a birtoklás története. 1508-ban Szaniszlófi Báthori István kapta Bánfi Jánostól.*Bl. fasc. KK. nr. 18. 1519 április 28-dikán Losonczi Bánfi László többek között ezt a birtokát is elcseréli fiának Miklósnak más megyebeli birtokaiért.*Dl. 36,402. Km Prot. Magn. p. 151. nr. 1. 1520-ban az a Szaniszlófi Báthori, a kivel ekkor Bagolyfalvánal megismerkedtünk, cserébe adta «meszesaljai Bogdánháza birtokát» L. Bánfi István Kalotaszeg birtokáért.*Bl. fasc. H. nr. 17. 1523-ban Lajos, magyar király meghagyja a leleszi konventnek, hogy e birtokba iktassa be Somlyói Szaniszlófi Istvánt.*U. o. KK. nr. 18. – Lelesz, Stat. Z. 175. 1537-ben néhai Báthori István fiait: Andrást, Kristófot és Istvánt, iktatják be, a minek Bánfi István a váradi káptalan előtt ellentmondhat.*Bl. fasc. YY. nr. 1. 1546-ban Nagyfalusi L. Bánfi Gáspár Ártánházi Bornemissza Boldizsárnak zálogosította el.*U. o. E. nr. 8. – Lelesz, C. Kraszn. Prot. 8. fol. 25. Még ebben az évben a róla szóló oklevelek kiadására özvegy {144.} Losonczi Bánfi Gáspárné Jaxith Annát meg Bornemissza Boldizsárt, mint Valkóvára tényleges birtokosát megidézik Nagyfalusi Losonczi Bánfi Miklós és Bonczhidai Losonczi Bánfi László.*Lelesz, Act. an. 1546. fasc. 2. nr. 81. Mint Nagyfalusi Losonczi Bánfi András egyik részbirtokát gyámság czímén bírja Bánfi Gáspár özvegye, Anna és lányai: Zsófia, Borbála és Dorottya, a kiket azért 1547-ben a fenti András leánya, Sződemeteri Horvát Györgyné Katalin idéztet meg.*U. o. 1547. fasc. 4. nr. 14. A birtokot még ebben az évben egyenlően osztják meg Sarmasági András fölperes és Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István alperesek között.*Bl. fasc. KK. nr. 4. Bogdánháza egyike Bonczhidai Bánfi Péter ama jószágainak, a melyek, miután e Péternek fiutóda nem maradt, Bonczhidai Bánfi Miklós, István és Gáborra szállandók, a miért is ezek megintik a fenti Péter leányának, Annának Madarasi másként Apanagyfalusi Apafi Györgytől született gyermekeit, hogy az anyjuk után azon javakból őket megillető leánynegyedet vegyék fel, a jószágokat pedig bocsássák vissza.*Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 1. nr. 16. A néhai Bánfi Zsófia itteni részbirtokának megoszlása iránt 1548-ban Sarmasági András és Valkói Miklósné Csire Petronella pert folytatnak Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István ellen.*U. o. 1548. fasc. 4. nr. 15. 1549-ben egyenlő részekre osztották fel özvegy Kisvárdai Ambrusné L. Bánfi Petronella fölperes és L. Bánfi Imre fiának a leányai*Bl. fasc. KK. nr. 3. Bogdánházát – mind Ferdinándnak 1550-diki leveléből látjuk – örökös jogon birta idősb Bonczhidai L. Bánfi István.*U. o. nr. 11.

1550 január 20-dikán Ferdinánd király megparancsolja, hogy «a krasznavármegyei Bogdánfalva» birtokba iktassák be újból Szénás Istvánt, Andrást, Jánost, Pétert, Lászlót és Györgyöt, a kik jelenleg is bírják azt, de az arról szóló adománylevelet elvesztették. A beiktatás ellen azonban tiltakozott {145.} Széplaki Benedek Péter Borzási Lukács nevében, a kit azért meg is idéztek.*A kolozsmonostori konventnek Károly király 1734 április 14-diki parancsára Szénás Zsigmond, József, Ferencz és István részére kiadott átiratában. Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 52.

1553-ban «Ipp tartozèkában, a krasznavármegyei Bogdánfalván» 1 kapu után fizettek adót a Szénási János jobbágyai, kiken kívül 1 szegényt is jegyeztek fel.*Dical. Ekkor Bánfi Miklós és István, mint Valkó-vár tartozékát, melyet azelőtt Jaksit Anna és leányai meg Telegdi Mihály bírtak, átadják Telegdi Mihálynak és Horvát Györgynek meg leányainak: Katalinnak és Zsófiának,*Bl. fasc. SS. nr. 8. majd megosztoztatják a részbirtokon L. Bánfi László fiait: Miklóst, Pált, Ferenczet és néhai Bánfi László Bernát fiának fiát Menyhértet.*U. o. ZZ. nr. 16. Bogdánháza is egyike azon birtokoknak, a melyek negyedét néhai Somlyói Báthori Szaniszlófi István anyai jogon bírta, a mely negyednek kiadására ez alapon 1559-ben Valkai Miklósné Csire Petronella meginti Nagyfalusi L. Bánfi Miklóst, Szeődemeteri Horváth Györgyné Bánfi Katalint meg néhai Bánfi Anna fiát, Apafi Gábort s másokat.*Lelesz, Act. an. 1559. nr. 45. 1564-ben II. János király «a krasznamegyei Meszesalja kerületben fekvő Bogdánháza birtokot» is Nagyfalusi L. Bánfi Farkasnak adta.*Bl. fasc. M. nr. 2. A király 1565-ben megparancsolja Kraszna vármegyének, hogy iktassa be e Farkast és örököseit a birtokba, melyet Paksi Jób és neje Bánfi Dorottya – ép, mint pl. Bagolyfalvát – fölségsértés miatt szintén elvesztettek.*U. o. nr. 18.

Bogdánháza birtoklásának az 1568–1768 évek alatti története megegyezik Bagolyfalváéval. Itt is a Bánfiak, Károlyi Láncz László szereplésével találkozunk*A levéltári oklevelek jelzeteit lásd Bagolyfalvánál. s most azt is megtudjuk, hogy 1590-ben e birtokért Nagyfalusi Serédi István, Nyvedi Horváth Mihályné s mások, mint felperesek perelnek Bánfi Pál fiai: Boldizsár, Gábor és László, Bánfi István fiai: Farkas és Kristóf meg Bánfi Miklós fiai: Tamás és László ellen, {146.} kikre a fent említett Pál halálával szállott a per. A birtokot Báthori Zs., erdélyi vajda itélőlevele alapján a Bánfi-család örököseinek adták.*Bl. fasc. G. nr. 4.

1648-ban id. Rákóczi Gy. fejedelem atyai jóindulatból ifjú Rákóczi György fejedelemnek és nejének Báthori Zsófiának adományozza érdemeik elismeréseül Bogdánháza részbirtokot is azon kikötéssel, hogy örökösök hiányában id. Rákóczi Gy. második fiára Zsigmondra szálljon.*U. o. KK. 4. 1759-ben két egyenlő részre osztják Bánfi Ferencz és Boldizsár.*U. o. ZZ. nr. 18. 1760-ban a kincstári igazgató felmutatott okmányok alapján jogigényt támaszt a birtokhoz L. Bánfi Farkas kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznamegyei főispán s mások, alperesek ellenében.*U. o. O. nr. 17. 1768-ban L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól leánynegyedet kapnak ezeknek nővérei,*U. o. LL. nr. 10. ép úgy, mint Bagolyfalvából.

1808-ban összeírták a gr. Bánfi, br. Bánfi, Erdőteleki és Farnel birtokos nemes családok tagjait, összesen 7-et. Ezek kezén volt összesen 115 antiqua és 24 nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt gr. Bánfi Györgynek (56 antiqua, 11 nova), br. Bánfi Ádámnak (22 antiqua, 6 nova), és Pálnak (15 antiqua, 2 nova).*Szv. lt.

Bogdánházán a gör. katholikusoknak kőtemplomuk van.*Sch. 1886. 147. lap. A mely körülbelől a tizennyolczadik század vége felé épűlt. Anyakönyveik 1824-ben kezdődnek. Az egyház levéltárában 1833-tól vannak iratok, a melyek jórészt számadásiak. A papi javadalom inkább önkéntes adományokból állott, pl. templomi «prescura», kevés stóla, majd egy-egy véka gabona s az úgynevezett egy napi papi kalákából.

Elemi népiskolája, mely szintén gör. kath. jellegű, egy tantermű, 1879-ben épűlt.

A község 1715-ben lakatlan, 1720-ban 20 jobbágy-, 17 zsellér-, {147.} összesen 37 háztartás van benne, 20 magyar és 17 oláh. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 333 lélek, 180 magyar és 153 oláh.* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l. 1733-ban (Stircs) oláh családjainak a száma 26 (egyesült papja Gábor),*Tr. 1750-ben a g. kath. lelkeké 434.*Tr. 1901. IX. 288. l. A lakosságot erősen megritkította az 1810–1817-diki nagy inség, melyet a nép fekete döghalál néven emleget. A lakóházak nagyrésze pusztán maradt.

1847-ben 961 a népesség száma, még pedig gör. kath. valamennyi.*Nagyv. Nvk. 1847. 101. l. 1890-ben 1245; nyelvre nézve magyar 13, oláh 1232; vallásra nézve gör. kath. 1232, izr. 13. Házak száma 256.

Lakosai mészégetéssel foglalkoznak, mint már Kanya Pál 1849-ben említi.*Kanya Pál: Népsz. Földr. Okt. 76. és 77. l. A mívelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1720-ban 97 köblöst, rétet 92 kaszást. Malom 1720-ban 1 volt s a jövedelem utána 5 frt 25 dénár.* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l. 1895-ben gazdaságainak száma 318, 4260 katasztrális holdnyi területből szántóföld 1713, erdeje 1101, legelő 595, rét 555, kert 158, nem termő 130, szőleje parlag 8 hold.*Mg. St. 498.

A községnek 1900-ban 33567 K. 98 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 4925 K. 24. f.

Utczái: Uliţa Mare = Uliczá Márë (Nagy-utcza), Hurezului = Hurëzuluj (bagolyfalusi-utcza), Popii = Popij (Pap-utcza), Cociorbii = Kocsorbij (szénvonó-utcza), Ţicului = Czikuluj (Czik-utcza), Drumul cătră Crasna = Drumul ketre Krászná (Kraszna útja), Drumul cătra Buciumi = Drumul ketre Bucsumny (vármezői út), Ragului = Raguluj (Rág-utcza), Drumul cătră Plesca = Drumul ketre Plëszká (paliczaki út), Blidăresii = Blidereszij (a hasonnevű határrészbe vezető utcza), Tusii = Tuszij (Tusza-utcza), Lupujki-utcza, Băiilor = Bejilor (Bánya-utcza), Mitrulescilor = Mitrulëstyilor (Mitrulescu = Mitrulëszku = Dömötör-utcza; elnevezve ily vezetéknevű családról).

Határrészei: Sesul în jos = Sëszul in zsosz (alsó róna), {148.} Sërëdinká, Dealul Jeremii = Gyálul Jërëmiji (Jeromos dombja), Coastea Inaltă = Kasztjá Inálta (magas domb), Osoeş = Oszojes, Dealul Tussi = Gyálul Tuszij (Tusza-domb), Dealul Tirsii = Gyálul Tirszij (Tirsza-domb), Blidăreasa = Bliderjásza (tálas), Sesul în sus = Sëszul in szusz (felső róna), Ţiclău = Czikleu (hegytető), Ziliná, Poeana Mare = Pojáná Márë (nagy erdei rét), Sěcături = Szekatúrj (szakadékok), Ruji = Ruzs (gyűrűvirágos), Tusza felőli határrész, Tirsa = Tirszá, Comuneasa = Komunyászá (közös), Cetăţea = Csëtaczjá (erődöcske), Oszolj, Secuiul = Szëkujul (székely), Păstăeasa = Pesztajászá (hüvelyes), Calmaţie = Kálmáczijë, Vărărie = Verarijë (mészégető hely), Aluniş = Alunyis (mogyrófás), Dosul Sěcăturilor = Doszul Szekaturilor (a szakadékok mögött), Paltiniş = Páltyinyis (jávorfás), Buture de cătră Plesca = Buturë dë ketre Plëszká (Paliczka felőli odu), Buture de cătră Seredei = Buturë dë ketre Sërëdëj (Sereden felőli odu), Groapa Hornilor = Grapá Hornyilor, Zăpodie = Zepogyijë (völgy), Dealul boilor = Gyálul Bojilor (az ökrök dombja), Dealul Cailor = Gyálul Kájilor (lovas domb), Poeana lui Melişor = Pojáná luj Mëlisor (erdei rét), Tălhăreasa = Telherjászá (tolvajos), Valauele Calmaţiilor = Válánëlë Kálmáczijilor (sárga vizi liliomos váluk), Coastea cu Cer = Kasztjá ku Csër (cserhalom), Peatra Albă = Pjátrá Álba (fehér kő), Dealul Găunos = Gyálul Gaunosz (lódarazsak dombja), Kosbilcz, Rěchiţi = Retyicz (fűzfás), Holdele Lungi = Holgyëlë Lunzs (hosszú vetések), Sorţ = Szorcz (sors), la Vii = lá Gyij (szőlőhegy), Herestye, Nagy-Meszes, Goronisce = Goronyistyë (tölgyfás), Cornet = Kornyët (somfás), Frasin = Frászin (kőrisfás), Dealul Bohii = Gyálul Bohij (Boha-domb), Berc = Bërk (liget), Plopiş =Ploptyis (nyárfás), Fântâna lui Chifor = Funtiná luj Tyifor (a hasonnevű kút környéke), Cheile Secuiului = Tyëjilë Szëkujuluj (a székely kulcsai). A Berk határrészben volt a régi templom azelőtt pár száz évvel.

Forrásai és kútai: Fântâna Mizgului = Funtiná Mizguluj (Mizg [fanedv?] kútja), Csontosuluj (Csontos kútja), Fetei = {149.} Fetyij (leány-kút), Zanghii = Zángij, Mandii = Mándij (Mandi kútja), Dosului = Doszuluj (hát-kút), Tomoaii = Tomaji (Tamásné kútja), Părăul Comunesii = Pereul Komunyeszij (a hasonnevű határrész csermelye), Cioroiul Petrii Mitrulesci = Csorojul Pëtrij Mitrulësty (Demeter kőszirt csorgója), Păstăesii = Pesztajeszij (a hasonnevű határrész csermelye), Secuiului = Szëkujuluj (a hasonnevű határrész csermelye), Notárisuluj (a jegyző csermelye), lui Béni = luj Béni (Béni csermelye), Lui Rěcoare = luj Rekarë (hasonnevű egyén csermelye; különben rěcoare = hüvös), Nechitii = Nyekitij (Nikita csermelye), Todiţii – Togyiczij (Tivadarka csermelye), Băii = Beji (a bánya csermelye), Funtiná Puj, utóbbi a Tălhăreasaban; Fântâna Buratului? =Burátuluj, Părăul Leacurilor = Pereul Ljákurilor (orvosság-csermely), Gonţii = Gonczij, Funtina luj Tyifor (Nicefór kútja).

Népregék is keltek szárnyra egy-egy határrészről, így a Fântâna Puitól keletre mintegy fél ölnyire állítólag egy aranynyal teli, nagy ökörszarv van elásva. A Fântâna Buratului mellett egy ezüstpénzzzel tele, nagy templomi harangot találtak, de hozzányúlniok a gonosz szellem miatt nem lehet. A Secuiulba a nép állítása szerint királyi kincs van betemetve, mely után 1848 előtt ástak is, de rá nem találtak.

A Herestye határrészben egy gömbölyű, 10–15 m. magas hegyecske körül alig 1 m.-nyi mélységben nagy mennyiségű emberi csont található, sőt szántás közben egy teljes emberi csontvázra akadtak.