| Boronamező. | TARTALOM | Borzlyuk. |
Boziás 1414, Bozyas 1441, Bozzás 1531, Bozzyas 1546.
Román neve Bozies (törpe bodzácska). Nem is egyébtől nyerte a nevét a község, mint a borzától, bodzától.
{154.} 1531-ben mint villa van említve; fekszik pedig Nagyfalutól dél felé.*
1331-ben Talpas Istvánnak e birtokban lévő házába bementek Móricz Mester szolgái és jobbágyai Nagyfaluból. Károly király elrendelte a keresést.*
1342-ben Pál udvarbiró a váradi káptalannak rendelkezik, hogy ez Dancs mester, krasznavármegyei ispán és fiai ellenében Borzási Napakurnak itteni részbirtokát s határait állapítsa meg, Napakurt helyezze abba vissza s a Felséget erről tudósítsa.*
A krasznavármegyei biráknak és ispánoknak 1347-diki levele szerint Rátoni Mihály fia, Péter, ispán, Bilgezdi Jakab, ispán és Miklós, mester, jegyző az itt lévő negyedrész birtokot elosztották három egyenlő részre s a határt megállapították.*
Vajjon Rozgonyi Jánosnak ezen Borzás birtoki jobbágyait fogták el Mizlai Csontos Bertalan, csoporói várnagy és társai, a kik azokat Kükemező városába hajtották; a jobbágyok terhes feleségeit lovakhoz kötötték, a miért ezek egyike két magzatot vesztett el és a mikért Rozgonyi panaszára 1414-ben megidézik a várnagyot és társait?*
1449 máj. 2-dikán a Borzásiak beleegyeznek abban, hogy néhai Borzási Megygyes László e birtokába beiktassák Nagydobai Csízér Balázs gyermekeit meg Fülöp fiait, Anthus Pétert és Sándorházi Mártont. Utóbbiak viszont Vaja birtokukat bocsátják át a Borzásiaknak és oltalmazást igérnek Losonczi Bánfi István ellen.*
1441 jan. 3-dikán Borzási János elzálogosította száz arany forintért Péterházi Kis Antalnak.*
«Bozyas» is azon birtokok között van, a melyekbeli részüket {155.} 1468. aug. 1-sején Borzási János és Mátyus elzálogosították Bályoki Szilveszternek.*
1492. február 27-dikén a birtokot megosztják és elhatárolják Borzási György, Máté Benedek, Balázs és Tádé testvérek között.*
1495. okt. 16-dikán Tőkés Miklós örökbe vallja Szilágyszegi Péternek.*
E birtokból leánynegyedi részének felét és ingóságait 1503. máj. 24-dikén néhai Darahi Barát László leánya, Jusztina férjének, Borzási Lászlónak hagyományozza, a ki viszont a vajai birtokát is nejének hagyományozza.*
1533-ban Borzás egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius, erdélyi püspök.*
1546-ban Borzási Szőke László érdekében meg akarják járni e birtok határát, de özv. Borzási Péterné Katalin ellentmond.*
1548-ban Vajai Borzási Miklós megidézteti unokatestvérének, Borzási Péternek özvegyét, most Borzási Nagy Mátyásné Katalint, hogy első férjének e jószágából az őt megillető hozományt vegye fel, a jószágot pedig, valamint a róla szóló okleveleket bocsássa vissza.*
Borzás egyike Borzási Benedek ama részbirtokainak, a melyeknek felosztása tárgyában Selindi Jánosné Almási Erzsébet, mint felperes perelt Harangi Illésné Borzási Katalin és ennek testvére, István ellen. Az 1551-ben a felperes számára kiadott ítélet szerint a részbirtokok a két fél között egyenlő arányban osztandók fel.*
1553-ban 2 kapú után adóztak a Nagy Mátyás jobbágyai, a Rátoni János, Borzási Jakab és Demeteréi 1 1/2–1 1/2 és a Csízér Istvánéi egy után. E 7 1/2 kapun kívűl följegyeztek még {156.} 1 birót, 2 szegényt, 3 servitort és 4 új házat.* 1604-ben Borzáson Peres Zsigmond és Rátoni István részéről, továbbá Varsolczon özv. Kabós Tamásné, Vajda Boldizsár, Sándor János, Kulcsár János, Járai István, özv. Pandi Miklósné és Dévai György részéről 3 telket adóztattak meg.* Özv. Borzási Mihályné, Borzási László és Zsigmond, Hidi Gergely, Fodor Tamás és Köpöczi János jobbágyai 1 1/2 telek után adóztak.*
1563-ban részbirtokos Borzási Lukács,* a kinek 1567-ben itt bora volt. Ugyanitt «vethese vagion».*
1569 jun. 9-dikén János Zsigmond meghagyja Kolozsvár előljáróinak, hogy a Bozzásról szóló leveleket Borzási Miklós számára keressék ki a kolozsmonostori konvent levéltárából.*
1650. febr. 21-dikén az itt lakó Borzási Györgynek s feleségének Balogh Ilonának örökös jobbágya lesz Almaszegen lakó Boncza János s Péter.*
Borzás egyike azon javaknak, a melyek Pándi Erzsébetre és testvérbátyjára, Lászlóra szállottak, és a melyeket ezen Erzsébet 1751 május 13-dikán átbocsátott id. Mező Gyulai Andrásnak és ifj. Mező Gyulai Andrásnak, a kik ama javak fejében kötelesek gondját viselni a nevezett két Pándinak.*
1808-ban összeírták a Bihari Koczog, Czíkó Tódor, Süle, Kovács, Szilágyi, Jakab, Guti, br. Kemény, Lázár, Krimár (?), Matolcsi, Butyán, Becski, Topai, Újfalvi, Virág, Vajna, Paj, Sámel és Bikari nemes családok tagjait, összesen 34-et. E családok kezén volt összesen 1 curia, 41 1/2 antiqua és 6 nova jobbágytelek, a kor. kincstár kezén pedig 2 curia, 17 antiqua és 4 nova. A Pap- és Sámel-családok semmit sem bírtak.
Legtöbb telke volt a kir. kincstárnak; azután Guti Krisztinának (1 curia, 8 antiqua, 1 nova) stb.*
Evang. reform. egyházáról a legrégibb adat 1650-ből való. {157.} Ekkor egy belül aranyozott ezüst tányért adományozott Borzási István az egyháznak.
A reformáczió előtt Borzásra a nagyfalúsi Pálosok szolgáltak be. Ebből az időböl való a reform. templom észak-keleti része, az apsis, mely a nyolczszög három oldalával zárúl; 1785-ben bővítették a templomot. Az egyház anyakönyve 1766-ban kezdődik. Papjai: 1676: Szentandrási István, 1686. Bihari Pál, a kit a szept. 18-dikán Debreczenben tartott közzsinat küldött ki.* Debreczeni György meghalt Böösházán, 1693. Ujlaki Isván, 1700. Békési Gergely, a kit a jun. 27-dikén Debreczenben tartott közzsinat küldött,* 1719. Gyáni János, 1733. Zilahi János, Szentkirályon halt meg, 1766–1774. Bátori György, 1774. Csulak József, 1775. Borbás József,* meghalt Kusalyban, 1781–1787. Nagy Miklós, 1787–1809. Beke László, 1809–1812. Beke Pál, meghalt Bagoson, 1812–1813. Bene István, 1813–1823. Szabó István, meghalt Peérban, 1823–1836. Fülöp Ferencz, 1837–1838. Vass Sámuel, meghalt Nádasdon, 1838–1861. Alszegi Sámuel, 1862–1879. Nagy Zsigmond, a kit Székely Árpád követett.
A gör. katholikusoknak fatemplomuk van.*
Evang. reform. jellegű egytantermű elemi iskolája 1888-ban épűlt; most államositás alatt van.
1715-ben 6 jobbágy-, 6 zsellér-, összesen 12 háztartás fizet adót, magyar mind; 1720-ban 14 jobbágy háztartás, magyar 13, oláh 1. Ebből következtetve a népesség száma 1715-ben 180 lélek, mind magyar; 1720-ban 126 lélek, 117 magyar és 9 oláh.* 1847-ben a lakosok száma 384; gör. kath. 169, evang. reform. 215.* 1890-ben 460; nyelvre nézve magyar 377, tót 1, oláh 82; vallásra nézve róm. kath. 5, gör. kath. 83, evang. reform. 366, izr. 6. Házak száma 96.
A mívelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak {158.} szántóföldet 1715-ben 65, 1720-ban 65 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 28, 1720-ban 41 kaszást.* 1895-ben gazdaságainak száma 129. Területe 1604 katasztrális hold, a melyből szántóföld 782, legelő 360, rét 258, erdő 108, kert 23, szőlő (parlag) 4, terméketlen 69 hold.*
A községnek 1900-ban 2285 K. 26 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3075 K. 48 f.
Utczái: Nagy-, Kis- és Alszeg-utcza. Határrészei: Kövecses, Kuruttyoló, Hát, Hosszú, Dörömbölő, Töltés-alja (?), Endőmege, Gecse-Erdő, Rákos, Lembert, Szilkerek (?) pataka, Halmosd-hát, Ugar, Rét, Sziget, Pándi-rét, Asszús, Nagy-rét. Patakjai: Gyümölcsénes-pataka, Gál-, Ördög- és Halmosd-pataka.
| Boronamező. | TARTALOM | Borzlyuk. |