| Borzova. | TARTALOM | Bőnye. |
Beoshaza 1423, Bewsháza 1433, Bwsháza 1450, Beusháza 1487, Beőssháza 1549, Beosháza 1580.
A nép azt tartja, hogy a Benediktinusoknak bőséggel tele kamarája volt s innen kapta nevét, holott Böős magyar alapította. Román neve Biuşa = Biusá (kettős ajtó).
1387-ben magyar falu, az aranyosi várhoz tartozott, egyébként mindig középszolnokvármegyei helység. Úgy említi, mint magyar birtokot amaz 1423-diki oklevél is, mely arról szól, hogy a Kusalyi Jakcsi György fiának, Dénesnek birtokaiba György másik fiát Jánost, ennek nejét meg fiait iktatják.*
Egyik Jakcsi László elzálogosítja itteni részbirtokát Drágfi Bertalannak.* 1494-ben Kusalyi Jakcsi Ferencz adta Drágfi Bertalannak az ettől visszakapott bereg- és középszolnokvármegyei birtokokért.*
1450 decz. 14-dikén kelt oklevél szerint Kusalyi Jakcsi György és testvére néhai László részjószága. Kémeri Miklós részére el akarták foglalni, de nem engedték.* 1462 febr. 1-sején Kusalyi Jakcsi János, neje Petronella, fia Ferencz és Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: István és Mihály, más birtokokkal nyolczszáz arany forinton Jakcsi Péternek,* 1487-ben Kusalyi Jakcsi László Bőnyei Tamásnak zálogosítja el.*
1475 körül Jakcsi Péter (bewshazai) jószága 11 frt 4 dr. adót fizetett.* 1543-ban a birtok Literatus Ferencz és Pázmány Péter között oszlott meg; amannak jobbágyait 8 kapu után adóztatták meg, míg emezéit csak 1 után. Mint az adózás alól fölmentetteket, följegyeztek 1 birót, 4 szabadost, 8 zsoldost {164.} (mercenarius) és 3 szegényt.* 1549-ben 14 kapu után adóztak a Böősházai Literatus Ferencz jobbágyai, míg a Jakcsi Mihályéi csak 1 után. E 15 kapuszámon kívűl volt ekkor e helységben még 1 bíró, 12 szegény, 5 servitor és 11 új ház.* 1570-ben 8 kapu után rótták meg adóval a Böősházi Ferencz deák jobbágyait.* 1604-ben, a mikor a Kolozsvári János jószága, 5 rótt ház után 10 forintnyi adót fizettek.* 1505-ben Kusalyi Jakcsi László és neje Krisztina meg fiok György elzálogosítják Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak.* 1508-ban özv. Kusalyi Jakcsi Lászlóné Anna a férjétől nászajándékúl kapott Böősháza részbirtokának a védelmét zálogjogon Bélteki Drágfi Györgyre bízta,* a ki jul. 9-dikén édes anyjának ajándékozta a birtok felét, ez aztán pár nap mulva, julius 11-dikén a kusalyi apáczáknak adta.* 1516-ban Kászoni Jakcsi György és János más birtokokkal nyolczszáz forintért Berendi Dávidnak zálogosítják el. E részbirtokokat a fenti Jakcsiak apja, László, mint tudjuk már, Drágfi Jánosnak zálogosította volt el.*
1526-ban Dézsházi Péterné Kászoni Jakcsi Magdolna e részbirtokának az elfoglalásáért tisztító esküt itélnek Jakcsi Jánosnak.*
1537-ben Kusalyi Jakcsi István Kusalyi Jakcsi János ellen tiltakozik a részbirtok elidegenítése miatt.*
1545-ben Bősháza részbirtok visszabocsátására inti Kusalyi Jakcsi Mihály Szilágycsehi Vajda Gáspárt és Boldizsárt meg Nagyerdődi Literatus Ferenczet, a kik azt zálogban bírják.*
1547-ben Jakcsi Mihály meginti Böősházi Literatus Ferenczet az itteni részbirtok tárgyában, melyet e Ferencz Drágfi Gáspártól kapott, a ki azt a fenti Jakcsi apjától hatalmasúl foglalta volt el.* De ekkor Jakcsi Mihály pert indított K. Jakcsi {165.} István özvegye ellen is. A birtokról Böősházi Literatus Ferencz, összegyűjtve a szolgákat és jobbágyokat, elűzte a kiküldötteket. Tetté megokolta azzal, hogy ezt a birtokot K. Jakcsi István Bélteki Drágfi János fiától, Gáspártól kapta s így ehhez K. Jakcsi Mihálynak semmi köze. Ennek alapján Böősházi L. F.-et a sértés bűne alól föl is mentették s Böősházát K. Jakcsi I. örökösei birtokában hagyják.* Panaszi Pázmán Farkast és Annát az anyjuk által kötött szerződés alapján leánynegyed illette meg a birtokból, mint néhai Kusalyi László jószágából s annak a kiadására meg is intik még ebben az évben Jakcsi Mihályt.*
1555-ben Kusalyi Jakcsi Boldizsár és Mihály tiltakoznak Nádasdi Tamás ellen, hogy itt részt foglaljon;* de, mint Drágfi György birtokához, a kincstár, Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai egyaránt igényt támaszthatnak s ez ellen tiltakoznak Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és András.*
1560-ban Valkai Miklós és Báthori György között itélkeznek itt.*
1580-ban a középszolnoki szolgabirák azt jelentik a fejedelemnek, hogy 1579 febr. 17-diki beiktató parancsa értelmében, e birtokba, a mely Drágfi Gáspár magvaszakadtával szállott a kincstárra, s melyet Gyulafi Lászlónak adott, be akarták iktatni ezt, de Jakcsi Boldizsár és Beősházi Menyhért ellentmondottak.* Május 18-dikán Báthori Kristóf parancslevelével meg is hagyja K.-Szolnok vármegyének, hogy Kusalyi Jakcsi Boldizsárt idézzék a fejedelem elé; Böősházát illetőleg ugyanis ő s Szentgyörgyi Csáni Ferencz, – Böősházi Menyhértnek, Nagyerdődi Literatus Ferencz fiának megbizottjaként – új ítéletet kér.*
1582-ben Böősháza birtokra vonatkozólag Jakabfi Ambrus {166.} és Móricz ellentmondanak özvegy Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.*
1584 november 6-dikán Somlyói Báthori Zsigmond, tekintetbe véve Zsombori László tanácsosa és az erdélyi tized bérlőjének érdemeit, Böősháza birtokrészét, mely azelőtt Böőshazai Böősházi Ferenczé volt és annak Menyhért fia halálával a kincstárra szállt, neki adja és meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy vezesse e birtokrészbe. A proponált tanúk ezek voltak: Eordeogkerezturi Eordeogh János, Zentmarjai Gáspár, Maiadi Maiadi Mátyás vagy Gáspár, Mihalfaluai Ramochai János, Sarmasaghi Sarmasagi János vagy Mihály, Sandorhazai Sandorhazi János, Zilagizegi Mihály, Samsoni Hodosi Gáspár. A konvent jelentette is, hogy a parancsra a maga emberét Zentmariai Gáspárral küldte ki, kik a szomszédokat: Sámsoni Adi Györgyöt, Cyperyan Gáspárt, Fekte Jánost, Mihályt, Wesselényi Ferencz újlaki jobbágyait, Leörintz Balázst, Feyes Györgyöt, Cinege Györgyöt, Wesselényi Ferencz Völcsök birtoki jobbágyait, Kovách Pált, Wayda Gáspárt, Beke Ambrust, Bakai Lőrinczet, Ferentz Mihályt, Hodossy Miklós jobbágyait Benedekfalván, Miklós Mihály birót, Moni Gáspárt, Gyulafi István horváti jobbágyát, Sánta Jakabot, Balog Istvánt, Kowách Menyhértet, fenti Gyulafi István Ardó birtoki jobbágyait, Zeles Mihály birót, Dobai Istvánt, Sebeok Jánost, fenti Gyulafi István Witsa birtoki jobbágyait, egybehíván, annak eleget akartak tenni, de Dienes András, Sombory Katalin, néhai Beoshai Menyhért özvegye nevében és Pestessi István, Cseh vára provisorja, Gyulafi István és László nevében, Baynath Ferencz, máskép Zabo, Kaplyan János nevében, Leorincz Balázs, Wesselényi Ferencz nevében ellent mondottak, kiket is megidéztek.* Ebből aztán hosszas per támadt. Sámsondi András, néhai Zombori Lászlónak, mint a {167.} fölperesnek, Mikházai Széci János, a Gyulafi László és István, mint az alperesek ügyvédje, 1587-ben a fejedelmi itélőszék előtt megjelennek. Weselényi Ferencz is jelen van. Lelei Kaplyon János, Böősházi Horváth András, Zsombori Katalin visszalépnek. A fölperes ügyvédjének ama kivánságára, hogy az ellentmondást vonják vissza, az alperes ügyvéd azt válaszolta, hogy Gyulafi István és László jogosan tartanak igényt a birtokhoz, mert azt, mely hajdan Drágfi Györgyé volt, ennek örökösök nélkül történt halála után előbbi adományozás által kapták, mint a fölperes; az adományozásról van privilegialis levelük is. A fölperes ügyvéd azt felelte, hogy az alperesek semmiképen sem foglalhaták el maguknak a birtokot, mert hiszen Drágfi György annak uralmában (in dominio) nem volt, mert azt hajdan Böősházi Ferencz birta békésen. Ennek halála után a fölperes királyi joggal nyerte. Ennélfogva a fölpereseknek semmiféle követelésük nem lehet és elvégre kénytelenek lesznek megmutatni a levelet, mely szerint a peres birtok a Drágfi Györgyé volt és ennek magtalan halála után a fölperesekre szállt. Ezért a fölperes ügyvéd a birtokot a maga, illetőleg kliense számára jogosan átadatni követelte. A fejedelem elrendelte a levelek előmutatását, s a fölperes levele az alperesekével történt összehasonlítás után ezek ellenében ütött ki. 1588-ban Bongárti Pistáki Lukács, Zsombori Lászlónak, mint felperesnek, Mikházi Szécsi János, mint Kaplyon János, Horváth András alperesek ügyvédje, több levelet felmutatnak. a fölperes ügyvédje azonban az ellentmondó és adományozó levelet kérte, majd az alperes azon nyilatkozatára, hogy a birtokot a fölperesek régi adomány útján igénylik, ennek bizonyítékait kivánta. A per «sok más bajjal» megoldatlanul jutott Gábor (Báthori) fejedelemre. Ekkorra már (1612.) Zsombori László halálával fiára Gáborra; – Gyulafi István és László, Kaplyon János és Horváth András halálával – Dévai Györgyre szálltak az igények, mit Gábor fejedelem ki is jelent a három nemzet gyűlésén. Ezután Kolozsvári Hidalmási Márton, {168.} Zsombori Gábornak, mint fölperesnek, s Hatvani János, Dévai Györgynek, mint alperesnek ügyvédje perelnek a birtokért. A fölperes ügyvéd kéri az alperes leveleit. Ezt megértve az alperes ügyvéd, Bottyán György és Bonczidai János kancellároknak 1610-ben kelt levelét szószerint előadják, mely szerint a birtok ellentmondás nélkül öröklődött (úgy látszik Dévaira?). A fölperes ügyvédje azonban azt állította, hogy a peres birtokot a Kolozsvári Literátus János felségsértése miatt követelték a fölperestől, és hogy Drágfi György halála után a birtokot a fölperes adomány következtében birja; egyszersmind felmutatja néhai Böősházi Literatus Ferencz ezen birtokáról Zsigmondnak Gyulafehérváron 1584-ben kelt levelét, a Jakcsi birtokról 1585-ben kelt levelet; továbbá a kolozsmonostori konvent levelét Böősházáról és végül e konvent requisitorainak a levelét a Jakcsi birtokról, ez utóbbi kettőt is 1585-ből. Ezek alapján, érett megfontolás után, Gábor fejedelem a birtokot a fölperesnek, t. i. Zsombori Gábornak és utódainak adta.*
1595-ben Kusalyi Jakcsi György eladja e birtokát másokkal együtt kétszáz aranyon Bélteki Drágfi Bertalannak.*
1613-ban Zsombori Gábor, utóbbi magára vevén János, Sándor, Anna gyermekeinek terhét, azt vallja a kolozsmonostori konvent előtt, hogy Bewshaza birtok ügyében, bár atyja Zsombori László révén rászállott, mégis tekintetbe véve a nagy költséget és pereskedéseket, melyekkel ennek birtokába jutott, Péterhidi Dévai Györgygyel egyezségre lépett, a ki a birtokot elcseréli Zsombori Gáborral tíz jobbágytelekkel, a melyek Nagy-Jeder középszolnoki birtokon vannak, kétszáz forintot fizetvén rá maga részéről.*
{169.} 1702-ben itt, a Boros-Jenői Korda Ferencz Sárközi István nevű jobbágya házánál a néhai Sarmasági György hagyatéka ügyében vallatnak a III. Károly király kiküldött birái. A Korda jobbágya itt még Fóris György.*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Böősháza községből a következőket, főbb birtokosok: br. Josinczi Lajosné, Barcsai Sámuel, Katona Mihály, gróf Toldi Zsigmond, Katona Jánosné, br. Inczédi György, Hatfaludi Ferencz és Pál, Kabós Sándor; saját telkén lakó, adómentes nemes: Németi István; saját telkén lakó, adózó nemes: Moldován Gábor; más telkén lakó, adózó nemes: Szilágyi Mihály; fizetést élvező, urasági tisztek: Pap János, Babonás Ursz és Bálint István; papok: Olaszi István ref. és Daróczi Pap Péter oláh; kántor: Pap Gábor oláh; árendátor: Zsidó Hers berkeszi lakos.* Most főbirtokos a Kaizler-család,
Böősházának 1470 körül volt egy fatemploma a középen homlokcsúcscsal és czinterme.* Evang. reform. egyházáról csak a tizenhetedik század közepétől van írott adat, a mikor Böősháza, Benedekfalva s Horváth egy papot tartott. Böősházi Ferencz s Vajda Gáspár (benedekfalvi patronus) a papnak egész dézmát adtak búzából, zabból, bárányból, «a rector a búzából és zabból harmadot, a bárányból és borból nem harmadot, hanem a pásztor (t. i. lelki-) jó akaratja, ha akar adni egy-egy lapoczkát vagy egy itcze bort.» Minden házas ember – mind a három községben egyképen – egy-egy kalangya buzát, huszonhat kévéjével, volt köteles adni, «ha hat kalangyán felül leszen», harminczhárom dénárt kellett fizetni annak, a kinek buzája nem termett; zabot is egy-egy kalangyát adtak, a kinek zabja nem termet, tizenkét dénár volt a váltság díja.
{170.} A mester bére fél kalangya búza, a váltság díja tizenhárom denár annál, a kinek nincs búzája.*
Papjai: 1690. K. Debreczeni György, 1732–1769. Bessenyei Bálint, székbeli biróságot, majd esperességet viselt, meghalt Ballán. 1770. Bessenyei Sámuel,* 1803-ban Nagy-Monban halt meg, 1780–1788. Szokolai Ádám, 1788–1795. Pávai József, 1795–1799. Olaszi István, 1840-ben Czikón halt meg. 1799–1801. Kibédi János, 1801–1808. és 1819–1820. Kele János, 1808–1812. Olasz János, 1812–1813. Körösfői Dániel, 1813–1848. Püspöki János, meghalt Szilágyfő-Keresztúron. 1826–1831. Cseh Mózes, 1831–1833. Balázs János, 1833–1870. Dobai József, meghalt Egrespatakon. 1847–1875. Barabás György, 1877–. Juhász Mihály, 1891. Ignácz Márton, 1894–1898. Vajda Mihály, 1900. Pócsik János.
A gör. katholikusok fatemploma 1680-ban épűlt. Az egyház 1732-ben egyesült. Anyakönyve 1825-ben kezdődik.*
Állami jellegű elemi iskolája 1895-ben szerveztetett.
1715-ben 2 nemes-, 9 jobbágy- és 3 zsellér-, összesen 14 háztartás fizet adót, ezekből 12 magyar és 2 oláh; 1720-ban 3 nemes-, 19 jobbágy-, 9 zsellér-, összesen 31 háztartás és pedig 26 magyar és 5 oláh. E népes helység lakossága 1715-ben 126 lélekre rúgott, melyből 108 magyar és 18 oláh; 1720-ban a lélekszám 279: magyar 234, oláh 45.* 1733-ban (Biusza) oláh családjainak a száma 20; egyesült papját Jánosnak hívják.* 1750-ben 144 gör. kath. lélek volt.* 1847-ben a lakosok száma 734; róm. katholikus 4, gör. katholikus 270; evang. reform. 460.* 1890-ben lélekszáma 616; nyelvre nézve magyar 302, oláh 303, egyéb nyelvű 11; vallásra nézve róm. kath. 9, gör. kath. 301, evang. reform. 293, izr. 13. Házak száma 140.
Szántóföldje 1715-ben 64, 1720-ban 253 köblös; rétje 1715-ben 30 1/2, 1720-ban 114 kaszás; szőlője 1715-ben 8, {171.} 1720-ban 19 kaszás.* 1895-ben gazdaságainak száma 137, területe 2036 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1289, legelő 278, rét 163, erdő 140, szőlő, parlag, 21, beültetve 1, kert 7, terméketlen 137 hold.*
A községnek 1900-ban 5972 K. 8 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2818 K. 12. f.
Utczái: Felszeg-, Alszeg-, Kandia- és Kis-utcza.
Határrészei: Omlás, Kis-Ág, Vonsza, Füzes, Branişce = Brányistyë (berek), Munczága (Munţi-ága = Muncz-ága = hegyek-ága?), Vicsai oldal, Darumagasa, Fenyes (Fövényes-) alja, Cseresvölgy, Lapácza. Erdők: Liczó és Csere.
Benedekfalva felől levő meleg, vastartalmú forrását a szomszédok csúz- és gyomorbajok ellen állítólag sikerrel használják. Völcsök felől vas- és kéntartalmú forrása van.
| Borzova. | TARTALOM | Bőnye. |