| Bucsum. | TARTALOM | Czigányi. |
Bylgezd 1461, Bilgezd, Bylgez 1478, Bilgez, Belgezd 1519, Bülgezd 1755, Bülgözd 1808.
Krasznavármegyei helység, melynek régi neve Bülgezd s csak újabb iratok mondanak Bürgezdet. Egyébként ma is fölváltja használják a két nevet.
P. Szathmári Károly Bülgezdnek írta s a nevet török eredetű szónak tartotta, a miből az következik, hogy avar telep lehetett.
A községnek a vármegye levéltárában levő régi pecsétnyomóján ez a körirat van: Ne. Bürgezd fal. Pecséte Ao. 1410.
Itt tehát Bürgezdnek írja magát a község, mely mondát is tud multjáról.
A hely hajdan rengeteg erdőség volt, a melyben különféle vadállatok, köztük medvék is tanyáztak. A vadállatok nagy pusztítást vittek véghez a környéken emberekben, állatokban egyaránt; kiváltképen pedig egy forrásos helyre (Somkút vagy Oroszkút), hol talán a környék jószágait itatta, járt ugyancsak inni egy medve. E veszélyes körülményt az akkori fejedelemnek bejelentették, mire ez megigérte, hogy azt az embert, valamint annak maradékait, a ki a veszedelmes fenevadat elpusztítja, ha nem lesz nemes, nemesi jogokkal és kiváltságokkal ruházza fel; ha pedig nemes lesz, annyi területű helylyel jutalmazza meg, a mennyit egy nap körül tud járni s az ott megtelepülő lakosokat a helységgel együtt nemesekké teszi. Csakhamar találkoztak olyanok, kik e szép jutalom elnyerésére törekedtek s egy Géczi meg egy Orosz nevű vitézeknek sikerült is csellel elejteni a legveszedelmesebb vadat, a medvét. Az első ugyanis ama forrás közelében, hova a medve inni járt, befenekeltette magát töltött puskájával együtt egy nagy hordóba s ebből a szomját csillapító, nagy medvét kényelmesen elejtette. De a medve «bűr»-én a két vitéz összeveszett: mindenik magát tartotta jogos birójának; {182.} egyik, mert talán ő eszelte ki a cselt, vagy ő fenekelte be a hordót, másik, mert ő lőtte le a medvét. Ebből per lett, melyben maga a fejedelem döntött és pedig Géczi javára. A fejedelem itélete ilyenformán hangzott: «A bűr Géczié».
A nyertes Géczi most a fejedelem igéretére támaszkodva körüljárt annyi földet, a mennyit egy nap tudott, útját mindenütt veres porzóval hintette be.
A nemesi jogokkal felruházott hely csakhamar több társat szerzett Géczinek, kik a helyet irtás alá vették s egy kis községet alkottak, melynek neve Bűrgéczi s idők multával Bürgezd lett.
Ezt a mondát igazolja látszólag az említett községi pecsét czímere, mely egy lombos fát, alatta bal felől puskával czélzó vitézt, jobb felől pedig két lábára álló, czélba vett állatot ábrázol. az egyháznak 1833-ban készült pecsétjén is hasonló czímer van: jobbról egy domboldal lábánál áll egy vad, előtte egy gémes kút; a domboldalon két lombos fa.
Itt kérdésbe tehető, hogy a községi pecsét évszáma (1410) és a czímer puskás alakja nem foglal-e magában anachronismust; mert, ha áll is az, hogy a puskaport már Schwarz Berthold előtt is ismerték s az, hogy a puskát, mint kisebb, könnyebb lövő eszközt már a XIV. században a francziák, németek stb. ismerték s használták: kérdés, hogy 1410-ben nálunk oly közönséges volt-e, hogy azt e vidéken élő emberek közönségesen használhatták. Kétségen kívül áll, hogy itt egy érdekes népmondával van dolgunk. De az 1410 évszám mindenesetre bizonyítja azt, hogy Bülgezd vagy Bürgezd régmult századok óta rendezett helység volt. Egy, a község részéről 1850-ben br. Urbán cs. és kir. ezredes, katonai és polgári parancsnokhoz benyujtott kérvényben, melyben nemesi jogaikra hivatkozással adó, élelmi pénzadás, fuvarozás, s különösen négy ujoncz adása alól való felmentetésüket kérik, említve van, hogy több, mint hétszáz éve annak, hogy hajdani {183.} elődeik adománylevelet s abban nemesi jogot és szabadságot nyertek.
A község keletkezésére vonatkozó alábbi írásos adatok egy, 1765-ben fölvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvben találhatók.
Ekkor 50–67 éves tanúk mind azt vallják, hogy e hely hajdan erdőség s a vadak tanyája volt, így hallották ők ezt majd száz éves emberektől. A vad elpusztítójának szerintük Béla király adta a nemesi kiváltságokat.
Nemes Nánási Mihály, Kraszna vármegye juratus assessora 85 éves vallja, hogy «Bürgezd, Ráton, Hosszúaszó, mind nemes helységnek tartatván, mindenkor lovával és fegyverével szolgálta a fejedelmet; a pogányság ellen is fegyverrel oltalmazta hazáját». «Hallottam sok régi emberektől, hogy Bürgezd a fejedelem szolgája levén, a lengyelországi expeditiora is elment, de nagyobb részint oda is maradt, levágattatván az ellenség által. Ennek előtte 10 vagy 12 esztendővel Bürgezden lakott nemzetes Borbély Mihálynál láttam egy nagy levelet, hosszút, mint egy ajtó; kapitányoknak, hadnagyoknak mind meg volt írva a nevek». Egy másik tanú ezeket mondta: «Az mi helységünkben, S.-Csehiben lakott nemzetes Hajduk, Lázár és Lőrincz nevű, igen öreg és még a régi időben Báthori fejedelmet szolgáló emberektől hallottuk, hogy ez a Bürgezd nevezetű helység, a hol mostanában feküszik, nagy, rengeteg erdő és gaz volt, vadak barlangja, a melyekben két nagy irtóztató medve (a több vadak között) lakozott és lappangott. Ezen két medve a szomszéd helységbeli lakosoknak igen sok károkat tett: marháját, ha találta, megölte; kondásait ha kapta, elszaggatta; azért is a sok károkat az akkori Báthori fejedelem megértvén s meghallván, parancsolt a puskásoknak, hogy lőjjék meg és valaki meglövi, ha paraszt ember légyen, megnemesíti firól-fira, nemzettségről-nemzettségre, és a helyet is maga határával megnemesítvén, azoknak adja örökösen. Történt, hogy azon kárt tevő medvéket bizonyos puskások meglőtték: a fejedelem is {184.} igérete szerint azokat megnemesíté, ezen darab földet – akkoron erdőt, most már helységet – maga határával együtt nekiek adá, a hol is megszaporodván, elterjedvén s megszélesedvén, sok ágakra mentenek; különb-különb nevezetet vettenek, s mint igaz nemesek az helységet megülték, mint nemes és kurialis földet határával s appertinentiaival együtt bírták, colálták». «Hallottuk közönségesen, hogy egy Pap Mihály nevű, régenten bürgezdi lakos ember, ki innét lakását változtatván nemes Magyarországon Hosszú-Pályi nevű helységbe vette lakását, hozott volna Magyarországról valami olyan donatiot, a mely a helységet illette, de hova lett azon donatio, nem tudjuk, hírét sem hallottuk». Víg György tanú, a ki körülbelől az 1741–42. esztendőben a pestvármegyei nemes regimentben a verbunk tartama alatt «Török Sipos volt» emlékszik, hogy midőn Marosvásárhelyt egy Kovács István nevű öreghez volt szállva, ez neki egy pergamentre, sok helyen aranybetűkkel írott levelet mutatott, ennek tartalmát fiával felolvastatta s megmagyarázta. A levélben az volt, hogy a medvét Pál nevű vitéz lőtte le s jutalmúl ezért nemességet és Bülgezd területét kapta. Azt is mondta Kovács István, hogy ő bülgezdi volt, de, mikor a pogányság ezt a vidéket elpusztította, Magyarországba menekült. Az ország nyugalmának helyreálltával visszajött ugyan, de mivel Bülgezden csak egy ház maradt volt meg, Erdélybe ment s e levelet magával vitte.
Lépjünk át most már a monda s a néphagyomány mezejéről az oklevelek történeti világába s ismerkedjünk meg a birtokosokkal.
1461 junius 12-dike előtt Székely István krasznavármegyei Bylgezd jószágából kiadták az özvegy Sikolya Albertné Nagy Ágnest megillető jegyajándékot és nászhozományt, a miért is az özvegy most menedéket vall a nevezett István fiának, Tamásnak.*
{185.} 1519-ben Lajos király részjószágot ad új adományozás czímén a néhai Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak.* Ekkor Veres Benedek és Veres Ferencz birtokok a Csízérek és Bilgezdÿek közvetlen szomszédságában nyugot felől,* s Bilgez részbirtokba Kisdobai Székely Antalt, Pált, Lázárt és Kristófot iktatják be,* majd megosztozkodnak Kisdobai Antal, Nagydobai Illés Tamás és Nagydobai György.* Bylgezd felosztására Kisdobai Antal, Pál, Lázár és Kristóf megintetik Bőnyei Miklóst, Mátyást és Jánost, Nagydobai Istvánt és Györgyöt meg Bürgezdi Sebestyént és Pétert.*
1584-ben a váradi káptalan Báthori Zs. erdélyi vajda megbizásából átírja a L. Bánfi Boldizsárnak a krasznavármegyei Bilgezd birtokáról szóló határjárási levelet.*
1676-ban Szodorai György bilgezdi lakos, krasznavármegyei hites biró.*
1701-ben az itt levő, Horváth Miklós-féle részbirtokból szintén kielégitette Guthi Farkas Horváth Zsófiát.*
1755-ben Fáblyán Erzsébet utódainak részbirtokát visszatartotta Bertalan Mihály, Erzsébet mostoha atyja, a megszerzett zoványi részbirtok költségei fejében.* Birtoka volt itt Fáblyán Andrásnak is, kit a pogány a lengyel hadjárat után gyermekével együtt megölt.*
1760 junius 12-dikén vizsgálatot tartanak Töki Viski Gábor és Sándorházi István számára arról, hogy Bürgezden miféle örökös vagy zálogos jószágot bírtak Pap Kata és Vid más néven Visd (?) elődei.*
1781-ben megfogadták a helység notariusának nemes Géczi Lajost; minden gazda egy napszámot fizetett évenként, a mi 50 napszámra rugott.*
{186.} Az 1772 körül megejtett birtokrendezésről szóló okmány szerint Bürgezden 81 antiqua sessio van.*
1808-ban összeírták a Géczi, Almási, Ádám, Alszegi, br. Bánfi, Bányai, B. Kovács, Orgovány, Farkas, Szodorai, Bara, Szabó, Kis-Birtalan, Bernát, Birtalan, Bréda, Szilágyi, Benyeki, Poklost. Nagy, Sámi, Bihari, Baczoni, Orosz, Karsai, Czirják, Décsei, Eszényi, Egri, Fazakas, Fekete, Gecze, Guti, Henter, Hermeszi, Horvát, Illés, Kovásznai, Tarpai, Kovács, Molnár, Bürgezdi Nagy, Dolhai, Nagy, Pap, Porajkó, Tasnádi, Újfalvi, Vetési és Gönczi birtokok nemes családok tagjait, összesen 80-at. Ezek kezén volt összesen 68.625 antiqua és 41 ¼ nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt Géczi Lajosnak: 7 antiqua és 2 nova.*
A helység mindjárt a Szilágyság reformálása idejében vette be a reformált vallást. 1619-ben, a mikor régi jegyzőkönyvekre történik hivatkozás, Zovány filialisa s oda egész dézmát fizetett.* 1650-ben Miklós papnéról emlékezik egy levél, 1759-ben régi parochialis épületről van szó; 1772-ben mikor a felsőbb egyházi hatóság a papi javadalmak összeírását rendeli el, az egyház előljárói a papi lakásról úgy beszélnek, mint a mely a régi seculumoktól fogva parochialis ház volt. A most is használatban levő úrasztali poháron ez a körirat olvasható: Bilgezdi ecclesiában Czucz Ferencz biróságában Isten dicsőségire rendeltetett pohár. Anno 1680. (Egy 1558-diki okirat is említi a Czucz-családot. György nevű tagját elrabolták, fogságba hurczolták s kiszabadulását várják.)*
Anyakönyvi bejegyzést 1769-ben találunk először. 1776-tól kezdve már – úgy látszik, – pontosan vezették az anyakönyvet. Jegyzőkönyve 1811-ben kezdődik, de gondnoki számadásai 1761 óta vannak.
Az 1761-ben zsindelyezett templomra vonatkozólag az van említve, hogy a hozzávaló fát a Rézen vágják.* Ennek a {187.} fatemplomnak a helyére 1867-ben építették a mostani kőtemplomot.
Az 1654 jun. 7-dikén Szatmár-Németiben tartott közzsinat papnak Bilgezdre Szerdahelyi Jánost küldte.* Papjai voltak még: 1711 körül Pásti István, 1738-tól Szikszai István, a ki itt halt meg; 1749-ben Kovásznai György, 1762–1776. Ujfalvi Lőrincz, a ki az anyakönyvet vezetni kezdte s a kinek az idejében építtették újjá a templomot, nyolcz pászma szőlőt is telepítettek, 1776–1791. Petri Márton, a kinek az idejében szentelték föl a templomot, 1792–1808. Kósa Mihály, a ki a papi lakot javíttatja, 1809–1811. Körősfői Dániel, 1811–1818. Fogarasi Tiboldi István, 1818–1840. Diószegi József, a kinek az idejében az első pecsétnyomó készűl, 1840–1860. Bethlendi András, a ki a jelenlegi templom építéséhez kezdet, 1860–1883. Szilágyi Márton, a kinek a helyére (ez évi okt. 14-dikén) Mátéka Józsefet választották.*
A papi javadalom 1775-ben a következő volt: «1. A mi az papi fundatiót illeti, itt nem találtatik egyéb, hanem az, mely parochialis funduson az régi seculumoktól fogva lakik az lelki tanító, azon van egy szép gyümölcsös, az minden esztendőben a tiszteletes lelkipásztor consumálja, mikor termése van. 2. A két fordulóban mostani 1772-dik esztendőben, az midőn az egész húsvét subdividáltatott arra kirendeltetett nemes vármegye érdemes tisztjei által az egész compossesorok megegyező akaratjukból conferáltatott a pap számára két-két köböl alá való szántóföld az egyik-egyik fordulón, melyet a szent eklezsia szántat meg és beveti. De abba magbúzát a pap ad. 3. Viszont conferáltak a pap számára a possessorok fél vékára való törökbuzaföldet, de azt a maga industriájával szántatta meg a pap. 4. Esztendőnkint való bére a papnak a keresztyén hallgatóktól metr. 2.* Bora pedig 1 veder. Garaspénz 24 dr. Szénát {188.} pedig négy gazda ad egy szekerecskével. Keresztelésért 24 dr., temetésért 1 frt 2 dr., copulatiokért, ha a háznál copulál, 1 frt 2 dn.» «A mi pedig a szent eklezsia jövedelmét illeti egyéb nincsen, hanem, 1. van egy darabocska szőlőhegy, a kit adózó emberek birnak, abból hegyvámot adunk a szent eklezsiának, abból a mikor legbővebb dézsmája van, jön 15–16 veder bora a szent eklezsiának. 2. van a szent eklezsiának három zsellére, azok adnak esztendőnként taxát egy-egy német frtot a szent eklezsiának. 3. mostan pedig az elmult 1774 és 75. esztendőkben a közönséges compossessorok engedelméből ismét conferaltatott a szent eklezsia számára 8 pászma szőlőnek való föld, nyolcz adózó embereknek, tali conditione, hogy a midőn ötödlevelű lészen és már akkor teremni fog, tehát az időtől fogva minden esztendőben egy-egy vonás frtot tartoznak adni a szent eklezsia számára mindenik gazda. Interesre pedig a szent eklezsiának pénze sehol sincs, mint más gazdag eklezsiáknak, sőt még adós ezen szent eklézsia másnak, mivel hogy elromlott a temploma, s annak építésében igyekeznék a szent eklézsia, ha Isten után a felséges királytól szabadság adatik az építésre.»
1883 évig a papi fizetés egyházmegyei becslés szerint 179 frt 50 krajczárból állott.
Állami jellegű egy tantermű elemi iskolája 1892-ben szerveztetett és épűlt. Tanítói az egyháznak a tizennyolczadik század második felétől vannak, a mit tanúsít egy 1762-diki diarium táblájára vezetett ama feljegyzés, mely szerint «a bülgezdi ecclesiának legelső mestere – az akkor is élő – Szigeti András.»*
Az állami elemi iskola községiből alakúlt, mely 1876-ban létesűlt.
Bürgezd lakosai – a már említett 1765-diki tanúvallatás szerint – a lengyelországi hadjáratkor a fejedelemmel Lengyelországba mentek s ott vesztek; alig 2–3 jött közülök {189.} haza. «A lengyelországi bellica expeditio 1657-ben volt; ebben is részt vettek a bürgezdi nemesek.»
Hont vármegye küldöttei, mint kuriális községet, sem 1715-ben, sem 1720-ban, nem irták össze. 1847-ben 554 a népesség száma, még pedig róm. kath. 11, gör. kath. 2, evang. reform. 541*; 1890-ben lélekszáma 415, nyelvre nézve magyar 398, tót 2, oláh 15; vallásra nézve róm. kath. 2, gör. kath. 12, ágost. hitv. evang. 1, evang. reform. 396, izr. 4. Házak száma 86.
1895-ben gazdaságainak száma 109. Területe 953 katasztrális hold, a melyből szántóföld 523, erdő 191, kert 76, legelő 57, rét 46, terméketlen 60 hold.* A községnek 1900-ban 11710 K. 52 f. becsértékű cselekvő vagyona van, 1896-ban állami egyenes adója 1499 K. 84 f.
Utczái és útjai: Nagy-, Kis-utcza, Orosz-sikátor, Biró- vagy Bede-sikátor, Szodri-sikátor, Győri-sikátor, Birtalan-sikátor és Szakadás-utcza, útja a Bölcsös-út, melyet bölcsőhöz hasonló alakjától neveztek el.
Határrészei: Nagy-irtás, Sűrű-erdő, Kóczé volt szőlőhegy, Doma-erdő, Nagy-hegy, ennek részei: Kongós, Banka, Diós, egykor szőlőhegyek; Zsombos volt szőlőhegy, Felső-mező, Felső-láb, Kongóshegy-lábja, Zsombos-szőlőhegy, Alsó-láb, Zsombos-erdő, Csontos-oldal, Sáros-föld, Kis-kút-lapissa, Tógát vagy Kerek-kert, Horgas-föld, Telek-völgy, Len-domb, Rakottyás, Bigecs, Csiket, ennek részei: Pótlás-föld, Encsen-kút és Zugoly- vagy Szugoly-rét; Bükk-pataka, Bükk-erdő, Szódok, Baglyos volt szőlőhegy, Nagy-oldal szőlőhegy, Nyáros-hát, Nagy-tó, Nagy-oldalalja, Kerek-mező, Alsó-mező, ennek részei: Hosszú-láb és Vad-almás; Benedek-keresztje, Határ-hegy-oldal, Kődomb, ennek része a Nyires; Galambos-oldal, Felkút-láb.
1713-ban a bürgezdi egyház a Zsombos nevű eklézsiai földből szőlőnek való helyet ad beültetés végett nehány nagyfalusi embernek.*
{190.} Czégény. Lásd Kraszna-Czégény.
| Bucsum. | TARTALOM | Czigányi. |