| Debren. | TARTALOM | Derzsida. (Kis- és Nagy-Derzsida.) |
Deésháza 1343, Deshaza 1414, Désháza 1428, Deeshaza 1459, Dezhaza 1461. Alapítójától nyerte nevét.
1343-ban szolnokvármegyei, 1415-ben középszolnokvármegyei, 1549-ben Kővárhoz tartozó középszolnokvármegyei helység. Itt a vármegye is gyakran tartott üléseket, így pl. 1712-ben, a mikor tisztujító szék volt.*
Deésháza azelőtt állítólag Versenytelek-hát nevű határrészében feküdt, honnan a háborús időkben költöztek át a lakosok a község mai helyére, hol akkor sűrű erdő volt.
A szolnokvármegyei Deésháza birtokban levő egy részjószágnak a negyedrészét minden hozzátartozóval együtt 1343-ban a leleszi konvent előtt átadják a Déés fiainak, Damjánnak és Péternek egyrészről, másrészről Lászlónak és Istvánnak, {266.} a Gergely fiainak meg a György fiának Pálnak, mint a László, István és Pál anyjaiknak a leánynegyedét.* Egynehány itteni nemes: Demeter és Balázs, a Péter fiai s a Márton unokái, és Benedek, a László fia, az említett Márton unokája, Miklós tasnádi generális vikárius előtt, 1378-ban Jakabnak, az Éliás fiának s Margitnak, az Erzsébet leányának (Erzsébet, az említett Deésházi Márton fiainak, Péternek és Lászlónak a testvére), Erzsébetnek a leánynegyedét átengedik minden hozzátartozandósággal örök tulajdonúl.*
1414-ben Zsigmond a birtokot a Kusalyi Jakcsiaknak adja.* 1415-ben új adományozás czímén adja az ekkor lakatlan birtokot a Kusalyi Jakcsi István fiának, Mihálynak s a Kusalyi Jakcsi György fiainak, Jánosnak, Lászlónak és Mihálynak érdemeik jutalmául. A birtokba iktatásnál tiltakoznak a következő Deésházi nemesek: a Menyői Barcha fia, Damján, a Deésházi Menyői Benedek fia, László és Deésházi Veres György. 1424-ig pörölnek a Jakcsiakkal, a mikor a pör Garai Miklós nádor előtt folyik. A végitélet szerint a birtok a Deésházi Menyői Benedek fiáé, a Lászlóé lesz, mert okiratokkal tudja bizonyítani, hogy ez ősei birtoka volt nemesi örökösödés útján s ő is e czímen birja, a mire ötven nemes társával esküt is tesz le a leleszi konvent előtt. A Jakcsiak állítása szerint pedig Deésháza mindig a tábori proclamátorok birtoka volt s ők is e czímen kapták.* Egy kétségkívűl XVI. századbeli jegyzék szerint Jakcsi-javakhoz tartozik Deshaza.*
1427-ben a szolnokmegyei Deésháza birtokába beiktatják László unokáit, András fiait, Mátyást, Gergelyt és Gáspárt, velük Jánost és Barnabást.*
1441 ápr. 25-dikén Deésházi Máté, Sebestyén, Ferencz, Jakab és Tamás eltiltják e birtokuk elfoglalásától vagy ennek birtokbavételétől Ezefi Pált, Gergelyt, Miklóst, István és Domokost.*
{267.} A kolozsmonostori konventnek 1449 jún. 13-dikán kelt óváslevele szerint Dehazi Eze Jakab a többi Ezeket s másokat az ő Deshaza birtokrészének elfoglalásától tiltja. A tiltottak: Deshazi Eze István, Pál, továbbá Danczos Máté, Zypol János, Pethkes Benedek.*
Désháza használatától ugyanekkor Menyői Domokos eltiltja atyját, Lászlót, továbbá Moni Tamást, meg ennek fiait: Pált, János és Pétert.*
Tolvay Balázs 14557-ben királyi adományúl kapta Désházát.*
1459 jun. 27(?)-dikén Menyői Domokos elzálogosítja az itteni birtokát tiz arany forintért Deésházi Gálnak és fiának, Györgynek, Esze Istvánnak és Balázsnak.*
1459 okt. 4-dikén Menyői Péter eladja e birtokát harminczöt arany forintért Csehi Péternek.* De egy ízben elvesztette azt, mert (1457 január 31-dikén?) V. László király Kwesi Simonnak adta.*
1461 márczius 5-dikén e birtok elidegenitésétől Jakcsi György és gyermekei nevében eltiltja Jakcsi Jánost Lelei István.*
1468 decz. 24-dikén a kolozsmonostori konvent jelenti a királynak, hogy innen megidézte Bályok Szilvestert a püspök kárára Tasnádon elkövetett hatalmaskodásért.*
1475 körül (Jakcsi?, Menyői?, Csehi?) Péter jobbágyai 3 forintot fizettek innen.* 1543-ban a Pázmány Péter jobbágyait 1 kapuszámnyi adóval rótták meg.* 1549-ben, a mikor Deshaza Kővár tartozéka, 1 kapu után fizettek adót a Deésházi Lajos jobbágyai. 1554-ben, a mikor a helység már nem tartozéka Kővárnak, Haraklányi Miklós részén találtak itt 1 {268.} kapu után megadóztatható jobbágyokat, tovább 1 szegényt.* 1549-ben 25–25 dénárnyi adót fizettek Lukács Ferencz, Nagy Jakab, Török András és Petkes András egytelkes nemesek.* Ekkor, mint néhai Deésházi Kelemen birtokát, a mely Deésházi Lajos kezén volt, vissza akarták csatolni Móré Márton és Haraklányi Miklósné Deésházi Borbála, állítván, hogy őket az úgy női, mint férfi ágon megilleti. A király vizsgálatot parancsolt.* Egyidejüleg arról is hallunk, hogy Deeshaza falu, mint Deésházi István birtoka, rokonság révén Dobai Székely Miklóst és Menyői Bereczk Boldizsárt illeti, ezek el is tiltják attól Deésházi Lajost, Móré Mártont meg Haraklányi Istvánt és Lászlót.* De 1550-ben, a birtokrészen és jobbágyokon Móré Márton, Désházi Borbála és Désházi Lajos osztoznak meg.*
1492 febr. 13-dikán Szentkirályi Dabolczi Balázs és Fábián Ambrusné Nemes Dorottya elzálogosítják e birtokukat Dobai Györgynek és fiának, Ferencznek.*
1535-ben a kolozsmonostori konvent azt jelenti János királynak, hogy Sámsoni Hodosi Miklós királyi és János pap konventi emberek e birtokban Nemes János és Bálint telkét foglalták le Nagydobai Tamás és György felperesek számára. A lefoglalt telkeket meg nem becsűlhették, mert ugyanott másoknak is van telkük. (Előfordúl ez oklevélben Nemes Ambrus is.)*
1618-ban Móré Bálint özvegye és gyermekei osztozkodnak. Ez alkalommal Hatvani Mihályné Móré Borbála és Guthi Miklósné Móré Anna jobbágyokat kapnak. A deésházi házhelyet Borbálának adják.* E Bálint özvegye, Borsai Erzsébet és leányai: Dobai Boldizsárné Erzsébet, Hatvani Mihályné Borbála, Imre deákné Zsuzsána, Guthi Miklósné Anna és Zsófia árva az osztozkodók.*
{269.} 1652 márcz. 9-dikén Menyei Debreczeni István, Közép-Szolnok vármegyének egyík hütös szolgabirája előtt a középszolnokvármegyei Désházán lakó nemes Antos Pál e határon három rud rétet zálogosít el a Désházán lakó vitézlő Dobai Andrásnak s feleségének Nagy Annának. Szomszédok Tolvaj János, Ispán János.*
1656-ban itteni emberek jelen vannak egy vajdakútjabeli szántóföld elzálogosításánál.*
1696-ban Haraklányi Istvánnak van egy részjószága.*
1705-ben nemesek: Alszegi János, Petkes Dávid, Petkes János, Petkes István, Petkes Péter, Petkes András, Petkes Ferencz, Németh Bálint, Nagy István, Hunyadi István, Fazekas István.*
Mint kuriális község 1715-ben és 1720-ban kimaradt az adóösszeirásból.*
1732 előtt Fodor András és neje Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, Fodor János és Fodor Kata birtokosok. Az örökösök e birtokot 1733-ig felosztatlanúl használták.* 1732-ben Dobai Gábornak telke van. 1733-ban a néhai Menyői Fodor Zsigmond birtokán megosztozkodnak Fodor Zsigmond, Menyői Láposi Pál és Fodor Mária örökösei.*
1747 Szent György havának 11. napján tanuvallatást tartanak itt. A tanuvallomások szerint Tóth György édes anyja és Oláh András nagyanyja Deésházi Ispán leányai voltak. Ezen Deéshási Ispán részén van Deésházán 3 nemes telek, 4 szántóföld, egy puszta szőlőföld és 2 kaszáló. Ezelőtt a nevezett Tóth György megesküdött a falu előtt, hogy az Ipán-jószág őt és Oláh Andrást egyenlő arányban illeti. Ezen eskü alapján Oláh András három máriást adott a falunak, azért, hogy a sertései most már mint idevaló birtokoséi járhassanak a falu makkos erdejébe.*
{270.} A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeirták e községből a következőket. Birtokosok: Nagy Sándor, Baranyai Pál, Pelei Kis Ferencz utódai és Kis András; saját telkükön lakó, adózó nemesek: Hunyadi Mihály, Fazakas István, Petkes Sámuel, Gergely Ferencz, Asztalos Márton, Borsi Ferencz, idősb Hunyadi György, idősb Petkes Bálint, idősb Petkes József, Molnár János, György és István, Oláh János, Szabó György, Nagy György, Alszegi József, Máté István, Debreczeni Márton, Boros János, ifjú Hunyadi György, Dobai István, Molnár Péter, Petkes Ferencz, Nagy József, ifjú Hunyadi István, Oláh József, Nagy András, Lakatos András, ifjú Petkes Sámuel, idősb Oláh András, Molnár Márton, Hunyadi József, Petkes János, Máté József, ifjú Oláh András, Alszegi Sámuel, Fazakas János, ifjú Fazakas István, Sándor József, Lakatos József, Máté György, Dobai András, Oláh Bálint, idősb Molnár György, ifjú Petkes Bálint, Máté János, Csatlós János, Asztalos József, Lakatos György, Récsi Zsigmond, Oláh Ferencz, Nagy István, Rácz Ferencz, Petkes Benedek, Nagy Ferencz, Módi Mihály, Dobai József, Récsei János, özv. Debreczeni Jánosné, özv. Petkes Istvánné, özv. Bodor Istvánné és özv. Szilágyi Istvánné; lévita: Barta Ferencz.* 1805-ben a haza csendességben való tartására gyalog kiállhatnak a következő adómentességet nem élvező, szabad állapotú lakosok: Petkes József és Bálint, Nagy Ferencz, Dobai István, Molnár Ferencz, ifjú Molnár György, Dobai András és József, Petkes Bálint és Sámuel, ifjú Petkes József, öreg Fazakas István, ifjú Fazakas István, Iklódi József, Petkes József, Kiss János, Oláh András, Máté István, Alszegi Sámuel, Molnár István, Fazakas János, Nagy István, Oláh Ferencz, Nagy András, Oláh György, ifjú Oláh Ferencz, Máté János, Petkes Benedek és András, Dobai János, Hunyadi József, Máté György, Tamás József, Petkes János, Hunyadi István és {271.} Bálint, Récsi Zsigmond és János, Viski József, Hunyadi György, Szilágyi György, Dobai Sámuel, Lakatos József és András, Máté József, Hunyadi János, Debreczeni Sámuel, Módi Márton, Debreczeni József, Nagy József és György, Molnár Márton és József, Varga Ferencz, Molnár György, János és István, Csatlós János, Boros János, Módi István, Alszegi József, Csatlós András, Petkes Ferencz, ifjú Máté István, Molnár Péter, ifjú Petkes Ferencz, Oláh János, József, Mihály, András és Bálint, Kulcsár István, Máté Sándor, Asztalos József, Dobai András, Török András, Borsi Ferencz és István, Gergely János, Nagy János és József, ifjú Nagy István, Nagy Ferencz, Debreczeni Márton, Hunyadi András, Oláh Péter, Berkeszi József, Módi Mihály, Nagy András és ifjú Molnár István.*
Evang. reform. templomát 1858-ban szentelték föl. Papjai: 1856–1877. Szabó Lajos, 1878. Domján Sándor, a kit Kecskeméti Kálmán, majd Molnár Gyula követett.
Elemi iskolája felekezeti jellegű s egytantermű.
1847-ben a lakosok száma 225; valamennyi evang. ref.* 1890-ben lélekszáma 619; nyelvre nézve magyar 609, oláh 8, egyéb nyelvű 2; vallásra nézve gör. kel. 8, evang. ref. 600, izr. 11. Házak száma 144. Lakosai fazekasiparral foglalkoznak.
1895-ben gazdaságainak száma 145, területe 705 katasztrális hold, a melyből szántóföld 293, erdő 236, rét 58, kert 25, szőlő (parlag) 22, legelő 19, terméketlen 52 hold.*
A községnek 1900-ban 20.710 K. 8. f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1731 K. 28 f.
Határrészei: Purés-tető, Szőlőhegy, Kis-mező, Nagy-szőlő, Versenytelek-hát. Gäberin nevű kútjának vizét gyógyító erejűnek mondják.
| Debren. | TARTALOM | Derzsida. (Kis- és Nagy-Derzsida.) |