Rákóczi

Rákóczi és Felsővadászi. II. Rákóczi György s neje Somlyai Báthory András és Zakreska Anna leánya Zsófia, I. Rákóczi Györgytől a kárásztelki, krasznai, ballai, baksai, goroszlói, bagosi, pecselyi, mároni birtokokat, Hosszúaszó praediumot, a zoványi, m.- és o.-valkói, ujvágási, füzesi, alsó- s felső-gyümölcsénesi, alsó- s felső-jaázi, mindkét bagolyfalvi, (Bagolyeghfalwa), bucsumi, halmosdi, tuszai, ballaházi, tótfalusi, felső- és alsóbáni, bogdánházi, boronamezői, bolyáni, {331.} csizéri, alsó- s felsőkaznacsi s detrehemi, továbbá a tasnádvárosbeli, csögi, érkisfalusi, csáni és usztatói részbirtokokat kapják, még pedig oly föltétel mellett, hogy, ha örökösök nélkül halnának el, id. Rákóczi György második fiára, Zsigmondra (de Felsővadász) szállnak a birtokok. Zsigmond úgy van említve, mint a magyarországi hét vármegye helytartója, a székelyek generálisa, Udvarhely, sepsi, kézdi és orbai székely székek főkapitánya.*Orsz. Lt. Gyf. kápt. 24-dik Lib. Reg. fol. 17. és Bl. fasc. KK. nr. 4. Az adománylevél 1648-ban lelt, de Perecsenben, Varsolczon, Egrespatakon már előbb szerepel, mint birtokos ifj. Rákóczi György fejedelem. 1641 aug. 18-dikán azt írja Nagybányai Lónyai Zsigmondnak (magnificus), hogy a mint már Kővárról írta, «a pénznek letételével nem sokáig késik, csak Perecsenben legyenek – úgymond – a kegyelmed arra rendelendő emberei, a pénzt letétetjük … minthogy még a rétekben imitt-amott maradtanak kaszálatlan, s a varsolczi és egrespataki jobbágyink reá mennek, s meg akarják kaszálni, abban is ne tartson kegyelmed ellent.»*Ifj. Rákóczi Gy. sajátkezű levele. Wl.

Ifj. Rákóczi György, erdélyi fejedelem 1648 Szent Jakab hava 26-dikán, Szolnok vármegye főispánjával Barcsai Zsigmonddal és nejével Gyulafi Borbála asszonynyal a paczali jószágot illetőleg egyezkedik. Rákóczi feltételei szerint Barcsai és neje a fejedelem kezébe bocsátják Zoványt minden hozzávaló örökséggel pénz nélkül, de Paczalt a hozzátartozó falvakkal háborítás nélkül birhassák, majd id. Barcsai Zsigmond fia Ferencz, ennek holta után pedig Kapi György. Ezek kihaltával Rákóczi vagy maradékai 10.000 magyar frtot kötelesek lefizetni Barcsai Zs. és Gyulafi Borbála örököseinek, különben nem nyulhatnak e jószághoz.*Kemény Boldizsár hitelesítette kiadvány; GKG. A. fasc. XV., XVI. Hogy a Lengyelországban megvert s a fejedelemségről letett II. Rákóczi György tisztességesen élhessen, több jószágot engedett át a Rákóczi-háznak az {332.} 1657 okt. 27-diki fejérvári országgyűlés. E jószágok közt újra ott van a tasnádi is. A nov. 1-sején Fejérvárt kelt biztosítéki okiratot a három nemzet nevében Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék követei is aláírták.

Rákóczi György, fejedelem 1658 aug. 8-dikán a szakácsii dézsmának tizenhatodát az ottani prédikátornak adja.

1718-ban tartott tanuvallatás szerint Felsővadászi idősb Rákóczi György Báthori jogon birta a hídvégi és győrtelki határok szélén fekvő Széperdő nevű helyet és makkos erdőt.*Bl. 1734-diki tanuvallatás szerint néhai Rákóczi Gy. fejedelemnek a most csak csonka kőfalaiban fennálló tasnádi nagy kastély után való majoros szántóföldjei és szőlei még osztatlanok Boros Borbála maradékai és Vainé között. A hol ekkor Rhédei József pinczéje volt, ott egykor Rákóczi György fejedelem korcsmaháza állott.*U. o. Az 1742-diki tanuvallatás szerint Rákótzi, Gálfi és Bikfalvi-részből állanak az oláhcsaholyi lakatlan, puszta jobbágytelkek.*U. o.

II. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófiának a középszolnoki Tasnád város, Csög, Felső- és Oláh-Csaholy, Gyöngy birtokai, a krasznavármegyei Kraszna városában levő kúriája, Pecsely birtoka meg O.- és M.-Valkó, Fűzes stb. részbirtokai a Bánfi-családra szállottak. Ezen birtokokban 1753-ban a rajtuk levő teher kifizetése után meghagyják L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetet.*U. o. fasc. XX. nr. 19.

Wolkenstein-Trostburg gróf felesége Aspremonti Anna 1795-diki vallomása szerint a kincstár (fiscus) a többek közt a következő birtokokat és részbirtokokat vette el Rákóczi Ferencztől: 1. a krasznai uradalomhoz tartozó Rögpatakát és Széket; 2. a tasnádi uradalomhoz tartozó Somályt, Bajomot(?), Dohot, Gyöngyöt, Gencset, Balázsházát, Czégényt, Szakácsit, Babuczát, Maladét és Bobotát.*U. o. fasc. yy. nr. 2.

{333.} Rákótzi János, Dávid, Péter, újnémeti, Páskuj, tasnádszántói lakosok 1764 febr. 21-dikén Közép-Szolnok vármegyétől nemesi bizonyítványt kapnak.*V. Test. 287. l. Rakoltzi János, újnémeti nemes 1781-ben homagiális esküt tett.

Az újnémeti Rákóczi családot Közép-Szolnok vármegye közönsége 1790-ben visszahelyezte előbbi adómentességébe. Az újnémeti Rákotzi-család vérségi kötelékben azon Rákócziakkal állt, a kiket a kir. tábla 1754 nov. 30-dikán adómentes armalistáknak itélt.

1797-ben (Rákótzi) Gábor és Vonyiszia újnémeti saját telkükön lakó, György, Ilie, János, Márk, Moka és Páskuj újnémeti más telkén lakó adómentes nemesek, továbbá István más telkén adózó nemes. 1805-ben (Rákotzi) György, ákosi, István, szakácsii, Pásk, Gábor, János, Tódor, Illés (Ilia), Simon, Márk és ifj. Pásk, újnémeti adómentes nemesek gyalogosok, Moka, újnémeti adómentes nemes lovas. Az ákosiak és újnémetiek homagialis esküt is tettek.